Typographia, 1971 (103. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. JANUÁR 1. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 1 FORINT 103. évfolyam * A NYOMDA­, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * 1. SZÁM 40 ezren egy emberként! írta: KIMMEL EMIL az új esztendő küszöbén az emberek telve optimizmus­­­­­sal, reményteli várakozással készülnek a következő esztendőre. A tervezést megelőzi a számvetés, hiszen csak a múlt tapasztalataira, a jelen eredményeire épülhet­nek a jövő elképzelései. A számvetés, szakszervezetünk esetében, számadást is jelent, hiszen nemcsak az 1970-es esztendőt zártuk, de be­fejeztük népgazdaságunk harmadik ötéves tervét, a XXXVIII. kongresszus óta eltelt négy esztendővel pedig választási ciklusunkat zárjuk. Mindent egybevetve, nagyon kedvező az alkalom a számvetésre, a jövő elképzeléseinek alakítására. Mindkettőt megkönnyíti, hogy néhány héttel ezelőtt pártunk kongresszusa végezte el a számvetést és fogalmazta meg a soron következő teendőket, és ezzel együtt legfontosabb célkitűzéseinket. Mit tettünk, mit végeztünk, kérdezzük önmagunktól és ezzel együtt szakszervezetünk tagjaitól? Azt, amit tennünk kellett, amit társadalmunk összérdekei várnak tőlünk. Szakszervezetünk tagsága büszkén mondhatja: az egész munkásosztállyal, a magyar dolgozó néppel együtt teljesí­tette kötelességét. Közismertek a papír-, a nyomdaipar, a magyar lap- és könyvkiadás gondjai. A nagyfokú elmaradottság, az ala­csony technikai, műszaki színvonal, a munkaerőhiány. Az egyre fokozódó igények mind nagyobb erőfeszítést köve­telnek a papírgyári munkástól, a kiadói szakembertől és a nyomdásztól. Az elmúlt öt esztendő alatt 27 százalékkal növekedett a papíripar és 32 százalékkal a nyomdaipar termelése. Ér­tékét növeli, a becsületes munkát igazolja, hogy ennek túl­nyomó többsége a termelékenység növekedésének eredmé­nye. A művelődési óhaj, a mindinkább szakosodó tudomány igényeinek kielégítése egyre nagyobb feladatot állít könyv- és lapkiadásunk elé. Szakszervezetünk tagjai, akik között megtalálható a papírgyári facsiszolótól kezdve a lap és a könyvelőállítás különböző fázisainak minden rendű és ran­gú munkája, felismerték céljaik azonosságát. Tevékenysé­güket­ mind szorosabbá fonja az a tudat, hogy híven kíván­ják szolgálni népünk egyre növekvő igényeinek kielégíté­sét, sokoldalú tájékoztatását. Az összes eredmény mellett ez a felismerés, ez a társa­dalmi kötelezettség, mely egybeforrasztja a szakszervezet tagságát, mondhatni a legértékesebb valamennyi között. Csakis ily módon lehetett képes ez a munkásréteg eleget tenni minden kötelezettségének. Így kopnak el a korábban oly jellemző szakmai széthú­zások, így emelkedik, így lesz az egyéni, a szakmai érdek a közös cél elérését biztosító társadalmi érdekké. Nagyszerű érzés ennek felismerése után ilyen alapon szőni a jövő terveit. A tervek egybeesnek a tagság kíván­ságával, óhajával, mely iparágaink kedvező fejlesztését kéri a szükségletek kielégítése érdekében. Bízva abban, hogy társadalmi kötelezettségét teljesítve, annak elismeré­se mind anyagiakban, mind erkölcsiekben csak növeked­het. Mint ahogy a múltban, most sem kérdezzük, mi a felté­tele, hogy időben megjelenjenek — bármilyen erőfeszíté­sek árán is — a tankönyvek, a folyóiratok és egyéb kultu­rális vagy tömegtájékoztató kiadványok. Ismerve pártunk, kormányunk vezetőinek törekvését mind a papíripar, mind a nyomdaipar fejlesztésére, amely eredményeiben javítja a könyv- és a lapkiadás helyzetét, most azoktól kérjük a gyors, hathatós intézkedéseket, akik a végrehajtásért felelősek. Tudjuk, hogy a tanuláshoz, az informálódáshoz, a műve­lődéshez könyv, folyóirat, napilap szükséges. Tudjuk, hogy a tudomány eredményeit, az irodalom alkotásait könyv­vel, papíron, nyomtatott betűvel lehetséges közkinccsé ten­ni. Hogy ezek kellő időben és biztosan az emberek kezébe kerüljenek, az csakis szakszervezetünk tagságának mun­kássága révén lehetséges. Céljaink közismertek: a tényleges társadalmi szükséglet kielégítése, mind nagyobb választékban, mind jobb minő­ségben, minél kevesebb ráfordítással. E kötelesség teljesí­tése továbbra is munkáshivatással párosult, kellő szakmai szinten végzett gondos munkát igényel. Szakszervezetünk tagságának megvan erre a tudatos tö­rekvése, amely az egyre javuló feltételek biztosítása esetén kellő eredményt, sikereket érhet el. Szakszervezetünk a soron következő XXXIX. kongresz­­szusára készülve, most alakítja, formálja terveit, elképze­léseit, hogy az elkövetkezendőkben is, eddigi törekvéseivel összhangban jelölje meg szakszervezetünk mindazokat a feladatokat, amely tagságunk társadalmi kötelezettségének mind gazdagabb, mind eredményesebb teljesítését segítik. Ha szakszervezetünk történelme során valaha, akkor most felemelt fejjel, társadalmi kötelezettségei felismeré­sének és teljesítésének tudatában, 40 ezren egy emberként léphetünk az 1.új esztendő küszöbére. BRIGÁDOK A KONGRESSZUSÉRT Öregbítették a szakma becsületét Néztük a tévét, hallgattuk a rádiót, mégis nap mint nap milliók várták a lapokat, mert az írott, nyomtatott szó erejét nem győzheti le sem a képernyő, sem a hangszóró. A MÉMOSZ székházában elhangzó beszédek egy-két óra, gyakran néhány perc múlva ólomtestet öltöttek, s éjszaka már indultak is a pártkongresszus eseményeiről tájékoztató újságok szerte az országba. Bravúrosan gyors és jó mun­ka volt, amely elsősorban a nyomdászok gondos felkészü­lésének, áldozatkész szorgal­mának köszönhető. Érdemes bepillantani a „kulisszák mö­gé” a Szikra Lapnyomdánál. Gépek és emberek, Sándor József főmérnök és Bán Fe­renc, a szakszervezet termelési felelőse „szakmai” kérdéssel fogadott. — Mennyit akar rólunk ír­ni? — Úgy négy flekk körül. — Hát akkor ezt a dossziét el is tesszük, pedig sajnáljuk, mert sok érdekes dolgot mond­hattunk volna a vállalat idei szocialista versenyéről. Nagyon szép eredmények születnek, különösen a könyvkötészet re­mekel. — Azt hiszem, a kongresz­­szusi verseny egyéb sikereit is jól tükrözi a kongresszusi új­ságok gyors, pontos elkészíté­se, hiszen ez valamennyi cso­porttól komoly erőfeszítéseket követelt. — Milyen volt az alapozás? — Köztudott, hogy régen „kinőttük a ruhánkat”. A nyomda zsúfolt, sok a régi gép, így gyakoribbak a hibák, gondot okoz a papír tárolása, és folytathatnám a sort. Egy­szóval: a majd minden nyom­dáról elmondható panaszok. Nagyon lényeges volt tehát a jó felkészülés, amelyet mű­műszaki intézkedések sokasá­ga kísért. A szerelők még a generálozás miatt leállított gé­peket is üzemképessé tették, hogy megbirkózhassunk a megnövekedett oldalterjede­lemmel és példányszámmal. De a siker korántsem a gé­peken, hanem az embereken, az egymást segítő, összeszokott gárda lelkiismeretes munká­ján múlott. Három levél különben, menjen fel a Népszabadságot készítő brigá­dokhoz, beszélgessen velük. Nagyon sokat dolgoztak. A kongresszusi „műszakok” házi értékelésére , a Népszabadság szerkesztő bizottságához érke­ző művezetőjüket taps fogad­ta, s ez az elismerés mindany­­nyiuknak, a kétszeresen szo­cialista címet szerzett osztály valamennyi dolgozójának szólt. Megérdemlik. Csak a szakemberek tudják igazán értékelni, hogy mit is jelent alig egy hét alatt az öt­ször 16 és a kétszer 24 oldal. Búcsúzóul három levelet mutatnak, amelyek a vállalat­vezetőség címére érkeztek. Az egyik a Népszabadság szer­kesztő bizottságától, a másik a Hírlapkiadó Vállalat igazgató­jától a harmadik a Kossuth Könyvkiadó igazgatójától jött. Köszönetet mondtak a nyom­dászoknak az újságokért és a kongresszusi kiadvány példát­lan gyors elkészítéséért. Lassan fél hét, nemsokára kezdődnek a Népszabadságot készítő brigádok „erős órái”. A csőpostából egyre sűrűbben hullanak a kéziratok a műve­zető asztalára. Lehoczky János „absztrakt” jelzéseket firkant a papírokra, levágja a címet, s máris viszik a kézi- és gépsze­dők a holnapi újság cikkeit, hogy néhány perc múlva ha­sábbá formálva az egyelőre sok lyukkal tarkálló oldalak valamelyikére kerüljenek. Nem volt könnyű . Tudja az a legfontosabb — fordul hozzám a művezető, s közben egy erősen meghúzott írás sorait számolja —, hogy minden kézirat csak egyszer kerüljön a kezembe, és utána már pontosan menjen az út­ján, ne kelljen foglalkozni ve­le. Vigyázni kell, nehogy el­ússzunk. A napilap készítése­kor fél szemmel mindig az órát is nézzük, mert csak ak­kor megy minden simán, ha 22.45-ig folyamatosan leadjuk az oldalakat. Fél tizenegy után már szinte a másodpercek is számítanak. Idegeskedni nem szabad, de nem is kell. Az az igazság, hogy a három brigádunkban 36 kiváló szakember dolgozik, akikre mindig lehet számítani. Azt hiszem, a versenyben szerzett rangok önmagukért beszélnek. A kéziszedők és a gépszedők brigádja nyolcszo­rosan, a korrektoroké ötszörö­sen birtokolja a szocialista cí­met. Beszélgetésünket már né­hány perce nem tarkítja a csőposta szapora durranása. A kis csendet felhasználva a kongresszus alatti munkáról kérdezem a művezetőt. — Nem volt könnyű, a más lapoknál dolgozó kollégák is segítettek, így minden időben, s főleg hibátlanul elkészült — válaszol a kérdés első felére. Izgalmas eset, meleg pilla­nat? Szerencsére a munka közben ilyen nem volt. Jól fel­készültünk. Az igazi érdekes­séget a nyers levonatok jelen­­­­tették. A rádióra, tévére kevés időnk jutott, így mi is a Nép­­szabadságot olvastuk. Igaz, el­sőkként. A jó felkészültségen múlott Úgy tűnik, a sikerért lénye­gesen „könnyebb” megdolgoz­ni, mint utólag beszélni a munkáról. Látszólag könnyebb volt naponta kiszedni a plusz oldalak sok ezer sorát, meghá­romszorozódott tempóban el­lenőrizni az országos jelentő­ségű mondatok tízezreinek pontosságát, milliónyi pél­dányban időre elkészíteni az újságot, mint elmesélni a bra­vúr részleteit. A brigádvezetők szűkszavúak: „mindannyian éreztük a feladat súlyát, fel­készültünk, dolgoztunk”. Még véletlenül sem utalnak a sikerre, arra, hogy a nyom­dászok ismét újabb bravúrral öregbítették a szakma becsü­letét. A kongresszuson elhang­zott dicsérő szavak, a jó tájé­koztatás elismerése rájuk is vonatkozik. Megérdemlik a di­cséretet. BARANYAI GÉZA Fejlesztés előtt a tanácsi nyomdaipar Az év első címlapján a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat bélyegzőkészítő üzeméből mutatunk be egy felvételt A kongresszus tiszteletére Papírgyári üzemek kezdeményezései Az országos munkaverseny-mozgalomba bekapcsolódva, a Papír­ipari Vállalatnál is megszervezték az ünnepi kongresszusi műszakot. A Szentendrei Papírgyár az ünepi műszakra felajánlotta, hogy az átlagosnál jobb minő­ségű papírt gyárt, a tervezett mennyiségi szint tartása mel­lett. A feldolgozórészleg ugyan­ezt a vállalást tette, míg a karbantartás, energiaszolgálta­tás megígérte, hogy kifogásta­lan munkával segíti elő a ter­melőüzemek teljesítését. A mű­szak eredményeit naponta ér­tékelik, és arról folyamatosan tájékoztatást küldenek. A Szentendrei Papírgyár dol­gozói összegezték a X. kong­resszus tiszteletére indított ün­nepi műszak eredményeit. A papírgyártó- és feldolgozórész­leg dolgozói egyaránt 100 szá­zalék fölött teljesítették a ter­vüket, s közben a minőség sem változott. Sőt, a gyártott négy­fajta papír közül három ter­mék minősége az éves előírt át­lagnál jobb volt. Az Újpesti Papírgyár vállal­ta, hogy mintegy 20 százalékos létszámhiány ellenére túlóra­mentesen teljesíti a napi ter­vet, a minőség javítása mellett. Vállalta továbbá, hogy decem­ber 31-ig meghoszabítja a kongresszusi műszakra tett fel­ajánlásait. Az eredményeket munkaversenytáblán hozzák nyilvánosságra. Az Újpesti Papírgyár elgon­dolása — év végéig meghosz­­szabbítja a vállalásokat — egy­bevág azzal a vállalati elkép­zeléssel, hogy a „Dolgozz hi­bátlanul” mozgalmat szerve­zettebben, átfogóbban kívánja folytatni. Módszeresen kutat­ják, hogy mi az oka egy-egy gyárnál, illetve üzemnél a hibás termékeknek, milyen gépi, szervezési, vezetési módszerek vezethetnek a selejt csökkené­séhez. A tervek szerint a mozgal­mat néhány kijelölt üzemben vezetik be először, majd a ta­pasztalatok átvételével később a vállalat minden gyáregysé­gében megszervezhető lesz. A Fűzfői Papírgyár Kék Ba­laton szocialista brigádja kong­resszusi hetet szervezett, mely­nek keretében felhívást inté­zett a gyár összes szocialista brigádjaihoz, hogy csatlakozza­nak. November 24-én külön kong­resszusi műszakot­ is tartottak, s ennek eredményeképp a jó minőségről ismert Olympia pa­pírból 8 mázsával gyártottak többet, a napi előírásnál. A fel­dolgozó üzemben pedig a ter­vezett 26 tonna helyett 39,7 tonna a termelés eredménye, kifogástalan minőséggel. A Fűzfői Papírgyár szakszer­vezeti bizottsága szerint a kongresszusi munkaversenyt tovább fejlesztik, az éves terv­teljesítés sikere érdekében. A Szolnoki Papírgyárban a közelmúltban összegezték a vállalások teljesítésében a III. negyedév végéig elért eredmé­nyeket. Ezek azt mutatják, hogy az egész évre vállalt több­letfeladatok nagy részét már teljesítették, december végéig pedig jelentősen túlteljesítik a gyár munkásai. Az import rost­anyag megtakarításában máris jóval többet írhatnak a javuk­ra, mint amennyit eredetileg szándékoztak: ezeknek az érté­ke meghaladja a hárommillió forintot. A Dunaújvárosi Papírgyár, a fűzfői Kék Balaton brigád fel­hívásához csatlakozott. November 23-án ünnepi mű­szakot tartottak, amely ered­ményes volt, mind a papírgyár­tásban, mind a cellulózgyártás­ban. A kiszerelő szocialista brigád tagjai műszak után, tár­sadalmi munkában a munka­helyüket szépítették, csinosí­tották. Minden brigádtag 3—3 órát dolgozott. A Diósgyőri Papírgyárban október 23-án és 24-én kong­resszusi műszakot tartottak. Igazolatlan mulasztás és késés nem volt. Termelési eredmé­nyekben a szocialista brigádok nagyszerű eredményeket értek el. (Magyar Papír)

Next