Typographia, 1959 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLI ET­EKI 11. évfolyam * A NYOM­DA-, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1959 januári 1. szára JÓ ÚTON JÁRUNK Itta­. KIKÉ.Vri LÁSZLÓ 1959. Az új év küszöbére lép­tünk. Azt szoktuk mondani: új év, új feladatok, új sikerek elé nézünk. Mondhatjuk ezt meg­győződéssel, bizakodással, mert optimizmusunk az elmúlt esz­tendő eredményeire épül. Amikor egy évvel ezelőtt minden feltűnés, hangoskodás nélkül hozzákezdtünk három­éves programunk megvalósí­tásához, tudatában voltunk fel­adatainknak, nehézségeinknek. A sok erkölcsi és anyagi kárt okozott ellenforradalom leveré­se után a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-pa­raszt forradalmi kormány kö­vetkezetes, a dolgozók érdekeit szolgáló politikájára támasz­kodva, fogtunk a munkához. S most egy kicsit a gazda szemé­vel, világos fejjel, tiszta szív­vel, minden elbizakodottság nélkül mondhatjuk: nem csa­lódtunk. Voltak nehézségeink és nem tagadhatjuk, vannak is, amelyek megoldása még előttünk áll, de 1958-ban ki­váló eredményeket értünk el a nyomda-, a papírgyártó- és fel­dolgozó ipar termelési tervének teljesítésében. Ellenségeink sem tudják tagadni vagy cá­folni, hogy a nyomda- és pa­pírgyártó ipar dolgozói és veze­tői nemcsak hogy teljesítették 1958. évi termelési tervüket, de az év végéig a nyomdaiparban további 60 millió forint értékű többletmunkát végeztek, a pa­pírgyártó iparban pedig 6 ezer tonna papírt adtak terven fe­lül népgazdaságunknak. Ezek az eredmények mindennél szebben beszélnek. Köszönet és elismerés az iparágak minden dolgozójának, vezetőjének, szakszervezetünk tagságának a nagyszerű sikerért. Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok, bizalmi hálózatunk, szakszervezeti aktivisták szá­zainak tevékenysége segítette termelési eredményeink alaku­lását. Hiszen nagy többségük termelőmunkát végez s közben áldozatosan törődnek dolgozó­társaik ügyes-bajos dolgaival. Talán soha olyan bizalom nem kísérte a szakszervezeti mun­kát, mint manapság. Tagsá­gunk, a dolgozók, bizalommal keresik fel a szakszervezeti bizottságokat, bizalmiakat, és ők — amennyire a lehetőségek engedik — választóik iránt ér­zett mélységes felelősséggel igyekeznek segíteni. S így van ez rendjén. A szakszervezet a dolgozókért van. Minden kis eredmény, amelyet a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításában biztosítani tu­dunk, erősíti proletár-államha­talmunkat, egész szocialista népgazdaságunkat, erősíti az emberekben élő hitet a szocia­lista jövőért folytatott har­cunkban. Az elmúlt esztendőben több száz új dolgozó került üze­meinkbe. Köztük szép számmal fiatal fiúk és leányok. Egy ré­szük — több mint 700 fő — a különböző üzemekben és a tanműhelyben igyekszik elsa­játítani a nyomda- és papír­gyártó szakmát — készülnek a jövőre. De nemcsak a munká­sok száma növekedett, növeke­dett a szervezett dolgozók szá­ma is. Az iparágakban foglal­koztatottak 91,3 százaléka a szakszer­vezet tagja, és joggal elvárják, hogy a mindennapi életük és munkájuk során fel­merülő problémák megoldásá­ban támogatást kapjanak. Ezt az igényt — aki magát szak­­szervezeti aktivistának vallja — szem előtt kell hogy tartsa. A tagságért vagyunk, értük­­kell tevékenykednünk, mert nőnek feladataink s természe­tesen nőnek a jogos igények is. A múlt esztendő sikerei a hároméves népgazdasági ter­vünk sikerét is jelentik. Ezek­ben az években megoldjuk iparágaink néhány legfonto­sabb fejlesztési problémáját. Gonddal és körültekintéssel kell felhasználnunk a millió­ MINDEN KEDVES OL­VASÓNKNAK és szakszer­vezetünk minden tagjának boldog új évet, jó egészséget és eredményes munkát kí­ván a Typographia szer­kesztő bizottsága. hat, melyeket új műszaki, tech­nikai berendezésekre, a dolgo­zók egészségvédelmét és szo­ciális ellátását szolgáló intéz­ményekre fordítunk. Gondol­junk csak a Csepeli Papírgyár nagyarányú fejlesztésére, a Bu­dai Dobozgyár rekonstrukció­jára. Megkezdjük az Athe­naeum­­Nyomda színes mély­nyomó üzemének építését és berendezését, a Globus és a Bé­kési Nyomdák termelő beren­dezésének fejlesztését. Több új gépet kapunk a nyomdaipar számára, hogy még több és szebb könyvet, kiváló minősé­gű sajtóterméket tudjunk adni a dolgozók kezébe. Fejlesztjük iparágainkat, hogy mind több, tetszetős papíráru és csoma­golóanyag szolgálja a magyar nép kulturáltabb igényeit­. Nem kis dolgok ezek. Fel kell készülnünk a közös­ség sokoldalú szolgálatára. Tagságunk bizalma kötelez s mert mi ennek a bizalomnak meg akarunk és meg fogunk felelni, egész tevékenységünk központjába állítjuk,­­ a mi hatalmunk, a mun­káshatalom gazdasági és politikai erősítését. Minden erő­vel segítjük szakszervezeti tag­ságunk erkölcsi, politikai neve­lését, a marxil leniai ideológia fáradhatatlan tanításával a burzsoá ideológia maradvá­nyainak leküzdését. Tagsá­gunk sokrétűségét figyelembe véve,, nagy körültekintéssel kell minden bíráló szóra, rea­gálnunk és ha annak szüksége mutatkozik, intézkednünk. Bár­milyen kicsinynek látszó prob­léma — mely a dolgozó szá­mára sokszor a legnagyobb —, ha válasz nélkül marad, nagy kár a mozgalomban. Egységes, erős szakszervezeti élet kiala­kítása megköveteli, hogy min­den kérdésben forduljunk a dolgozókhoz, még többször, mint eddig, így könnyebben és gyorsabban jutunk előre s bár­milyen nehéz feladat áll előt­tünk, mindig számíthatunk egész tagságunk egységes ösz­­szefogására, aktivitására. Fontos, hogy szakszerveze­tünk vezető szervei, a bizalmiak még nagyobb gondot fordítsan­­nak a szakmai utánpótlás biz­tosítására, a szakmai tovább­képzésre egyaránt. Az ifjúság szakmai, politikai nevelése év­tizedes hagyomány szakszerve­zetünkben. Még ma is büszkén emlegetjük. Noviczky-Novák Lászlót, Kun Mihályt, Wankó Vilmost és a többieket, akik ki­váló mestereket, a közösségért élni és dolgozni tudó embere­ket neveltek. A most tanító ki­tűnő mestereink, újságírók, a nevelőmunkában nagyszerű példával szolgálnak. Talán ép­pen ezért kérhetjük kiváló munkásaink, élen járó képzett újságíróink és kiadói szakem­bereink mindegyikét: segítse­nek az ifjúság, a szakmai után­pótlás nevelésében, ez egyik legszebb feladata szakszerveze­tünknek.­­—6~­ Kultúrforradalom megy végbe hazánkban s győzel­mes megvívásában nagy szere­pet kapott úgy a papírgyártó és feldolgozó ipar, mint a nyom­daipar termelési munkája so­rán. A könyv, az újság, a saj­tótermék az emberi tudat for­málásának kiváló eszköze, te­hát nem mindegy, hogy mit és főleg milyet ad proletár-állam­hatalmunk az emberek kezébe Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy kiadó­­vállalataink, a nyomda- és pa­píripar termelésének növelése milyen arányú, mennyire taka­rákos, gazdaságos, mert minél nagyobbak eredményeink, an­nál erősebb az anyagi alap, amely a dolgozók élet- és mun­kakörülményei állandó javítá­sának elengedhetetlen előfelté­tele. Egész szocialista termelő­­munkánkban nagy segítséget jelent a szocializmus építésé­nek kommunista eszköze: a szocialista munkaverseny-moz­­galom, amely sok sikert ered­ményezett eddig is. A felejthe­tetlen „koreai műszakok” 7 millió, időbér­ elkészített tan­könyvet adtak a kis­iskoláséi­nak. Üzemeinkben a munká­ban élenjárók kezdeményezé­sére ma is nemes versengés fo­lyik. Milliókat biztosítottunk népgazdaságunknak a takaré­kosság útján. Újítómozgal­munk újra fellendülőben van. Segítsük e mozgalmakat, mert dolgozóink széles köre igényli ezt és gondoskodjunk, hogy a termelésben élenjáró egyének, csoportok és üzemek megkap­ják az őket megillető erkölcsi és anyagi elismerést.­­ Mindezekkel a feladatok­kal természetesen együtt­jár a dolgozók élet- és munka­­körülményeinek állandó és fo­kozatos javítása, az öregekről való gondoskodás. A Szovjetunió győzelmes fel­szabadító harca óta jelentős eredményeket értünk el e téren. S ha van is még néhány olyan munkahelyünk, melyek nem felelnek meg a kor követel­ményeinek, alapvetően meg­javítottuk a dolgozók munka­­körülményeit. A sötét, penészes, gáz- és petróleumlámpás munkahelyek szerencsére csak az idősebbek „emlékeiben” él­nek. A benzollal, toluollal dol­gozók munkaidejének 6 órára való csökkentése egyik leg­szebb vívmányunk. Az öregek­ről, özvegyekről, árvákról való gondoskodás nagyszerű példája a Minisztertanács ál­tal most módosított nyugdíj­­törvényünk. Mindez természetes a mi államhatalmi rendszerünkben, ahol az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a kormány tudja, hogy kulturált munka sokoldalúan művelt emberekkel csak kul­turált munkaviszonyok mel­lett képzelhető el. És semmi sem drága számunkra, hogy az az elv: legfőbb érték az em­ber, a mindennapi életben nyerjen jogot. Szakszervezetünk, alapszer­veink, a bizalmiak és aktivis­ták fáradhatatlanul töreked­jenek, hogy anyagi lehetősé­geinkhez mérten a legtöbbet tudjuk biztosítani e téren dol­gozóinknak. A magunk alkot­ta törvények és rendelkezések mindnyájunk életét és mun­káját könnyítik. Betartani és betartatni azokat, elévülhetet­len kötelességünk, és a szak­­szervezeti mozgalom iránt ér­zett megbecsülést öregbíthet­jük a dolgozók törvényadta jogai és kötelezettségei telje­sítésének biztosításával. Eredményes, jó munkát vég­zett esztendő után elégedet­ten, de nem elbizakodottan, új feladatok megoldásához kez­dünk. Olyan feladatok elvég­zéséhez, melyeknek újabb eredményei erősíteni, gazda­gítani fogják szocialista rend­szerünket. Készüljünk fel ezekre! Erősítsük sok évtize­des múltú szakszervezetünk sorait, s fogjunk össze a ha­ladó hagyományok felújításá­val és felhasználásával ered­ményeink gyarapításáért. Ad­jon erőt az a tudat, hogy jó úton, a győzelem útján já­runk. Elvtársak, szaktársak, ba­rátaink! Boldog újévet kívá­nunk kedves mindannyiuk­­nak, erőt, egészséget és sok sikert szocializmust építő munkájukhoz. A legégetőbb problémákat orvosolja az új nyugdíjtörvény 1959. január 1-én életbe lép az új nyug­díjtörvény, és az 1954-ben­ hozott rendelke­zések hatályukat vesztik. „Az életkörülmé­nyek javulása, a reálbérek emelkedése in­dokolttá tette, hogy segítsünk a régebben nyugdíjazottak­­közül elsősorban azokon, akiknek a nyugdíja igen alacsony” — mondja ki az Elnöki Tanács nagy jelentő­ségű rendelete. Az eddig érvényben volt rendelkezések módosításával a szakszervezetek már hosz­­szabb ideje foglalkoztak. Legutóbb a XIX. kongresszus határozata is leszögezte, hogy a nyugdíjrendszerünkben meglevő arányta­lanságok csökkentése egyik legfontosabb szakszervezeti feladat. De foglalkozott ezzel a kérdéssel a pártnak a munkásosztály hely­zetéről szóló jelentése is. A felvetődött prob­lémák közül most a legfontosabb megoldása került napirendre. A költségek biztosítására két lehetőséget, kellett megvizsgálni. Az egyik: a dolgozók­hoz fordulni és felemelni a jelenleg fizetett 3 százalékos nyugdíjjárulékot. A másik le­hetőség, hogy az állam vállalja a már jelen­leg is igen jelentős nyugdíjterhek további emelkedését. Végeredményben ez utóbbi megoldás valósul meg, mégpedig úgy, hogy az eredetileg 1959 első felére tervezett intéz­kedés már ez év első hónapjában életbe lép. Erre­­ elsősorban az adott lehetőséget, hogy a termelés növekedése, nemzetgazdaságunk általános fejlődése gyorsabb, mint ahogy azt még egy évvel ezelőtt gondoltuk. 200ara­kat emelik a régi nyu­gdíjalat Az új nyugdíjtörvény mindenekelőtt az ala­csony nyugdíjjal rendelkezők helyzetén ja­vít. Kimondja, hogy január 1-től minden ré­gi alapon nyugdíjazottat, öregségi, rokkant­sági nyugdíjast egyaránt, amennyiben ellá­tása nem éri el a 800, özvegyeknél a 400 fo­rintot — miután régi szolgálati idejük utóla­gos megállapítása már nem lehetséges — 25 százalékos emelésben kell részesíteni. Az emeléssel együtt a nyugdíj nem lehet 500, özvegyeknél 250 forintnál kevesebb. Ez a rendelkezés egymagában körülbelül 238 000 nyugdíjas helyzetén javít és mintegy 330 millió forinttal emeli nyugdíjukat. A további rendelkezések ugyancsak azt az elgondolást tükrözik, hogy elsősorban az alacsonyabb nyugdíjak emelkedjenek.­ Ezért az az özvegy, aki saját jogán kap nyugdíjat és férje után is jogosult ellátásra, az eddigi 500 forint helyett 700 forintig részesülhet összevont ellátásban. Az árvák ellátása is javul. A félárvák el­látásának alsó határa az eddigi 100 forint helyett 175 forint, a teljes árváké 150-ról 250 forintra emelkedik. Jelentős segítség a kisnyugdíjasoknak az is, hogy a házastársi pótlék az eddigi 18 forint­ról 100 forintra emelkedik mindazoknál, akiknek a nyugdíja a házastársi pótlékkal együtt nem haladja meg az emeléssel a havi 850 forintot. A nyugdíjviszony alsó határa 500 forint marad a jövőben is. De a hosszabb munkavi­szonnyal rendelkezők minden 10 éven felüli munkában eltöltött év után egy-egy százalék­kal emelt nyugdíjat kapnak. Ha valakinek például 25 évi munkaviszonya van, úgy 575, ha 30 évi, úgy 600 forint nyugdíjának alsó ha­tára, ha ez nem több a kereset 100 százalé­­kánál. Nyugdíjpótlék 1929-től visszamenőleg Közmegelégedést kelt a törvénynek az a része is, hogy 1959. január 1-től nyugdíjpót­­lék jár minden 1929-től munkában töltött é■v után, ha öt évnél hosszabb megszakítás a munkaviszonyban nem volt. Ha tehát, valaki 1929-től 1959-ig igazolhatóan munkaviszony­ban állt és nyugdíjazását kéri, úgy a munká­ban töltött 30 év után a törzsnyugdíjhoz ke­resetének még 15 százalékát, tehát összesen 65 százalékát kapja nyugdíjként. Akik ez­után mennek nyugdíjba, ez az arány tovább emelkedhet. Jelentős javulást hoz a felszabadulás előtti munkaviszony figyelembevétele a nyugdíjpótlék megállapításánál az ezután nyugdíjba menőknél. 1959-ben az eddigi rendelkezések szerint 57 százalék maximum helyett a kereset 65 százaléka adható nyugdíjként. Ez a rendelkezés csak azokra vonatkozik, akik 1959. január 1. után kérik nyugdíjazásukat. A rendelkezésre álló anyagi eszközök azonban azt is lehetővé teszik, hogy az 1955—58-ban megállapított 800 forintnál kisebb nyugdíjakat az utólag igazolt éveknek megfelelő pótlékkal megemeljék. Rendeződött a nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő kérdése is. A jelenlegi 10 éves szolgálati idő fenntartását eddig az indo­kolta, hogy sokaknál már a nyugdíjkorhatárt elérők közül csak a felszabadulás teremtett lehetőséget a rendszeres munkára. A felsza­badulás óta azonban már 14 év telt el, így el­jött az ideje a nyugdíjhoz szükséges szolgá­lati idő revíziójának. Ezért az új rendelke­zés kimondja, hogy a teljes nyugdíjhoz szük­­séges szolgálati idő 1959-ben 14 év és a to­vábbiakban évenként egy-egy évvel emelke­­dik, mindaddig, amíg 1970-ben eléri a 25 évet. Tehát 1959-ben 14 év, 1960-ban 15 év, 1961- ben 16 év, stb. kell a teljes, 50 százalékos törzsnyugdíj eléréséhez. .4 szolgálati idő és a résznyugdíj A kormány azonban kiindulva abból, hogy sokan — elsősorban nők — a felszabadulás utáni években kezdtek csak dolgozni és a nyugdíj­korhatár elérésekor nem rendelkez­­nek még a teljes nyugdíjhoz szükséges mun­kaviszonnyal, úgy határozott, hogy a jövőben legalább 10 évi munkaviszony után rész­­­­nyugdíj jár. A résznyugdíj megállapításá­­­nál, a nyugdíjazáshoz mindenkor szükséges szolgálati éveket figyelembe véve, a hiányzó évek számának megfelelően csökkentik a törzsnyugdíjat. A csökkentés mértéke: min­den hiányzó év után 2 százalék. Ha tehát va­laki 1959-ben eléri a nyugdíjkorhatárt, de csa­k 12 évi munkaviszonnyal rendelkezik, akikor a szükséges 14-ből hiányzó két évnek megfelelően 4 százalékkal csökkentett, vagyis 46 százalékos törzsnyugdíjat és a 12 év után 6 százalék pótlékot fog kapni — nyugdíja így összesen keresetének 52 száza­léka lesz. Új módon történik a nyugdíj kiszámítása is. Miután ezután rendelkezésre áll majd megbízható adatszolgáltatás, így 1959-ben­ a nyugdíjazást megelőző két év, 1960-ban 3 év, 1961-ben 4 év és 1962-től 5 év átlagkeresete lesz a mérvadó. A rendelet, végül leszögezi, hogy a még megoldatlan kérdések rendezésére további gazdasági megerősödésünkkel kerül sor. Több millió deviza for­intot takarítanak meg az Akadémia Nyomda dolgozói az országnak A Gerlóczy utcában, a régi Városháza boltíves termeiben végzik színes, érdekes munká­jukat az Akadémiai Nyomda dolgozói. Felkerestük a nyomda igazgatóját, Bernáth László elvtársat. Megkértük, hogy tá­jékoztasson minket a nyomda munkájáról, amelyről már any­­nyi szépet, jót hallottunk. Házilag készült különleges betűk — A nyomda a tudományos élet eredményeit hozza nyilvá­nosságra — mondotta Bernáth elvtárs. — Monótípusú üzem, amelynek munkája a kézisze­désre épül Sok tudományos, nyelvi, nyelvészeti, matemati­kai, fizikai, kémiai tárgyú, de irodalmi és művészeti könyve­ket is nyomnak. A nyomda elé­­g itt ki a Tudományos Akadé­mia szótárprogramját. A ter­mékek fele exportra megy. Ezek népszerű, tudományos munkák, amelyek hazánk nemzetközi kapcsolatait szélesí­tik, és több millió devizaforin­tot hoznak évente az ország­nak. Az üzemben Tokai Béla, a szakszervezeti bizottság elnöke kalauzol. Végigmegyünk a ha­talmas szedőtermekben, ahol megtudjuk, hogy a különleges betűket az Akadémiai Nyom­dában házilag vésik és öntik. Ennek mestere Wegenász Osz­kár öntő. Találunk itt kínai, arab, ciril, héber és görög be­tűket. Szanitrik Lajos és Vas László szedők, a Kovácsolás című orosz nyelvű könyvet szedik. Ez igen nehéz törde­­lésű, nagy figyelmet és­ szaktu­dást igénylő munka, mert ren­geteg matematikai képlet, táb­lázat és ábra van a könyvben. Géptermi látogatásunkkor Szabó Gyula és Mező Sándor párttitkár elvtárs gépén nyo­más közben láttuk Baló: Tüdő­rák című könyvét és Munkácsy műveit. Mindkettő magas mi­nőségi követelményű munka. ízlésesek az idegen­nyelvű könyvek A kötészetben már készen látjuk a szebbnél szebb értékes könyveket. Kiss László elvtárs, a kötészet vezetője büszkén teszi elénk a Principikon című orosz nyelvű és mozgó ábrák­kal ellátott könyvet, az Aka­démiai Könyvkiadó kiadásában megjelent bibliapapíron nyo­mott Mikszáth-sorozatot. A Fa­szobrok című orosz nyelvű al­bumot, amelynek gyönyörű színes reprodukcióit az Offset Nyomda dolgozói készítették. Azzal az érzéssel távoztunk az Akadémiai Nyomdából, hogy nem csalódtunk a magyar nyomdászokban, szakmasze­retetükben, tudnak szépet al­kotni, hiszen nem egy munká­jukkal határainkon túl is meg­becsülést szereztek már a ma­gyar nyomdaiparnak. .. *

Next