Typographia, 1948 (80. évfolyam, 1-53. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Юв TYPOGRAPHTA Továbbképző tanfolyamaink Ahogyan nem szabad ... Hát igen, ahogyan nem szabad, arról lesz az alábbiakban szó. A konkrétum pedig a karácsonyt megelőző december 21-iki vasárnap és a karácsonyt követő december 27-iki szombat ügye. Hogy a dolgot teljesen megértsük, vissza kell térnünk néhány hétre, december 10-re, amikor is megjelent az iparügyi miniszter 37.088/1947. számú rendelete. Ebben a rendeletben nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy az üzemek túlnyomó nagy része — és ez vonatkozott volna a nyomdákra is — december 21-től január 7-ig szünetet tartani kötelesek. Az üzemszünet elrendelését követően a napilapokban különböző kommentárok jelentek meg, magyarázva, miért volt szükség erre az intézkedésre. Megvalljuk őszintén, sem a rendeletből, sem az azt követően megjelent magyarázatokból nem tudtuk kiokoskodni az üzemszünet indokoltságát. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy az ország mindenfajta üzemeinek túlnyomó nagy része közel háromheti időtartamra tétlenségre lesz kárhoztatva. Arra vonatkozóan sem tudtunk magyarázattal szolgálni, vájjon a rendelet értelmében az üzemszünetet tartó vállalatok dolgozóinak munkabérét ki és miből fogja folyósítani? Mert azt bizonyára talán még a rendeletet készítők sem hitték, hogy az üzemszünet idejére a vállalatok alkalmazásában állók majd három héten keresztül nem juthatnak munkabérhez? De úgy látszik, hogy ennek a már születésekor halálraítélt rendeletnek a kigondolói is belátták, nem egészen helyes és око [UNK] dolog az üzemi életet három hétre teljesen leállítani és ezért azután anélkül hogy magyarázatát adták volna a dolognak, december 16-án egy új rendeletet bocsátottak ki 39.389/1947. Ip. M. szám alatt, amely rendelettel az előbbi rendelkezést hatályon kívül helyezték s mintha mi sem történt volna, ez a második rendelet kimondta, hogy az évvégi és az évelejei munkálkodást illetően az egyébként irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. E második rendelet megjelenése után érintkezésbe léptünk az illetékes minisztériumi szervekkel. Az érintkezés felvételére az szolgáltatott okot, mert a napilapok olyasmit közöltek, hogy a december 21-iki vasárnapot munkanappá a 27-iki szombatot pedig ünnepnappá kívánja nyilvánítani a kormányzat. Az illetékes minisztériumi tényezőktől azt a határozott felvilágosítást kaptuk december 17-én, szerdán hogy a kormányzat nem szándékozik semmiféle újabb rendelkezést kiadni a karácsonyi időszakkal kapcsolatos munkálkodást illetően. Nem pedig azért, mert az előbbiekben ismertetett és december 16-án megjelent miniszteri rendelet intézkedett a kérdésről. December 16-án, szerdán készítettük el a Typographiát. Felhatalmazást kértünk az illetékes minisztériumi tényezőktől arra vonatkozóan, hogy a zűrzavaros helyzetet kitisztázzuk és ennek érdekében közleményt adunk le a Typographában, amelyben kiértesítjük az öszszes üzemeket követendő magatartásukról. Ismételten megnyugtattak bennünket, hogy újabb rendelkezés nem jelenik meg, ha azonban arra mégis sor kerülne, annak hatálya alól a nyomdaipart ki fogják vonni. E felvilágosítások alapján megjelentettük a Typographia 50. számának első oldalán a mindenki által már ismert közleményt. S hogy mindenfajta zavart és félreértést elkerüljünk, még aznap kinyomattuk a lapot, hogy időben szétküldhető legyen, úgy a fővárosban, mint a vidékre. Azt hittük, hogy ezzel a kérdés le van zárva. De csalódtunk, mert minden ígéret ellenére másnap, december 18-án, csütörtökön a Hivatalos _ lapban megjelent a 14.700/1947. Korm. számú rendelet, amely arról intézkedett, hogy bizonyos kivételektől eltekintve, a december 21-iki vasárnapot munkanappá, a december 27-iki szombatot pedig ünnepnappá nyilvánította. Ebből még nem lett volna különösebb szerencsétlenség, ha a rendelet nem úgy teremtett volna kivételt a nyomdaiparban, hogy az iparban foglalkoztatottak egyik része, vagyis a napilapoknál és az időszaki, tehát heti és havi lapoknál foglalkoztatott személyzetekre nem terjed ki a rendelet hatálya, hanem csak azokra, akik nem dolgoznak időszaki vagy napilapnál. Ez az intézkedés teljesen felborította a helyzetet s hogy milyen fejetlenséget teremtett az iparban, azt csak az tudja kellőképpen érzékelni, aki december 18-án, 19-én és 20-án fenkért a Szervezet hivatalában, vagy esetleg a Főnökegyesületben. A személyes, a telefon és a távirat útján történő érdeklődések oly tömegnek voltak ezekben a napokban, úgy a fővárosból mint a vidékről, amire történelmünk folyamán eddig még nem volt példa. A magunk részéről elképzelhetetlennek tartottuk, hogy az üzemeket kétfelé lehessen szakítani. Az egyik rész vasárnap, a másik pedig az azt követő szombaton végezné munkáját De aki csak egy kissé is ismeri a nyomdai munkák folyamatát, annak tudnia kell, hogy шлем a világnak az a művezetője, vagy metszedőosztályain az előadások január hó 12-én (hétfőn) d. u. 4 órakor kezdődnek .Egyesületünk nagytermében. Beiratkozott szaktársainkat kérjük a pontos megjelenésre; gépmester szaktársaink a Gépmesteregyesületben kapják meg ugyanazon a napon és órában a további utasításokat. férje, aki 7—8 nappal hamarabb tudná megmondani, hogy például egy olyan üzemben, ahol 40—50 időszaki lap készül, kik lesznek pontosan azok (a szecsőteremtől egészen az expedícióig), akik az időszaki lapok előállításaiban részt vesznek. A rendelet értelmében azután ezeket 27-ére, a személyzet többi részét pedig 21-ére kellett volna berendelni. Alig hisszük, hogy üzemköltség szempontjából ez a megoldás megtakarítást jelentett volna. Éppen ellenkezőleg. Fűtésben és világításban — pontosan annál a két tételnél, amelyeknél a legracionálisabban kellene gazdálkodnunk — jelentkezett a rendelet következtében a kétszeres mennyiség felhasználásának szüksége. Mert ugyebár például egy nagy szedőterem átfűtéséhez ugyanannyi fűtőanyag szükséges, ha abban a teremben a személyzetnek csak a fele dolgozik? Illetékes helyen ezt igazán tudni kellett volna. Hogy tehát a nagy fejetlenségnek, a nagy zavarnak, amit a rendelet előidézett, elejét vegyük, a rendelet megjelenésének napján a Főnökegyesülettel közös beadvány után kértük a nyomdaiparnak a rendelet hatálya alól való kivételét. Erre a kivételre a rendelet 3. §-a módot is nyújtott. Kívánságunkhoz mi magunk szereztük meg a Szakszervezeti Tanács pártoló javaslatát. Előterjesztésünkre csak a harmadik napon, szombaton dél felé kaptunk írásbeli választ, amely szerint az összes nyomdák egységesen, tehát mindenfajta munkára vonatkozóan kivétettek a rendelet hatálya alól. Az idevonatkozó írásbeli értesítést, sajnos, olyan későn kaptuk meg, hogy már nem volt módunkban a nyomdákat kiértesíteni e változott helyzetről és főleg arról hogy a december 21-iki és 27-iki napokkal kapcsolatosan « Туроа, гар hiában megjelent közleményünk érvényes. Erről persze a fővárosi és vidéki nyomdaüzemek legtöbbje nem szerezhetett értesülést s így akaratlanul állt elő olyan helyzet, hogy az említett napokon nem minden nyomdában volt azonos a munkálkodás. Az így előállt helyzetért természetesen az üzemeket és szaktársakat nem lehet felelőssé tenni, sem anyagi, sem pedig erkölcsi vonatkozásban. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időkben több alapossággal és nagyobb körültekintéssel nyúlnak illetékesek amelyek az üzemek azokhoz a kérdésekhez, menetét szabályozzák. Cikkünk megírásánál is elsősorban ez a szempont vezetett bennünket, másodsorban pedig az, hogy a nyomdai munkásságot teljes részletességgel tájékoztassuk a történtekről. Stuchli Ferenc Szomorú szívvel veszünk _______________ búcsút egyik érdemes szaktársunktól, a fiatalon elhunyt Stuchli Ferenc kollégától. Elhúnyt szaktársunk a megbízható hűséges szakszervezeti tagok példaképe volt, aki örömben és bánatban mindig ott volt, ahová a kötelesség állította. Nem magának élő ember volt Stuchli kollégánk. Képességeit és idegét feláldozta a közösségért, közremunkálkodva abban, hogy a Nyomdászszakszervezet tekintélyét öregbítse és javainkat gyarapítsa. Mint bizalmi férfi, a Gépmesteregyesület vezetőségi tagja és a Nyomdász Természetbarátok egyik legagilisabb vezetője, megbecsültté tette magát a nyomdásztársadalomban. Immár hosszú ideje súlyos betegség gyötörte kedves szaktársunkat, akit most 35 éves korában ragadott el tőlünk a halál. Temetése 27-én volt a rákoskeresztúri új köztemetőben. A végtisztességen a szaktársak és barátok nagy számban jelentek meg. Elhúnyt szaktársunkat a Gépmesteregyesület és a Szakszervezet nevében Sumits István, a Vándorsport Szövetség nevében pedig Kovács Lajos kolléga búcsúztatták. Emlékét kegyelettel, hálás szívvel megőrizzük. LANCZI LÁSZLÓ okl. gépésmérnök grafikai szaküzlete és gépjavító műhelye Budapest V, Bajcsy-Zsilinszky út 60. Telefon : 122-867 # QL nyomda- és rokonipar!, könyvkötészeti, dobozgyári és papírfeldolgozó gép Linotype-matricák ш [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]в [UNK]яа [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]я [UNK] [UNK]яят Neusiedler Papírkereskedelmi Rt. Budapest V. Akadémia u. 7. Telefon: 122—824 Sürgönyeim: Charta Budapest Papirosok és kartonok Január 1 Gyürey arcképleleplezés és szemináriumi megnyitó Szombathelyen A szombathelyi Szakmaközi Bizottság felhívással fordult a helybeli szakszervezeti csoportokhoz, hogy a tagok részére ismeretterjesztő tárgyú szemináriumot tartsanak. E felhívásnak eleget téve, helyi csoportunk vezetősége is elhatározta a szeminárium megrendezését. S hogy nagyobb súlyt adjon a szeminárium, jelentőségének, a központi vezetőségtől kértünk előadót a megnyitó előadásra. Központunk kívánságunknak eleget is tett s Gázló Ernő szaktársat, a Typographia szerkeszítőjét küldte Szombathelyre a megnyitóelőadás megtartására. Hogy csoportunk vezetősége méltó keretet adjon az első előadásnak, felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy a mártírhalált halt Gyürey Rudolf szaktársunk, a Szakszervezet volt vezetőjének domborműben elkészített arcképét is ez alkalommal leplezi le. A szakszervezeti székházban lévő helyiségünkben december 14-én délelőtt került sor a dombormű leleplezésére és a szemináriumi megnyitóelőadásra. A helyiségeit zsúfolásig töltötték meg a szombathelyi szaktársak és szaktársnők, akiket Unger Károly szaktárs, a csoport elnöke üdvözölt. Megjelent Gombic Antal megyei szakszervezeti titkár elvtárs, valamint a munkássajtó képviselői is. Unger szakadva ismertette a megjelentekkel a nap programját, amely egyrészt kegyeletes megemlékezés kíván lenni Gyürey Rudolf szaktárs irányában, aki életét áldozta a közösségért, másrészt nyomdász-csoport is tanuje’ét kívánja pedig a adni annak a kötelességének, ami a tagok oktatása terén reá hárul. Ezután került sor Gálló Ernő szaktárs emmlékbeszédére. Beszédében végigvonult néhai Gyürey szaktársunk életén, vázolta annak főbb állomásait, bemutatta a hallgatóságnak azt az értékes munkát, amit a mártírhalált halt Gyürey szaktársunk végzett egyrészt a nyomdászok, másrészt az általános munkásmozgalom érdekében. Az emlékbeszédeit a jelenvoltak síri csendben, sokszor könnyezve hallgatták végig s amikor fogadalomtételre hívta fel Szombathely nyomdai munkásságát, fogadalomtételre, hogy életünk további folyamán elhúnyt vezetőink útját fogjuk járni, a hallgatóság felállva hódolt Gyürey szaktársunk emlékének. A leleplezett emlékmű egyik művészlelkű szombathelyi szaktársunk, Takács Sándor alkotása. A dombormű leleplezése után Paukovits Lajos szaktárs emlékezett meg Gyürey szaktársunk szombathelyi vonatkozású tevékenységéről és indítványozta, hogy létesítsen a helyi vezetőség egy Gyürey Rudolf-segélyalapot. Az indítványt egyhangúlag elfogadták azzal, hogy a legközelebbi rendes évi közgyűlésen tegyen a vezetőség részletes előterjesztést a segélyalappal kapcsolatban. Ezután következett a szeminárium megnyitása. Gombis Antal szakszervezeti titkár elvtárs rövid beszédben mutatott rá a szeminárium jelentőségére. Vázolta azt a munkát, amit a szakszervezetek a felszabadulás óta végeztek az oktatás terén. Felkérte a nyomdászokat, legyenek apostolai a marxi igazságoknak, a szemináriumi előadásokat, amelyeken szakmai tudásukat növelhetik és általános ismereteiket gyarapíthatják, látogassák szorgalmasan. Ezt követően került sor Galló Ernő szaktárs előadására. Az egyórás előadást, amely nagy felkészültségről tett tanúbizonyságot, a jelenlevők mindvégig élénk érdeklődéssel és nagy figyelemmel hallgatták. Előadó szaktárs a nyomdászat feltalálása előtti időkből indult ki, majd pedig ismertette a nyomdászat történetét a kezdetleges időktől a mai fejlődött technikáig. Rámutatott arra, hogy a könyvnyomtatás milyen döntő hatású volt a tudományok és az emberiség kultúrájának fejlődése terén. Vázolta az elmúlt évszázadok dolgozóinak és ezeken belül a nyomdászoknak gazdasági, társadalmi, szociális és kulturális viszonyait, külön fejezetet szentelve a szakszervezetek megalakulása előtti időkre. Ismertette azokat a körülményeket, amelyek a különböző segélyezési közösségeket, egyesületeket, szakszervezeteket létrehozták. Bemutatta a szakszervezetek tevékenységét, a múltban és a felszabadulás óta elért eredményeket. Részletesen foglalkozott előadó szak tára a kollektív szerződéssel, amelynek lényegét az előadás keretében volt alkalma a hallgatóságnak mélyreható módon megismerni. Befejezésül pedig jó munkást kívánt a szombathelyieknek és aonak a reményének adott kifejezést előadó kollégánk, hogy a most meginduló szeminárium révén megerősödik az az arcvonal, amely a szocializmust van hivatva építeni hazánkban. Az élvezetes és tanulságos előadásért Unger szaktárs mondott köszönetet az előadónak és a központi vezetőségnek. ígéretet tett arravonatkozóan, hogy a szemináriumot a mutatott irányban fogják folytatni , hogy Galló szaktárs előadásában kifejezésre juttatott szó-