Betű, 1952 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-10 / 1. szám

2 Csernov szovjet mérnök előadása szakszervezetünkben IV.­­. Csernov elvtárs, szovjet textil­­­mérnök, a nyomda- és papírfeldolgozó­­ipari üzemek vállalatvezetői, UB-elnö­­kei, műszaki vezetői, sztahanovistái, normásai stb. részére december 18-án, a szakszervezet kultúrtermében elő­adást tartott. Galló elvtárs megnyitó szavai után került sor a kiváló szovjet mérnök érdekes fejtegetéseire. Mi a művezetők szerepe a munkaversenyben ? — ezzel a kérdéssel foglalkozott Cser­nov elvtárs és azzal, hogy a művezetők kötelezettségei milyen feladatokat ró­nak az üzemi bizottságokra. Elmon­dotta — többek között —, hogy a szo­cialista munkaverseny és a Sztahanov­­mozgalom milyen döntő jelentőségűek a fokozódó termelékenységért vívott harcban. A saját szakmájából vett szemléletes, de általános érvényű pél­dákkal világította meg a Csurkin- és Vorosin-mozgalom, a nyersanyag és anyagtakarékossági verseny jelentő­ségét, a Szovjetunió dolgozóinak szo­cialista munkaversenymozgaláiját és a művezetők tevékenységét.­­- A Szovjetunióban a művezető nem csupán a gépek beállító­ja, részle­gének műszaki vezetője — mondotta —, hanem szervezője is és tőle mint szervezőtől függ mindenekelőtt a szo­cialista munkaverseny bármilyen vál­fajának sikere, további fejlődése, kibő­vítése és elmélyítése. Melyek a művezetők kötelezettségei ? — folytatta Csernov elvtárs. — A műve­zető vezeti brigádját a verseny folya­mán. Segít a brigád tagjainak kötele­zettségeik megszövegezésénél és válla­lásuk megtételénél. Ellenőrzi a vállalt kötelezettségek teljesítését a verseny eredményeinek megvitatásával, brigád­értekezletek keretében. Biztosítja a munkások által tett vállalások teljesí­téséhez szükséges összes feltételeket. Bevezeti részlegénél a sztahanovista munka kollektív formáit. Közreműkö­dik a brigád munkásainak szakmai továbbképzésében és a legjobb sztaha­novista tapasztalatok bevezetésének munkájában. Csakis ezeknek a feltéte­leknek a teljesítése biztosíthatja a bri­gád, részleg, műhely versenyének si­kerét. A versenyfejlesztési munka élére a szakszervezeti bizottságnak kell állnia. Mozgósítania kell a munká­sok széles tömegeit a tervteljesí­­tésért folyó harcra. Ezért a szakszervezet a csoportokkal, részlegekkel rendszeres termelési érte­kezleteket tart, amelyeken kiértékelik a verseny eredményeit, kiemelik a jó­ és rosszul dolgozó munkásokat és a kri­tika, önkritika alapján feltárják a hiá­nyosságokat, melyek akadályozzák az egyes munkást vállalt kötelezettségei­nek teljesítésében. A versenyeredmé­nyeket üzemi bizottsági értekezleteken kell rendszeresen megvitatni és meg kell állapítani a verseny­jutalmakat. A szakszervezeti bizottság egyik leg­fontosabb feladata pontos nyilvántar­tást vezetni a termelési értekezleteken elhangzott javaslatokról és azok végre­hajtásáról. A szakszervezeti bizottságnak úgy kell a munkáját megszerveznie hogy az üzem gazdasági vezető­sége megvizsgálja a benyújtott javaslatokat. Az értékelés eredményéről a soron következő értekezleteken kell tájékoz­tatni a dolgozókat. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Csernov elvtárs a megjelent szak­mai dolgozóik kérdéseire váalszolt, majd Galló elvtárs mondott köszönetet az értékes előadásért. Itt hívjuk fel az előadáson részt vett szaktársainkat, hogy Csernov elvtárs tájékoztatása alapján saját üzemeik­ben szervezzék a munkát. Művezetőink legyenek élenjárói szocialista munka­­versenymozgalmunk fejlesztésének. Segítsenek abban, hogy a szovjet ta­pasztalatok mind szélesebb körben váljanak ismertté. Gondoljanak arra, hogy ebben az évben még nagyobb, még szebb feladatokat oldunk meg a szocializmus sikeres építéséért, a béke megvédéséért. „Élni fogok a minisztertanács adta jogaimmal.’ A termelési csata legdöntőbb irányí­tója a művezető. Felemelt ötéves ter­vünk hatalmas követelményeket tá­maszt műhelyeink vezetőivel szemben. Hiába jönnek felülről a leghasznosabb utasítások, ezek csak akkor válnak gyakorlattá, ha a művezető közvetle­nül szervezi, irányítja, ellenőrzi a munkát. Hiába jönnek a legnagysze­rűbb alulról jövő kezdeményezések, ha a művezető elvágja az útját annak, hogy a dolgozóinkban meglévő hatal­mas erőtartalék meghozza a kívánt eredményt. Alapvető feltétel a műve­zető jó munkája. Ezért minden művezető műhelye dolgo­zóival beszélje meg a műhely problémáját. Támogassa a dolgozók újítási, ész­­szerűsítési javaslatait és igyekezzék biztosítani azokat a műszaki feltétele­ket, amelyek a dolgozók versenyvál­lalásának teljesítéséhez szükségesek. Nagy számban vannak nyomdai üzemeinkben kiváló művezetők, akik szívvel-lélekkel részt vesznek a munka­­versenyekben, de vannak olyanok is, akik nem látják a maguk feladatait, nem sok gondot fordítanak a munka­verseny megszervezésére és irányítá­sára. A művezető gondoskodjék a ver­senyeredmények nyilvántartásáról, ve­gyen részt a kiértékelésben, így állan­dóan tudni fogja, hogyan áll a ver­seny, kik azok akiken segíteni kell. Tö­rekedjék arra, hogy osztályán minél több sztahanovista dolgozó legyen. A művezetőnek elsőrendű köteles­sége, hogy a legnagyobb szigorral járjon el a fegyelembontókkal, későn jövőkkel, igazolatlan hiány­zókkal szemben. Sajnos vannak a szakmánkban olyan művezetők, akik a népszerűség ked­véért a fegyelmezetlen dolgozókkal szemben nem járnak el kellő eréllyel. „Jó fiúk” akarnak lenni! Persze ezek­ben az üzemekben, vagy osztályokon az osztály tervének sikere sok aka­dályba ütközik. Sok a 100 százalékon aluli dolgozó és a selejt is mindig emelkedik. Nekünk, művezetőknek felvilágo­sító munkával elsősorban a mun­kafegyelmet kell megszervezni, de ha szükséges, élnünk kell a minisz­tertanács határozatában biztosított jo­gainkkal azok felé, akik későn jönnek, indokolatlanul hiányoznak, lógnak, törik a szerszámot stb. Pártunk és kormányunk nagyrabecsüli a műveze­tők munkáját, bízik bennük! Ennek a megbecsülésnek bizonyítéka­­a minisz­tertanács november 18-i rendelete is, mely a művezetők fizetésemeléséről gondos­kodik. A minisztertanács rende­lete ösztönzi majd a szakmák legjobb dolgozóit, hogy művezetővé képezzék magukat. Tanuljunk, kapcsolódjunk be az ok­tatásba, mert csak így leszünk képesek feladataink elvégzésére. A művezetőnek példamutatással kell kivennie a részét a Gazda-mozgalom­ból, részt­ kell vennie a N­azarova-moz­­galom megszervezésében és annak ál­landó ellenőrzésében. Fontos feladata művezetőinknek a munkafegyelem megszilárdítása. Nem­rég indult el a Deák-mozgalom, mely­nek jelentősége az, hogy a művezető harcol a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, harcol a munkaidő százszáza­lékos kihasználásáért. Műveze­tink csatlakozzanak a Deák-mozgalomhoz! Ezzel is hozzájárulunk dolgozóink ver­senylendületének fokozásához és öt­éves tervünk idő előtti teljesítéséhez. Én is bejelentem, hogy csatlakozom a Deák-mozgalomhoz, fokozottabban fo­gok élni a minisztertanács adta jogok­kal és kötelességekkel. Segíteni fogom a 100 százalékon aluli dolgozókat! A késéseket meg fogom szüntetni, politi­kai téren is segítségére leszek a dol­gozóknak. Mindezzel hozzá akarok já­rulni a szocializmus építéséhez! Lovas Ferenc, a Hungária Hírlapnyomda művezetője. FIGYELEM! ÚJÍTÓK — SZTAHANOVISTÁK! A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Nyomdaipari Szakosztálya 1952 I. 15-től ÚJÍTÁSI TANÁCSADÓ ÉS TERVEZŐ SZOLGÁLATOT tart az üzemek dolgozói részére. A tanácsadást az egyesület helyiségében (V., Reáltanoda­ u. 13—15) minden hónap 2. szerdáján du. 5—8 óráig a most végzett nyomdamérnökök tartják. A tanácsadás célja üzemi dolgozóink újításainak kidolgozásához szüksé­ges mérnöki véleményezés, elmél­eti, gyakorlati síkon és ezen keresztül a­­nyomdaipari újító mozgalomnak fejlesztése. Részletes felvilágosítást az üzemek újítási megbízottai adnak. Beta­rt:52 január 12. A SZOT ELNÖKSÉGÉNEK HATÁROZATA A SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOKRÓL A Szakszervezetek Országos Taná­csának elnöksége határozatot hozott a szakszervezeti szervek beszámolóiról és újjáválasztásáról. A választásokat január 10—október 1-e között demo­kratikus úton, a szakszervezeti alap­szabályok előírásának megfelelően kell megtartani. Ez azt jelenti, hogy az el­következendő hónapok alatt, a bizal­miaktól a legfelsőbb szakszervezeti szervig, minden funkcionáriust újra­választanak. Pártunk Politikai Bizottsága 1950 július 24-i határozatában tárta fel a szakszervezeti munka hibáit és jelölte meg a hibák kiküszöböléséhez vezető utat. Rámutatott arra, hogy meg kell javítani a szakszervezeti vezetők kap­csolatát a párttal és a tömegekkel. A dolgozók javaslatainak, kezdeménye­zéseinek, bírálatának figyelembevételé­vel, eleven üzemi szakszervezeti életet kell teremteni. Kétségtelen, hogy a határozat nyo­mán értünk el bizonyos eredményeket, de az elmúlt években a választott szakszervezeti szervek tagjainak többsége kicserélődött és az eltávozottak helyébe behívott tagok közé nem egyszer ellensé­ges elemek kerültek. Ez a tény nem­ kerülheti el a figyel­münket és nem feledkezhetünk meg róla, amikor a szakszervezeti mozga­lom központi lapjának a Népszavának a cikkét olvassuk: „A szakszervezeti választások sikerét harcban kell kivívni. Az ellenség, a jobboldali szociáldemokraták és az im­perialisták más szekértolói megpróbál­nak majd beférkőzni a szakszervezeti vezetésbe, mert mind nehezebbé válik számukra, hogy a pártszervezetekbe beküldhessék embereiket. Megpróbál­koznak hát a szakszervezetekkel. Fel kell készülni erre, hogy méltó fogad­tatásban részesüljenek, hogy ismét le­leplezés, kudarc, vereség legyen osz­tályrészük. A munkások tömegeinek harcos ébersége védje meg a szakszer­vezeti vezetés tisztaságát." — hang­súlyozza a Népszava cikke. Olyan összetételű vezetőségeket kell választanunk, amelyben képviselve vannak a nők, az ifjak, a műszaki ér­telmiség, a sztahanovisták és a pár­­tonkívüliek is. A megválasztott szer­veknek következetesen harcolniuk kell a szilárd munkafegyelemért, a büro­kratizmus, a megalkuvás és a káros szociáldemokrata maradványok ellen, de bőven kell meríteniük a szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalatai­ból. A beszámoló- és vezetőségvál­­asztó taggyűléseken ki kell domborítani a szakszervezetek szocialista érdekvé­delmi jellegét és funkcionáriusainknak fel kell lépniük a szocialista bérezés elvének hiánytalan érvényesítéséért is. A szakszervezetünkhöz tartozó üze­mekben és kiadóvállalatoknál ez év májusában kerül sor a választásokra, de elvtársaint csak már most el kell követniük minden tőlük telhetőt azok sikere érdekében. Annak a gondolatnak a jegyében, hogy miénk a szakszervezet és a mozgalmi életben résztvenni vala­mennyiünk ügye, figyelemmel kell len­nünk a SZOT elnökségi határozatára. A SZOT elnöksége arra hívja fel az összes szervezett dolgozókat, hogy te­vékenyen vegyenek részt a szakszer­vezeti választásokban. „Szavazatukkal, példamutató ter­melő- és társadalmi munkával járul­janak hozzá a Politikai Bizottság 1950 július 24-i határozatának végrehajtá­sához. Éberen őrködjenek azon, hogy a dolgozók legjobbjai kerüljenek a szakszervezeti mozgalom irányító szerveibe. Forrasszák még jobban egybe a sok dicső harcban megedzett magyar mun­kásosztályt, amely nem ismer szentebb kötelességet, mint a párt és Rákosi elvtárs útmutatásának követését, a szocializmus építésének meggyorsítá­sát, hazánk és az egész világ békéjé­nek megvédését a nemzetközi béke­tábor soraiban, amelyet a nagy Sztálin zászlaja alatt harcoló Szovjetunió ve­zet.” — mondja a SZOT határozata. A sza­kszervezeti szervek újjáválasz­­tásától sokat vár az egész magyar munkásosztály. Azt várja, hogy a megválasztott funkcionáriusok képesek lesznek a dolgozókat még szorosabban a párt köré tömöríteni és a párt veze­tésével, a tömegek részvételével siker­rel megvívni azt a harcot, amelyet a szocializmus végső győzelméért foly­tatunk. T­apasztalatcsere-látogatás az MTI-nél és a Sportlapkiadónál A Lapkiadó Vállalat szakszervezeti funkcionáriusai az elmúlt hónapban a munkaversennyel és az újító mozga­lommal kapcsolatos két, igen értékes és tanulságos tapasztalatcsere-átadá­son vettek részt a Magyar Távirati Irodában és a Sportlap- és Könyv­kiadó Vállalatnál. A Magyar Távirati Iroda központjá­ban rendezett tapasztalatcsere-átadá­son a Szabad Nép, a Népszava, a Szabad Ifjúság, az MTI és a Lap­kiadó Vállalat szakszervezeti megbí­zottai, a MUOSZ kiküldöttének jelen­létében megbeszélték a munkaver­­seny lendületének fokozására irányuló összes fontos problémákat. Az MTI részéről Nagy István és Korolovszky Lajos műhelybizalmiak is­mertették munkaversenyük lényegét és eredményeit. A Csor­kik-féle „fémjel­zett kézirat”­mozgalom egyre széle­sebb mederben folyik s jelentősen hozzájárul a munkaverseny népszerű­sítéséhez és s­ikeréhez. A munkát­­többre vivő konkrét versenypontok, az egyes osztályok között folyó verseny és az ötlete­sen, kitűnően megszervezett ver­senynyilvánosság a biztosítékai annak, hogy az MTI kebelében töretlen vonatban tovább fejlődjék a munkaversenymozgalom. A tapasztalatcsere részvevői a meg­beszélés után személyesen­ is meggyő­ződhettek arról, hogy milyen színesen, találékonyan és frissen dolgozzák fel a különböző faliújságokon és folyosói dekorációkon az MTI dolgozói a leg­újabb versenyeredményeket. Ami a leglényegesebb: a verseny-nyilvános­ság nemcsak az elért eredmények fel­mérése és összegezése, hanem ugyan­akkor lelkesítő, buzdító, a hibákra rá­mutató, a legközelebbi konkrét felada­tokat­­kijelölő minden faliújságcikk és felhívás. Az MTI-ben valóban nem mehet el egyetlen dolgozó sem a versenytábláik és egyéb dekorációk mellett anélkül, hogy ne esnék első pillantása az eredményekre. A cikkek, alkatai versek, csasetusikák, rajzok, képek és felhívások tartalma, kivitele­zése pedig olyan, hogy feltétlenül megragadja a szemlélő figyelmét és érdeklődését. A Sportlap- és Könyvkiadó Válla­latnál főleg az újítómozgalom tapasz­talatait tanulmányozták a Lapkiadó Vállalat szakszervezeti megbízottai. Az újítási megbízott, Farkas Lajos megvilágította a Sportlap- és Könyv­kiadó újító mozgalma sikereinek okát és hasznos tanácsokat adott a tapasz­talatcsere részvevőinek. A két válla­lat eltérő rendeltetése azonban nem ad lehetőséget a munkamódszer átad­ásra. A Lapkiadó Vállalat szakszervezeti funkcionáriusai számára komoly se­gítséget jelent a tapasztalatcserében kapott útmutatás. A Lapkiadó Válla­latnál, amely a legkülönfélébb profilú kapukat adja ki, állandóan visszatérő probléma a mun­kaverseny és a ver­seny kiértékelésének egységesítése. Nehézségek vannak nemcsak ezen a­­téren, hanem a versenynyilvánosság körül ie s éppen az­ MTI-től kapott jó tapasztalatok felhasználásával lehet a fejlődést bztosítani. Az újítómoz­­galom a Lapkiadó Vállalatnál szintén komoly eredményeket könyvelhet el. Legutóbb Pelbárt Oszkár és Reisz Gyula elvtársak újításai részesültek megérdemelt, jelentős jutalomban. A tapasztalatcsere útján a Lapkiadó■. Vállalat minden dolgozója sikereseb­ben kapcsolódhat be a munkaverseny­­mozgalomba. Matolcsy Károly közel ezer látogatója volt a Révai nyomda minőségi nyomtatványkiállításának A Szabad Nép múlt év júniusi cik­kében megbírálta a kivitelre készített gyógyszervegyészeti gyártmányok cso­magolásának silány minőségét. Pár­tunk központi lapja nemcsak általá­nosságban kritizált, hanem úgy tette meg észrevételeit a gyógyszervegyé­szeti gyárak részére dolgozó három nyomdaipari üzem: a Globus-, a Ré­vai- és a békéscsabai Bék­ési-nyomda felé, hogy a Békési-nyomda termékeit jelölte meg a legsikerültebbeknek. A Révai-nyomda üzemi háromszöge helyesen értékelte ki a Szabad Nép építő bírálatát. Felvilágosító munká­juk eredményeként a nyomda dolgozói felismerték az exportpropaganda jelentőségét és elfogadták a Globus-nyomda minő­ségi versenykihívását. A minőségi ki­értékelés alapjául 16 pontban állapo­dott meg a három nyomda és az ok­tóberi kiértékelés már bizonyítja a Révai-nyomda dolgozóinak példás helytállását, mert a maximális 16 pont­ból 15 és fél ponttal győztesen ke­rültek ki. De bizonyítja a Révai­­nyomda dolgozóinak helytállását az a kiállítás is, amelyen keresztül bemu­tatják félévi minőségi termékeiket. Az ízlésesen berendezett kiállítási terembe lépve, szemünkbe ötlik a He­rendi Porcellángyár szakmai berkek­ben sokat emlegetett tányérprospektu­­sa, melynek remek nyomatai a legfej­lettebb külföldi nyomdaiipari üzemek termékeivel is sikeresen vehetik fel a versenyt. A rendkívül kényes munka hét színben nyomott lapjainak színe­zése tökéletes. Dicséret illeti azokat a dolgozókat, akik ebbe a munkába tu­dásuk legjavát adták. Az ugyancsak kiállított — még tel­jesen be nem fejezett — „Tanninpex” cipőprospektusnak minden oldala nagy szakmai felkészültségre vall. Tónu­sainak tisztasága, színezése, egyenge­­tése mind arról tanúskodik, hogy a Révai-nyomda dolgozói S­zívvel-lé­­lekkel és teljes tudásukkal dolgoz­nak. Miseje Tivadar sztahanovista gépmes­ter, a szakma legjobb dolgozója, e két munkán keresztül megmutatta, hogy a meglévő gépi berendezésünk mellett, szakmai fel­készültséggel a legnehe­zebb feladatok is jól megoldhatók. A NIK ötnyelvű motorvonat-pros­pektusa, a Chinoin dobozai, a Tech­­noimpex, a Tannimpex és a többi kül­kereskedelmi vállalatunk részére ké­szített és kiállított prospektusok, nyom­tatványok mindegyike, kivétel nélkül a nyomda felkészültségét, a tervezők és kivitelezők szaktudását bizonyítja. Kleberc Pál, Klein Ferenc és Miseje Tivadar sztahanovista gép­mesterek — akik a kiállított­ mun­kák nyomását végezték — kiváló mun­kát teljesítettek. Szép és tiszta mun­kát végeztek a szedőtermi dolgozók is, stílusosan egészítve ki a tervezők el­képzelését. A nyomtatványok egy ré­szének tervezése Csöndör Györgyöt dicséri. A kiállított anyagok mindegyike kli­sés­munka. Hazai cinkográfiák készí­tették a kliséket, kivéve a herendi tá­­nyérprospektus Bécsben készített kli­séit. Megállapíthatjuk, hogy cinkográ­­fusaink szaktudásban nem maradnak a külföld mögött. Köszönő és elismerő levelek egész sorát látjuk. Idézzünk néhány sort a Szovjet Mintaraktár leveléből: „...a Szovjetunió szakkörei elis­meréssel nyilatkoznak a prospek­tusok nyomdatechnikai kivitelezésé­ről.” Az elért eredményekben része van a nyomda MEO-csoportjának is, mely­nek vezetője, Kiss Aladár elvtárs úgy szervezte meg a munkát, hogy a dol­gozó a legkisebb problémánál is a MEO segítségét, véleményét kérje. December 31-én zárult a közel ezer látogatóval büszkélkedhető kiállítás, de ez nem jelenti azt, hogy a Révai­­nyomda dolgozói lezárták volna azt a sikeres harcot, melyet a minőség te­rén vívtak és vívnak meg. Már szö­­vegezik azt a versenyfelhívást, mely­nek alapján minőségi versenyre hív­ják ki az egész nyomdaipart. Erdélyi János, a Vörös Csillag dolgozója.

Next