Typographia, 1961 (93. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! 1. szám 93. évfolyam . A NYOMDA-, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1961. január 1 AZ ÉV ELSŐ NAPJÁN Jó kívánságokban ilyenkor nincs hiány. Boldog új évet kívánunk hozzátartozóinknak, ismerőseinknek, barátainknak, dolgozótársainknak, s e jó­kívánságokban, üdvözlő sorok­ban, kézszorításban benne van a remény, az újrakezdés örö­me, hogy amit kívánunk, óhajtunk, az valóra is válik, hogy az új esztendőben több örömben, vigasságban, keve­sebb gondban, bánatban lesz részünk. Remélni mindig reméltük a boldogságot. Reménykedve kö­szöntöttük egymást akkor is, amikor az újévi boldogság­­várás a munkanélkülinek azt jelentette, hogy másnap talán majd keresethez jut, a dolgo­zónak, hogy nem veszti el az állását, az éhezőnek, hogy jóllakhatik. A háború éveiben a békét, a nyugalom napjait vártuk, s most a béke megtar­tásában bízva gondolunk mindarra, amit az új eszten­dőben el szeretnénk érni. Mostani újévi jókívánsága­inkban azonban nemcsak re­ménység, de nagy-nagy bizo­nyosság és öröm is van. Öröm, mert biztosabbnak tudjuk, vi­lágosabban látjuk magunk előtt az utat, a célt — a szo­cialista Magyarország megva­lósulását — öröm, hogy tudjuk bonni­­ a magunk helyét, munkánk értelmét, öröm, hogy sikeresen befejeztük a nép­gazdaság hároméves tervét — a nyomdaipar, a papíripar és a sajtó dolgozói is becsülettel kivették részüket a munkából­­—, s hogy sorra-rendre meg­valósultak vagy megvalósuló­ban vannak sokunk egyéni el­képzelései, vágyai, tervei. S a boldog új évet kívánó szavakban most erősebb a hit, a reménység is, hogy a vi­lág népeivel összefogva bizton megőrizhetjük a békét, hogy tovább munkálkodhatunk a szocializmus építésén, ma­gunk s embertársaink boldog­ságán, gyermekeink jövőjén. A kommunista és munkáspár­tok moszkvai nyilatkozata s a világ népeihez intézett Kiált­vány új reménységet gyújtott a szíveikben. S jó tudni, hogy a kommunista és munkáspár­tok most még szilárdabb egy­ségben állnak ort a béke vár­táján, s kiáltó szavukra a nép­milliók még határozottabban útját állják a háborús gyújto­­gatóknak. Az év első napján a békés jövő gondolatával szőjük ter­veinket. S tudjuk, most még inkább érezzük, hogy a békés jövő, az új boldogság ková­csai mi vagyunk. Egyikünk a szedőgépnél vagy a könyvkö­tészetben, másikunk a papír­gyárakban, vagy a szerkesztő­ségekben. Különböző módon, s mégis együtt, nem utolsó sor­ban mint nagy múltú mun­kásszervezetünk tagjai, együtt munkálkodunk, fáradozunk a többi között azoknak a felada­toknak elvégzésén, amelye­ket szakszervezetünk XXXVI. kongresszusa kitűzött. Az ország most kezdi a má­sodik ötéves tervet. A siker éppúgy, miint eddig a szak­­szervezet jobb munkájától is függ. Lássunk munkához újult erővel, jó kedvvel és lelkese­déssel, s az újévi jókívánságok valóra válnak. M­­i ú­j esztendő alkalmából szakszervezetünk minden tagjának és tisztségviselőjének jó egész­séget, eredményes munkát kívánnak a központi vezetőség, az apparátus összes munkatársai és a Typographia szerkesztő bizottsága. Somogyi Miklós elvtárs látogatása az Athenaeum Nyomdában December 22-én kedves vendége volt az Athenaeum Nyom­dának. Somogyi Miklós elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnöke Barinkai Oszkár, a VII. ker. Párt­­bizottság első titkárainak és Terényi László főtitkárnak kísére­tében barátságos beszélgetést folytatott a dolgozókkal, majd üzemi aktívaértekezleten választ adott a felmerült kül- és bel­politikai, valamint szakszervezeti és termelési kérdésekre. A beszélgetés a késő esti órákig tartott. Mit tesznek üzemeink a dolgozók jobb élet- és munkakörülményeiért Az év utolsó napjaiban arra akartunk választ kapni üze­meink, vállalataink vezetőitől, szakszervezeti bizottságaitól, hogy az elmúlt 1960-as évben szociális, kulturális, egészség­­ügyi téren mit tettek dolgo­zóink érdekében. Sokszor halljuk, nem éppen jóindulatú egyesektől: »Mit ad nekünk a szakszervezet?!­« És a kérdésre válaszolnak a tények, melyek alább következ­nek. Ezek a válaszok elsősor­ban azoknak szólnak, akik ke­veset kérdeznek, de annál töb­bet tesznek azért, hogy a szak­­szervezet kollektív erejét a maguk becsületes hozzáállásá­val gyarapítsák. Kollektív társadalmat építő munkákban az ember is kol­lektív lénnyé formálódik. Ér­dekli tehát, hogy ebben a for­radalmi harcban itt és ott ho­gyan alakul társainak élete is, kik mit tesznek azért, hogy a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatokon belül is lépést tarthassunk a fejlődéssel. Ezek a gondolatok kísértek el utunkon azokhoz a vállala­tokhoz, melyek alább adnak választ kérdéseinkre. A Budai Dobozgyár dolgozóinak kilencven százalé­ka nő. Természetes, hogy első­sorban aziránt érdeklődtünk, hogyan könnyítenek a dolgozó nők helyzetén. Kosztekanity Jánosné szb - titkár így válaszol: Megszerveztük a csökkentett munkaképességűek osztályát és ide helyezzük át a szülés előtt álló anyát már a terhes­ség félidejében. Ugyancsak itt dolgoznak azok a nők is, akik betegség vagy baleset követ­keztében még nem teljes érté­kű munkaerők. Mátraszentimrén saját üdü­lőnk van, ahol 1960-ban 57-en üdültek családostul, ezenkívül 40-en a SZOT- és a Dániel úti üdülőben nyaraltak. Bevezettük a napi 10 perces kondíciótornát. A munka köz­ben végzett szakszerű torna felüdíti dolgozóinkat, utána vidámabbak, és a munka is jobban megy. 1961-re átszervezzük az üze­mi konyhát, hogy többször ad­hassunk sült tésztát hetenként az étkezőknek. Könyvtárunkat új könyvek­kel gyarapítjuk. Sokat foglal­koztat bennünket a mosoda­probléma, de ennek megoldása nehéz, mert dolgozóink, nagy része távolról jár be, s félő, hogy nem vennék igénybe. Egyelőre egy padlókefélőt ve­szünk kölcsönzés céljára. Fontosnak tartjuk a baleset­elhárítás ügyét s ezért 1961- ben balesetvédelmi őrjáratokat szervezünk. Terveink nagyjában ezek, de sok minden jön még hozzá. Ha túl leszünk az éven, melynek jó befejezése most mindnyá­junkat lefoglal, akkor az új év teendőit együtt tárgyaljuk majd meg üzemünk dolgozói­val. A Franklin Nyomdában már a termelés iránt érdeklőd­tünk. Az ország egyik legrégibb nyomdaüzeme külföldön is hí­res az általa készített tudomá­nyos és szakkönyvekről, ma­tematikai és egyéb tárgyú mű­vekről, melyekhez szinte spe­ciális felkészültségű munkás­gárdája, műszaki személyzete és technikai berendezése van. Vértes Ferenc igazgató szíve­sen ad tájékoztatót: 1960- ban az első háromne­gyed évet a tervezetthez ké­pest 101%-ra teljesítettük. Ez 1959-hez viszonyítva 9%-os emelkedést jelent. Örülünk, hogy ezt az eredményt az 1959-­nél kisebb létszámmal értük el — természetesen egy­részt helyes szervező-nevelő munkával, másrészt több mint 10 millió forint értékű beru­házással, új és modern gépek munkába állításával. 1961- ben a termelés emelke­dését 100'/o-ban létszámemelés nélkül tervezzük elérni. Ennek érdekében dolgozik szocialista brigádmozgalmunk, az egyéni és páros munkaverseny is. Megszerveztük az üzemi törzsgárda-mozgalmat. No­vember 7-i ünnepségünkön avattuk fel a törzsgárda 180 tagját, akik­ arany-, ezüst- és bronzfokozatú éremben része­sültek. Az utánpótlásról is gondos­kodunk. 20 fiatal kéziszedő ré­szére tartunk matematikai sze­dőtanfolyamot, ahol a hallga­tók a képleteket nemcsak szed­ni, de megoldani is megtanul­ják. Ennek következtében a munka érdekessé válik előt­tük, és így annak minősége és termelékenysége is emelkedik. A Hírlapkiadó Vállalat nem termelő üzem, de dolgo­zói legjobb tudásukkal szolgál­ják népünk kulturális felemel­kedését, és ezzel erősítik népi demokráciánkat. Az ő munkás életükbe is szánt, összhangot visz be a szakszervezet mun­kája. Erről beszélt nekünk Gács Dezsőné, a TT-s: Balatonlellén saját üdülőnk van. Dolgozóink számára eddig még mindig elegendő helyet tudtunk biztosítani, és élnek is a lehetőségekkel. 1960-ban 40 dolgozó volt az NDK-ban csereüdülésen és 50-en vettek részt egy három­napos bécsi kiránduláson. Hat dolgozónk jutalomüdülésen volt a Szovjetunióban. Rendszeresen istápoljuk be­tegeinket, s ahol segítségre van szükség, ott a szakszerve­zeti bizalmi javaslatára kérés nélkül is megszervezzük a pénzbeli támogatást. A nők otthoni munkájának könnyítésére bevezettük az előre rendelhető vacsorát, me­lyet az egész család részére is igénybe vehetnek minimális áron. Könyvtárunk, klubnapi ösz­­sze­jöveteleink látogatottak. 4000 Ft értékű könyvet vásá­roltunk 1960-ban. Szeretnénk 1961-ben még több csereüdülést szervezni, még több segítséget nyújtani dolgozótársaink szociális és kulturális igényeinek kielégí­téséhez. Ebben valamennyien segítségünkre lesznek. A Másolópapírgyárban aránylag kicsiny a létszám. Az üzem jelentősége azonban annál nagyobb. Jancsók Erzsébet szb-titkár kalauzolt végig a kilencszeres élüzem munkatermein, és adott tájékoztatót a szakszer­vezet munkájáról. Ebben az évben 14 dolgo­zónknak csökkent a munka­ideje heti 42 órára. Modern el­szívóberendezés készült a ka­zánházban. Viszonylag kicsiny, de jó mosdó-zuhanyozó áll a dolgozók rendelkezésére. Az étkeztetésnél bevezettük a me­nürendszer mellett az étlap szerinti rendelést is. 20 dolgozónk üdült a SZOT­ és a Dániel úti üdülőkben. Rendszeres a rákszűrés, tüdő­szűrés és szervezett a beteglá­togatásunk is. Van egy moso­dánk, ahol a vállalat egy sze­mélyt alkalmaz. Itt minimális térítés ellenében egy-két nap alatt habtisztán, szárazon kapják vissza a dolgozók ru­háikat. Könyvtárunkra 1500 Ft-ot költöttünk és 1961-re ugyan­ennyiért vásárolunk könyve­ket. Szaktanfolyamunkon 15 fő részesül továbbképzésben. A termelésben szépen hala­dunk. A III. negyedév végén úgy álltunk a tervvel, hogy ha így dolgozunk tovább, akkor 24 napi nyereségrészesedésünk lesz. Ezt­ a jó munnkát szeret­nénk fokozni 1961-ben. A Zrínyi Nyomdában Erdélyi János főmérnökkel és Fábos Jánosné szakszervezeti bizottsági taggal beszélget­tünk. 1980-ban megtettük az első lépést rekonstrukciós tervünk végrehajtására. Átszervezés­sel részben "csökkentettük az egyes osztályok zsúfoltságát. Egy szintre hoztuk a rotációs kötészetet a rotációs gépter­mekkel, és így megkönnyítet­tük a dolgozók számára az anyagmozgatást, meggyorsítot­tuk a kötészet munkáját. Ez­zel egy időben némileg csök­kentettük félemeleti kötésze­tünk túlzsúfoltságát. Az ívnyomó gépterem egy részében és több üzemrészben korszerű világítást vezettünk be. A világítás további korsze­rűsítésére, a cinkográfia szel­lőző berendezésének, valamint a mélynyomó- és maratóhelyi­ségek korszerűsítésére a jövő évben közel egymillió forin­tot irányoztunk elő. Az 1960-ban beállított kor­szerű összehordó gépeket, vá­gógépeket, fűtőgépeket, vala­mint nyomógépeket 1961-ben még további új és modern gé­pekkel szaporítjuk, és az új technika is elősegíti majd, hogy dolgozóink egészséges és még jobb körülmények között munkálkodhassanak. Fábos Jánosné a szakszerve­zet szociális munkájáról be­szél:­­ Saját üdülőnk van a Dániel úton, ahol a hétvégi pihenésen kívül 1960-ban 50-en, a SZOT- és egyéb helyeken pedig 120-an részesültek üdültetésben. Van egy mosókonyhánk, ahol ingyen moshatnak a géppel dolgozóink és minimális díjért kölcsönzőnk padlókefélőt, por­szívót. Előre rendelt vacsorát vihetnek haza azok, akik erre igényt tartanak, sőt tisztított burgonyát, valamint tortala­pot is rendelhetnek. Ez idén kétszer volt egy-egy csoportunk az NDK-ban cse­reüdülésen, és 1961-re már fo­lyik az előtakarékoskodás ha­sonló csereüdülésekre. Márkus Lajos A Kossuth Nyomdában 1960-ban 7 millió forintot fordítottak új gépek beszerzésére. A közel­múltban beállított gyorsmaratógép az előzőnél sokkal egészségesebb munkakörülményeket te­remtett, és háromszorosára emelte a kliséüzem termelékenységét Névadó ünnepség a Pénzjegynyomdában November 25-én a Pénzjegy­­nyomda gyönyörűen feldíszí­tett klubtermében a KISZ és a szakszervezeti bizottság névadó ünnepséget rendezett. Bányai György és neje, a nyomda két fiatal kislistájá­­nak újszülött leánykáját je­gyezte be ez alkalommal Ka­talin névvel az V. kerületi ta­nács megbízottja az anya­könyvbe. Lélekemelő volt, amikor az üzem által patronált iskola­úttörőinek sorfala között a kisdeddel a karján bevonult a szakszervezeti titkár, Juhász Gyuláné, a névadó mama, és Kerner Alajos vállalati igaz­gató, a névadó papa. A zene­gép Mozart Bölcsődalát ját­szotta, és az anyakönyvi be­jegyzés után a szülők és a névadó szülők ünnepélyes fo­gadalmat tettek, hogy minden tudásukkal és tehetségükkel szocialista szellemben nevelik fel az újszülött gyermeket. A vállalat dolgozói, a KISZ, a szakszervezeti bizottság kü­lönböző ajándékokkal kedves­kedett a boldog szülőknek, akik örömmel fogadták a kis ruhákat, rugdalódzót, selyem­brokát pap­lankát, gyermek­ágyat és a rengeteg virágot, amelyekkel munkatársaik kö­szöntötték őket. A szakszerve­zet központi vezetőségének üdvözletét és ajándékát Huschmann Ágostonná adta át. Az ünnepélyes névadó befe­jezéseképpen a KISZ-szerve­­zet megvendégelte az ünnep­lőket. A Typog­raphia szerkesztősé­ge üdvözletét küldi az ifjú szülőknek és a Pénzjegy­­nyomda valamennyi dolgozó­jának. A névadás ünnepélyes pillanata

Next