Typographia, 1921 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-07 / 1. szám

1921 jünk?“ című cikksorozatának egyik karácsonyi mellékletét (a 27. példát), vajjon nem rontja-e a kellemes hatást az, hogy „gyümölcskonzervet“ hagyták benne giknölcskonzerv“ helyett. Hamarjában csak ennyit szedtem össze, hogy a ■ Magyar Grafika helyesírási kritikusait ezzel is támogassam nyomdászérdekű céljuk elérésében. Talán sikerrel! Mindenki láthatja, hogy kritikám nem irányul a korrektor szakrátis ellen, aki egyszeri olvasás után elnézhet egy-két hibát. Ezért a szerkesztőségnek kell ügyelnie arra, hogy revíziójával lehetőleg mentesítse a hibáktól a szakfolyóiratot. B. S. TYFUeKAťHIA A tábori újságok. (Az első magyar tábori újság 72 éves jubileuma.) Már nem harsam a kürt, már nem pereg a dob; az emberiség már nem keresi a fegyverekben igazságát, hanem bölcs megértésben, amely mindennek éltető anyja: a jólétnek, kultúrának, ipari és tudományos előhaladásnak. A háború rettenetességébe borzadva gondolunk vissza, pusztításainak nyomát nemcsak mi, hanem késő unokáink is érezni fogjuk, mert kipusztított és tönkretett mindent, de egyet, a sajtót nem tudta egészen tönkretenni. Az, ha összezsugorodva is, de minidig megmaradt picinyke magként, hogy majdan abból nőjjön ki az a terebélyes fa, amely beárnyékozza a múlt vérfürdőjét, aranyos sugárral vonja be a mindenkori jelen sivár és élettelen kor,szsalkát és figyelmeztető mementóként álljon az emberi szenvedelem elé. Mert a sajtó még a legádázabb harcban is nagyhatalom, amelynek hatalmas segítségét a legvészesebb tűzvészeidél eonben sem nélkülözhetjük, mert a sajtó a kultúrán alapszik és a kultúra beférkőzik még az ágyú- és puskatűz közé is, mert a katonának nemcsak testi, hanem szellemi táplálék is kell. Tudni akarja, mint békeidőben, hogyan áll a világ és mi történik a harcoló felek perifériáján kdvül. A régi világban, sőt még száz év előtt is, miikor újságok még nem voltak, vagy pedig a hírlapirodalom nem volt annyira fejlett, mint ma, a tábori újságokat a kürt és tárogató hangja pótolta amely hol busán, hol vígan hallatta messzehangzó szavát, aszerint, amint azt a harc kimenetele ikivánta. De a mai katona aa más, mint a régi volt, az kulturember, annak nyomott újság kell, amelyből a harc eseményeit, hazája és esetleges hozzátartozói sorsát és netalán az ellenség környükáltását megolvashassa és ez okból, mint kulturember, még a harc tüze közepette is fölállította Gutenberg sajtóját, és megindítja a lövészárokban a tábori újságot, amelyet rendesen majdnem az egész ezred szerkeszt. A most lezajlott világháború sok ilyen tábori újságnak adott életet, amelyek természetesen, hogy példabeszéddel szóljunk, csak „tiszavirágéletűek“ voltak. Az első ilyen tábori újságot a németek adták ki 1914 szeptemberén, amikor a francia Lilte-t elfoglalták, a címe: „Liller Kriegszeitung“ volt és naponta harmincezer példányban megjelenve, ingyen osztogatták. Eltekintve attól, hogy e lap illusztrálva jelent meg, szövege is csupán csak háborús viccekből és szellemes mondásokból állott, azután jött egymásután, a németek hódítása sorrendjében, a „Der Landsturm von Ponderes“, a „Der Landsturmscote von Brieu“. Azután jött 1914. évi november hó 1-én a „Bapaumer Zeitung am Mittag“, azután ugyanitt a ,,Humoristische Kriegs- Zeitung“, mely, mint elme is mutatja, csak az éle mezején mozgott Ezeket, követte ugyancsak 1914-ben, a nagy orosz ostrom idejében a przemysli lövészárok „Kriegsnaebriehten“ -imái és a németek által szerkesztett és kiadott tábori újság. A magyarok sem maradtak hátra a tábori újságok szerkesztésében és kiadásában a németek mögött. Mikor 1914-bem az orosz csapatok ellözönlötték a magyar földet, természetesen Przemysl vára már körül lett általuk zárva, amikor a körülzártak, a németeki „Kringsnachrichten“-je mellett kiadták a „Tábori úíjság“-ot, amely e nemben a világháború első magyar nyelvű újságja volt. Az orosz harctereiken operáló németeknek nem volt nyomdájuk, de Ikulturaéhesek voltak és ezért a mazuri tavaknál gépírásea írva, azután hektográfgépre átvive, kiadták ilykép sokszorosítva az illusztrált „SoMarten-Zeituung“-ot. A „Tábori Újság“ méltó testvérei voltak a „Polklos“, amely a 19. magyar királyi honvédgyalogezred lapja volt és illusztrálva jelent meg a 114. tábori posta lovósaáríkjában. Szerkesztői Klaszek Ödön és Kecskés Győző voltak. Ennek az újságnak már volt előfizetési ára és pedig havi hat, azonkívül nyolc korona. Nagyon sok humorral tömve jelent meg a somogyi 44-es bakák újságja, a „Salbiáki Hősök Lapja“ az orosz lövészárkok valamelyikében. Az előfizetési ára „Mrcm komisz döfi meg egy pikszenflájis. Főszerkesztő: Löthnung Gyuszi, felelős szerkesztő: Zupa Tóni, szerkesztőse: Kukorelly Domborszíky jobbik pajtában. Kiadóhivatal: a lövészárokban“. E lap szintén gépírásos és hektográfgépen lett sokszorosítva A nagyváradi V—4-esek tábori újságja az „Isonzómenti Tárogató“, amely olasz földnek a szülöttje. Szerkesztette dr. Váradi Ödön. E lappal történt meg háromszor, hogy szedésekor és nyomásaikor mindig olasz bombák csaptak a lövészároknak abba a helyiségébe, ahol a lapot szerkesztették, nyomták, szedték és expediálták. Nem érdektelen a Dorna-Wastrában megjelent „Czemovitzer Tagblatt — Allg. Zeitung“ sem, amely szintén lövészárok szülöttje és naponként pontosan megjelenve, 12 fillérért vesztegették. De nemcsak a mi részünkről jelentek meg ilyen tábori újságok, voltaik a „túlsófelieknek“ is bőségben, amelyek közül a franciáknál kiemelkedik az „Argonaute des poilus de 2-me“, az „Echo des cuisines“, „Notre Ori“, „Echo de Rogaeteau“, „Machear de 88-me“, amelyek mind humoros tartalmúak voltak. ’Január 7i RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Megbukott a kétszázalékos különadó. Harminckét szótöbbséggel bukott meg. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy 251 szavazólapot megsemmisítettek, akkor vitát is lehet provokálni. De egy bizonyos, hogy a javaslat még akkor is megbukott volna, ha az egész megsemmisített 251 szavazatot a kisebbséghez számítják. Mert egyáltalában nem valószínű, hogy vezetőségünk vállalkoznék olyan anyagi áldozatot követelő határozat végrehajtására, amelyhez nincs meg a minden okoskodást kizáró többség. Az eredmény kétségtelenül meglepő. A nyomdászok szakszervezetében hagyomány a kölcsönös segítség elve. Külföldön is, nálunk is. Aki külföldöt járt, emlékszik rá, hogy sehonnan sem eresztettek el bennünket a szaktársak üres kézzel. A nemzetközi szolidaritás nálunk nem fölfújt frázis, hanem élő valóság. Ennek a nemzetközi szolidaritássnak — természetesen — az az alapföltétele, hogy az összetartozóság érzésének nemcsak internacionális vonatkozásban kellett fejlettnek lennie, hanem elsősorban mint hazai palántát kellett azt ápolnunk. És a magyar nyomdai munkásság ilyen értelemben sem maradt a külföld mögött. Emlékszünk rá: „kolloidok“ alkalmával szinte alig is akadt valaki, aki kivonta volna magát. Akiben esetleg még nem fejlett ki a munkásszolidaritás és a kölcsönös segítség érzése, azt megnövelte lassankint a nagy többség zokszótlan áldozatkészsége. Ennek a folytonos látása és érzése erkölcsi kényszerként feküdte meg a szülkkeblűséget, amely végül maga is egyívású lett a többség morális fölfogásával. Vagy ki ne emlékeznék a régi szanatóriumi illetékekre, amelyeket a kötelezettség kimondása nélkül is olyan sokan fizettünk? Azután ott volt a Jótékonysági Kör példája, ott az árvák fölruházása, ott a háborús összefogás, és itt van még most is a rokkant kollégáink példás támogatása, amelyet most is olyan sokan és egyenesen határozat ellenére gyakorolnak a szaktársak. A többség határozatát — még ha mindjárt csak néhány szótöbbségnyi is az — senkinek sincsen joga kifogásolnia vagy megbélyegeznie. Mert a többség tévedhet ugyan, de a tévedésének viseli is a következményeit Aki elfogadja a nyomdászszakszervezet alkotmányát az más véleményen nem lehet. Csak ez következtetik a demokratikus kormányzás többségi alapelvére épített gondolatból. Nem is szándékunk ilyen irányban következtetéseket vonni. De tanulság van ebben a szavazásban, amelyet hiba volna figyelmen kívül hagynunk. A néhány szótöbbség arról győz meg bennünket, hogy némi kis fölvilágosító munka nem ártott volna. Senki sem tagadhatja, hogy ma sokkal nehezebb áldozatot hoznunk a köz érdekében, mint bármikor azelőtt De ha ezt még megtetézzük izgatásra alkalmas és esetleg alkalmatlan anyaggal is, akkor nem nehéz a többség állásfoglalását megértenünk. Az izgatásra alkalmas anyagból csak egyet teszünk rovásra: a dolgozók keserves verítékére utazó olyan „munkátalanok“ is vannak, akiknek több a jövedelmüik, mint a dolgozóknak! Ha csak egy-kettő volt vagy van is ilyen, ez már elég arra, hogy fölháborodásra izgassa az amúgy is fölajzott idegeket. És ha figyelembe vesszük még, hogy néhány konkolyhintő is van köztünk, akkor meg kell értenünk, hogy ez a mostani szavazás csak az abnormális idők egyik tünete, nem pedig a hagyományos nyomdászszolidaritás hanyatlása. Csatár: * 1*--1 Adományok. A rokkantak segélyezésére adományoztak: Adelmann János 20.—, Barcza (Krebesz K.) 3.—, Baross 8.—, Biehler (B. A.) 2.—. B. H. É. V. 15.—, Egyesült ny. 12.—, Élet 42.—, Engel S. Zs. 21.—, Európa 47.—, Fővárosi házinyomda 26.39, Goldstein József ny. 6.—, Hangya 30.—, Kellner Ernő 8.—, Községi nyomda 100.—, Kunossy 14.—, May János 22.—, Merkantil 13.—, Muškát M. 10.—, N. P. Volksblatt 32.—, íreuwald 20—, Pollák és Leopold 2—, Részvénynyomda (Hirsch BW.) 5.—, Sárkány ny. 6.—, Szilágyi Salamon 10.—, Thalia 30.—, Tolnai 8.—, Turul 34.—, Világosság 62.—, Wodianer (Kis Újság) 5.10, Mezőtúr 4.— korona. — Az árvák részére Szilágyi Salamon 10.— koronát adományozott. — A Segélyzői Egyesület rokkantpénztárának G. J. 1000.—, Simon Pál (Franklin) 50.— koronát adományozott. — A munkanélküliek segélyezésére: B. HÉ. V. 10.—, Baron Arnold 20.—, Lőcsey Lajos 10.—, Révai nyomda 101.—, Szilágyi Salamon 10.— koronát adományoztak. A Nyomdaipari Paritásos Munkaközvetítő forgalma. December 24-én előjegyzésben volt 352 kéziszedő, 19 gépszedő, 19 korrektor, 137 gépmester, 15 nyomó, 4 betű- és tömöntő, 34 gyorsh ajtóberakónő, 4 tégelynyomó berakónő és 29 segédmunkás, összesen 60 munkanélküli. A december 24—31-ig terjedő héten új jelentkező volt: 20 szedő, 3 gépmester és nyomó, 2 betű- és tömöntő, 24 munkásné és 2 segédmunkás, összesen 51. Munkát kapott: 12 kéziszedő, 5 gépszedő, 3 gépmester, 3 nyomó, 5 betű- és tömöntő, 20 gyorssajtóberakónő, 8 tégelynyomó berakónő, 5 segédmunkás, összesen 61. December 31-én előjegyzésben maradt: 359 kéziszedő, 16 gépszedő, és szedőkorrektor, 133 gépmester, 16 nyomó, 2 betű- és tömöntő, 30 gyorssajtóberakónő, 4 tégelynyomó berakónő, 26 segédmunkás, összesen 6M munkanélküli. .. • Beszerzési segélyek. A Pátria-nyomda igazgatósága személyzete között, beszerzési csoportja utján, 60.000 korona értékű élelmiszert osztott ki — A Bethánia-nyomda szakmunkásoknak 500, munkásnőknek és segédmunkásoknak 300 koronát fizetett ki. — A Phönix-nyomda személyzetének minden tájja 500 korona karácsonyi ajándékot kapott. — A May János könyvnyomda rt. személyzete a karácsonyi ünnepek alkalmával 150—300 koronáig terjedő támogatásban részesült. Az újév alkalmával védig az igazgatóság magára vállalta a jövőre nézve a munkásbiztosító pénztár teljes összegének a fizetését. — Az Európa-nyomda igazgatósága a nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel szakmunkásoknak 300, munkásnőknek és segédmunkásoknak 150 koronát fizetett ki. — A Larády Testvérek cég a karácsony alkalmával ajándékkép szakmunkásoknak 400 segédmunkásoknak 300, munkásnőknek 250 és tanoncoknak 100 koronát adott. — Az Uj Barázda kiadója a lapnál foglalkoztatott szakmunkásoknak 300, segédmunkásoknak pedig 200 korona ajándékot adott. — A Pallos-nyomda szakmunkásoknak 400, munkásnőknek és segédmunkásoknak 200, a nyomdából kikerült rokkantaknak 200, és tanoncoknak 100 korona karácsonyi segélyt fizetett ki. — A Kápolnai-nyomda személyzetének 100—150 korona újévi ajándékot adott — A Hunnia-nyomda igazgatósága az uj év alkalmával régi személyzetét dupla fizetésűen, az újonnan belépett munkásnőket pedig 200 korona jutalomban részesítette. Béremelte az osztrák nyomdaiparban. A legutóbbi megállapodás értelmében — amely 1920 november 26-án köttetett meg és akkor a szakmunkásoknak 136 koronáig terjedő béremelés biztosíttatott — január 3-tól kezdve újabb bér- javításban részesülnek a nyomdai munkások Ausztriában. A javítás Bécsben ezúttal is 136 koronát tesz ki és ezzel a bécsi minimum heti 816 koronáról 952 koronára emelkedett. Betűszedőből lord. Atholstan lord, akit két év előtt neveztek ki peerré, mostanában tette le az esküt az angol felsőházban. Angol lapok hiradása szerint e legifjabb kanadai peer életpályája egyike a legromantikusabbakénak, amely a „selfmademen“-ek hazájában is ritkítja párját. Atholstan 15 éves korában állt be Montrealban a „Telegraph“ nyomdájába szedőtanoncnak. Néhány évvel később vezérigazgatója lett a lapnak de már 20 éves korában a „Start“ részvényeinek a fele birtokában volt. Egy évvel később a „Start“ egyedüli tulajdonosa lett. Ma Kanada legjelentékenyebb lapjainak a vezetése kezében összpontosult és ezzel harmincesztendős újságírói múlt után gyors emelkedés tekintetében világrekordot ért el. Egyébként Amerikában nem ő az egyedüli, akinek szedőtanoncból tiszteletet parancsoló állásba sikerült magát fölküzdenie. Elődeinek lajstroma, amely Franklin Benjáminnál kezdődik, meglehetősen hosszú és többek között Howells, Gressey, Remand és Georges William Child (a Philadelphiában megjelenő „Public Ledger“ alapítója) neveit foglalja magában. Ötvenéves nyomdászjubileum. Ha visszapillantunk a Typographia elmúlt évfolyamaira, jólesően szembeötlik az 50 éves nyomdászjubileum rendszeres ünneplése. De ebbe a szerencsés helyzetbe inkább a fővárosi szaktársaink jutnak, mert a vidéki szaktársainkról ilyesmit nem igen olvashatunk. Most az egyszer nem fővárosi, hanem Vidéki szaktárs jubilálásáról fogunk megemlékezni. E jubiláló szaktárs Zeisler Mór szaktárs, aki Zentán született 1857- ben. A szegedi Burger-nyomdában tanult 1871-től 1875-ig, 1875 elején Budapestre került, ahol a Kunossy-nyomdában négy hónapon át dolgozott. Budapestről 1875 szeptember havában Bécsbe utazott és Jasper Frigyes nyomdájában vállalt kondíciót. Itt dolgozott 1876 május haváig, a bécsi nagy sztrájkig. A nagy sztrájk kitörésekor visszajött Budapestre, ahol Franklin Társulatnál és a Pester Lloydsnál dolgozott 1879 január 1-ig. Ekkor lejött Szegedre a Burger-nyomdába, de itt kevés ideig maradt, mert 1882 végén ismét Budapestre költözött de 1884-ig a Franklin Társulat nyomdájában dolgozott. 1884. év végén Szegedre jött, ahol 1887-ig a Várnay L. és a Traub B. nyomdában, majd 1887 október óta az Endrényi Lajos nyomdája vezetését vette át ^ itt kevés megszakítással 1920 december hó végéig dolgozott. Egyesületünk szegedi kerületének te a betegsegélyzőpénztárnak huzamosabb időn át elnöke volt, valamint a Rokkantegylet szegedi fiókjának alapítása óta vezető embere. A ledolgozott 50 év fáradalmai után 1921 január 1-én a jól megérdemelt nyugalomba vonult, helyét átadta a fiatalabb generációnak azzal a kívánsággal, hogy azok közül is sokan éljék meg az ötvenéves nyomdászatbileumot. Sz—i J—p.