Typographia, 1973 (105. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

2 TYPOGRAPHY Sikerült jó kapcsolatokat találni Az alábbi cikket a hazánkba látogatott NDK szakszervezeti küldöttség vezetője juttatta el szerkesztőségünkhöz A magyar testvérszakszervezet meghívására az elmúlt évben a Magyar Népköztársaságba látogatott az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszervezete központi vezetőségének küldöttsége. Magyarországi tartózkodása alatt a küldöttségnek alkalma nyílt a Lábatlani Papírgyárban, , a debreceni Alföldi Nyomdában és a budapesti Athenaeum Nyomdában a munkásokkal és tisztségviselőkkel időszerű politikai és szakszervezeti problémákról, az érdekképviselet kérdéseiről beszélgetni és kölcsönösen kicserélni a tapasztalatokat. A munkásnemzetköziség szellemében sikerült jó kapcsolatokat találni küldöttségünknek a magyar nyomdászokkal és papíripari dolgozókkal. Otthon majd hasznosítjuk... Nagyon jó benyomást tett küldöttségünkre, hogy a magyar szakszervezetek kongreszszusi határozatai nyomán az üzemekben fellendült a szocialista munkaverseny szervezése, különösen pedig a szocialista brigádok fejlődése. A debreceni Alföldi Nyomdában figyelemre méltó tapasztalatokat szereztünk a szocialista munkaverseny nyilvánosságával kapcsolatban, amelyeket az NDK-ban is hasznosíthatunk majd. Különösen érdekesek voltak számunkra az egyes munkások és kollektívák elszámolható és ellenőrizhető vállalásai a jobb tervteljesítés, a gépek és berendezések célszerűbb kihasználása, a termékek minőségének javítása érdekében. Ezek a vállalások ugyanakkor az egyéni szakképzettség emelését, valamint a munka- és életkörülmények javítását is szolgálták. Jó benyomást tett küldöttségünkre az a tény is, hogy az üzemekben eredményesen mozdítják elő a tudományostechnikai fejlődést és a szocialista ésszerűsítést, örömmel tapasztalta küldöttségünk, hogy ehhez jó segítséget nyújtanak az NDK-ból származó értékes gépek is. A zajártalom ellen Számunkra, szakszervezeti tisztségviselők számára, rendkívül érdekes volt látni, hogy a munka termelékenysége további emelését célzó intézkedéseket mindenütt szorosan összekapcsolják a dolgozók munka- és életkörülményeinek javításával. Különösen nagy súlyt helyeznek a nehéz testi munka fokozatos megszüntetésére, s a kétkezi munka arányának csökkentésére például a könyvkötödékben. Igen nagy probléma — nálunk az NDK-ban is bizonyos gondot okoz a szakszervezeteknek és következetes fellépést követel — a viszonylag erős zajártalom az új gépeknél és berendezéseknél. A Lábatlani Papírgyárban érdekes eszme- és tapasztalatcserét folytattunk erről. Azt lehet mondani: az utóbbi tíz évben az erős zajmegterhelés miatt a nagyothallás vált gyakori foglalkozási megbetegedéssé. Hazánkban is erősen növekedett a középfül-károsodások száma a foglalkozási zajártalmak miatt. Növekedett a vegetatív idegrendszer károsodása is a zaj következtében. Robert Kochnak, az orvosnak és tudósnak tehát igaza volt, amikor 50 évvel ezelőtt azt mondta: egyszer majd a zaj ellen is úgy kell küzdeni, mint a kolera vagy a pestis ellen. A Lábatlani Papírgyárban folytatott tapasztalatcserénk eredményeként arra a közös megállapításra jutottunk, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságoknak fokozniuk kell az állami vezetésre, gyakorolt befolyásukat azért, hogy célszerű és aktív intézkedéseket hozzanak a zajártalom leküzdésére. Erre szolgálnak már az úgynevezett másodlagos zajvédelmi intézkedések, mint a kupakok, a tompítok, az abszorpciós falak, az építésakusztikai megoldások és azok a fülvédő vatták, amelyeket az NDK papírgyáraiban használnak. Ami az NDK szakszervezeteinek a fáradozásait illeti, ezek elsősorban a zajártalmak primér leküzdésére összpontosulnak, mivel a legésszerűbb és leghatásosabb mód végül mégiscsak a zaj keletkezésének a megszüntetése. Biztos munkakörülményeket ! Ha mi mint szakszervezetek következetesen harcolunk a zajártalmak megszüntetéséért, ezzel támogatjuk szocialista munkavédelmünknek azt az alapelvét, hogy biztos munkakörülményeket teremtsünk veszélytelen technikával. Összességében véve úgy értékelhetjük, hogy a Magyar Népköztársaságban tett látogatásunk kétségtelenül hozzájárult a régóta fennálló szívélyes kapcsolataink elmélyítéséhez szervezeteink között, és szocialista országaink testvéri szövetségét is erősíti. Még egyszer megköszönjük a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete központi vezetőségében kolléganőinknek és kollégáinknak az irántunk tanúsított vendégszeretetet és figyelmességet. Ugyanakkor sok sikert kívánunk testvérszakszervezetünk munkájához. OTTO OSWALD, az NDK Nyomda- és Papíripari Szakszervezet központi vezetőségének titkára Nyomdaipari gépgyártás Svédországiján A magyar—svéd gazdasági kapcsolatok egy évtizede fellendülőben vannak: 1960-hoz viszonyítva az 1972. évi árucsere-forgalom értéke 270 százalékkal emelkedett. 1969-ben magyar—svéd gazdasági, ipari és műszaki megállapodás jött létre az ipari kooperációk előmozdítására és a műszaki fejlesztési kapcsolatok elmélyítésére. A műszaki-tudományos együttműködéssel foglalkozó magyar—svéd bizottság csak az ipari kooperációk terén már száz témát tart nyilván. Szakmai körökben köztudomású, hogy a minőségi termékeiről jól ismert svéd nyomdaipar a legkorszerűbb technikát és technológiát alkalmazza. Több fényszedéssel működő nyomdája van, sőt legújabban a szedés-előállításhoz olvasógépet is működtetnek. Nyomdagépeiket világszerte ismerik A nyomdaipari gépek gyártása Svédországban jelentősebb mértékben csak a második világháború után kezdődött, és azóta mindjobban fellendülőben van. A budapesti svéd kereskedelmi titkárság információja szerint 1969-ben 223 millió svéd korona értékű nyomdaipari gépeket gyártottak, ennek felét a világ számos országába exportálták. Nemzetközileg is legismertebb a 100 külföldi képviselettel dolgozó és mintegy 100 millió svéd koronát forgalmazó Solna Offset AB Printing Equipment (Sollentuna) nyomdagépgyártó cég, amely a hatalmas svéd Bommerföretageni konszernhez tartozik. Ennek 25 vállalata van, közülük a legtöbb a nyomtatott szó szolgálatában áll: ezek papírt, festéket is gyártanak, könyveket, lapokat adnak ki. A Solna nyomdagépgyár saját iskolát tart fenn a nyomdászok és mechanikusok betanítására, sokat áldoz kutatási célokra. Az íves és tekercsnyomó Solna ofszetgépek világmárkát jelentenek, ami azért nagy szó, mert hírnevüket a nemzetközi piacon két évtized alatt szerezték. Solma-gépek hazánkban is üzemelnek. A múlt év októberében a Solna-gépgyár mérnökei műszaki egyesületünkben szimpozion keretében filmvetítéssel kísért előadásokban ismertették a Solna ívnyomó és tekercsnyomó gépek legújabb modelljeit. Legújabb szedés-előállító: a perforátor A korszerű szedés-előállítás egyik leghatásosabb vívmánya a perforátor. Néhány ilyen készülék hazánkban is működik. A Zrínyi Nyomdában a TTS- gépekhez, legújabban pedig Kecskeméten a fényszedéshez szállítják a lyukszalagokat. A gyártó cégek a nagy versenyben egymásután fejlesztik ki a különböző típusú perforátorokat. A svéd Facit gyár 6210-es és 6205-ös modelljével jelent meg a nemzetközi piacon. A Facit 6205-ös modell végtelen lyukszalagot készít komputeres feldolgozás céljára. Kimagasló előnye, hogy egy billentyű leütésével egyszerre megadja az utasítást például a betűfajta, a betűfokozat, a sorszélesség, a beütés számára. Így 15 multiroda billentyűjével 141 tipográfiai utasítás adható. Ellenőrző jelzőlámpa mutatja, hogy milyen tipográfiai utasítással halad éppen a perforátor munkája. A Facit gyár programja felöleli a többi között az elektronikus és mechanikus számológépeket, írógépeket, átnyomókat, a komputertechnika elektronikus készülékeit is. A több évszázados múltú vállalat 1932- ben kezdte meg irodagépek gyártását. Számos külföldi fiókvállalata van nemcsak az európai országokban, hanem még másik három földrészen. Dolgozóinak száma Svédországban 1970-ben 15 ezer fő volt. Ekkor forgalma elérte az egymilliárd svéd koronát. Termelésének kétharmadát exportálja. * A stockholmi Misomex Aktiebolag vállalat elektronikus mérőműszerek mellett gyártja és mind az öt világrész számára exportálja a lyukkártyavezérléssel teljesen automatikusan működő Multinex típusú ismétlő (addírozó) másoló gépek többféle, összesen 24 fajta modelljeit. A Multinex Master éppúgy használható hagyományos addírozógépként címkék, csomagolóanyag-feliratok, formulárok másolására, mint folyóiratok, könyvek, brosúrák, katalógusok stb. automatikus másolására. A lyukkártyaprogram vezérli a filmeredetiket a különféle megvilágítási pozíciókhoz és gondoskodik az eredeti változásokról. A géphez szállítják a legkülönbözőbb segédberendezéseket és tartozékokat, így például a regiszterstancolókat, formátumhoz beállított eredeti kereteket, regiszterrendszerrel ellátott szelőasztalokat, filmkazettákat stb. Magas-és mélynyomó gépek Ismertetésünk teljessége érdekében még megemlítjük: A Trollhättan városában működő Nohab gépgyár magas- és ofszetnyomáshoz gyárt és exportál tekercsnyomó gépeket. Lapexpediáláshoz való gépeket, készülékeket és kötészeti leolvasó, valamint oszlopozó gépeket gyárt az Industrial Developments AB vállalat Brommában. A Como Maskin AB (Alvesta) cég automatikusan programozható papírvágó gépek gyártásával foglalkozik. A Lindaco AB Stockholmban kötészeti és papírfeldolgozó gépeket állít elő újszerű megoldásban. A Svenska Vag-Reflexer AB ofszetlemezeket exportál. Ezenkívül több nyomdafestékgyár működik Svédországban. * A svéd példa is mutatja, hogy a második világháború után új partnerek jelentkeznek a nyomdaipari gépgyártók nemzetközi piacán. Hiszen az is köztudomású, hogy az utóbbi években a Szovjetunió és Csehszlovákia is mind nagyobb mértékben vesz részt a nyomdagépek exportjában. SZERELT ARTUR A TYPOGRAPHY RIPORTSOROZATA Pompás és szegény, ezerarcú India di.) Az előzőekben röviden számot adtunk utunk során — Delhiben, Agrában, Aligarhban, Bombayben — látottakról, megkapó élményeinkről. Most elsősorban a szakszervezeti mozgalomban, a nyomdaüzemekben tapasztaltakat, a technikai színvonalat, a nyomdai dolgozók élet- és munkakörülményeit ismertetjük. Meghívónk, az Indiai Kormánynyomdák Dolgozóinak Szakszervezete 1954-ben alakult. Mintegy 10 ezer tagja van, ami körülbelül 80 százalékos szervezettségnek felel meg. A szervezet 13 nyomda munkásállományú dolgozóit tömöríti. Ezek a nyomdák India különböző városaiban működnek, és elsősorban a kormány nyomtatványszükségletét látják el. A szervezetet 13 tagú elnökség és 36 tagú központi vezetőség irányítja. Az elnökség tagjai: az elnök, négy alelnök, főtitkár, négy titkár, főkönyvelő, pénztáros és jegyző. Az irányító szerveket kétévenként tartandó konferencián választják. Vezetői a Kongresszusi Párton kívül egyetlen pártnak sem lehetnek tagjai, szakszervezeti központhoz nem tartozhatnak. Ennek ellenére azt állítják, hogy minden befolyástól függetlenek. A nyomdáknál, létszámuk szerint, 7—13 tagú vállalati bizottság működik, melyet a vállalati szakszervezeti főtitkár irányít és ennek a testületnek tagja az igazgató is. Kollektív szerződést nem kötöttek, megállapodásban rendezték a legszükségesebbeket. A munkaidő heti 48 óra, éjjeli munkánál 38 óra, felmondási idő nincsen, 22 vallási és nemzeti ünnepet tartanak. (A hinduk megtartják a mohamedán, a mohamedánok a hindu ünnepeket.) Minden 11 munkanap után egy nap szabadság jár, így évente 25—28 napban részesülnek. A nyugdíjkorhatár 58 év, amikor is a fizetésük 45 százalékát kapják. Mennyi egy rúpia? A szakszervezeti tagdíj a keresetük szerint változik. 75— 100 rúpiáig havi 0,25, 150-ig 0,50, 200-ig 0,75 és 200 rúpián felül 1 rúpia. (Egy rúpia: 3,80 Ft.) Az indiai dolgozók életszínvonala igen alacsony, az egy főre jutó kalóriamennyiség csupán 1900, az egy főre jutó évi jövedelem pedig 61 dollárt tesz ki. Ez átszámítva évi 1738,50 Ft-nak felel meg. A nyomdászok a jobban kereső munkások közé tartoznak, de bizony nincsenek elkényeztetve. Néhány példa. A korrektorok az egyik legjobban fizetett szakmai réteg, havi keresetük 175—320 rúpia között van, a gépszedők 175—240, a kéziszedők és gépmesterek 150—205, a könyvkötők 150—180, a mono- és tömöntők 110—155, a kézi berakó férfiak 100—131 rúpiát keresnek. Az igazgatónak 700—1150 rúpia, a művezetőnek 200—380 rúpia a havi bére. Érdekelt bennünket az is, hogy az árak miként alakulnak. Íme néhány példa: 1 kg kenyér 1,50 rúpia, 1 kg csirkehús 10, a borjúhús, marhahús 5, a burgonya szezonban 0,30, szezon után 1—2, a cukor 2, a rizs 2, 1 liter tej 1,50, 1 pár Bata-cipő 52, egy televízió 2000— 3000, egy szépirodalmi könyv 2—3 rúpia. A textília általában olcsó, a különböző iparcikkek drágák. Az üzletekben, a piacokon az árubőség a jellemző, a munkásoknál pedig a pénzhiány. Még szerencséjük, hogy igénytelenek. Az embernek összeszorul a szíve, amikor úton-útfélen találkozik az esedezve kéregető gyermekekkel, akik piócákként ragadnak a kiszemelt külföldiekre. Elszomorító látvány az elképzelhetetlenül csúf, a súlyos betegségektől — leprától, kolerától, himlőtől, idegbajtól — eltorzult koldusok sokasága. De nagyon rosszul éreztük magunkat akkor is, amikor a nyitott ajtó és ablakon át, a tégelyes amerikai gép jellegzetes és ismerős zörgése-csörgése hívta fel a figyelmünket, hogy itt nyomda működik. Elképesztően rossz munkakörülmények között 10—12 éves vézna, fejletlen, csenevész gyermekeket foglalkoztatnak. Ezek a gyerekek kézzel vagy lábbal gépet hajtanak, papirost cipelnek, különböző könyvkötészeti részmunkát végeznek, segédmunkási teendőket látnak el. És mindezt látástól vakulásig, éhbérért. Elképedésünket nem mérsékelte az sem, hogy más iparágaknál is ezt tapasztaltuk, a varrodákban, dobozkészítő üzemekben, sőt az útépítésnél is. Indiai tartózkodásunk alatt hat nyomdában jártunk. Négyet Delhiben és kettőt Aligarhban láttunk. A kormánynyomda A Government nyomdában Sharman igazgató és a vállalat szakszervezeti főtitkára fogadott bennünket. Tőlük kaptuk meg a szükséges tájékoztatást. (Indiában valamennyi vállalatnál a szakszervezeti szerv vezetőjét a főtitkári cím illeti.) A nyomda 1921-ben, az angol uralom alatt létesült. Jelenleg 2893 fizikai dolgozót és 300 tisztviselőt foglalkoztat, továbbá 100 alkalmi munkást. A nyomdában magas- és ofszetnyomást alkalmaznak. Az indiai kormány és parlament nyomtatványszükségletét látják el. Lapot, könyvet, különböző dokumentumokat, költségvetést, jegyzőkönyvet stb. állítanak elő. Az alkotmány 14 féle nyelvet rögzít, ezek közül az angol, a hindi és az urdu a leghasználatosabb. Az üzemlátogatás egy része egybeesett az ebédidővel. A kísérőinken kívül szinte valamennyi dolgozó a kövön aludva — papír volt a lepedőjük —, pihenve töltötte el a fél órát. Arstiket'11'észrevették jövetelünket, fölugrottak összetéve két kezüket, mélyen meghajolva „namaszté” köszöntéssel, alázattal üdvözöltek. Meglepő volt, hogy az üzemben dolgozó nőkkel nem találkoztunk. A berakónő, a könyvkötőnő, sőt a gépírónő munkáját is férfi végzi. Az itt előállított nyomtatványok minősége még messze elmarad a Kossuth, Révai, Athenaeum vagy akár a Békés megyei Nyomdában készített termékek minőségétől. A következő nyomda, ahol jártunk, 1968-ban NDK tervezők közreműködésével készült. Egyszintes óriási csarnok, melynek hossza 150 méter, szélessége 80 méter. Ezt a területet osztották fel a technológiai sorrend figyelembevételével különböző munkaterületekre A műhelyrészek légkondicionáló berendezéssel felszerelve A kéziszedő-teremben 225 munkás, a korrektorok száma 59, a magasnyomó gépteremben 100 dolgozót foglalkoztat három sorrendben, szépen elhelyezett 30 Viktoria Front gép, 12 linógép, 17 monókopogtató, 25 monóöntő, a kötészetben kevés gép mellett 170 munkás dolgozik. Ezeken kívül 8 csehszlovák Romagor gép képezi az ofszet osztályt. A nyomda összesen 1050 munkást foglalkoztat és két műszakban üzemel. Maga az épület korszerű, tágas, a világítás és a szellőzés is megfelelő. A dicsérő jelzők már nem mondhatók el a termékek minőségéről, a munka szervezettségéről. A szedést a földön tárolják, ott korrigálják, a nyomóformát gyakran a földön (betonon) zárják. (Indiai specialitás.) A munka intenzitása alacsony, sok az álló gép. A gépszedőknél a követelmény egy órára angol nyelvű szedésnél 5000, hindi nyelvű szedésnél pedig 4000 betű. Október 26-án Aligarhba érkeztünk, és azt a nyomdát látogattuk meg, ahol meghívónk és indiai utunk programjának szervezője és kísérőnk, Mitra, a szakszervezet alelnöke is dolgozott. öt virágfüzérrel a nyakunkban, a dolgozók sorfala között vonultunk be a nyomdába, ahol az igazgatóhelyettes fogadott. Mint később megtudtuk, azért nem az igazgató, mert a kormánytól a belépésre jogosító hozzájárulás nem érkezett meg, s így jobbnak látta, hogy a felelősség alól kibújjon — elhagyta az üzemet. Az üzem dolgozóinak létszáma meghaladja az ezer főt. Főleg a posta részére készítenek nyomtatványokat. A munkaszervezettség itt még alacsonyabb szinten mozgott. A nyomtatványokon taposva közlekedtünk a gépteremben, ahol , régi, elavult gépek sokaságával találkoztunk. A kötészetben legtöbben a földönülve végezték munkájukat. Csodálkozva néztük az egyik könyvkötő tevékenységét. Szépen, kényelmesen a távirati blankettákat két kapoccsal átütötte, majd ezt követően az átütött tömböket egy halomba dobálta, ahelyett, hogy stószolva helyezte volna el. Úgy gondoltuk, ez is helyi szokás. Az üzemlátogatás után, ebédidő alatt, az udvaron összeültek, ahol üdvözöltek bennünket, és arra kértek, röviden ismertessük a magyar nyomdaipari dolgozók életét. Készségesen tettünk eleget kérésüknek. Mikor átadtam a magyar nyomdászok üdvözletét, majd a szocialista rendszerünk sikereiről, India és Magyarország kapcsolatáról, a béke érdekében kifejtett tevékenységünkről beszéltem, több esetben tapssal nyilvánították ki együttérzésüket. Emlékezetes marad számunkra ezeknek az egyszerű embereknek az őszinte érdeklődése, szeretete. Napilap-alkalmazottak szövetsége A szövetség vezetősége nagy szeretettel fogadott bennünket, régi ismerősünkkel, a szövetség főtitkárával, Kapur szaktárssal találkoztunk, aki 1971 őszén járt hazánkban, és felkérésünkre a Zrínyi Nyomdában ismertette az akkor már egyre kedvezőtlenebbül alakuló indiai—pakisztáni ellentéteket. Az Össz-Indiai Napilap-alkalmazottak Szövetsége 1960- ban alakult, 27 ezer taggal és 60 alapszerve van. A legnagyobb a Times of India, amelynek 7000 dolgozója közül 4000 tagja a szövetségnek. A szövetséghez tartoznak a nyomdákban, a lapkiadókban és a szerkesztőségben foglalkoztatottak. Az összlétszámnak körülbelül 20 százaléka újságíró. Nemzetileg és nemzetközileg független szervezet, de mivel vezetőségében a kommunista párt is képviselve van, kapcsolatot tartanak fenn az AITUC- val, és rendszeresen részt vesznek az SZVSZ által támogatott Nyomdaipari Állandó Bizottság rendezvényein. Itt is nagy érdeklődést tanúsítottak hazánk iránt. Hogyan élnek a magyar dolgozók, mennyi a munkaidő, mennyi a nyomdászoknak, és mennyi az újságíróknak a bére, milyen példányszámban jelennek meg Magyarországon a napilapok? Nagy figyelemmel hallgatták válaszunkat. Szinte hihetetlennek hangzott előttük, hogy az ötvenötször kisebb létszámú Magyarországon 7—800 ezer példányban jelenik meg a Népszabadság. Indiában a legelterjedtebb lap a Times of India, ennek is csupán 200 ezer a példányszáma. A szövetség vezetői szeretettel búcsúztak tőlünk, nagyon sajnálták, hogy csak egy napot töltöttünk náluk. Utunk során egy szokatlan világot láttunk, rengeteg tapasztalatot szereztünk. Megismertük az indiai nép, köztük a nyomdászok életét, a szakszervezet munkáját. Meggyőződtünk róla, hogy még nagyon sok a tennivaló indiai szaktársainknál. Szervezni, nevelni, irányítani kell a dolgozókat, hogy a 25 évvel ezelőtt kivívott szabadságot élvezni tudják, és eltüntessék mindazt a nyomorúságot, melyet a 20 éves angol gyarmati uralom visszahagyott. Egy kis ország küldötteként jártunk egy óriási birodalomban, és ez az óriás várja segítségünket. Mint idősebbeknek, tapasztaltabbaknak, internacionalista kötelességünk erőnkhöz mérten segítséget nyújtani indiai szaktársainknak. Segítjük őket azzal, hogy átadjuk szakmai és mozgalmi tapasztalatainkat, bátorítjuk munkájukat. Mindenütt, ahol jártunk, megértő barátsággal találkoztunk. Azt a megbízást kaptuk, hogy adjuk át az indiai dolgozók üdvözletét a magyar nyomdászoknak, szakszervezetünk minden egyes tagjának. GERLACH FERENC — HARAI TIBOR 1973. JANUÁR 1.