Typographia, 1969 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
2 A központi vezetőség ülése (Folytatás az 1. oldalról) Nemrend bronz fokozatának, ezenkívül a „Szakszervezeti munkáért” kitüntető jelvény egy arany és két ezüst fokozatának adományozására. — A szocialista munkaverseny keretébe tartozik az újítómozgalom. Ez nemcsak a megtakarított százmilliók, hanem ezzel együtt az emberek tudatának formálása végett is további fejlesztést és gondoskodást igényel. A közeljövőben elnökségünknek felül kell vizsgálnia az újítási rendelet végrehajtását, ezzel együtt feltárni mindazon körülményeket és fogyatékosságokat, amelyek fékező hatással vannak e mozgalom erőteljesebb kibontakoztatására. A beszámoló ezután a munkaerő-szükséglettel, az iparitanuló-képzés további feladataival és a szakmunkások továbbképzésével foglalkozott, majd a kongresszus határozatának másik nagy témakörére, a dolgozók munkakörülményeinek és életszínvonalának javítására tért át, megállapítva, hogy a határozat reálisan mérte fel a helyzetet, amikor kimondja: Tudatában vagyunk annak, hogy az életszínvonal további emelkedésének egyetlen forrását a nemzeti jövedelem növekedése, a szorgalmas, eredményes munka és a termelés gazdaságossága biztosítja. Az életszínvonal összetevői sokrétűek, alapvetően azonban a reálbér alakulásától függ. Ezért a kongresszus a harmadik ötéves tervben megjelölt 9—10%-os reálbér-növekedést tűzte ki célul, melynek időarányos részét teljesítettük. Sajnos — állapítja meg a beszámoló —, van egy-két vállalat, ahol annyi nominálbér-fejlesztést sem realizáltak ez évben, mint amennyi az ez év januári fogyasztói árrendezés kihatása volt. . A béren kívüli juttatás az életszínvonal másik összetevője, melynek mértékét tavaly nagy vita előzte meg. Itt is a higgadt megfontoltság győzedelmeskedett. Ennek eredményeként a szint tartása mellett némely esetben előrehaladás is történt (Csepel, Athenaeum). A munkaidő-csökkentés — Pártunk IX. kongresszusa határozatának célkitűzése nyomán hozzákezdtünk és nagy általánosságban be is fejeztük a munkaidő-csökkentést. A munkaidő csökkentése, annak előkészítése mind a szakszervezeti bizottságoktól, mind a központi vezetőség apparátusától jelentős erőfeszítéseket igényelt. Többek között szakszervezetünk kongresszusának javaslatára a SZOT és a kormány jóváhagyta, hogy ahol 48 óránál rövidebb a munkaidő — ilyen a nyomdaipar —, további négy órával csökkentsék. Ennek megfelelően a nyomdaiparban 45 óráról 41 órára csökkent a munkaidő. Ez azt jelenti, hogy az 1968. évre 87 vállalatnál kötöttek kollektív szerződést. A korábbiakhoz képest ma lényegesen nagyobb becsülete van a kollektív szerződésnek. A következő kollektív szerződéseket már két esztendőre kötik, melyeknek elkészítéséhez a vállalatok felügyeleti szerveivel egyetértésben irányelveket adtunk ki. A kongresszus nagy fontosságot tulajdonított a biztonságos munkafeltételeknek. — Mit tettünk ennek érdekében — vetette fel a kérdést Kimmel elvtárs. Először is alkalmas személlyel töltöttük be a munkavédelmi főfelügyelői állást. A vállalatokkal elkészítettük a munkavédelmi szabályokat, rendszeresen elemeztük a balesetek és a foglalkozási megbetegedések alakulását, munkavédelmi vetélkedőket szerveztünk, irányelveket adtunk ki a munkavédelmi őrség megszervezésére stb. Szakszervezetünk tagjainak több mint 10%-a nyugdíjas, több olyan felemás helyzet rendeződött, amely a korábbiakban csak a zavarkeltést szolgálta (három sima túlóra esetén). A munkaidő-csökkentés előkészítése és bevezetése a dolgozók aktivitásának erőpróbája volt. A tapasztalatok igazolják, ha egy-egy jelentősebb feladat megoldásához kikérjük a dolgozók véleményét, megosztjuk velük gondjainkat, akkor ennek gyümölcse nem marad el, mint ahogy most sem. A kiesett, közel 10%-os munkaidő behozásával, az ez évi termelési fejlesztéssel együtt, dolgozóink olyan eredményeket produkáltak, amelyek messze túlszárnyalják a korábbi éveket. Sajnos, a feladat végrehajtásánál mégis nehézségek merültek fel. A rendelet úgy szól, hogy a nyomdaiparban további 4 órával, azaz 41 órára kell csökkenteni a munkaidőt, és nem heti 41 és 1/4 órára. Egyesek kézlegyintéssel elintézve mondják- mit számít az a heti 1/4 óra. Joggal kérdezzük: Miért csak a dolgozók kárára lehet spekulálni az ilyen esetekben, és miért nem lehet egy rendelkezést úgy végrehajtani, ahogy azt kormányzatunk meghozza. A történtekért mi is felelősek és hibásak vagyunk — folytatta beszámolóját a főtitkár — és azon fáradozunk, hogy a mulasztást mielőbb korrigáljuk. A központi vezetőség kérése, hogy a szakszervezeti bizottságok és a nyomdák igazgatói szerezzenek teljes érvényt az ide vonatkozó rendelkezéseknek. A csökkentett munkaidő bevezetésének egyik feltétele az volt, hogy bércsökkentés nélkül kell bevezetni. Mégis akadtak vállalatok, ahol nem a 9,75%-os bérszorzót alkalmazták, hanem csak 9,1%-ot. Előfordult, hogy a bérek felszorzott összegét elkülönítették és pótlék címén fizették ki, és ezzel megrövidítették a dolgozókat (túlóra, csoportvezetői pótlék stb.). Hogy ilyen és hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, a szakszervezeti bizottságok, a szakszervezet központi apparátusa kísérje fokozottabb figyelemmel az egyes rendelkezések végrehajtását. A központi vezetőség egyben felhívja a vállalatok igazgatóinak figyelmét, hogy jobban ellenőrizzék a munkaügyi apparátusok tevékenységét, irtsák ki környezetükből ezt a káros, helytelen szemléletet, amely mind több helyen gyakorlatként jelentkezik. A dolgozók bizalomért cserébe bizalmat várnak, becsületes munkáért becsületes eljárást, nem pedig azt, hogy tizedekkel vagy más módon megrövidítsék őket, és pártunk politikáját, gazdaságpolitikáját nem azok javára hajtják végre, akiknek érdekét tulajdonképpen szolgálni akarja. — A központi vezetőség felszólította az elnökséget, hogy ahol a következőkben ilyen intézkedéseket tapasztal, ott kezdeményezze a szükséges felelősségrevonást. Kongresszusunk helyesen jelölte meg, hogy gondosan foglalkozzunk velük. Szakszervezetünk központilag 2790 nyugdíjast tart nyilván. Kitűnő módszernek bizonyult az önkormányzat a nyugdíjasok számára. Nemcsak társadalmi, hanem anyagi vonatkozásban is teljes önállósággal rendelkeznek. A kongresszustól napjainkig 813 központi nyugdíjas és özvegy 170 000 Ft segélyben részesült. A János-ünnepély bevételét részben a nyugdíjasok (részben az árvák) támogatására fordítottuk. 393 nyugdíjast üdültettünk, 317 szaktársunk nyugdíját régi szakszervezeti tagságuk alapján javaslatunkra felemelték. Ennek évi anyagi kihatása kb. félmillió forint. A továbbiakban a beszámoló az eszmei, politikai és kulturális nevelés terén meghatározott feladataink végrehajtásával foglalkozott. Az elnökség határozata szerint honosítottuk meg a kölcsönös információ rendszerét, melynek alapján 20 vállalattól kapunk havonta információt. Ily módon érzékelhetjük tagságunk mindenkori hangulatát. Eredményesen foglalkoztunk a szakszervezeti aktivisták felkészítésével is. Művelődési otthonaink tevékenységéről — Szakszervezetünk kultúrotthona azt a feladatot kapta a kongresszustól, hogy területi jellege mellett szélesebb körben biztosítsa szakszervezetünk tagsága számára a kultúrotthon igénybevételét. Mit tettünk ennek érdekében ? Vezetéslélektani tanfolyamot szerveztünk, ifjúsági klubot létesítettünk. — A szocialista brigádoknak gondot jelent a kulturális programok szervezése. Kultúrotthonunk ennek segítésére ez évben 10 kulturális rendezvényt tartott 3000 szocialista brigádtag és azok néhány száz hozzátartozója részére. Valamennyi rendezvény sikeres volt. — Ez évben kultúrotthonunk 15 vállalattal 281 brigádtagra kötött szerződést, vállalta e brigádok kulturális programjainak szervezését. Ennek hasznosságát bizonyítja, hogy 1969-re a szerződést kötő vállalatok száma 22-re emelkedett, a résztvevőké pedig 1000- re. A központi vezetőség elismerését fejezte ki a kultúrotthon vezetőségének azért, hogy ily következetességgel hajtja végre a kongresszus határozatát. — Kongresszusunk többek között, szükségesnek tartotta, hogy központi vezetőségünk többet és jobban foglalkozzon a testneveléssel, régi hagyományokkal rendelkező sportegyesületünk fejlesztésével. őszintén meg kell mondani, hogy erő és idő hiányában csak most kezdünk foglalkozni e témával. Nemzetközi feladataink, békevédelmi munkánk — Szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatainak és békevédelmi tevékenységének fejlesztését jelölte meg kongresszusunk határozatának IV. fejezetében. A határozat szerint kidolgoztuk nemzetközi és békevédelmi tevékenységünk irányelveit, amely a nemzetközi öszszefogás és a népek közötti barátság elmélyítését, a nemzetközi munkásmozgalom egységének segítését szolgálja. Meglevő kapcsolatainkat ezeknek a céloknak erősítésére használtuk fel. Nemzetközi tevékenységünkben jelentős helyet foglal el Vietnam hősiesen harcoló népének, igazságos ügyének politikai, erkölcsi és anyagi támogatása. Szakszervezetünk tagsága szolidaritását nagygyűléseken, vietnami műszakok rendezésével fejezte ki. Az anyagi támogatáson kívül saját vérükkel segítik vietnami testvéreink harcát az imperializmus ellen. A Csepeli Papírgyár dolgozói a kért 93 liter vér helyett 145 liter vért adtak. A beszámoló végezetül a tömegszervező, a választott testületek irányító tevékenységének továbbfejlesztésére hozott kongresszusi határozat végrehajtásáról számolt be. A kongresszus elé terjesztett jelentés szerint a szervezettség 91,1 százalékos volt. Ez az 1968. első félévének lezárása után 0,1 százalékkal magasabb, azaz 91,2 százalék. A tagdíjmorál alakulása is hasonló, amely 84,8 százalékról 85,2 százalékra emelkedett. Jelentősebb fejlődés nincs, ezért a tagszervezésre több gondot kell fordítani. A szakszervezeti demokrácia, a testületi vezetés és a testületek szerepe szakszervezetünk életében ténylegesen fejlődött. Ezt tanúsítja, hogy kongresszusunk óta szakszervezetünk központi vezetősége, a jelenlegit is beleértve, hatszor tartott ülést, és ezeken 12 jelentést és 8 tájékoztató jelentést tárgyalt. Elnökségünk a kongresszus óta 17 alkalommal ülésezett, 54 érdemi napirendet és 27 tájékoztató jelentést tárgyalt. Minden alapvető és fontos témában vezető testület határozott. A beszámoló végéhez érve el kell mondani, hogy XXXVIII. kongresszusunk határozatainak csak leglényegesebb pontjairól számoltunk be. Szakszervezetünk tevékenysége az elmúlt másfél esztendő alatt széles körű és sokszínű volt. Kongresszusunk határozatainak megvalósításával szolgáltuk pártunk politikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseit, és az azt kifejező Magyar Szakszervezetek XXI. kongresszusa határozatainak megvalósítását — fejezte be Kimmel Emil az elnökség beszámolóját.* A beszámoló után Gajda László a szervezési és káderosztály vezetője javaslatot tett a központi vezetőség mellett tevékenykedő három munkabizottság vezetőjére és tagjaira. Ezt követően az elnökség beszámolóját, a munkabizottság létrehozására tett javaslatot, továbbá az előre megküldött 1969. évi programtervezetet és a jövő évi ülések rendjét együttesen vitatta meg a központi vezetőség. Hozzászólások A vitában felszólaltak Balogh Béla (Alföldi Nyomda), Bankos István (Kossuth Nyomda), Fegyveres István (Vas megyei Nyomda), Katona József (PIV), Miseje Tivadar (nyugdíjas), Nagy Józsefné (Kossuth Nyomda), Ruzsínszky Sándor (Zrínyi Nyomda). A hozzászólások kiegészítették és megerősítették a vitára bocsátott előterjesztéseket. Felhívták a tanulóképzésnél tapasztalható hiányosságokra, továbbá a hozott határozatok ismertetésének szükségességére és betartására, a csökkentett munkaidő bevezetésének néhány problémájára, a családi üdültetés kiterjesztésére, valamint a tervek elkészítésénél a szakszervezeti bizottságok résztvételének szükségességére, a szakszervezeti szervek önállóságának növelésére, az alkalmazott bérrendszerek hiányosságaira. Miután a felszólalásokra Kimmel Emil főtitkár válaszolt, a központi vezetőség az előterjesztéseket egyhangúlag jóváhagyta. * A központi vezetőségi ülés második napirendi pontjaként az elnökség előterjesztése alapján szakszervezetünk 1969. évi költségvetése szerepelt. A költségvetéssel kapcsolatban a számvizsgáló bizottság figyelmeztetett a szervezettség terén mutatkozó lazaságok felszámolására. Ennek figyelembevételével a központi vezetőség elfogadta az 1969. évre szóló költségvetést. ★ Az ülés Pavlovszky Ferenc elnök zárószavával ért véget, melyben a központi vezetőségnek és egész tagságunknak eredményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánt. A kollektív szerződésekről és a biztonságos munkafeltételekről TYPOGRAPHIA 1969. január 1. A SZÁZESZTENDŐS KRÓNIKÁS A magyar munkásosztály első szakszervezeti lapjának a Typographiának első száma 1869. május 1-én jelent meg. Megjelenését éles és széles körű viták előzték meg, mert az időben hazánkban a „nyomdai dolgozóknak csak 35%-a beszélte a magyar nyelvet, 30%-a pedig egyáltalán nem értett magyarul”. Nem azt vitatták, hogy legyen-e lapja a nyomdászok önképzőegyletének, mely a szakszervezet elődje, hanem magyar vagy német vagy mind a két nyelven jelenjen-e meg, és mi legyen a lap neve? Végül: Typographia lapcímben egyeztek meg, ez se magyar, se német, hanem nemzetközi szó. A lap két nyelven jelent meg, de komoly és heves harcok folytak még továbbra is e körül, majd 1885. augusztus 14-én megjelent a Typographia német nyelvű mellékleteként a Gutenberg 1. száma. Ezzel a nyelvi vita hosszú időre lezárult. A lap hasábjain megjelentek a kibontakozó munkásmozgalom eseményei: a szervezkedés, a bérkérdés, a segélyezés, önképzés, kultúra, és mindezek mellett mind élesebben: a tőkések és a kizsákmányolás elleni harc ... Szakszervezetünk ma már nemcsak a nyomdászok, hanem a papíripar és a sajtó dolgozóinak is összefogó érdekképviselete. A Typographia egyben jogutóda a Könyvkötők Lapja és a Lithographia című szakszervezeti lapoknak, melyek az 1948- ban létrejött szakszervezeti egyesülés óta megszűntek. A teljesség igénye nélkül indítjuk el cikksorozatunkat. Nem történelmet, nem állásfoglalást írunk le. A Typographiából és megszűnt társlapjaiból idézünk; mondják el e lapok véleményüket egy-egy eseményről, mely a száz esztendő alatt történt nyomdászokkal, könyvkötőkkel, grafikusokkal. Meggyőződésünk, hogy a Typographia centenáris esztendejében érdemes feleleveníteni olyan eseményeket, melyekből kiviláglik, mily nagy erő a nyomtatott betű a munkásosztály felemelkedési küzdelmeiben. A Typographia 1. számában megjelent vezércikkében Sauerwein Géza így ír az újság megindulásakor: MŰTÁRSAINKHOZ! .. Milliók keblében a természet ébredésével újra felébred a már kihalni látszó remény szikrája, s nincs halandó, legyen az agg vagy ifjú, gazdag vagy szegény .. . ki ürömmel ne üdvözölné a tavasz eljöttét. Itt a kikelet! Így köszönt be lapunk is tisztelt műtársainkhoz, remélve, hogy hirdetője azon tavasznak, melyre Gutenberg tanítványai már oly hosszú évsoron át epedve várnak, szintoly osztatlan örömmel fog üdvözöltetn körükben, mint üdvözöltetnek a természet tavaszának tisztelői, az összes emberiség által.*’ „Itt a kikelet! — mert végre hozzánk is behatolt azon ragyogó napsúgóra, melynek századok előtt tört utat halhatatlan mesterünk, Gutenberg János, felszabadítván lángeszével, magasztos találmányával az emberi szellemet sötétség kovácsolta békéiből.* .. Harmadik éve, hogy a pestbudai könyvnyomdászok — követve a külföldi műtársak példáját — ,,önképző egyletet” alapítottak, elismervén, hogy anyagi helyzetünk valódi javítása csakis úgy lehetséges, ha szellemi kiképzésünket állítjuk előtérbe.” A vezércikk ezután elmondja,, hogy a fővárosi nyomdászoknak még csak egyharmada tagja az egyletnek és a nagyobbik hányad még „mindig téli álmát alussza”. De mindezek dacára bizakodó hangot üt meg, s a továbbiakban a fejlődő könyvtárról, a szakkönyvekről, az önképző egylet által indított magyar, német, francia és más nyelvtanfolyamokról tesz említést, majd így folytatja. .. Anyagi érdekeink óvását illetőleg, úgy véljük, elég lesz megemlítenünk, miszerint a legutóbbi árfelemelési mozgalom kezdeményezése, valamint rendzavarás nélküli, sikeres bevégzése csakis önképző egyletünknek köszönhető. Mindez azonban még nem elégséges, s még mindig távol állunk kitűzött célunktól. Ennek elérhetésére szükséges, hogy hazánk összes nyomdászai öntudatra ébredjenek.” A Typographia első száma négy oldalon jelent meg. A többi között ismerteti az 1867. évi szeptember 14-én életbe lépett szedők árszabályát, a szerkesztőhöz intézete levelet, egyleti és egyéb tudósításokat. m. l. Nyugdíjasok öröme A cikk címét kiegészítjük: Nemcsak a megajándékozott nyugdíjasok, hanem az ajándékozó dolgozók öröme is, hogy fehér asztalnál vendégelhetik meg a volt, ma már nyugdíjas munkatársaikat. A tanítómesterek megbecsülését mutatja ez, a humanista gondolkozás gyakorlati alkalmazását. Szívesen mondjuk el, hogy szakszervezeti bizottságaink, vállalati vezetőink az idősebb, munkából kiöregedett dolgozókra hálával gondolnak, s támogatják őket. AZ AKADÉMIAI NYOMDÁBAN 200 nyugdíjas találkozott a fehér asztalnál volt munkatársaival, művezetőivel, tanítványaikkal. A vállalat igazgatója s az szb-titkár meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, s kívánt hosszú, és egészséges életet a nyugdíjasoknak. A CSOMAGOLÓ ANYAGGYÁR három telepének nyugdíjasait decemberben újszerűen látta vendégül a vezetőség. A mintegy 200 nyugdíjas egy részét, azokat, akik még bejárnak, és megkeresik a havi 500 forintot, uzsonnára hívták meg. Azokat pedig, akik egyedül, támasz nélkül vannak, már nem tudnak dolgozni, de hosszú éveket töltöttek a gyár kötelékében, és a nyugdíjuk ezer forinton alul van, egyenként 300 forint értékű élelmiszer csomaggal ajándékozták meg. A csomagokat a megajándékozottak lakásán adták át. AZ OFFSET NYOMDA Kazinczy utcai 2. sz. telepének szakszervezeti bizottsága negyven nyugdíjast vendégelt meg. A nagy szeretettel fogadott idős volt munkatársaik tiszteletére az üzem kiszesei műsort adtak: fellépett Kemenes Sarolta kiváló magyarnóta-énekes is. Az összejövetelen a telep vezetője üdvözölte a megjelenteket. AZ EGYETEMI NYOMDA szakszervezeti bizottsága és vállalatvezetősége december 21-én látta vendégül az üzem 120 nyugdíjasát. Az öregek részére díjtalan tombolát rendeztek, 30 értékes tárgyat nyerhettek a szerencsés kezű sorshúzók. A tombola után vetített képes előadásban ismertették a vendégekkel az Egyetemi Nyomda fejlődését Köszöntjük a kitüntetetteket A magyar sajtó napja és a kommunista sajtó 50 éves fennállásának alkalmából december 6-án kitüntetéseket adtak át eredményesen dolgozó újságíróknak, szerkesztőségi és kiadói alkalmazottaknak. Szakszervezetünk elnöksége nevében köszöntjük a kitüntetetteket és további jó munkát kívánunk. Kormánykitüntetést kaptak: a munka Érdemrend ARANY FOKOZATÁT: Dancs József, a Szabad Föld rovatvezetője, Héra Zoltán, a Népszabadság rovatvezető-helyetese, Pallás Imre, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztője, Siklósi Norbert, a MÚOSZ főtitkára, Tatár Imre, a Magyar Hírlap főmunkatársa, Vértes Imre, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja. a munka Érdemrend ezüst FOKOZATÁT: Bajnok Zsolt, az MTI rovatvezető-helyettese, dr. Bernát Ivánné, az Autó-Motor főszerkesztője, Borbély György, az MTI Műszaki Osztály vezetője, Csuhas Cs. Géza, a Lapkiadó Vállalat igazgatóhelyettese, id. Fazekas János, az egykori Nyír-vidék nyomdásza, Hári Sándor, a Zalai Hírlap főszerkesztő-helyettese, Horváth József, a Népszabadság főmunkatársa, Kapper Emil, a Dolgozók Lapja főszerkesztője, Keserű Ernő, a Magyar Nemzet munkatársa, Kékesdi Gyula, a Népszabadság főmunkatársa, Komornik Ferenc, a Magyar Ifjúság szerkesztő bizottságának tagja, Kovács József, a Népszabadság munkatársa, Kristóf Károly, a Füles olvasószerkesztője, László Miklós, az Esti Hírlap főmunkatársa, Mátray Ferenc, a Népszava tördelőszerkesztője, Mészáros Ottó, a Pest Megyei Hírlap rovatvezetője, dr. Szegő Sándorné, az MTI Fotó szerk. rovatvezetője, Szilágyi Béláné, a Nők Lapja rovatvezetője, Szombathelyi Ervin, a Népszava munkatársa, Zala Tamás, a Magyar Nemzet főmunkatársa. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT: Bírna Tibor, a Nógrád rovatvezetője, Csécsey József, a Népsport rovatvezetője, Csépányi Lajos, az Észak- Magyarország rovatvezetője, Hammel József, a Kelet-Magyarország fotóriportere, Imre Gyuláné, a Népszabadság gépírója, Kovács Ibolya, az MTI gépírónője, Kutas Lászlóné, az Élet és Tudomány főszerkesztő-helyettese, Mikulás Ferenc, a Gumiipari Hírlap főszerkesztője, dr. Lányi György, a Búvár szerkesztője, Lengyel Ferencné, a MUOSZ munkatársa, Lődi Ferenc, a Dél-Magyarország munkatársa, G. Molnár Ferenc, a Heves megyei Népújság főmunkatársa, Nagy Z. Imre, a Lobogó fotóriportere, Nyakas István, a Tolna megyei Népújság rovatvezetője, Papa Zoltán, a Csongrád megyei Hírlap olvasószerkesztője, Petrovics László, az MTI fotóriportere, Rosta Endréné, a Magyar Szemla munkatársa, Sass Ervin, a Békés megyei Népújság rovatvezetője, Simon Béla, a Szolnok megyei Néplap rovatvezetője. Szabó Imre, a Villamosgép szerkesztő , Vadas Sándorné, az Izzó szerkesztője. Százévesek. Ismét százéves jubileumokról adunk hírt. A Játékkártyagyár 1969-ben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A vállalat dolgozói nagyban készülődnek az évfordulóra, és különböző új termékekkel, köztük mini römikártyával is emlékezetessé kívánják tenni centenáriumukat . Ugyancsak ebben az évben ünnepli megalakulásának 100. évfordulóját a pécsi nyomdászok szakszervezeti csoportja, ők is készülnek az ünnepség megrendezésére.