Typographia, 1926 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-01 / 1. szám

1926 Tizenhat mellékleten nem kevesebb mint S3 hirdetéspéldát mutat be a karácsonyi szám Kun Mihály tervei alapján a Hornyánszky­­nyomda szedőinek munkájaként. Minden di­­csérő szóval csak leronthatnám azt az érzést, amely a szakembert elfogja e hirdetések szem­lélésénél. Ötletesség dolgában az egyik fölül­múlja a másikat. Nézzük meg például a reg­gel, délben, este szókat szimbolizáló fölkelő, delelő és lenyugvó napokkal díszített hirdeté­sét Az Est-lapoknak, vagy a Mindig nagyobb lesz, a Globus, az Optica, a Meghívjuk című és a többi hirdetést, amelyek bő tanulságot és sok impulzust nyújtanak minden törekvő sze­dőnek. Akár nyomó, akár szedő, minden nyom­­dász a szaktudomány gazdag távát találja meg minden számban, de különösen a kará­csonyi Magyar Grafikában. Amikor meg meg­említjük, hogy a lap szakoktatás-száma —­­amint egy eldugott helyen szerény nonparelL- ből szedve olvassuk — a nyáron 25 millió ko­ronás mínusszal zárult a kiadóra nézve, amely teher egy szaktanfolyami Értesítő kiadásával nagy részben a közös szakoktatási fórumokat sújtotta volna, bárki megállapíthatja, hogy ez a külföldön is elterjedt egyetlen szakfolyóira­tunk úgy a munkások, mint a főnökök részéről nagyobb pártolást érdemelne. Ami a lap technikai kivitelét illeti, az nem­csak a Biró Miklós kiadó-szerkesztő irányítá­sának és szakmaszeretetének, Wankó Vilmos szerkesztő külföldön is elismert kiváló szak­tudásának, a lapot és mellékleteket szedő sze­dőknek és az azokat nyomó gépmestereknek, szóval: a Globus-nyomdának méltán a büszke­sége, hanem talán meg sem érdemelt jó hír­nevet szerez ez a szám az egész magyarországi nyomdaiparnak is. Ismertetésünket Kun Mihály gyönyörű rek­­lámlapjának a vízi monstrum szájából kibugy­­borékoló mottójával fejezzük­ be: „Minden nyomdász, aki fejleszteni akarja tudását, ok­vetlen vegye meg a Magyar Grafikát.“ H. S. Kongresszus után sem veszítenek — úgy vélem — időszerűségük­ből azok a megjegyzések, amelyeket ehelyütt tennem kell Novotny Lajos szaktársammak „Kongresszusra“ című cikkére. Elöljáróban Novotny kollégám­ megnyugtatá­sára kijelentem, hogy mi sem állt távolabb tő­lem, mint a­z, hogy azoknak az elvtársaknak — ha azok esetleg intellektuelek is — a jóhiszemű­ségét, becsületességét és önzetlenségét kétségbe­­vonjam, akik valamely kérdésben ellentétes állást foglalnak el a vezetőséggel szemben. Nem, ez igazán távol állt és áll tőlem, mert hisz voltak és vannak kérdések, amelyekkel szemben csekélységem is ellentétes állásponton van. És mi tagadás: alaposan a szemébe néznék azok­nak, akik állásfoglalásom becsületességét két­ségbe vonnák. A szocialista etika egyik alap­tétele pedig — én még körülbelül három év­tizeddel ezelőtt legalább így tanultam —­ ez: „Amit a magad személyére vonatkoztatva sérel­mezel, azt ne kövesd el másokkal szemben.“ Mint a régi iskola embere, konzervatív vagyok és követem e tant a mozgalom kitermelte har­cokban és küzdelmekben is és ennek köszönhe­tem, hogy — nyugodt lelkiismerettel állíthatom ezt — tudtommal nincs személyes ellenfelem. Meg vagyok győződve, ha Novotny szaktársam biztosan tudta volna, kicsoda G.b, akkor nem adott volna ama gyanújának kifejezést, amely ellen most védekezem. Hiszen ha odáig merész­kednénk, amivel N. vádol, akkor lehetetlenné válna minden véleménynyilvánítás. És ki akar­hatja ezt? Azok semmiesetre sem, akik a mun­kásmozgalom fejlődését a szívükön viselik. N. hivatva érezte magát velem szemben az intellektuelek és az utóbb a pártba bejött nagytudású elvtársak megvédésére. Én sem az intellektueleket, sem a nagytudású elvtársakat nem akartam megbántani és nem is bántottam, mint ilyeneket. Egyedüli célom az volt, hogy a különböző csoportok kulisszatologatóira mu­tassak rá. E törekvésemben igyekeztem­ tárgyi­lagos lenni és, úgy gondolom, e törekvésem si­került. Annyira, hogy ha az intellektuelek az én fejtegetéseimmel szembeállítják N. védelmét, csak azt mondhatják: Uram isten, ments meg barátaimtól, az ellenségeimmel majd csak el­bánok. Azt hiszem, a legjobban egy triviális hason­lattal tudnám megvilágítani cikkem hatását. A diktatúra alatt volt egy sereg ember, aki az első sorokban tolongott, ha valamelyes ese­ményt fényképezőgéppel akartak megörökíteni. A diktatúra bukása után azok, akik legjobban tolongtak, hogy rajta legyenek a képen, kezd­ték a fényképészt szidni, hogy olyan jó felvételt készített róluk. Most is, hogy cikkemet az In­­tellektuelkérdésről — mert mi tagadás, van ilyen — „elkövettem“, nem azok az intellek­tuelek jelentkeztek, akik évtizedes munkájuk­kal segítettek a pártot naggyá és hatalmassá tenni, hanem pont azok, akik szeretnek az elsők lenni. Tehát nem az én hibám, ha fényképük oly nagyszerűen sikerült. Ami N. fejtegetéseit a pártegységre vonatko­zóan illeti, azokkal egyetértettem, de hogy a kongresszus másként gondolta a kérdést meg­oldani, nem rajtam múlt. TYPOGRAPHIA Ha az ipari*. proletárság meg fogja érteni, hogy a szellemi munkás is proletár, és­ ez utóbbi meg fogja érteni, hogy ő a párton belül nem felsőbbrendű, hanem csak egyenrangú tag, akkor a hasonló viták helyett termékenyítő munkát lehet majd folytatni. Első cikkemnek az volt a célja és a kongresszuson elhangzottak bizonyították, hogy nem végeztem hiábavaló munkát. G—b. Nyomtatván­y kiállít­ás a Gutenberg-Otthonban Tanulságos és a maga nemében elsőrendű érdekességű nyomtatványkiállítást hozott elénk karácsony mind a két napjára a Nyomdaipari Továbbképző Tanfolyam végrehajtó bizottsága. A Gutenberg-Otthon öt tévés helyiségét meg­töltötte modern, szép nyomtatványokkal,­­ át­tekintést adva így tipográfiánk jelenlegi állá­sáról, s buzdítva egyszersmind a könyvnyom­tatók széles tömegeit a maguk isteni mester­ségének megbecsülésére, s a XX. századbeli igényeknek megfelelő, lelkiismeretes és lehető­leg művészies színvonalon való gyakorlására. Ismételjük: a kiállítás jó képet adott tipo­gráfiánk jelenlegi állásáról, bár a benne részt­vevő nyomdák száma elszomorítóim kevés volt. Ha nem csalódunk: van vagy hatszáz nyomda Magyarországon; mikorra fejlődik majd a leg­általánosabb értelemben vett nyomdász-etika annyira, hogy az ilyen irányban való hívó szó­zatra is százával reagálnak a nyomdaipar emberei? Mindamellett a kiállítás igen szépen sikerült. A Gutenberg-r Otthon öt terme­tölt meg a be­küldött anyaggal, s publikumunk is volt akkora, hogy akárminő képtárlat bízvást büsz­kélkedhetett volna vele. Különösen a déli órák felé zsúfolásig volt közönség a termeinkben. A színpados nagyteremnek az ablakok felé eső egész frontját a Világosság-könyvnyomda tartotta, megszállva. Negyvennél több tabló, rajtuk a tiszta tipográfiát sugárzó legszebb színes nyomtatvány­okkal, valósággal a szen­záció erejével hatott. A nyomda nagyszerű mesterszedőjét, Dukál Károly szak­társun­kat, Primer Arnold tanítványát, aki munkáinak százait tervezte s véste ömaga ólomba, melles­leg a dekoratív léniák és mütyürkék nagy tömegét faragva ki ebből a háládatos anyag­ból, mindenfelől elhalmozták gratulációval és elismeréssel. Nagy érdeklődéssel nézte a közönség azt a sz­ínpadon fölállított óriási tablót is, amely a Világosságnál megjelenő vagy ötvenféle szak­lap meg egyéb folyóirat fejét mutatja be tet­szetős csoportosításban. A nagyterem belső falának felerészét a Rigler-nyomda, a gyomai Kner­ofi’icina, Oster Lajos akcidens-szedőnk munkái foglalták el. A Ri­gier-nyomda főleg a Lakenbach Artúr kollégánk színes nyomataival excellált; fino­man színezett fedőlapok, precíz dombornyoma­­tok s tiszta trikrómiák sokaságát láttuk a tablóin. Néhány elegáns kiállítású gyermek­­képeskönyvet is bemutatott kiváló műintéze­­tü­nk. A gyomai AVier-nyomda a maga köz­ismert könyvnyomtatói gondosságával készí­tett munkáiból adott beszédes mutatót vagy tíz tablón. Csupa bibliofilek szemének való finomság, a szedés, nyomtatás és konfekcioná­lás minden részletére kiterjedően. Oster Lajos szaktársunk főleg a Révai- meg az Apostol­­nyomdákban készült vésetes akcidenciáiból adott mutatót a maga három tablóján. Ugyan a teremben az ajtókra akasztottan láttuk a Hollósy-nyomda ügyes akcidens-szedőjének, Puzsér Lajosnak a részben merészhajlításos kompozícióit. Érdekes munka valamennyi. A társalgóban az Athenaeum Rt. pompás nyomtatványaiból volt kiállítva vagy 15 tabló, egy méteres négyszínnyomat, valamint Franyó Józsefnek, az Az Est hirdetésszedőjének ügyes lénia- és keretvésetei. Talán mondanunk sem kell, hogy az Athenaeum, az ország legnagyobb nyomdai műintézete, csupa szépet és jót állí­tott­ ki. E monstrum-vállalat tárlata mögött a középnyomdák egyik legkiválóbbikának, Pápai Arno­-félének a kiállítása következett, a a kitűnő nyomtatású akcidenciák, háromszínű meg egyéb nyomatok nagy sokaságával, Müller Sándor Moser-metszeseivel. E terem falain Apfel Sándor kollégánk csinos rézkarcai meg figurális ólomvésetei voltak még kifüggesztve. Az ezután következő termecskében a Stádium­­nyomda hét szép könyve volt legelül. Követ­keztek a Fax-nyomda, csinos nyomtatványok­ból összeállított tablói, majd a nagykanizsai Gutenberg-nyomda gépmesterének, Marvalics Józsefnek komoly iparkodásra valló nyomtat­ványai, majd pedig egy régi jó, akcidens­­szedőnknek, Varga Miksának jobbára még a gyomai Kner-nyomdában készült ízléses mun­kái. Ugyané teremben voltak még egy a nyom­dászat területéről a kommün után kiszorult fiatalembernek, Huszágh Sándornak, Márton Ferenc kitűnő tanítványának figurális rajzai is. Két további termet Wankó Vilmos kolléga külföldi nyomtatványokból összeállított gyűj­teménye töltött meg, érdekes tanulmányokra adva alkalmat a sokszorosítás, és különösen a­­ tipográfia új utairól s eszközeiről. 'Január 1 LEVELEZÉS Debrecen. Jegyzőkönyv az 1925 október 11-én tartott általános nyomdászgyűlésről. Kapusi János elnök üdvözli a szaktársaikat és a gyűlést megnyitja. A mult gyűlés jegyzőkönyvének föl­­olvasása után Márta Zoltán pénztáros teszi meg jelentését a következőkben: Százalékból befolyt a III. negyedévben 7.792.400 K, a köz­pontba küldetett 7.682.000 K, a munkanélküli­­pénztár bevétele 4.197.905.06 K, kiadása 3,003.728 K, maradvány a III. negyedév végén 1.194.177.06 K. A pénztári jelentést az ellenőrök átvizsgál­ták és rendben találták. A munkáskö­zvetítésről Szentesy Pál tesz jelentést, mely szerint a ne­gyedév végén egy munkanélküli sincs. A gyű­lés úgy a pénztárosi, mint a közvetítői jelenté­seket tudomásul veszi. Ezután Kapusi elnök teszi meg elnöki jelentését. A szervezőbizottság nevében kéri a szaktársakat, hogy álljanak a bizottság háta mögé együttesen. Az elnöki jelen­tést hosszú, szenvedelmes vita követte, melyben részt vettek: Sterbinszky László, ki a bizottság munkájáról beszélt, majd az őt, mint kiküldött szervezőbizottsági tagot ért sérelmet fejtegeti; Szabó Kálmán kritikát gyakorol a bizottság működése fölött, indítványozza, hogy Ster­­binszkynek Trankóval fönnálló szervezeti ügyét a szervezőbizottság intézze el és­­ tegyen er­ről jelentést az összességnek; Lehotai Pál a Sterbinszky—Trunkó-affér indítóokait sorolja föl; Schwarz Ernő és Simon János hozzászó­lásai után Trunkó Barna adja elő a történteket, kijelenti, hogy soha szándékában nem volt a bizottságot sérteni; Erdélyi Károly, Nickels­burg Izidor fölszólalásai után Kapusi elnök válaszol a fölszólalóknak. A bizottság mindent meg fog tenni a gyűlésen fölmerült ügyek meg­vizsgálására és tisztázására. Szabó Kálmán szó­lal még föl, azután Kapusi elnök a gyűlést be­rekeszti. Doró József: RÖVID KÖZLEMÉNYEK Karácsony után Elmúlt ismét egy év! A munkásság szenve­désteli kálváriája volt az 1925-ik esztendő is: a börtönök ajtai nem nyíltak meg a politikai fog­lyok előtt, az emigrációt nem likvidálták. Az Ember eszméje nem lett szabadabb — az Ö ne­vében tovább szenvedtetik azokat, akik az ő tanait hirdették. Az emberi szívekben nem talál a megértés utat, hanem a gyűlölet göröngyös útjain i­eg­­mozog a szív és ész, mint két harcos ellenfél — az emberekben. Mintha kihalt volna a fele­­baráti szeretet — és csak a kegyetlenség, az erőszak, az erősebb marásának a kínjai kiálta­nák: hol késik a megváltást hozó Megváltó? Megváltó? Te is mártírja voltál tanaidnak tanítványaid­dal együtt, mint a többi, emberi igazságot, föl­­szabadulást hirdető roboto ® társad — Bacsó, Somogyi és a többi. Születésed napján megfe­ledkeznek a tövises koronákról s a reád helye­zett keresztről, amelyre föl is szegeztek — s m­a a dicsőség glóriájával öveznek. Megfeledkez­nek arról is, hogy a 33 év alatt hányszor kellett menekülnöd, futnod a zsarnokok előtt, hogy unokabátyád, Keresztelő János sorsát elkerüld, kinek fejét vette, a zsarnokság, s tálcára téve gyönyörködött benne. Nem kerülhetted el sor­sodat, mert kitartottál elved mellett. A börtön rabságát nem szenvedted soká, mert a rögtön­­ítélő bíróság elé kerültél, s Pilátus mosta kezeit, mert nem talált bűnösnek — nem találta bűn­nek az emberiség haladását. De a főpapok és a zsarnokok halálád követelték, mert eszméid köré hatalmas tábor özönlött — s ez, akkor épp­úgy, mint ma, kenyérkérdés volt. Követelték a keresztrefeszítésed, hogy ne árthasson az ige nekik — s ma a zsidó és keresztény tőkés egy­formán díszíteti a fenyőfát születésed emlék­napján. Üdvözölnek téged, a Megváltót? A sajtó legnagyobb része misztikus glóriát von fejed köré — nem az egyszerű ács fiát, a forra­dalmárt üdvözlik, az igazság első apostolát, mártírját, hanem­ a Megváltót. Miért? Nem foglalkozok vele. Minek? Hisz a legtöbben tud­ják, miért van ez a­­ szemfényvesztés. Születésed napján félre szokták tenni az em­beri gyarlóság álarcát, s belepillantanak a Te tanaidba s azok előtt, kik tanaid miatt vannak bezárva, száműzetve, a börtönök kapui és az ország határai nem nyílnak meg, hogy ezek visszatérhessenek az ő szeretteikhez, és a ma­i apostolai és a tanítványok tovább szenvednek. A farizeusok nagyképűsködése, a politikai ka­landorok pénzhamisítása — nem árt az ország­nak. De eljön a föltámadás! A farizeusok verni fogják a mellüket, a politikai kalandorok pénz­­hamisítói pedig vissza fognak emlékezni a Judás-pénzre! Húsvétkor, keresztrefeszítésed után, ott szok­tak állni a fegyveres őrök, hogy föl ne tá­madj — és Te mégis föltámadsz, újra életre kelsz, te egyszerű ács fia, Bacsó és Somogyi sorstársa, mert eszméitek öröktől fogva valók! Legyetek üdvözölve, Bacsó és Somogyi, Jézus Krisztus sorstársai! Szeder Jenő.

Next