Typographia, 1962 (94. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

1962 TYPOGRAPHIA A Táncsics Könyvkiadó megnövekedett feladatai a szakszervezeti mozgalomban Kádár István elvtársat, a Táncsics Könyvkiadó igazga­tóját úgy kerestük fel, mint a szakszervezetünkhöz tarto­zó egyik fontos vállalat ve­zetőjét Megkértük, mondja el, milyen feladatokat kell megoldania vállalatának a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa elnöksége által október 13-án a szakszervezeti iroda­lom kiadásáról, felhasználásá­ról és terjesztéséről hozott ha­tározat alapján. — Ez a határozat — mondta a szakszervezeti mozgalom ki­adóvállalatának vezetője — már nemcsak ránk vonatkozik, mint a hasonló előzőek, hanem a szakszervezetek összességére is. Az ő feladatuk is, az el­nökségi határozat szerint, hogy biztosítsák kiadványaink cél­szerű terjesztését, propagálják szükségességüket, gondoskod­janak arról, hogy eljussanak azokhoz, akik számára készül­tek. Egyre fontosabb, hogy a ki­adott könyvek minden egyes példánya eljusson azokhoz, akiknek szükségük van rá. Ehhez pedig kétségtelenül a szakszervezeteknek is hozzá kell járulniuk a maguk te­rületén, lévén a Táncsics az ő kiadóvállalatuk, s akiknek a Táncsics-kiadványokra szük­ségük van, az ő tagjaik. — Kiadványaink zöme két nagy csoportba sorozható — folytatta Kádár elvtárs. — Az egyik: a szakszervezeti iro­dalom, amely mozgalmunkat propagálja, szervezi, terjeszti és segíti. A másik: az alapfokú műszaki irodalom. Valamennyi kiadványunk a munkásolvasók számára készül, ezt mind a tartalmat, mind a stílust il­letően szem előtt kell tarta­nunk. Az egyes kiadványok közül Kádár elvtárs néhány fonto­sabbat külön is megelített. — A Szakszervezeti bizal­miak zsebkönyve összesítve tartalmazza a bizalmi számára nélkülözhetetlen tudnivalókat, mindazt, amit a dolgozók kér­deznek tőle, amire útbaigazí­tást, felvilágosítást kell adnia. Hasonló célzattal kerülnek kiadásra a szakszervezeti aktí­vák kézikönyvei, amelyek mindegyike egy-egy szb-feleld­ munkájához ad segítséget ilyen a munkabérek, a kultúr­­munka, az ellátás, az újítási feladatok, a munkásvédelem kérdéseivel foglalkozó kézi­könyv. Ezeket a tanfolyamo­kon tankönyveknek, az állan­dó szb-munkában pedig gya­korlati tanácsadóként hasz­nálják. Egy-egy ilyen kézi­könyv természetesen a vonat­kozó határozatokat és rendele­teket is tartalmazza. Pillanat­nyilag azért is sürgősek ezek a kiadványok, mert közeled­nek a szakszervezeti választá­sok, új aktívák bekapcsolódá­sára is számítanunk kell, s ne­kik különösen nélkülözhetet­lenek lesznek ezek a minden gyakorlati útbaigazítást ma­gukba foglaló segédkönyvek. Hasonló fontossággal bírnak­­azok a könyvek, amelyek azt célozzák, hogy a szakszerve­zetek a törvényesség minél eredményesebb védelmezni le­hessenek. Például a Munka Törvénykönyve hatályos szö­vegének kiadása. Kiadásra kerül a munkásvé­delmi műszaki zsebkönyv is, az összes érvényes előírások­kal, új óvórendszabályokkal. Külön megjelentet­jük az egyes gépekre vonatkozó biztonság­­technikai előírásokat, a szili­kózis elleni védekezés módsze­reit, a szemvédelem szakköny­vét. Általában mindenütt na­gyon fontos a szakosítás, mert egy-egy területnek egyre na­gyobb a nélkülözhetetlen is­­meretanyaga. Például a mun­kásvédelemben: hogyan kell megszervezni a munkásvéde­lem propagandájét; a munkás­­védelem lélektani problémát­­a munkásvédelem szervezeti felem­lése. Ezek a kérdések fel­ölelik az egész ipar területét. Itt említhetjük meg a szak­­szervezeti irodalom egy másik részét, amely a társadalombiz­tosítás szakkérdéseit foglalja magába. Az alapfokú műszaki iroda­lom kiadásának célja a nép­szerű műszaki ismeretterjesz­tés. Új ötéves tervünk olyan nagyarányú fejlődést irányoz elő, amelyhez minden egyes dolgozó tudását is növelni kell. A műszaki könyvkiadás terve pontosan igazodik az ötéves tervhez.­­ Leggyorsabban és legna­gyobb számban a híradástech­nika és az ezzel kapcsolatos gépiparral, továbbá az építő­iparral és a vegyiparral fog­lalkozó alapfokú műszaki könyveket jelentetjük meg — mondta Kádár elvtárs —, hogy az ezekben az iparágakba be­kerülő új munkásoknak meg­könnyítsük a szükséges isme­retek elsajátítását. Kiadjuk a nagyközönséget különösen érdeklő új problé­mákra vonatkozó könyeveket is, mint Gagarin »Út a koz­moszba« című könyvét, amely az előkészületek részletes le­írását is tartalmazza, egy má­sik könyvet pedig a rakéta­technikáról. A kőolaj feldolgozásról írott könyvünk annak figyelembe vételével készült, hogy a kő­olaj már nemcsak a benzin­nek, hanem különböző mű­anyagoknak is alapanyaga. Ki­adjuk az atomkutatás történe­tét is. Folytatjuk népszerű Kis Technikus-sorozatunkat, ame­lyet összehangolunk a poli­­techhnikai oktatással. A gyere­kek számára készülő könyve­ink fogalmat nyújtanak a na­gyok munkájáról is. Például ahol a modellezést tanítjuk, is­mertetjük a nagy gépeket, és azok kezelését. — Szépirodalmi jellegű ki­adványaink közül 1962-ben előreláthatólag csak népszerű útleírásaink jelenhetnek meg. Ezek is — közkívánatra. Mert egyébként minden rendelkezé­sünkre álló papírmennyiségre szükségünk van a szakszerve­zeti és a műszaki könyveink­hez — végezte nyilatkozatát a szakszervezeti mozgalom ki­adóvállalatának igazgatója. Mik­ell József—Radó Endre— Vracsek L­ászló OFSZETNYOMÁS Három kiváló gyakorlati of­szet szakemberünk összefo­gott, hogy megírja az ofszet­nyomás kézikönyvét. Már előjáróban megállapíthatjuk, hogy a szerzők nemes szándé­ka, kisebb hiányosságoktól el­tekintve, határozottan sikerült. Az ofszetnyomást tárgyaló első magyar szakkiadvány 1954-ben jelent meg. Azóta — alig néhány év alatt — az of­szet eljárás sokat fejlődött, nemcsak reprodukciós techni­kája, hanem a különféle nyo­mólemezek felhasználása te­kintetében, s ehhez hozzájárul az is, hogy új, nagy teljesít­ményű nyomógépeket fejlesz­tettek ki. Ez a rohamos fejlő­dés is szükségessé tette az új ofszetkönyv megjelenését. A világszerte megnyilvánuló nagy jelentőségű fejlődésben a hazai ofszetnyomás nem ma­radt le, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az élenjá­rók közé tartozik. Minőségi teljesítményeinek a legfejlet­tebb nyomdaiparral bíró or­szágok szakemberei is elisme­réssel adóznak. Ofszetiparunk­nak ezt a magas színvonalát tükrözi vissza a három szerző könyve. Ők nem elméleti szak­emberek, hanem üzemi dolgo­zók, akik saját munkájukkal is nagy mértékben hozzájárul­tak ofszetnyomásunk színvo­nalának emeléséhez. A közve­tett nyomásról szóló kitűnő könyvükben közvetlen szak­mai tapasztalataikat, a gya­korlati munkát ismertetik. Az új könyvnek ez a legnagyobb értéke. A könyv átnézésekor meg­győződhettünk arról, hogy tar­talmának szerkezeti felépítése alaposan átgondolt, következe­tes és logikus. Az X. fejezetet, mely a kőnyomtatásról szól, Mürell József írta, a II. fejezet — Ofszetfényképészeti eljárá­sok — Búzás Ferenc munkája (neve bizonyára azért nem szerepel a szerzők között, mert az ő hozzájárulása terje­delemben nem nagy). Az Of­szetnyomóformák című III. fe­jezetet Radó Endre írta, Uva­­csek László pedig az Ofszetgé­pek és az Ofszetgépmester egyéb ismeretei című IV. és V. fejezetet dolgozta fel. A szerzők gazdag gyakorlati ismereteiknek közreadásával megalkották a magas színvo­nalú hazai ofszetnyomás érté­kes, tartalmas kézikönyvét. Nemcsak az ofszetszakember­nek telik benne öröme, de a könyvet nem nélkülözheti a nyomdaipar más olyan dolgo­zója sem, aki tájékozódni akar a technikai és technológiai fejődéséről 139 külön ábra támasztja alá a könyv nagv oktató hatását. Szénen sikerült a hazai Anossal eljárással ké­szült színes illusztrációs rész­nyomatok, részössznyomatok és a végső össznyomat kidol­gozása. Kifogásoljuk azonban, hogy a nyomás közben előfor­duló hibákról szóló részt túl rövidre fogták. A vegyi kép­letekben, sajnos, hibák csúsz­tak be. Befejezésül megemlítjük, hogy a könyvnek tiszta, gon­dos munkával, mintaszerű ki­vitelben való elkészítése a Nyomdaipari Tanulóintézet érdeme. Székely Artúr Mozgalom a könyvek átfutási idejének csökkentésére Szakszervezeti taggyűlés a Műszaki Kiadónál Szakszervezeti taggyűlést tar­tottak a Műszaki Könyvki­adónál. Hegedűs Ernő titkár a szakszervezeti bizottság be­számolójában ismertette az elmúlt év szakszervezeti mun­káját. Ebből kitűnt, hogy a dolgozók által felajánlott 344 600 forintos megtakarítást nem érték el teljesen, mert a takarékossági versenyben ke­vesen vettek részt. Az indokolás elgondolkozta­tó, önkén­­telenül felmerül a kérdés, talán ha a szakszerve­zeti bizottság év közben több­ször tartott volna taggyűlést, idejében sikerült volna min­den dolgozót bevonni a fel­ajánlás teljesítésébe. Sok szó esett már arról, hogy mi a szakszervezeti bi­zottság feladata egy olyan vállalatnál, amelyik nem ter­melő üzem. Egyesek vélemé­nye szerint például egy ki­adónál a helyi szakszervezet­nek nincs lehetősége arra, hogy a vállalat munkájának irányításában tevékenyen — természetesen a szakszerve­zeti mozgalom keretein belül — részt vegyen. A Műszaki Kiadó szakszervezeti bizottsá­ga bebizonyította, hogy a szak­­szervezeti tisztségviselők igen­is foglalkozhatnak a vállalati munkával A szakszervezeti bizottság­nak azt a javaslatát, hogy in­dítsanak mozgalmat a köny­vek átfutási idejének csök­kentésére, a taggyűlés nagy lelkesedéssel elfogadta. Ha egy-egy könyv átfutási ideje csak 2—3 héttel csökken, ak­kor is nagy megtakarítást je­lent a nemzetgazdaság számá­ra, a kiadó pedig az évi 180— 200 mű helyett több műszaki könyvet adhat a szakemberek kezébe. Beliczay László, Uhlik Ru­dolf és mások nagy szakma­­szeretettel szóltak a javaslat­hoz. Hangsúlyozták, hogy a kiadónak elsődleges feladata a műszaki fejlesztés elősegíté­se és a szakemberképzés szín­vonalának emelése. A taggyűlésen nemcsak a mozgalom elindításával kap­csolatos problémákat vitatták meg, hanem a szakszervezeti bizottság munkáját is bonc­kés alá vették, és beszéltek a szakszervezeti vezetőség újra­választásáról is. Kitartó, nagy nevelőmunkát kell még végeznie a szakszer­vezeti bizottságnak, hogy el­mondhassuk: a Műszaki Ki­adónál mindenki kötelességé­nek tartja a kollektív munká­ban való, részvételt. Amit 1962-től várunk. — Mit vár 1962-től? Tettük fel a kérdést — vállalati igazgatónak, papírgyári munkásnőnek, szb-titkárnak, új­ságírónak, könyvkiadói dolgozónak. A válaszokat nem kap­tuk gyorsan,, hiszen minden kérdezett töprengett, gondolko­zott: a legfontosabbat mondja-e? Nem olyan könnyű felel­ni a kérdésre, bár a tervezgetés, valaminek a kívánása jellemző emberi tulajdonság. Eleinte furcsállottuk, hogy legtöbben a gyárról, munkájukról beszéltek. Később ma­gunk is rájöttünk, hogy az egyéni kívánságok valóraválá­­sának a munka, a termelés és a béke a feltétele. POMAYER GYULA az Offset Nyomda igazgatója — A jövő évben az export­ra termelés növekedése azt a kötelezettséget rója vállala­tunkra, hogy magasabb szintre emeljük a munka minőségét. Jó munka csak jól képzett szakemberekkel képzelhető el. Ezért azt tervezzük, hogy a fénymásoló, a fényképész- és retusosztály, valamint a gép­terem dolgozói részére a leg­kiválóbb szakemberek vezeté­sével szakmai tanfolyamot in­dítunk. — A fotomechanikában a gazdaságosság, az import­­a­nyag-­megt­akrítás és a minő­­ségfeme Tés érd°kéhen keressük egyes rmmk-folyamatok auto­matizmusának lehetőségét. — A termelőmunka megh­­o­tása mellett gondolunk arra is, hogy az üzem átszervezésé­vel bővítjük a szociális beren­dezéseket és tovább is vittük dolgozóink munkakörülménye­it. TRAUTMANN JÁNOSNÉ szocialista brigádvezető — Mit várok 1962-től? Két szóval elmondhatom: békét, békét! Gyermekeim vannak, egyik fiam katona, a másik most megy sor alá, a harma­dik, lányom dolgozik. Ha Mire lesz, biztosan meglesz minden, amit várok. — Szoba-konyhás lakásban lakunk öten. Szeretnénk egy kétszobás lakást, hogy jobb kö­rülmények között élhessünk. Tudom, nagy kívánság ez, de talán 1962-ben sikerül. ■— A Másolópapírgyár egyik szocialista brigádjának a veze­tője vagyok, jó kis kollektívá­ban dolgozunk. November 7 én többen ok­ev­elet és pénzjutal­mat kaptak közülünk. Tervün­ket 106 30/,,-ra telj­'sítjük, re­mélem hogy a jövő év sem lesz rosszabb. Brigádunkban két újító is akad: Nédai Ernőné és Waisz Gyuláné. — Az én tervem s egyben brigádunk terve, hogy a jövő évben is eredményesen segít­sük vállaltunk tervfeladatai­­nak teljesítését. Mi mindent elkövetünk a jó munka érde­kében. DINNYÉS IMRE a Csepeli Papírgyár szb-titkára — 1961. év elején lemarad­tunk a termelésben. A legutób­bi hónapok munkája alapján azonban már bizonyos, hogy jól zárjuk az évet. A múlt évek beruházásai nagy segítsé­get jelentenek. Dolgozóink nagy része is alaposan megis­merte az új gépegységeket és ez szintén fokozza gyárunk fő munkáját. Szakszervezeti bi­zottságunknak az a feladata, hogy ezeket a feltételeket mér­legelve, segítse a munkaver­seny lendületét. Ma már 40 szocialista brigádunk verse­nyez 450 taggal. Ez összdol­­gozóink 25%-a. — Persze egyéni terveim is vannak. Ezek közt legfonto­sabb, hogy a két éve kapott szövetkezeti lakásomban elvé­gezzem a már esedékes bútor­cserét. És szeretném, ha csa­ládom jó egészségben érné meg az új esztendőt és 3 iskolásgyer­­mekem élenjárjon a tanulás­ban. vánságaim.­.­.. Induljon el az emberiség végre azon az úton, amelyen napfényes távlatok várnak ránk, nem az atom­bombák baljós felhői. Ezt kí­vánom magamnak és annak a két és félmilliárdnál is több embertársamnak, akivel a föl­dön élek. FÉGER ISTVÁN az Athenaeum Nyomda éjszakai műszak­vezetője: Valamennyi dolgozónkhoz hasonlóan, én is nagyon vá­rom, hogy új épületünk és üzemrészünk bekapcsolódjék a termelésbe. Áramunk hatal­mas összeget áldozott nyom­dánk korszerűsítésére azzal, hogy teljesen új üzemrésszel bővíthetjük munk­ahel­yünket. Ezt mi előlegezett bizalom­nak tekintjük, amelyre min­denképpen rá akarunk szol­gálni jó és eredményes mun­kánkkal. Remélem, hogy az új esztendőben erre már sor is kerülhet, s valamit visszaté­ríthetünk államunknak abból, amit nyomdánkra áldozott. DÁNOS HU­GÓNÉ a Móra Ferenc Könyvkiadó titkára Tizenegy éve dolgozom a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadónál. Vállal­ati titkár va­gyok, és a személyzeti ügyek­kel foglalkozom. Vállalati és társadalmi munkám is megkí­vánja, hogy sokat foglalkoz­zam az emberekkel, és úgy ér­zem, hogy az emberek biza­lommal fordulnak hozzám. Az elmúlt esztendőben a »Ki­váló dolgozó« kitüntető jel­vényt és oklevelet kaptam. Szeretném, ha az új esztendő meghozná a szocialista tábor által annyira sürgetett német békeszerződést, a nemzetközi helyzet enyhítését, és jó irány­ban haladna az általános és tel­jes leszerelés ügye. Mindezek alapján még eredményesebben folytathatnám munkámat. Bí­zom abban, hogy ez így lesz, mert a szocialista világrend­­szer ereje ma már le tudja győzni az imperialisták hábo­rús erőfeszítéseit. KOVÁCS SÁNDOR, szocialista brigádvezető, a Zrínyi Nyomda szb-tagja, alapszervi párttitkár, a követ­kezőket mondja: Mit várok a következő év­től? Lehet ez nehéz kérdés a XXII. kongresszus után? Bé­kés alkotó építőmunkát. Per­sze, ezt nemcsak várjuk, ha­nem ezen dolgozunk. Nagy fel­adatok várnak ránk is az öt­éves terv második évében. Egyéni célunk pedig az, hogy újból megszerezzük a szocia­lista brigád címet, amit ebben az évben elhódítottak tőlünk. Ráhúzunk. Odahaza is. Fel­nőttek a gyerekek, 1962-ben már a feleségem is dolgozhat. Bővebb költségvetéssel dolgo­zunk, több mindenre telik majd. * Szerkesztőségünk azt kíván­ja: váljanak valóra a vágyak, a tervek, teljesüljenek a kí­vánságok. És teljesüljön az új évben minden nyomdai, papír­ipari, könyv- és lapkiadói, szer­­kes-ü­őségi dolgozó tervezteté­se is. É. F. BÉKE, MUNKA, ÉLET BARÓTI GÉZA a Népszava főmunkatársa 1962-ben éppen harminc éve lesz annak, hogy az újságírói pályára léptem. Ez alatt a há­rom évtind alatt sokat láttam és tapasztaltam, sok újévi kör­­kérdés­t tettem f°l s ez az első eset, hogy nekem, az újságíró­­nak kell válaszolnom arra, mit Váraik az 1962-es 'vU'­? Pontosan azt, amit harminc évvel ezelőtt vártam újságírói ná­vafutásom első esztendejé­től. Békés hétköznapokat, ame­ lyek alkalmasak az alkotásra­ barátságos kapcsolatokat em­berek és népek között. 1962-től tehát azt várom, hogy váltsa valóra ifjúkori ki­ .Többet ésszel. A második ötéves terv cél­kitűzéseit a reálbérek és élet­­színvonalúak emelését, a ter­melékenység növelésével, a technológia fejlesztésével ér­hetjük el legkönnyebben. Az újítási mozgalmat viszi­ előre vállalati szinten az újí­tási feladatterv, mely a mű­szaki intézkedési tervre épül fel, és megadja a feladatokat egy évre előre, hogy milyen irányban kell újítási javasla­tot tenni tervünk teljesítése, túlteljesítése érdekében, ami nyereségrészesedésünket is po­zitíven befolyásolja. A feladat­tervet vállalatvezetőségünk most állítja össze, és kéri üze­münk összes dolgozóját, hogy javaslataikkal járuljanak hoz­zá munkájukhoz. A megadott szempontokat kidolgozzuk, és ezekre fogjuk kérni az újítást mint erővel!A javaslatot, mely ha a feladat­­t­ervben megjelöltet valósítja meg, úgy az újítási díjon fe­lül magas céljutalommal ho­noráljuk.­­Tehát az újítási feladat­ter­vet érdemes tanulmányozni é­s azok megoldásán, azaz meg­valósításán gondolkozni, mert minden, a népgazdaság szá­mára hasznos eredményt je­lentő (termelékenység növelé­sét, termelés növelését, minő­ség javítását, önköltség csök­kentését, munkásvédelem meg­javítását stb.) javaslat előbbre viszi népgazdaságunk fejlődé­sét, szocialista társadalmunk erősödését, üzemünk eredmé­nyeit, nyereségrészesedésünk emelkedését, és ezen keresz­tül életszínvonalunk állandó fokozatos fejlődését. (Pátria Híradó) Húsz fillér kedves, ősz hajú nyomdász állított be szerkesztőségünkbe a napokban. Kissé tréfásan, kissé felháborodva mondta: — Olvastam a decemberi Typographiában, hogy több debreceni szaktársnak nincs 20 fillérje a szaklap előfizeté­sére Kevéske a nyugdíjam, de szívesen segítenék. Felaján­lom, hogy egy évre előfizetem a Typographiát négy olyan debreceni sza­ktárs részére, aki munkabéréből nem képes évi 2­40 forintért előfizetni a Typographiát. (II.) . . . — Csajka Pál nyugdíjas­­va­gyok, Pestlőrinc, Békéscsaba út 4. sz. alatt lakom. Ide vá­rom a debreceniek levelét, és kérem, hogy jelöljék meg az illető címét és nevét, ha fel­ajánlásomat elfogadják. * Köszönjük Csajka Pál fel­ajánlását, de úgy véljük, hogy a szóbanforgó debreceni szak­társak ezt nemigen fogadják el. Vagy ha mégis, a címet megadtuk, írhatnak. »Aladdin és a csodalámpa« című mesejátékot adták elő az Egyetemi Nyomda színjátszói a Télapó-ünnepélyen

Next