Betű - Typographia, 1956 (88. évfolyam, 1-9. szám - 1-2. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Számvetés a Magyar Sajtó Napján Írta: Vadász Ferenc, a MUOSZ főtitkára, a szakszervezet elnökségi tagja Ha a sajtó napján számve­tést készítünk, annak ellenére, hogy lapjaink és újságíróink munkájában még jelentkeznek hibák, gyengeségek, meg lehet állapítani: sajtónk éppen a ne­hézségek leküzdése által évről évre fejlődik, hatékony, nélkü­lözhetetlen segítőjévé válik pártunk politikájának, a szo­cialista építőmunkának. Az irodalmi és művészeti életben lábrakapott jobboldali nézetek káros hatása nem hagyta érin­tetlenül újságírásunkat sem, mégis azt kell mondanunk: az az elvi harc, amely újságíró társadalmunkban folyik, mind alkalmasabbá válik arra, hogy legyőzze a ingadozást, a kis­hitűséget, a borúlátást és új­ságírásunkat dolgozó népünk nevelőjévé, lelkesítőjévé, or­szágépítő munkánk, békehar­cunk szervezőjévé tegye. A novemberi párthatároza­tok sikeres végrehajtása kü­lönösen nagy és fontos fel­adatokat ró újságainkra, az országos, a megyei és üzemi lapokra egyaránt. Elismerés il­leti a sajtó munkásait, hogy széleskörűen, meggyőző módon ismertették és ismertetik eze­ket a határozatokat, és a dol­gozókat arra ösztönzik, hogy ezek útmutatása szerint mun­kálkodjanak szocialista jö­vőnkért. Az eredményekkel azonban még korántsem le­hetünk elégedettek. Viszony­lag kevés olyan cikk jelenik meg, amely elméletileg sokol­dalúan és emellett népszerű, közérdekű formában magya­rázná olvasóinak — például az iparfejlesztésről, szóló határo­zattal kapcsolatban —, hogy egy-egy iparágban mik a leg­járhatóbb, bevált útjai a ter­melékenység növelésének, az önköltség csökkentésének, a technika fejlesztésén kívül ho­gyan mozdíthatja mindezt elő a tartalékok felhasználása, a technológiai és munkafegye­lem megszilárdítása, a munka­szervezet ebbé tétele, stb. Óvakodnunk kell ezúttal is a kampányszerűségtől, s vala­mennyi újságírónk lelkiisme­reti ügyévé, kommunista kö­telességévé kell tennünk, hogy a novemberi párthatározatokat rendszeresen tanulmányozza, azok megvalósítását nem álta­lánosságban, hanem részletei­ben is segítse elő. Lapjainknak sokkal inkább, mint eddig cselekvően kell beavatkozniuk a társadalmi élet, a termelés, a kulturális élet folyamatába, figyelem­mel kell kísérniük az új és jó kezdeményezéseket, azokat erősíteniük és segíteniük kell úgy, hogy közben bátran, elv­­szerűen, pártosan bírálják azt, ami visszahúzó, káros, ami ne­hezíti előrehaladásunkat. Terv­szerűbbé kell tenni a lapmun­kát oly módon, hogy egy-egy ipar, üzem, termelési ág fejle­ményeit nyomon kövesse, hogy lapjaink rendszeresen ellenőrizzék az eredményeket és azt is, vajon a bírálat tár­gyává tett hibákat kijavít­ják-e, nem ismétlik-e meg. Ahhoz, hogy a párt politiká­ját segítő írásaink elérjék cél­jukat, hassanak olvasóikra, szükséges, hogy néhány műfa­ji kérdés tisztázódjék. Újság­íróink körében sok szó esik arról, hogy publicisztikánk sokszor szürke még és egy­hangú, nem tud hatni az ol­vasó érzelmeire és ilyenfor­mán nem töltheti be rendelte­tését. Alkotó viták, értékes hagyományaink és a tapaszta­latok hasznosításával el kell érnünk, hogy cikkeink, eszmei tartalmuk, ideológiai színvona­luk biztosítása mellett színe­­sek, olvasmányosak legyenek, kiérződjön belőlük a kommu­nista újságíró szenvedélyessé­ge, az olvasóra is kiható meg­győződése, lelkesedése. Lap­jainkban igen sok formális, semmitmondó tudósítás jelenik meg, olyan tudósítás, amelyből az olvasó keveset tud meg. Sokszor csak azt, hogy egy­­egy esemény hol játszódott le, kik voltak jelen, de arról már semmit, hogy mi volt az ese­mény lényege, igazi tartalma, mi történt, mi hangzott el olyan, ami általában hasznos és előrevivő. A riport mennyi­ségileg is kevés lapjainkban; színvonala és érdekessége sem ad okot az elégedettségre. Szá­mos riportból hiányzik az al­kotó ember, a maga teljessé­gében, problémáival, örömé­vel és gondjával. Különösen a szocialista versenyt tárgyaló riportok gyengék. Ritkán tud­ja meg belőlük az olvasó, hogy valójában hogyan is születnek az eredmények. Ábrázolás he­lyett gyakori a lelkendezés. Nem ismerjük meg belőlük a munkásokat,, akik e szocialista építőmunka során változnak, fejlődnek, s közben alakul a jellemük, magatartásuk, kitágy bennük a régi és az új, a visz­­szatartó és az előrevivő. A hír­anyag kevés és egyhangú leg­több lapunkban. Az újságíró nem tartja komoly feladat­nak, hogy híreket gyűjtsön, ezekkel foglalkozzék. Egyszó­val még sok politikai-szakmai feladat vár megoldásra, ha azt akarjuk, hogy újságaink továbbhaladjanak, még köze­lebb kerüljenek az olvasóik értelméhez, szívéhez. Egy azonban biztos.­­Mint ahogyan már sok feladatot megoldot­tunk, megoldjuk ezeket is, ha munkánkat áthatja a párt iránti szeretet és bizalom, a dolgozó nép és országunk jö­vője iránti felelősségérzet. A sajtó napján, amikor számot­­vetünk egy-egy év eredményei­vel, a magunk helyzetének reális felmérésén kívül helyes, ha visszatekintünk és emléke­zünk példamutató nagy elő­deink, a haladó és elsősorban a kommunista újságírók mun­kásságára, mert ez az emléke­zés büszkeséggel tölthet el bennünket és erőt ad: újság­írói hivatásunkat becsülettel kell betöltenünk. A szakszervezetek és az IBUSZ közös külföldi társasutazásokat szerveznek A Szovjetunióba és a népi de­mokratikus országokba a szak­­szervezetek az IBUSZ-szal közö­sen társasutazásokat szervez­nek. A Szovjetunióba a társasutazás két útvonalon történik: 1. Kiev—Leningrád —Moszkva (időtartam 14 nap). Részvételi díj 3050 Ft. 2. Kiev —Moszkva (időtartam 13 nap). Részvételi díj 2850 Ft. Mindkét útvonalra az indulás fegyü­tőben történik, kb. március és április közepén. Az 1956. márciusi társasuta­zás Csehszlovákiába szintén két útvonalon történik. 1. Stary Smokovec, március 7 —17-ig. Részvételi díj 1800 Ft. 2. Tatranská Lomnica, már­cius 19 — 29-ig. Részvételi díj 1800 Ft. Kérjük mindazokat, akik a fenti utazásokban részt akar­nak venni, február 6-ig az üze­mi (szakszervezeti) bizottságnál — név, foglalkozás, munkahely, beosztás, pontos lakcím megje­lölésével — jelentkezzenek. A jelentkezést az üzemi (szakszer­vezeti) bizottságok legkésőbb február 10-ig küldjék be a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete titkárságára. A második ötéves terv első hónapjában... Ismét fordult egy évet az idő­­kereke. Ilyenkor a jó gazda módjára számvetést csinálunk. Visszatekintünk a megtett útra, de tekintetünk (és értelmünk) a jövőt fürkészi. A mi jövőnk a szocialista tervezés törvényszerűségeinek megfelelően nem vé­letleneken, nem esetlegességeken múlik; más szóval: nem maga­­tehetlen játékszerei vagyuunk az eseményeknek, hanem biztos­kezű formálói. A marxista—leninista szemléleti módból, ter­vező kutató módszereink jellegéből következik, hogy már jó­­előre, tudatosan felmérjük lehetőségeinket, erőforrásainkat és meghatározzuk tennivalóinkat. Szilárd támaszunk a párt út­mutatása, a dolgozók érdekében hozott párt-, minisztertanácsi és SZOT-határozatok. A Szakszervezetek Országos Tanácsának a novemberi párthatározat szellemében most lezajlott Vil­. teljes ülése a termelési feladatokat, a műszaki színvonalat, az üzemegészségügyet illetően olyan feladatokat szabott a moz­galmi és szakmai vezetők elé, amelyeknek sikeres végrehaj­tása feltételezi a tudatos és lendületes cselekvést, erőink össz­pontosítását. Rákosi elvtársnak a plénumon elhangzott fel­szólalása nagyjelentőségű útmutatás a szakszervezetek számára. Az újévet követő napokban több gazdasági vezető és VB- elnök megküldte a szerkesztőségnek munkaprogramját, elkép­zeléseit. Ezekből az írásokból közlünk néhányat. Tanuljon be­lőlük minden nyomda-, papíripari, kiadóvállalati és szerkesz­tőségi dolgozó! A csepeli gyár fejlődése A múlt esztendő eredményei bíztatnak bennünket arra, hogy az 1958-as tervfeladatot teljesítsük, sőt ha lehet, túl­teljesítsük. Emellett további nagy feladatok hárulnak ránk, mert a műszaki fejlesztést fo­kozottabban kell érvényesíteni mint eddig. Vállalatunk sok­sok milliós beruházásokat bo­nyolít le 1956-ban. Ilyen beruházás a modern erőtelep, melynek áramter­melése teljes egészében fedez­ni fogja kombinátunk energia- és hőenergia szükségletét. Mo­derál zsákgyártó gépeket ren­deltünk. Ugyancsak tervezünk egy korszerű dobozgyárat, ahol a második ötéves terv folya­mán, a jelenleg gyártott doboz­­menyiség háromszorosát ter­melhetjük­. Rendeltünk továb­bá olyan korszerű papírgépet, amelyre 1958-ban már rész­­szállítások történnek, s ez a gépegység kb. 20 százalékkal emeli majd az ipar termelését. Ezek a beruházások azt mu­tatják, hogy pártunk, kor­mányzatunk bízik iparunkban és bízik a Csepeli Papírgyár dolgozóiban is. Ezért az éves terv teljesítését úgy is vállal­juk, hogy az eddigi áramnehéz­ségek ellenére év végére a ter­melési kiesést kiegyenlítjük. Tháli Sándor, a Csepeli Papírgyár Kossuth-díjas igazgatóju­get meg akarunk valósítani. A felsoroltak csak egy kis részét képezik szakszervezeti bizottságunk 1956-os terveinek. Munkánkat az eddigieknél sok­kal jobban, alaposabban kíván­juk elvégezni, hogy ezzel is hozzájáruljunk pártunk hatá­rozatainak teljesítéséhez. Minden téren támogatni fog­juk a pártszervezet eszmei-po­litikai és szervezési munkáját, hogy vállalatunk dolgozói meg-, növekedett lendülettel és fele­lősségérzettel fogjanak 1956-os tervünk sikeres végrehajtásá­hoz. Lenndvai Pálné, a Művelt Nép Könyvkiadó SZB-elnöke A technikai haladás jegyében Az üzemek terve sokrétűen veti fel a megoldandó kérdése­ket és figyelembe veszi az üze­mek sajátos jellegét is. Azon­ban a feladatok további diffe­renciálódásában még egyéb hangsúlyos részek is vannak, amiket már a napi gyakorlat tár fel. Nyomdánk jellegét el­sősorban az határozza meg, hogy termékei 70 százalékában könyvet gyárt. Külön figyel­met érdemel, hogy a magyar könyvexport és­ a művészeti kiadványok jelentős része is üzemünkben készül. Ennek a nagy kötelességünk­nek csak úgy felelhetünk meg, ha támaszkodni tudunk pol­gár­­zóinkra, azok alkotó­­ményező munkájára.­­E­m­ely előfeltétele a dolgozókrók­ áltló gondoskodás, a megfelelő­ hunin­­kaelőfeltételek megteremtése, az egészséges újító-ésszerűsítő­­mozgalom fejlesztése, a mun­kavédelmi intézkedések végre­hajtása. Üzemünk munkájának az év folyamán a technikai haladás jegyében kell fejlődnie. Ennek érdekében mind az offset, mind a klisékészítés területén tovább fejlesztjük a maszko­lási eljárást. Növelni fogjuk színesklisé kapacitásunkat. Az Offset Nyomda segítségével bevezetjük a monométer eljá­rást és ezzel kapcsolatban ki­szélesítjük a négyszínskála al­kalmazását. A termelékenység növelése érdekében nagy re­ményt fűzünk a pillanatszára­dó festékek bevezetésére. Az újítómozgalom tovább­fejlesztésére nagy gondot for­dítunk, mert az újítás közvet­lenül befolyásolja a technikai haladást és a munka termelé­kenységének fontos eszköze. Fokozott figyelmet fordítunk a szakoktatás általánossá téte­lére. A legjobb munkamódsze­rek kidolgozását mérnökeink bevonásával tovább folytatjuk és az ifjúmunkások fejlődése érdekében fejleszteni kívánjuk a patronázs-mozgalmat is. Egyéni tervem, hogy ez év­ben többet foglalkozom könyv­­művészeti kérdésekkel. Véle­ményem szerint sok tisztázat­­■tan­ntézet van akörül, hogy a "könyve­vészetben hogyan .',ütílett meg a szocialista ,ajítiizmus. Szükséges ennek a kérdésnek elvi és gyakorlati oldalát is megnézni és tisztáz­ni. Készülök egy előadásra eb­ből a témából és több cikket is akarok írni a Papír- és Nyomdatechnikába. Valami olyan probléma izgat, hogy hol kell nyomdai díszeket alkal­mazni. Úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy hol szabad dí­szíteni, vagy miért kell díszí­teni. Ez a probléma egyébként a szocialista realizmus kérdé­sét is érinti. Nem könnyű rá felelni. Szívesen vitatkoznék a kérdésről, mondjuk klubna­pokon. Lengyel Lajos, a Budapesti Szikra Nyomda igazgatója Célunk a szakmai munka segítése és a fokozott érdekvédelem A Művelt Név Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó szak­­szervezeti bizottsága az 1956-os évben mindent megtesz, hogy a maga területén elősegítse a vállalat szakmai munkáját és a dolgozók minél teljesebb, mi­nél fokozottabb érdekvédelmét. Ennek érdekében minden te­kintetben szorosan együttmű­ködünk a pártszervezettel és a vállalatvezetőséggel. Miután vállalatunknál a szervezettség száz százalékos, fő célunk a tb--k aktivizálása. A kultúrnevelési munka terü­letén is jelentős feladatok vár­nak ránk. Több mint 1500 kö­tetes szakszervezeti könyvtá­runk jobb kihasználása, a könyvtárosok és az olvasók kö­zelebbi kapcsolatának kiépíté­se, a színház és más kulturális események látogatásának az eddiginél jobb és rendszere­sebb megszervezése azok, ami­ II. évfolyam, 7. szám Budapest, 1956 január Ára 20 fillér Megjelenik havonta A NYOMDA­, A PAP­Í­R ÉS A SAJTÓ DOLGOZ­ÓINAK LAPJA Új folyóiratunk, a Könyvbarát Könyvbarát címmel új folyó­irat indult januárban. A lap az olvasást, a könyveket szere­tő, művelődni vágyó emberek­hez szól, nekik, a könyv bará­tainak segít tájékozódni a könyvek világában. A január 10-én megjelent első szám tartalma már képet ad a folyóirat profiljáról. „Ka­rinthy Frigyes egyik arca” cím­mel Kolozsvári Grandpierre Emil elemzi Karinthy­­humorá­nak összetevőit. Kucska Péter kedvenc könyveiről, olvasmá­nyairól ír, s elmondja, mit kö­szönhet a könyveknek. Hat­vany Lajos a „Beszélő házaik” címen sajtó alatt levő művé­ből közöl egy részletet, mely Vitán Benedek rácvárosi laká­sát mutatja be írók leveleiből, költeményeiből vett idézetek­kel. Az esztétika kérdéseivel sorozatban foglalkozik a folyó­irat, az első cikk a természeti szép és a művészi szép fogal­mát boncolja és magyarázza meg közérthető formában. Egy másik cikk az álirodalommal, a bestsellerrel, detektívregény­­nyel és olvasóikkal foglalkozik. „A könyv a nagyvilágban” ro­vatban szubrét, népi demokra­tikus és nyugati lapok könyv­vel, irodalommal kapcsolatos híreit közli. A „Kérdeze-fele­tek” rovat az olvasók kérdései­re válaszol, az előttünk lévő számban ilyenekre: Mi a kó­dex, miért nevezik a leporellót leporellónak, miért abc az abc betűrendje stb. „A könyv tör­ténetéből” című sorozat első írása Assurbanipal ninivei könyvtáráról tudósít. Mosolygó világirodalom címmel iroda­lomtörténeti anekdotákat is közöl a lap. Ismerteti a folyó­irat a könyvkiadók első ne­gyedévi terveit. Abból az alka­lomból, hogy a Corvina Könyv­­kiadó angolul, németül, fran­ciául is megjelentette Barcsay Jenő Kossuth-díjjal jutalma­zott munkáját, a Művészeti anatómiát, beszámol a folyó­irat a kiadás és nyomtatás körülményeiről és megismer­teti az olvasót az offsetnyo­­más alapelveivel. Az Irodalmi tájékoztató rovatban 37 fris­sen megjelent könyv kritiká­ját közli és egyes ismerteté­sekhez bibliográfiát is ad, fel­hívja az olvasók figyelmét a szóbanforgó szerző egyéb mun­káira, illetve a tárggyal fog­lalkozó más művekre. A könyvtárosok szaklapja A könyvtáros címmel jelenik meg januártól. Ez a bővebb terjedelmű folyóirat, a Könyv­barát teljes anyagát is magá­ban foglalja. Katona Jenő főszerkesztő Mi van a Szolnoki Papírgyár műszaki intézkedési tervében ? A technika fejlesztésére vo­natkozó párt- és kormányha­tározatok alapján dolgozóink 1955. szeptember 8-ig 167 ja­vaslatot továbbítottak a válla­lat vezetőségéhez. E javaslatok közül — saját erőnkből — 36- ot még az elmúlt év folyamán meg is valósítottunk. E meg­valósított javaslatok legjelen­tősebbjei: Csővázas nyersanyagraktár építése, magasnyomású felfu­tó szekrény építése a II. sz. papírgéphez, önálló szalm­ael­­­­látásra való berendezkedés. Vállalatunk műszaki vezetői 1955. szeptember 30-án meg­alakították a műszaki tanácsot. A műszaki tanács feladatává tettük, hogy a dolgozók javas­lataival való foglalkozás kam­pányszerűségét megszüntesse. Üzemrészenként irányelveket dolgoztatott ki a műszaki ta­nács, hogy a dolgozók figyel­mét ráterelje a megoldandó problémákra. Ezen intézkedé­sünk eredményeként újabb és újabb javaslatok érkeztek dol­gozóinktól s az elfogadott ja­vaslatok száma a mai napig 236-ra emelkedett. A dolgozók javaslatai kö­zül 79-et építettünk be gyárunk 1956. évi mű­szaki intézkedési tervébe, melyekből 18-at a most folyó évnegyedben való­sítunk meg. Jelentősebb javaslatok: a cel­­lulózfőzők hőszigetelése ener­giatakarékosság céljából. Kú­pos őrlő és hidropulper besze­relése a nyersanyagelőkészítő üzembe a minőség javítására. Új nagyteljesítményű Wor­­thington-szivattyú szerelése a kazánházba. A folyó évre be nem ütemezhető többi javas­latot a műszaki tanács gyá­runk második ötéves tervé­nek következő éveire ütemez­te be. A dolgozókról történő fo­kozottabb gondoskodást szolgálják azok a folya­matban levő és a követ­kező évek során meg­valósuló beruházások, amelyek gyárunk máso­dik ötéves tervében szere­pelnek. Ezek legjelentősebbje: a már építés alatt levő üzemi kony­hát, orvosi rendelőt, öltözőket és mosdókat magában foglaló szociális épület építkezésének befejezése, újabb üzemi lakó­épületek építése, valamint oxigénes légzőkészülék beszer­zése a gázos üzemrészben dol­gozók részére. E beruházások­ra az 1956. évi beruházási ter­vünkben 862 ezer forintot irá­nyoztunk elő. Ugyancsak kom­munális beruházás (elsősor­ban üzemi lakások építése) céljából, 1957—58 folyamán másfélmillió forint áll majd rendelkezésünkre. Dolgozóink érdekeit tartot­tuk szem előtt, amikor a szol­noki honvéd kórházzal szo­ciális szerződést kötöttünk a különleges ápolást igénylő betegeink ellátására. Ugyan­csak e célok érdekében a me­gyei kórházzal megállapodá­sunk van, a poros munkahe­lyeken foglalkoztatottak ne­gyedévenkénti tüdővizsgálatá­nak rendszeres elvégzésére. Üzemünk dolgozói az 1956. évi vállalás alapján 90 száza­lékban felajánlást tettek. Az anyagok megtakarításával 746 ezer forint megtakarítást ajánlottak fel. Az import­anyag megtakarítási vállalás értéke 467 ezer forint. Balogh Károly VB-elnök.

Next