Typographia, 1988 (120. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

2 TYPOGRAPHIA Határozat a gazdasági-társadalmi kibontakozási program végrehajtását segítő szakszervezeti feladatainkra A Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége és tagsága — a SZOT 1987. július 10-i állásfoglalásának szellemében — támogatja az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i állásfoglalásában megjelölt gazdasági-társadalmi kibontakozási programot, s cselekvő módon kíván részt venni az országgyűlés által jóváhagyott kormányprogram végrehajtásában. A központi vezetőség megítélése szerint a szakszervezetünk XLII. kongresszusán hozott határozatok, valamint a nyomda- és papíripar, a könyv- és lapkiadás közép- távú fejlesztési feladataira elfogadott ajánlások alapvetően összhangban vannak a népgazdaság stabilizációjával, valamint a további fejlődésre irányuló központi célokkal. A gyorsabb műszaki fejlődés ágazatainak területén elsősorban az elektronizáció térhódításával képzelhető el. Erre vonatkozó feladatainkat a központi vezetőség ez év április 22-én hozott határozatában foglalta össze. Örömmel állapítjuk meg, hogy szakszervezetünk ajánlásai — a nyomda- és papíripari fejlesztések fő irányaira vonatkozóan — tükröződnek a stabilizációs kormányprogram szerves részét képező iparpolitikai munkaprogramokban. Az alapszervezetek a dolgozók széles körű bevonásával, a kezdeményezések felkarolásával segítsék a hatékonyabb és jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönző, illetve kényszerítő 1988. évi vállalati tervek előkészítését, majd végrehajtását. Ahol a vállalat helyzete indokolja, követeljék meg a gazdasági vezetéstől a kormányprogramra épülő konkrét cselekvési program kialakítását is, melyet a demokratikus fórumok útján a dolgozókkal ismertetni szükséges. Meg kell érteni és értetni, hogy a vállalati jövedelemtermelő képesség fokozása az alapja az életszínvonal-romlás megállításának, majd érzékelhető javításának. A tervezés során a vállalatok fordítsanak megkülönböztetett figyelmet a szükséges és a feltételek oldaláról megalapozott szerkezetváltás határozott végrehajtására, a szelektív és intenzívebb műszaki fejlesztésre. Jelentős feladatok hárulnak iparágainkra a csomagolóanyag-kultúra fejlesztésében. Az elektronikus kép- és szövegfeldolgozás gyorsított ütemű bevezetésével korszerűsíteni kell a kiadók, szerkesztőségek, nyomdák munkamegosztását és együttműködését. Jövedelmezőségi érdekekből célszerű növelni a nagyobb feldolgozottsági fokú és jelentős szellemi munkát igénylő termékek arányát. A szakszervezeti szervek maguk is kezdeményezték a fenti területeken nélkülözhetetlen vállalati és ágazati összefogást, társulások létrehozását, kooperációs szerződések megkötését és betartását. Az elmúlt években dinamikusan fejlődő Papíripari Vállalat jelenlegi adósságállománya a saját vállalati vagyon 75 százaléka. A jövő évi szabályozók várható hatására a nagyvállalat talpon maradása labilissá válhat. Ezért szükségesnek tartjuk a vállalat adósságállománya értékelésének lehetőségét megvizsgálni. Egyre több feszültséget okoz a papírellátás. A folyamatos szállítás, a papírellátás stabilizálása mind a nyomdaipar, mind a lap- és könyvkiadás létérdeke, s fontos népgazdasági és lakossági érdekek fűződnek hozzá. Sürgős megoldást igényel a hazai alapanyag-ellátás bővítése (szalmacellulóz előállítása stb.), melyet a Papíripari Vállalat önerőből nem képes megoldani. A központi vezetőség szükségesnek tartja, hogy gazdaságossági vizsgálatok alapján a papíripari és nyomdaipari export-import tevékenységet komplex módon felülvizsgálják mind a késztermékek, mind az alapanyagok tekintetében. A papíripari alapanyaghiány, valamint a papírellátás tartós zavarai jelentős foglalkoztatási feszültségeket okozhatnak mind a négy ágazatunk területén. A nyomdaipar új termelői árindexe (80,1 százalék) méltánytalanul alacsony, csupán minimális nyereséghányadot tartalmaz, amely előreláthatólag az indokoltnál hátrányosabban fogja érinteni az alágazat 1988. évi fejlődési lehetőségeit. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a nyomdaipar helyzetének alakulását. Rendkívül indokolt esetben az elnökIsmételten hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy objektíve egymásra épülő ágazataink koncepcionálisan megalapozott, tervszerű és összehangolt fejlesztése közép- és hosszú távon egyaránt igényli az állami koordinációt. Az elnökség 1988 folyamán kérjen tájékoztatást az Ipari Minisztérium megbízása alapján működő nyomdaipari elektronikai szakbizottság ez irányú tevékenységéről. A központi vezetőség hangsúlyozza, hogy változatlanul ellentmondásos, sőt olykor ellentétes ágazataink szabályozási és érdekeltségi rendszere, amely a növekvő vállalati mozgástér mellett is feszültségeket támaszthat (pl. a nyomdaipar és a könyvkiadás, lapkiadás között). Hiányoljuk, hogy a művelődési tárcának nincs átfogó könyvkiadás terve a VII. ötéves terv időszakára. A központi vezetőség felkéri az ipari és a művelődési minisztériumot, valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalát a fenti problémák mielőbbi rendezésére. A népgazdaságban felgyülemlett feszültségek, valamint a gazdasági-társadalmi kibontakozási program új helyzetet jelent, s új követelményeket állít a szakszervezeti mozgalom elé is. Ágazataink sajátosságait figyelembe véve a központi vezetőség az alábbi feladatokat határozza meg: még kezdeményezze az árindex felülvizsgálatát. A jövő évben a belföldi igények csökkenését, a külpiaci kereslet növekedését lehet prognosztizálni a nyomdatermékeknél. Alapvető követelmény ezért a termelői kapacitások piacorientált kihasználása, különös tekintettel az exportvállalások korrekt teljesítésére, a konvertibilis export bővítésére. Ugyanakkor törekedni kell a tartósan veszteséges export fokozatos visszaszorítására. Szükséges kihasználni az exportösztönzés pályázati és támogatási lehetőségeit. Jelentős népgazdasági és vállalati érdekek fűződnek az importanyagokkal való takarékos gazdálkodáshoz. A központi vezetőség szükségesnek tartja a magyar lapstruktúra felülvizsgálatát, felelősen átgondolt korszerűsítését. A központi vezetőség igényli a folyamatos részvételt és a véleményezés lehetőségét a döntések előkészítése során. Egyetért azzal, hogy a lapstruktúra-vizsgálatok kiindulópontja, egyszersmind feltétele csak az összehangolt érdekeltségi és árrendszer megteremtése lehet. Felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra, ami a lapkiadás offenzív helyzete, a lapok népszerűsége, illetőleg az újságírók és kiadói dolgozók létfeltételeinek és létbiztonságának alakulása között fennáll. Szakszervezetünk változatlanul kezdeményezi, hogy a lapkiadás, a kapcsolódó ipari ágazatok, valamint a forgalmazó szféra összehangolt érdekeltsége létrejöjjön. Nem ért egyet azzal, hogy az egyik ágazat gazdasági problémáit egy másik ágazat gazdálkodásából magyarázzák. A központi vezetőség megbízza az elnökséget, hogy szorgalmazzon kézzelfogható lépéseket az egyeztetett érdekeltség megteremtésére. A központi vezetőség szükségesnek tartja, hogy könyvkiadásunk megőrizze a művelődéspolitikának, azaz a kulturális értékek védelmének az elsőbbségét, a gazdaságossági szempontok mellett. A könyv a kultúra, illetve a művelődés alapvető hordozója marad, ezért a kiadóvállalatok tervezése nem függhet csupán a kereslet alakulásától, szükség van a központi irányításra, ellenőrzésre is. Nem ért viszont egyet azzal a felfogással, amely a könyvszakmát csupán önmagában vizsgálja, elszakítva a kultúrpolitikai igényektől, illetve az előállítás tárgyi feltételeitől. A központi vezetőség megbízza az elnökséget, hogy az ágazat irányításának jövőbeli alakulásáról tárgyalásokat kezdeményezzen a Művelődési Minisztériummal. A könyvszakma bevételeinek növeléséhez ugyancsak fontos érdekek fűződnek, mivel a bérek emelése, a munkakörülmények javítása és a műszaki fejlesztés nem oldható meg más módon. Ezért a központi vezetőség támogatja a kiadók és terjesztők akkumulációjának növelésére tett intézkedéseket, illetve kezdeményezőként kíván együttműködni állami partnereivel ebben a kérdésben. A központi vezetőség aggasztónak tartja, hogy a könyvkiadói szerkesztőségek műszaki fejlesztése egymástól elkülönülten valósul meg. Javasoljuk a Művelődési Minisztériumnak, hogy sürgesse a szoftverek készítésének és cseréjének jogi szabályozását, illetve azt, hogy a további fejlesztéseket öszszehangoltan valósítsák meg a vállalatok. A szakszervezeti bizottságok vizsgálják felül és a helyi konkrét gazdasági feladatokhoz igazodva törekedjenek a szocialista munkamozgalmak megújítására. A hangsúlyt ágazataink területén a minőség javítására helyezzék. A jól bevált formák mellett keresni kell az új, vállalkozásszerű munkavégzési formákat és lehetőségeket (autonóm munkacsoportok, belső kollektív és egyéni vállalások, szocialista brigádszerződések stb.), amelyekben szabadabb mozgástere van az önszervezésen alapuló komplex feladatvégzésnek és a teljesítményarányos önelszámolási rendszernek. A racionális, hatékony munkaerőgazdálkodás jelentősége nő. A megnövekedett feladatok mellett elengedhetetlen, hogy növekedjen a szakmai képzettség és alkotó szellemi munka presztízse. Gondot okoz azonban, hogy a nyomtatott sajtónál dolgozó újságírók társadalmi tekintélye évek óta csökken. Az új termelési-gazdálkodási követelmények miatt rendkívül fontos szerep hárul szakszervezeti szerveinkre a szakmai képzés, átképzés és továbbképzés figyelemmel kísérése, segítése és ellenőrzése terén. Az alapszervezeteknél fokozott gondot kell fordítani a struktúraváltáshoz időben igazodó átképzésre, az ezzel összefüggő központi támogatás igénybevételére. A központi vezetőség elismerve az eddigi erőfeszítéseket a szakmai továbbképzésben, szükségesnek tartja, hogy 1988-ban — a szakmai egyesülések és a műszaki egyesület bevonásával — átfogó módon elemzésre kerüljön az elektronizációra épülő, struktúraváltással összefüggő szakemberképzés közép- és távlati feladatai. Ehhez mielőbb el kell készíteni a négy ágazat munkaerőmérlegét. A központi vezetőség továbbra is segíti a budapesti központi nyomdaipari tanműhely rekonstrukciójának sikeres befejezését, s 1989 őszére tervezett megnyitását. A központi vezetőség minden választott szakszervezeti tisztségviselő elé követelményként támasztja a példa- A gazdálkodás területén mutató" személyes helytállást. Támogas- tele gazdasági vezetőket, de követeljék sok tisztségviselőink a fegyelmezett munk meg a szervezett, folyamatos munkavégkár, a munkaidőalap védelmét megkövezés feltételeinek biztosítását. A gazdaság kényszerhelyzetéből adódóan életszínvonal-romlás következik be 1988-ban, amelyet a központi vezetőség csak átmenetileg tud elfogadni. Ugyanakkor egész tagságunkkal együtt a termelés, gazdálkodás a szellemi alkotómunka és a mozgalom területén egyaránt fokozott felelősséggel kívánunk helytállni annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a romlási tendenciák megállításához. A gazdaság stabilizálását az élet- és munkakörülmények további javítása előfeltételének tekintjük. A szakszervezeti bizottságok követeljék meg, hogy a személyi jövedelemadó bevezetésével — azonos teljesítmények, illetve feltételek mellett — ne csökkenjen a dolgozók egyéni éves nettó keresete. A bérbruttósítás bonyolult feladatának végrehajtása, korrekt megoldása a vállalatvezetés kötelessége. Legkésőbb 1988. január 15-ig minden egyes dolgozónak írásban kell megkapnia módosított munkaszerződését tartalmazva a dolgozó január 1-jétől érvényes új alapbérét. Az egyéb felbruttósított keresetelemnek mértékeit a kollektív szerződés módosítása tartalmazza. Minden vállalatnál felül kell vizsgálni a bér- és ösztönzési rendszert. Célszerű teljesítménycentrikus, minél egyértelműbb és egyszerűbb, a személyi jövedelemadóhoz jól alkalmazkodó érdekeltségi rendszert kialakítani — minden beépíthető keresetelemet alapbéresítve. Törekedni kell arra, hogy a fix bér ösztönzőfunkciója is érvényesüljön, s minden forint mögött teljesítmény legyen. A szakszervezeti tisztségviselők fokozott gondot fordítsanak a bruttósítással összefüggő bérezési változások széles körű megismertetésére, megértetésére és elfogadtatására. A jövő évben a belföldi felhasználás kényszerű visszafogásából adódóan központi keresetszabályozás alapján csak szerény bérfejlesztésekre lesz adómentesen lehetőség. Elemző módon célszerű kihasználni a szabályozás adta egyéb lehetőségeket. A szakszervezeti bizottságok törekedjenek a vállalati bérfejlesztések során arra, hogy a teljesítménytől függően differenciáltan, s a bérbruttósítástól — lehetőleg időben is — elkülönítetten kerüljön sor az 1988. évi bérfejlesztésre. A központi vezetőség szükségesnek tartja és támogatja egy átfogó — a képzettséghez, szaktudáshoz, teljesítményekhez igazodó, társadalmilag igazságosabb értékrend kialakítását elősegítő — bérreform felelős előkészítését és mielőbbi, legkésőbb 1989-ben történő bevezetését. A XLII. kongresszus határozata szellemében a központi vezetőség továbbra is indokoltnak tartja a VII. ötéves terv időszakára a SZOT titkárságához 1986 augusztusában benyújtott központi bérpolitikai intézkedések iránti igényeinek mielőbbi realizálását. Legsürgetőbbnek jelenleg a beosztott újságírók bérhelyzetének megoldását tartjuk. Alapkövetelménynek tekintjük, hogy bérszínvonaluk a politikai munkások átlagbér-színvonalának szintjére kerüljön. A központi vezetőség javasolja az MSZMP KB agit-prop. bizottságának, hogy tűzze napirendre a legrosszabb körülmények között dolgozó üzemi lapok és újságírók helyzetének vizsgálatát. Érettnek látjuk a helyzetet arra, hogy a megyei sajtó szervezetéről, anyagi érdekeltségéről és fejlesztéséről, a fejlesztés eszközeiről és feltételeiről — a meglévő dokumentumok felhasználásával — mielőbbi döntés szülessék. A központi vezetőség a könyvkiadás és lapkiadás területén ismételten sürgeti a 40 órás munkahét bevezetését. · Folyó év december 31-ig — az adótörvényekhez és az 1988-as vállalatszabályozáshoz alkalmazkodva — módosítani kell a dolgozókat érintő munkajogi, érdekeltségi és szociális belső szabályozásokat. A szakszervezeti bizottságok — változatlan jogaikat gyakorolva — a dolgozók széles körű bevonásával vegyenek részt a kollektív szerződések módosításának előkészítésében. O Az élet- és munkakörülmények terén O A szakszervezeti munka megújítása terén A változó és nehezebb gazdasági és társadalmi, politikai viszonyok között elengedhetetlen a szakszervezeti tevékenység megújítása, az új követelményekhez való alkalmazkodás. Az érdekvédelmi és érdekképviseleti feladatokat az alapszervezetekre és közvetlenül a tagságra kell koncentrálni. A munkahelyek reális igényeit, a dolgozók kezdeményezéseit szükséges középpontba állítani. Érvényt kell szerezni a szakszervezet valamennyi testülete egységes fellépésének, illetve az ágazatok, az alapszervezetek összefogásának, együttműködésének és szolidaritásának. Mindez meghatározza a szakszervezet jelenlétét, társadalmi befolyását, tömegkapcsolatait hazánk nehéz népgazdasági helyzetében. Alapvető érdek, hogy a szervezettség elért színvonala megmaradjon. Valamennyi választott szakszervezeti tisztségviselő helytállásának kritériuma a tagság problémái iránt tanúsított fokozott érzékenység és felelősség, a gondok csökkentésére irányuló tenni akarás. Ehhez elengedhetetlen a folyamatos és alapos felkészülés, az új ismeretek befogadása, a politikailag elkötelezett és nyílt kiállás. Törekednünk kell a szakszervezeti munka nyilvánosságára, a tagság széles körű bevonására döntéseinkbe és rendszeres tájékoztatására az aktuális kérdésekben. Ehhez a Typographia és az üzemi híradók mellett a napilapokat és más sajtóorgánumokat is jobban hasznosítsuk. A központi vezetőség felhívja a nyomda-, a papíripar, a sajtó és a könyvkiadás valamennyi munkahelyi kollektíváját, szakszervezetünk egész tagságát, hogy minden egyes tisztségviselő és dolgozó a helyi konkrét vállalati és személyes feladatok felelősségteljes megoldásával vegyenek részt a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának sikeres végrehajtásában. A határozat feldolgozása, munkába építése és a végrehajtás elősegítése minden alapszervezet, tagozat és bizottság feladatát képezi. Az elnökség folyamatosan kísérje figyelemmel a határozat következetes végrehajtását, melyről 1988 végén számoljon be a központi vezetőségnek. 1988. JANUÁR Egyetértési jogukkal élve, a vállalati szakszervezeti szervek továbbra is fokozott gondot fordítsanak a munkakörülmények, a munkavédelem és munkabiztonság javítására. A jóléti és kulturális alap — kötelező fejkvóta szerinti — képzésének, valamint a lakástámogatási alap megszűnése ellenére továbbra se tekintsenek el attól, hogy az átgondolt és rangsorolt szociális, jóléti, lakástámogatási kiadásokat a vállalat ezután is tervezze, azokat a kollektív szerződésben rögzítse, s a normatív garanciákat beépítse. Meg kell értetni, hogy a szociális ellátás a munkaerő újratermelésének is fontos eszköze és feltétele, így nemcsak dolgozói, hanem egyúttal vállalati és népgazdasági érdek. Fel kell készülni a foglalkoztatási, valamint egyéb szociális feszültségek növekedésére. Jelentősen növekszik a szakszervezeti bizottságok felelőssége a hosszabb távra szóló vállalati foglalkoztatáspolitika kialakításában. Általános követelmény, hogy a létszámleépítéssel kapcsolatos jogszabályi előírásokat a vállalatok betartsák. A központi vezetőség szükségesnek tartja megvizsgálni, hogy milyen pénzügyi alapokat lehet teremteni a szakszervezeti és vállalati forrásokból a munkahelyüket tartósan elvesztő szakszervezeti tagok támogatására.