Typographia, 1974 (106. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

4 FÉL ÉVSZÁZAD Múlt - jelen - jövő ötvenéves a Budafoki Papírgyár. Bár fél évszázad nem nagy idő, de a magyar papíripar történetében igen jelentősnek mondható. Hiszen a papírgyárak zöme alig pár évtizedes, sőt pár éves, az 50 év tehát már előkelő helyet biztosít a gyárnak. Máig is első A Budafoki Papírgyár jogelődjének, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt.-nek a megalakulása 1923-ra tehető. Ez a vállalat 1924-ben magába olvasztotta az Atlasz Albest, Cement- és Palagyár Rt.-et és ennek budafoki telepén, megfelelő átépítések után 1924 októberében kezdte meg működését. Az első magyar kartonlemezgyár máig is „első”. Mert bár jelentős fejlesztésekre került sor a papíriparban, kartonlemezgyár egy sem épült. Érdemes visszatekinteni a gyár múltjára, ezáltal szemléletesebb lesz a jelen, érthetőbbé válik a mai erőfeszítések időszerűsége, jogossága. Először egy 170 centiméter széles, használt kartongépet helyeztek üzembe. 1928-ban szerelték fel a kombinált síkos hengerszitás karton- és papírgépet, amely már abban az évben termelt. A későbbiek során facsiszoló és kézilemez üzemmel bővült a gyár, s felszerelték a harmadik gépet is. A gyár a felszabadulásig igen kedvező piaci helyzetben volt, mint egyetlen karton- és lemezgyár jól kihasználta üzleti lehetőségeit és kapcsolatait. Az államosítás után a gyár fejlődésének újabb korszaka nyílt meg. Őrlőgépet kapott, majd egy központi fekvésű raktárépület készült el. 1960- tól a fejlesztés egyre tervszerűbbé és folyamatosabbá vált, amelynek során új üzemrészek épültek, bővítették a feldolgozó ágazatot. Igaz, jelentősebb felújítás, rekonstrukció csak a közelmúltban indult meg, amikor is nemzetközi összefogással új kartongép szerelését kezdték meg. A munkálatok ma is tartanak, a magyar papíripar egyik legnagyobb méretű beruházása hatalmas feladatokat ró mind a magyar, mind a szerelést, a próbaüzemelést végző külföldi — elsősorban lengyel — szakemberekre. A beruházás nagy próbatétel Erről beszélgettünk Haraszti Gyulával, a Budafoki Papírgyár szakszervezeti bizottságának titkárával is. — Igen, átérezzük a felelősség súlyát, de olyan feladatokkal kell megbirkóznunk, amelyek eddig ismeretlenek voltak előttünk. A beruházás próbatétel egy rutinos szakember számára is, hát még nekünk. Gyárunk eddigi legújabb gépét még a felszabadulás előtt helyeztük üzembe, az akkori szakemberek közül már senki sem dolgozik itt. Az új típusú feladatokkal fiatalokat bíztunk meg, akik az NDK-ban ismerkedtek — tanulmányi út keretében — a kartongyártással. A beruházás kezdetétől pedig ott állnak az új, lengyel gyártmányú gép mellett, s a sok-sok nehézség ellenére bizakodók. „A dunaújvárosiak is megküzdöttek a beruházás problémáival, s ma a papíripar gyáregységeinek versenyében élen járnak” — szokták mondogatni, önmagukat is biztatva. Igaz, a kartongyártás nem papírgyártás. A több rétegű papír összeragasztása bonyolult művelet, számtalan hibalehetőséggel. Elég, ha az anyagelőkészítőben egy darabka műanyag kerül a papírhulladékba, máris hólyagos lesz a karton. S ez már selejt. — Messze állnak-e a tervben előírt számadatoktól? — Eléggé. Tavaly, a próbaüzemelés évében 5000 tonna kartont kellett volna gyártanunk, ezzel szemben csak 1080 tonnát tudtunk továbbítani partnereinkhez. Különösen a selejt volt nagy mennyiségű. Idén már valamivel biztatóbb a helyzet, de a tervünktől még most is messze állunk: az előirányzott 20 ezer tonna kartonnal szemben mintegy 12 ezer tonna várható. Ez is bravúrosnak mondható, hisz a III. negyedév végéig még a nyolcezer tonnát sem értük el, októberben viszont már 1307 tonnát gyártottunk. Ezt a teljesítményt szeretnénk állandósítani. Még sok a teendő A gyár dolgozói a november 7-i ünnepség keretében emlékeztek meg a Budafoki Papírgyár ötven évéről. Mindanynyian bizakodtak, hogy a korszerűsítéssel, a népgazdaság áldozatvállalásával gyáruk a magyar papíripar büszkeségévé válik. Tudják, hogy ennek eléréséért még igen sokat kell tenniük. De vállalják! SEBES ATTILA Erősödik a tulajdonosi szemlélet Gondolatok az újítói tanácskozásokról Az elmúlt hetekben régóta hiányolt tanácskozások zajlottak le üzemeinkben. Társadalmi és gazdasági vezetők tanácskoztak az újítókkal, feltalálókkal. Értékelték az újítómozgalom jelenlegi helyzetét és megjelölték a fejlesztés feladatait. Néhány kivételtől eltekintve, hasznos előremutató tanácskozásokat tartottak. Mi tette szükségessé azt a központi elhatározást, hogy valamennyi üzemben foglalkozzanak az újítómozgalommal? A termelés területén mind nagyobb szerepet kell kapjon a munka hatékonyságának javítása, ugrásszerű fejlesztése. Ezen a téren szinte korlátlan segítési lehetőséget kínál az újítómozgalom. De szükségessé tette a tanácskozásokat az a jelenség is, hogy az utóbbi években nem fejlődött, sőt helyenként viszszaesett az újítómozgalom. Az okok az értékelés során igyekeztek a visszaesés okait is felsorolni. Úgy gondolom, érdemes az okokkal néhány mondatban foglalkozni. A legtöbb üzemben nem készült az utóbbi években újítási feladatterv. Ezért hiányzott a tudatosság, a megfelelő célok megjelölése, mely területen, mely munkaműveleteknél szükséges és hasznos újítások bevezetése. Hiányzott a kellő tájékoztatás, propagandamunka is. Pedig csak a spontán kezdeményezésekre bízni az újítómozgalmat már eleve a visszaeséshez vezethet. Ha nem ismerik a dolgozók az e téren jelentkező igényeket, akkor a benyújtott újítások ritkán esnek egybe a vezetés elképzeléseivel, az üzem hatékonyságának célszerű növelésével. Az pedig az elfogadásnál is gondot okoz. Gyakran ez az oka a hosszú ügyintézésnek, a bevezetés elhúzódásának, esetleg elutasításának is. A hosszú ügyintézés az öntevékeny, ötletekben gazdag újítókat is elkedvetleníti. Nem csoda, ha legközelebb meggondolja, hogy újabb ötletekkel foglalkozzon. Sokszor gondot okoz a kivitelezés megvalósítása is. Több segítséget várnak az újítók a műszakiaktól is. A tanácskozásokon sok hasznos javaslat, felajánlás is elhangzott ezzel kapcsolatban. Pl. a műszaki rajzok elkészítésére, a kivitelezés megvalósításának gyorsítására. Sokan nem ismerik az újítási rendeletet sem. Egy-egy üzemben a „munkaköri kötelesség” sem tisztázott. Ez is oka, hogy a műszakiak közül kevesen adnak be újítást. Ugyanakkor elmarad részükről az arra való ösztönzés is. Nem szűkült a lehetőség Az újítómozgalom visszaesését helyenként az új technika bevezetésével is indokolják. Nincsen lehetőség az új gépeken újítani — mondják. Valóban, az új gépen kevesebb a lehetőség, de ez csak bizonyos vonatkozásban indok. Az újításnak számos más területe is van. Pl. kevés a munkaszervezéssel, a kisgépesítéssel, célgépesítéssel stb. foglalkozó javaslat. Több vállalatnál javasolták a hozzászólások egy-egy új termék bevezetését célzó újítási feladat megjelölését. Nem szűkült tehát a lehetőség, csak bizonyos vonatkozásban más területekre tolódott el az igény. Kevés a munkavédelmi újítások száma is. Nem tudnak gazdaságossági számításokat végezni, ezért alacsony eszmei díjat állapítanak meg. Kétségtelen, hogy nem lehet ilyen számításokat végezni. Ha azonban a legfőbb értéket, az embert tekintjük, akkor azt nem lehet forintban mérni. Ugyanakkor a balesetek miatt kiesett napok számának csökkentése, a biztonságos munkakörülmények megteremtése is növeli a hatékonyságot a termelésben. Az újítómozgalom fejlesztését valamennyi tanácskozáson fontosnak és szükségesnek tartották a hozzászólók. Jogosan igényelték, hogy készüljenek újítási feladattervek, jelöljék meg, a legfontosabb célkitűzéseket, igényeket e téren. Kapjanak rendszeres időközönkénti tájékoztatást az üzem feladatairól, gondjairól, kérjék véleményüket, segítségüket azok megvalósításához. Helyesnek tartanák, ha üzemen belül és üzemek között is lenne tapasztalatcsere az újítók részére is. Sok hasznos gondolatot, ötletet adna számukra, és végül is az üzem hasznára válna az ilyen lehetőség. Több hozzászóló foglalkozott az újítási rendelet bírálatával is. Célszerűnek és szükségesnek tartották az újítási díjak elszámolásának bizonyos módosítását. Pl. az újítás jellegétől függően hasznos lenne nemcsak a részesedési alap terhére, hanem esetleg a műszaki fejlesztési költségre is terhelni egy-egy újítást. Úgy gondolom, indokolt ennek a kérdésnek vizsgálata és bizonyos mértékű módosítási javaslat megtétele. Nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni, mint akadályozó tényezőt, de természetesen az sem lenne célszerű, ha a gazdaságosság szerepéről megfeledkeznénk. A gazda szemével Az újítói tanácskozások tapasztalatai összességükben azt bizonyítják, hogy erősödik a tulajdonosi szemlélet. Szinte valamennyi hozzászóló a gazda szemével vizsgálta a jelenlegi helyzetet, és konstruktív javaslataival segítette a fejlesztés érdekében megjelölt feladatok kialakítását. Meggyőződésem, a tapasztaltak alapján, hogy a tanácskozáson elhangzottak megszívlelése a társadalmi és gazdasági vezetők részéről nem marad el. Közös cél a hatékonyság növelése, az eredmények elérése. Ehhez ad segítséget többek között az újítómozgalom fejlesztése, tömegszerűvé tétele is. GAJDA LÁSZLÓ TYPOGRAPHIA SZAKMUNKÁSAINK BÖLCSŐJE Épül az új nyomdaipari Az eltelt fél évszázad során több helyen működött a nyomdaipari tanulóképzés, hajdanvolt nevén a „tanonciskola”, és mindenkor valamelyik állami iskolában befogadott albérlőként. Az 1920-as években a Sziget utcai (ma Radnóti Miklós utca) iskola volt a nyomdaipari tanulók elméleti képzésének a helye. Akkor még munkaidő után a délutáni, esti órákban tanultak, amikor az elemisták befejezték óráikat. A felszabadulás után először a Nyár utcában, majd a Felsőerdősor utcában indult meg a nyomdaipari tanulóképzés. Különösen az utóbbi helyen nyílt lehetőség a gyakorlati oktatásra is. Mivel azonban közoktatásunknak szüksége volt az iskolákra, gondoskodni kellett új tanintézetről. Most már olyanról, amelyikben a fejlesztés lehetőségei is biztosítva látszanak. Így került a nyomdaipari tanintézet jelenlegi helyére, a Tolnai Lajos utcába. Itt volt valamikor a Világosság Nyomda és a Népszava szerkesztősége és kiadóhivatala. Akkor ez a megoldás nagyon tetszetősnek tűnt. Szép nevet kapott az iskola: Ságvári Endre Nyomdaipari Tanulóintézet. Iskola és tanműhely lett. Sőt, termelőüzem. Szabályszerű tervvel dolgozó nyomda, s ez bizonyos mértékben nehezítette a tervszerű, módszeres szakmunkásképzést. Tarjányi György igazgatóval, az iskola jelenlegi vezetőjével beszélgetünk a ma gondjairól, problémáiról. Egy ideig szépen fejlődött a tanintézet. A hét tanterem jó munkabeosztással elegendőnek látszott a nyomdaipar lassan fejlődő szakmunkásigényének kielégítésére. Hiányoztak olyan helyiségek, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a zavartalan oktatáshoz, a széles skálán fejlődő nyomdai technológiai műveletek ismertetéséhez. Nem volt tornaterem sem. A nyomdaipar meggyorsuló fejlődése, a szakmunkásállomány kiöregedése évről évre növelték a feladatokat, s ma már eljutott az iskola oda, hogy a zsúfoltság egyre tarthatatlanabbá válik. A zavartalan tanítás érdekében szükség volt máshol is helyiségeket bérelni. Ikeriskola Újpalotán A nehéz helyzetet megértette a felügyeleti szerv, a Könnyűipari Minisztérium is, és anyagi lehetőségeket teremtett egy új, jól felszerelt szakmunkásképző iskola építésére. A kedvezőbb építési költségek érdekében az iskolát ikeriskolának tervezték, amelynek másik felében a textilipari szakmunkásképzés kap helyet. Megindult a helyszín keresése. Több javaslat után az érdekeltek úgy döntöttek, hogy az iskolát Újpalotán, az épülő nagy lakótelep centrumában létesítik, ahol egyébként is 1975-ig be kell fejezni az építkezést. 82 millió forint áll rendelkezésre. A tervek gyorsan elkészültek. Könnyűszerkezetes, panelos építési módszerrel 14— 14 tantermes lesz az iskola az összes szükséges helyiségekkel: laboratóriummal, kísérleti teremmel, KISZ-klubbal, tornateremmel, sőt az iskolaudvaron még két sportpálya építésére is lesz lehetőség. Megkötötték az építőipari vállalattal a kivitelezési szerződést, és jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az 1975. évi iskolakezdést már elkészülten várja az új létesítmény. Az újpalotai lakótelepről kitiltottak minden ipari létesítményt, így a tanműhely építésére nincs lehetőség. Az igazat megvallva az anyagiak is hiányoznak ehhez. Marad tehát az a lehetőség, hogy a jelenlegi iskola-tanműhelyt fejlesztik tanműhellyé. Szükség is van erre, hiszen a nagyüzemekben tanuló ofszetgépmestereknek nincs lehetőségük a nagy, bonyolult gépek önálló kezelésére. Erre a tanműhelyben kell lehetőségeket teremteni. Az új iskola csak látszólag esik messzire a nyomdaüzemektől, hiszen az Örs vezér térig a metróval, onnan pedig gyors autóbuszjárattal szinte percek alatt elérhető lesz az iskola. A színvonal emelése A legfrissebb változás a szakmunkásképzésben — erről már röviden a közelmúltban beszámoltunk —, hogy a szakminisztériumi felügyelet tanácsi kezekbe került. Így Budapesten 137 szakmunkásképző intézet a Fővárosi Tanács felügyelete alá került. Ezzel kívánják a szakmunkásképzést egységes elvi alapokra helyezni. Nagyon reménykedünk abban, hogy a Fővárosi Tanács megkapja az illetékesektől annak lehetőségét is, hogy ne csak elvileg, hanem anyagilag is képes legyen a fejlesztés biztosítására. Egyébként az új iskolának lehetőséget kell teremteni az elméleti képzés színvonalának emelésére. Biztosítania kell, hogy az ipari tanulók az elmélet jó elsajátítása mellett meg tanintézet ismerkedhessenek magával a termékkel is, valamint a szükséges anyagokkal, eszközökkel. Már azon dolgoznak az iskola szakemberei, hogy olyan tanulási tematikát készítsenek, amely a fejlett ésbonyolult nyomdaipari eljárásokat alaposan megismertetik a jövő szakmunkásaival. A szakmunkásképzés, a beiskolázás előreláthatólag nem lesz könnyű feladat az elkövetkező években. Az a demográfiai hullám, amely néhány évig megkétszerezte a születési számot, rövidesen elvonul a felnövekvő fiatalsággal. Ezzel együtt jár, hogy a különböző divatos szakmák fokozottan szívják fel a fiatalságot, a továbbtanulás lehetőségei is bővülnek az általános iskolákból kikerültek számára. A nyomdaipar pedig nem tartozik a divatos szakmák közé ... Eltelik jó néhány év, amíg az új növekedési hullám több lehetőséget teremt szakmánkban is a tanulóképzésre. Addig is nagyon nehéz feladat hárul mindazokra, akik a csökkenő létszámú szakmunkástanulókkal foglalkoznak. Olyan kedvet kell csinálni a szakmához, hogy a tanulás közbeni és főként a felszabadulás utáni lemorzsolódás csökkenjen, és ezzel egyenlítődjön ki a beiskolázásnál mutatkozó létszámcsökkenés. Szép szakma! Aktív propagandát kell a nyomdaüzemeknek már jó előre indítani, hogy a szakma minél kívánatosabb legyen a pályát választó fiataloknál és szüleiknél. A szép nyomtatvány, a kedvet csináló betűvé formált szó a mi mesterségünk. Éljünk vele és tegyünk meg mindent, hogy az új iskola a jövő nyomdaipari szakmunkásainak, nyomdaművészeinek bölcsője lehessen. A nyomdaiparban dolgozók is legyenek szakmánk legfőbb propagálói ismerőseik körében. Törekedjenek, hogy gyermekeik időben megismerhessék a szakmát, és lehetőségük legyen előre eltervezni munkálkodásukat szép szakmánkban. A Ságvári Endre Nyomdaipari Tanulóintézet tantestülete megteszi a tőle telhetőt, hogy jó szakemberek kerüljenek ki az iskolából. A nyomdák szakembereinek, a szakma irányító szerveinek, a szakszervezetnek, a Fővárosi Tanácsnak lesz a dolga, hogy a nyomdaipari tanulóképzés útjából elháruljanak az akadályok, amelyek a fejlődés gátlói lehetnek. bezár gáza 1974. JANUÁR 1. A szakszervezetek segítsége a továbbtanuló és parasztgyermekeknek A mostani tanévben újabb kezdeményezésekkel bővült a hátrányos helyzetben levő munkás-paraszt fiatalok megsegítésére indult országos akcióprogram. A SZOT-ban elmondták: már eddig is több millió forintot költöttek arra, hogy ezek a gyerekek is egyenlő esélyekkel indulhassanak a magasabb iskolák felvételi vizsgáira. A szakszervezetek évek óta anyagilag is támogatják a gimnáziumok szakosított osztályaiban, illetve az egyetemeken, főiskolákon a vizsgákra előkészítő szakkörök fenntartását, amelyek valamennyi megyében működnek. Ezekben évente ötezer általános és háromezer középiskolás fiatal egészíti ki tudását. A szakszervezeti művelődési intézményekben 5,5 millió forintért rendeztek be úgynevezett „pótiskolákat”, ahol a tanulást segítő korszerű gépek, berendezések is rendelkezésre állnak. Ilyen működik többek között Budapesten a Csiliben, az ÉVIG, a Danuvia, a Duna Cipőgyár, vidéken a Szombathelyi Cipőgyár kultúrházaiban. Továbbá a SZOT hozzájárul a középiskolai ösztöndíjalaphoz is, amiből 9—10 ezer tanuló anyagi helyzetén segítenek. A kormányhatározat értelmében ugyanis az idei tanévtől kezdve folyósítanak a hátrányos helyzetben levő munkás- és parasztgyerekek részére különleges ösztöndíjakat. Az ösztöndíjat pályázat útján lehet elnyerni. A következő tanévre szóló ösztöndíjak feltételeit január végéig hirdetik ki az iskolák igazgatói, s február 15-ig lehet majd jelentkezni. Ezekre az általános iskolák VIII., a középiskolák I—II—III. osztályosai jelentkezhetnek. Az alábbi feltételeknek kell megfelelni: legalább az egyik szülő fizikai munkás legyen, a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladhatja meg a 900 forintot, a félévi tanulmányi eredmény 4-esnél nem roszszabb, középiskolások esetében az iskolai diákszociális bizottság javaslata is szükséges. Az ösztöndíj évi összege 2—4 ezer forint, amit két részletben — szeptemberben és februárban — vehetnek fel a szülők. Az eddigi tapasztalat: több az igénylő, mint az ösztöndíj, s ezért valamennyi megyében felhívták a vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szervezetek figyelmét hasonló ösztöndíjak létesítésére, amivel saját dolgozóik gyerekeit segíthetnék. Az üzemek, intézmények egyébként országszerte egyre nagyobb részt vállalnak magukra a munkásgyerekek támogatásából. A szokásos juttatásokon — év kezdeti, eseti segélyek a szülőknek és hasonlók — kívül például hozzájárulnak a kollégiumi alaphoz is. Az így összegyűlő pénzből építenek az iskolák közelében diákszállásokat a távolból bejárók részére. Somogyban például úgy szervezték, hogy akik hozzájárulnak az alaphoz, az összeg nagyságától függően férőhelyet „vásároltak” a náluk dolgozók gyerekeinek. Néhány hét alatt 250 ezer forint gyűlt össze, s csupán érdekességként: az első jelentkező a kálmáncsai tsz volt, 1200 dolgozója 100 000 forintot ajánlott fel. Bács-Kiskunban pedig szeptembertől két új kollégium fogadja a tanyai diákokat: Kiskunfélegyházán 150, Kiskunmajsán 216 lakhat az iskola közelében. Tervezik továbbá: a felvételikhez nagy segítséget adó biológia-, fizika-, matematika-kalauzt — ezer készült belőle eddig — nagyobb példányszámban ismét kinyomtatják, s ingyen adják a rászorulóknak. (Népszava)