Typographia, 1961 (93. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1961 Tanulással biztosítjuk a jobb szakszervezeti munkát A szakszervezetünkhöz tartozó üzemekben, vállalatoknál közel ötezer aktivistánk végzi a szakszervezeti munka különböző feladatait. Munkájukkal ma már mindinkább segítik a vállalatok gazdasági feladatainak eredményesebb végrehajtását, ugyanakkor egyre nagyobb felkészültséggel képviselik a dolgozók érdekeit a munkakörülmények, az egészségvédelem állandó javítása terén. Ez mutatja, hogy a szakszervezeti tisztségviselők megértették pártunk politikáját , amelyet a dolgozók életszínvonala állandó emeléséért folytat —, és ennek alapján tevékenykednek. Feladataikat, a termelés segítését, a dolgozók munkakörülményei és egészségvédelme állandó javítását egyazon cél érdekében folytatandó közös feladatnak tekintik, és túlnyomó többségük ennek megfelelően végzi szakszervezeti megbízatását. Bátran mondhatjuk: szakszervezeti aktivistáink elméleti és gyakorlati felkészültsége az utóbbi években jelentősen fejlődött. Ez adódik egyrészt abból, hogy üzemi pártszervezeteink ügyeltek arra, hogy szakszervezeti funkcionáriusaink elméleti oktatásban részt vegyenek. Pl. a Pénzjegynyomdában a szakszervezeti bizottság minden tagját bevonták a pártoktatásba — hasonlóan történt más üzemekben is. Másrészt a szakszervezetek XIX. kongresszusa után, az utóbbi években szervezett szakszervezeti tanfolyamokra aktíváink túlnyomó többségét bevontuk. Megvitattuk velük a határozatokból az alapszervekre háruló feladatokat és azok végrehajtásának helyes módszereit, mint például a türelmes meggyőzés szükségességét és azt az alapvető kérdést, hogy a szakszervezetek mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei, a munkáshatalom legerősebb támaszai. A megnövekedett feladatokkal a szakszervezeti tisztségviselők igénye is megnövekedett az oktatásuk, a tájékoztatásuk iránt. Az 1960-ban szervezett tanfolyamok hallgatóinak száma a tanfolyamok végére megnövekedett és az egyes témaköröket igen nagy érdeklődéssel — számos új kérdés felvetésével — tárgyalták meg. Ez arra kötelezi az elnökséget, valamint a központi vezetőség osztályait, hogy figyelembe vegye a megnövekedett igényeket, javítsák az oktatási munka tartalmát, szélesítsék, fejlesszék a formákat, nagy figyelmet fordítsanak az előadók képzésére. Aktíváink követelik a megfelelő tájékoztatást, alapos felkészítést, mert az üzemben felmerült számos kérdésre csak így tudnak megfelelő választ adni a dolgozóknak. Az elnökség 1960 szeptemberi határozata az oktatás új rendszeréről figyelembe veszi a fenti szempontokat. Ennek megfelelően a határozat végrehajtásának célja: a szakszervezeti bizottsági tagok, bizalmiak, társadalmi aktívák jobb felkészítése az egyre növekvő feladatok elvégzésére, segítséget adnia szakszervezeti bizottságoknak politikai nevelő munkájához és a jobb munkamódszerek kialakításához. A szakszervezeti tagok széles tömegeinek nevelésében döntő szerepük van szakszervezeti aktíváiknak. Az ötéves terv beindítása, sikeres végrehajtása, az állandó növekvő egyéb feladatok — a szocializmus alapjainak lerakása, építésének meggyorsítása, a műszaki fejlesztési tervek megvalósítása úgy, hogy azok a termelésben a 2/3-os termelékenység emelkedést szolgálják —, a megnövekedett beruházási feladatok, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztése, ezen belül a szocialista brigádmozgalom kibontakoztatása, helyes irányba terelése mind olyan feladatok, amelyek megkövetelik az ismeretek növelését, az új mozgalmi módszerek széleskörű megismerését és alkalmazását. Vagyis a szakszervezeti tisztségviselőknek érteniük kell ahhoz, hogy a dolgozók ügyeit és egyben a népgazdaság érdekeit a célnak megfelelően tudják képviselni, elvégezni. Az újabb és újabb feladatok szükségszerűvé teszik a rendszeres, állandó továbbképző tanfolyamok megszervezését, amelyeken a legaktuálisabb kérdéseket tárgyalják meg a szakszervezeti mozgalom üzemi vezetői. Szakszervezeti aktívák oktatása nem lehet csupán egyes elvtársak feladata. Érdeke ez minden szakszervezeti alapszervnek, az egész szakszervezeti mozgalomnak és egész jövő fejlődésünk meggyorsításához is hozzájárul. Ezért az oktatási feladatok végrehajtásánál számítunk az üzemek és vállalatok gazdasági és mozgalmi szerveinek minden tagjára. Tudjuk, hogy szakszervezetünk egész tagsága, iparágaink minden dolgozója helyesli és támogatja szakszervezetünk elnökségének azt a törekvését, hogy a szakszervezeti tagság között jól felkészült funkcionáriusok tevékenykedjenek érdekükben. Szakszervezeti tagságunk elvárja a tagság bizalmát élvező bizalmiaktól, műhelybizottsági tagoktól, a szakszervezeti bizottság minden tagjától, hogy vállalják a tanfolyamokon való részvételt, képezzék magukat, szerezzenek új ismereteket, hogy szakszervezetünk XXXVI. kongresszusa határozatát munkánk további javításával a szakszervezeti munka minden területén sikeresen megvalósíthassuk. Lehoczky Károly »■Üdvözlet magyar barátainknak« — ezekkel a szavakkal fogadtak Olaszországban, ahol a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete elnökségének meghívására egy hetet töltöttem. Róma, Nápoly, Capri és Tivoli városokban jártam. E sorokat olvasóik, különösen a fiatalok gondolhatják: »Micsoda élményben lehetett része.« Igen! Egy-egy ilyen utazás sok-sok élményt nyújt, tanulságosat, hasznosat, és lehetőséget ad összehasonlításra. No de vegyük sorjába. Az utazás célja az volt, hogy az olasz testvérszakszervezet vezetőivel és tagságával kicseréljük a két szakszervezet munkatapasztalatait, s ily módon is segítsük egymás tevékenységét. Különösen a papír- és nyomdaipari munkásokkal való találkozások jelentettek élményt és nagyon hasznos tanulságokat! Rómától nem messze fekszik Tivoli városa. A Rómától odavezető úton egymás mellett több modern nyomdaüzem sorakozik. De csak kívülről szemlélhettem azokat. Nem egyszerű dolog bejutni, különösen olyan embereknek, akik népi demokratikus országból jönnek. Tivoli város nevezetessége nemcsak az, hogy 2000 évvel ezelőtt ott épültek a hajdani római birodalom kényurainak fényűzően berendezett palotái óriási területen. A római birodalom rabszolgatartóinak életéről ma is sokat mondanak az omladozó falak. Csodálatos a műemlékek tömege, s mindaz, ami a késői utókor számára fennmaradt. De azt is bizonyítják, hogy az embermilliók mi mindent tudtak alkotni, és mindaz csupán néhány, száz vagy ezer ember kényét, fényűző életét szolgálta. Ez a kis olasz város azonban arról is híres, hogy három nagy papírgyára van. A város lakosságának többsége ezekben dolgozik, nagy többségük a baloldali szakszervezet tagja, a szó szoros értelmében küzd a mindennapi megélhetésért. A tőkés — mint minden kapitalista országban — itt is a legtöbbet akarja belőlük kisajtolni. Nem élnek rózsás körülmények között, igen nagyok a kereseti aránytalanságok. Ezt egyetlen példával bizonyítom: amíg az olasz nyomdaipari szakmunkások havi 70—100 ezer lírából igyekeznek megélni, addig a tivoli papíripari munkás legfeljebb csak havi 50—60 ezer lírát tud keresni. Mégis tele vannak életkedvvel s nagy elszántsággal, mert bíznak igazságos harcuk győzelmében, melyet az Olasz Kommunista Párt vezetésével vívnak a munkásosztály felszabadításáért. Nehéz volt eljönni. Mindent tudni akartak Magyarországról. A valóságról, szocialista életünkről, küzdelmes munkánkról, győzelmeinkről beszéltem nekik. Minderre a válasz az volt: »Irigyelünk benneteket, de nagyon örülünk, hogy nektek már sikerült.« És azt is elmondták: »Keveset tudunk rólatok, mert a hírek, melyek hozzánk jutnak, mindennek az ellenkezőjéről szólnak.« Mi is győzni fogunk ... Amikor a tiroli papírgyári munkásokkal együtt elhagytam az Olasz Kommunista Párt városi helyiségét, éreztem, igazuk lesz abban, amit mondtak: »Mi becsületes eszközökkel harcolunk életünk jobbátételéért és győzni fogunk.« Gondolom, mindanynyiunk számára jóleső érzés volt a napisajtó hírei között olvasni, hogy az 1960. novemberi községi és tanácsi választásokon az emberi haladás egyik nagyszerű élcsapata, az olasz kommunisták pártja újabb győzelmeket aratott Olaszországban. A L’Unita nyomdászai között még nem is rendezhettem magamban a papíripari munkásokkal való találkozás élményeit, újra munkások közé kerültem. Az Olasz Kommunista Párt lapjának, a L’Unitának nyomdászai hívtak meg. Ide könnyű volt bejutni, a nyomda az olasz munkásmozgalom egyik fellegvára. Nehéz leírni a szeretet és megbecsülés megnyilvánulásait. Úgy fogadtak, mint aki köztük nőtt fel, és nagyon hosszú idő után tért újra vissza. Este 10 óra volt, a lap »slussz« előtt. Kísérőim, az üzem vezetője, a szakszervezeti bizottság és a pártszervezet vezetői őszintén kértek arra, menjünk tovább, mert különben a lap »elúszik«. Mindenki látni, kérdezni akart, de a lap időre való elkészítése most a választási kampány időszakában mindennél fontosabb volt. Az üzem többemeletes, modern épület, melyben a lap szerkesztősége, a nyomdaüzem és expedíciós részleg kapott helyet. Szépen berendezett szerkesztőségi szobák, modern hírközlő eszközökkel felszerelve, a tiszta, tágas, jól szellőztethető szedő- és géptermek, más helyiségek, mosdók, fürdők, öltözők az emberről való gondoskodást bizonyítják. Nagyon jól esett látni, hallani az üzem egyik munkását, aki lelkesen mutatta a saját készítésű légkondicionáló berendezést. A hatalmas öntödében feltűnt a jó hőmérséklet. Az ok egyszerű: az öntőkazánokat házilag olyan burkolattal látták el (lemez között üveggyapot és kb. 6—8 cm vastag fabetét), amellyel felfogják és szellőzőcsövön elvezetik a kazánból áramló egészségre ártalmas meleg gázokat. Megszüntették a rotációs gépek körüli kézi erővel végzett munkát, a nyomólemezek szállítását, papírhengerek beállítását és cserélését. Egy elmés szerkezet alkalmazásával megállás nélkül tudnak papírhengert cserélni. Ezek az emberek már a sajátjukban dolgoznak, s mondják is, minden perc drága, fontos, hogy a lap időben jusson az olasz dolgozókhoz. Vígan zakatolt a hatalmas rotációs gép, amikor a fehér asztalnál egy kis baráti beszélgetésbe kezdtünk. Tapasztalatot cseréltünk a kéziszedőkkel, gépszedőkkel, a rotációs mesterekkel, segédmunkásokkal, expedíciósokkal, a szerkesztőség munkatársaival. Saluto ai nostri amici OLASZORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK A festői szép Róma egyik főtere Papíripari munkásokkal a kommunista párt tiroli székházának udvarán TYPOGRAPHIA FEL HÍ VÁS A Tipográfia TE 1963-ban ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. Ez alkalomra az egyesület elnöksége össze kívánja állítani egyesületünk történetét. A történet minél hitelesebb megírása érdekében arra kérjük mindazokat a barátokat, akiknek a Tipográfia TE-vel kapcsolatban bármilyen dokumentum (oklevél, levél, fénykép, újságcikk vagy egyéb) van a birtokában, szíveskedjenek azt sportegyesületünk részére kölcsönadni, hogy azt felhasználhassuk. Az okmányokat megőrizzük és egy hónapon belül tulajdonosaiknak visszaszármaztatjuk. A TIPOGRÁFIA elnöksége Január | Termelési és agitációs munka a magyar sajtótján Érdekes és hasznos vita folyt a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kibővített elnökségi ülésén az ipari termelés sajtóagitációs kérdéseiről. Az elnökségi ülésen — tekintettel a téma fontosságára — részt vettek a párt és a gazdasági vezetés képviselői, úgyis minta téma szakértői és mint újságolvasók. Állást foglaltak a vitában a nagy lapok, a rádió és az MTI ipari rovatvezetői és az ismert ipari-gazdasági újságírók is. A MUOSZ munkatársai által szerkesztett vitaindító tanulmány, csakúgy mint a megbeszélés számos részvevője szinte egyhangúan megállapította: az utóbbi esztendőkben jelentősen javult a magyar sajtó termelési agitációs munkája. Ma már — főleg az országos lapokban — jóval több a komoly, szakszerű, elmélyülésre törekvő termelési vonatkozású cikk, riport, tudósítás és gloszsza, mint ezelőtt. A gazdasági újságírók szinte aggodalommal kerülnek mindent, ami a régi sematikus és ezért lényegében hatástalan módszerekre emlékeztet. Nagy segítséget jelentenek az ipari újságírók felelősségteljes munkájához az MSZMP VII. kongresszusának gazdasági irányelvei, amelyek a tényleges helyzetnek, a valóságnak megfelelően elemzik és jelölik meg az ipari termelés soron következő feladatait. A párt határozatainak alapos ismerete »iránytű« ma az újságírók munkájához. A többórás megbeszélésen természetesen sok szó esett a termelési sajtóagitáció hibáiról és a tennivalókról is. Még mindig hiba a kampányszerűség, amelyet — főként a gazdasági vonatkozású párt- és kormányhatározatok népszerűsítése alkalmával — még ma is nagy nekilendülés, majd sokszor többhónapos hallgatás jellemez. A másik hibaforrás: némely újságíró gazdasági-ipari szakértelmének hiányossága. Ennek következtében fordulnak elő pontatlanságok még az egyébként igen jól és alaposan megírt termelési anyagokban is. A szakmai tapasztalat hiánya okozza azt is, hogy az ipari rovatok egyes tagjai csak »kívülről«, mások véleménye alapján — s ezért csak felszínesen — mernek nyúlni fontos üzemszervezési, bérezési kérdésekhez. Egyes lapoknál — főleg vidéken — a szerkesztők a mennyiséggel igyekeznek helyettesíteni a kevesebb, de önállóbb és tartalmasabb termelési agitációt. Csaknem általános hiba, hogy a tartalmas cikkekben, riportokban szereplő bírálatra s a bírálat hatására csak igen ritkán térnek vissza lapjaink. A vita tanulságaként sok értékes javaslatot tettek a kibővített elnökségi ülés részvevői. Javasolták például, hogy az ipari rovatokban dolgozó újságírók politikai-gazdasági képzettségét az újságíróiskola tantervének részleges átalakításával és a MUOSZ ipari-gazdasági szakosztálya programjának ilyen értelmű tervezésével gyarapítsák. A MUOSZ feladata az is, hogy több találkozót, megbeszélést szervezzen az ipari újágírók számára az üzemek dolgozóival, vezetőivel. Az ipari rovatok vezetői elfogadták azt a javaslatot, hogy a gazdasági párt- és kormányhatározatok elemzése alapján hosszabb lejáratú — negyed- vagy féléves — rovatterveket dolgoznak ki. Sok javaslat hangzott el az újságírók specializálására, mert az ipar egy-egy területének alaposabb ismerete nemcsak a tartalmasabb munka biztosítéka, de növeli az újságíró tekintélyét is. A fő cél az, hogy a gazdasági újságírók és a gazdasági lapok szerkesztői elsajátítsák azt a népgazdasági szemléletet, amelynek alapján világosan és hatásosan össze tudják hangolni a sajtó hasábjain is a népgazdaság, az egyes üzemek és az egyes dolgozók érdekeit. A MUOSZ ismertetett elnökségi ülése azt bizonyította, hogy helyes és igen hasznos, hogy az Újságíró Szövetség vezetői napirendre tűzték a sajtó elvi-gyakorlati kérdéseit. Horváth Mihály Akik nem tartották be a balesetvédelmi szabályokat... Az Alföldi Nyomda üzemi lapjából vettük át ezt a cikket. Üzemünkben az elmúlt két hónap alatt két súlyosabb baleset is történt. Mindkettő figyelmetlenségből, illetve a balesetvédelmi óvórendszabályok be nem tartásából adódott. Az egyik Nagy József üzemasztalos balesete volt, aki egyik szerszámát akarta érezni szabálytalanul a vágógépkésköszörűn, holott arra egy éles vágógépkés volt felfogva. Nagy József alányult a felszerelt védőberendezésnek és amikor egy figyelmetlen mozdulattal kezét a szerszámmal együtt kirántotta a köszörűkő mellől, kézfejét belecsapta az éles vágókésbe, amely aztán súlyos sebet okozott. A balesetben hibás volt Makkai Gábor köszörűs is, aki többszöri figyelmeztetés ellenére a köszörűgépet felügyelet nélkül járni hagyta. A másik baleset a tömöntödében történt, ahol P. Nagy Antal harmadéves ipari tanuló a fennálló rendelkezések és szakoktatója többszöri figyelmeztetése ellenére az előírt bakancsot nem viselte el a kazánból a kicsapó ólom befröcscsent félcipőjébe, és lábfején égési sebeket okozott. Reméljük, hogy a két dolgozó, de az üzem többi dolgozói is tanulnak a bekövetkezett két súlyos balesetből, s a jövőben az óvórendszabályokat maradéktalanul betartják. És aki a saját kárán sem tanult... Oláh Ferencné Nagy Zsuzsa — aki, mint ismeretes, már egy alkalommal a vágógépen súlyos balesetet szenvedett — még a saját kárán sem tanúit. Miközben Mészáros Barna vágó késésekre után kezet mosni ment, Nagy Zsuzsa a gépet bekapcsolva, tilalom ellenére vágott az új Perfecta gépein. Úgy látszik, számára nem volt elég tanulságos a súlyos baleset...