Betű, 1950 (82. évfolyam, 1-24. szám)

1950-01-01 / 1. szám

A NYOMDA- ÉS PAPÍRIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Megnövekedett erővel a szocializmusért A magyar nép győzelmeinek szervezője és a már eddig elért hatalmas eredmények kimunkálója, a mi szeretett vezérelünk, Rákosi elvtárs és a mi nagy pártunk, hatalmas lépéssel vitte előre a fejlődés útján népi demokráciánkat. Két nappal ezelőtt olyan rendelkezés látott napvilágot, amelynek intézkedései nyomán tízezrek és tízezrek szabadultak fel a kizsákmányolás alól és váltak saját üzemeik uraivá. Ezt is Rákosi elvtársnak és a Pártnak köszönhetjük. A szocializmust építő nagy munkánkban döntő jelentőséggel bír az az ötéves terv, melyet Pártunk készített és amelynek minden egyes tétele úgy konstruáltatott meg, hogy az biztos alapot jelentsen további fejlődésünknek. A törvényerejű rendelet, amely alapvetően változtatja meg ipari gazdaságunk eddigi jellegét, különösen nagy fontossággal bír. Eljutottunk oda, hogy a december 28-i rendelet következtében ma már egyetlen nyomdai munkás sem dolgozik a kapitalistáknak. Ma már nincs egyetlen egy olyan nyomdász, aki munkájával a tőkés profitját gyarapítaná. Tekintélyes részlegek kerültek az államosított szektorba könyvkötészeteink és papírfeldolgozó üzemeink közül is azokból az üzemekből, ahol legalább 10 alkalmazott dolgozott. Ennek megfelelően ma már alig néhány tucatnyi csak azoknak a száma, akik a mi szakszervezetünkhöz tartoznak és még magánkézben lévő üzemben dolgoznak. Különösen helyes és bölcs a most megjelent törvényerejű rendeletnek az a része, amelyik a nyomdákat, mint a gondolatközlés technikai eszközét, a sokszorosítást az egész vonalon állami kézbe veszi. Ezzel kiütjük a még meglévő reakció kezéből azt a fegyvert, amivel — ha vissza akar élni — károkat okozhat demokráciaellenes tartalmú nyomtatványok elkészítésével. Szakszervezetünkhöz tömegével érkeznek üzemeink dolgozóinak határtalan örömét és lelkesedését visszaadó levelek és táviratok. Felszabadult boldogsággal veszik tudomásul, hogy immár az ő kezük munkája is kizárólag a nagyszerű perspektívát mutató ötéves terv céljait és ezzel együtt a szocializmus építésének egyik lehetőségét jelenti. Ezekben a levelekben és táviratokban arra kérnek bennünket, hogy határtalan örömüket és köszönetüket tolmácsoljuk Rákosi elvtárs és a Párt felé. Ezt meg is tettük és ezúton is közöljük a Párttal és Rákosi elvtárssal, hogy a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó fizikai és értelmiségi dolgozók nagy örömmel és lelkesedéssel veszik tudomásul azt az újabb hatalmas sikert jelentő lépést, amelynek tanúi vagyunk a szocializmust építő ötéves terv beindításának küszöbén. De beszélhetünk-e győzelmeinkről és sikereinkről, szólhatunk-e akár csak egyetlen szót is arról a nagyszerű fejlődésről, aminek élő tanúi és részesei vagyunk, anélkül, hogy ne emlékeznénk meg hálával a bennünket felszabadító és a felszabadulásunk óta is hatalmas segítségeket és támogatást nyújtó Szovjetunióról? Váljon a politikai és gazdasági hatalomnak uraivá válhatott volna-e a magyar munkásosztály szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal, ha erre a lehetőséget felszabadításunkkal és a további támogatásával nem teszi lehetővé számunkra a megvalósult szocializmus hazája, a hatalmas Szovjetúnió? Váljon nem a magyar nép nagy barátjának, a világ minden dolgozója reménységének, a béke igaz védelmezőjének, Sztálinnak a támogatása jelenti-e számunkra fejlődésünk alapját, előrehaladásunk lehetőségét? És most, amikor gazdasági és társadalmi életünkben ismét egy jelentős dátumhoz érkeztünk, elmondjuk köszönetünket Sztálin elvtársnak és a Szovjetúniónak. A köszönet szavai mellett meg kell fogadnunk és fogadalmunkat meg is kell tartanunk, hogy munkánkat a jövőben még az eddiginél is jobban, tökéletesebben fogjuk elvégezni, hogy becsületes hűséggel állunk ezután is a mi bölcs vezérünk és tanítónk, Rákosi elvtárs mögött és a mi nagy Pártunk zászlaja alatt. Ha így fogunk cselekedni, akkor Sztálin és a Szovjetúnió segítségével, Rákosi elvtárs és a Párt vezetésével hatalmas lépésekkel haladunk előre az ötéves tervvel a szocializmus irányába, jelentős erőt képviselünk abban a táborban, amelyik a Szovjetúnió vezetésével a békét és a még elnyomott népek felszabadítását biztosítja. Út esztendő még nem mutatott olyan ragyogó perspektívát a magyar népnek, mint a most következő év. Rajtunk, dolgozókon és csakis rajtunk, dolgozókon múlik, hogy az elénk vetítődő távlatok valóra váljanak, örömére és boldogságára a magyar dolgozó millióknak és a világ haladó gondolkozású népeinek. BUDAPEST, 1950 JANUÁR2. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Megjelenik 1-én és 15-én Ötévest tervünk írta: GALLÓ ERNŐ A Szovjetúnió Vörös Hadserege négy és fél évvel ezelőtt szabadított fel bennünket a Horthy reakció és nyilas banditizmus borzalmai alól. A Vörös Hadsereg szétzúzta a népellenes államhatalmat és lehetővé tette számunkra, hogy elinduljunk az új élet útján. A háború szörnyű öröksége romokat, pusztulást, fefosztottságot, inflációt jelentett. Az ország négy és fél évvel ezelőtti viszonyai bizony még az erősebb lelkeket is kétségbeejtette és nemigen hittek abban, hogy abból felemelkedés lehetséges. De volt egy erő ebben az országban, amelyik legyűrte az aggodalmaskodókat, bátorította és erősítette a kishitűeket. Ez az erő pedig a mi szeretett és bölcs vezérünk, a Rákosi Mátyás elvtárs vezette Kommunista Párt. Ennek a Pártnak köszönhető, hogy — egy egészen szűk réteg kivételével — ma már hazánkban megszüntettük a kizsákmányolást, hogy proletárdiktatúra van és hogy haladunk előre a szocializmus felé. Hosszú sor volna most emlékezni a magunk mögött hagyott nem egészen öt esztendő nagyszerű eseményeire. Szinte kimeríthetetlen téma volna akárcsak nagyobb vonásaiban is ismertetni a politikai és gazdasági győzelmek ama hosszú sorát, ami a magyar nép útját jelenti a felszabadulás boldog pillanata óta. A politikai ellenfeleket legyűrtük, megteremtettük a munkásosztály egységét s mindennek birtokában hatalmas gazdasági eredmények születtek meg. Mindez azért vált lehetővé, mert a dolgozó nép határtalan bizalommal követte a Pártot és megfogadta Rákosi elvtárs szavait, aki azt mondotta: »Tiéd az ország, magadnak építed!« Valóban úgy dolgoztak az üzemekben, a földeken, a hivatalokban, mint akik tudják, hogy maguknak és nem a tőkésnek, nem a kizsákmányoló kapitalistának termelnek többé. A Hároméves Terv idő előtti befejezése és sikere lehetővé teszi, hogy elinduljunk ötéves Népgazdasági tervünkkel, amely nemzetgazdaságunk teljes átalakulását jelenti. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy addig, amíg hazánk a múltban kis iparral rendelkező elmaradott mezőgazdasági ország volt, az Ötéves Terv során fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari állammá alakul át. A további célkitűzés, hogy a szocializmus megteremtése ne csak a városban, de a falun is bekövetkezzen. Az egész nép élvezze a szocializmus áldásait. ’ Hosszú sor volna most ismertetni az ötéves Terv részleteit. Magyar nyelven még nem jelent meg olyan írás (bár számokkal és százalékokkal van teletűzdelve), amely annyira érdekes volna és olyan érdeklődésre tarthatna számot, mint az Ötéves Terv. Mert az Ötéves Terv az egész nép életét hatalmas lépésekkel viszi előre a fejlődés útján. Nem lesz ennek az országnak egyetlen dolgozója sem, aki saját életén, saját életének jelentős megjavulásán keresztül ne érezné majd az Ötéves Terv áldásait. Az Ötéves Terv 50,9 miiliárd beruházásából több mint 21 milliárd jut a nehézipar, a gépipar kifejlesztésére, amely a sztálini ötéves tervek példamutatásai alapján minden további fejlődés alapját jelenti. Hatalmas beruházás, közel 13 milliárd forint kerül a mezőgazdaságba; 1954-re ugyanis 142 százalékos mezőgazdasági eredményt kell elérnünk. Ezt elsősorban nagyteljesítményű mezőgazdasági gépekkel, amelyek a jó talajmegművelést teszik lehetővé, nemesített vetőmaggal, jelentősen jobb minőségű műtrágyával, öntözéssel és fásítással kívánjuk elérni. El kell jutnunk oda, hogy mezőgazdaságunk eredményeit nagyrészt függetlenítsük az időjárástól. Az ötéves terv során 400 ezerrel több munkaerőre lesz szükség az iparban. Ennek az előteremtéséről a falu fog gondoskodni, ahonnan a nagyteljesítményű gépek beállítása révén ez a munkaerőmennyiség feltétlenül elvonható lesz. A kapitalista gazdálkodás idején évente mindössze háromezerrel növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. Az Ötéves Terv évente 85.000 új munkás beállítását írja elő. Ilyen arányú növekedés eddig még csak a Szovjetúnióban volt. Ez egymaga is bizonyítja a szocialista termelés fölényét a termelés kapitalista formájával szemben. Az átlagos életszínvonal 35 százalékkal fog emelkedni, ami a háború előtti életszínvonalnak 185 százalékát jelenti. Ehhez azonban még hozzá kell számítani az életszínvonalat jelentős mértékben emelő fejlett szociálpolitikát, kultúrát, lakásépítést, közlekedést és minden más egyebet, ami a szocialista társadalomban az életet szebbé és jobbá teszi. Csábító és kívánatos volna részletesen írni a 232 új ipari üzemünkről, beszélni arról, hogy vidéki területeink nagy részét is iparosítjuk és ezzel, valamint a 60 százalékkal felemelendő közlekedéssel jelentősen közelebb hozzuk a falut a városhoz. Érdekes volna beszélni az ötéves tervben lefektetett oktatási feladatokról, amelyek az alsófokú iskoláktól egészen a legmagasabb fokozatokig valóságos tömegét teremti meg a tanulási lehetőségnek; a kultúra vonalán bekövetkező fejlődésről, ami a falut jelentős mértékben kiemeli abból az elmaradottságból, amelyben mostanáig élt, vagy a szociálpolitikáról és egészségügyről, amelynek fejlődését az a jelszó biztosítja, hogy hazánkbana legfőbb érték az embert. Az eredmények, amelyeket eddig elértünk, hatalmasak. Nagy munkával voltak csak elérhetők. A feladatok, amelyek előttünk állnak az eddig végzett munkának többszörösét jelentik. Ezért keményen kell hozzáfognunk új feladataink ellátásához. A siker azonban biztosítva van, mert a terv reális, mert olyan vezérünk van, mint Rákosi elvtárs, aki azt a ragyogó feladatotvállalta magára, hogy a szocializmus világába vezeti a magyar népet. Vállalta, hogy hatalmas segítőnk, a Szovjetúnió segítségével megvédelmezi számunkra is a békét, a minden fejlődés, a minden építés elengedhetetlen alapját. A magyar nép e most következő gigászi munkájából a mi iparunk dolgozóinak is ki kell venniök részüiket. Munkafegyelemmel, jó munkával, helyesen megszervezett munkaversennyel és az újítások és új munkamódszerek tömegének alkalmazásával kell üzemeink termelékenységét növelnünk, az önköltséget csökkentenünk. Ezzel tesszük lehetővé, hogy a kulturális fejlődést szolgáló nyomtatott és megmunkált papirost minél olcsóbban lehet majd a dolgozó néphez eljuttatni, ami jelentős mértékben emeli a város és falu dolgozóinak kultúrszínvonalát. Ezt várja tőlünk a Párt, a dolgozó magyar nép és nekünk minden képességünkkel azon kell dolgoznunk, hogy a várakozásoknak maradéktalanul megfeleljünk. Lapmunkásaink felajánlása az ötéves tervre Mint már a napilapoknál közölték, a Szabad Nép és a Népszava nyomdászai értékes felajánlást tettek az ötéves tervre. Eddig a kétkiadású napilapokat készítő nyomdászok számára a kollektív szerződés biztosította, hogy csak napi 6 órát dolgoznak. A két lap nyomdászai most elvállalták, hogy az ötéves terv beindulásának napjától ők is ugyanannyi ideig dolgoznak, mint a nem napilapnál foglalkoztatott nyomdaipari munkások. A két lap nyomdai dolgozói nagymértékben fokozzák ezzel a felajánlásukkal a Szikra Lapnyomda és az Athenaeum-nyomda termelékenységét és jelentősen elősegítik az ötéves terv teljesítését. Iparunk dolgozóinak a munkához való új viszonyát bizonyítja a Szabad Nép és Népszava személyzetének felajánlása, de ugyancsak ezt bizonyítja az is, hogy amióta e közlemény a lapokban megjelent, a Friss Újság (Hírlap Általános), a Kis Újság (Független nyomda és a Magyar Nemzet (Hungária) lapszemélyzete is lelkesedéssel jelentette be a kezdeményezéshez való csatlakozását. A Nagybudapesti Pártbizottság üdvözlete A Nagybudapesti Pártbizottság december 27-én szakszervezetünk főtitkárához az alábbi levelet intézte: Kedves Galló elvtársi örömmel vettük hírét annak, hogy a Szabad Nép és a Népszava nyomdászai áttértek a 6 óráról a 8 órás munkaidőre. Ezzel a lépésükkel is bizonyítják, hogy milyen fejlődést tettek meg a nyomdászmunkások is. A Nagybudapesti Pártbizottság nevében üdvözlöm ezt a lépésüket a Szabad Nép és a Népszava nyomdászainak és az Ötéves Terv nyomdászvonalon való megvalósításához jó munkát és sok sikert kívánok. Elvtársi üdvözlettel Kovács István a Nagybudapestiportbizottság titkára.