Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)

1920-08-13 / 33. szám

1920 el a szakegylet birtokába. Nem tudhatjuk, hogy mi az oka az ilyen intézkedéseknek, de ha alapszabályokba ütközőnek is tartják az ilyen­­ illetékek visszatartását — amit a fen­ti körülmények nem igazolnak —, akkor is mó­dot kellene találni arra, hogy az amúgy is ne­héz helyzetben lévő szakegyletünket ilyen te­kintélyes anyagi károsodás ne érje és a szak­társak között ne keltsen bizalmatlanságot a központ ilyen intézkedése. Jencsel János.­­ A fentiekhez a Segélyzőt Egyesület hivatala a következő magyarázatot fűzi: Fenti s­ar­egyleti jegyzőkönyvben foglalt azt az állítást, hogy K. ügyeiben kizárólag­ a központ hibás, helyre kell igazítanunk. Az il­­leték elszámolásálra szolgálós segélyző-egyesü­­leti nyomtatványon állandóan olvasható a kö­vetkező figyelmeztetés: „Az egyesületbe be­lépni óhajtók 5 korona, a felszabadulási bizo­nyítvány és a születési évet és helyet, vala­mint a foglalkoztatást föltü­ntető levél bekül­dése mellett a központnál (kerületi székhely) jelentkeznek fölvételre. A fiókpénztáros újon­nan belépőket tagoltul föl nem vehet és tőlük mindaddig, míg nevük a Typographiában kö­zölve nem lett, illetékeket el nem fogadhat. A leszámolási ív hetenként küldendő be, te­kintet nélkül arra, hány tag fizetett illetéket.“ Továbbá még ez is: „Vigyázat! ElolvasandóU Újonnan belépők a beiratási díj első részletét és az első heti illetéket nem a helyi pénztárosnál fizetik; ez az összeg külön utalványon Buda­pestre küldendő a tagra vonatkozó adatokkal együtt.“ Már pedig K. szaktárs 1919 december 13-án minden átmenet nélkül kezd fizetni a listán és az egész idő alatt sem a beiratási dijat nem fizette le, sem belépésre nem jelentkezett, sem a Typographiában közölve nem volt, már­pedig az alapszabályok 5. §-a értelmében a tagsági jog csak a beiratási díj lefizetésének napjától kezdődik és aki ezt öt egymás utáni részletben le nem fizeti, az az általa befizetett illetékek visszafizetésére jogot nem formálhat. Mi tehát egész liberálisan jártunk el, amidőn neki az illetékeket visszaadtuk, mivel pedig a miskolci tagilletékeket 1920 január 18-án sze­mélyesen hozták föl Budapesttre, módjukban lett volna az illető tag ügyét rendezni, ha a postán állítólag elkallódott volna a belépési nyilatkozat és a beiratási díj. A tklöszpontban a munkanélküliek óriási tömege annyi munka­halmozódást idézett elő, hogy a redukált­ sze­mélyzettel a listákat a szokásos időn belül nem lehetett földolgozni és igy csak későn konsta­táltatok K. illetéktelen tagdíjbefizetése. Egyéb­ként vissza kellett K. illetékeit utalni, mert a tagot belépése napján be kell könyvelni, el­lenkező esetben ez beláthatatlan jogi kompli­kációkra vezethet, amiről itt hosszadalmas lenne nyilatkozni. 11 TYPOGRAPHIA Augusztus 31’ RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A Vayosz. Valamikor a vidéki nyomdatulajdonosaiknak volt egy szövetségük, amelynek kereteiben igye­keztek érdekeiket megvédeni. Nemcsak azért tömörültek ebben a szövetségben, hogy a nagy­ban virágzó szennykonkurrenciát ellensúlyoz­zák, valamint hogy egyéb az iparral és gazda­sági helyzetükkel összefüggő érdekeiket közös­­ erővel védhessék meg, hanem azért is, hogy­­ rendes mederbe terelhessék a munkaadók és munk­ások közö­tti gazdasági ha­rcok­at. Tudvalevőleg azelőtt, amíg nem álltunk kollektív szerződésben a vidéki nyoirodatulaj­­dono­sokkal, külön-k külön kötöttünk megállapo­dásokat azokkal. A munkabérek megállapítása­kor sok esetben a konjunkturális viszonyok volta­k irányadók. Hol ebben, hol abban a vá­rosban voltak mozgalmak. A vidéki nyomda­­tulajdonosok végre belátták, hogy érdekeiket szétforgácsolt állapotban nem tudják hatható­san megvédeni, és ha tovább is ezen az úton haladnak, állandó megrázkódtatá­soknak teszik ki az ipart és az egységes szervezetbe tömörült budapesti munkaadói érdekeltséggel szemben exisztenciájukat is veszély fenyegeti. E belá­tás nyom­á­n született meg a Vayosz. Eleinte úgy voltak ezzel az intézménnyel a vidéki nyomdatulaj­donosok, mint amikor valaki új ruhát kap. Nem érzi magát jól benne sehogyan l­em. Ezek az­­ érzések azonban, amint láttuk, megszűntek és a szövetség vezetősége k­omo­­lyan munkához látott tartalommal igyekezett megtölteni a munkaadószervezet kereteit. Kol­lektív szerződést kötött a munkások szakszer­vezetével és így biztosította a termelés folyto­nosságát, másrészt pedig egyéb érdekeket töre­kedett megvédeni. Nem lehet hivatásom, hogy a vidéki nyomda­i tulajdonosokat én animáljam arra, hogy az elejtett fonalat újra fölvegyék. Majd rá fog­nak ők maguktól is jönni arra, hogy úgy, a­ho­­­­gyan most van, az sehogyan sincsen jól, de nem is lojális az az eljárás, amit velünk szem­ben ma tanusí­tanaik. A megkötött kollektív szerződést és annak szellemét mi végig tiszte­letben tartottuk. Kitartottunk mellette jóban­­ és rosszban. Mit tapasztalunk azonban a főnöki oldalról? Azt, hogy ott fenékig ki akarják élvezni a konjunktúra által teremtett helyzetet. Eleinte abban a­­szemben éltem, hogy a megmaradt területen lévő üzemek tulajdono­sait nem vezeti semmi rosszindulat, semmi falánkság. Személyes tapasztalataim azonban ennek éppen ellenkező megállapíthatásához ve­zettek. Alkalmam volt ebben a kérdésben igen tekintélyes számú vidéki nyomdatulajdonossal tárgyalni. Fölvetettem előttük, hogy miért nem alakulnak meg újra? Miért nem kezdi meg a Vayosz­ működését? Különböző kifogá­sokat hallottam. A volt vezetőség iránti tisz­telet is szerepelt ezek között. Hogy mit szól­nának azok, ha esetleg a terület fölszabadul és azt látnák, hogy itt egészen új vezetőség vette át a vezetést. Ez a tisztelet engem na­gyon meghatott, de nem annyira, hogy ne ér­deklődjem egyúttal aziránt, hogy mikor is lép­tették ezekben a városokban életbe a drágaság következtében fölemelt béreket. Itt aztán rá­jöttem arra, hogy a munkaadók e kérdésben tanúsított magatartásának nem a tisztelet, ha­nem az egoista érdek az igazi rugója. Meg kell ezt végre nyíltan mondani. Mondott szóból ért az ember. A vidéki nyomdatulajdonosok nagy része nem érzi át azt, hogy a kollektív szer­ződés szelleme és minden emberi érzés azt pa­rancsolja, hogy a konjunktúrát nem szabad azokkal szemben kihasználni, akik becsülete­sek voltak és a rájuk nézve f k­edvező konjunk­túrát nem használták ki. Ne feledjék el a túlsó oldalon azt, hogy semmi sem tart örökké. Amit most látszólag megtakarítanak azáltal, hogy kihasználva a helyzetet, a munkabéreket csak egy-két hónap­pal később emelik, azt még kétszeresen fizet­hetik vissza. Az én szerény nézetem és tapasztalatom sze­rint a­ Vayosz. eddig azért nem alakult és ala­kulhatott újra, mert a mostani konjunktúrát akarják az urak fenékig kiélvezni. Ebből W. kollégám is megtudhatja, hogy hát mi is van a Vayosz.-szal. Gyürey Rudolf: Halálozás. Ripper Rezső 31 éves szedő julius 28-án Nyíregyházá­n meghalt. — Gömöri János 30 éves szedő julius 31-én Esztergomban meg­halt. — Terkán Kálmán 20 éves szedő augusz­tus 3-án Székesfehérváron meghalt. Az árszabályt aláírta: Hódmezővásárhelyen: Dura Lajos. Adományok. A Rokkant Nyomdászok Menháza alapjára adományoztak: B. H. É. V. 5.—, Európa .43.—, Hangya 6.—, Knnossy 7.—, A. R. 3.—, Kis Újság 9.20, Bichler I. 2.—, Vác 3.— korona. — A munkanélküliek segélyezésére Schultz Béla 8.—, M. D. és Sch. K. 40.-n koronát adomá­nyoztak. A nyomdaipari paritásos munkaközvetítő forgalma: Jú­lius 31-én előjegyzésben volt: 609 kéziszedő, 57 gépszedő, 22 szedőkorrektor, 225 gépmester, 37 nyomó, 31 betű- és tömöntő, 1 szedőgépszerelő, 150 gyorssa­j­tóberakónő, 24 tégelynyomó berakónő és 53 segédmunkás, összesen 1209 munkanélküli.­­ Az augusztus 2—7-ig terjedő héten új jelentkező volt: 18 szedő, 12 gépmester és nyomó, 9 betű- és tömöntő, 23 munkásnő és 26 segédmunkás, összesen 98. Munkát kapott: 22 szedő, 6 gépszedő, 8 gépmester, 3 nyomó, 4 betű- és tömöntő, 17 gyorssajtóberakónő, 1 tégelynyomó­­berakónő és 18 segédmunkás, összesen 79. — Augusztus 7-én előjegyzésben maradt: 600 szedő, 55 gépszedő, 23 szedő­, korrektor, 223 gépmester, 40 nyomó, 35 betű- é­s tömöntő, szedőgépszerelő, 160 gyorssajtóberakónő, 19 tégely­­berakónő és 61 segédmunkás, összesen 1217 munkanélküli.­­ Az augusztus 1—7-ig terjedő héten 136 szakmunkás, 37 munkásnő és segédmunkás részesült munkanélküli segély­ben. A rokkant szaktársak figyelmébe! A pótsegé­lyes rokkant szaktársak fölhivatnak, hogy e hó 16-án, hétfőn délelőtt 10 órakor a Szak­­egyesület üléstermében saját érdekükben ok­vetlenül jelenjenek meg.­­ Meghívó kirándulásra. Az Apostol-nyomda rt. személyzete 1920 augusztus 20-án (pénteken, Szent István napján) a Kamara-erdőben a sze­mélyzet önsegélyző pénztára, javára társasjáté­kokkal és más jóval második kirándulását ren­dezi, amelyre a szaktársakat és iszaiktársnőket meghívja a rendezőbizottság. Utazás a Ferenc József-híd budai hídfőjétől a törökbálinti vici­nálison. Utazási tartam: fél óra, Budapestről a tizenhatodik állomás, összejövetel a kamara­erdei villamosmegállónál (49—­410 óra között, ahonnan a rendezők az egyes csoportokat a ki­rándulás helyére vezetik. Részvételi díj szemé­lyenként 4 korona, család­jegy három személyre (5 korona (pótjegy minden további családtagiért 1 korona). Esős idő esetén a kirándulás vasár­nap, augusztus 22-én lesz megtartva. Útikölt­ség 6 korona. Gyaloglás 20 perc. „A pontos mérleghez“ című múlt héten meg­jelent közleményt elolvastam, önkén­ytelenül az Általános Fogyasztási­ Szövetkezet mérle­gei jutottak eszembe. A háború előtt, amikor a fejlődés stádiumát élte iá szövetkezet, állan­dóan a „pontos mérleg“ volt a jelszó. Most mit tapasztalhatunk? Legyen az liszt, zsír vagy bármilyen előre be nem­ csomagolt áru, bűvész­­módzsa kerül a bevásárló kezeihez a raktárak­ban elhelyezett mérlegekről. Úgy tudom, hogy más szövetkezetekben a bevásárló­k előtt, az üzletben és nem a raktárakban mérik le az árut. Az igazgatóság a sokszor megnyilvánuló biz­almatlanságnak és súrlódásoknak veheti elejét, h­a a fenti szokást megszünteti, mert nemcsak a szövetkezettel, hanem az alkalma­zottakkal szemben is bizalmatlanok lesznek a tagok. Módot k­ell adni a tagnak, hogy saját maga ellenőrizze a­ lemért árut. A mind nagy drágaságot tekintve, különösen fontos, hogy az áru a vásárló szeme előtt méressék le. A szövetkezetnek legyen újból jelszava, a pontos mérleg. S. M. A Magyar Grafika augusztusi száma e hó 20-án jelenik meg az eddigi terjedelemben és gondos kivitelben. A kiadóhivatal ezúton kéri a fővárosi és vidéki lapkezelőket, illetve házi­pénztáros szak­­társak­at , jelentsék be, hogy hány példányra van szükségük. E bejelentések levelezőlapon vagy telefon útján történhetnek. A kiadóhivatal címe: IX. Ráday­ utca 26. Telefonszám József 29—33. Értesülésünk sze­rint a Magyar Grafika ára — dacára az elő­állítási költségek nagymérvű emelkedésének — továbbra is 7 korona a szakmunkások részére. Előfizetési díj a munkásoknak 70 korona, munka­adóknak pedig 120 korona egy évre.­­ Egyben e helyütt kérik annak a közlését, hogy a Ma­gyar Grafika februári (2.) száma teljesen el­fogyott és ez az oka, hogy az időközben jelent­kezett új előfizetők ezt a számot eddig még nem kaphatták. A lap kiadója kéri a szaktár­sakat, hogy amennyiben ezt a számot nélkü­lözhetik, ajánlják­­ föl, szívesen visszavásárolja, hogy az előfizetők ebbeli igényét kielégíthesse. A kolozsvári nyomdai munkások munkaidő- és munkabérszabályzata. A kolozsvári nyomdai munkások és munkaadók 1920 május 7-én kol­lektiv szerződést kötöttek, amely a változott helyzet és viszonyok figyelembevételével a Vayosz.-szal kötött árszabály alapján épült föl. A kolozsvári szaktársak új tarifája a követ­kező figyelemreméltó újításokat tartalmazza: Vasárnapon, május elsején és a magyar nyom­dában a magyar, román nyomdában a román naptári ünnepeken munkaszünet van és ezekért épúgy, mint a­z üzlet által elrendelt szünetekért a nyomdai alkalmazottak béréből levonásnak nincs helye. Ha az alkalmazott egy héten há­rom napnál rövidebb ideig dolgozott, azon ün­nepnapra eső munkabérre tarthat igényt, amely előtt vagy után közvetlenül munkálkodott. Hat napnál rövidebb id­éig tartó kisegítő kondicio­nál minden napra 20 korona pótlék fizetendő. Ha egy munkás egy éven át megszakítás nélkül ugyanabban a nyomdában dolgozik, egyheti szabadságra van jogosítva. Három évi alkal­maztatás után évenként kétheti, minden to­vábbi egyévi alkalmaztatás­­ után egy nappal több szabadság illeti meg. A munkaidő napon­ként nyolc óra. A szakmunkások minimuma 400 korona alapfizetés és ennek 100%-a mint drágaság! pótlék: összesen 800 korona heten­ként. Tördelőknek 20 korona pótlék fizetendő. Korrektornak 20 korona pótlék jár. Revizorok 40 koronával magasabban díjjazandók. Éjjel ké­szülő kézzel szedett napilapoknál a munkaidő 7 óra. Szedőgépeknél a munkaidő nappal 7­4 óra, nappal készülő lapoknál 7 óra, éjjel ké­szülő lapoknál 6­4 óra. Ha a gépszedő vegyesen, nappal és éjjel (Schicht) dolgozik, munkaideje 6­4 óra. Az éjjeli munkaidőben, tekintet nélkül annak tartamára, abba beszámítandó fél órai vacsoraidő adandó, amely munkával ki nem tölthető. Nappal szedett lapoknál alkalmazott gépszedők bére heti 50 koronával, éjjel szedett lapoknál 80 koronával, ha a­­ személyzetnek rész­ben nappal, részben éjjel kell szednie, a mini­mum 100 koronával magasabb, mint a helyi minimum. Egyéb munkáknál a gépszedők fize­tése ugyanilyen. Ha az egyik munkaszakasz éjfélen túl tart, fizetése 20 koronával több, mint az éjjeli gépszedőé. Nappal vagy éjjel foglal­koztatott öntők munkaideje naponként 6 óra, amelyben félóra pihenő-, illetve vacsoraidő­ben foglaltatik. Az öntők munkabérének mini­muma nappali munkaidőben 40 koronával, éjjeli munkaidőben 80 koronával magasabb, mint a megállapított minimum, öntőtanonc csak tanult nyomdai és szakmunkás lehet. Tanulási idő nyolc hét. Tanulóleány csak az lehet, aki 15. életévét betöltötte. A tanulási idő másfél év. A tanult munkásnők legkisebb mun­kabére 200 korona alapfizetés és ennek 70%-a mint drágasági pótlék. Punktircizásért heti 20 korona pótlék jár. Balodali berakás heti 30 ko­ronával magasabban díjazandó. A segédmun­kások munkabére ugyanolyan, mint a nyomdai munkásnőké. Tanoncszabályzat: 1—4 szakmun­kásig 1, 5—9 szakmunkásig 2, 10—14 szakmun­kásig 3, 15—19 szakmunkásig 4, 20—24 szakmun­kásig 5, 25—29 szakmunkásig 6 és minden to­vábbi teljes 6 munkás után még egy tanonc tartható. Az árszabály 1921 május 5-én a munka befejeztekor jár le. Lejárat előtt hat héttel bár­mely fél részéről fölmondható. Fölmondás hiá­nyában további egy esztendeig érvényben ma­rad. Az árszabály érvényességének idejére kö­zös árvizsgálóbizottság alakitta­tik, amelynek két tagját a nyomdatulaj­donosok, két tagját a munkások delegálják. E négytagú bizottság egy kívülálló elnököt választ. Az így megalakított bizottság az árak megállapítása végett minden második hónap első csütörtökén kiszáll és meg­állapításainál a napi piaci árakat köteles figye­lembe venni. Amennyiben a bizottság a kiszál­lások alkalmával az árakban változást (emelke­dést vagy sülyedést) talál, az ármegállapítás­nak két hétre visszaható ereje is lehet. Nyári mulatság. A Nyomdászok és Könyv­kötők Testedző-Egyesülete 1920 augusztus 29-én, vasárnap, a „Szép Ilona“-vendéglő ös­­­szes helyiségeiben az egyesület szertáralapja javára Ányos Laci zeneszerző és dalköltő és a Mimosz­ műkedvelő gárda közreműködésével kabaréval és tánccal egybekötött nyári mulat­ságot rendez. Belépőjegy személyenként 12 korona. Jegyek kaphatók a nyomdaipari pari­tásos munkaközvetítő hivatalban és ia klub he­lyiségében. A szaktársak és szaktársnők támo­gatását kéri a vigalmi bizottság.

Next