Typographia, 1977 (109. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
munkások bérhelyzete ebben az esztendőben jelentős mértékben javult, amellyel lehetővé vált a nagy értékű új berendezések üzembe helyezése és a létszámgondok enyhítése. Ha magyarul beszélünk, akkor egyértelműen meg kell mondani, hogy az 1976-os esztendőben mindazt, ami elmaradt, az 1977- es esztendőben kell pótolni. Csakis ilyen kötelezettségvállalással tudjuk biztosítani életkörülményeink olyan mértékű fejlesztését, ahogy azt az V. ötéves tervben — most már mondhatjuk, hogy a munkások széles körű bevonásával — megjelöltük. Ha kollektíven alakítottuk ki jövőnk fontos elképzeléseit, ha ennyire megtanultunk tervezni, akkor ennél még fontosabb a terv megvalósítása érdekében szervezett kollektív, jól szervezett vállalati és iparági munka, melyben a szakszervezetünknek nagyon nagy feladata van. Az összkörülmények figyelembevételével mindenekelőtt az, hogy 50 ezres tagságunk egy emberként, vezetőstül, munkástul egyaránt értse, hogy nekik mi a feladatuk saját területükön. Kölcsönös megbecsülés és bizalom alapján, a feladatok végrehajtásához szükséges egységes nézet kialakításával jobban biztosítsuk a folyamatos, jól szervezett munkát, annak érdekében, hogy előrehaladásunk a továbbiakban is egyenletes és rendszeres legyen. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetünk központi vezetősége által kialakított 5 éves munkaprogram és ezen belül éves tervei, jó alapot biztosítanak a vállalati szakszervezeti tanácsok, bizalmiak és aktivisták számára a munka sikeres végzéséhez, nagyszerű eredményekhez. Ennek jegyében köszöntjük szakszervezetünk központi vezetősége nevében az új esztendő alkalmából szakszervezetünk minden egyes tagját, kívánva a munka alapján elért sikerekhez mind boldogabb jövendőt! TYPOGRAPHIA L£j Dunaújvárosi látogatás A nagy vállalkozásokat nagy érdeklődés, viták és kétségek kísérik. Így volt ez a Dunaújvárosi Hullámvertikummal, a papíripar legnagyobb beruházásával is. Most a cél előtt, amikor már folyik a próbaüzem, magasodnak a csarnokok, diákok tanulnak az új iskolában, s hamarosan benépesül a kollégium is, már csitulnak a hullámvertikum kavarta viták, s úgy tűnik, egybehangzó a sikert köszöntő kórus hangja. Mindezt szükségesnek tartottam elöljáróban elmondani, hogy érthetővé váljon, miért fordított szakszervezetünk elnöksége, központi vezetősége az elmúlt években olyan nagy figyelmet a 8 milliárdos vállalkozásra. Miért támogatta, segítette ennek az óriási létesítménynek mielőbbi megvalósítását sajátos eszközökkel, tevékeny részvétellel. Az érdekvédelmi szervezet figyelme két célú volt. Egyfelől arra irányult, hogy mielőbb meginduljon Dunaújvárosban a termelés, másfelől arra, hogy a milliárdokat a lehető leggazdaságosabban, a legésszerűbben használja fel a beruházó Papíripari Vállalat. A december 9-i elnökségi ülés előtt, 3-án jártunk Dunaújvárosban, megtekintettük a hullámvertikumot. Az elnökség már másodszor járt Dunaújvárosban, nézze meg a készülő új nagyüzemet. A jó hangulatú látogatás kalauza Tomcsányi Elemér igazgató és Mészáros Mihály, a dunaújvárosi gyár pártbizottságának titkára volt. Rövid tájékoztatás után végigvezettek bennünket az új üzemben. Lenyűgöző látvány fogadott bennünket. A hatalmas gépsor már dolgozik. A Az új üzemcsarnokban: Halasi József alelnök, Pavlovszky Ferenc elnök, Gácsi Lászlóné, a gyár szbj titkára, elnökségi tag, Tomcsányi Elemér igazgató legmodernebb technikai berendezéseket láthattuk mindenütt. A hullámalappapírt gyártó gépsort vezérlő fülkéből — inkább teremből — irányítják. Az elektronikus paneleken színesen villogó lámpák jelzik, milyen folyamatok zajlanak az automatizált gépóriásban, s pillanatok alatt mód van a beavatkozásra, az esetleges hibák korrigálására. A hozzá nem értő számára olyan ez a vezérlőfülke, mint egy számítóközpont, vagy tudományos fantasztikus könyvekből előbukkanó űrközpont. A hullám vertikum , minden bizonnyal a papíripar legkorszerűbb üzeme, büszkesége lesz. A december 9-i elnökségi ülésen Juhász Mihály vezérigazgató mondotta el, mit jelentett a vállalat számára a szakszervezet segítsége és figyelme. Voltaképpen ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1977. március 30-án ünnepélyesen is felavassák ezt a hatalmas létesítményt. A történelmi visszapillantáshoz tartozik, hogy a hullámpapírgyártó üzem június 30. óta termel. Örvendetes, hogy a papírgép megfelel a programban meghatározott követelményeknek. Jól megtanulták kezelését az itt dolgozó szakmunkások és műszakiak. Ezt a felkészülést még a külföldi szállítók is elismerték és páratlannak minősítették. A félcellulózgyárban a próbaüzem augusztusban kezdődött és a termelés már lényegében zavartalanul, biztonságosan folyik. A dobozüzem szerelése is az utolsó fázisnál tart, így remény van arra, hogy a hatalmas komplex üzem a jövő évben már hozza azokat az eredményeket, eleget tegyen azoknak a kívánalmaknak, amelyek indokolták ezt a hatalmas beruházást. Hozza az eredményeket... És ez nem kevés. Hazánkban 10 milliárd forint értékű áru megy tönkre évente azért, mert nincs jól csomagolva, nincs jól védve. Csupán ebben az esztendőben 20 ezer tonna hullámdobozt vásároltunk külföldön, s ezért 11 millió dollárt fizettünk ki. Ma és ez nem annyira ismert tény, minden ezer tonna hullámpapír sok-sok százezer dollárba kerül és ezért a Papíripari Vállalat nem erőltette, nem is nagyon reklámozta a korszerűbb csomagolásformák elterjesztését, hisz az újabb igények kielégítése, felkeltése az országnak újabb és újabb terheket jelentett volna, növekvő kiadásokat. Most a hullámvertikum létrehozásával sikerül megszüntetni az importot, és megkezdődhet az a folyamat is, melynek révén szélesebb körben kerülhet alkalmazásra ez a korszerű csomagolóanyag. A viták és a kétségek természetesen ezzel a kérdéssel függenek össze. Sokan hangoztatták azt, hogy a hullámdoboz, a papír elavult csomagolóeszköz, melyet felváltanak a műanyagok. Ez a tétel mind kevésbé igaz. A papír környezetbarát, újra felhasználható csomagolóeszköz, nem úgy, mint a megsemmisíthetetlen, eléghetetlen, újra fel nem használható műanyag. Emellett könynyű súlyú, jól szállítható, különösen a konténerekben. Az sem közömbös, hogy alapanyaga a hazai lombos fa, és a hulladékpapír. A hosszas számítások, a végtelen számsorok helyett egyetlen adat arról, mit jelent hazánknak, a magyar népgazdaságnak a dunaújvárosi siker: ez az üzem a legpesszimistább számítások szerint is két-három év alatt megkeresi önmagát. A gyárlátogatás előtt Tomcsányi elvtárs, a vállalat igazgatója adott tájékoztatót az elnökség tagjainak