Typographia, 1966 (98. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

* Az új év alkalmából szeretettel kö­­szöntjü­k a sajtó előállításán szorgoskodó nyomdai dolgozókat, a szerkesztőségek és a kiadóhivatalok munkatársait. Mindannyiuknak további sikeres munkát és jó egészséget kívánunk. AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDAOSZTÁLYA A MINISZTERTANÁCS TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK­­ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE így is lehet! JÁTÉKKÁRTYAGYÁR—DIÓSGYŐRI PAPÍRGYÁR DOLGOZÓINAK ÖSSZEFOGÁSa Írtunk arról, hogy a Játék­­kártyagyár és a Diósgyőri Pa­pírgyár dolgozói között még 1964 tavaszán szoros kooperá­ció jött létre a játékkártya mi­nőségének megjavítása érdeké­ben. Mindkét üzem dolgozói munka­verseny-felajánlásokkal segítették e cél elérését, és most, az év befejezése előtt, megkérdeztük Koltai Ferencet, a Játékkártyagyár igazgatóját, milyen eredményt hozott az­­•JS összefogás? — November végén a Diós­­­­győri Papírgyár, a Papíripari Kutató Intézet és a Játékkár­­tyagyár vezetői megvizsgálták az eddigi eredményeket — mondotta Koltai igazgató —, és „ megállapították, hogy az erő- 5.­feszítések sikert hoztak. — A kártyák minőségileg­­ jók. Most az elért eredmények­­ megtartása érdekében bevezet­tük a közbenső fokozott ellen­őrzést, és reméljük, hogy ezzel tovább javítjuk a minőséget. Egy-egy új játékkártya beve­­­zetésével bővítettük­­ termé­keinket, és reméljük, hogy 1966-ban nemcsak minőségileg, de gazdaságilag is eredménye­zi­sebb lesz,munkánk — mondot­­t ,ta befejezésül Koltai Ferenc , igazgató. Takács Istvánná szb-titkár még elmondotta, hogy a minő­ségi munka fejlesztése érdeké­ben a vállalatvezetőség, a párt­­szervezet és az szb November 7 tiszteletére megszervezték a legszebb termék versenyt, mely azóta rendszeresen folyik és állandósult. Ezt a versenyt ha­vonta értékelik, és negyedéven­ként jutalmazzák azokat, akik az első, a második és a harma­dik helyezést érik el.­­ Ebben a munkaverseny­ben részt vesznek a szocialista brigádok, az egyéni verseny­zők, és az eredményeket figye­lembe vesszük a kiváló dolgo­zó oklevél, illetve jelvény oda­ítélésénél is — mondotta Ta­kács Istvánné. — Minden évben, így az idén is, december 3-án 76 nyugdíjasunkat láttuk vendé­gül. Boldogok vagyunk, amikor kedves öregeink örömteli arcát látjuk, amint a terített asztal­nál egymást szeretettel ölelge­tik. — Télapóünnepet is rendez­tünk, és 3000 forintért vettünk ajándékot, melyet az üzem szakszervezeti tagjainak 183 gyermeke között osztottunk szét — fejezte be tájékoztató­ját a csupa lelkesedést eláruló szb-titkár, aki művezető, anya, és arra is jut ideje, hogy a köz­­gazdasági technikum esti tago­zatának immár harmadik év­folyamát járja. Szerénysége tiltja, hogy arról írjunk, hány­féle társadalmi munkát végez még ezenkívül. Pedig az sem kevés... A Játékkártyagyár dolgozói­nak összefogása a Diósgyőri Pa­pírgyár I .kollektívájával ered­ményes volt. Reméljük, továb­bi erőfeszítéseik valóra váltják reményeiket, és a játékkártya minősége állandóan kiváló lesz. A nyomdászüdülő, ahogyan általában a Dániel úton nevezik, bizony jó magasan épült. A Virányos-hegy oldalá­ból integet az alatta elterülő budai városrésznek, és estén­ként feleselnek vele a szemben levő hegyek villáinak, útjainak világító lámpái. A keskeny völgyben kapaszkodó 58-as vil­lamos szikrázó sárga csíkkal húzza meg az éjszakában a Völgy vonulatát és jelzi: „Bár idilli csend honol, azért itt még a fővárosban vagyunk.’ S a János-hegy kilátótornya bólint rá: „Úgy van, sapkám csúcsa jelzi, hogy ez Budapest legma­gasabb pontja!” — Na és? — kérdezem pes­tiesen. — Hát ki vonta ezt két­ségbe? És ki az, ki rosszul érez­­né magát Európa egyik leg­szebb fővárosában — nekem a világ legszebb városában? Sen­ki! Bizonyára senki... Bár tudom, hogy vannak so­kan, akik az üdülést csak a Bükkben, Mátrában, vagy a Balaton partján, esetleg a kül­föld hasonló helyein tudják jó­nak, én mégis azt mondom: oly szép ez a pesti téli üdülés itt a hegyoldalon trónoló üvegpa­lotában, hogy az ember igazán megfeledkezik arról, hogy la­kott területen van. Az üdülő körül, alatta és fe­lette a dombon sűrű gyümöl­csösök alusszák­ téli álmukat. Hóbundát öltöttek a hegyek, fehér vatta melengeti a dider­gő fákat. Balra lent egy nagy vörös téglás templom tornya segít a jegenyéknek megtá­masztani az eget. A mennye­zetről óriási hófellegek csüng­nek alá ... Mi lenne, ha a to­rony és a jegenyék fel nem da­colnák őket? Szegény kicsi há­zak, akkorák, mint hófödte vargányagombák, összeroppan­nának a lehulló hótömeg alatt. — Jó reggelt! — hangzik az üdülő ebédlőjében a kedves köszöntés. Férfiak, nők üdvöz­­lik egymást a kellemes meleg teremben terített fehér aszta­lok mellett. — Hogy aludtak? Tetszett az Anna három apja című jugo­szláv film az esti tv-ben? — Jaj, nagyon! — válaszolt Kovács a várpalotai. — Hogy az a Törőcsik Mari milyen hűen alakította a cselédlányt...! Nna ...! Az igen ... És míg a vendégek kenyérre kenik a vajat, a mézet, fényes kések szelik a sonkát, kemény­re fagyott angol szalonnát, fe­hér kötényes csinos felszolgáló­nők töltik csészékbe a forró kávét vagy teát. Jóízű falato­zás, mosolygó arcok valami kü­lönösen kellemes érzést teríte­nek a szemlélőre. Valamikor talán a szegények így képzelték el a bibliai tej­­jel-mézzel folyó Kánaánt... Mert bizony, ha akarsz, egy csészével iszol, de ha kívánsz, kaphatsz többet is. Annuska, a bájos mosolyú felszolgálónő, úgy tudja kínálni, hogy okvet­len repetálni kell! Az ebéd és a vacsora éppen ilyen kedves hangulatú. Csak­hogy az étkezésnél, amellett, hogy a kiszolgálás igen kultu­rált, az ételek minősége, kitű­nő ízeik és a változatos fo­gások hangolják jókedvre és marasztalják az üdülőket amíg lehet... Mert kedvük, az van! Bár a hópelyhek tömege szikrázik a környéken, és a pelyhes fenyő­fák karácsonyi hangulatot árasztanak a félórás séták alatt, a meleg klubszobában felenged a kinti hideg okozta nyomás, a zúzmarás kucsma és csak a szánkázó, hógolyózó gyerekek távoli csivitelése dob­ja be az üvegablakokon a telet. A klubban az asztalokon — csakúgy pénz nélkül — csattog az ördög bibliája. — Hendrömi! — mondja Lengyelné, a nyugdíjas kiadói dolgozó, és a két partner kö­zül az egyik így lamentál: „Most akartam lepakolni... Látod, megelőzött! Három Jol­ly a kezemben ... Ezt a pe­­chet!” És nevetnek önfeledten, kacagásuk elnyomja a szom­széd asztalnál politizálgató fér­fiak beszélgetését. Pedig a té­ma nagyon érdekes. Az MSZMP november 18—20-iki KB ülésének állásfoglalását taglalták, mely gazdaságirá­nyítási rendszerünk felülvizs­gálatáról szól. — Nagyon igaz — mondta az öreg Buczek bácsi, nyugdíjas tömöntő —, hogy a mai mód­szerek már gátolják a gyors fejlődést. Nem tudom, mit kel­lene tenni, de az biztos, hogy az eddiginél is jobban kell csi­nálni a dolgokat, ha nem aka­runk megrekedni... — Igazad van! És ha az új módszer majd nem válik be? Akkorr — szólt bele a szom­szédja. — Nem sikerül...! Mért ne sikerülne?! Mi vagy te, varjú? Mit károgsz? Még el se kezd­tük. Ne félj az újtól! Látod ezeket a fiatalokat? Bátran ne­kivágtak a fészekrakásnak, pe­dig eddig sose csinálták — szólt a harmadik, és egyszerre mind a hárman a kuncogó két nászutaspár felé néztek. Ki mondja meg, miért kacsintot­tak egymásra? Egy hétre, kettőre — ki mennyi időre — jöttek ide. Nemcsak nyomdászok és nem­csak a Nyomda-, a Papíripar és Sajtó Dolgozói Szakszerve­zetének tagjai. A Dániel úti üdülőt az egész országban is­merik. Sőt azon is túl! Most a komáromi újságírónő, a pesti tömöntő, a kiadói nődolgozó együtt üdül a debreceni tsz­­taggal, a várpalotai bányász­­szal, a veszprémi vendéglátó­ipari dolgozóval, a pesti köny­velőnővel, az orvossal, a jo­gásszal és egy sereg nyugdíjas­sal. Egy nagy családnak egyen­jogú tagjai pihenik ki fáradal­maikat. Az üvegajtón kívül hagyták hétköznapi gondjai­kat. Egy-két hetet ünneppé va­rázsolt számukra a munka, melynek gyümölcséből rakták meg asztalaikat dolgozótársaik, az üdülő személyzete, akik ta­lán holnap vagy holnapután egy másik hasonlóan szép pa­lotában lesznek üdülővendé­gek. — Ma én, holnap te, holnap­után ő üdül. És a kör nem zá­rul be. Csak tágulhat. Mindig többen üdülhetünk, ha... — De ezt már ne én mond­jam meg, hogy mikor... Ha az ember üdül, ne politizáljon — legalábbis ne egész nap! Nem igaz? Te viszont most dolgo­zol, te igazán politizálhatnál! Mert ugye, a jó munka, az a jó politika? És aki jól dolgo­zik, annak jutalma lehet egy álomszép üdülés ...! MÁRKUS LAJOS téli üdülés Budáni Tervteljesítés. A Bács-Kis­­kun megyei Nyomda dolgozói odaadó, lelkes munkájuk ered­ményeképpen 1965. éves tervü­ket december 8-án teljesítet­ték. Gratulálunk a vállalat dolgozóinak e nagyszerű ered­ményéhez. TYPOGRAPHIA KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Romját Irénnek, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetsége alelnökének több évti­zedes munkásmozgalmi tevé­kenysége és eredményes mun­kája elismeréséül a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a magyar sajtó napja al­kalmából, eredményes munká­juk elismeréséül kormányki­tüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben része­sült a váratlanul elhunyt dr. Kocsis Ferenc, az Élet és Tu­domány főszerkesztője, Lukács László, a Népszabadság rovat­vezetője, Paizs Gábor, az Esti Hírlap helyettes főszerkesztője, Sós Endre, a Magyar Nemzet főmunkatársa, Varga József a Szolnok megyei Néplap főszer­kesztője és Zsidai Pál, a Nép­szava munkatársa. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kaptak: dr. Baczony László, az MTI munkatársa, Becs István, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Gábor István, a Magyar Nem­zet munkatársa, Markovits Jó­zsef­né, a Vas Népe helyettes főszerkesztője, Mikes György, a Ludas Matyi olvasó­szerkesz­tője, Rácz Ernő, a Kisalföld fő­­mun­katársa, Sipkay Barna, a Kelet-Magyarország olvasó­­szerkesztője, Szávay Edit, a Nők Lapja tördelőszerkesztője, Tábori András, a Figyelő ro­vatvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Bányász Bé­la, a Fejér megyei Hírlap ro­vatvezetője, Csécsei Józsefné Várkonyi Margit, a Népszava rovatvezetője, Fényes Tamás, az MTI fotóriportere, Hosszú Sándor, a Népszava nyomdai korrektora, Kővágó Gyula, a Hírlapkiadó Vállalat csoport­­vezetője, Lenyó L­ászlóné, a MUOSZ munkatársa, Simonyi Pál, a Szikra Lapnyomda gép­szedője, Szekulityi Péter, a Tolna megyei Népújság rovat­vezetője és Vincze Istvánná, a Nógrád munkatársa. A Rózsa Ferenc-díj I. foko­zatát kapta: Máté György, a Népszabadság főmunkatársa, Polgár Dénes, az MTI külpoli­tikai szerkesztőségének helyet­tes vezetője. II. fokozatát kap­ta: Kékesdi Gyula, a Népsza­badság főmunkatársa. III. fo­kozatát kapta: Antalffy Gyula, a Magyar Nemzet olvasószer­kesztője, Bajor Nagy Ernő, a Szabad Föld rovatvezetője. A japán testvérszakszervezet felhívása Az amerikai imperialisták vietnami agressziója világszerte mélységes felháborodást és ellenállást vált ki a haladó szerve­zetekből és békeszerető emberekből. A nemzetközi munkásosz­tály, a szervezett dolgozók aktivitásának fokozása és akcióegy­ségének megteremtése parancsoló szükségszerűséggé vált. Ezt bizonyítja a japán testvérszakszervezet hozzánk intézett felhí­vása is, melyet az alábbiakban kivonatosan ismertetünk. A japán Nyomdai és Kiadói Dolgozók Szakszervezetének Általános Szövetsége (Zenin­­soren) 1965. évi országos kong­resszusán elfogadott határoza­ta értelmében mi, japán nyomdai és kiadói dolgozók, felhívjuk Önöket, hogy fokoz­zák elszánt akciójukat a béké­ért, az amerikai imperialisták vietnami agresszív háborújá­nak megszüntetéséért, Ázsia és a világ békéjéért. . Jelenleg az amerikai fegy­veres erők részéről végrehaj­tott állandó bombázások és e fegyveres erők által alkalma­zott szörnyű harci eszközök pusztítása következtében bé­kés falvak égtek le, minden ok nélkül sok nőt és gyerme­ket gyilkoltak le. Az Ázsiában fennálló fe­szült helyzet megmutatja, hogy harcaink rendkívül sürgősek. Mi, japán nyomdai, kiadói szakszervezetek és dolgozók elszántan fokozzuk akcióinkat az amerikaiak vietnami ag­ressziója ellen, összefogva a testvérszakmák dolgozóival szerte a világon, az alábbi fel­hívással fordulunk az Önök szervezeteihez és dolgozóihoz, hogy tovább erősítsék elszánt akcióikat: Követeljék, hogy az Egye­sült Államok kormánya hala­déktalanul vessen véget a há­borúnak és vonja ki csapatait Vietnamból... Hívják fel az egész magyar ipar dolgozóit, hogy harcolja­nak az amerikaiak vietnami agressziója ellen, és tovább fo­kozzák támogatásukat és kö­zös akciójukat a nemzeti füg­getlenségéért küzdő vietnami nép megsegítésére. Kívánunk Önöknek jó egész­séget és sok sikert munkájuk­hoz. Testvéri üdvözlettel: Takeshi Takahashi főtitkár Satoshi Ichikawa elnök 1966. január 1 Társadalom­biztosításunk fejlődése (IL) Előző cikkünkben összehasonlítást adtunk azokról a törvé­nyes rendelkezésekről, melyek alapján a beteg dolgozók táp­pénzt kaptak 1938-ban és jelenleg. A következő összehasonlító ismertetést bizonyára érdeklő­déssel figyelik majd olvasóink. Sok elgondolkoztató tény van bennük. KÓRHÁZI ÁPOLÁS 1938-ban A dolgozónak kórházi ápolás — diagnózisra való tekintet nélkül — legfeljebb 1 évig járt. Nyugdíjas, járadékos kórházi ápolásra nem volt jogosult. A dolgozó családtagja egy éven belül csak 28 napig része­sülhetett kórházi ápolásban. Jelenleg Ma a dolgozó (biztosított) kórházi ápolásra időbeni kor­látozás nélkül jogosult. Ma a dolgozó családtagja és a nyugdíjas 1 éven belül 90 napig jogosult kórházi ápolásra. Ma a reumás szívbetegség­ben szenvedő családtag 180 na­pig, a gyermekbénulásban és Little-kórban szenvedő család­tag pedig 2 teljes évig jogosult kórházi ápolásra. Időbeli kor­látozás nélkül jogosult kórházi ápolásra a koraszülött otthon­ban elhelyezett csecsemő és gü­­mőkóros beteg. SZÜLÉSI SEGÉLYEK, ANYAVÉDELEM Dolgozó nő szülési segélyt csak akkor kaphatott, ha 18 hónapon belül 9 hónapig dol­gozott. Ma 9 havi munkaviszonyt két éven belül lehet igazolni. A szülési segélyek fele ösz­­szegét az a dolgozó nő is meg­kaphatja, aki legalább 6 havi tagságot igazol. Ma a dolgozó nő első élve született gyermeke után 700 Ft, minden további élve szüle­tett gyermeke után 600 Ft anyasági segélyben részesül. Ha a háromszori terhességi or­vosi vizsgálaton nem vett részt, az anyasági segély ösz­­szege 500 Ft. A dolgozó felesége (élettár­sa) is jogosult anyasági se­gélyre. Ennek összege 460 Ft Ma a kórházban ápolt szülő nő terhességi és gyermekágyi segélyének 80 n/6-át kapja a kór­házi ápolás idejére. A terhességi és gyermekágyi segély 20 hétig jár, de rendel­lenes szülés esetén 4 héttel meghosszabbítható. Az anya- és gyermekvédelem fokozott biztosítása érdeké­ben ma minden újszülött részére 400 Ft értékű csecsemőkelen­gyét ad államunk, függetlenül attól, hogy a szülő jogosult-e tár­sadalombiztosításra vagy­ sem. (Folytatjuk) Terhességi és gyermekágyi segély a dolgozó nőnek 12 hé­tig járt. Szülő nő anyasági segélyben nem részesülhetett. Ehelyett a biztosított nődolgozó napi 60 fillér, a biztosított férfi fele­sége pedig napi 30 fillér szop­tatási segélyt kapott. Terhességi és gyermekágyi segély a szülő nő részére kór­házi ápolás alatt nem járt. A MAGYAR NŐK KONGRESSZUSA A dolgozó nő fokozott megbecsüléséért Az Országházban megtartott kétnapos nőkongresszus ren­geteg élményt és hatalmas is­meretanyagot nyújtott a 600 résztvevőnek. A magyar nők kongresszusa mindenekelőtt a nő életének kiteljesedését tár­ta elénk, és mutatta, hogy ha­zánkban nemcsak a munká­ban, hanem a társadalmi és politikai életben is egyenlő társ férfi és nő. A kongresszus vitáját figyel­ve, az ember a népgazdasági összefüggéseket látta és ezek­ben a nő szerepét kísérhette végig. Újból meggyőződhet­tünk arról, hogy a nő hazánkban politikai, társadalmi, gazdasági alkotó munkájával kulcspozíciót ví­vott ki, és kettős hivatását, az anyaság és a munka együttesét csodálatos szere­tettel és tisztelettel valósítja meg. Ugyanakkor az országnak min­dent meg kell tennie, hogy a nő számára a kettős hivatás teljesítése minél kevesebb ál­dozattal járjon. Ezért hangzott el a szakszervezetek részéről is az a megállapítás, hogy min­denkor támogatja az egységes nőmozgalmat, az egyenlő mun­káért egyenlő bér elvének be­tartását, támogatja az anya- és gyermekvédelmi intézkedé­seket , amelyekre méltán büszkék lehetünk , hogy azok minél tökéletesebben va­lósuljanak meg. Nem szűkült le azonban a kétnapos vita a munkahelyen töltött időre és az ottani kö­rülmények javításának fontos­ságára. Javaslatok és észrevé­telek hangzottak el a gyermeknevelés kérdései­vel kapcsolatban, és ezen belül nemcsak pedagógiai feladatok szükségesek, ha­nem a szakszervezeti bizott­ságok által létrehozott csa­lád- és gyermekvédelmi bi­zottságok munkájára is re­ménnyel tekintenek. Ezek az üzemekben működő bizottságok sokat tehetnek a szép és harmonikus családi életért, a gyermekek kiegyen­súlyozottságáért. Ők éppúgy, mint a területen működő nő­tanácsok, foglalkozhatnak az öregek gondtalan életével, pontosabban a szép öregség megvalósításával. A városból érkező nők, az üzemi munkások, akik elmon­dották saját problémáikat, meghallgatták a parasztasszo­nyok új életéről szóló beszá­molókat, az orvosnő referátu­mát és egyben kérését az egészségügyi felvilágosítás ki­­szélesítésére. Az egész ország kitárult előttünk, minden gondjával, bajával és a meg­oldás módjával is. De minden­nél fényesebben bizonyította ez a kongresszus a mi új éle­tünk szépségét és gyermekeink ragyogó jövőjét. Várnai Zseni költőnő a fel­szólalására kapott 10 percet két versével­­váltotta­ meg. Az egyiknek az első verssora is ezt igazolja: »A föld új vi­lága, a nők szabadsága.. .« (LENDVAI) író-olvasó találkozót rendeztek az Egyetemi Nyom­da kultúrtermében. A szak­­szervezeti bizottság meghívta Molnár Gábor ismert írót, aki érdekfeszítő előadás kereté­ben gyönyörködtette az üzem dolgozóit brazíliai vadászél­ményeivel. Végigvezette hall­gatóit az Amazonas csodás vi­dékén, a partja mellett elte­rülő őserdők rejtelmein, a gazdag állatvilágban és izgal­makban bővelkedő vadászút­jain. Megismertük az ott élő népek életét, szokásait és munkájukat. Az előadás után a dolgozók sok kérdéssel fordultak az elő­adóhoz, hogy még jobban el­mélyíthessék ismereteiket. N. F.

Next