Typographia, 1962 (94. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
WtIAC PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! A NYOMDA, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1962. január 94. évfolyamáRA: 20 FILLÉR Békét és boldogulást kívánunk az új esztendő küszöbén Ismét eltelt egy esztendő. Ilyenkor mindig számba veszszük az elmúlt év eredményeit és meghatározzuk a jövő feladatait. Ezt tesszük otthon, a családban is. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy vettünk egy új szőnyeget, szép télikabátot a gyereknek. Azután elhatározzuk, hogy jövőre televíziót vásárolunk, s elmegyünk pihenni a Balaton mellé. Év végén számvetést végez az ország is. Felmérjük a megtett utat, s kidolgozzuk az új év terveit. Túl vagyunk az ötéves terv első évén. Az eredmény miatt nem kell szégyenkeznünk. Az 1961-es évben nagy sikereket értünk el a termelés további növelésében, emeltük az ipar termelékenységét, és csökkentettük az önköltséget. Feladataink azonban nagyok: a második ötéves terv időszakában lényegében be kell fejeznünk a szocializmus alapjainak lerakását, s rá kell térnünk a fejlett szocialista társadalom felépítésére. Nagy munka vár mindanynyiunkra. A párt és a kormány célkitűzései világosak. Előrehaladásunk biztosítéka— a második ötéves terv. Elképzeléseink reálisak és megvalósíthatóak. Ahhoz azonban, hogy jól sikerüljön az 1962-es év, szükség van mindannyiunk áldozatkészségére, szorgalmára és tehetségére. Növelnünk kell a termelést, javítanunk a minőséget, és tovább csökkenteni a termelési költségeket. Az újabb gazdasági eredményeket csak szívós és kitartó munkával érhetjük el. Az ötéves terv azonban nem csupán számokból áll. A legfontosabb az, ami a számok és a tervek mögött van: az ember. Azért feszítjük meg erőinket, hogy boldogabb holnapot teremthessünk meg a dolgozó emberek számára. Azért kell betartani a terv által meghatározott előírásokat, hogy hozzákezdhessünk egy fejlettebb társadalom építéséhez. Rólunk és gyermekeinkről, a mi jövőnkről van szó. Ezért nemcsak illik, hanem érdemes is becsületesen, erőt nem kímélve dolgozni. Nagyon fontos, hogy a szakszervezet minden tagja, bárhol tevékenykedjék is, tudása, ereje és képessége legjavát adja. Mi könnyíti meg ezt a munkát? Segítő anyagot, biztos iránytűt nyújtanak ehhez a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának határozatai, amelyeket mint az idősebb testvér tapasztalatait kell felhasználnunk. A kommunista pártok célkitűzései mindeddig azt igazolták, hogy helyes úton járunk. Bízhatunk abban, hogy ezen az úton járva történelmileg többé-kevésbé azonos időben léphetjük át a kommunizmus küszöbét a szocializmus minden országában. A közelmúltban fejeződött be Moszkvában az V. szakszervezeti világkongresszus, ahol meghatározták a szakszervezetek elkövetkezendő feladatait. Az ott hozott határozatok hosszú időre megszabják tennivalóinkat. A kongresszus ismételten megerősítette azt a tételt, hogy a munkásosztály egyesült ereje lefoghatja a háborús gyújtogatók kezét. A háború nem elkerülhetetlen. A békét fenntarthatjuk, ha minden dolgozó fokozza harcát a háború ellen. Mindez nagy eszmei erőt ad békéért folyó harcunkhoz. Legközvetlenebb feladatainkat a szakszervezet központi vezetőségének határozata szabja meg. Tovább kell fejlesztenünk a szocialista verseny új formáit. Nagy szerepet kap a brigádok közötti verseny. Az egyéves időtartamra szóló verseny az éves terv végrehajtásának fontos eszköze. Ez jelenti munkaversenyünk bázisát, döntő erejét, emellett azonban támogatnunk kell minden formát. Emelnünk kell a vezetés színvonalát is. Az új esztendőben fokozottabban érvényt akarunk szerezni annak a tételnek, hogy minden helyre megfelelő embert állítsanak. Harcolni kell azért, hogy a vezetők hallgassanak a dolgozók véleményére. Hangsúlyozzuk az új esztendő küszöbén, hogy támaszkodunk választóink bizalmára, igényeljük segítő bírálatukat. Szeretnénk szólni a szakszervezeti tagság neveléséről is. A legfőbb nevelőeszköznek a munkát látjuk. Akkor fejlődnek leginkább az emberek, ha feladatokat bíznak rájuk. Feladatban pedig nincs hiány. Meg kell osztani a gondot, közösen sokkal könnyebben tudjuk elvégezni a munkát. Több embert kell bevonni a gazdasági és a politikai vezetésbe, mert ezzel elérhetjük, hogy fejlődnek az egyszerű szakszervezeti tagok, és nevelődnek a vezetők is. Miről van szó? Az a célunk, hogy a szakszervezetek minél előbb valóban a kommunizmus iskoláivá váljanak. Hogyan érhetjük el ezt a nagyszerű célt a lehető leggyorsabban? Minden új ember bevonása a munkába egy-egy új lépcsőfokot jelent. Ha többen vállalnak közéleti szerepet, mint eddig, már közelebb jutottunk a célhoz. Ha minden szakszervezeti tag törődik az üzemével, törődik munkatársaival, már gyorsabban jutunk előre. Ne legyen az üzemben senkinek nyugodt éjszakája addig, amíg elintézetlen ügye van. Becsülni és értékelni kell a hétköznapi munkát. A kis feladatok elvégzése többet ér, mint a látványosság. Fejleszteni kell a szakszervezetekben az úgynevezett aprómunkát, mert ezzel sok ember gondját segíthetünk megoldani. Törődjünk lelkiismeretesen a kis ügyekkel. A tisztségviselőktől természetesen kétszer annyi törődést és gondoskodást várunk, hiszen őket a szakszervezeti tagság bízta meg. Lássunk tehát munkához. Minden okunk megvan rá, hogy higgyük: célkitűzéseink valóra válnak. Bízunk benne, hogy most is, úgy mint eddig, minden feladatunkat megoldjuk. Szeretjük a békét, szeretjük hazánkat és akarjuk a szocializmust, akarjuk a dolgozó nép még boldogabb jövőjét. Szeretjük az alkotó munkát, szeretjük szakmánkat. Mindez biztosítékot jelent elképzeléseink, terveink megvalósításához. Az 1962-es év sikereihez erőt és egészséget, tettre készséget és békés alkotó munkát kívánunk. - Az új esztendő alkalmából szakszervezetünk minden tagjának és tisztségviselőjének jó egészséget, eredményes munkát kívánnak a központi vezetőség, az apparátus összes munkatársai és a Typographia szerkesztő bizottsága. Az V. szakszervezeti világkongresszus A földkerekség csaknem 143 millió szervezett dolgozója képviseletében ült össze december 4-én Moszkvában a történelem eddig legnagyobb, szakszervezeti tanácskozása. Kilencvenhét országból érkezett a kongresszus 958 résztvevője, akik a mandátumvizsgáló bizottság megállapítása szerint 142 millió 831 ezer 927 dolgozót képviselnek. A kongresszuson, a tíznapos tanácskozás során négy fő kérdés rajzolódott ki, amelyek a szakszervezeti mozgalom tevékenységének fő irányvonalait foglalták össze. E négy fő kérdés: 1. Anemzetközi szakszervezeti mozgalom feladatai a béke megvédéséért vívott harcban, 2. a gyarmati rendszer megszüntetésével és a neokolonializmus elleni harccal kapcsolatos szakszervezeti feladatok, 3. a tőkésországok dolgozóinak harca országaikban politikai, gazdasági és szociális követeléseikért, 4. a szakszervezeti világmozgalom egységének továbbfejlesztése és kiszélesítése. A kongresszus fő referátumát Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára mondotta el, majd Ibrahim Zakaria, az SZVSZ titkára terjesztette elő beszámolóját. Brutyó János elvtárs felszólalása Az elhangzott beszámolók feletti vitában a világ sok szakszervezeti vezetője szólalt fel, közöttük Brutyó János, a magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára is. Beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az V. világkongresszus jelentőségét emeli az a tény, hogy a kongresszusi teremben alig néhány héttel azelőtt a kommunizmus építőinek kongresszusa tanácskozott. Rámutatott arra, hogy a kommunizmus építésének világtörténelmi programja nemcsak a szovjet nép számára mutat utat, hanem történelmi mérföldköve a XX. századnak, sőt az emberi társadalom egész fejlődésének. Részletesen foglalkozott a szakszervezeti világmozgalom fejlődésével, akcióprogramtervezetével és időszerű feladataival. Kijelentette, hogy a magyar szakszervezeti küldöttség egyetért Saillant és Zakaria elvtársak beszámolójával. Zakaria elvtárs beszámolójával foglalkozva aláhúzta annak jelentőségét, hogy a IV. szakszervezeti világkongresszus óta eltelt négy évben rendkívüli módon meggyorsult a gyarmati rendszer felbomlása. Az imperializmus persze nem nyugszik bele — mondotta —, hogy pozíciója egyre gyengüljön. A béke erői azonban hatalmasabbak a háború erőinél. Brutyó elvtárs a továbbiakban azzal a nevetséges váddal foglalkozott, amelyet az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének vezetői terjesztenek, amely szerint a szocialista országok szakszervezetei »állami szakszervezetek«. Ezzel kapcsolatban Brutyó János kijelenette: Mi azt a rendszert támogatjuk és szívvel-lélekkel segítjük, amely egyszer s mindenkorra megszüntette hazánkban az embernek ember által történő kizsákmányolását, és a nép kezébe adta a termelőeszközöket a politikai hatalommal együtt. Ezután Brutyó elvtárs részletesen ismertette a magyar szakszervezetek sokoldalú tevékenységét, s befejezésül kijelentette, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom — ugyanúgy, mint eddig — mindent megtesz majd az V. szakszervezeti világkongreszszus határozatainak gyakorlati megvalósításáért. A kongresszuson felejthetetlenül forró ünneplésben részesítették Hruscsov elvtársat, a Szovjetunió miniszterelnökét, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát. Hruscsov elvtárs felszólalásában részletesen beszélt az SZKP új programjáról, a szovjet emberek életéről, a szakszervezetek feladatairól. A szakszervezeti világkongresszus tíznapos vitájában felmerült kérdések a világ öszszes dolgozóinak létérdekeit érintették. Alapvető volt a vitának az a megállapítása, hogy a szocialista rendszer az emberi társadalom fejlődésének már döntő tényezője. A vitában nagy szerepet kapott az a megállapítás, hogy tovább szélesedik a nemzetközi munkásegység, napról napra, évről évre fejlődnek a kapcsolatok a Szakszervezeti Világszövetség és a világszövetségen kívül álló szakszervezetek között. Ezt mutatta az a tény is, hogy a kongresszuson mintegy 23 millió dolgozót tömörítő olyan szakszervezetek küldöttségei vettek részt, amelyek nem tagjai a Szakszervezeti Világszövetségnek. A vitában természetesen különböző vélemények is elhangzottak, az alapvető kérdésekben azonban egyetértés nyilvánult meg, a határozatok megszövegezése is ennek alapján történt. A nézetek azonossága elsősorban a békéért vívott harc kérdéseit illetően volt szembetűnő. A kongreszszus felszólalói megállapították, hogy a béke biztosításáért vívott küzdelem fő kérdése: harc az általános és teljes leszerelésért, a békeszerződés megkötéséért a két német állammal, valamint a világ dolgozóinak akcióegysége mindenfajta agresszív imperialista kísérlet ellen. A magyar szakszervezetek — köztük a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete — teljes mértékben egyetért a Szakszervezeti Világszövetségnek a békéért, az általános és teljes leszerelésért, a világ dolgozóinak létérdekeiért folytatott harcával s minden erejét latba veti azért, hogy ezek a célok mielőbb megvalósuljanak. A Diósgyőri Papírgyárat államosítása óta folyamatosan korszerűsítik. Eddig mintegy 40 millió forintot fordítottak beruházásra. A képen az épülő új kazánház látható KITÜNTETÉSEK Boldog Ferenc, az Oralid Vállalat karbantartó művezetője, többszörös újító, a szakszervezeti bizottság újítási felelőse, a kiváló újítók és feltalálók III. országos tanácskozásán (december 3.) Munka Érdemérem kitüntetésben részesült. A könnyűipari miniszter a »Könnyűipar kiváló dolgozója« jelvénnyel tüntette ki: a Papíripari Kutatóból Annus Sándort; a Budai Dobozgyárból Gönczöl Mihálynét, Kőszegi Dezsőt, Muzslai Róbertnét, Tichi Györgynét; a Csepeli Papírgyárból Palotai Györgyöt, Reinitz Egont; a Csomagodóanyaggyárból Mészáros Magdát, Müller Jánosnét, Pélyi Sándornét, Purger Józsefet, Szalados Istvánt; a Kartonlemezgyárból Varga Józsefet; az Ozalid Vállalattól Pintér Gézát; a Papírneműgyárból Győri Lászlónét; a Szolnoki Papírgyárból Fehér Lászlónét, Mátyus Sándort, Rigó Lajost, Cs. Sebestyén Istvánt, Sebestyén Sándort; az Állami Nyomdából Imre Gusztávot, Sülök Györgyöt, Szegő Györgyöt; az Athenaeum Nyomdából Héger Istvánt, Radics Tibort, Toronyi Bélát; az Egyetemi Nyomdából Horváth Józsefet, Kiss Bélát, Kovács Istvánnét; a Franklin Nyomdából Zalán Tibort; a Globus Nyomdából Ambrózi Irént, Kolozs Istvánt; a Játékkártyagyárból Lelkös Lászlónét, Mikó Ferencet; a Kossuth Nyomdából Balázs Józsefet, Baráth Andrást, Gyömrei Dezsőt, Radó Endrét; a Közlekedési Nyomdából Rácz Sándort, Schmiedt Gusztávnét; a Pátria Nyomdából Fauszt Jánosnét, Kovács Sándort; a Plakát-Cimke Nyomdából Lackó Gyuláknét; a Révai Nyomdából Jodál Sándornét, Klenóczky Lászlót; a Zrínyi Nyomdából Gyulai Tibort, ifj. Kassai Ferencet, Toplánszky Andornét; a Fővárosi Nyomda Vállalattól Molnár Károlyt, Újvári Andrást; a Pest megyei Nyomdavállalattól Türei Istvánt; a Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalattól Szokolay Sándort; a Veszprém megyei Nyomdavállalattól Pekár Istvánt. Miniszteri dicséretben részesültek: a Franklin Nyomdából Fauszt János; a Zrínyi Nyomdából Dudás Ferenc. Örömmel közöljük kitüntetett szaktársnőink, szaktársaink nevét. Kívánunk további munkájukhoz erőt, egészséget és újabb sikereket. 1. silm Tanácskoztak a papíripari szocialista brigádvezetők, művezetők, igazgatók és szótitkárok A szakszervezet elnöksége mellett működő műszaki tanács javaslatára a Papíripari Igazgatóság a szakszervezet elnökségével közösen tanácskozásra hívta össze a papíripari szocialista brigádvezetőket, művezetőket, igazgatókat, szbtitkárokat. A megbeszélésnek az volt a célja, hogy a brigádok vezetői mondják el: milyen segítséget kapnak a művezetőktől, és megbeszéljék a szocialista brigádmozgalomban előforduló hiányosságokat, hibákat. A tanácskozáson Szilágyi Ottó, a Szolnoki Papírgyár gyártásvezetője mondott bevezetőt. Elemezte a szocialista munkaverseny jelentőségét és a szocialista brigádmozgalom helyzetét. Megállapította, hogy a papírgyártó és feldolgozó vállalatoknál amozgalom szélesedik, de még nem vált tömegmozgalommá. Rámutatott arra, milyen nagymértékben járulnakhozzá a vállalatitervteljesítéshez a brigádok vállalásai, és mennyire elősegítik a brigádok a szocialista embertípus kialakítását, a kollektív szellem ápolását. A vitában résztvevők hangsúlyozták a művezetők közreműködésének fontosságát a brigádokban, és feladatként megjelölték annak megvalósítását, hogy az igazgatók és a szakszervezeti bizottságok többet törődjenek a szocialista brigádokkal. Hasonló feladat hárul a szakszervezeti központ munkatársaira is. A hozzászólásoknak az volt a közös vonásuk, hogy a brigádok több megbecsülést és támogatást várnak mind a gazdasági vezetőktől, mind a mozgalmi szervektől. A felszólalók azt is megtárgyalták, hogy milyen legyen a jó brigádnapló. A tanácskozáson elhangzottak megvalósítása bizonyára a szocialista brigádmozgalom fejlődését fogja eredményezni öt papíriparban.