Typographia, 1990 (122. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

122. ÉVFOLYAM 1. SZÁMú~ °) / * A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA ÁRA: 5 FORINT Athenaeum, Kossuth és Egyetemi Nyomda Korkép kongresszus után A nyomdászszakszervezet 43. kongresszusa után, még a SZOT kongresszusa előtt néhány nyomdaüzemünkben érdeklődtünk az ágazati kongresszus fogadtatásáról, ,a mai feszült gazdasági és bonyolódó politikai helyzetben a tagságot foglalkoztató kérdésekről. A szakszervezeti bizottságok vezető tisztségviselőivel készített interjúkat akár kongresszusi körképnek is felfoghatjuk, amolyan viszszajelzésnek, amelyből kitűnik, hogy a nyomdászok magukévá tették a kongresszus döntéseit — de még teljesülésre ,váró ígéretnek tekintik az ott elhangzottakat. A szakszervezetünk elnökéül választott Bársony András örökébe az Athenaeum Nyomdában Burmeister Antalt választotta a tagság az alapszerv szbjének élére. Társadalmi munkában vállalta ezt a megbízatást, amely főhivatásához, a szociális osztály vezetéséhez amúgy is közel áll. De van már kellő szakszervezeti tapasztalata is: kilenc évig volt az szb termelési felelőse. Az Athenaeum első munkahelye, ahol már 27 éve dolgozik. A nyugdíjasokkal együtt 1220 tagot számláló alapszervezetben 80 százalékos a szervezettség. A 43. kongresszuson kilenc küldött képviselte a nyomda dolgozóit. Burmeister Antal mondandóját személyes indíttatással kezdi: — Azért vállaltam társadalmi munkában ezt a funkciót, mert egy jól működő szb-vel meg lehet oldani minden feladatot. Megbízatásomat átmenetinek tekintem , hiszen az egész társadalom most átmeneti. Egyetértettem ágazatunk új elnökének székfoglalójával: a cél visszaszerezni a szakszervezeti mozgalom hitelét. A tagság hitét is, mert az is elveszett. Biztos vagyok benne, hogy a SZOT-kongresszusnak is egyik alapvető feladata lesz az igazi szervezeti élet megteremtése, függetlenül attól, hogy a nyomdászok csatlakoznak-e a SZOT-hoz, vagy sem. Mostani kongresszusunk egyik komoly kérdése éppen ez volt. Úgy határoztunk, hogy a SZOT kongresszusáig maradunk a SZOT keretében, több képviselőnk benne van az országos kongresszust előkészítő bizottságokban, próbáljuk irányítani, előkészíteni a közös munkát. A SZOT kongresszusa után pedig visszatérünk a kérdésre, új küldöttgyűlés dönti majd el hovatartozásunkat. — Milyen volt kongreszszusunk megítélése az Athenaeum dolgozóinál? — Felemás. Az embereket napi problémáik teljesen elfoglalják. A szakszervezetet elfogadják — de nem törődnek vele. Csak akkor veszik észre, ha komoly gond van. Márpedig veszély fenyegeti lapszedőinket a közeli egykét évben, amikor a lapok áttérnek az elektronikára. Ebben az érdekeltek már figyelnek a szakszervezetre, és várják segítségét. Nem okozhatunk nekik csalódást, „élesben” is foglalkozunk gondjaikkal. A felemásság a mai társadalmi folyamatokból is következik : Országgyűlés — pártalakulások — köztársaságielnök-választás — látszólag háttérbe szorítják a konkrét mozgalmat megítélő véleményeket. Egy kis csend is van kongresszusunk óta: a várakozás csendje. — Ezt a csendet mire használják fel az Athenaeumban? — Legfontosabb nálunk a magunk közti rendcsinálás; el kell merülnünk a belső szakszervezeti élet legapróbb részleteibe, hiszen az a gondunk, hogy egy-egy döntés kialakításába nem tudjuk bevonni az összes bizalmit. Az érdektelenség miatt csak bizalmijaink kétharmada vesz részt a testületi üléseken. Fontos, hogy az szb tevékenysége ne a régi munkaterves rendszerben merüljön ki. Az emberek tudatából az elmúlt negyven évet nem lehet kitörölni. Nem mindent hisz-enek el nekünk, megszokták a ködösítést, a mellébeszélést. — Mit tesznek ez ellen? — Mindenekelőtt egészen másfajta kapcsolatok kialakítására törekszünk a gazdasági vezetéssel. Fontos a szakszervezeti szervek működési szabályzatának felülvizsgálata is. Most vitatták meg Füreden a választmány tagjai az ágazati kollektív szerződés irányelveit, április elejére nekünk is el kell készülnünk a vállalati kollektív szerződéssel egy olyan időszakban, amikor az egész vállalat(Folytatás a 3. oldalon) Kongresszusi 1 f ff 1 ff készülődő Mint ismeretes, március 1—4. között ülésezik a magyar szakszervezetek kongresszusa, amelynek előkészítésében — a kongresszusunkon hozott határozat értelmében — részt vesznek testületeink, apparátusunk. Az alapokmány-előkészítő bizottságban szakszervezetünket Aczél János elnökhelyettes képviseli. Az előzetes elképzeléseknek megfelelően szakszervezetünk összesen 7 képviselőt küldhet az országos kongresszusra, a megválasztásukról, illetve delegálásukról, továbbá a magyar szakszervezetek alapokmányának tervezetéről februárban írásos előterjesztés alapján döntenek a kongresszusi küldötti mandátummal rendelkező szaktársaink, külön kongresszus összehívása nélkül. Független vagy pártos jelölteket támogassanak a szakszervezetek ? Nyomdászvélemény az induló pártharcokról Beszélgetés Bársony Andrással, szakszervezetünk elnökével Az elmúlt hónapokban a szakszervezetek több döntésre hivatott fórumán, több szinten hangzott el, hogy célszerű elkerülni a függő viszonyt a politikai pártoktól. Ez sokakban azt a következtetést szülte, hogy a küszöbönálló parlamenti választások során az érdekvédelem csakis független, tehát nem pártlistán induló képviselőjelöltek útján kerülhet a törvényhozásba. így van-e, kérdeztük ezúttal a nyomdászszakszervezet elnökét, Bársony Andrást. Azért őt, mert ezt a szakmát a múltban közismerten erős szálak fűzték egy párthoz, nevezetesen a szociáldemokratákhoz. Ez tehát már nincs így? — A mi érdekünk, és nemcsak a tisztségviselőké, hanem hitünk szerint az általunk képviselt munkavállalóké is, hogy a parlamentbe olyan képviselők juthassanak, minél nagyobb számban, akik a szakszervezeti mozgalom törekvéseivel képesek azonosulni, képesek megvédeni ezzel kapcsolatos álláspontjukat. A pártosodási folyamat Magyarországon csak látszólag érett be, nagyon sok jó politikai program mögül hiányzik a társadalom visszaigazolása. Ezért nyilvánvaló, hogy a választási harcot nálunk a fejlett demokráciákhoz viszonyítva a pártpolitikusok részéről több szubjektív elem motiválja. Ugyanakkor a független jelöltek a nyugati rendszerekhez viszonyítva viszonylag nagyobb esélyt élveznek. Meghatározná közelebbről, hogy miből táplálkozik az említett szubjektív elem? — Rengeteg párt működik párhuzamosan, programjaikban sok a közös elem, és így sok esetben alig lehet közöttük különbséget tenni. Persze, mindennek következtében végül is nem, vagy csak ritkán kerül sor a valódi nézetkülönbségeken alapuló konfrontációra a pártok között, hiszen programjaik alig ütköztethetők egymással. Ezzel szemben, ha a választási harc klasszikus módon a programok csatájára szorítkozna, akkor a jelöltek vitája nem egymással folyna, hanem abban öltene testet, hogy az emberek többségét, így a munkavállalókat érintő kérdésekről, minél több véleménynek biztosítsanak nyilvánosságot, és ezekre a legmegfelelőbb válasszal szolgálókat küldjék a Parlamentbe. Erre mindaddig esély sincs, amíg a jelöltek nem rendelkeznek a legfontosabb három-négy kérdéscsoportban kialakult, vagy egymásétól eltérő véleménnyel. Mi alapján döntenénk hát közöttük? Szóval egyelőre a jelöltek körében és a jelöltekért folyó választási (Folytatás a 2. oldalon) * U / jp Megszűnt a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség ! A vagyon a jogutódokra száll Mint tagságunk előtt ismeretes, az 1988. novemberi országos értekezletet követően, önálló szakmai szakszervezetek alakultak a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség tagjainak sorából, és ezek már saját érdekvédelmi programjuk alapján, de még szövetségi keretek között végezték munkájukat, így kezdte szóbeli beszámolóját Cs. Nagy Lajos, a szövetség főtitkára tavaly december 6-án a mindeddig nyomdászokat, papíripari dolgozókat és könyvszakmai alkalmazottakat tömörítő szövetség tanácsülésén, amelynek az önállósult szakmai szakszervezetek kongresszusi döntései alapján lényegében egyetlen napirendi pontja volt: a szövetség december 6-i hatállyal történő megszüntetése. Cs. Nagy Lajos emlékeztetett arra, hogy május végén elsőként a sajtószakszervezet vált ki a szövetségből, a többi szakma nem mondta ki kiválását, de meg sem erősítették tagságukat. Az előadó fontosnak ítélte a rokon szakmák föderációját, és az országos szakszervezeti szövetséghez való tartozásukat. Sajnálatos tény a mai szakszervezeti mozgalomban a szétaprózódás, mindinkább kis szakmák „deklarálnak és követelnek, de az érdekvédelem az elaprózottság miatt erőtlenné válik”. Cs. Nagy Lajos emlékeztetett a rokon szakmák közös érdekeire, amelyek biztos hátteret jelenthetnek az érdekvédelmi célok érvényesítéséhez. Az elmúlt egy esztendőben végzett munkával kapcsolatban mondta a főtitkár, hogy nehéz körülmények között végezték a tisztségviselők a munkájukat, de a tavaly körvonalazott feladatok időarányos hányadát sikerült teljesíteni. Végezetül Cs. Nagy Lajos javasolta, hogy a közös vagyon felosztása helyett az önállósodott szakmák hozzanak létre vagyonkezelő központot, közösen gyarapítsák a meglévő tőkét, annak osztalékát határozzák meg egymás között bizonyos százalékban. A napirendhez csatlakozó vitában Búza Márton, a szövetség elnöke azt hangsúlyozta, hogy bár 134 szakszervezet működik ma Magyarországon, ezek döntő többsége szövetségbe tömörült, sőt, új szövetségre is akad példa. A nyomdász, papíros és kiadós szövetség felosztásával kapcsolatban a szakmák között felmerülő ellentétes érdekek kapnak objektív szerepet, de a küszöbönálló felosztáshoz hozzájárulnak az elmúlt időszakban elkövetett hibák is. A három szakma bizonyos feladatokat a jövőben is várhatóan közösen végez, elsősorban technikai együttműködésre kerül sor, közös székházban, közös pénzügyi apparátus és jogsegélyszolgálat révén. Mázik Sándor, a Papíripari Dolgozók Szakszervezetének újonnan megválasztott főtitkára, elsődleges feladatul a szakma tagságának érdekképviseletét hangsúlyozta, és „lehetséges keretek között” továbbra is valószínűsítette az együttműködést. Bársony András, a nyomdászszakszervezet elnöke kijelentette, hogy a nyomdászszakszervezet vezetése, választmánya átérzi az önállósággal járó felelősséget, és megfontolják e felelősséggel kapcsolatos intelmeket. Döntésüket a tagsági akarat igazolja majd vissza. A vita lezárásaként ismét Cs. Nagy Lajos kért szót, és köszönetet mondott a nyomdászoknak azért a 69 szavazatért, amit a szakmai kongresszuson elnökjelöltként kapott. Mint mondta, ezzel lezárja a húszéves szakszervezeti pályafutását, további jó munkát kívánt a jelenlévő tisztségviselőknek. Az egyhangúlag — egyetlen tartózkodással — megszavazott határozattervezet értelmében a szövetség megszűnését kimondta a testület, a vagyon a jogutód szakmai szakszervezetekre száll, megosztásáról a szakmai szakszervezetek egy-egy delegált képviselőjéből álló bizottság rendelkezik az elkészítendő vagyonmérleg alapján. (A Fővárosi Bíróság december 18-án a társadalmi szervezetek nyilvántartásából törölte a Gutenberg Szakszervezeti Szövetséget.)