Typographia, 1966 (98. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
* Az új év alkalmából szeretettel köszöntjük a sajtó előállításán szorgoskodó nyomdai dolgozókat, a szerkesztőségek és a kiadóhivatalok munkatársait. Mindannyiuknak további sikeres munkát és jó egészséget kívánunk. AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDAOSZTÁLYA A MINISZTERTANÁCS TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓKORSZÁGOS SZÖVETSÉGE így is lehet! JÁTÉKKÁRTYAGYÁR—DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR DOLGOZÓINAK ÖSSZEFOGÁSa Írtunk arról, hogy a Játékkártyagyár és a Diósgyőri Papírgyár dolgozói között még 1964 tavaszán szoros kooperáció jött létre a játékkártya minőségének megjavítása érdekében. Mindkét üzem dolgozói munkaverseny-felajánlásokkal segítették e cél elérését, és most, az év befejezése előtt, megkérdeztük Koltai Ferencet, a Játékkártyagyár igazgatóját, milyen eredményt hozott az•JS összefogás? — November végén a Diósgyőri Papírgyár, a Papíripari Kutató Intézet és a Játékkártyagyár vezetői megvizsgálták az eddigi eredményeket — mondotta Koltai igazgató —, és „ megállapították, hogy az erő- 5.feszítések sikert hoztak. — A kártyák minőségileg jók. Most az elért eredmények megtartása érdekében bevezettük a közbenső fokozott ellenőrzést, és reméljük, hogy ezzel tovább javítjuk a minőséget. Egy-egy új játékkártya bevezetésével bővítettük termékeinket, és reméljük, hogy 1966-ban nemcsak minőségileg, de gazdaságilag is eredményezisebb lesz,munkánk — mondott ,ta befejezésül Koltai Ferenc , igazgató. Takács Istvánná szb-titkár még elmondotta, hogy a minőségi munka fejlesztése érdekében a vállalatvezetőség, a pártszervezet és az szb November 7 tiszteletére megszervezték a legszebb termék versenyt, mely azóta rendszeresen folyik és állandósult. Ezt a versenyt havonta értékelik, és negyedévenként jutalmazzák azokat, akik az első, a második és a harmadik helyezést érik el. Ebben a munkaversenyben részt vesznek a szocialista brigádok, az egyéni versenyzők, és az eredményeket figyelembe vesszük a kiváló dolgozó oklevél, illetve jelvény odaítélésénél is — mondotta Takács Istvánné. — Minden évben, így az idén is, december 3-án 76 nyugdíjasunkat láttuk vendégül. Boldogok vagyunk, amikor kedves öregeink örömteli arcát látjuk, amint a terített asztalnál egymást szeretettel ölelgetik. — Télapóünnepet is rendeztünk, és 3000 forintért vettünk ajándékot, melyet az üzem szakszervezeti tagjainak 183 gyermeke között osztottunk szét — fejezte be tájékoztatóját a csupa lelkesedést eláruló szb-titkár, aki művezető, anya, és arra is jut ideje, hogy a közgazdasági technikum esti tagozatának immár harmadik évfolyamát járja. Szerénysége tiltja, hogy arról írjunk, hányféle társadalmi munkát végez még ezenkívül. Pedig az sem kevés... A Játékkártyagyár dolgozóinak összefogása a Diósgyőri Papírgyár I .kollektívájával eredményes volt. Reméljük, további erőfeszítéseik valóra váltják reményeiket, és a játékkártya minősége állandóan kiváló lesz. A nyomdászüdülő, ahogyan általában a Dániel úton nevezik, bizony jó magasan épült. A Virányos-hegy oldalából integet az alatta elterülő budai városrésznek, és esténként feleselnek vele a szemben levő hegyek villáinak, útjainak világító lámpái. A keskeny völgyben kapaszkodó 58-as villamos szikrázó sárga csíkkal húzza meg az éjszakában a Völgy vonulatát és jelzi: „Bár idilli csend honol, azért itt még a fővárosban vagyunk.’ S a János-hegy kilátótornya bólint rá: „Úgy van, sapkám csúcsa jelzi, hogy ez Budapest legmagasabb pontja!” — Na és? — kérdezem pestiesen. — Hát ki vonta ezt kétségbe? És ki az, ki rosszul érezné magát Európa egyik legszebb fővárosában — nekem a világ legszebb városában? Senki! Bizonyára senki... Bár tudom, hogy vannak sokan, akik az üdülést csak a Bükkben, Mátrában, vagy a Balaton partján, esetleg a külföld hasonló helyein tudják jónak, én mégis azt mondom: oly szép ez a pesti téli üdülés itt a hegyoldalon trónoló üvegpalotában, hogy az ember igazán megfeledkezik arról, hogy lakott területen van. Az üdülő körül, alatta és felette a dombon sűrű gyümölcsösök alusszák téli álmukat. Hóbundát öltöttek a hegyek, fehér vatta melengeti a didergő fákat. Balra lent egy nagy vörös téglás templom tornya segít a jegenyéknek megtámasztani az eget. A mennyezetről óriási hófellegek csüngnek alá ... Mi lenne, ha a torony és a jegenyék fel nem dacolnák őket? Szegény kicsi házak, akkorák, mint hófödte vargányagombák, összeroppannának a lehulló hótömeg alatt. — Jó reggelt! — hangzik az üdülő ebédlőjében a kedves köszöntés. Férfiak, nők üdvözlik egymást a kellemes meleg teremben terített fehér asztalok mellett. — Hogy aludtak? Tetszett az Anna három apja című jugoszláv film az esti tv-ben? — Jaj, nagyon! — válaszolt Kovács a várpalotai. — Hogy az a Törőcsik Mari milyen hűen alakította a cselédlányt...! Nna ...! Az igen ... És míg a vendégek kenyérre kenik a vajat, a mézet, fényes kések szelik a sonkát, keményre fagyott angol szalonnát, fehér kötényes csinos felszolgálónők töltik csészékbe a forró kávét vagy teát. Jóízű falatozás, mosolygó arcok valami különösen kellemes érzést terítenek a szemlélőre. Valamikor talán a szegények így képzelték el a bibliai tejjel-mézzel folyó Kánaánt... Mert bizony, ha akarsz, egy csészével iszol, de ha kívánsz, kaphatsz többet is. Annuska, a bájos mosolyú felszolgálónő, úgy tudja kínálni, hogy okvetlen repetálni kell! Az ebéd és a vacsora éppen ilyen kedves hangulatú. Csakhogy az étkezésnél, amellett, hogy a kiszolgálás igen kulturált, az ételek minősége, kitűnő ízeik és a változatos fogások hangolják jókedvre és marasztalják az üdülőket amíg lehet... Mert kedvük, az van! Bár a hópelyhek tömege szikrázik a környéken, és a pelyhes fenyőfák karácsonyi hangulatot árasztanak a félórás séták alatt, a meleg klubszobában felenged a kinti hideg okozta nyomás, a zúzmarás kucsma és csak a szánkázó, hógolyózó gyerekek távoli csivitelése dobja be az üvegablakokon a telet. A klubban az asztalokon — csakúgy pénz nélkül — csattog az ördög bibliája. — Hendrömi! — mondja Lengyelné, a nyugdíjas kiadói dolgozó, és a két partner közül az egyik így lamentál: „Most akartam lepakolni... Látod, megelőzött! Három Jolly a kezemben ... Ezt a pechet!” És nevetnek önfeledten, kacagásuk elnyomja a szomszéd asztalnál politizálgató férfiak beszélgetését. Pedig a téma nagyon érdekes. Az MSZMP november 18—20-iki KB ülésének állásfoglalását taglalták, mely gazdaságirányítási rendszerünk felülvizsgálatáról szól. — Nagyon igaz — mondta az öreg Buczek bácsi, nyugdíjas tömöntő —, hogy a mai módszerek már gátolják a gyors fejlődést. Nem tudom, mit kellene tenni, de az biztos, hogy az eddiginél is jobban kell csinálni a dolgokat, ha nem akarunk megrekedni... — Igazad van! És ha az új módszer majd nem válik be? Akkorr — szólt bele a szomszédja. — Nem sikerül...! Mért ne sikerülne?! Mi vagy te, varjú? Mit károgsz? Még el se kezdtük. Ne félj az újtól! Látod ezeket a fiatalokat? Bátran nekivágtak a fészekrakásnak, pedig eddig sose csinálták — szólt a harmadik, és egyszerre mind a hárman a kuncogó két nászutaspár felé néztek. Ki mondja meg, miért kacsintottak egymásra? Egy hétre, kettőre — ki mennyi időre — jöttek ide. Nemcsak nyomdászok és nemcsak a Nyomda-, a Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszervezetének tagjai. A Dániel úti üdülőt az egész országban ismerik. Sőt azon is túl! Most a komáromi újságírónő, a pesti tömöntő, a kiadói nődolgozó együtt üdül a debreceni tsztaggal, a várpalotai bányászszal, a veszprémi vendéglátóipari dolgozóval, a pesti könyvelőnővel, az orvossal, a jogásszal és egy sereg nyugdíjassal. Egy nagy családnak egyenjogú tagjai pihenik ki fáradalmaikat. Az üvegajtón kívül hagyták hétköznapi gondjaikat. Egy-két hetet ünneppé varázsolt számukra a munka, melynek gyümölcséből rakták meg asztalaikat dolgozótársaik, az üdülő személyzete, akik talán holnap vagy holnapután egy másik hasonlóan szép palotában lesznek üdülővendégek. — Ma én, holnap te, holnapután ő üdül. És a kör nem zárul be. Csak tágulhat. Mindig többen üdülhetünk, ha... — De ezt már ne én mondjam meg, hogy mikor... Ha az ember üdül, ne politizáljon — legalábbis ne egész nap! Nem igaz? Te viszont most dolgozol, te igazán politizálhatnál! Mert ugye, a jó munka, az a jó politika? És aki jól dolgozik, annak jutalma lehet egy álomszép üdülés ...! MÁRKUS LAJOS téli üdülés Budáni Tervteljesítés. A Bács-Kiskun megyei Nyomda dolgozói odaadó, lelkes munkájuk eredményeképpen 1965. éves tervüket december 8-án teljesítették. Gratulálunk a vállalat dolgozóinak e nagyszerű eredményéhez. TYPOGRAPHIA KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Romját Irénnek, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége alelnökének több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége és eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából, eredményes munkájuk elismeréséül kormánykitüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült a váratlanul elhunyt dr. Kocsis Ferenc, az Élet és Tudomány főszerkesztője, Lukács László, a Népszabadság rovatvezetője, Paizs Gábor, az Esti Hírlap helyettes főszerkesztője, Sós Endre, a Magyar Nemzet főmunkatársa, Varga József a Szolnok megyei Néplap főszerkesztője és Zsidai Pál, a Népszava munkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kaptak: dr. Baczony László, az MTI munkatársa, Becs István, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Gábor István, a Magyar Nemzet munkatársa, Markovits Józsefné, a Vas Népe helyettes főszerkesztője, Mikes György, a Ludas Matyi olvasószerkesztője, Rácz Ernő, a Kisalföld főmunkatársa, Sipkay Barna, a Kelet-Magyarország olvasószerkesztője, Szávay Edit, a Nők Lapja tördelőszerkesztője, Tábori András, a Figyelő rovatvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Bányász Béla, a Fejér megyei Hírlap rovatvezetője, Csécsei Józsefné Várkonyi Margit, a Népszava rovatvezetője, Fényes Tamás, az MTI fotóriportere, Hosszú Sándor, a Népszava nyomdai korrektora, Kővágó Gyula, a Hírlapkiadó Vállalat csoportvezetője, Lenyó Lászlóné, a MUOSZ munkatársa, Simonyi Pál, a Szikra Lapnyomda gépszedője, Szekulityi Péter, a Tolna megyei Népújság rovatvezetője és Vincze Istvánná, a Nógrád munkatársa. A Rózsa Ferenc-díj I. fokozatát kapta: Máté György, a Népszabadság főmunkatársa, Polgár Dénes, az MTI külpolitikai szerkesztőségének helyettes vezetője. II. fokozatát kapta: Kékesdi Gyula, a Népszabadság főmunkatársa. III. fokozatát kapta: Antalffy Gyula, a Magyar Nemzet olvasószerkesztője, Bajor Nagy Ernő, a Szabad Föld rovatvezetője. A japán testvérszakszervezet felhívása Az amerikai imperialisták vietnami agressziója világszerte mélységes felháborodást és ellenállást vált ki a haladó szervezetekből és békeszerető emberekből. A nemzetközi munkásosztály, a szervezett dolgozók aktivitásának fokozása és akcióegységének megteremtése parancsoló szükségszerűséggé vált. Ezt bizonyítja a japán testvérszakszervezet hozzánk intézett felhívása is, melyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk. A japán Nyomdai és Kiadói Dolgozók Szakszervezetének Általános Szövetsége (Zeninsoren) 1965. évi országos kongresszusán elfogadott határozata értelmében mi, japán nyomdai és kiadói dolgozók, felhívjuk Önöket, hogy fokozzák elszánt akciójukat a békéért, az amerikai imperialisták vietnami agresszív háborújának megszüntetéséért, Ázsia és a világ békéjéért. . Jelenleg az amerikai fegyveres erők részéről végrehajtott állandó bombázások és e fegyveres erők által alkalmazott szörnyű harci eszközök pusztítása következtében békés falvak égtek le, minden ok nélkül sok nőt és gyermeket gyilkoltak le. Az Ázsiában fennálló feszült helyzet megmutatja, hogy harcaink rendkívül sürgősek. Mi, japán nyomdai, kiadói szakszervezetek és dolgozók elszántan fokozzuk akcióinkat az amerikaiak vietnami agressziója ellen, összefogva a testvérszakmák dolgozóival szerte a világon, az alábbi felhívással fordulunk az Önök szervezeteihez és dolgozóihoz, hogy tovább erősítsék elszánt akcióikat: Követeljék, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul vessen véget a háborúnak és vonja ki csapatait Vietnamból... Hívják fel az egész magyar ipar dolgozóit, hogy harcoljanak az amerikaiak vietnami agressziója ellen, és tovább fokozzák támogatásukat és közös akciójukat a nemzeti függetlenségéért küzdő vietnami nép megsegítésére. Kívánunk Önöknek jó egészséget és sok sikert munkájukhoz. Testvéri üdvözlettel: Takeshi Takahashi főtitkár Satoshi Ichikawa elnök 1966. január 1 Társadalombiztosításunk fejlődése (IL) Előző cikkünkben összehasonlítást adtunk azokról a törvényes rendelkezésekről, melyek alapján a beteg dolgozók táppénzt kaptak 1938-ban és jelenleg. A következő összehasonlító ismertetést bizonyára érdeklődéssel figyelik majd olvasóink. Sok elgondolkoztató tény van bennük. KÓRHÁZI ÁPOLÁS 1938-ban A dolgozónak kórházi ápolás — diagnózisra való tekintet nélkül — legfeljebb 1 évig járt. Nyugdíjas, járadékos kórházi ápolásra nem volt jogosult. A dolgozó családtagja egy éven belül csak 28 napig részesülhetett kórházi ápolásban. Jelenleg Ma a dolgozó (biztosított) kórházi ápolásra időbeni korlátozás nélkül jogosult. Ma a dolgozó családtagja és a nyugdíjas 1 éven belül 90 napig jogosult kórházi ápolásra. Ma a reumás szívbetegségben szenvedő családtag 180 napig, a gyermekbénulásban és Little-kórban szenvedő családtag pedig 2 teljes évig jogosult kórházi ápolásra. Időbeli korlátozás nélkül jogosult kórházi ápolásra a koraszülött otthonban elhelyezett csecsemő és gümőkóros beteg. SZÜLÉSI SEGÉLYEK, ANYAVÉDELEM Dolgozó nő szülési segélyt csak akkor kaphatott, ha 18 hónapon belül 9 hónapig dolgozott. Ma 9 havi munkaviszonyt két éven belül lehet igazolni. A szülési segélyek fele öszszegét az a dolgozó nő is megkaphatja, aki legalább 6 havi tagságot igazol. Ma a dolgozó nő első élve született gyermeke után 700 Ft, minden további élve született gyermeke után 600 Ft anyasági segélyben részesül. Ha a háromszori terhességi orvosi vizsgálaton nem vett részt, az anyasági segély öszszege 500 Ft. A dolgozó felesége (élettársa) is jogosult anyasági segélyre. Ennek összege 460 Ft Ma a kórházban ápolt szülő nő terhességi és gyermekágyi segélyének 80 n/6-át kapja a kórházi ápolás idejére. A terhességi és gyermekágyi segély 20 hétig jár, de rendellenes szülés esetén 4 héttel meghosszabbítható. Az anya- és gyermekvédelem fokozott biztosítása érdekében ma minden újszülött részére 400 Ft értékű csecsemőkelengyét ad államunk, függetlenül attól, hogy a szülő jogosult-e társadalombiztosításra vagy sem. (Folytatjuk) Terhességi és gyermekágyi segély a dolgozó nőnek 12 hétig járt. Szülő nő anyasági segélyben nem részesülhetett. Ehelyett a biztosított nődolgozó napi 60 fillér, a biztosított férfi felesége pedig napi 30 fillér szoptatási segélyt kapott. Terhességi és gyermekágyi segély a szülő nő részére kórházi ápolás alatt nem járt. A MAGYAR NŐK KONGRESSZUSA A dolgozó nő fokozott megbecsüléséért Az Országházban megtartott kétnapos nőkongresszus rengeteg élményt és hatalmas ismeretanyagot nyújtott a 600 résztvevőnek. A magyar nők kongresszusa mindenekelőtt a nő életének kiteljesedését tárta elénk, és mutatta, hogy hazánkban nemcsak a munkában, hanem a társadalmi és politikai életben is egyenlő társ férfi és nő. A kongresszus vitáját figyelve, az ember a népgazdasági összefüggéseket látta és ezekben a nő szerepét kísérhette végig. Újból meggyőződhettünk arról, hogy a nő hazánkban politikai, társadalmi, gazdasági alkotó munkájával kulcspozíciót vívott ki, és kettős hivatását, az anyaság és a munka együttesét csodálatos szeretettel és tisztelettel valósítja meg. Ugyanakkor az országnak mindent meg kell tennie, hogy a nő számára a kettős hivatás teljesítése minél kevesebb áldozattal járjon. Ezért hangzott el a szakszervezetek részéről is az a megállapítás, hogy mindenkor támogatja az egységes nőmozgalmat, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének betartását, támogatja az anya- és gyermekvédelmi intézkedéseket , amelyekre méltán büszkék lehetünk , hogy azok minél tökéletesebben valósuljanak meg. Nem szűkült le azonban a kétnapos vita a munkahelyen töltött időre és az ottani körülmények javításának fontosságára. Javaslatok és észrevételek hangzottak el a gyermeknevelés kérdéseivel kapcsolatban, és ezen belül nemcsak pedagógiai feladatok szükségesek, hanem a szakszervezeti bizottságok által létrehozott család- és gyermekvédelmi bizottságok munkájára is reménnyel tekintenek. Ezek az üzemekben működő bizottságok sokat tehetnek a szép és harmonikus családi életért, a gyermekek kiegyensúlyozottságáért. Ők éppúgy, mint a területen működő nőtanácsok, foglalkozhatnak az öregek gondtalan életével, pontosabban a szép öregség megvalósításával. A városból érkező nők, az üzemi munkások, akik elmondották saját problémáikat, meghallgatták a parasztasszonyok új életéről szóló beszámolókat, az orvosnő referátumát és egyben kérését az egészségügyi felvilágosítás kiszélesítésére. Az egész ország kitárult előttünk, minden gondjával, bajával és a megoldás módjával is. De mindennél fényesebben bizonyította ez a kongresszus a mi új életünk szépségét és gyermekeink ragyogó jövőjét. Várnai Zseni költőnő a felszólalására kapott 10 percet két versévelváltotta meg. Az egyiknek az első verssora is ezt igazolja: »A föld új világa, a nők szabadsága.. .« (LENDVAI) író-olvasó találkozót rendeztek az Egyetemi Nyomda kultúrtermében. A szakszervezeti bizottság meghívta Molnár Gábor ismert írót, aki érdekfeszítő előadás keretében gyönyörködtette az üzem dolgozóit brazíliai vadászélményeivel. Végigvezette hallgatóit az Amazonas csodás vidékén, a partja mellett elterülő őserdők rejtelmein, a gazdag állatvilágban és izgalmakban bővelkedő vadászútjain. Megismertük az ott élő népek életét, szokásait és munkájukat. Az előadás után a dolgozók sok kérdéssel fordultak az előadóhoz, hogy még jobban elmélyíthessék ismereteiket. N. F.