Typographia, 1960 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VAKG PROLETÁRJAK EGYESÜLJETEK! 1. h­im 92. évfolyam . A N­YO­M­D­A­, A PA­P­Í­RI­PA­R É­S A S­A­J­T­Ó D­O­LG­O­ZÓ­I S­Z­A­K­S­Z­E­R­V­EZ­E­T­É­N­E­K HIV­AT­A­LO­S L­A­PJ­A * 1960januári ............. ..................................... ....................... ...... ............ Boldog új évet elvtársak, szaktársak ! Minden okunk megvan rá, hogy higgyük, valóra válik ez a jókívánság. Minden okunk megvan, hogy bízzunk benne: mi nyomdászok, papíripariak és a sajtó dolgozói összefogva, együttes erővel az új eszten­dőben is sikeresen megbirkó­zunk az egész országból ránk háruló feladatokkal, gondok­kal, s részesei leszünk az örö­möknek, a közös munka gyü­mölcseinek. ]\/fert nézzük csak az óévet, J"T'1 egy tégláját jövendő bol­dogulásunknak. Senki sem mondhatja, hogy rossz eszten­dő volt. Már ami a nagy kö­zösség, a dolgozó nép, a hon sorát illeti. Erősebb lett a ha­talom, a mi hatalmunk, az értelmiség és a kispolgárság sokaságával vállvetve küzdő munkásoké, parasztoké. Sokat gyarapodott az ország. Jobban élünk, jobban megy a munka is. Felesleges lenne itt most számokat felsorolni. Szólt ar­ról a párt VII. kongresszusa, olvassuk újságainkban, beszé­lünk róla az üzemben, a szak­­szervezetben. De — különö­sen így, még az ünnepek han­gulatában — érezzük, tapint­hatjuk is mindannak igazsá­gát, amiről a nagy­­számok szólnak, amiről a vezércikkek­ben írunk, amit tanácskozá­sainkon elmondunk: van ér­telme, van szépsége életünk­­nek, munkánknak. Milyen karácsonyod is volt­ az idén, kedves szaktárs? Könnyezet­t-e asszonyod, gyer­meked a nincs miatt, vagy örö­möt és boldogságot hozott a sok-sok, ha nem is mindig nagy értékű, de figyelmes, kedves ajándék. S ugye, a jó bor, jobb falatok sem hiány­zottak asztalodról, s népünk millióinak asztaláról? Emlék­­szel-e még a régi karácso­nyokra? A szegényes fácskák­­ra, a lyukas cipő, az éhes szá­jak gondjára, lak­bérgondokra, a remegésre: lesz-e munkánk holnap, a véres háborúk, az el­lenforradalmak, a tőkés gaz­dasági válságok gyászos, szo­morú karácsonyaira? ]­Tem, nem ünneprontás akar lenni ez a sok kérdés. El­lenkezőleg. Az emlékezés csak megerősít itt az új év kapujá­ban. S a kérdésekre adott vá­lasz nekünk, szervezett mun­kásoknak ezt is mondja: van értelme harcunknak, ez a vi­lág, a mi épülő szocialista vi­lágunk, amelyben az egyik ember többé már nem zsák­mányolhatja ki, nem süllyeszt­heti nyomorba a másikat, amelyben megszűnik a keve­sek kiváltsága és a sokak jog­talansága. Itt az egyén bol­dogsága, a mi boldog, új esz­tendőnk elválaszthatatlan az egész társadalométól. S mily jó tudni, hogy benne te, én, szaktársainkkal és azon túl az egész munkásosztállyal ön­tudatos kovácsai lehetünk, va­gyunk, mindnyájunk szebb jö­vőjének. Annak a jövőnek, amiért a munkásmozgalom legjobbjai — köztük a mi so­rainkból kikerült harcosok, mártírok — egész életüket szentelték, a munkásnemzet­köziség, az alkotó hazaszere­tet kovácsai, a szocialista Ma­gyarország építői. "J Ml­ég halljuk a szilveszter éji poharak csengését, még magunk előtt látjuk a színesen zsivajgó, víg forga­tagot, de az ünnepeket már felváltották a dolgos hétköz-­­ napok, a szórakozás, a pihenés­­ gondtalan perceit a serény munka órái. A papírgyáriak­nak nagyobb mennyiségű pa­pírt — 15 400 tonnával többet, mint tavaly —, a kiadóknak, nyomdászoknak ebből több könyvet, újságot, a feldolgozó üzemeknek több csomagoló­cikkeket stb. kell készíteniük, jobb minőségben, takarékosab­ban, olcsóbban. A felnövő ge­neráció előtt nyitva állnak gyáraink kapui. A következő ötéves terv so­rán több ezer új szaktárs lép be közénk, a nyomda- és papír­ipar üzemeibe is. Újévi prog­ramunk az is, hogy tovább ja­vítsuk a munkakörülményeket, fejlettebb technikával, jobb munkamódszerekkel, köny­vi­ebben, mégis termeléke­nyebben dolgozzunk, s úgy mint az elmúlt esztendőben is­mét újabb százaknak rövidít­sük meg munkaidejét ipar­ágainkban is azok közül, akik az egészségre káros munkahe­lyen, ártalmas anyagokkal dol­goznak. Programunk: többet törődni egymás gondjával, bajával, tanításával — meg­tisztelő kötelesség ez szakszer­vezetünk, a szakszervezeti ak­tivisták ezrei számára —, s élni is fogunk e joggal és kö­telességgel. Nézd, a földön minden érték­­­ a munkából fakad... — így kezdődik a munkásmozga­lom egyik régi dala. Sokan is­merjük, sokszor meneteltünk ritmusára, s e sorok sokat­mondó, mély igazságra taníta­nak bennünket ma is. Boldog új évet, jó munkát, elvtársak — így szól hozzánk az MSZMP, a munkásosztály élen járó csa­pata is. A VII. kongresszuson már kirajzolódott a nem is tá­voli jövőnk lelkesítő, sokszínű képe, a szocialista mezőgazda­ság, a vidék iparosodása, a falu közelebb kerülése a város­hoz, az élet, a kultúra soha nem látott kivirágzása új kor­szakának horizontja. Tudjuk, ez a holnap nem jön el magá­tól, a boldogság nem hull égi mannaként az ölünkbe, de kö­zelebb hozhatjuk álmaink, kí­vánságaink megvalósulását, mint ahogy a kongresszusi munkaverseny eredményeként már 1959-ben elértük nemcsak a termelésnek egy magasabb szintjét, hanem ennek alapján azt a reálbér- és életszínvona­lat is, amelyet a hároméves tervben eredetileg 1960 végé­re terveztünk. A­z új esztendőben az építő­munka új ütközeteibe in­dulunk a párttal, hogy legyőz­zük gyorsabb előrehaladásunk akadályait, az önzést és indi­vidualizmust, a renyheséget és a szervezetlenséget, s megerő­sítjük a szocialista gondolko­zásmód, az elvtársi segítség­­nyújtás, az egész társadalom ügye, a párt iránti odaadás, a proletár nemzetköziség eszmé­jét, szellemét. Harcunkban, munkánkban, s az új évben felszabadulásunk 15. évfordu­lójára indult munkaverse­nyünkben lelkesít, ösztönöz minden, amit a nagyvilágban magunk körül, magunk mel­lett látunk: a Szovjetunió, s a testvéri országok győzelmes előrehaladása, a nemzetközi munkásmozgalom, a békéért vívott harc nagyszerű sikerei. Rajta hát, elvtársak, szak­társak! Vonjuk szorosabbra sorainkat. S a magunk front­­szakaszán a tőlünk telhető leg­jobbat és legtöbbet tegyük meg az újévi jókívánságok megvalósulásáért. Lapunk minden kedves olvasójának, a szakszervezet minden tagjának buldog új évet, jó egészséget és a szocia­lizmus építésének meggyorsításához további sikereket kíván a Typographia szerkesztő bizottsága A N­émet Demokratikus Köztársaság Nyomda- és Papíripari Szakszervezete központi vezetőségének és a magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete központi vezetőségének KÖZLEMÉNYE­ ­ 1959. november 9-től november 18-ig a Magyar Népköztársaság Nyomda-, Papíripari és Sajtó Dol­gozói Szakszervezetének küldöttsé­ge tanulmányutat tett a Német Demokratikus Köztársaságban. A küldöttségben, amelyet Teré­­nyi László szaktárs, főtitkár veze­tett, Kimmel Emil, Szántó Jenő, Szilágyi Ottó szaktársak és Piszaszits Józsefné szaktársnő vet­tek részt. A Német Demokratikus Köztár­saságban tett látogatásuk célja az volt, hogy tanulmányozzák az NDK Nyomda- és Papíripari Szak­szervezete elnökségének és közép- és alapszervezeteinek munkamód­szereit és átadják a magyar testvér­­szakszervezet tapasztalatait a tö­megkezdeményezéseknek a szocia­lista építésben történő fejlesztése terén. Itt­-tartózkodásuk során két ta­nácskozás zajlott le a központi ve­zetőség titkárságában, amelyen a magyar küldöttségben részt vevő szaktársakkal együtt az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszer­vezete központi vezetősége részé­ről a következő szaktársak vettek részt: Heinz Meier elnök, Heinz Deckert elnökhelyettes, Wolfgang Richter, Alfred Lowack, Oswald Otto, Fritz Schulze, Erich Wengler és Werner Geistert titkárok. A magyar küldöttség látogatása, valamint a két központi vezetőség 1957 októberi közös nyilatkozata alapján tartott megbeszélések őszinte baráti kapcsolataink meg­nyilatkozásai voltak a szocialista társadalmi rend felépítésében és a béke megőrzésében való közös érdekeink és feladataink alapján. A magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerveze­tének és az NDK Nyomda- és Pa­píripari Szakszervezetének közpon­ti vezetősége megállapítja, hogy azoknak a javaslatoknak a meg­valósítása, amelyet a szovjet kor­mány az általános és teljes lesze­relésre tett, a háború veszélyét mindörökre kiküszöbölné. A Szov­jetuniónak ezeket a valóban tör­ténelmi jelentőségű javaslatait, amelyek a Szovjetunió békepoliti­kájának újabb bizonyítékai, a szo­cialista világrendszer többi államai és a béke erői a kapitalista orszá­gokban a legteljesebb mértékben helyeslik. Hruscsov szovjet mi­niszterelnöknek az Amerikai Egye­sült Államokban tett látogatása és Eisenhowerrel, az Egyesült Álla­mok elnökével folytatott megbe­szélése további jelentős lépés a nemzetközi feszültség enyhítése és a népeknek a békés együttélés elvei alapján történő együttműkö­dése érdekében. A magyar szakszervezeti kül­döttség szervezete nevében a leg­teljesebb szolidaritásáról és támo­gatásáról biztosítja a Szabad Né­met Szakszervezeti Szövetség Nyomda- és Papíripari Szakszerve­zetét, valamint a Német Demokra­tikus Köztársaság összes dolgozóit abban az igazságos harcban, ame­lyet a német nép a békeszerződés megkötéséért és a nyugat-berlini kérdés békés megoldásáért vív. A békeszerződés megkötése Németor­szággal megakadályozná a nyugat­német NATO-hadseregnek atom­fegyverzettel történő felszerelését, megfékezné a német militarizmust és kiküszöbölné a nyugatnémet mi­litaristák által előkészített atom­háború veszélyét. A magyar szakszervezeti kül­döttség a Német Demokratikus Köztársaságban tett tanulmányút­ja során megállapíthatta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya minden erejével azon fáradozik, hogy az első né­met békeállamot — a Német De­mokratikus Köztársaságot — még jobban megerősítse és a német munkásosztály akcióegységét hely­reállítsa. Ezzel összefüggésben a magyar szakszervezeti küldöttség üdvözli azokat a határozatokat, amelyeket Nyugat-Németország Nyomda- és Papíripari Szakszerve­zete V. kongresszusán a Bundes­­wehrek atomfegyverzettel történő felszerelése, valamint fasiszta és antiszemita folyóiratok és újságok előállítása ellen hozott; üdvözli to­vábbá annak a tanulmányi bizott­ságnak a megalakítását, amelyet a munka- és életkörülmények tanul­mányozására küldenek a Német Demokratikus Köztársaságba. Ezek a határozatok azt mutat­ják, hogy a nyugatnémet dolgo­zóknak a megegyezésre irányuló akaratát már nem lehet feltartóz­tatni. A magyar szakszervezeti küldöttségnek meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság nyomda- és papíripari dolgo­zói munka- és életkörülményeinek tanulmányozása egész sor kérdés­ben a még meglevő véleménykü­lönbségek kiküszöbölésére és meg­értésre fog vezetni a két német állam nyomda- és papíripari dol­gozói között. A magyar nyomda-, papíripar és sajtó dolgozói ugyancsak töreked­nek baráti kapcsolatok létesítésé­re a nyugatnémet dolgozókkal. A magyar szakszervezeti küldöttség üdvözölné, ha egy nyugatnémet nyomda- és papíripari szakszerve­zeti küldöttség a Magyar Népköz­­társaságban folyó szocialista épí­tőmunka eredményeiről és a ma­gyar szakszervezet munkájáról személyes tapasztalatokat szerez­ne. Egy nyugatnémet szakszerve­zeti küldöttség magyarországi lá­togatása jelentékenyen hozzájá­rulna a magyar nép életével, mun­kájával kapcsolatban még megle­vő hamis nézetek felszámolásához és jobb megértést, barátibb együtt­működést eredményezne a két szakszervezet között. II. A magyar szakszervezeti kül­döttségnek alkalma volt Berlin, Lipcse, Drezda, Zwickau és Greiz városokban különféle nyomda- és papíripari üzemeket, valamint könyvkiadó vállalatokat megláto­gatni és tapasztalatait a munká­sokkal, alkalmazottakkal, mérnö­kökkel, szakszervezeti és gazdasági vezetőkkel kicserélni. Egyértelműen arra a megállapí­tásra jutott, hogy a dolgozók a nyomda- és papíripari üzemekben, valamint a könyvkiadó vállalatok­nál nagy erőfeszítéseket tesznek hétéves tervük­­ a szocializmus győzelme tervének­­ teljesítésére. A szocialista építés megvalósításá­nak kulcsa mindkét országban a szocialista közösségi munka. A magyar küldöttség különösen a szocialista közösségi élet, a szocialista munkabrigádok, vala­mint a szocialista kutató- és mun­kaközösségek formáit és munka­­módszereit tanulmányozta. Tanul­mányozta ezenkívül a Német De­mokratikus Köztársaság Nyomda- és Papíripari Szakszervezete veze­tő szerveinek vezetési módszereit és a tapasztalatokat kölcsönösen kicserélték. Tekintettel arra a tényre, hogy a nők igen nagy számban dolgoznak a Nyomda- és Papíripari Szakszervezet hatás­körébe eső iparágakban, különös figyelmet fordítottak a dolgozó nők munka- és életkörülményei­nek megkönnyítését célzó intézke­dések tanulmányozására és a meg­beszélések során a két szervezet a szakszervezeti tevékenységnek ezen a fontos területén is kicse­rélte tapasztalatait. Nagy érdeklődéssel tanulmányoz­ta a magyar küldöttség a szocialis­ta kultúrmunka fejlődését a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban. Ennek kapcsán nagy figyel­met szentelt azoknak az intézke­déseknek, amelyek a dolgozók sokoldalú képzésére szolgálnak, különösen az üzemi akadémiák keretében. A két szakszervezet központi ve­zetősége megállapítja, hogy ez a tapasztalatcsere mindkét szervezet számára értékes ismereteket ered­ményezett a további munka szem­pontjából, és a két szervezet kö­zött fennálló baráti kapcsolatokat még jobban megszilárdította. A két szervezet 1957 októberi közös nyilatkozatának kiegészíté­seképpen az alábbiakban állapo­dott meg: 1. Mindkét szakszervezet kötelezi magát, hogy a Szakszervezeti Vi­lágszövetséget a nyomdaipari dol­gozók 1960. évi lipcsei nemzetközi konferenciájának előkészítésében (Folytatás a 2. oldalon) Munkavédelmi konferencia a szakszervezetben Lapunk múlt havi számá­ban imár hírt adtunk a no­vember 27-én megtartott munkavédelmi konferenciá­ról, azonban a konferencia munkáját lapzárta miatt nem ismertethettük. A konferenciát Havasy Jó­zsefné nyitotta meg, majd Tétényi László főtitkár tar­totta meg beszámolóját. Töb­bek közt a következőiket mondotta: — A Magyar Szo­cialista Munkáspárt politiká­jában és egész tevékenységé­ben a legteljesebb mértékben kifejezésre jut az a helyes alapelv, hogy a szocializmus építésével párhuzamosan és szaka­datlanul javítani kell a dolgozók élet- és munka­­körülményeit. Nálunk ez azért lehetséges így, mert népköztársaságunk társadalmi rendjének alapja a munka. A termelőmunka közben a dolgozók egészségét, testi ép­ségét különféle­­ veszélyek fe­nyegetik, ezért a biztonságos munkai körülmények megte­remtésével és a dolgozók ál­landó egészségügyi gondozá­sával védenünk kell a mun­kások és alkalmazottak egész­ségét, testi épségét. Az alkotmány idevonatkozó paragrafusai, a munka- és egészségvédelmi rendeletek, határozatok, valamint az óvó­­rendszabályok rendelkezései kötelezően előírják a­z állami, gazdasági, valamint a szak­­szervezeti szervek ezzel kap­csolatos feladatait. Pártunk Központi Bizott­sága nagy jelentőséget tulaj­donít a munka- és egészség­­védelemnek, valamint a tár­sadalombiztosításnak. Ezért áprilisi ülésének napirend­jére tűzte a kérdést és a hiá­nyosságok megszüntetésére külön határozatot hozott. E határozatok végrehajtása cél­jából szakszervezetünk el­­­nöksége megtárgyalta és el­fogadta az iparágaink terü­­­letén meglevő hiányosságok megszüntetésére kidolgozott intézkedési tervet. A határozat­­végrehajtása során — főként külső társa­dalmi aktívák, munkatársak bevonásával — megvizsgál­tunk 40 nyomda- és papír­ipari üzemet, hogy átfogó ké­pet nyerjünk vállalataink munkavédelmi és egészség­­ügyi helyzetéről. Tornai József (Kartonle­mezgyár) a balesetek kivizs­gálásának fontosságáról be­szélt. Dr. Selmeczi Ferenc (Gló­bus Nyomda) kifogásolta, hogy a beszámoló nem fog­lalkozott megfelelően a vilá­gítás kérdésével, pedig elég sok probléma merül fel ez­zel kapcsolatban. Lu­pka Vilmos (Szolnoki Pa­pírgyár): A balesetek több­A továbbiakban Terényi elvtárs ismertette az elmúlt évek baleseti statisztikáját, a vizsgálatok során nyert ta­pasztalatokat, beszélt a hi­bákról. Sokrétűen elemezte a munkavédelemmel, a balese­tek megelőzésével kapcsola­tos feladatokat és felvetette a balesetekkel kapcsolatban a felelősség kérdését. Vége a dolgozók figyelmetlen­ségéből, hibájából történik. A balesetek okának megálla­pítása azonban nehéz feladat. Füller Ferenc (Csepeli Pa­pírgyár) : A Szovjetunióban minden gép mellé ki van füg­gesztve a technológiai és keze­lési utasítás. Helyes lenne ezt iparunkban is megtenni. Donáth Béla (SZOT): Nem ért egyet sem Tornai elvtárs­­sal, sem a többi hozzászólás­sal akik a balesetek többségét a dolgozókra hárítják. Ha az illetékesek minden alkalom­mal megnézik, hogy mindent megtettek-e a balesetek meg­előzéséért és semmi mulasztás nem terheli lelkiismeretüket, csak akkor háríthatják a dol­gozókra a felelősséget. Hiba, hogy a termelés kapacitásá­nak növekedésével a szakszer­vezeti bizottságok figyelme is elsősorban a termelési problé­mákra irányul, és háttérbe szorult a munkavédelmi mun­ka. László Ferenc (Papíripari Igazgatóság): Tapasztalta, hogy a művezetők sem törődnek és nem foglalkoznak a baleset­megelőzési munkával megfe­lelően, nem követelik meg az előírások betartását. Vincze János (Akadémiai Nyomda): A túlóra megszünte­tése is fontos eszköze a mun­kásvédelemnek. A beszámoló feletti vitát Te­rényi elvtárs foglalta össze, és válaszolt a hozzászólásokra. A beszámolóból és a rész­vevők hozzászólásaiból is ki­tűnt, hogy az eredmény­ek mel­lett még sok a tennivalónk a munkavédelem területén. Régi mondás, de igaz. Minden ha­tározat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A kon­ferencia munkája is akkor lesz csak gyümölcsöző, ha az ott elhangzottakat a vállalati igazgatóktól a szakszervezeti bizottságokig mindenki meg­szívleli. A dolgozók egészségé­nek védelme nemcsak a mun­kavédelmi felelősöknek és biz­tonsági megbízottaknak a köte­lessége, hanem minden vezető­nek és dolgozónak egyaránt. Az országos munkavédelmi konferencián Terényi elvtárs több jól dolgozó munkavédel­mi aktivistának nyújtotta át a vállalatok és a szakszerve­zet elnöksége jutalmát. A hozzászólások Veres József, a Szentendrei Papírgyár biztonsági megbízottja, Csömör Dániel, a Szentendrei Papírgyár igazgatója, Köttő József, a Papíripari Anyagellátó igazgatója, Lipka Vilmos, a Szolnoki Papírgyár biztonsági megbízottja a konferencián

Next