Typographia, 1960 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
VAKG PROLETÁRJAK EGYESÜLJETEK! 1. him 92. évfolyam . A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1960januári ............. ..................................... ....................... ...... ............ Boldog új évet elvtársak, szaktársak ! Minden okunk megvan rá, hogy higgyük, valóra válik ez a jókívánság. Minden okunk megvan, hogy bízzunk benne: mi nyomdászok, papíripariak és a sajtó dolgozói összefogva, együttes erővel az új esztendőben is sikeresen megbirkózunk az egész országból ránk háruló feladatokkal, gondokkal, s részesei leszünk az örömöknek, a közös munka gyümölcseinek. ]\/fert nézzük csak az óévet, J"T'1 egy tégláját jövendő boldogulásunknak. Senki sem mondhatja, hogy rossz esztendő volt. Már ami a nagy közösség, a dolgozó nép, a hon sorát illeti. Erősebb lett a hatalom, a mi hatalmunk, az értelmiség és a kispolgárság sokaságával vállvetve küzdő munkásoké, parasztoké. Sokat gyarapodott az ország. Jobban élünk, jobban megy a munka is. Felesleges lenne itt most számokat felsorolni. Szólt arról a párt VII. kongresszusa, olvassuk újságainkban, beszélünk róla az üzemben, a szakszervezetben. De — különösen így, még az ünnepek hangulatában — érezzük, tapinthatjuk is mindannak igazságát, amiről a nagyszámok szólnak, amiről a vezércikkekben írunk, amit tanácskozásainkon elmondunk: van értelme, van szépsége életünknek, munkánknak. Milyen karácsonyod is volt az idén, kedves szaktárs? Könnyezett-e asszonyod, gyermeked a nincs miatt, vagy örömöt és boldogságot hozott a sok-sok, ha nem is mindig nagy értékű, de figyelmes, kedves ajándék. S ugye, a jó bor, jobb falatok sem hiányzottak asztalodról, s népünk millióinak asztaláról? Emlékszel-e még a régi karácsonyokra? A szegényes fácskákra, a lyukas cipő, az éhes szájak gondjára, lakbérgondokra, a remegésre: lesz-e munkánk holnap, a véres háborúk, az ellenforradalmak, a tőkés gazdasági válságok gyászos, szomorú karácsonyaira? ]Tem, nem ünneprontás akar lenni ez a sok kérdés. Ellenkezőleg. Az emlékezés csak megerősít itt az új év kapujában. S a kérdésekre adott válasz nekünk, szervezett munkásoknak ezt is mondja: van értelme harcunknak, ez a világ, a mi épülő szocialista világunk, amelyben az egyik ember többé már nem zsákmányolhatja ki, nem süllyesztheti nyomorba a másikat, amelyben megszűnik a kevesek kiváltsága és a sokak jogtalansága. Itt az egyén boldogsága, a mi boldog, új esztendőnk elválaszthatatlan az egész társadalométól. S mily jó tudni, hogy benne te, én, szaktársainkkal és azon túl az egész munkásosztállyal öntudatos kovácsai lehetünk, vagyunk, mindnyájunk szebb jövőjének. Annak a jövőnek, amiért a munkásmozgalom legjobbjai — köztük a mi sorainkból kikerült harcosok, mártírok — egész életüket szentelték, a munkásnemzetköziség, az alkotó hazaszeretet kovácsai, a szocialista Magyarország építői. "J Mlég halljuk a szilveszter éji poharak csengését, még magunk előtt látjuk a színesen zsivajgó, víg forgatagot, de az ünnepeket már felváltották a dolgos hétköz- napok, a szórakozás, a pihenés gondtalan perceit a serény munka órái. A papírgyáriaknak nagyobb mennyiségű papírt — 15 400 tonnával többet, mint tavaly —, a kiadóknak, nyomdászoknak ebből több könyvet, újságot, a feldolgozó üzemeknek több csomagolócikkeket stb. kell készíteniük, jobb minőségben, takarékosabban, olcsóbban. A felnövő generáció előtt nyitva állnak gyáraink kapui. A következő ötéves terv során több ezer új szaktárs lép be közénk, a nyomda- és papíripar üzemeibe is. Újévi programunk az is, hogy tovább javítsuk a munkakörülményeket, fejlettebb technikával, jobb munkamódszerekkel, könyviebben, mégis termelékenyebben dolgozzunk, s úgy mint az elmúlt esztendőben ismét újabb százaknak rövidítsük meg munkaidejét iparágainkban is azok közül, akik az egészségre káros munkahelyen, ártalmas anyagokkal dolgoznak. Programunk: többet törődni egymás gondjával, bajával, tanításával — megtisztelő kötelesség ez szakszervezetünk, a szakszervezeti aktivisták ezrei számára —, s élni is fogunk e joggal és kötelességgel. Nézd, a földön minden érték a munkából fakad... — így kezdődik a munkásmozgalom egyik régi dala. Sokan ismerjük, sokszor meneteltünk ritmusára, s e sorok sokatmondó, mély igazságra tanítanak bennünket ma is. Boldog új évet, jó munkát, elvtársak — így szól hozzánk az MSZMP, a munkásosztály élen járó csapata is. A VII. kongresszuson már kirajzolódott a nem is távoli jövőnk lelkesítő, sokszínű képe, a szocialista mezőgazdaság, a vidék iparosodása, a falu közelebb kerülése a városhoz, az élet, a kultúra soha nem látott kivirágzása új korszakának horizontja. Tudjuk, ez a holnap nem jön el magától, a boldogság nem hull égi mannaként az ölünkbe, de közelebb hozhatjuk álmaink, kívánságaink megvalósulását, mint ahogy a kongresszusi munkaverseny eredményeként már 1959-ben elértük nemcsak a termelésnek egy magasabb szintjét, hanem ennek alapján azt a reálbér- és életszínvonalat is, amelyet a hároméves tervben eredetileg 1960 végére terveztünk. Az új esztendőben az építőmunka új ütközeteibe indulunk a párttal, hogy legyőzzük gyorsabb előrehaladásunk akadályait, az önzést és individualizmust, a renyheséget és a szervezetlenséget, s megerősítjük a szocialista gondolkozásmód, az elvtársi segítségnyújtás, az egész társadalom ügye, a párt iránti odaadás, a proletár nemzetköziség eszméjét, szellemét. Harcunkban, munkánkban, s az új évben felszabadulásunk 15. évfordulójára indult munkaversenyünkben lelkesít, ösztönöz minden, amit a nagyvilágban magunk körül, magunk mellett látunk: a Szovjetunió, s a testvéri országok győzelmes előrehaladása, a nemzetközi munkásmozgalom, a békéért vívott harc nagyszerű sikerei. Rajta hát, elvtársak, szaktársak! Vonjuk szorosabbra sorainkat. S a magunk frontszakaszán a tőlünk telhető legjobbat és legtöbbet tegyük meg az újévi jókívánságok megvalósulásáért. Lapunk minden kedves olvasójának, a szakszervezet minden tagjának buldog új évet, jó egészséget és a szocializmus építésének meggyorsításához további sikereket kíván a Typographia szerkesztő bizottsága A Német Demokratikus Köztársaság Nyomda- és Papíripari Szakszervezete központi vezetőségének és a magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete központi vezetőségének KÖZLEMÉNYE 1959. november 9-től november 18-ig a Magyar Népköztársaság Nyomda-, Papíripari és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének küldöttsége tanulmányutat tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A küldöttségben, amelyet Terényi László szaktárs, főtitkár vezetett, Kimmel Emil, Szántó Jenő, Szilágyi Ottó szaktársak és Piszaszits Józsefné szaktársnő vettek részt. A Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatásuk célja az volt, hogy tanulmányozzák az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszervezete elnökségének és közép- és alapszervezeteinek munkamódszereit és átadják a magyar testvérszakszervezet tapasztalatait a tömegkezdeményezéseknek a szocialista építésben történő fejlesztése terén. Itt-tartózkodásuk során két tanácskozás zajlott le a központi vezetőség titkárságában, amelyen a magyar küldöttségben részt vevő szaktársakkal együtt az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszervezete központi vezetősége részéről a következő szaktársak vettek részt: Heinz Meier elnök, Heinz Deckert elnökhelyettes, Wolfgang Richter, Alfred Lowack, Oswald Otto, Fritz Schulze, Erich Wengler és Werner Geistert titkárok. A magyar küldöttség látogatása, valamint a két központi vezetőség 1957 októberi közös nyilatkozata alapján tartott megbeszélések őszinte baráti kapcsolataink megnyilatkozásai voltak a szocialista társadalmi rend felépítésében és a béke megőrzésében való közös érdekeink és feladataink alapján. A magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének és az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszervezetének központi vezetősége megállapítja, hogy azoknak a javaslatoknak a megvalósítása, amelyet a szovjet kormány az általános és teljes leszerelésre tett, a háború veszélyét mindörökre kiküszöbölné. A Szovjetuniónak ezeket a valóban történelmi jelentőségű javaslatait, amelyek a Szovjetunió békepolitikájának újabb bizonyítékai, a szocialista világrendszer többi államai és a béke erői a kapitalista országokban a legteljesebb mértékben helyeslik. Hruscsov szovjet miniszterelnöknek az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása és Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszélése további jelentős lépés a nemzetközi feszültség enyhítése és a népeknek a békés együttélés elvei alapján történő együttműködése érdekében. A magyar szakszervezeti küldöttség szervezete nevében a legteljesebb szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség Nyomda- és Papíripari Szakszervezetét, valamint a Német Demokratikus Köztársaság összes dolgozóit abban az igazságos harcban, amelyet a német nép a békeszerződés megkötéséért és a nyugat-berlini kérdés békés megoldásáért vív. A békeszerződés megkötése Németországgal megakadályozná a nyugatnémet NATO-hadseregnek atomfegyverzettel történő felszerelését, megfékezné a német militarizmust és kiküszöbölné a nyugatnémet militaristák által előkészített atomháború veszélyét. A magyar szakszervezeti küldöttség a Német Demokratikus Köztársaságban tett tanulmányútja során megállapíthatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya minden erejével azon fáradozik, hogy az első német békeállamot — a Német Demokratikus Köztársaságot — még jobban megerősítse és a német munkásosztály akcióegységét helyreállítsa. Ezzel összefüggésben a magyar szakszervezeti küldöttség üdvözli azokat a határozatokat, amelyeket Nyugat-Németország Nyomda- és Papíripari Szakszervezete V. kongresszusán a Bundeswehrek atomfegyverzettel történő felszerelése, valamint fasiszta és antiszemita folyóiratok és újságok előállítása ellen hozott; üdvözli továbbá annak a tanulmányi bizottságnak a megalakítását, amelyet a munka- és életkörülmények tanulmányozására küldenek a Német Demokratikus Köztársaságba. Ezek a határozatok azt mutatják, hogy a nyugatnémet dolgozóknak a megegyezésre irányuló akaratát már nem lehet feltartóztatni. A magyar szakszervezeti küldöttségnek meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nyomda- és papíripari dolgozói munka- és életkörülményeinek tanulmányozása egész sor kérdésben a még meglevő véleménykülönbségek kiküszöbölésére és megértésre fog vezetni a két német állam nyomda- és papíripari dolgozói között. A magyar nyomda-, papíripar és sajtó dolgozói ugyancsak törekednek baráti kapcsolatok létesítésére a nyugatnémet dolgozókkal. A magyar szakszervezeti küldöttség üdvözölné, ha egy nyugatnémet nyomda- és papíripari szakszervezeti küldöttség a Magyar Népköztársaságban folyó szocialista építőmunka eredményeiről és a magyar szakszervezet munkájáról személyes tapasztalatokat szerezne. Egy nyugatnémet szakszervezeti küldöttség magyarországi látogatása jelentékenyen hozzájárulna a magyar nép életével, munkájával kapcsolatban még meglevő hamis nézetek felszámolásához és jobb megértést, barátibb együttműködést eredményezne a két szakszervezet között. II. A magyar szakszervezeti küldöttségnek alkalma volt Berlin, Lipcse, Drezda, Zwickau és Greiz városokban különféle nyomda- és papíripari üzemeket, valamint könyvkiadó vállalatokat meglátogatni és tapasztalatait a munkásokkal, alkalmazottakkal, mérnökökkel, szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel kicserélni. Egyértelműen arra a megállapításra jutott, hogy a dolgozók a nyomda- és papíripari üzemekben, valamint a könyvkiadó vállalatoknál nagy erőfeszítéseket tesznek hétéves tervük a szocializmus győzelme tervének teljesítésére. A szocialista építés megvalósításának kulcsa mindkét országban a szocialista közösségi munka. A magyar küldöttség különösen a szocialista közösségi élet, a szocialista munkabrigádok, valamint a szocialista kutató- és munkaközösségek formáit és munkamódszereit tanulmányozta. Tanulmányozta ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaság Nyomda- és Papíripari Szakszervezete vezető szerveinek vezetési módszereit és a tapasztalatokat kölcsönösen kicserélték. Tekintettel arra a tényre, hogy a nők igen nagy számban dolgoznak a Nyomda- és Papíripari Szakszervezet hatáskörébe eső iparágakban, különös figyelmet fordítottak a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek megkönnyítését célzó intézkedések tanulmányozására és a megbeszélések során a két szervezet a szakszervezeti tevékenységnek ezen a fontos területén is kicserélte tapasztalatait. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta a magyar küldöttség a szocialista kultúrmunka fejlődését a Német Demokratikus Köztársaságban. Ennek kapcsán nagy figyelmet szentelt azoknak az intézkedéseknek, amelyek a dolgozók sokoldalú képzésére szolgálnak, különösen az üzemi akadémiák keretében. A két szakszervezet központi vezetősége megállapítja, hogy ez a tapasztalatcsere mindkét szervezet számára értékes ismereteket eredményezett a további munka szempontjából, és a két szervezet között fennálló baráti kapcsolatokat még jobban megszilárdította. A két szervezet 1957 októberi közös nyilatkozatának kiegészítéseképpen az alábbiakban állapodott meg: 1. Mindkét szakszervezet kötelezi magát, hogy a Szakszervezeti Világszövetséget a nyomdaipari dolgozók 1960. évi lipcsei nemzetközi konferenciájának előkészítésében (Folytatás a 2. oldalon) Munkavédelmi konferencia a szakszervezetben Lapunk múlt havi számában imár hírt adtunk a november 27-én megtartott munkavédelmi konferenciáról, azonban a konferencia munkáját lapzárta miatt nem ismertethettük. A konferenciát Havasy Józsefné nyitotta meg, majd Tétényi László főtitkár tartotta meg beszámolóját. Többek közt a következőiket mondotta: — A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájában és egész tevékenységében a legteljesebb mértékben kifejezésre jut az a helyes alapelv, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan és szakadatlanul javítani kell a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Nálunk ez azért lehetséges így, mert népköztársaságunk társadalmi rendjének alapja a munka. A termelőmunka közben a dolgozók egészségét, testi épségét különféle veszélyek fenyegetik, ezért a biztonságos munkai körülmények megteremtésével és a dolgozók állandó egészségügyi gondozásával védenünk kell a munkások és alkalmazottak egészségét, testi épségét. Az alkotmány idevonatkozó paragrafusai, a munka- és egészségvédelmi rendeletek, határozatok, valamint az óvórendszabályok rendelkezései kötelezően előírják az állami, gazdasági, valamint a szakszervezeti szervek ezzel kapcsolatos feladatait. Pártunk Központi Bizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a munka- és egészségvédelemnek, valamint a társadalombiztosításnak. Ezért áprilisi ülésének napirendjére tűzte a kérdést és a hiányosságok megszüntetésére külön határozatot hozott. E határozatok végrehajtása céljából szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta és elfogadta az iparágaink területén meglevő hiányosságok megszüntetésére kidolgozott intézkedési tervet. A határozatvégrehajtása során — főként külső társadalmi aktívák, munkatársak bevonásával — megvizsgáltunk 40 nyomda- és papíripari üzemet, hogy átfogó képet nyerjünk vállalataink munkavédelmi és egészségügyi helyzetéről. Tornai József (Kartonlemezgyár) a balesetek kivizsgálásának fontosságáról beszélt. Dr. Selmeczi Ferenc (Glóbus Nyomda) kifogásolta, hogy a beszámoló nem foglalkozott megfelelően a világítás kérdésével, pedig elég sok probléma merül fel ezzel kapcsolatban. Lupka Vilmos (Szolnoki Papírgyár): A balesetek többA továbbiakban Terényi elvtárs ismertette az elmúlt évek baleseti statisztikáját, a vizsgálatok során nyert tapasztalatokat, beszélt a hibákról. Sokrétűen elemezte a munkavédelemmel, a balesetek megelőzésével kapcsolatos feladatokat és felvetette a balesetekkel kapcsolatban a felelősség kérdését. Vége a dolgozók figyelmetlenségéből, hibájából történik. A balesetek okának megállapítása azonban nehéz feladat. Füller Ferenc (Csepeli Papírgyár) : A Szovjetunióban minden gép mellé ki van függesztve a technológiai és kezelési utasítás. Helyes lenne ezt iparunkban is megtenni. Donáth Béla (SZOT): Nem ért egyet sem Tornai elvtárssal, sem a többi hozzászólással akik a balesetek többségét a dolgozókra hárítják. Ha az illetékesek minden alkalommal megnézik, hogy mindent megtettek-e a balesetek megelőzéséért és semmi mulasztás nem terheli lelkiismeretüket, csak akkor háríthatják a dolgozókra a felelősséget. Hiba, hogy a termelés kapacitásának növekedésével a szakszervezeti bizottságok figyelme is elsősorban a termelési problémákra irányul, és háttérbe szorult a munkavédelmi munka. László Ferenc (Papíripari Igazgatóság): Tapasztalta, hogy a művezetők sem törődnek és nem foglalkoznak a balesetmegelőzési munkával megfelelően, nem követelik meg az előírások betartását. Vincze János (Akadémiai Nyomda): A túlóra megszüntetése is fontos eszköze a munkásvédelemnek. A beszámoló feletti vitát Terényi elvtárs foglalta össze, és válaszolt a hozzászólásokra. A beszámolóból és a részvevők hozzászólásaiból is kitűnt, hogy az eredmények mellett még sok a tennivalónk a munkavédelem területén. Régi mondás, de igaz. Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A konferencia munkája is akkor lesz csak gyümölcsöző, ha az ott elhangzottakat a vállalati igazgatóktól a szakszervezeti bizottságokig mindenki megszívleli. A dolgozók egészségének védelme nemcsak a munkavédelmi felelősöknek és biztonsági megbízottaknak a kötelessége, hanem minden vezetőnek és dolgozónak egyaránt. Az országos munkavédelmi konferencián Terényi elvtárs több jól dolgozó munkavédelmi aktivistának nyújtotta át a vállalatok és a szakszervezet elnöksége jutalmát. A hozzászólások Veres József, a Szentendrei Papírgyár biztonsági megbízottja, Csömör Dániel, a Szentendrei Papírgyár igazgatója, Köttő József, a Papíripari Anyagellátó igazgatója, Lipka Vilmos, a Szolnoki Papírgyár biztonsági megbízottja a konferencián