Typographia, 1920 (52. évfolyam, 1-53. szám)
1920-08-13 / 33. szám
1920 el a szakegylet birtokába. Nem tudhatjuk, hogy mi az oka az ilyen intézkedéseknek, de ha alapszabályokba ütközőnek is tartják az ilyen illetékek visszatartását — amit a fenti körülmények nem igazolnak —, akkor is módot kellene találni arra, hogy az amúgy is nehéz helyzetben lévő szakegyletünket ilyen tekintélyes anyagi károsodás ne érje és a szaktársak között ne keltsen bizalmatlanságot a központ ilyen intézkedése. Jencsel János. A fentiekhez a Segélyzőt Egyesület hivatala a következő magyarázatot fűzi: Fenti saregyleti jegyzőkönyvben foglalt azt az állítást, hogy K. ügyeiben kizárólag a központ hibás, helyre kell igazítanunk. Az illeték elszámolásálra szolgálós segélyző-egyesületi nyomtatványon állandóan olvasható a következő figyelmeztetés: „Az egyesületbe belépni óhajtók 5 korona, a felszabadulási bizonyítvány és a születési évet és helyet, valamint a foglalkoztatást föltüntető levél beküldése mellett a központnál (kerületi székhely) jelentkeznek fölvételre. A fiókpénztáros újonnan belépőket tagoltul föl nem vehet és tőlük mindaddig, míg nevük a Typographiában közölve nem lett, illetékeket el nem fogadhat. A leszámolási ív hetenként küldendő be, tekintet nélkül arra, hány tag fizetett illetéket.“ Továbbá még ez is: „Vigyázat! ElolvasandóU Újonnan belépők a beiratási díj első részletét és az első heti illetéket nem a helyi pénztárosnál fizetik; ez az összeg külön utalványon Budapestre küldendő a tagra vonatkozó adatokkal együtt.“ Már pedig K. szaktárs 1919 december 13-án minden átmenet nélkül kezd fizetni a listán és az egész idő alatt sem a beiratási dijat nem fizette le, sem belépésre nem jelentkezett, sem a Typographiában közölve nem volt, márpedig az alapszabályok 5. §-a értelmében a tagsági jog csak a beiratási díj lefizetésének napjától kezdődik és aki ezt öt egymás utáni részletben le nem fizeti, az az általa befizetett illetékek visszafizetésére jogot nem formálhat. Mi tehát egész liberálisan jártunk el, amidőn neki az illetékeket visszaadtuk, mivel pedig a miskolci tagilletékeket 1920 január 18-án személyesen hozták föl Budapesttre, módjukban lett volna az illető tag ügyét rendezni, ha a postán állítólag elkallódott volna a belépési nyilatkozat és a beiratási díj. A tklöszpontban a munkanélküliek óriási tömege annyi munkahalmozódást idézett elő, hogy a redukált személyzettel a listákat a szokásos időn belül nem lehetett földolgozni és igy csak későn konstatáltatok K. illetéktelen tagdíjbefizetése. Egyébként vissza kellett K. illetékeit utalni, mert a tagot belépése napján be kell könyvelni, ellenkező esetben ez beláthatatlan jogi komplikációkra vezethet, amiről itt hosszadalmas lenne nyilatkozni. 11 TYPOGRAPHIA Augusztus 31’ RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A Vayosz. Valamikor a vidéki nyomdatulajdonosaiknak volt egy szövetségük, amelynek kereteiben igyekeztek érdekeiket megvédeni. Nemcsak azért tömörültek ebben a szövetségben, hogy a nagyban virágzó szennykonkurrenciát ellensúlyozzák, valamint hogy egyéb az iparral és gazdasági helyzetükkel összefüggő érdekeiket közös erővel védhessék meg, hanem azért is, hogy rendes mederbe terelhessék a munkaadók és munkások közötti gazdasági harcokat. Tudvalevőleg azelőtt, amíg nem álltunk kollektív szerződésben a vidéki nyoirodatulajdonosokkal, külön-k külön kötöttünk megállapodásokat azokkal. A munkabérek megállapításakor sok esetben a konjunkturális viszonyok voltak irányadók. Hol ebben, hol abban a városban voltak mozgalmak. A vidéki nyomdatulajdonosok végre belátták, hogy érdekeiket szétforgácsolt állapotban nem tudják hathatósan megvédeni, és ha tovább is ezen az úton haladnak, állandó megrázkódtatásoknak teszik ki az ipart és az egységes szervezetbe tömörült budapesti munkaadói érdekeltséggel szemben exisztenciájukat is veszély fenyegeti. E belátás nyomán született meg a Vayosz. Eleinte úgy voltak ezzel az intézménnyel a vidéki nyomdatulajdonosok, mint amikor valaki új ruhát kap. Nem érzi magát jól benne sehogyan lem. Ezek az érzések azonban, amint láttuk, megszűntek és a szövetség vezetősége komolyan munkához látott tartalommal igyekezett megtölteni a munkaadószervezet kereteit. Kollektív szerződést kötött a munkások szakszervezetével és így biztosította a termelés folytonosságát, másrészt pedig egyéb érdekeket törekedett megvédeni. Nem lehet hivatásom, hogy a vidéki nyomdai tulajdonosokat én animáljam arra, hogy az elejtett fonalat újra fölvegyék. Majd rá fognak ők maguktól is jönni arra, hogy úgy, ahogyan most van, az sehogyan sincsen jól, de nem is lojális az az eljárás, amit velünk szemben ma tanusítanaik. A megkötött kollektív szerződést és annak szellemét mi végig tiszteletben tartottuk. Kitartottunk mellette jóban és rosszban. Mit tapasztalunk azonban a főnöki oldalról? Azt, hogy ott fenékig ki akarják élvezni a konjunktúra által teremtett helyzetet. Eleinte abban aszemben éltem, hogy a megmaradt területen lévő üzemek tulajdonosait nem vezeti semmi rosszindulat, semmi falánkság. Személyes tapasztalataim azonban ennek éppen ellenkező megállapíthatásához vezettek. Alkalmam volt ebben a kérdésben igen tekintélyes számú vidéki nyomdatulajdonossal tárgyalni. Fölvetettem előttük, hogy miért nem alakulnak meg újra? Miért nem kezdi meg a Vayosz működését? Különböző kifogásokat hallottam. A volt vezetőség iránti tisztelet is szerepelt ezek között. Hogy mit szólnának azok, ha esetleg a terület fölszabadul és azt látnák, hogy itt egészen új vezetőség vette át a vezetést. Ez a tisztelet engem nagyon meghatott, de nem annyira, hogy ne érdeklődjem egyúttal aziránt, hogy mikor is léptették ezekben a városokban életbe a drágaság következtében fölemelt béreket. Itt aztán rájöttem arra, hogy a munkaadók e kérdésben tanúsított magatartásának nem a tisztelet, hanem az egoista érdek az igazi rugója. Meg kell ezt végre nyíltan mondani. Mondott szóból ért az ember. A vidéki nyomdatulajdonosok nagy része nem érzi át azt, hogy a kollektív szerződés szelleme és minden emberi érzés azt parancsolja, hogy a konjunktúrát nem szabad azokkal szemben kihasználni, akik becsületesek voltak és a rájuk nézve f kedvező konjunktúrát nem használták ki. Ne feledjék el a túlsó oldalon azt, hogy semmi sem tart örökké. Amit most látszólag megtakarítanak azáltal, hogy kihasználva a helyzetet, a munkabéreket csak egy-két hónappal később emelik, azt még kétszeresen fizethetik vissza. Az én szerény nézetem és tapasztalatom szerint a Vayosz. eddig azért nem alakult és alakulhatott újra, mert a mostani konjunktúrát akarják az urak fenékig kiélvezni. Ebből W. kollégám is megtudhatja, hogy hát mi is van a Vayosz.-szal. Gyürey Rudolf: Halálozás. Ripper Rezső 31 éves szedő julius 28-án Nyíregyházán meghalt. — Gömöri János 30 éves szedő julius 31-én Esztergomban meghalt. — Terkán Kálmán 20 éves szedő augusztus 3-án Székesfehérváron meghalt. Az árszabályt aláírta: Hódmezővásárhelyen: Dura Lajos. Adományok. A Rokkant Nyomdászok Menháza alapjára adományoztak: B. H. É. V. 5.—, Európa .43.—, Hangya 6.—, Knnossy 7.—, A. R. 3.—, Kis Újság 9.20, Bichler I. 2.—, Vác 3.— korona. — A munkanélküliek segélyezésére Schultz Béla 8.—, M. D. és Sch. K. 40.-n koronát adományoztak. A nyomdaipari paritásos munkaközvetítő forgalma: Július 31-én előjegyzésben volt: 609 kéziszedő, 57 gépszedő, 22 szedőkorrektor, 225 gépmester, 37 nyomó, 31 betű- és tömöntő, 1 szedőgépszerelő, 150 gyorssajtóberakónő, 24 tégelynyomó berakónő és 53 segédmunkás, összesen 1209 munkanélküli. Az augusztus 2—7-ig terjedő héten új jelentkező volt: 18 szedő, 12 gépmester és nyomó, 9 betű- és tömöntő, 23 munkásnő és 26 segédmunkás, összesen 98. Munkát kapott: 22 szedő, 6 gépszedő, 8 gépmester, 3 nyomó, 4 betű- és tömöntő, 17 gyorssajtóberakónő, 1 tégelynyomóberakónő és 18 segédmunkás, összesen 79. — Augusztus 7-én előjegyzésben maradt: 600 szedő, 55 gépszedő, 23 szedő, korrektor, 223 gépmester, 40 nyomó, 35 betű- és tömöntő, szedőgépszerelő, 160 gyorssajtóberakónő, 19 tégelyberakónő és 61 segédmunkás, összesen 1217 munkanélküli. Az augusztus 1—7-ig terjedő héten 136 szakmunkás, 37 munkásnő és segédmunkás részesült munkanélküli segélyben. A rokkant szaktársak figyelmébe! A pótsegélyes rokkant szaktársak fölhivatnak, hogy e hó 16-án, hétfőn délelőtt 10 órakor a Szakegyesület üléstermében saját érdekükben okvetlenül jelenjenek meg. Meghívó kirándulásra. Az Apostol-nyomda rt. személyzete 1920 augusztus 20-án (pénteken, Szent István napján) a Kamara-erdőben a személyzet önsegélyző pénztára, javára társasjátékokkal és más jóval második kirándulását rendezi, amelyre a szaktársakat és iszaiktársnőket meghívja a rendezőbizottság. Utazás a Ferenc József-híd budai hídfőjétől a törökbálinti vicinálison. Utazási tartam: fél óra, Budapestről a tizenhatodik állomás, összejövetel a kamaraerdei villamosmegállónál (49—410 óra között, ahonnan a rendezők az egyes csoportokat a kirándulás helyére vezetik. Részvételi díj személyenként 4 korona, családjegy három személyre (5 korona (pótjegy minden további családtagiért 1 korona). Esős idő esetén a kirándulás vasárnap, augusztus 22-én lesz megtartva. Útiköltség 6 korona. Gyaloglás 20 perc. „A pontos mérleghez“ című múlt héten megjelent közleményt elolvastam, önkénytelenül az Általános Fogyasztási Szövetkezet mérlegei jutottak eszembe. A háború előtt, amikor a fejlődés stádiumát élte iá szövetkezet, állandóan a „pontos mérleg“ volt a jelszó. Most mit tapasztalhatunk? Legyen az liszt, zsír vagy bármilyen előre be nem csomagolt áru, bűvészmódzsa kerül a bevásárló kezeihez a raktárakban elhelyezett mérlegekről. Úgy tudom, hogy más szövetkezetekben a bevásárlók előtt, az üzletben és nem a raktárakban mérik le az árut. Az igazgatóság a sokszor megnyilvánuló bizalmatlanságnak és súrlódásoknak veheti elejét, ha a fenti szokást megszünteti, mert nemcsak a szövetkezettel, hanem az alkalmazottakkal szemben is bizalmatlanok lesznek a tagok. Módot kell adni a tagnak, hogy saját maga ellenőrizze a lemért árut. A mind nagy drágaságot tekintve, különösen fontos, hogy az áru a vásárló szeme előtt méressék le. A szövetkezetnek legyen újból jelszava, a pontos mérleg. S. M. A Magyar Grafika augusztusi száma e hó 20-án jelenik meg az eddigi terjedelemben és gondos kivitelben. A kiadóhivatal ezúton kéri a fővárosi és vidéki lapkezelőket, illetve házipénztáros szaktársakat , jelentsék be, hogy hány példányra van szükségük. E bejelentések levelezőlapon vagy telefon útján történhetnek. A kiadóhivatal címe: IX. Ráday utca 26. Telefonszám József 29—33. Értesülésünk szerint a Magyar Grafika ára — dacára az előállítási költségek nagymérvű emelkedésének — továbbra is 7 korona a szakmunkások részére. Előfizetési díj a munkásoknak 70 korona, munkaadóknak pedig 120 korona egy évre. Egyben e helyütt kérik annak a közlését, hogy a Magyar Grafika februári (2.) száma teljesen elfogyott és ez az oka, hogy az időközben jelentkezett új előfizetők ezt a számot eddig még nem kaphatták. A lap kiadója kéri a szaktársakat, hogy amennyiben ezt a számot nélkülözhetik, ajánlják föl, szívesen visszavásárolja, hogy az előfizetők ebbeli igényét kielégíthesse. A kolozsvári nyomdai munkások munkaidő- és munkabérszabályzata. A kolozsvári nyomdai munkások és munkaadók 1920 május 7-én kollektiv szerződést kötöttek, amely a változott helyzet és viszonyok figyelembevételével a Vayosz.-szal kötött árszabály alapján épült föl. A kolozsvári szaktársak új tarifája a következő figyelemreméltó újításokat tartalmazza: Vasárnapon, május elsején és a magyar nyomdában a magyar, román nyomdában a román naptári ünnepeken munkaszünet van és ezekért épúgy, mint az üzlet által elrendelt szünetekért a nyomdai alkalmazottak béréből levonásnak nincs helye. Ha az alkalmazott egy héten három napnál rövidebb ideig dolgozott, azon ünnepnapra eső munkabérre tarthat igényt, amely előtt vagy után közvetlenül munkálkodott. Hat napnál rövidebb idéig tartó kisegítő kondicionál minden napra 20 korona pótlék fizetendő. Ha egy munkás egy éven át megszakítás nélkül ugyanabban a nyomdában dolgozik, egyheti szabadságra van jogosítva. Három évi alkalmaztatás után évenként kétheti, minden további egyévi alkalmaztatás után egy nappal több szabadság illeti meg. A munkaidő naponként nyolc óra. A szakmunkások minimuma 400 korona alapfizetés és ennek 100%-a mint drágaság! pótlék: összesen 800 korona hetenként. Tördelőknek 20 korona pótlék fizetendő. Korrektornak 20 korona pótlék jár. Revizorok 40 koronával magasabban díjjazandók. Éjjel készülő kézzel szedett napilapoknál a munkaidő 7 óra. Szedőgépeknél a munkaidő nappal 74 óra, nappal készülő lapoknál 7 óra, éjjel készülő lapoknál 64 óra. Ha a gépszedő vegyesen, nappal és éjjel (Schicht) dolgozik, munkaideje 64 óra. Az éjjeli munkaidőben, tekintet nélkül annak tartamára, abba beszámítandó fél órai vacsoraidő adandó, amely munkával ki nem tölthető. Nappal szedett lapoknál alkalmazott gépszedők bére heti 50 koronával, éjjel szedett lapoknál 80 koronával, ha a személyzetnek részben nappal, részben éjjel kell szednie, a minimum 100 koronával magasabb, mint a helyi minimum. Egyéb munkáknál a gépszedők fizetése ugyanilyen. Ha az egyik munkaszakasz éjfélen túl tart, fizetése 20 koronával több, mint az éjjeli gépszedőé. Nappal vagy éjjel foglalkoztatott öntők munkaideje naponként 6 óra, amelyben félóra pihenő-, illetve vacsoraidőben foglaltatik. Az öntők munkabérének minimuma nappali munkaidőben 40 koronával, éjjeli munkaidőben 80 koronával magasabb, mint a megállapított minimum, öntőtanonc csak tanult nyomdai és szakmunkás lehet. Tanulási idő nyolc hét. Tanulóleány csak az lehet, aki 15. életévét betöltötte. A tanulási idő másfél év. A tanult munkásnők legkisebb munkabére 200 korona alapfizetés és ennek 70%-a mint drágasági pótlék. Punktircizásért heti 20 korona pótlék jár. Balodali berakás heti 30 koronával magasabban díjazandó. A segédmunkások munkabére ugyanolyan, mint a nyomdai munkásnőké. Tanoncszabályzat: 1—4 szakmunkásig 1, 5—9 szakmunkásig 2, 10—14 szakmunkásig 3, 15—19 szakmunkásig 4, 20—24 szakmunkásig 5, 25—29 szakmunkásig 6 és minden további teljes 6 munkás után még egy tanonc tartható. Az árszabály 1921 május 5-én a munka befejeztekor jár le. Lejárat előtt hat héttel bármely fél részéről fölmondható. Fölmondás hiányában további egy esztendeig érvényben marad. Az árszabály érvényességének idejére közös árvizsgálóbizottság alakittatik, amelynek két tagját a nyomdatulajdonosok, két tagját a munkások delegálják. E négytagú bizottság egy kívülálló elnököt választ. Az így megalakított bizottság az árak megállapítása végett minden második hónap első csütörtökén kiszáll és megállapításainál a napi piaci árakat köteles figyelembe venni. Amennyiben a bizottság a kiszállások alkalmával az árakban változást (emelkedést vagy sülyedést) talál, az ármegállapításnak két hétre visszaható ereje is lehet. Nyári mulatság. A Nyomdászok és Könyvkötők Testedző-Egyesülete 1920 augusztus 29-én, vasárnap, a „Szép Ilona“-vendéglő összes helyiségeiben az egyesület szertáralapja javára Ányos Laci zeneszerző és dalköltő és a Mimosz műkedvelő gárda közreműködésével kabaréval és tánccal egybekötött nyári mulatságot rendez. Belépőjegy személyenként 12 korona. Jegyek kaphatók a nyomdaipari paritásos munkaközvetítő hivatalban és ia klub helyiségében. A szaktársak és szaktársnők támogatását kéri a vigalmi bizottság.