Typographia, 1978 (110. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
a TYPOGRAPHIA Grafika és a Nyomdaipari Állandó Bizottság által létrehozott közös munkabizottságba, amelynek az a feladata, hogy a két nagy nemzetközi szakszervezeti mozgalomhoz tartozó nyomdaipari tagozatok munkáját egyeztesse, koordinálja. A Papíripari Állandó Bizottság keretében a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó papíripari szakszervezeti központok foglalnak helyet. Ez kissé korlátozza a munkát, nem teszi eléggé lehetővé az SZVSZ-en kívüli különböző szakszervezetek közreműködését. Jórészt ennek enyhítésére, több ország együttes kezdeményezésére bizottság alakult, megrendezésre került 1970- ben a papíripari szakszervezetek I. nemzetközi konferenciája az angliai Hastings-ben. Az itt megalakított bizottság legutóbb Bulgáriában tartotta ülését, ahol fő kérdésként tárgyalták meg a foglalkoztatottság és a munkakörülmények helyzetét a papíriparban, a kapitalista koncentrációval és a technikai haladással szemben. A bevezető vázolta szakszervezetünk nagy felelősségét, a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Kiemelte, hogy a munkástömegekben mindinkább kifejezésre jut az egységre, az egységes fellépésre való törekvés. A mi feladatunk is eleget tenni ennek a szakszervezet nemzetközi munkájában, különösen az érdekvédelmi tevékenységben. Az a tapasztalatunk egyébként, hogy amióta a nemzetközi kapcsolatokban — a találkozókon, tárgyalásokon — mindinkább a konkrét szakszervezeti tevékenység kap helyet, lényegesen könnyebb az együttműködés, a megértés és szót tudunk érteni „kényes” politikai kérdésekben is. — Mi soha nem rejtettük véka alá — hangsúlyozta a bevezető —, hogy számunkra igen fontos, hogy a kapitalista országokban élő kollégáink mind mélyebben ismerjék meg hazánkat, szocialista építő munkánkat, sikereinket, de gondjainkat, problémáinkat is. Ugyanakkor létfontosságú számunkra, hogy mi is megismerjük a modern kapitalizmus mai viszonyait. Csak így válik világosabbá a tőkés országokban élő munkástestvéreink tevékenysége, szakszervezeteik harcai és e küzdelmek során alkalmazott módszereik. Öröm számunkra, hogy a fejlődő országok szakszervezetei részéről is nagy az érdeklődés hazánk iránt, keresik a lehetőségeket, hogy kapcsolatot teremthessenek a mi szakszervezetünkkel. Szívesen vesszük ezt, hiszen ez is része, kiegészítője szakszervezetünk nemzetközi tevékenységének. Kimmel elvtárs a bevezető előadásában azt javasolta a központi vezetőségnek, hogy a nemzetközi munkában a továbbiakra nézve ne határozzon meg újabb feladatokat, mert a magyar szakszervezetek XXIII. és szakszervezetünk XL. kongresszusa a további munkát illetően is megfelelő útmutatást adott határozataikban. Javasolta, hogy a központi vezetőség mondjon köszönetet mindazoknak a vállalatoknak, szakszervezeti bizottságoknak és más szerveknek, személyeknek, akik hozzájárultak a nemzetközi tevékenység eredményességéhez, és a különböző találkozók, köztük az üzemi látogatások alkalmával segítséget nyújtottak külföldi kollégáiknak, hogy jobban megismerjék hazánkat és a magyar szakszervezeti mozgalmat. HOZZÁSZOKÁSOK A bevezető előadás után hozzászólások következtek. Dr. Fébó László azt hangsúlyozta, hogy a szakszervezet munkájában milyen fontos helyet foglal el a nemzetközi tevékenység. A kapcsolatok további erősítésének egyik feltételeként említette, hogy a tárgyalások során elsősorban azt keressük, ami közös, ami összekapcsol bennünket. Szóvá tette, hogy a szocialista országok szakszervezeteivel való még szorosabb és szélesebb körű kapcsolatok módszereit, formáit tovább kell keresni. Korbély Géza arról szólott, hogy a napirend rendkívül fontos témát tárgyal, amelyet nem tart kisebb jelentőségűnek a belső, az itthon végzett szakszervezeti munkánál. Szükségesnek tartja — jelentősége miatt —, hogy a központi vezetőség gyakrabban, esetleg évenként kapjon tájékoztatást a szakszervezet nemzetközi tevékenységéről. A továbbiakban szintén a szocialista országok szakszervezeteivel való kapcsolat erősítését javasolta fejleszteni. Timmer József, a Szaktanács titkára a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai közt nagyra értékelte szakszervezetünk e tevékenységét. Tájékoztatást adott a nemzetközi szakszervezeti mozgalom jelenlegi helyzetéről, azokról a politikai körülményekről, amelyek ma már lehetővé teszik a megosztott nemzetközi szövetségek és azok tagszervezetei közti jobb együttműködést. Hangsúlyozta, hogy e fordulatban, amely az elmúlt években következett be, a szocialista országok szakszervezetei nagy érdemeket szereztek. Kiemelte, hogy a szervezetek közötti kapcsolatokban milyen nagy szerepe van a szakmai jellegű kérdéseknek. Konkrét témák kerülnek megvitatásra olyan kérdésekben, amelyek közösek, amelyek együttes megoldást eredményezhetnek. Igen pozitív, hogy ma már nemcsak az egyes szakszervezetek közt alakultak ki kapcsolatok, hanem a nemzetközi szervezetek között is történik együttes tevékenység és ez igen nagy jelentőségű, elsősorban a jövő szempontjából. Kiemelte, hogy mindez a béke és biztonság, a békés egymás mellett élés, sőt ezeken túl az országok közti kapcsolatok erősítését is jelenti. Az együttműködés befolyásolja a nemzetközi helyzet mind pozitívabb irányú fejlődését is. Leglényegesebb kérdés a kölcsönösség, a szolidaritás, a közös nemzetközi tevékenység , a legfontosabb politikai célok érdekében. Hangsúlyozta a szakszervezetek mindennapi munkájának jelentőségét. E munka eredményessége jelentős hatással van a nemzetközi kapcsolatokra is, mert tekintélyt teremthet, elismerést adhat, példát mutathat. A kapcsolatok erősítésének másik feltétele a nyíltság, határozottság, elvi következetesség. Hozzászólása befejező részében felhívta a figyelmet az SZDSZ közelgő kongresszusára, annak politikai jelentőségére. Az elhangzott hozzászólásokra Kimmel Emil válaszolt. A központi vezetőség ezután elfogadta a nemzetközi tevékenységről készített előterjesztést és olyan határozatot hozott, hogy az elnökség évente egyszer írásos tájékoztatót készít az előző évi nemzetközi munkáról, kétévenként pedig e tevékenységről részletes elemzést ad a központi vezetőségnek. A KV EGYÉB NAPIRENDJEI Második napirendi pontként Scheffer Pál titkár tett előterjesztést a központi vezetőség 1978. évi munkatervére. Ajánlásában részletes indoklást adott a munkatervben szereplő napirendi pontokhoz. A központi vezetőség a munkatervet egyhangúlag elfogadta. A szakszervezet központi vezetősége elfogadta a tájékoztató jelentéseket is, a szakszervezeti jogsegélyszolgálat működéséről; a nyugdíjas szakszervezeti tagokkal való foglalkozásról; a központi vezetőség 1976. december 17-i — a munkavédelemmel kapcsolatos — határozata végrehajtásának tapasztalatairól; valamint a központi vezetőség két ülése között végzett munkáról. Tudomásul vette, elfogadta a szakszervezet 1978. évi költségvetését. Bogyó László javasolta, hogy a szakszervezethez tartozó nyugdíjasok helyzetével —taglétszámuk nagy aránya miatt — a szakszervezet vezető szerve külön napirendként foglalkozzon. A központi vezetőség úgy határozott, hogy a titkárság e kérdést az Akadémiai Nyomda szakszervezeti bizottságának előterjesztése alapján, 1978. első félévében tárgyalja meg. Zimonyi Ferencné javaslatára a főtitkár szóbeli tájékoztatást adott a SZOT vezetői és a szakszervezet titkársága találkozójáról, amely a közelmúltban zajlott le. A központi vezetőségi ülés Kimmel Emil főtitkár zárószavával ért véget.