Typographia, 1990 (122. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
2 TYPOGRAPHY Nyomdászvélemény az induló pártharcokról (Folytatás az 1. oldalról) hadjárat személyes motívumai előtérbe kerültek, a szükségesnél és célszerűnél nagyobb hangsúlyt kaptak — A független jelöltek ön által említett esélyei mivel magyarázhatók? — Amennyiben nem a pártjukhoz való tartozás alapján szavazzák meg őket a választók, akkor esélyeik sem romlanak egy mögöttük álló párt esélyeinek kiszámíthatatlanságával. Magyarországon a pártok ma nagyon sok negatív, helyenként személyeskedő momentum közepette alakulnak, ez tehát a független jelölteket nem terheli. Ezzel kapcsolatos benyomásom még, hogy amilyen érdeklődéssel fogadta a lakosság az új pártokat, mára legalább ennyire bele is fásult a helyzetbe, mert legtöbben már nem akarnak részt venni egy szűk réteg személyes ambícióinak érvényesítésében. Nem bizalomgerjesztő, hogy sok, még igazán ki sem alakult párt azonnal osztódik, kettészakad. Mindemellett a szakszervezeti mozgalom vállalhatja azt, hogy támogatja azokat a tisztségviselőit, vagy irányában elkötelezett embereket is, akik egy-egy párt színeiben indulnak. — Vagyis, nem egyértelműen csak a független jelöltek mögé sorakoznak fel a szakszervezeti politikusok? — Meg kell találnunk azokat az embereket, végső soron függetlenül attól, hogy pártok listáján indulnak vagy nem, akik azonosulnak a munkavállalói érdekvédelem céljaival. — És ön szerint mégis mély pártok jelöltjeinél találna nyitott kapura a szakszervezet? — Annyit hadd mondjak el, hogy igaznak bizonyultak előzetes érzéseink: a pártosodási folyamat elején szinte valamennyi párt a hagyományos szakszervezeti mozgalom tagadásában vélte fellelni önkifejeződését. És igaznak bizonyultak korábbi feltételezéseink azzal kapcsolatban, hogy a választási harc megindulásával alapkérdéssé válik a pártok számára, képesek-e utat találni a szakszervezeti mozgalomhoz, rajta keresztül a négymilliós tagsághoz. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a különböző szakmai szakszervezeteket, így minket is sokan keresnek meg mostanában politikai céljaik támogatására. Ez természetes folyamat és mi nem is zárkózunk el az együttműködéstől. De hiszen ön azt mondta, hogy a független jelöltek esélyei nagyobbak, mint a pártlistásokéi ... — Aránylag nagyobbak, mint a fejlett polgári demokratikus országokban a függetleneké a párt jelöltekkel szemben. Valójában nálunk is kisebbek a függetlenek esélyei, és számukra a kockázat is nagyobb. Vagy „bejönnek” az első fordulóban, vagy távol kerülnek a győzelemtől, hiszen a tapasztalatok szerint a második fordulóban már koalíciók jönnek létre. Nem beszélve arról, hogy a pártok élvezik a listás választás valamennyi előnyét. Így például, a nem realizálódott szavazatok a megyei, illetve az országos listán további képviselők parlamentbe juttatására adnak módot. És ha az illető párt jelöltje az adott választókerületben nem nyert, akkor a pártjára adott szavazatok átvihetők más kerületbe. — Amit eddig elmondott, az tehát a pártjelöltek megnyerése mellett szól? —• Igen, de a helyzet bonyolultabb. Véleményem szerint Magyarországon sok — formálisan — párton kívüli jelöltet támogatnak majd politikai pártok, míg nyugaton csak a pártok tagjai indulhatnak pártlistán. Nálunk tehát egyelőre sajátságos a helyzet, és a szakszervezetek jelöltjeivel kapcsolatban is igaz, hogy nem állíthatjuk feltételként előttük ehhez, vagy amahhoz a párthoz való tartozást támogatásunk fejében. Meglátásunk szerint itthon ma négy csoportosulás létezik: egy liberális, egy centrum és a két baloldali párt, az MSZP és az MSZMP. E nézetrendszer és a mögöttük kitapintható eltérő gyakorlat alapján a négymilliós szakszervezeti tagság számára a centrumot érezzük leginkább elfogadhatónak, reálisnak. Csakhogy a nyomdászok múltja a szociáldemokratákhoz kötődik, ahhoz a párthoz, amely a korabeli politikai palettán is baloldalt helyezkedett el, akárcsak ma ... — Igen, és a helyzet ma sem alakulna másképpen. De a hagyományos, formális kötődéseink semmiképpen sem jelenthetik a polgári-liberális nézetrendszerhez, még kevésbé az annak gyakorlatához való kötődésünket, és főleg nem az új hatalmi elitet, új burzsoá vezetést segítő kapcsolatrendszer kialakítását. Azokban az időkben, amelyekre a nyomdászok párttradíciói visszanyúlnak, a szociáldemokrácia élesen szemben állt olyan pártokkal, amelyek hirdetve a korlátlan piac demagógiáját valójában egy szűk nagyvállalkozói nagyburzsoá réteg érdekeit képviselték. De térjünk vissza a mába; szóval, mi olyan nézetrendszert tudunk támogatni, amely a társadalom derékhadát alkotó munkavállalókat célozza meg, és számukra kínál elfogadható perspektívát. — Ilyesmit kínál az MSZMP utódpártja ... — Az MSZP azonban jelenleg kormányzó párt és ezzel a kormánnyal a szakszervezeteknek komoly gondjai vannak. Gondjaink nem azzal függenek össze, hogy az állami vezetés rákényszerül bizonyos, a dolgozókat érzékenyen érintő intézkedésekre,hiszen ilyesmire átmenetileg szükséghelyzetben mindenfajta kormány rákényszerülhet. A kormánnyal kapcsolatban ennél komolyabb fenntartásunk nem tekinti a munkavállalók érdekeit képviselő szervezeteket tényleges tárgyalópartnernek. Mi ugyanis a hovatartozást nem a deklarációkon keresztül mérjük, hanem a kihirdetett szándékok és a gyakorlat összhangján, pontosabban fogalmazva, az összhang hiányán. — Ezek után kérem, hogy röviden és konkrétan fogalmazza meg, mi a szakszervezetek, az Önök érdeke — és ezzel kapcsolatos teendőik — a választási küzdelmekben? — Fontosnak tartom, hogy a szakszervezetek, információs csatornáikon keresztül segítsék a tagságot saját érdekeinek felismerésében, tájékozódásukban. Annak is nyilvánvalóvá kell válnia, hogy mely pártok vállalják a tagságunk érdekeinek megfelelő politikát. Másfelől szerintem az új parlamentben elkerülhetetlen egy 20—30 fős képviselői csoport megjelenése, amely direkt is vállalja a szakszervezeti követelésekkel való azonosulást. És nem biztos, hogy ez a 20—30 ember egy blokkban, vagy padsorban ül majd. És az sem állítható bizonyossággal, hogy valamennyien függetlenek, vagy mely pártnak a tagjai. Hovatartozásuk, összetételük február folyamán körvonalazódik és szerintem szerepük kiemelt lesz a törvényhozásban, mert a munkavállalók véleménye elsősorban rajtuk keresztül jut el a parlamenti küzdőtérre. Voksán György NYOMDAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE Bársony András elnök úr Budapest Az év végén számot vetve az elvégzett munkáról, úgy látom, hogy a könnyűipari dolgozók az új és egyre nehezebb körülmények között is, nagy erőfeszítéssel, eredményes tevékenységet fejtettek ki. A szakszervezeti mozgalomban is nagy aktivitással keresik a változó körülményekhez való alkalmazkodás lehetőségeit. A szakma előtt álló jövő évi feladatok jelentősek. A termelési és értékesítési tevékenység mellett növekszik a szerepe a változatos működési formák létrehozásának és a technikai megújuláshoz szükséges idegen tőke bevonásának. A nyereséges vállalati gazdálkodás nyújt csak lehetőséget a dolgozók bérszínvonalának emelésére, amelynek követelése egyre feszítőbb a könnyűiparban. Az ilyen módon változó feltételekhez való jobb alkalmazkodás elősegítésében, az emberi feszültségek mérséklésében továbbra is számítok a szakszervezetek hathatós támogatására. Bízom benne, hogy jó együttműködésünkkel is elősegítjük a szakma eredményes működését. Ehhez sok erőt, jó egészséget, békés ünnepeket és boldog új évet kívánunk. Budapest, 1989. december 18. Üdvözlettel Dr. Cseh József 1990. JANUÁR Társadalmi aktivisták kitüntetése A decemberben megszűnt Gutenberg Szakszervezeti Szövetség ügyvezető titkársága több olyan szakembert és társadalmi aktivistát tüntetett ki, akik hosszú évek óta különböző szakmai területeken, társadalmi munkabizottságok keretében segítették a szakszervezet tevékenységét. Szakszervezeti Munkáért kitüntetésben részesültek: Arany fokozat: Molnár László Tótfalusi-díjas tipográfus, a tipográfus szakmai továbbképző tanfolyam szakmai irányítója, számos szakszervezeti nyomtatvány és szakmai kiállítás tervezője és kivitelezője. Ezüst fokozat: Balázs József, a közgazdasági és műszaki bizottság munkaügyi szakértője (nyomdaipar); Czeizek Lajos, a központi nyugdíjasbizottság tagja; Horváth Józsefné, a központi nyugdíjasbizottság tagja; Pentz Ferenc, a szakkönyvtár kezelője, a szakmai továbbképzés és kiállítások tipográfus közreműködője. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesültek: Kappel Istvánné, a közgazdasági bizottság bér- és munkaügyi szakértője (papíripar); Piukovich Iván, a közgazdasági bizottság bér-és munkaügyi szakértője (nyomdaipar). A kitüntetéseket Hárai Tibor, a szövetség titkára adta át. -----HILL------International 1027 Budapest, Szász Károly u. 2. Tel: 115-8428 115-2611 Fax: 115-8430 Rangos nyugatnémet nyomdaipari vállalat München melletti telephellyel OFSZETGÉPMESTERT keres, többszínű hengernyomásra. Ha ön 22—35 év közötti szakember és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik modern gépeken, szívesen dolgozik önállóan, beszél németül, akkor ez az ön esélye. Vállalatunk munkát kínál, részben három műszakban, a legjobb anyagi feltételek mellett. Németországi beilleszkedésében, lakásproblémája megoldásában segítséget nyújtunk. Ha elfogadja ezt a szakmai kihívást, és szívesen végez igényes munkát, akkor jelentkezzen telefonon vagy levélben tanácsadónknál, a HILL INTERNATIONAL-nál. MUNKÁJÁRA HOSSZÚ TÁVON SZÁMÍTUNK! g winter DRUCKERZEUGNISSE GMBH