Betű, 1953 (85. évfolyam, 1-3. szám)

1953-01-12 / 1. szám

­ A moszkvai Trud szerkesztőségi munkájának tapasztaltairól Rajcsányi Károly elvtárs előadása a MUOSZ székházában Rajcsányi elvtárs, a Népszava szerkesztőbizottságának veze­tője hathetes tanulmányúton volt a Szovjetunióban. Alkalma volt tapasztalni, hogy az üzemek munkáját tevékeny mértékben segíti a sajtó és maguk a dol­gozók is változatos és sokoldalú módon vesznek részt az újságok szer­kesztésében. A Trud munkája a szakszerve­zetek munkájára épül. A szovjet sajtóban nincsenek szervezeti témák, a módszert a tartalom és a helyi viszonyok szabják m­eg. Ami a szervezeti felépítést illeti, az egyszemélyi felelősség elvének megfelelően a lap élén felelős szerkesztő áll, akinek két helyettese van. Tíztagú a szer­kesztőbizottság és ennek a fele­­lős szerkesztőn és helyettesein kívül, a felelős titkár és hat ro­vatvezető a tagja. E rovatok: termelési tömegmunka és ipar­­gazdaság, szakszervezeti rovat, lakás- és jóléti rovat (a dolgo­zók mindennapi kérdéseit, kul­turális tömegmunka (klubok, könyvtárak, vörös sarkok, stb.), propaganda (ckk) rovat, kül­politika. A társadalombiztosítás és munkavédelem, információ (bel­politika), irodalom és művészet, levelezés és jogügyi konzultá­ció. a tudósító hálózat osztálya rovatoknak a vezetői már nem tagjai a szerkesztőbizottságnak. A titkárság, mint a szerkesztő­ség agya vezeti a napi munkát. Előkészíti a havi- és heti lap­­terveket; az összes kéziratok a titkárság útján kerülnek a nyom­dába. Élén a felelős titkár áll két helyettessel, akik a rovato­kat instruálják. Három irodal­mi szerkesztő a kéziratokat lát­ja el a szokásos nyomdai jelzé­sekkel. két ellenőr a cikkek ada­tait vizsgálja felül. A Trud szerkesztőségében két diszpécser is működik, akiknek a feladata részben hasonló a mi tördelő szer­­szerkesztőinkéhez. Hangsúlyozta Raicsányi elv­társ, hogy a titkárság aláren­delt szerv s a felelős szerkesztő az operatív munkát a titkársá­gon keresztül vezeti. A szövetséges köztársaságok­ban és a legfontosabb területe­ken állandó, hivatásos tudósító­kat foglalkoztat a lap, akik szé­les aktívahálózatot építenek ki maguk köré. Havonta kétszer szerkesztőbi­zottsági értekezletet tartanak s itt a szervezeti kérdéseket s az általános elvi irányítás kérdé­seit vitatják meg. Röpgyűlésnek nevezett rovatvezetői értekezle­teket naponta tartanak. Ennek rövid napirendje a tüköregyez­­tetés. Hetenként egyszer van össz-szerkesztőségi értekezl­et. Ilyenkor egy id jelölt előadó bí­rálja az elmúlt heti munkát. Vö­rös táblára helyezik a legjobb cikkeket, íróikat megjutalmaz­zák. Minden hónapban van ro­­vatértekezl­et. Ezeken 20—30 kü­lmunkatárs is megjelenik, megbírálja a havi tervet és ész­revételeivel, tanácsaival segít az újság munkájában. Természe­­szetesen a kü­lmunkatársaknak is vannak aktíváik a gyárakban, üzemekben, intézményekben. A Trud tömegkapcsolataira jellemző, hogy kb. 5:1 az arány a külső és belső mun­katársak írásai közt az előb­biek javára. Városonként rendszeresen tarta­nak olvasó konferenciákat, bi­zalmiak napját, szakszervezeti aktívák napját, sztahanovista keddeket, st­b. A szerkesztőség tagjainak er­kölcsi kötelessége képességeik legjavát nyújtani. Emellett ösz­tönzőerőt jelent a kollektív szer­ződésben biztosított premizálás, amelyre évente háromszor. Má­jus 1-én, November 7-én és új­évkor kerül sor. Szakmai képzé­süket az Újságíró Szövetségben nyerik a munkatársak, de sokan járnak az esti egyetemekre, vagy levelező hallgatók különféle fő­iskolákon. Rak­sányi elvtárs tanulságos előadása után a megjelent új­­­ságíróló és írók sok-sok kérdést intéztek az előadóhoz. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület nagysikerű szovjet hónapjának eredményei A Műszaki-­ és Terrmészettu­­­dományi Egyesületek Szövet­ségének kezdeményezésére az Egyesület 1952 november 7. és december 21. között a Magyar- Szovjet Társaság közreműkö­désével szervezte meg nyomdaiparunk szovjet ta­pasztalatok alapján elért Újabb eredményeinek mű­szaki és szervezési előadás­sorozatát. A szovjet tapasztalatok átvé­telének kiszélesítése céljából rendezett szovjet-magyar ba­rátsági hónapok sorában ez volt az első olyan akció, mely­nek módszere és így eredménye is merőben újat jelent az Egye­sület, milyen irányú munkájában. A korábbi rendezvények al­kalmával az előadók alapos ismertetések keretében tárták fel a szovjet nyomdaipari tech­nika és munkamódszerek nagy­arányú fejlődését, azonban alig foglalkoztak azok hazai alkal­mazásának lehetőségeivel és egyes részeredményeivel. A nemrégi komoly sikerrel zárult műszaki hónap ezt a megkezdett jó munkát nagy lépésekkel vitte előre azzal, hogy az előadások elsősorban a már bevált, meghonosodott szov­jet módszerek alkalmazásából eredő üzemi eredményeket tár­ták fel. Igen sokoldalúan mu­tattak rá további bevezetésük és általános elterjesztésük sa­játos, helyi lehetőségeire. A múlt év elején megtartott Magyar-Szovjet Barátsági Hó­nap és a­­nemrég lezajlott szovjet műszaki akció között el­telt időben eredményesen beve­zetett szovjet nyomdaipari mun­kamódszerek mindennél beszé­desebben bizonyítják iparunk dolgozóinak növekvő érdeklődé­sét a Szovjetunió kiapadhatat­lan bőségű technikai tapaszta­latai és élenjáró munkamód­szerei iránt Ez az eredmény azonban még egy igen fontos tanulsággal gazdagítja az Egyesületet. Az új esztendő ta­vaszán megrendezendő Magyar-Szovjet Barátsági Hónap elő­adásait úgy kell előkészítenie, hogy azok egyre több átvett, eredményesen bevezetett szov­jet műszaki és szervezési ta­pasztalatra mutassanak rá üzemeinkben. Ezen az úton járva, az Egyesület eléri azt, hogy az élenjáró szovjet tech­nika ismertetését szolgáló elő­adások egyre inkább annak si­keres alkalmazására mozgósító jelentős szakmai tényezővé vál­janak. A most lezárult szovjet mű­szaki akció, illetve annak kere­tében megtartott előadássoro­zat első eredményeit a közle­kedési nyomdában tett követke­ző felajánlások és azok telje­sítése tükrözi: Böhm elvtárs, a kisgépterem művezetője felajánlotta, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára 116,5 százalék osztályát magát 120 százalékra emeli. A decem­ber 10-i első dekád értékelése szerint osztályátlaga 125 szá­zalék, tehát eddig már 5 száza­lékos túlteljesítést ért el. Gábor elvtárs, a nagygépte­rem művezetője felajánlotta, hogy osztályátlagát december 21-re 116,4 százalékról 110 szá­zalékra emeli. A december 10-i dekád értékelése 124 százalék osztályátlagot mutat, tehát túl­teljesítése eddig hat százalék. Gudricza Sándor szedőtermi művezető elvtárs vállatta, hogy ezentúl csak minőségi munkát végez, ezzel Böhm és Gábor elvtársak munkáját is segíteni kívánja. Gudricza elvtárs azóta­ kizárólag minőségi munkát adott a kis- és nagygépterem számára. Takács Lajos elvtárs kötelez­te magát, hogy két kezdő sze­dőnek akikne­k teljesítménye 100 százalék körül mozog, át­adja munkamódszerét és telje­sítményüket öt százalékkal emeli. Vállalásával elérte, hogy Eiler Etel szedőnő eddigi 100 százalékos teljesítményét az el­ső dekádban 105 százalékra, Bede Éva szedőnő pedig 103 százalékra emelte. Betű Szabadságot a Rosenberg házaspárnak! A Csomagolóanyaggyár DISZ-ifjúságának tiltakozása a gyilkossági kísérlet ellen A világ minden részében óriási felháborodást váltott ki a J. Rosenberg mérnök és fele­sége elleni amerikai boszor­kányper. Halálra ítélték Rosen­­bergéket, villamosszékben akar­­ák elveszejteni a két nagy­szerű szabadságharcost, hogy megfélemlítsék a béke híveit. Mi, a Csontagolóanyaggyár ifjúmunkásai a békeszerető mil­liókkal együtt tiltakoztunk az aljas gyilkossági kísérlet ellen. Követeljük a halálos ítélet meg­változtatását, követeljük, hogy adják vissza Rosenbergéket gyermekeiknek. Tiltakozásunkat jó munkánk­kal kívánjuk alátámasztani. Ezért megfogadjuk, hogy az 1953-as tervév első negyedét túlteljesítjük, minőségi munkát végzünk és átlagos teljesítmé­nyünket 2 százalékkal felemel­­j­ük. Verasztó Gyuláné, sztahano­vista kéziragasztónő vállalja, hogy — szigorúan őrködve a minőségre — 5 százalék to­vábbi emelkedést ér el. Tég­lási József sztahanovista gép­mester az állási idő 2 százalé­kos csökkentése mellett 3 szá­zalékkal javítja termelékenysé­gét. Fülöp Imre sztahanovista árurakodó ugyancsak a minőség megjavítását és teljesítményé­nek 5 százalékos javítását ajánl­ja fel. Mi, csomagolóanyaggyári if­júmunkások így válaszolunk a sok-sok próbás gyilkosoknak. Milliók hangja erősíti meg sza­vunkat, mikor azt kiáltjuk a washingtoni Fehér Házban ter­peszkedő háborús uszító és cin­kosai felé: számontartjuk min­den gaztettüket! Rosenbergék életét vagy halálát is! A Csomagolóanyaggyár DISZ ifjúsága nevében: Somodi Irén - ’ DISZ-titkár: „Gondosan megszervezzük az idei üdültetést“ Kedves Szerkesztőségi Az Athenaeum társadalombiz­tosítási tanácsa megvitatta az elmúlt év üdültetési munkáját. Megállapították az elvtársak, hogy mint üdültetési felelős, minden munkát magamra vállal­tam és nem foglalkoztattam kel­lő mértékben az aktívahálózatot. A szabadságolási és üdültetési ütemterveket összhangba hoztuk Ugyan és a férőhelyeket műhely­­bizottságonként elosztottuk, de a terveket különféle sürgős mun­kákra való hivatkozással nem tartottuk be. Az UB hibája volt a múlt év­ben: nem adott kellő segítséget ahhoz, hogy a­­szabadságolási terveket már januártól kezdve egyénekre bonthassuk fel. Több esetben elfogadta a művezetők kifogásait s ez komoly zavaro­kat okozott az előre elkészített üdültetési tervben. Üdültetési albizottságunknak a dolgozók érdekében tanulnia kell az elkövetett hibákból. A reszortfelelősök nem maradhat­nak irányítás, ellenőrzés nélkül. S ennek az ellenőrzésnek és irá­nyításnak gyakorlása elsősorban az én feladatom. Üdültetési tervünket ebben az évben a szabadságolási terv leg­alaposabb figyelembevételével készítjük el s a beutalásokat a műhelyekben folyó munka és egészségügyi körülmények alap­ján — nem pedig ötletszerűen — osztjuk el a műhelybizottsá­gok között. Az újonnan megválasztott tár­sadalombiztosítási megbízottak, a műrhelybizottságok üdültetési javaslatait az üdültetési albizott­ság, illetőleg a legközelebbi TT-ülés elé terjesztik jóváhagyás végett. Az elfogadott javaslatot és a visszautasításokat a TT-fali­­újságon kifüggeszti, egyidejűleg a műrhelybizottságokat írásban értesíti. Felismertük, hogy az üdülte­tési terv eredményes végrehaj­tásában? alapja: a fizetett sza­badságra kijelöltek névjegyzé­kének legalább 28 nappal indu­lás előtt a faliújságon való ki­függesztése, így a kiválasztás munkája lényegesen egyszerűbb, mert a műhelybizottságoknak csak a leendő szabadságosokkal kell az üdülésre jelölés szem­pontjából foglalkozniuk. A dol­gozó láthatja, hogy az üdülés jutalom, amelyben csak a legjob­bak részesülhetnek. Láthatja, hogy az üdülés népi demokra­tikus hazánkban nem százak ki­váltsága többé, hanem százezrek joga. Nagy István, üdültetési felelős Ebben az évben is megjelenik iparunk műszaki havi szemléje Az Országos Műszaki Könyvtár havonta megjelenő műszaki re­­feráló folyóirataiban, a műszaki lapszemlékben rendszeresen is­merteti a Szovjetunió élenjáró műszaki eredményeit, a népi de­mokráciák műszaki haladását, to­vábbá a technika fejlődését a többi országokban. Rövid kivo­natokban számolnak be a mű­szaki lapszemlék a technika leg­újabb vívmányairól, a legújabb kutatásokról, a jelentősebb tanál­­mányok­ról és az új munkamód­szerekről. Mindezek komoly se­gítséget nyújtanak termelő üze­meinknek (vállalatainknak), ame­lyek tervük teljesítésében az új műszaki eredmények és eljárá­sok ismeretét nem nélkülözhetik. A műszaki lapszemlének üze­meinkben való rendszeres és szé­les körben való tanulmányozása, ismertetése fontos népgazdasági érdek az 1953. évi terv teljesí­tése szempontjából. A szemléket az igazgató elvtársak olyan pél­dányszámban rendelték meg, hogy az érdekelt termelő üzem­­részlegek dolgozói igényeinek ki­elégítésén felül a könyvtárban és az újító­körben is megfelelő pél­dányszám álljon rendelkezésre. A műszaki lapszemle az Orszá­gos Műszaki Könyvtárnál (Buda­­pest, VIII., Rákóczi­ út 5.) rendel­hető meg. A művezető és bizalmi együttműködése a vállalások teljesítésének fontos feltétele A Vörös Csillag nyomdában még nemrégiben is csak arra törekedtünk, hogy mindenki te­gyen felajánlást, de nem min­den esetben néztük meg, hogy a dolgozó teljesíteni tudja-e azt, amit várlak. Megadtuk a szempontokat, gyakorlati pél­dák út­ján megmagyaráztuk a versenymozgalom célját, de me­netközben legtöbbször nem el­lenőriztük a vállalások teljesí­­tését, tehát nem is nyújthattunk a dolgozóknak segítséget ígére­te való­ravá­­­lásához. A párt Központi Vezetőségének június 27-28-i ülése megállapította, hogy „agitációnk céljává a fel­ajánlások válogatás nélküli gyűjtése helyett a Vállalások teljesítését kell tenni.” Ezután munkánkon úgy változtattunk, hogy a műhelybizottsági titkár, a szakszervezeti bizalmi és a művezetők közösen előre megbeszélik és a dolgozókkal köztik a megelőző dekáitok­ban elért eredményeiket. Ezek átlagát figyelembe véve te­szik meg a szaktársak újabb felajánlásaikat, így reális és legtöbbször teljesíthető vállalá­sokhoz jutunk. Ügyelünk arra, hogy az ál­landóan jó eredményeket elérő, élenjáró dolgozók ne tegyenek átlagon aluli felajánlást, hanem példamutatóan a gyöngébbek­nek, még értékesebb vállalások­kal tűnjenek ki. A lemaradók­nak nyújtott segítség egyrészt úgy nyilvánul meg, hogy azt a dolgozót, aki nem áll szakmai­lag azon a fokon, hogy válla­lását teljesíteni tudja, tudásá­nak fejlesztése céljából az ered­ményesen dolgozók csoportjába tesszük és gondoskodunk képes­ségeinek megfelelő területen való hasznosításáról. A jövőben még fokozottabban arra törekszünk, hogy üzemi adottságainknak megfelelően, együttműködve a szakszervezeti bitangokkal és szakszervezeti funkcionáriusainkkal, a munka­versenyen keresztül megvalósít­hassuk azt a célt, amelyet pár­tunk, néphadseregünk, egész dolgozó népünk a Vörös Csillag nyomda dolgozói elé kitűzött. Fülöp István a Vörös Csilag­ nyomda művezetője 1953 január 12. A­ német nyomdaipari szakszervezet ú­jevi üdvözlete A Német Demokratikus Köztársaság Nyomdaipari Szakszervezete az újév alkalmából üdvözlő levelet küldött szakszervezetünknek. Levelükben hivatkoznak a bécsi Békevilágkongresszus megnyilvá­nulásaira, majd így folytatják­ ,J. V. Sztálin válaszai, melyeket a New York Times egyik mun­katársának kérdéseire december 21-én adott, reménykedéssel és bizakodással töltik el a békeszerető emberek millióit. Az a meg­győződésünk, hogy az USA imperialistáinak és lakájainak nem s­ikerül a harmadik világháborút kirobbantanak. Iparunk dolgozói minden erejükkel készek egy békeszerető, egységes, demokratikus Németországért küzdeni, a szocializmus alapjait megteremteni, az elért eredményeket megvédeni. Közös barátságunk a Szovjetunió iránt, döntő tényező a béke fenntartásához. Éljen J. V. Sztálin, az egész világ dolgozóinak lángeszű vezére és tanítója! Szabadszakszervezeti üdvözlettel: Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete MEIER elnök.” Mű­vészeti csoportja­in­k a területi bemutató küszöbén A Művészeti Együttesek II. Országos Versenyének berhu­­tásyói iparunkban megkezdőd­tek. Az 1. és 2. körzeti bemuta­tók tanulságait már leszűrhet­jük, 14 üzem 23 csoportjának munkáját láttuk. Az eddigi be­mutatók azt bizonyították, hogy iparunkban komoly fejlődésnek indult a kultúrmunka, a fegyelmezett, áldozatkész csoportok színvonalas mű­vészi teljesítményre képe­sek. Egyik-másik­­ üzem­csoportja, mint pl. a Pénzjegy­nyomda színjátszói és énekkara, a Nyomdaipari ÉS kultúrbrigádja, vagy az MSzT Lapkiadó népi tánccsoportja még akkor is mű­vészi teljesítményt nyújt, ha nehézségekkel küzd, vagy ha rövid ideje alakult meg. Az eredmények elérésének egyetlen útja van. Ez az út a tehetségek felkutatásának és fejlesztésének szervezett, szo­cialista útja. Ezt az utat kell járnia minden olyan csoport­nak, melynek tagjai fegyelme­zettek, öntudatosak, áldozatké­szek és ahol az együttes az egész üzem támogatását élvezi. Ha egy csoportnak megadják a lehetőséget, hogy megfelelően felkészülhessen, képes művészi teljesítményre és betöltheti azt a hivatást, amit a párt az üzemi együttesekre ró. Meg kell azonban állapítani, hogy nem minden cso­port állt hivatása magaslatán a bemuta­tókon. Ez nem minden esetben múlt az üzemi szervek támogató készségén, hanem sokszor azon, hogy a csoporttagok nem érez­ték a kultúrverseny fontosságát és nem vették igénybe a ver­seny rendezőbizottsága részéről biztosított lehetőségeket. Több csoport előzetesen meg sem nézte a bemutató színhelyét, a helyiséget, a színpadot. A hely­ismeret hiányában történhetett meg, hogy pl. a Vörös Csillag­­nyomda tánccsoportja tánc köz­ben a háttér függönyén tapo­sott és megfelelő tér hiányában összezsúfolódva belezavarodott a táncba. A Papírneműgyár színjátszói is jobban tették vol­na, ha megismerik a terepet és a szereptudáson kívül megfelelő díszlettel jelennek meg a bemu­tatón. Ennek megoldhatóságát a Pénzjegy nyomda példája bizonyítja. Sok­ kívánnivalót hagy maga után a fegyelem is. A műsoron sorra következő csoportok tagjai, bár figyelmeztettük őket, hogy ne az egyes számok előadása közben, hanem azok szünetei­ben járkáljanak, ne zavarják versenyzőtársaikat, f­gyelmen kívül hagyják ezt az intelmet. A vezetőknek sokkal job­ban kézben kell tartaniuk csoportjaikat, mint azt ál­talában teszik. Megmutatkozott a versenyen az is, műyen lendületet ad egy csoportnak, ha érzi, tudja, hogy szeméből sokan jelennek meg,­ sokan figyelik és biztatják őket. Ebből az a tanulság, hogy job­ban kell mozgósítani a dolgozó­kat a bemutatóra. Előttünk áll még a verseny döntő szakasza. A versenyből kiesett csoportok használják fel a bírálatot, küszöböljék ki mun­kájukból mostani továbbjutásuk akadályait, a továbbjutó csopor­tok pedig tanuljanak az eddigi bemutatókból. A területi bemu­tató a mi iparunkban az elődön­tőt jelenti, ami sokkal nagyobb feladatokat ró a továbbjutó­ cso­portokra. A bírálóbizottság is fokozottabb igényeket támaszt azokkal az együttesekkel szem­ben, amelyek a szakma legjobb csoportjai közé bekerülnek. Simon Endre Tanítsd gyermekedet és tanulj tovább te magad is! A felszabadulással hatalmas dolgozó tömegek jutottak a ta­nulás lehetőségéhez és népünk, nagy pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével megdöntötte a ki­zsákmányoló osztályok művelt­ségi egyeduralmát. ’Ta­nulhat a munkás gyerek, aki Horthyék gyászos korszakában megismer­te az inassors és kifutósors ke­serveit és tanulhat a paraszt, akinek csak annyit volt szabad tudnia, hogy esős időben­­,áll­jon az eresz alá”. Sebők Elek, a Révai nyomda géptermének sztahanovista mű­vezetője már nem fiatal ember. De mondhatná-e rá valaki azt, hogy öreg? Aligha. Sebők elv­­társ H. éves, kitűnő előmene­telő hallgatója a művezetőképző iskolának. Osztá­lyáb­a már fél­éve 125 százalék körüli az át­lag és 100 százalékon aluli dolgozó egyáltalán nincsen. Irá­nyítása alatt tanulta meg a szakmát Papp Józsefné, a Révai nyomda első női gépmestere. Adamik Szilvia, Horváth Mária sztahanovista berakónők. Do­bos Károl­yné berakónő és so­kan mások szívesen és eredmé­nyesen alkalmazzák Sebők elv­társ útmutatásait. Sebők elvtárs, min­t a terme­lési bizottság brigádfelelőse és mint a vállalati komplexbrigád tagja,­ az anyagtakarékossági moz­galomban is élenjár. Az ÜB-t a kampányfeladatok­ban, a verseny­vállalások szer­vezésében támogatja. Május­­ tiszteletére már most vállalta, hogy a színes géptermet, ahol jelenleg négy sztahanovista dol­gozik, sztahanovista üzemrész­­szé fejleszti. Itt dolgozik Kle­­berer Pál gépmester is, aki no­vemberben a szakma legjobbjai között első lett és itt készítik az immár európai hírű, minőségi exportnyomtatványokat. Sebők elvtárs legkedvesebb, legmegtisztelőbb feladatának érzi, hogy sok évtizedes szak­mai múltjának tapasztalatait átadja tanítványainak, a fiata­loknak. Egyetlen fia, ifj. Sebők Elek, a X. kerületi László­­gimnáziumban társul,, érettségi előtt áll. Kitűnő diák. Mérnök szeretne lenni. Kedvenc tárgyai: matematikai, fizika, kémia. Semmi sem áll távolabb tőle, mint az egyoldalúság. A Bástya SE aktív kerékpár­­versenyzője, MS­ZT-tag és is­kolájában t­anu­lóp­árfelelős. Az elmúlt nyáron Sztálinv­árosban dolgozott. .Minden lehetőség nyitva áll előtte, mert a mi hazánknak nagyon sok tanult emberre van szüksége, hogy a szocializmust felépíthessük.

Next