Typographia, 1987 (119. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 2 FORINT 1987. JANUÁR 119. ÉVF. A NYOMDA­, A PAPÍRIPAR, A SAJTÓ ÉS A KÖNYVKIADÁS DOLGOZÓI SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA 1. SZÁM 125 évünk ÍRTA: LUX JÁNOS FŐTITKÁR S­zakszervezetünk történetében fontos fordulóponthoz érkeztünk ez évben. Ötnegyed évszázadra, hogy ele­ink megalapították a Pest-Budai Vándor és Beteg Könyv­­nyomdászokat Segélyező Egyletet, és ezzel útjára indítot­ták 1862-ben a nyomdászok szervezkedését, amelynek szakszervezetünk a létét köszönheti. 125 év alatt sok min­den történt. Néhány év alatt — abban az időben ez nagy szó volt — kifejlődött az első olyan szervezett munkás­csoport, amely meg tudta védeni tagsága érdekeit. A szer­vezet zászlajára tűzi a munkásszolidaritást, a szakképzést, a napi nyolcórás munkaidőt. 1869-ben megjelenik az első magyar munkásújság, a Typographia, s attól kezdve sajtó útján is terjeszthetik a munkások jogaiért folyó küzdel­müket. Szakszervezetünk küzdelmes léte során sok viszontag­ságon ment át. Számos eredmény, jó néhány buktató, kü­lönféle nézetek és belső harcok nehezítették fejlődését. Eredményei közül a legfontosabbak, hogy részesei voltak Magyarországon a marxizmus elterjesztésének, példát mutattak a többi szakmának a munkások szervezésében, felvették a harcot a munkáltatókkal. A rossz emlékű Horthy-rendszerben is bátran kiálltak tagságukért, jó né­hány sztrájkot szerveztek. Az ellenforradalom utáni évek­ben, majd az azt követő időszakban következetesen antifa­siszta magatartást tanúsítottak. Büszkeséggel tölt el ben­nünket, hogy utódai vagyunk a nagy elődöknek, azoknak,­ akik Magyarországon az első szakszervezetet létrehozták. Legutóbbi, XLII. kongresszusunkon arról döntöttünk, hogy a 125. évfordulót méltó keretek között ünnepeljük. Ennek során közreadjuk mindazokat az ismereteket, amelyek elődeink munkáiról szólnak, hogy ezzel is emlé­ket állítsunk, megteremtsük annak lehetőségét, hogy a kö­vetkező generációk is megismerhessék a magyar szerve­zett nyomdászok XIX. század közepétől bejárt útját. Ezt az évfordulót egyhetes rendezvénysorozattal kíván­juk ünnepélyesebbé tenni, ez egész tagságunk ünnepe, egyben fontos állomás a magyar szakszervezeti mozgalom történetében is. Mit mond számunkra 125 év tanulsága, mit mondanak az elődök küzdelmei? Mindenesetre nem csupán azt, hogy egyes korszakokban kik voltak a munkássorsot értő, értük tevékenykedő munkásvezetők. Elmondja azt is, hogy a jelenben meg kell tennünk mindazt, amit szocialista államban az ősök tisztelete, a jelen társadalom és a jövőnk is elvár. A feladat most az, hogy saját erőnkre támaszkodva, a cselekvés útját járva építsük jövőnket. Ma már négy ágaza­tot egyesít szakszervezetünk, feladat van bőven. Ágazatainknak és az egyes vállalatoknak, valamennyi szakszervezeti tisztségviselőnknek továbbra is számolnia kell a gazdálkodás nehezedő és változó feltételeivel, az importanyag-ellátás gondjaival. Ezért különös jelentősé­ge van minden területen a rugalmas alkalmazkodásnak, a tényleges piaci igények és a lehetőségek optimális összehan­golásának — szükség esetén a rangsorolásnak —, a ter­melési szerkezet korszerűsítésének és a szelektív fejlesztés­nek, az egyes ágazatok és vállalatok közötti szorosabb együttműködésnek. A nyomda- és a papíripar a hazai igények kielégítésére koncentrálva, törekedjék az exportképesség további foko­zására. A műszaki haladást, az elektronizáció terjedését, az anyag- és energiatakarékosságot, az élőmunka hatéko­nyabb foglalkoztatását egyaránt a versenyképesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani. A gazdálkodás megjavításának fő irányait az MSZMP Központi Bizottságának 1986. november 20-i határozata je­lölte meg. Ennek szellemében kell az új esztendőben vala­mennyiünknek munkálkodni. A lap-, folyóirat- és könyvelőállítás terén a mennyi­ség növekedése helyett várhatóan tovább fokozó­dik a lakosság, az olvasók igénye a gyors és reális tájékoz­tatás, a minőség javítása, a kereslethez jobban igazodó szerkesztőségi, kiadói, nyomdai és terjesztői tevékenység iránt. Dinamikusan nő a piac igénye a több és esztétiku­­sabb csomagolóanyag iránt. E feladatoknak csakis a népgazdasági, vállalati és egyéni érdekek összehangolásával, fegyelmezettebb és szer­vezettebb munkával, a hatékonyabb együttműködéssel tudnak ágazataink és vállalataink eleget tenni. Mindeb­ben számítunk alapszervezeteink és szakszervezeti tisztség­­viselőink aktív és kezdeményező, felelősségteljes közremű­ködésére és támogatására. Az elnökség ülése A múlt év utolsó elnökségi ülésén elsőként a nyomda- és papíripar VII. ötéves tervének jellemzőiről, az 1986. évi ter­vek végrehajtásának tapaszta­latairól kapott tájékoztatást a testület, majd az 1987. évi gaz­dasági és szakszervezeti felada­tokat ismertették. Tájékoztató hangzott el a könyvkiadás 1987-es gazdálkodási elképzelé­seiről is. Az elnökség a sokol­dalúan és lényegretörően elő­terjesztett témákat megvitatta és tudomásul vette. Az ülés napirendjének má­sodik témája a „kiváló vállalat" pályázati rendszer korszerűsíté­sére vonatkozó ajánlás volt, ami ugyancsak élénk eszme­cserét váltott ki. A következő előterjesztésben szakszerveze­tünk 1987. évi költségvetése sze­repelt az elnökség előtt. A tes­tület jóváhagyta a pénzügyi el­képzeléseket. Ugyancsak jóvá­hagyták a januárban, Balaton­­füreden tartandó egyhetes szk­­titkári tanfolyam tematikáját. Szóbeli előterjesztés hang­zott el szakszervezetünk meg­alapítása 125. évfordulójának ünnepi előkészítéséről, majd tá­jékoztató következett a XLII. kongresszus határozatainak időarányos végrehajtásáról. Vé­gezetül a két elnöki ülés között végzett munkáról hangzott el szóbeli tájékoztatás. Javuló szociális ellátás az Egyetemi Nyomdában Az Egyetemi Nyomdában a fejlesztés, az új technika és technológia a kollektíva szor­galmával, a jó gazdálkodással, a piaci igényekhez való alkal­mazkodással párosul. A több éve tartó munka eredményeként nemrég befe­jezhették azt a mintegy tízmilli­ós beruházást, amellyel az úgy­nevezett szociális blokk lett va­lósággá. A több mint 400 éves nyomda a főváros közepén ta­lálható. A nyomda legfelső emeletén alakították ki a kul­túrtermet, ebédlőt, tálalót, ott kapott helyet az orvosi rende­lő. (Tervezik a fogászati rende­lést is.) A nyomda dolgozói októ­berben kommunista műszakot tartottak, amelynek munkabé­rét — csaknem 58 ezer forint — a kulturális és szociális blokk berendezésére ajánlot­ták fel. Számottevő az az ösz­­szeg is, amely a Garasin Rudolf nevét viselő papírraktári szo­cialista brigád felhívása alap­ján, a hozzájuk csatlakozó szo­cialista brigádok felajánlottak. Mint a felvételen is látható, méreteiben tágas ez a létesít­mény. Az ünnepélyes avatás november 7-én volt, a vendé­gek között ott találjuk Lux Já­nost, szakszervezetünk főtitká­rát is. Az új szociális és kulturális létesítménynek olyan jelentő­sége is van, hogy otthont kap itt a kollektíva politikai és kul­turális rendezvényeinek min­den formája. Felélénkülhet a KISZ-fiatalok mozgalmi élete, helye van már baráti, társadal­mi, kulturális és szórakozási rendezvényeiknek. CSENGERI ERVIN Az avatóünnepség elnöksége (balról-jobbra) ifj. Lázár István KISZ-titkár, Sümeghi Zoltán igazgató, Riebl László, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője, Nagy Ernő szb-titkár, Lux János, szakszervezetünk főtitkára, Pekli Ferenc, az MSZMP VII. ker. bizottságának képviselője és Sándor József, a nyomda párttitkára Kongresszusi ajánlásaink a megvalósulás útján Szakszervezetünk múlt év ja­nuárjában tartott XLII. kong­resszusa számos, a gazdasági szabályozást, az életszínvonal­politikát és egyéb területeket érintő kérdésben felelősen át­gondolt ajánlásokkal fordult a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusához. Az iparágain­kat, ágazatainkat érintő és a tagságunkat foglalkoztató köz­érdekű gondok többségét a februárban megrendezett össz­­szakszervezeti kongresszus küldöttei is megvitatták, s ajánlásaink egy része megol­dandó feladatként a központi határozati dokumentumban is tükröződik. Örömmel tapasztaltuk, hogy a SZOT titkársága gondosan megvizsgálta valamennyi szak­mai kongresszus ajánlásait, s a felvetett közérdekű problémák témáivá váltak a Miniszterta­nács és a SZOT-titkárság együttes üléseinek is. Szakszervezeti kezdeménye­zésre megállapodás történt, s jogszabályokban is megjelent, hogy 1987. január 1-jétől a vál­lalati munkavédelmi és mun­kabiztonsági beruházások tel­jes mértékben, a környezetvé­delmi beruházások egy része mentesül a felhalmozási adó alól, míg a szociális-jóléti-kultu­­rális célú beruházások ugyan­ezen adója lényegesen, 50%-ról 15%­-ra csökkent. Jelentős eredménynek te­kintjük, hogy változatlanul biz­tosítja a kormány a kedvezmé­nyes szakszervezeti üdültetés tá­mogatását (ez csaknem 600 millió forint évente), ezzel si­került megőrizni­e szociálpoli­tikai vívmányunkat. A tagság jelzései alapján a SZOT elnök­sége úgy határozott, hogy 1987-től visszaállítják a kéthe­tes (14 napos) családos üdülést a főidényben is. Ajánlásaink többsége csak hosszabb távon, a népgazda­ság anyagi forrásainak bővülé­sével összhangban oldható meg. Visszatérő gond pl. ipar­ágaink területén a gazdálkodás szempontjából a népgazdasági és vállalati érdekek összhangjá­nak megteremtése a tőkés ex­port vállalásában és teljesítésé­ben, elsősorban annak gazda­ságtalan jellege miatt. A moz­galom e téren is eredményesen tölti be jelző szerepét az állami szervek felé. A múlt évben több kormányzati intézkedés született az exportérdekeltség ösztönzése érdekében, mint pl. az exportnövelő hitelek folyósí­tása, az exportszerkezet fej­lesztésére létrehozott pályázati rendszer stb. tekintetében. Jó néhány vállalatunk sikerrel pá­lyázott, s eredménynek tekint­hető, hogy 1986-ban javult a dollárkitermelési mutatónk, több év után javult az export gazdaságossága iparágaink­ban. Tény azonban, hogy a kérdés továbbra sem tekinthe­tő megoldottnak. Egymásra utalt és épülő ága­zataink másik közös gondja és problémája az ipar és a kultu­rális területen működő vállala­tok eltérő érdekeltségéből és szabályozásából származó és állandósult feszültség. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1986 tavaszán áttekintette a könyvkiadás helyzetét, s állást foglalt amellett, hogy e megkü­lönböztetett kultúrpolitikai te­rület érdekeit egyeztetni kell a csatlakozó ágazatokkal, s a po­litikai és kultúrpolitikai célok­kal összhangban biztosítani kell további fejlődését. Ennek nyomán az állami szervek megkezdték a támogatási és kulturális járulékrendszer kor­szerűsítését, a könyvárrendszer rugalmasabb kialakítását, a ki­adói és terjesztői struktúra hoz­záigazítását a változó követel­ményekhez. Megkezdődött és folyamat­ban van a foglalkoztatási reha­bilitáció egész szervezeti, irá­nyítási és érdekeltségi rendsze­rének felülvizsgálata. Intézke­dések, rendeletek születtek pl. már a vállalatok foglalkoztatá­si és teherviselési kötelezettsé­geire, a rehabilitációs alap kép­zésére, a rehabilitációs célú át­képzésekre. Előkészítés alatt áll az országos rehabilitációs köz­pont létrehozása, további ren­deletek kimunkálása a foglal­kozási rehabilitációval össze­függő társadalombiztosítási feladatok és juttatások megol­dására. (Folytatás az 5. oldalon.) Felajánlás A Globus Nyomda kollektívája levélben kereste meg az Országos Béketanács elnökségét. Ebben azt írják, hogy szocialista brigádjaik és a vállalat kollektívája megkülön­böztetett Figyelemmel kiséri az 1987. január 31-re kitűzött XI. Országos Békekonferencia előkészítését. Hisszük, hogy az emberi közösségekből nem halhat ki a szépség, a jóság, a tisztesség és a megértés igénye. Tud­juk, csak szavakkal, aggodalommal nem jutunk messzire, cselekvő támogatást vár az Országos Béketanács! Ezért annak a fontos és érdemes küldetésnek a tudatá­ban, amelyet a békekoferencia teljesíteni hivatott, a Glo­bus Nyomda Május 1. és Misztótfalusi Kis Miklós szocia­lista brigádja közös akarattal arra kötelezi magát, hogy a békekonferenciához szükséges nyomatokat társadalmi munkában, igényes kivitelben elkészíti. A Magyar—csehszlovák Barátság szocialista brigád a szakszerveti bizottsággal és a vállalati KISZ-alapszerve­­zettel közös műsoros békegyűlést tart e nagyfontosságú tanácskozás alkalmából.

Next