Typographia, 1946 (78. évfolyam, 1-12. szám)

1946-12-01 / 12. szám

December hó TYPOGRAPHY „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ W. A. szaktárs a Szikra augusztus 23-i szá­maiban tisztán, világosan fejti ki véleményét a fenti fogalom körül. Elméleti és elvi síkon szögezi le álláspont­ját. Nem mond sem többet, sem kevesebbet, mint amit minden marxista gondolkodónak, szocia­listának el kell fogadni. Azt, hogy minden elv, eszme, erkölcsi vagy politikai áramlat, ahogy ő mondja, „tézis“, alá van vetve a fejlő­dés törvényeinek. Megszületik és elmúlik, mint minden, illetve megváltozik a dialek­tika örök törvénye szerint. Ebből a gondolatsorból fakad azután a kö­vetkeztetés, amelyben kifejti „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ — már-már jelszóként mutatkozó és itt-ott hibásan alkalmazott — mondat jelentőségét. Helyesen analizálja e fogalom jelentőségét és értékét, míg végül el­jut igazi tartalmának megállapításáig. Az csak természetes, hogy ha megíródik egy cikk vagy kritika, bizonyos fogalmak tisztá­zására, az impulzust az észlelt jelenségek szolgáltatják. Nem szándékom és W. A. szaktárs cikke nem is szorul védelemre. Érdekesnek tartom azonban, hogy bár Galló szak­társ válasza elején egyetért a felvetett fogalom belső tar­talmának a meghatározásában, mégis három hasábon keresztül magyarázza a tévedéseket, holott W. A. szaktáns világosan megfogalma­zott álláspontját magáévá teszi. Igaz, W. A. bemutatja a jelszót úgy is, ahogyan alkalmazni lehet és — hiába tagadjuk — alkalmazzák is kevésbé „öntudatos“ nyomdászok. Ezért van az, hogy nem minden esetben látjuk „tün­döklő1 fényességűre csiszolva“. Egyetlen nyomdász sem helyesebben a nyomdászetika magyarázhatja vonatkozásait, jelentőségét, összetartó erejét, mint ahogyan azt Galló szaktárs formába önti, de úgy érzem, ehhez nem sok köze van — és ez a hiba — az 1946-ban elhangzó „Mi elsősorban nyom­dászok vagyunk“ jelszónak. A történelem bebizonyította, hogy nincse­nek megdönthetetlen eszmék és igazságok. Azonkívül minden elv, eszme, törvény, rend­szer és gyakorlat annyit ér, ahogyan kiállja a történelmi megpróbáltatásokat. Lehet azon gondolkozni, hogy a mi esz­méink kiállták-e a próbát, a mi gyakorlatunk, módszerünk helyes volt-e. Azt hiszem, a tör­ténelmi fejlődés, amit sem gátolni, sem ros­­­szul­ követni nem lehet, erre megadta a választ. . . Az elmúlt­­ évtizedekben megdönthetetlennek hitt eszmék, rendszerek omlottak össze a sze­münk láttára. Minden valamirevaló gondol­kodónak be kellett látnia, hogy az életet nem folytathatja ott 1945-ben, ahol előzőleg abba­hagyta. Ha ez igaz, akkor nekünk nyomdá­szoknak is igenis revízió alá kell venni elveinket, gyakorlatunkat. Aki a múltban élt, nem lehet mentes a múlt csökevényeitől. Jövőnk pedig attól függ, hogyan fogjuk kikovácsolni — a múlt isme­rete alapján — a jelenben. Nem szabad elfe­lejteni, hogy a fejlődés napjainkban egy év alatt többet mozog előre, mint a múltban egy évtized alatt. Azok, akik ezt nem értik meg, menthetetle­nül le fognak maradni. A munkásmozgalom már nem elvi, hanem gyakorlati síkon mozog és túlnövi az­ok­at akik nem tudnak lépést tar­tani. Bármilyen furcsán hangzik is. a multi­ban élen járó nyomdászok között már vannak, akik lemaradtak és zavarukban, a mi örök­érvényű jelszavunkat — aminek a lényege nem lehet más,­ mint amiben mindnyájan egyetértünk — igenis diszkreditálják. És ezt Galló szaktársnak is észre kell vennie. Szabadság! Dénes Ferenc, / Állami­ nyomda.« folyamán többször érte az a vád a többi szak­mák részéről, hogy ma már nem küzd azzal a‘ lendülettel és meggyőződéssel a közös célokért, amelyek egyébként a nyomdai munkásság egész múltját és munkáját jellemezték. Munkás­­körökben gyakran hangoztatták, hogy a­ nyom­­dai munkásság ma már nem az a harcos, kez­deményező, élenjáró munkástömeg, amely an­­­nyiszor mutatott példát a múltban az ország dolgozóinak. Igen sokszor kellett hallanunk azt a vádat is, hogy elpolgáriasodottak, munkás­arisztokraták vagyunk, akik nem hajlandók kockára tenni elért eredményeiket az összmun­­kásság érdekében indított újabb küzdelmekben. Hogy ezek a vádak mennyiben igazak vagy mennyiben koholtak, azzal a nyomdai munká­sok tisztában vannak, azonban úgy érezzük, az a körülmény, hogy egyáltalában ilyen vádak érhetnek bennünket, szoros összef­ü­ggésben van a vita anyagát képező tétellel, nevezetesen azzal, hogy „mi elsősorban nyomdászok vagyunk ... “ Ha tárgyilagosak akarunk lenni, be kell vallanunk őszintén, hogy ez a tétel önmagában, anélkül, hogy bármit is fűznénk hozzá, valóban jelent egy bizonyos fokú külön­állást. Ebben a tételben — ha nem igyekszünk enyhíteni ridegségét — érezhető a fölényesség és elutasítás. A múlt harcai és ezeknek eredményei feljogo­sítanak bennünket arra, hogy büszkén hivat­kozhassunk nyomdász mivoltunkra, rámutassunk a közöttünk kialakult erkölcsi felfogásra, a nyomdászgondolkodásra, a „mind egyért, egy mindért“ tételnek közöttünk minden körülmé­nyek között érvényesülő törvényére, de ügyel­nünk kell arra, hogy még a látszatát is kerül­jük annak, mintha a dogmákhoz való ragasz­kodás következtében külön akarnánk állni, el akarnánk utasítani a felénk nyúló, összefogásra felkínálkozó baráti jobbot azzal a fölényes és rideg meghatározással, hogy „mi elsősorban nyomdászok vagyunk“. _ . Gal­ó szaktárs rámutat arra, hogy a szóban­­forgó tétel magában hordozza annak jelentősé­gét, hogy előttünk minden becsületes, kolle­­giálisan viselkedő társunk egyenlő. A továb­biak során azt írja, hogy „ha azt mondjuk: mi elsősorban nyomdászok vagyunk, akkor ebben el­vitathatatlanul benne van az is, hogy első­sorban és egyben szocialisták is vagyunk“. Azonban felmerül a kérdés: miért van szük­ség arra, hogy a nyomdai munkásság, de ezen túlmenően az ország munkássága találgatá­sokra legyen utalva és esetleg olyasvalamit keresvén ebben a meglehetősen egyértelmű tételben, ami nincs benne. Sokkal észszerűbbnek látszik, ha egyszers­­,mindenkorra leszögezzük azt a tényt,­­hogy mi nyomdászok szocialisták vagyunk minden sor­rendi meghatározás nélkül és szocialista meg­győződésünkhöz híven hajlandók vagyunk min­den olyan megmozdulásban részt venni, amely bennünket a szocializmus megvalósulásához közelebb visz. De nemcsak, hogy hajlandók vagyunk részt venni a szocializmusért indított küzdelmekben, úgy érezzük, arra kötelez ben­nünket erkölcsünk, gondolkodásunk, múltunk és jövőnk, hogy ebben a harcban valóban az „első sorban“ legyünk. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy az élet harcok és küzdelmek szakadatlan lán­colata, s a munkásosztálynak fel kell készülnie újabb és újabb küzdelmekre, de azt is tudjuk mindannyian, hogy ezeket a küzdelmeket töret­len egységben kell megvívnia a nagy munkás­tömegeknek, ha eredményesen akarja bef­jezni. Végül tudomására kívánjuk hozni az ország munkásságának, hogy a nyomdai munkásság, ugyanaz az­­ osztályharcos, élenjáró, küzdelmek­től vissza nem riadó közösség, amely a múlt­ban volt. Tudomásukra kell hoznunk azt is, hogy nem vagyunk elpolgáriasodva, nem vagyunk munkás-arisztokraták, ugyanolyan meggyötört és sokat szenvedett proletárok vagyunk, mint a többi munkástársaink. És ez a sorsközösség, de a közös célok is elválaszt­hatatlanul eggyé kell hogy kovácsoljanak bennünket minden becsületesen gondolkodó munkástársunkkal — tekintet nélkül arra, hogy vasasok, famunkások vagy nyomdászok vagyunk... Daka István !­­ * A szólásszabadság elvénél fogva közreadtuk a fenti cikkeket. Daka szaktárs cikkéhez nincs­­ megjegyezni valónk. Dénes kolléga írásához an­­­­­nyit jegyzünk meg, hogy az csak azért íródott, mert úgy látszik, kevés volt az a három hasáb, amit erre a kérdésre áldoztunk. Ennek ellenére nem követjük őt a szőrszálhasogatás útvesztő­­­­jébe és a magunk részéről a vitát lezártnak t­­­e­kintjük. Mint érdekességet, talán­ csak annyit I még, hogy W. A. kolléga, aki a kérdés eredeti­­ felvetője volt, akinek cikke adta az­ okot arra,­­ hogy a problémával a magunk részéről is fog­­­lalkozzunk, nem látta szükségét annak, hogy­­ írásunkra megjegyzést tegyen. Ellenben Dénes kolléga igen ... Ez pedig kissé szokatlan és furcsa. (A szerk.) „Mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ ... Az a téma, mely a Szikra üzemi híradójának hasábjain vetődött fel W. A. szaktárs részéről — tekintve annak elvi jelentőségét és általános jellegét —, valóban a „Typographia“ hasáb­jaira kívánkozott volna. Ennek megállapítása után — ha túltesszük magunkat az indokoltság és időszerűség kérdé­sén, melyet Galló szaktárs vetett fel a „Typo­­graphiá“-ban megjelent válaszában — meg kell állapítanunk azt is, hogy a nyomdai munkás­ságnak állást kell foglalnia ebben a kérdésben és állásfoglalását a leghatározottabban le kell szögeznie. A „mi elsősorban nyomdászok vagyunk“ tétel körül kialakult véleménykülönbségek arra késztetnek bennünket, hogy vizsgálat tárgyává tegyük, milyen jelentősége van ennek a tétel­nek a nyomdai munkásság szempontjából és milyen látszatot kelthet ez a sorrendi meg­határozás a többi szakmák munkásaiban... A nyomdai munkásságot az elmúlt éveik Nyomda eladó CÍM A KIADÓBAN 1946 N­y­omdászművészm­atiné W­ekerletelepen A Pestmegyei Könyvnyomdai és Rokon­szakmabeli Munkások és Munkásnők Társas­köre jelentős eseménye zajlott le november 17-én a Wekerle filmszínházban. A szépen fej­lődő Társaskör itt rendezte meg művészmati­­néját, amelyen túlnyomórészben nyomdász­művészek mutatták be tudásukat és az egyes számok után a szűnni nem akaró tapsvihar azt bizonyította, hogy minden elismerést megérdemelnek művészi teljesítményükért. Meg kell emlékeznünk a Kistext-gyár kultúr­­gárdájáról, akik szintén tudásuk legjavát szolgáltatták. A Gutenberg Társaság zenekara nyitánya után Kovács József által előadott versek mélyen a lelkekbe szántottak, majd Barcsát István jóízű parasztjelenete hangos derűt és kacagást váltott ki. Nagy meglepetés volt a fiatal táncművésznő, Tábori Éva száma. A közönség mindvégig nagy figyelemmel kísérte légiesen finom táncát és zengő taps­viharral honorálta.­­ Zongorán kísérte Pasek József­né. A Kistext-gyár tangóharmonika zenekara — Patacsek János karnaggyal az élen — remek volt. Szilvássy Margit opera­énekesnő, az Operaház tagja következett, akit a közönség alig engedett le a színpadról. Környei (Kuklis) Lajos énekes nagy sikert aratott, Somló Klári gordonkaművésznő gyö­nyörű játéka élmény volt. Szünet után újra a Gutenberg Társaság zenekara következett. Ágai (Staudt) Karola énekszámairól a leg­nagyobb elismerés hangján kell szólnunk. Szigeti Sándor zengő, férfias hangja — mint már olyan sokszor — most is nagy hatást váltott­­ ki. Majd Ágai—Szigeti kettős után Ágai—Környei kettős gyönyörködtette a hall­gatóságot. Lenkó Irma magyar táncai, Kovács Núsi vidám kupléi és Torma Endre humoros monológja után Patacsek János szerzeményeit énekelte Kocsi Emmi és Gyüre István tangó­­harmonika együttes-kísérettel. Végül Paksi Anna énekszáma, Torma Endre és Kovács Imre által előadott bohózat zárta be a műsort. A matinét Bókeü Lajos konferálta és állan­dóan gondoskodott a jókedvről. A zongora­kíséretet Márton Jánosné látta el nagy tudás­sal, elismerésre méltóan. Nagy erőpróbája volt e matiné a Társas­körnek, de szaktársaink bebizonyították, hogy semmi sem lehetetlen, csak akarat kell hozzá. Voltak, akik előre megjósolták a kudarcot, de nem lett igazuk, mert ha anyagilag nem is, de erkölcsileg fényesen sikerült — és ez a fontos!... ♦ Felhívjuk a kispest—wekerletelepi rokkant szaktársak figyelmét — akik tagjai­ a Társas­körnek —, hogy sürgősen jelentkezzenek a Körben! ♦ Tiszteletjegyeiket megváltották, illetve felül­fizettek: Andrási Győző igazgató, Athenaeum Rt. V. B., Első Magyar Betűöntőde igazgató­sága, Nedeczky László igazgató 20—20 forint; Szociáldemokrata Párt wekerletelepi csoport 15 forint; Gépmesteregyesület, Könyvnyomdai Munkások Szakszervezete, Korrektorok Köre, Mitterszky Béla, Révai Rt. Ü. B, Rudas Sán­dor, Ti­ay Richárd igazgató 10—10 forint; Egyetemi Nyomda N. B. 5 forint; N. N., Pin­tér József 4—4 forint, N. N. 2 forint. Ezúton mondunk hálás köszönetet a tiszteletjegymeg­váltásokért és felülüzetésekért, úgyszintén a Hungária Hírlapnyomda igazgatóságának a szép falragaszokért, Kispest m. város házi­nyomdájának a műsorok elkészítéséért, vala­mint a Szikra Rt. üzemi bizottságának a ren­delkezésünkre bocsátott autóért, mellyel a hangszereket szállították ki Wekerletelepre MEGHÍVÓ A Budapesti Korrektorok és Ro­ izorok Köre és a Budapesti Hírlapszedők Köre rendezésében 1946 december­­ 29-én, vasárnap délelőtt háll órakor a Gutenberg-Otthon színpadtermében (Vili, Kölcsey ucca 2) Harangozó Antal iparügyi miniszteri tanácsos szaktársunk „Irodalmi délelőtt­-ot tart Torday Judit szavalóművésznő közre­működésével. Az érdeklődőket barátsággal várja a két Kör választmánya. Ezt megelőzően ,10 órakor választmányi ülést tart a Korrektorkor, már 0 órakor elnökségi ülés. Eladó nyomda vidéken, mely dll.* 1 drb használt 12 * gyorssajtóból, 1 drb használt kis amerikai nyomógépből 1 drb h­aszn. nyomókaros vágógépből, 1 drb haszn. fűzőgép­ből és a hozzátartozó használt betűkből. Cím a kiadóban

Next