Typographia, 1968 (100. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
4 Hamar megszokták az olvasók az Esti Hírlap új formátumát TYPOCRAPHIA KELL, NEM KELL . r .. . .« jó vagy rossz é leteti könyvtár? Ma már minden nagyobb üzemnek van könyvtára. Törvényszerűen csökkent tehát a központi könyvtár olvasóinak száma. De változott az olvasók összetétele is. Többségük idős, és a megszokás hozza ide, hiszen van, aki több évtizede innen viszi olvasnivalóját. De mind több a nem szakmához tartozó, a környező lakosságból verbuválódó olvasó. Könyvtárunk azonban ennél többre alkalmas, és nagyobb feladatokat el tud és el kell Először is azt kellett célul megjelölni, hogy a belső rendet teremtsük meg, ami az eredményes munka alapja. Sürgős feladatként jelentkezett a rohamosan fogyó olvasólétszám további csökkenésének megszüntetése, illetve a csökkenő irányzat megfordítása. A belső rendteremtést a múlt év végéig elvégeztük. Ezután hozzáfoghattunk az olvasókkal való foglalkozáshoz, a toborzáshoz. Létrehoztuk a könyvtár mellett az irodalombarátok klubját. Havonta egy összejövetelt tart a klub, ahol az olvasók találkozhatnak írókkal, hivatásos és amatőr művészek tolmácsolásában hallhatnak irodalmi műveket. Ez, valamint a propagandaeszközök fokozott igénybevétele (mint pl. plakátok a könyvtárban, a művelődési otthon belső és külső vitrinjeiben, ajánló bibliográfia készítése negyedévenként az újonnan beszerzett könyvekről, meghívók az irodalombarátok klubja rendezvényeire, együttműködés a Szabó Ervin könyvtár 9. sz. fiókjával stb.) meghozta a gyümölcsét. Néhány szám eléggé illusztrálja ezt a tényt. 1967. január 1-től november 15-ig több beiratkozott olvasónk volt, mint 1966-ban egész évben. 1966-ban 9254 könyvet kölcsönöztek ki egész évben látnia. Irányító, segítő, koordináló teendői is vannak. Amióta a könyvtárnak függetlenített könyvtárosa van, sokszor hozzáfogtunk az ilyen jellegű feladatok megoldásához, azonban személyi problémák miatt nem tudtunk ennek megfelelően eleget tenni. A művelődési otthon vezetősége 1967. évben megoldotta a személyi problémát, és ezzel megnyitotta az utat a könyvtári munka megjavítása előtt. 1967-ben január 1-től november 15-ig már 12 054 kötetet, vagyis 2781 könyvvel több volt forgalomban az előző évinél. Elméletileg tehát a könyvtár minden könyvét egyszer kikölcsönözte az év folyamán. Egy másik kimutatás szerint egy olvasó átlagosan 44,2 könyvet kölcsönzött az év folyamán. Fontos feladatunk a könyvállomány összetételének fejlesztése is. Az irányelvek szerint 75—25% a szépirodalmi és az ismeretterjesztő könyvek helyes aránya a mienkhez hasonló közművelődési könyvtárban. Ez nagyjából így is van nálunk (bár ez a könyvkiadás függvénye is), dea szépirodalmi állományon belül van még javítanivalónk, például a mai szépirodalom javára. A központi könyvtár a Magyarországon érvényben levő hálózati elv szerint a szakszervezetünkhöz tartozó budapesti nyomdai, papírgyári, kiadói stb. vállalatok könyvtárának központi segítő, irányító könyvtára. Ezt a feladatát azonban csak most kezdi betölteni. A SZOT idevonatkozó határozata értelmében üzemeink túlnyomó többségében nem önálló, hanem letéti könyvtárat kellene működtetni. A központi könyvtár ennek a letéti könyvtárhálózatnak a központjai duljanak, és azonos összegért több könyvet adhassanak olvasóik kezébe. A gyakorlat azonban az, hogy szívós, lassú munkával kell meggyőzni a szakszervezeti bizottságokat a letéti könyvtári forma helyességéről. Ennek fő oka: a mi régi hibánk. A tavaly leváltott könyvtárosunk néhány évvel ezelőtt kötött néhány üzemmel ilyen letéti szerződést, de nem hajtotta végre. A szerződést kötő üzemek úgy érezték — akkor jogosan —, hogy ők csak fizetnek, de nem kapnak érte semmit. Ezt a visszás helyzetet már felszámoltuk. 1967-ben több üzemmel kötöttünk ilyen szerződést, és mindent elkövettünk, hogy maximálisan teljesítsük vállalt kötelezettségeinket. Ahol megértik a fent leírtak fontosságát, ott az együttműködési készség jó, és az eredmény nem maradhat el. Beszédes példa erre a Ságvári Nyomda, amelynek könyvtárosa a Typographiában is nyilatkozott a letéti könyvtár sikeréről. A vonakodás néhány üzem részéről mégis tovább tart. Arra hivatkoznak, nem tudják biztosítani a könyvcsere technikai lebonyolítását, nem tudnak szállítóeszközt biztosítani. A valódi okok nem ezek! Más okokról van itt szó. Az egyik: van üzem, ahol az szb eddig semmit nem költött könyvekre, és a jövőben sem akar. A másik: a tulajdonjog kérdése. Az a kérdés, belátják-e, hogy nem a tulajdonjog a legdöntőbb, hanem az, hogyan tudunk kisebb ráfordítással többet adni az olvasóknak? Bízunk benne, hogy napról napra több szakszervezeti bizottságban kerekedik felül a józan belátás. simon endre Először: belső rendteremtés Mi a letéti könyvtár? Az üzemek túlnyomó többségében működik könyvtár, ahol a könyvállomány bővítése úgy folyik, hogy a szakszervezeti bizottságok évente, a dolgozók számát és a rendelkezésükre álló pénzösszeget figyelembe véve, bizonyos öszszeget költenek könyvvásárlásra. Minél nagyobb az üzem, annál szerencsésebb helyzetben vannak az ott dolgozók. A mi szakmánkban sok a 100—300 fővel dolgozó üzem. Vegyünk egy átlagot: 200 fő után egy évre 200 X 5 - 1000 Ft-ot költ egy ilyen vállalat könyvtári könyvre; 25 Ft-os átlagkönyvárat figyelembe véve az ilyen üzem 40 könyvet tud vásárolni egy évben. Ez kevés, hiszen egy dolgozóra ebben az üzemben 0,5 új könyv esik évente. A letéti könyvtári rendszer célja több irányú. Először: meg akarja szüntetni a kisüzemek hátrányos helyzetét könyvbeszerzés szempontjából. Másodszor: az egy-egy könyvtárban kiolvasott könyvet, amely ott már »elfekvő készletnek« tekintendő, más helyre viszi, ahol olvasókra talál. Harmadszor: szakmánkban kevés helyen van függetlenített könyvtáros. A sok helyen sűrűn változó könyvtárosok képtelenek a lassan, de biztosan növő könyvállományt biztonságosan kezelni. A nem olvasott könyvek állandó helyhiányt, adminisztratív terhet jelentenek. Csökkentik a könyvtár áttekinthetőségét, helyet és nyilvántartást igényelnek. Az a vállalat, amelyik bekapcsolódik a letéti könyvtárak rendszerébe, a könyvvásárlásra tervezett összeget befizeti a központi könyvtár (Gutenberg Művelődési Otthon) számlájára. Az így befizetett összegből a központi könyvtár külön »letéti könyvtárat« hoz létre, ahol minden, érdeklődésre számot tartó könyvet több példányban is megvásárol. A letéti szerződést kötő üzemek ebből a könyvtárból frissíthetik fel, csere formájában, könyvállományukat. Arra gondolhatnánk: ennyi előny láttán a vállalatok könyvtárai kapva-kapnak azon, hogy terheiktől szaba- SZILVESZTERI ÓLOMSZILÁNKOK »Modern« káder jellemzés: szerető apa, kiváló férj, nagyszerű bajtárs, felejthetetlen barát — és nagyon ügyes kalkulátor . . . Demokratikusan irányít. Rendszerint egyetért önmagával. Érdekes, otthon az asszonynál szó sem lehet vétójogról. Figyelmeztettek, hogy a hiúságra, a hagyománytiszteletre és az emberek nagyfokú érzékenységére szakmánkban ügyelnünk kell. A »baj« csak az, hogy a lap havonta legalább egyszer megjelenik. _ai__ TERITOTÉPÉS (Fogalomelemzési és közgazdasági értekezés) A TERITOTÉPÉS új közgazdasági fogalom. Megértéséhez nem szükséges elvégezni a főiskolát, sem egyetemet, csak egy kicsit ki kell menni az életbe. Amikor először hallottam a fogalomról, azt hittem, valamilyen új népművészeti ágról van szó. Később jöttem rá: a terítő tulajdonképpen nem terítő, hanem szimbolikus kifejezés. Helytelen tehát azt képzelni, hogy valamit kiterítenek az asztalra és utána elkezdik tépni. A térítőt tulajdonképpen még soha senki nem látta, újabban mégis futnak utána, úgy szaladnak, ahogy csak kondíciójukból telik. A neve: nyereség. Megjelenési formája: pénz. Pontosabban több pénz. A tépés kifejezés már valahol közelebb jár az igazsághoz. A terítőtépés nevű társasjátéknak beillő közgazdasági aktushoz legalább két személy (jogi személy) kell. Az egyik személy azt mondja: »ennyi«, a másik azt fereli rá, hogy »nem«. Erre elkezdődik a hoci-nesze, adom — nem adom, veszem — nem veszem. A játék alapja egy darab — nem terítő nagyságú — papír, amit szaknyelven kalkulációnak hívnak. Amint a kalkulációt letették az asztalra, elkezdődik a tépés. (Van, aki a haját tépi a kalkuláció láttán.) Így aztán eljátszogatnak egy darabig. Közben hol mosolyognak, hol dühösen veszekednek, egymásról egyet és mást gondolnak és így tovább. MINDEGYIK FÉL természetesen arra törekszik, hogy a térítőből minél nagyobb darabot tépjen le. Elkezdik a térítőt húzni, cibálni. Akinek sikerül a másiknál nagyobb darabot szereznie, az örül. A másik bosszankodik, aztán jól megmarkolja a térítőt, és ő is ránt rajta egy jó nagyot. És ez így megy ... (Hogy meddig? Egy év múlva megmondom.) A terítőtépést némely személyek nagyon ügyetlenül művelik. Mindez azért van, mert nem értenek a pszichológiához. Egyik-másik személynél már az első pillanatra kitűnik, hogy milyen mohó, azonnal óriási darabot akar letépni a térítőből. Ezzel a másik felet feldühíti, és az is nagy elánnal fog neki a húzásnak. Ebből aztán konfliktus keletkezik. A rutinosabb képők megfontoltan, körültekintéssel közelednek a térítőhöz, kitapintják, hol a legkisebb az ellenállás, hol érhetnek hamarabb a célba. Apránként gyűjtik össze az óhajtott terítőmennyiséget. Nem akarnak mindjárt, az első fázisban learatni minden babért. Partnereik is másképp ülnek oda az asztalhoz, kevesebb bennük az indulat. Szó, ami szó, a terítőtépés felkészültséget, kellő áttekintést, jó taktikai érzéket és egyéb tulajdonságokat követel. KÖZGAZDASÁGi és fogalomelemzési értekezésemet ezzel befejeztem. Csupán azért adom közre, mert majdnem elhangzott a tv szilveszteri műsorában. —ai— A Gutenberg Kórus sikeres szereplései A Gutenberg Kórus december 9-én nagy sikerű koncertet adott a Kellner Sándor Művelődési Otthon helyiségében. Másnap, december 10-én részt vett a rádió Kóruspódium című műsorának nyilvános záróadásában. A kórus 192 együttes közül a legjobb 25 közé jutott, és végül bekerült abba a 10 együttesbe, amely részt vett a nyilvános rádióadáson. A kórus kiváló eredményének elismeréseképpen a rádió zenei főosztályától oklevelet kapott, a SZOT pedig a fenntartó művelődési otthont egy magnóval ajándékozta meg. További sok sikert kívánunk a kórusnak és vezetőiknek: Botka Valéria és Csányi László karnagyoknak. A váróterem sarkába húzódott, a tömzsi, piszkos vaskályha mellé. Zsebtükröt kotort elő, látta, az állát jócskán kiverte a kétnapos borosta. Szeretett volna megborotválkozni, de undorodott az állomás mellékhelyiségétől. Táskája lezárva hevert mellette, elodázta az egészet, majd talán holnap. Pislákolt a huszonötös körte a menynyezeten, homályban hagyta a padokat, a horkoló, nyögve szuszogó embereket, egy-két gyereket, anyjuk ölébe dőlve aludtak, félig betakarva kendőkkel, kabátokkal. Még három óra. Reggel már nem evett, türelmetlen volt, cellatársának csomagból kapott süteményét is visszalökte. Felkábultan hallgatta a nevelőtiszt, a börtönparancsnokság intelmeit, eliramodtak a feje felett a mondatok. Pénzt is kapott, egy év alatt nem keresett sokat, haza is küldtek, az »ellátás« is elvitt. A százasokat belső zsebébe rakta, a fakofferban elfért minden egyéb holmija. Azzal indult el: nem szabad emlékezni. Az emlékezés gyengíti az embert, az ő szakmájában pedig a gyengeség bukást jelent. Szakmának vette a tolvajlást, kicsit már gépiesen tette, szerzett rutinnal dolgozott, meglehetős biztonsággal. »Jó arcom van« — gondolta néha, és tényleg, elég tiszta vonásai voltak. Csak kétszer bukott le, egyszer három hónapot kapott, utoljára már egy évet. Köd osont be az ajtón, összébb vonta kiskabátját. Egy csomag nyomta az oldalát, elhúzódott. Aztán megnézte a pakkot. Kövér asszony őrizte, hajnal ÚTON előtti mély álomban döntötte kendős fejét a támlára, félig nyitott szájjal szuszogott, keze a kosárból kilógó terítőn pihent. Egy liba feküdt a pakkban, zsíros, hétnyolc kilós. Rózsaszínre tisztítva, egészen friss vágás, nyaka fehér papírba tekerve. Körülötte mindenféle füstölt áru: kilós szalonna, oldalas, zsírpapírban sertésmáj, néhány pogácsa. A kendő csücskével lenyomtatva egy barna, degeszre tömött falusi tárca. Az asszony keze a kendőn, a tárca kicsit elcsúszott alóla. A pislogó körtét ügyelte, alig vetett erre némi fényt. Előtte, háttal neki, két vasutas, elfáradt, egymásnak dűlő emberek. Fiatalabb nő két paddal előtte, alvó fiúcskát takar, a nagyobbik gyereke, a kislány halkan duruzsol. A kövér nő tovább aludt. Keze lejjebb csúszott, a terítő most jobban takarja a bukszát, de már egészen belenyomódik az oldalába a jókora fonott kosár. Tulajdonképpen csak egészen keveset kell fészkelődnie. Esetleg a kosarat, fülénél fogva, másként helyeznie. Mozdult egy keveset, felébred-e az asszony? Nem riadt fel, csak szusszantott, s mélyebben szedte a levegőt. A kislány, a két paddal előtte pusmogó, viszont lecsúszott az anyja mellől. Az ember mozdulatlan maradt. A gyerek, sorra nézegetve az alvókat, közelebb jött. Szemügyre vette a kövér asszonyt is. A libán kicsit eltűnődött, aztán hozzá fordult. — Szegény — mondta a betekert fejű állatra — szegény. — Hm? — Sajnálom. Én mindig sajnálom az állatokat. Te nem? — De ... Tulajdonképpen. — Gondoltam. — A gyerek az ember kezét nézte, keskeny, formás ujjait. Büszke volt a gyorsaságukra mindig. A kislány megérintette. — Te nem bántanád őket, ugye? Jó meleg a kezed. Nagyanyám minden héten csibét vág, neki vastag ujjai vannak. Markol. A tied más. — Más. — Zavartan nézett a gyerekre és zsebre dugta a kezét. A kislány megint a libára figyelt. — Én nem fogok állatot bántani. Ha vigyázok, szép marad a kezem. Anyuka mondta. Pokolian ostobának érezte magát A gyerek odébbment, puhán, szinte rebbenve. A terítő már teljesen a bukszán feküdt, csak a hasas tárca domborulata tetszett át rajta. Kicsit meglökte az egészet az oldalával: a kövér asszony horbantott egyet, s nehéz sóhajtással felnézett. A síneken túl halvány, fehéredő csík rajzolódott az ég aljára. Három kis csörrentéssel felébredt az ajtó előtt a jelzőberendezés. Alig észrevehető, csendes mozgás futott végig az embereken. Valaki dörmögve megjegyezte: — Tíz perc még. Elindult Mórról a személy ... várkonyi margit 1963- január 1» KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: Kétbetűsek: RT, MO, TO, LU, NA, RY, BN. 2. Francia betűszedő. 11. Ilyen tulajdonos is van. 12. Gyümölcsöt. 14. Vissza női név becézve. 16. Ketrecszerű hely. 17. Ilyen oltó is van. 18. Nyomdai gépterem. 20. Havat gyúr. 21. Vízi jármű. 22. Lócaszerű ágy éktelenül. 23. Vízi állat. 24. Dohány. 26. Négy különböző mássalhangzó. 29. Liszthez kevert vízzel készített pép. 31. Mint a 11. vízszintes. 32. Azon a helyen. 33. Fás terület. 35. Vissza göngyöleg. 36. Pénz németül. 39. Végtelen Pest megyei község. 42. Jelez. 44. Ló hajtója. 45. Pálca. 46. Római 103. 48. Horogra való csalétek. 49. Televízió egyik mesealakja (baba). 50. Állateleség. 52. Keverve dal. 53. Énekes madarat vissza. 54. Közlekedési területre. 55. Keresztrejtvényekben sokszor szerepelt király. 56. Rendkívüli jelenségre. FÜGGŐLEGES: Kétbetűsek OT, UT, RP, TA, KK, OC, SI, AS, LR. 61. Könyvek és újságok készítése a vakok számára, mégpedig a hat pont (. . .) kombinációjából álló Braille-féle betűkkel. 3. Gumós növény. 4. Szlovákul vessző. 5. Szerb— horvát nyelven letét. 6. Nyelvi alakulat, nyelvjárás (gör). 7............via, Pavlov Grigorjevics (1891—) szovjet-ukrán költő, publicista, állami díjas. 9. 10 pontos betűnagyság megjelölése. 10. Sivatagi állat. 13. Magyar Optikai Művek. 15. Fenevadak. 17. Végtelen Fejér megyei község. 19. Hangnem. 21. Ragadozó madár. 25. Az egyazonos elvek szerint készült betűk sorozata, melyet a nyomdász rendszerint garnitúrának mond. 27. Csík mássalhangzói. 28. Eleséges tömlő. 30. Dalmű. 34. Nyomdász- és művészkörökben használt német szó az olvasó figyelmét felkeltő sőt a szövegrész olvasására is rávezető, többnyire igen feltűnő rajzbeli vagy szedési elemeknek a fogalmára. 37. Szedőgép. 38. Latin szövetség. 30. Pest megyei község. 40. Ellenzők sapkáknak a homlok fölé kinyúló lapos, kemény része (ném). 41. Eb név. 43. Visszagurít. 45. Edény. 47. István, Péter, Tamás. 49. Óriáskígyó. 51. Fizimiska. 53. Ital. Beküldendő sorok: Vízszintes 2. függőleges 1., 9., 25., 34., 37. A helyesen megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. — Beküldési határidő: 1968. január 15. A decemberi keresztrejtvény helyes megfejtése: Hellogravir — Átmásolás — Auflage — Akcidens — Fűződrót — Kondíció. TÉLEN KÖDBEN JEGES, CSÚSZÓS ÚTON ÓVATOSAN VEZESSEN!