Typographia, 1972 (104. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1972. JANUÁR 1. VILÁG­PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK!­ARA: 1 FORINT 104. évfolyam * A NYOMDA­, A PAPÍRIPAR ÉS A SAJTÓ DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA * I. SZÁM Szervezetien a közösségért írta: KIMMEI, EMI­, z évek múlásával az emberek időnként összegezik mun­kájuk eredményeit, életük tapasztalatait. A számvetése­ket nyomban újabb elképzelések, tervek alakítása, a cé­lok megfogalmazása követi. Szakszervezetünk életében a nagy összegezések, a beszámolás a taggyűlések, a kong­resszusok idején történik. Szervezetünk ez évben megtar­tott kongresszusán a tagság elé tárta összegezett tevé­kenységét, valamint tagjainak igényeit, elképzeléseit. Ezek figyelembevételével fogalmazta meg célkitűzéseit. Csupán néhány hónap telt el XXXIX. konresszusunk óta. A rö­vid idő ellenére az év végén, az új esztendő küszöbén mégis értékelünk és terveket fogalmazunk. Az idő, ha az életet szakaszokra is bontja, mégis egy folyamat, amelyben mindennek volt előzménye és min­dennek van vagy lesz következménye. Ezért lehetséges most, kongresszusunk után néhány hónappal munkánkról írni és terveinkről beszélni. 1968 decemberében, mikor központi vezetőségünk az év végi összegezését tartotta, világosan és egyértelműen fogalmazta meg tagságának igényét és több vonatkozás­ban jogos és időszerű követelését. Néhányan akadtak ak­kor, akik a megállapításokat, az elképzeléseket demagó­giával vádolták. Ironikus véletlen, hogy akadtak közöt­tük olyanok is, akik helyzetüknél fogva már régebben többet tehettek volna tagságunk, mindenekelőtt a nyom­dászok, a nyomdaipar érdekében. Sajnos voltak közöt­tük olyan szaktársak is, akik még akkor sem ismerték fel a nyomdaipar súlyos gondjait, amikor az már egyre inkább társadalmi gonddá lett. M­iért idéztük fel most az év végén ezeket a három­­ esztendővel ezelőtti tényeket? Mindenekelőtt azért, mert a három évvel ezelőtt meg­­jelölt feladatok közül — tagságunk össztevékenységének redményeképpen — sok minden sikeresen zárult az 1971-es esztendővel. Tagságunk majd minden csoportja, az újság­­ír­ók, könyvkiadók, a papíripari munkások és a nyomdá­szok 1971-ben a szokásos évi bérfejlesztési lehetőségen fe­lül kormányzatunk által jóváhagyott bérfejlesztést kaptak Ha nem is minden területen, de biztató tárgyalásaink 1972- re sem zárják ki az újabb lehetőségeket. A negyedik öt­éves tervvel egyidőben a korábbinál nagyobb arányban folytathatjuk iparágaink műszaki fejlesztésével együtt tag­ságunk munkakörülményeinek javítását. Igaz, hogy nem a nyomdaipar kapja e célra a legmagasabb összeget. Mégis ezt tartjuk a legjelentősebbnek. A nyomdászok számára ez azt jelenti, hogy iparunk fejlesztésére kétszer annyit fordít­hatnak az elkövetkezendő négy esztendőben, mint ameny­­nyit­ költöttek az elmúlt két évtizedben. Pártunk és kormányzatunk gyorsan és érdemben intéz­kedett, amikor iparágaink valóságos helyzetét feltártuk. Ez a másik oka, amiért felidéztük a három esztendővel ezelőtti eseményeket. Az akkor megfogalmazott igények, kérések jogosságát az élet igazolta. Igazolta, hogy pártunk számára minden munkásréteg sorsa — köztük a nyomdászoké is — egyaránt fontos. De figyelmeztetett arra is, hogy akit a párt — akár az államigazgatás, akár a társadalom más te­rületén — a dolgozó csoportok irányításával bíz meg, te­gyen meg mindent, ami az ügy érdekében tőle elvárható. Szakszervezetünk tagsága ezt közvetlen vezetőitől meg is követelheti. Hiszen tevékenységével nap mint nap bizonyít­ja, hogy a közös ügy szolgálatában, az áldozatos munká­ban, pártunk politikájának megvalósítását segítve járul hozzá szocialista hazánk építéséhez, népünk még boldogabb jövőjéhez. Szakszervezetünk tagságának lehetőségei helyzetének ja­vítására mind kedvezőbbek. Társadalmi, anyagi megbecsü­lése munkájának eredményeivel együtt növekszik. Ezek a tények további jó munkára, sikerekre ösztönöznek. A szo­cialista brigádok tanácskozásai egyik tanújelét adták an­nak, hogy mind jobb és mind eredményesebb tevékenység­re leszünk képesek. A tanácskozásokon átgondoltabb mun­kaszervezést és termelés-irányítást sürgettek. Elmarasztal­ták a rendetlenséget és a hanyagságot. Mindezt nem valami önző céllal, hanem a közösség javára végzett még eredmé­nyesebb munka érdekében tették szóvá. A munkások szer­vezett ereje az élet minden területén, így a termelés fo­lyamatában is csodálatos eredményekre képes. Ehhez az erőhöz, ehhez a tenni akaráshoz kell megteremteni a ked­vezőbb feltételeket. Amikor az újságíró tollat fogott, amikor a papíripari munkás felszólalt, amikor a könyv- és lapkiadók dolgozói javaslatokat tettek, amikor a nyomdászok iparáguk gond­jait feltárták, mind a közös célokért, a jobb munka- és ter­melési feltételek, a szükségletek mind teljesebb kielégíté­se érdekében nyilvánítottak véleményt. Ez a szervezett erő az üzemen túl is képes több iparág, illetve ágazat közös ügyében eredményesen közreműködni. Amikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre , köszöne­­­­tet mondunk pártunknak és kormányunknak azokért az intézkedésekért, amelyeket dolgozóink érdekében tett, ugyanakkor tagságunknak is köszönjük áldozatkész mun­káját és megértő bizalmát. Szakszervezetünk központi ve­zetőségének nevében őszintén kívánjuk, hogy az új esz­tendő bővelkedjék még nagyobb munkasikerekben, amely népünk további felemelkedésével együtt segíti szakszerve­zetünk tagjainak boldogulását is. Agitáció Beszéljünk arról, hogy miképp beszéljünk! „A szakszervezet eszmei, politikai és kulturális tevékenységével fokozottan segítse a dolgozók gondolkodásmódjának, társadalmi, közéleti felelősségének növelését, szakmai és általános műveltségé­nek emelését­» (XXXIX- kongresszusunk határozata.) Az elmúlt esztendőben olyan események és feladatok követ­ték egymást, melyek mozgásba hozták a szervezeteket, az ezekben tevékenykedő akti­vistákat, s így egyre tartalma­sabbá vált agitációs munkánk is. Gondoljunk arra, hogy az év első felében szerveztük meg a XXXIX. kongresszu­sunkat, melyet követett a szakszervezetek XXII. kong­resszusa. Ugyancsak tavaly kezdődött a IV. ötéves terv. Központi vezetőségünk és alapszerveink tevékenysége a középtávú tervek kialakításá­ban, az öt évre kötött kollek­tív szerződés, a szakszervezeti politikai tömegoktatás, a tiszt­ségviselők tanfolyamának in­dítása — mind csak úgy való­sulhattak meg, hogy az agitá­ció, a felvilágosító és mozgósí­tó munka lépést tudott tarta­ni az eseményekkel. Az emlí­tett feladatok során az agitáció különböző módszereivel és esz­közeivel szervezeteink nem­csak részesei voltak a kidolgo­zásnak és végrehajtásnak, ha­nem hozzájárultak az üzemi demokrácia szélesítéséhez, a dolgozók tulajdonosi szemlé­letének erősítéséhez is. Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt is mutatták: mindjobban érvényesül az a felismerés, hogy az agitáció, a jól végzett politikai munka a tömegkap­csolatok erősítésének, a veze­tésnek és az irányításnak egyik alapvető és elengedhe­tetlen eszköze. Kísért­hetőség A még eredményesebb agi­tációs munkának egyik feltéte­le, hogy az alapszervezetek közös és külön felelősségük alapján szorosabban működje­nek együtt a helyi párt- és gazdasági szervekkel. Ami fontos azért is, mert az agitá­­ciónak az eddigieknél össze­­hangoltabban, a sajátos körül­ményekhez jobban igazodva kell a megfelelő hatást biztosí­tania. Sokat kell tenni még a munka „reszort” felfogásnak megváltoztatására, az agitáció folyamatosságának biztosítá­sára. Érvényesíteni szükséges azt az elvet, hogy az agitáció, a felvilágosító és nevelő tevé­kenység a szakszervezeti mun­ka valamennyi területét át­fogja. Az aktivisták teljes körű be­vonásával­ és rendszeres tájé­koztatásával biztosíthatjuk az agitáció szervezettségét és fo­lyamatosságát. A testületek tá­maszkodjanak jobban a bizal­miak hálózatára és a szocialis­ta brigádmozgalomban rejlő lehetőségekre. E téren számos eredményt könyvelhetünk el, amik kifejeződtek a konkrét gazdasági és szociálpolitikai kérdések magyarázatában, a helyi feladatokra való mozgó­sításban. Azonban mind a bi­zalmiak, mind a szocialista bri­­gádok vezetői és tagjai az eddi­ginél többre képesek. Ehhez vi­szont szükséges, hogy infor­máltságuk a mozgalmi, és a gazdasági kérdésekben is idő­szerű, rendszeres, közérthető legyen. Ha ezt megtesszük, elő­segítjük, hogy a bizalmiak, a szocialista brigádok tagjai az agitációs munka folyamatossá­gát biztosító pillérekké válnak. A szakszervezeti agitáció egyik legfontosabb tevékeny­ségi köréhez tartozik a mozga­lom termelést elősegítő munká­ja, s az ehhez tartozó termelési agitáció. Ugyanakkor a jövő­ben is fontos a dolgozók élet-és munkakörülményének szo­ciális és kulturális ellátottsá­gával, a munkavédelemmel, a munkások jogait és kötelessé­geit rögzítő törvények és ren­deletek, a kollektív szerződés ismertetésével kapcsolatos fel­­világosító tevékenység folyta­tása. A választott szakszerveze­ti testületek a fentiek mellett adjanak a tagságnak rendsze­resen számot a helyi gazdasá­gi intézkedésekről, véleménye­zett szakszervezeti állásfogla­lásról, s céltudatosan jelöljék meg egy-egy időszak helyi ak­tuális tennivalóit, amelyhez az agitáció eszközeit igazítják. Információ Az említett nagyobb össze­hangoltság, együttes, de külön­­külön felelősség is szükséges az agitációs fórumok és az azt megvalósító vezetők között. Egyes vállalatoknál és gazda­sági vezetőknél tapasztalható, hogy egyszemélyi felelősségük alapján hozott intézkedéseik­nél, döntéseiknél nem érzik a politikai munka szükségessé­gét, nem látják feladatuknál­ saját döntéseik sokoldalú ma­gyarázatát. Az utóbbi időben számos vállalat nagy leterhelt­ségére s az ebből fakadó túl­munkára hivatkozva elmulasz­totta a termelési tanácskozá­sok, illetve munkaértekezletek megtartását. A közelmúltban számos olyan gyakorlattal ta­lálkoztunk, amely gátolta az agitációs munkát azáltal, hogy a mozgalmi szervek számára rövid idő állt egy-egy fontos anyag tanulmányozására, il­letve — dolgozók előtti — meg­vitatására. (Például a IV. öt­éves tervjavaslat, bérfejlesztés, kollektív szerződés, stb.) Így azután — a központi akarat ellenére — háttérbe szorult az üzemi demokrácia fejlesztése, csorbát szenvedett a termelési agitáció, s ennek kapcsán a dolgozók informáltságát tájé­kozatlanság váltotta fel. Lehetőségeink és eszközeink jobb alkalmazásával tudatosan segítsük a politikai, a gazdasá­gi, az ideológiai feladatok meg­valósítását. Alapszerveink agi­­tációt végző tevékenységükben mindenkor vegyék figyelembe, hogy a dolgozók és a szakszer­vezet kapcsolata a munkahe­lyeken valósul meg, a politikai célok, elvek és a gyakorlat el­sősorban a munkahelye­ken esik egybe. Az üzemekben je­lentkeznek legközvetlenebbül a szocializmus építésének fel­adatai, eredményei, vagy gondjai, itt érzékelhetők a dol­gozók ezzel kapcsolatos észre­vételei, igényei, állásfoglalásai. Éppen ezért tegyük agitáción­­kat alkalmasabbá arra, hogy közvetítse a dolgozók vélemé­nyét, hangulatát. Törekedjünk arra, hogy a vélemények, meg­hallgatásra találjanak, a fel­vetett­ kérdések pedig választ kapjanak. Gondoskodás Mai körülményeink között különösen fontossá vált az agi­táció, a nevelőmunka, hiszen fejlődésünk mai szakaszában a tudat, a gondolkodás szocialis­ta átformálása a követelmény. A szakszervezeti mozgalom el­sőrendű falazlatának tartja a társadalmi fejlődés elősegíté­sét, ami eredményezi a maga­sabb életszínvonalat, a kultu­ráltabb munka- és életkörül­ményeket, az emberekről való gondoskodás fejlesztését és sok egyéb, minden dolgozó közvet­len érdekének megfelelő ténye­zőt. Az előttünk álló mozgal­mi és gazdasági feladatok is az agitáció erősítését kívánják, de mindez szükséges azért is, hogy a szocialista embertípus alaku­lásának folyamatát a mozga­lom erejével erősítsük és támo­gassuk BANKOS ISTVÁN Legyetek zászlóvivői az ú­jnak! „Javaslataitokkal járuljatok hozzá a munka ésszerűbb mega­dásra.” Ez olvasható — többek között — abban a felhívásban, szervezéséhez! Legyetek zászlóvivői az újnak, a jobbnak! De­ amellyel a KISZ decemberben lezajlott Vil­. kongresszusa a tessétek, alkalmazzátok a korszerű technikát! Csatlakozzatok magyar if­júsághoz fordult. Úgy gondoljuk, a felhívás szavai a mi a KISZ termelési mozgalmaihoz, alakítsatok ifjúsági brigádot iparágainkban, szakmáinkban dolgozó fiatalok számára is hát, és törekedjetek a szocialista frig­id cím elnyerésére, én­ iránymutatóak, dúljatok a kiváló fiatal szakmunkás, technikus, mérnök és köz­gazdász címekért megrendezendő versenyeken, a szakma ifjú képünkön dr. Horváth István, akit a kongresszus első titkár­­mestere mozgalom keretében tegyetek szert nagyobb szakma­­ként újraválasztott, beszámol a tanácskozás küldötteinek.

Next