Typographia, 1977 (109. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

munkások bérhelyzete ebben az esztendőben jelentős mértékben javult, amellyel lehetővé vált a nagy értékű új berendezések üzembe helyezése és a létszám­gondok enyhítése. Ha magyarul beszélünk, akkor egyértelműen meg kell mondani, hogy az 1976-os esztendőben mindazt, ami elmaradt, az 1977- es esztendőben kell pótolni. Csak­is ilyen kötelezettségvállalással tudjuk biztosítani életkörülmé­nyeink olyan mértékű fejleszté­sét, ahogy azt az V. ötéves terv­ben — most már mondhatjuk, hogy a munkások széles körű be­vonásával — megjelöltük. Ha kollektíven alakítottuk ki jövőnk fontos elképzeléseit, ha ennyire megtanultunk tervezni, akkor en­nél még fontosabb a terv megva­lósítása érdekében szervezett kol­lektív, jól szervezett vállalati és iparági munka, melyben a szak­­szervezetünknek nagyon nagy fel­adata van. Az összkörülmények figyelembevételével mindenek­előtt az, hogy 50 ezres tagságunk egy emberként, vezetőstül, mun­kástul egyaránt értse, hogy nekik mi a feladatuk saját területükön. Kölcsönös megbecsülés és bizalom alapján, a feladatok végrehajtá­sához szükséges egységes nézet kialakításával jobban biztosítsuk a folyamatos, jól szervezett mun­kát, annak érdekében, hogy előre­haladásunk a továbbiakban is egyenletes és rendszeres legyen. Meggyőződésünk, hogy a szak­­szervezetünk központi vezetősége által kialakított 5 éves munka­­program és ezen belül éves ter­vei, jó alapot biztosítanak a vál­lalati szakszervezeti tanácsok, bi­zalmiak és aktivisták számára a munka sikeres végzéséhez, nagy­szerű eredményekhez. Ennek je­gyében köszöntjük szakszerveze­tünk központi vezetősége nevé­ben az új esztendő alkalmából szakszervezetünk minden egyes tagját, kívánva a munka alapján elért sikerekhez mind boldogabb jövendőt! TYPOGRAPH­IA L£j Dunaújvárosi látogatás A nagy vállalkozásokat nagy érdeklődés, viták és kétségek kí­sérik. Így volt ez a Dunaújvárosi Hullámvertikummal, a papíripar legnagyobb beruházásával is. Most a cél előtt, amikor már fo­lyik a próbaüzem, magasodnak a csarnokok, diákok tanulnak az új iskolában, s hamarosan benépe­sül a kollégium is, már csitulnak a hullámvertikum kavarta viták, s úgy tűnik, egybehangzó a sikert köszöntő kórus hangja. Mindezt szükségesnek tartot­tam elöljáróban elmondani, hogy érthetővé váljon, miért fordított szakszervezetünk elnöksége, köz­ponti vezetősége az elmúlt évek­ben olyan nagy figyelmet a 8 milliárdos vállalkozásra. Miért támogatta, segítette ennek az óriási létesítménynek mielőbbi megvalósítását sajátos eszközök­kel, tevékeny részvétellel. Az ér­dekvédelmi szervezet figyelme két célú volt. Egyfelől arra irá­nyult, hogy mielőbb meginduljon Dunaújvárosban a termelés, más­felől arra, hogy a milliárdokat a lehető leggazdaságosabban, a leg­ésszerűbben használja fel a beru­házó Papíripari Vállalat. A december 9-i elnökségi ülés előtt, 3-án jártunk Dunaújváros­ban, megtekintettük a hullám­vertikumot. Az elnökség már másodszor járt Dunaújvárosban, nézze meg a készülő új nagyüze­met. A jó hangulatú látogatás kalauza Tomcsányi Elemér igaz­gató és Mészáros Mihály, a du­naújvárosi gyár pártbizottságá­nak titkára volt. Rövid tájékoz­tatás után végigvezettek bennün­ket az új üzemben. Lenyűgöző látvány fogadott bennünket. A hatalmas gépsor már dolgozik. A Az új üzemcsarnokban: Halasi József alelnök, Pavlovszky Ferenc elnök, Gácsi Lászlóné, a gyár szb­­j titkára, elnökségi tag, Tomcsányi Elemér igazgató legmodernebb technikai berende­zéseket láthattuk mindenütt. A hullámalappapírt gyártó gépsort vezérlő fülkéből — inkább terem­ből — irányítják. Az elektroni­kus paneleken színesen villogó lámpák jelzik, milyen­ folyama­tok zajlanak az automatizált gép­óriásban, s pillanatok alatt mód van a beavatkozásra, az esetleges hibák korrigálására. A hozzá nem értő számára olyan ez a ve­zérlőfülke, mint egy számítóköz­pont, vagy tudományos fantasz­tikus könyvekből előbukkanó űr­központ. A hull­ám vertikum , minden bi­zonnyal a papíripar legkorszerűbb üzeme, büszkesége lesz. A december 9-i elnökségi ülé­sen Juhász Mihály vezérigazgató mondotta el, mit jelentett a vál­lalat számára a szakszervezet se­gítsége és figyelme. Voltaképpen ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1977. március 30-án ünnepélyesen is felavassák ezt a hatalmas lé­tesítményt. A történelmi visszapillantáshoz tartozik, hogy a hullámpapír­­gyártó üzem június 30. óta ter­mel. Örvendetes, hogy a papír­gép megfelel a programban meg­határozott követelményeknek. Jól megtanulták kezelését az itt dolgozó szakmunkások és mű­szakiak. Ezt a felkészülést még a külföldi szállítók is elismerték és páratlannak minősítették. A félcellulózgyárban a próba­üzem augusztusban kezdődött és a termelés már lényegében zavar­talanul, biztonságosan folyik. A dobozüzem szerelése is az utolsó fázisnál tart, így remény van arra, hogy a hatalmas komp­lex üzem a jövő évben már hoz­za azokat az eredményeket, ele­get tegyen azoknak a kívánal­maknak, amelyek indokolták ezt a hatalmas beruházást. Hozza az eredményeket... És ez nem kevés. Hazánkban 10 mil­liárd forint értékű áru megy tönkre évente azért, mert nincs jól csomagolva, nincs jól védve. Csupán ebben az esztendőben 20 ezer tonna hullámdobozt vásá­roltunk külföldön, s ezért 11 millió dollárt fizettünk ki. Ma és ez nem annyira ismert tény, minden ezer tonna hullámpapír sok-sok százezer dollárba kerül és ezért a Papíripari Vállalat nem erőltette, nem is nagyon reklámozta a korszerűbb csoma­golásformák elterjesztését, hisz az újabb igények kielégítése, fel­keltése az országnak újabb és újabb terheket jelentett volna, növekvő kiadásokat. Most a hul­lámvertikum létrehozásával sike­rül megszüntetni az importot, és megkezdődhet az a folyamat is, melynek révén szélesebb körben kerülhet alkalmazásra ez a kor­szerű csomagolóanyag. A viták és a kétségek termé­szetesen ezzel a kérdéssel függe­nek össze. Sokan hangoztatták azt, hogy a hullámdoboz, a papír elavult csomagolóeszköz, melyet felváltanak a műanyagok. Ez a tétel mind kevésbé igaz. A papír környezetbarát, újra felhasznál­ható csomagolóeszköz, nem úgy, mint a megsemmisíthetetlen, el­­éghetetlen, újra fel nem hasz­nálható műanyag. Emellett köny­­nyű súlyú, jól szállítható, külö­nösen a konténerekben. Az sem közömbös, hogy alapanyaga a ha­zai lombos fa, és a hu­lladékpapír. A hosszas számítások, a vég­telen számsorok helyett egyetlen adat arról, mit jelent hazánknak, a magyar népgazdaságnak a du­naújvárosi siker: ez az üzem a legpesszimistább számítások sze­rint is két-három év alatt meg­keresi önmagát. A gyárlátogatás előtt Tomcsányi elvtárs, a vállalat igazgatója adott tájékoztatót az elnökség tagjainak

Next