Typographia, 1946 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1946-12-01 / 12. szám
December hó TYPOGRAPHY „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ W. A. szaktárs a Szikra augusztus 23-i számaiban tisztán, világosan fejti ki véleményét a fenti fogalom körül. Elméleti és elvi síkon szögezi le álláspontját. Nem mond sem többet, sem kevesebbet, mint amit minden marxista gondolkodónak, szocialistának el kell fogadni. Azt, hogy minden elv, eszme, erkölcsi vagy politikai áramlat, ahogy ő mondja, „tézis“, alá van vetve a fejlődés törvényeinek. Megszületik és elmúlik, mint minden, illetve megváltozik a dialektika örök törvénye szerint. Ebből a gondolatsorból fakad azután a következtetés, amelyben kifejti „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ — már-már jelszóként mutatkozó és itt-ott hibásan alkalmazott — mondat jelentőségét. Helyesen analizálja e fogalom jelentőségét és értékét, míg végül eljut igazi tartalmának megállapításáig. Az csak természetes, hogy ha megíródik egy cikk vagy kritika, bizonyos fogalmak tisztázására, az impulzust az észlelt jelenségek szolgáltatják. Nem szándékom és W. A. szaktárs cikke nem is szorul védelemre. Érdekesnek tartom azonban, hogy bár Galló szaktárs válasza elején egyetért a felvetett fogalom belső tartalmának a meghatározásában, mégis három hasábon keresztül magyarázza a tévedéseket, holott W. A. szaktáns világosan megfogalmazott álláspontját magáévá teszi. Igaz, W. A. bemutatja a jelszót úgy is, ahogyan alkalmazni lehet és — hiába tagadjuk — alkalmazzák is kevésbé „öntudatos“ nyomdászok. Ezért van az, hogy nem minden esetben látjuk „tündöklő1 fényességűre csiszolva“. Egyetlen nyomdász sem helyesebben a nyomdászetika magyarázhatja vonatkozásait, jelentőségét, összetartó erejét, mint ahogyan azt Galló szaktárs formába önti, de úgy érzem, ehhez nem sok köze van — és ez a hiba — az 1946-ban elhangzó „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ jelszónak. A történelem bebizonyította, hogy nincsenek megdönthetetlen eszmék és igazságok. Azonkívül minden elv, eszme, törvény, rendszer és gyakorlat annyit ér, ahogyan kiállja a történelmi megpróbáltatásokat. Lehet azon gondolkozni, hogy a mi eszméink kiállták-e a próbát, a mi gyakorlatunk, módszerünk helyes volt-e. Azt hiszem, a történelmi fejlődés, amit sem gátolni, sem rosszul követni nem lehet, erre megadta a választ. . . Az elmúlt évtizedekben megdönthetetlennek hitt eszmék, rendszerek omlottak össze a szemünk láttára. Minden valamirevaló gondolkodónak be kellett látnia, hogy az életet nem folytathatja ott 1945-ben, ahol előzőleg abbahagyta. Ha ez igaz, akkor nekünk nyomdászoknak is igenis revízió alá kell venni elveinket, gyakorlatunkat. Aki a múltban élt, nem lehet mentes a múlt csökevényeitől. Jövőnk pedig attól függ, hogyan fogjuk kikovácsolni — a múlt ismerete alapján — a jelenben. Nem szabad elfelejteni, hogy a fejlődés napjainkban egy év alatt többet mozog előre, mint a múltban egy évtized alatt. Azok, akik ezt nem értik meg, menthetetlenül le fognak maradni. A munkásmozgalom már nem elvi, hanem gyakorlati síkon mozog és túlnövi azokat akik nem tudnak lépést tartani. Bármilyen furcsán hangzik is. a multiban élen járó nyomdászok között már vannak, akik lemaradtak és zavarukban, a mi örökérvényű jelszavunkat — aminek a lényege nem lehet más, mint amiben mindnyájan egyetértünk — igenis diszkreditálják. És ezt Galló szaktársnak is észre kell vennie. Szabadság! Dénes Ferenc, / Állami nyomda.« folyamán többször érte az a vád a többi szakmák részéről, hogy ma már nem küzd azzal a‘ lendülettel és meggyőződéssel a közös célokért, amelyek egyébként a nyomdai munkásság egész múltját és munkáját jellemezték. Munkáskörökben gyakran hangoztatták, hogy a nyomdai munkásság ma már nem az a harcos, kezdeményező, élenjáró munkástömeg, amely annyiszor mutatott példát a múltban az ország dolgozóinak. Igen sokszor kellett hallanunk azt a vádat is, hogy elpolgáriasodottak, munkásarisztokraták vagyunk, akik nem hajlandók kockára tenni elért eredményeiket az összmunkásság érdekében indított újabb küzdelmekben. Hogy ezek a vádak mennyiben igazak vagy mennyiben koholtak, azzal a nyomdai munkások tisztában vannak, azonban úgy érezzük, az a körülmény, hogy egyáltalában ilyen vádak érhetnek bennünket, szoros összefüggésben van a vita anyagát képező tétellel, nevezetesen azzal, hogy „mi elsősorban nyomdászok vagyunk ... “ Ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell vallanunk őszintén, hogy ez a tétel önmagában, anélkül, hogy bármit is fűznénk hozzá, valóban jelent egy bizonyos fokú különállást. Ebben a tételben — ha nem igyekszünk enyhíteni ridegségét — érezhető a fölényesség és elutasítás. A múlt harcai és ezeknek eredményei feljogosítanak bennünket arra, hogy büszkén hivatkozhassunk nyomdász mivoltunkra, rámutassunk a közöttünk kialakult erkölcsi felfogásra, a nyomdászgondolkodásra, a „mind egyért, egy mindért“ tételnek közöttünk minden körülmények között érvényesülő törvényére, de ügyelnünk kell arra, hogy még a látszatát is kerüljük annak, mintha a dogmákhoz való ragaszkodás következtében külön akarnánk állni, el akarnánk utasítani a felénk nyúló, összefogásra felkínálkozó baráti jobbot azzal a fölényes és rideg meghatározással, hogy „mi elsősorban nyomdászok vagyunk“. _ . Galó szaktárs rámutat arra, hogy a szóbanforgó tétel magában hordozza annak jelentőségét, hogy előttünk minden becsületes, kollegiálisan viselkedő társunk egyenlő. A továbbiak során azt írja, hogy „ha azt mondjuk: mi elsősorban nyomdászok vagyunk, akkor ebben elvitathatatlanul benne van az is, hogy elsősorban és egyben szocialisták is vagyunk“. Azonban felmerül a kérdés: miért van szükség arra, hogy a nyomdai munkásság, de ezen túlmenően az ország munkássága találgatásokra legyen utalva és esetleg olyasvalamit keresvén ebben a meglehetősen egyértelmű tételben, ami nincs benne. Sokkal észszerűbbnek látszik, ha egyszers,mindenkorra leszögezzük azt a tényt,hogy mi nyomdászok szocialisták vagyunk minden sorrendi meghatározás nélkül és szocialista meggyőződésünkhöz híven hajlandók vagyunk minden olyan megmozdulásban részt venni, amely bennünket a szocializmus megvalósulásához közelebb visz. De nemcsak, hogy hajlandók vagyunk részt venni a szocializmusért indított küzdelmekben, úgy érezzük, arra kötelez bennünket erkölcsünk, gondolkodásunk, múltunk és jövőnk, hogy ebben a harcban valóban az „első sorban“ legyünk. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy az élet harcok és küzdelmek szakadatlan láncolata, s a munkásosztálynak fel kell készülnie újabb és újabb küzdelmekre, de azt is tudjuk mindannyian, hogy ezeket a küzdelmeket töretlen egységben kell megvívnia a nagy munkástömegeknek, ha eredményesen akarja befjezni. Végül tudomására kívánjuk hozni az ország munkásságának, hogy a nyomdai munkásság, ugyanaz az osztályharcos, élenjáró, küzdelmektől vissza nem riadó közösség, amely a múltban volt. Tudomásukra kell hoznunk azt is, hogy nem vagyunk elpolgáriasodva, nem vagyunk munkás-arisztokraták, ugyanolyan meggyötört és sokat szenvedett proletárok vagyunk, mint a többi munkástársaink. És ez a sorsközösség, de a közös célok is elválaszthatatlanul eggyé kell hogy kovácsoljanak bennünket minden becsületesen gondolkodó munkástársunkkal — tekintet nélkül arra, hogy vasasok, famunkások vagy nyomdászok vagyunk... Daka István ! * A szólásszabadság elvénél fogva közreadtuk a fenti cikkeket. Daka szaktárs cikkéhez nincs megjegyezni valónk. Dénes kolléga írásához annyit jegyzünk meg, hogy az csak azért íródott, mert úgy látszik, kevés volt az a három hasáb, amit erre a kérdésre áldoztunk. Ennek ellenére nem követjük őt a szőrszálhasogatás útvesztőjébe és a magunk részéről a vitát lezártnak tekintjük. Mint érdekességet, talán csak annyit I még, hogy W. A. kolléga, aki a kérdés eredeti felvetője volt, akinek cikke adta az okot arra, hogy a problémával a magunk részéről is foglalkozzunk, nem látta szükségét annak, hogy írásunkra megjegyzést tegyen. Ellenben Dénes kolléga igen ... Ez pedig kissé szokatlan és furcsa. (A szerk.) „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ ... Az a téma, mely a Szikra üzemi híradójának hasábjain vetődött fel W. A. szaktárs részéről — tekintve annak elvi jelentőségét és általános jellegét —, valóban a „Typographia“ hasábjaira kívánkozott volna. Ennek megállapítása után — ha túltesszük magunkat az indokoltság és időszerűség kérdésén, melyet Galló szaktárs vetett fel a „Typographiá“-ban megjelent válaszában — meg kell állapítanunk azt is, hogy a nyomdai munkásságnak állást kell foglalnia ebben a kérdésben és állásfoglalását a leghatározottabban le kell szögeznie. A „mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ tétel körül kialakult véleménykülönbségek arra késztetnek bennünket, hogy vizsgálat tárgyává tegyük, milyen jelentősége van ennek a tételnek a nyomdai munkásság szempontjából és milyen látszatot kelthet ez a sorrendi meghatározás a többi szakmák munkásaiban... A nyomdai munkásságot az elmúlt éveik Nyomda eladó CÍM A KIADÓBAN 1946 Nyomdászművészmatiné Wekerletelepen A Pestmegyei Könyvnyomdai és Rokonszakmabeli Munkások és Munkásnők Társasköre jelentős eseménye zajlott le november 17-én a Wekerle filmszínházban. A szépen fejlődő Társaskör itt rendezte meg művészmatinéját, amelyen túlnyomórészben nyomdászművészek mutatták be tudásukat és az egyes számok után a szűnni nem akaró tapsvihar azt bizonyította, hogy minden elismerést megérdemelnek művészi teljesítményükért. Meg kell emlékeznünk a Kistext-gyár kultúrgárdájáról, akik szintén tudásuk legjavát szolgáltatták. A Gutenberg Társaság zenekara nyitánya után Kovács József által előadott versek mélyen a lelkekbe szántottak, majd Barcsát István jóízű parasztjelenete hangos derűt és kacagást váltott ki. Nagy meglepetés volt a fiatal táncművésznő, Tábori Éva száma. A közönség mindvégig nagy figyelemmel kísérte légiesen finom táncát és zengő tapsviharral honorálta. Zongorán kísérte Pasek Józsefné. A Kistext-gyár tangóharmonika zenekara — Patacsek János karnaggyal az élen — remek volt. Szilvássy Margit operaénekesnő, az Operaház tagja következett, akit a közönség alig engedett le a színpadról. Környei (Kuklis) Lajos énekes nagy sikert aratott, Somló Klári gordonkaművésznő gyönyörű játéka élmény volt. Szünet után újra a Gutenberg Társaság zenekara következett. Ágai (Staudt) Karola énekszámairól a legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk. Szigeti Sándor zengő, férfias hangja — mint már olyan sokszor — most is nagy hatást váltott ki. Majd Ágai—Szigeti kettős után Ágai—Környei kettős gyönyörködtette a hallgatóságot. Lenkó Irma magyar táncai, Kovács Núsi vidám kupléi és Torma Endre humoros monológja után Patacsek János szerzeményeit énekelte Kocsi Emmi és Gyüre István tangóharmonika együttes-kísérettel. Végül Paksi Anna énekszáma, Torma Endre és Kovács Imre által előadott bohózat zárta be a műsort. A matinét Bókeü Lajos konferálta és állandóan gondoskodott a jókedvről. A zongorakíséretet Márton Jánosné látta el nagy tudással, elismerésre méltóan. Nagy erőpróbája volt e matiné a Társaskörnek, de szaktársaink bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarat kell hozzá. Voltak, akik előre megjósolták a kudarcot, de nem lett igazuk, mert ha anyagilag nem is, de erkölcsileg fényesen sikerült — és ez a fontos!... ♦ Felhívjuk a kispest—wekerletelepi rokkant szaktársak figyelmét — akik tagjai a Társaskörnek —, hogy sürgősen jelentkezzenek a Körben! ♦ Tiszteletjegyeiket megváltották, illetve felülfizettek: Andrási Győző igazgató, Athenaeum Rt. V. B., Első Magyar Betűöntőde igazgatósága, Nedeczky László igazgató 20—20 forint; Szociáldemokrata Párt wekerletelepi csoport 15 forint; Gépmesteregyesület, Könyvnyomdai Munkások Szakszervezete, Korrektorok Köre, Mitterszky Béla, Révai Rt. Ü. B, Rudas Sándor, Tiay Richárd igazgató 10—10 forint; Egyetemi Nyomda N. B. 5 forint; N. N., Pintér József 4—4 forint, N. N. 2 forint. Ezúton mondunk hálás köszönetet a tiszteletjegymegváltásokért és felülüzetésekért, úgyszintén a Hungária Hírlapnyomda igazgatóságának a szép falragaszokért, Kispest m. város házinyomdájának a műsorok elkészítéséért, valamint a Szikra Rt. üzemi bizottságának a rendelkezésünkre bocsátott autóért, mellyel a hangszereket szállították ki Wekerletelepre MEGHÍVÓ A Budapesti Korrektorok és Ro izorok Köre és a Budapesti Hírlapszedők Köre rendezésében 1946 december 29-én, vasárnap délelőtt háll órakor a Gutenberg-Otthon színpadtermében (Vili, Kölcsey ucca 2) Harangozó Antal iparügyi miniszteri tanácsos szaktársunk „Irodalmi délelőtt-ot tart Torday Judit szavalóművésznő közreműködésével. Az érdeklődőket barátsággal várja a két Kör választmánya. Ezt megelőzően ,10 órakor választmányi ülést tart a Korrektorkor, már 0 órakor elnökségi ülés. Eladó nyomda vidéken, mely dll.* 1 drb használt 12 * gyorssajtóból, 1 drb használt kis amerikai nyomógépből 1 drb haszn. nyomókaros vágógépből, 1 drb haszn. fűzőgépből és a hozzátartozó használt betűkből. Cím a kiadóban