Typographia, 1970 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
2 A nyomda- és papíripar fejlesztéséről tanácskozott központi vezetőségünk (Folytatás az 1. oldalról) Vetetlen mértékű túlóráztatás miatt növekedett például az Oloffibeszűrődések száma is. Javítani kell a nyomdaipari bérezést és a munkakörülményeket A jelentés nem foglalkozik az elégtelen nyomdaipari bérezéssel sem, pedig a rossz munkakörülmények mellett ennek is nagy szerepe van a szakmunkás-elvándorlásban Az elmúlt években például majdnem 300 ofszet gépmestert képeztek ki, de már felét sem lehet megtalálni a nyomdavállalatoknál. A központi vezetőségnek az a véleménye, hogy a minisztérium terve műszakilag is csak a szinttartásra elegendő, de a fejlesztéshez, főleg pedig a dolgozók munkakörülményeinek a javításához kevés. Szükségesnek tartja az anyagi eszközök nagyobb arányú koncentrálását — ebben a minisztérium határozottabb intézkedéseit, a fejlesztés főbb irányainak megjelölését, például az ofszet nyomtatás bővítését, központi fényszedő üzem létrehozását, a nyomdai gépjavítás megoldását, az alkatrészellátás jobb biztosítását stb. Alapvető és soron kívüli kérdésnek tartja a központi vezetőség a nyomdaipari szakmunkásképzés mielőbbi javítását, az új tanulóintézet létrehozását. Ezek miatt született a KV- nak az a határozata, hogy a minisztérium a IV. ötéves tervre vonatkozó elképzeléseit vizsgálja felül és a tapasztalatok hasznosításával dolgozza át. A központi vezetőség a továbbiakban elfogadta az 1970. évi programot és az első félévi munkatervet, valamint a szakszervezet évi költségvetését. K. A. TYPOGRAPHIA Átadták a szakmai elnökség sajtópályázatának díjait A „Társadalmi életünk demokratizmusa” címmel 1969. évre meghirdetett sajtópályázat díjait december 13-án adták át az újságírók és lapkiadói dolgozók szakmai szakszervezeti elnökségén. A bíráló bizottság a 2000 forintos első díjat Várkonyi Andrásnak (Magyar Hírlap) ítélte „Encsen a köd nem oszlik” című írásáért. Második díjat és 1700 forintot Kovács Imre (Szabad Föld) nyert „A bizalom fékjei” című cikkével. A harmadik díjat dr. Fazekas László (Népújság, Eger), a negyediket Hatvani Dániel (Petőfi Népe), az ötödiket Földi Iván (Magyar Rádió), a hatodikat Kristóf Attila (Magyar Nemzet) kapta. Magas színvonalú pályamunkáiért dicséretben részesültek: Szenes Imre (Népszava), Zám Tibor (Petőfi Népe), Garami László (Egyetemi Élet) és Venesz Károly (Nógrád). 1970. január 1 Szakszervezetünk 1970. évi költségvetése A tagdíjbevételnek több mint a felével, négy és negyedmillió forinttal az alapszervek gazdálkodnak Szakszervezetünk elnöksége december 12-i ülésén tárgyalta és hagyta jóvá a szakszervezet 1970. évi költségvetését. Mind az előterjesztésből, mind a vitából kitűnt, hogy a vállalati szakszervezeti bizottságok az előző évekhez viszonyítva gondosabban készítették el költségvetésüket. Bár a szervezettség mértékében az előző évihez képest változás nem tapasztalható, az idei évre ennek jelentős javítását tervezték. Számoltak a költségvetések a tagdíjfizetési készség javításával is. Az összevont költségvetés 1970-ben a bruttó tagdíjbevétel 500 ezer forintos emelkedésével számol A tervezett tagdíjbevétel 52 százaléka, mintegy 4 millió 250 ezer forint visszakerül az alapszervezetekhez. Ebből az összegből 2 millió 200 ezer forintot segélyezés és egyéb szociális juttatás címén közvetlenül kap vissza a tagság, 1 millió 400 ezer forintot kulturális és sportcélokra fordítanak, a fennmaradó bevételi rész nyújt fedezetet az alapszervezeti függetlenített tisztségviselők bérére és közterhére, valamint egyéb, a mozgalmat szolgáló szervezési, ügyviteli költségek fedezésére. A tagdíjbevétel 48 százaléka az, amelyet központilag használnak fel. Ebből a részből a szakszervezeti központ fenntartásán kívül mintegy egymillió forint szociális, kulturális, sport- és egyéb támogatás címén közvetve a tagsághoz kerül. A tagdíjbevételnek az a része, amely a központban kerül felhasználásra, biztosítja a szakszervezet érdekvédelmi, politikai, nevelő munkájához a mozgalom továbbfejlesztéséhez, az előttünk álló időszerű és távlati feladatok megvalósításához szükséges pénzügyi fedezetet. Szakszervezeti tagságunk előtt ma már világos, hogy az általuk befizetett tagdíj nemcsak arra szolgál, hogy azt teljes mértékben közvetlenül vissza is kapják valamilyen formában, hanem arra is, hogy a mozgalom minél többet tehessen érdekükben akár alapszervezeti, akár országos, vagy nemzetközi szinten. A költségvetési adatok, a befolyt tagdíjak felhasználásának ismertetése csak kísérő, számszerű kommentálása annak a széles körű munkának, amelyet a szakszervezet nap mint nap folytat a dolgozó tagság érdekében. Ha visszalapozzuk a Typographiának csak néhány számát, az is illusztrálja a szakszervezetnek a dolgozók javára folytatott határozott érdekvédelmi munkáját. A szakszervezet a dolgozókat ért minden sérelmet kivizsgál, és van ereje hozzá, hogy igazságos elintézést biztosítson. A tagdíjakat megsokszorozva kapják vissza dolgozóink a munkavédelem, a szakmai és politikai művelődés, a kulturált munkakörülmények terén mindinkább fokozódó eredményekben. Kimagasló nemzetközi eseményünk A Typographia múlt havi számában tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Nyomdaipari Szakszervezetek Állandó Bizottságának soron következő ülése — szakszervezetünk szervezésében — Budapesten lesz. A december 2-án és 3-án megtartott tanácskozás nemzetközi szinten megtárgyalta a legfontosabb időszerű szakszervezeti és politikai kérdéseket. Erről az alábbi közlemény részletes összefoglalást nyújt, és közli a végrehajtandó feladatokról szóló határozatokat, melyek közül elsősorban a III. nemzetközi konzultatív konferencia előkészítésének munkatervét és Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos felhívást emeljük ki. A Nyomdaipari Szakszervezetek Állandó Bizottsága 1969. december 23-án Budapesten, a Magyar Népköztársaság fővárosában tartotta meg 7. ülésszakát. 1. Az ülésen a következő bizottsági tagok vettek részt: OEHLER szaktárs, az Állandó Bizottság elnöke; ARCESE szaktárs, az Olasz Nyomda- és Papíripari Szakszervezet főtitkárhelyettese; BESNIER szaktárs, a Francia Nyomdászszövetség főtitkára; PASKOV szaktárs, a Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének elnöke; SPOLÁK szaktárs, a Csehszlovák Sajtódolgozók Szakszervezetei Föderatív Bizottságának elnöke; MOLNÁR szaktárs, a Szlovák Nyomdaipari Szakszervezet elnöke; BROSZKIEWICZ szaktársnő, a Lengyel Nyomdászszövetség titkára; TAKAHASHI szaktárs, a Japán Nyomdaipari és Kiadói Dolgozók Szakszervezetei Általános Szövetségének (ZENINSOREN) főtitkára; SUZÁ szaktárs, a Kolumbiai Nyomdaipari Szakszervezet (ULITIC) elnöke; ELIDRISSI szaktárs, a Marokkói Nyomdaipari Szakszervezet (UMT) főtitkára. Mint vendégek részt vettek még: KIMMEL szaktárs, a Magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára; LÁM ATTAGONZALEZ szaktárs, a Chilei Sajtódolgozók Országos Szövetségének elnöke. II. Az Állandó Bizottság Elnöke beszámolt a bizottságnak a 6. ülésszak óta végzett munkájáról. Értékelte a különböző országok nyomdaipari szakszervezeteinek akcióit, és vázolta a soron levő feladatok konstruktív perspektíváit. Az Állandó Bizottság elfogadta a beszámolót, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tudományos-technikai fejlődés a nyomdaiparban, valamint a szakszervezeti tapasztalatok állandóan újabb problémákat vetnek fel. Mindebből szükségszerűen adódnak a nyomdaipari szakszervezetek feladatai a nemzetközi együttműködés terén. Az Állandó Bizottság tagjai különös figyelemmel értékelték az 1969. júliusában tartott tudományos-technikai forradalom problémáival foglalkozó szeminárium megrendezését és eredményeit, valamint az ezekből adódó szakszervezeti feladatokat. A III. nemzetközi konzultatív konferencia előkészítésére — a 6. ülésszakon — elhatározott intézkedéseket a VII. szakszervezeti világkongresszus határozatainak figyelembevételével konkretizálták. Az Állandó Bizottság tevékenységének középpontjába a világkongresszus „Szakszervezeti orientáció és akció dokumentuma” által tartalmazott feladatokat állítja a nemzetközi szakmai egység megvalósítása céljából. Az Állandó Bizottság mindenütt éreztetni fogja tevékenységét, ahol a nyomdaipar dolgozóinak érdekeiről van szó, erősíteni fogja törekvését a nyomdaipari dolgozók nemzetközi egységakciójának helyreállításáért, figyelmesen fogja elemezni a nyomdaipar valamennyi szakszervezeti és szakmai problémáját, és megfelelő intézkedéseket fog tenni a nemzeti nyomdaipari szakszervezetek kezdeményezéseinek támogatására. Az Állandó Bizottság ismételten kifejezi szolidaritását a vietnami nép hősi harcával. Az Állandó Bizottság teljes felháborodással és megrendüléssel emeli fel szavát az amerikai imperializmus vietnami tömeggyilkosságai ellen, és csatlakozik ahhoz a világmozgalomhoz, mely e népirtás azonnali befejezését és az agressziós csapatok azonnali kivonását követeli Vietnamból. Az Állandó Bizottság mély nyugtalanságát fejezte ki a közel-keleti konfliktus állandó kiszélesedése miatt, mert az komoly veszélyt jelent a világbéke számára. Az izraeli kormány álláspontjában olyan vonásokat lát, melyek kifejezésre juttatják annak azon akaratát, hogy az arab népekkel szemben kitart ellenséges céljai mellett. Az USA és más imperialista hatalmak támogatásával a Közel-Kelet háborús tűzfészekké válhat, mely a világbékét mindinkább veszélyezteti. Kifejezték szolidaritásukat a japán dolgozók Okinawa szigetének visszaadásáért folytatott harcával, és a világ minden dolgozójával, akik az imperializmus ellen, a békéért harcolnak. III. Az eddigi munka alapos elemzése után az Állandó Bizottság megállapította az 1970-es év munkájának súlypontjait. Az elfogadott munkaterv a III. nemzetközi konzultatív konferencia, valamint Latin-Amerika nyomdaipari szakszervezetei képviselőinek 1970 februárjában, Bogotában (Kolumbia) tartandó találkozójának előkészítésére és megszervezésére irányul. Az Állandó Bizottság üdvözölte Vladimir Iljics Leninnek, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő vezetőjének és a világ első szocialista állama vezetőjének, születése 100 éves évfordulója tiszteletére az SZDSZ VII. világkongresszusa által elfogadott határozatot. Kifejezte meggyőződését, hogy a nyomdaipar dolgozói és szakszervezetei a mindenkori nemzeti feltételeknek megfelelően méltó formában fognak megemlékezni V. I. Lenin, a világ első szocialista állama megalapítója születésének 100. évfordulójáról. IV. Sáza szaktárs beszámolt azokról az intézkedésekről, melyeket a latin-amerikai nyomdaipari szakszervezetek képviselői konzultatív találkozójának előkészítése érdekében tettek. Ezen beszámoló alapján elhatározták azon küldöttség összetételét, mely az Állandó Bizottság képviseletében a találkozón részt vesz, valamint különféle szolidaritási intézkedéseket a találkozó támogatására. V. Az Állandó Bizottság tagjai 1969. december 4-én a magyar szaktársakkal együtt közös üzemlátogatáson vettek részt az Athenaeum Nyomdában. Az Állandó Bizottság meleg köszönetét fejezte ki a magyar Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének a VII. ülésszak előkészítéséért és megszervezéséért. Budapest, 1969. december 4. KÖZLEMÉNY A Nyomdaipari Szakszervezetek Állandó Bizottságának 7. üléséről Húszéves a Borsodi Nyomda November 29-én délután új székházuk kultúrtermében ünnepi megemlékezésre gyűltek össze a borsodi nyomdászok. Miskolc felszabadulásának negyedszázados évfordulójának megünneplése mellett felidézték a húsz évvel ezelőtti napokat, amikor is sok kis, teljesen elavult felszerelésű magánnyomdából megalakult az állami Borsodi Nyomda a Széchenyi utca 103. házban, amely 18 éven át volt második otthona a miskolci nyomdászoknak. Az épületen kívül néhány felújított nyomdagépet és egyéb berendezést is kaptak. Mindez azonban kevés volt a gyors ütemű iparfejlesztéssel együtt járó, megnövekedett nyomtatványigények kielégítésére. Az új sajtópalotában Az új nyomdaüzem felépítésének gondolata és terve már röviddel a Széchenyi utcai helyiségbe való beköltözés után felvetődött, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez valósággá váljék. A megye és a város vezetői sokat tettek azért, hogy több évi tervezgetés és halogatás után végre megépülhetett az új sajtópalota és nyomdaüzem. 1968 tavaszán a miskolci nyomdászok elhagyták a sötét, piszkos, egészségtelen régi üzemet, és elfoglalták új, világos, tágas csarnokokkal rendelkező üvegpalotájukat. Büszkék rá, és hálásak érte. Ezt munkájukkal is bizonyítják. A vállalat kapacitása az átköltözés óta ugrásszerűen megnőtt — közel kétszeresére emelkedett. A Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében készül az Észak-Magyarország és 1969 szeptemberétől a Déli Hírlap is, naponta összesen hetvenezer példányban. Ezenkívül 25 különböző üzemi és időszaki lapot nyomtatnak heti 35 ezer, illetve havi 18—25 ezer példányban. 1969-ben a lapokhoz mintegy 800 tonna rotációs papírt használ fel az üzem. Új feladat: a további bővítés A lapkészítés mellett a vállalat fő feladata, hogy kielégítse a megye ipari üzemeinek és intézményeinek nagyarányú nyomtatványigényét. A meglevő ipari üzemek növekedésével nő a nyomtatványigény is, ezenkívül évről évre új üzemek épülnek és lépnek a termelésbe, és ezek új nyomtatványfogyasztóként jelentkeznek. Az új gazdasági mechanizmusban nő a nyomtatott reklám- és prospektusforgalom is, nem is szólva külön a műszaki-gazdasági információ iránti igény ugrásszerű növekedéséről. Valószínű, hogy az új sajtóház tervezői ezeket nem vették figyelembe, amikor évekkel ezelőtt elkészítették a jelenlegi üzem tervét, mert az már most kicsinek bizonyul. További bővítésre, építkezésre lenne szükség — mindenekelőtt a raktározás megoldására. A nyomda kapacitása tovább fog növekedni. A szakmunkáshiány megszüntetése érdekében már a múlt évben emeltük ipari tanulóink létszámát. Ezek egy-két év múlva önálló szakmunkásokká válnak, és így lehetségessé válik a jelenlegi kétműszakos termelés helyett a háromműszakos termelés bevezetése További kapacitásnövekedést jelent új, gyors járatú nyomógépeknek termelésbe állítása a jövő év folyamán, továbbá az ofszet-technológia kifejlesztése. Miskolc város felszabadulásának huszonöt éves és a vállalat megalapításának húszéves évfordulóját a borsodi nyomdászok örömmel ünneplik, mert jó körülmények között dolgozhatnak, és elégedettek, mert munkájukat megbecsülik. Ezt bizonyítja többek között az, hogy a mai jubileumi ünnepségen három nyomdász kapja meg a Kiváló Dolgozó jelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. 75 ezer forint jutalmat oszt ki a vállalat a törzsgárdatagoknak — összesen száz dolgozónak —, amelyből ki-ki az eltöltött idő arányában részesül. Ezen kívül is mintegy 100 ezer forintos öszszegű célprémiumban részesülnek a vállalat dolgozói, ha az év közben két ízben is felemelt tervet teljesítik. Az eddigi eredmények alapján és nyomdászaink szorgalmát, munkaszeretetét figyelembe véve, a prémiumot is megkapják. SZEMES ISTVÁN igazgató A szovjet kutatóintézet továbbfejlesztése A világ egyik legnagyobb nyomdaipari kutatóintézetét, amely Moszkvában működik, átszervezik annak érdekében, hogy a kutatómunka hatásosabban szolgálja a szovjet nyomdaipar gyorsabb ütemű fejlesztését. A moszkvai központi kutatóintézetet a kijevi fiókintézettel együtt — kormányhatározat alapján — a nyomdaipar komplex problémáival foglalkozó össz-szövetségi tudományos kutatóintézetté fejlesztik. Sürgős feladatkörébe tartozik, hogy segítséget nyújtson az iparnak az időszerű problémák megoldásában.