Typographia, 1993 (125. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
125. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA ÁRA: 5 FORINT Kedvezményes üdülés 1993-ban Az új esztendő első napjától megszűnt a kedvezményes szakszervezeti üdültetés; a 264 üdülő új gazdája a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, amely létrehozta gazdálkodószervezetét, a Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelő Kft.-t. Hogyan, milyen feltételekkel juthatnak ezentúl az üdüléshez kollégáink, az aktív és nyugdíjas nyomdászok családjaikkal? E kérdéssel kerestük fel Tamás Máriát, a nyomdászszakszervezet munkatársát, aki mind ez idáig közmegelégedésre intézte üdültetésünket. - Fel vagyok háborodva, mert a kft.-től nem kaptunk sem szóbeli, sem írásbeli tájékoztatást - panaszolta Tamás Mária december vége felé. - A napilapok már foglalkoztak az új kedvezményekkel. Ön szerint üdülni vágyó kollégáink jobban járnak? - Nem hinném. Ha csak azt vesszük számításba, hogy félpanziós ellátást garantálnak, mondjuk a Bükfürdőn üdülő nyomdász akár négyszáz forintot fizethet egyetlen ebédért... A munkanélküli sincs kizárva - És mi a helyzet a nyomdák saját üdülőivel? - Sajnos, nincs sok ilyen - ott minden változatlan: továbbra is a vállalat finanszírozza az üdülést. A részletekről már a Dózsa György út 84/b-ben, a régi üdülési főigazgatóság székhelyén működő kft.-nél Bányai János főmunkatárstól kértünk tájékoztatást. - Melyek a legfontosabb tudnivalók? - December közepéig a munkaadók háromszázezer forint értékben vásároltak dolgozóiknak az első negyedévre kedvezményes utalványt, és több mint kétszáz nyugdíjas jött személyesen érte. Egyelőre tizenkét irodát működtetünk az országban, ahol a munkaadók, az érdekvédelmi szervezetek, a nyugdíjasok és munkanélküliek jelentkezhetnek. Ötvenszázalékos a támogatás, így a kétezer forintos alapjegyhez ezerért jut a munkáltató. Az már a vállalaton múlik, hogyan osztják szét a kedvezményes utalványokat. Úgy számoltunk, hogy minden személyre háromezer forintos támogatás jut. (Folytatás a 3. oldalon.) Hogyan változik a szakszervezetek szerepe? Üzemitanács-választások Interjú Kisgyörgy Sándorral, az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat (ÉTOSZ) szakértőjével Mint ismeretes, az első üzemitanács-választásokat március 18-a és április 2-a között kell megtartani. Ahhoz képest, hogy közeli a határidő, még sok a tisztázatlanság a fejekben. Mit tart hangsúlyosnak a szakértő? - Tapasztalataim szerint a munkavállalók számára legnehezebben az érdekvédelem és a részvétel fogalmának, illetve a szakszervezet és az üzemi tanács tevékenységének megkülönböztetése értelmezhető. Mi a különbség a kettő között? A részvétel a dolgozók azon lehetősége, hogy a munkáltatóval együttműködjenek a döntéshozatalban. Az érdekvédelem a szakszervezetek tevékenysége, jogosítványainak felhasználásával, tagjaik érdekérvényesítéséért. A szakszervezetek lehetőségei kiterjednek arra, hogy előre szabályozzák a munkaviszonyokat - például a kollektív szerződéssel -, illetve kívülről befolyásolják a döntéseket. A két mozzanat között történik a döntés. Az ebben való részvétel feladata az üzemi tanács kompetenciája. - Tulajdonképpen kinek a szervezete az üzemi tanács? A munkavállalók érdek-képviseleti intézménye-e, vagy a vállalati vezetésé? - Erről viták folynak, de mindjárt közelebb kerülünk a problémakör megértéséhez. Funkciói szerint az üzemi tanácsnak közvetítenie kell a munkavállalók véleményét a vállalati döntéshozókhoz. Ezeket ajánlatos figyelembe venni a konfliktusok megelőzése, a gazdasági béke érdekében. A vállalatvezetőnek érdeke és feladata, hogy „képbe hozza” az üzemi tanácsot. Meg kell magyaráznia saját döntéseinek racionalitását. S amennyiben ezt az üzemi tanács elfogadja, egyszersmind a felelősséget is magára vállalja. - Ebből további feladatok adódnak az üzemi tanácsok számára. - Igen. Meg kell indokolnia választói számára, hogy miért fogadta el a vállalati vezetés döntését, miért támogatta azt. Az üzemi tanács tehát munkavállalói érdekeket közvetít, és a megszületett döntés után - amennyiben azzal egyetértett - felelősséget is átvállal. Ez azért szokat(Folytatás a 4. oldalon.) BOLDOG JÖVŐT! Most, az év fordulóján, amikor boldog új évet kívántunk egymásnak, sokan szomorkás mosollyal tették ezt. Mint akik tudják, hogy ez a kívánság merő formula, udvariaskodás csupán, hiszen nemhogy boldog, de a korábbinál nehezebb idők várnak ránk. Más dolog, hogy az anyagi javak hiánya, a napi létharc közepette is megtalálhatja az ember a boldogságát, de most nem erkölcsfilozófiai tézisekről kívánok szólni, hanem azon töprengek, miért új évet kívánunk egymásnak, miért nem inkább boldogabb, kiegyensúlyozottabb jövőt? Merthogy az időfolyamat, mi osztottuk részekre, órákra, napokra, évekre. Nem az idő múlik, hanem mi múlunk az időben. És tudjuk, egy év nagyon hamar elrepül, tervezni csak hosszabb távra érdemes. A kérdés az, hogy merre tartunk az időnek nevezett folyamatban, a jövőben? Hogy jól vettük-e az irányt? Van-e remény arra, hogy boldogabb új éveink legyenek? Persze kérdés az is, hagynak-e minket jó irányba menni, nem keresztezik-e utunkat minduntalan, nem szabályozzák-e túl az életünket társaink vagy a hivatalok. Hogy hagynak-e nekünk elég levegőt és lehetőséget arra, hogy méltón élhessünk? Hogy partnerként kezelnek-e minket azok, akik arra hivatottak, hogy az életünket befolyásoló szabályokat, törvényeket megalkossák. És hogy ezek a honatyák merre vették az irányt, merre tart a hajó, ez az ország, amelynek mi is utasai vagyunk, az sem mindegy. És nem tekintik-e alkalmatlankodó potyautasnak azt, aki szerint rossz irányba megyünk? Akik arra gondolnak, hogy a jövőben nem tudjuk befolyásolni, merre megy az a hajó, amit Magyarországnak hívunk, azokkal kételkedik a boldog új években. De aki tudja, hogy nagyképű, civakodó kormányosokkal csak zátony lehet a végcél, és hiszi, hogy a kormányzásba ő is beleszólhat, annak van esélye a boldogabb jövőre, amelynek első állomása 1993. Ezért mégis mondjuk, mert hisszük: boldog új évet! P. K. Mit jelent a közös Európa? Az 1992-es év jelentős dátum volt nemzetközi szempontból a szakszervezetek számára, mert az volt az eltökélt szándék, hogy a nevezett év végéig az Európai Közösség 12 állama létre fog hozni egy egységes belső piacot, a gazdasági aktivitás érdekében. Ezen a területen - ez is belső piacként ismert gondolat - a javak, az emberek, a pénz, a szolgáltatások szabadon mozoghatnak majd, az országhatárokon, illetve a belső korlátokon is átlépve. Ez két szempontból is jelentős. Először is: azonnali gazdasági hatása van a piacok nyitásának - erősebb konkurencia lesz a következménye a szerkezetátalakításnak és racionalizálásnak. Másodszor: az egységes belső piac megteremtése egy további lépést jelent azon az úton, amelyik az Európai Közösség általános gazdasági és politikai integrációjához vezet. Az Európai Bizottság elnöke, Jaques Delors szeretné, ha elérnénk, hogy 10 éven belül a gazdasági és a szociális döntések 80 százaléka az Európai Közösségtől eredjen és ne a tagországoktól. Ennek az irányzatnak a megléte kétségtelenül látható. Azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy ezek közül a folyamatok közül mindkettő máris érvényesülőben van. A konszernek egyre növekvő mértékben kötnek új kapcsolatokat azért, hogy mielőbb hasznuk legyen, előnyt szerezzenek, mialatt a közösség törvényeinek a keretei gyorsan bővülnek. 1988-ban, tehát négy évvel a határidő előtt már elfogadták az egységes belső piacra vonatkozó szabályozók 40 százalékát. Az egységes belső piac háttere Az elmúlt esztendőkben az Európai Közösség újra dinamikát mutatott fel, egy hosszú időn át tartó ellentétes helyzettel szemben, amikor viszálykodás folyt a költségvetési hozzájáruláson és a mezőgazdasági politikán, mint erről egyes Brüsszelből érkező tudósítások hírt adtak. (Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük az évek óta folyó és most csúcsosodó agrárháborút az Egyesült Államok és az Európai Közösség között, ami kétségtelenül megosztotta az egységet a közösségen belül.) A fellendülés részben abból származott, hogy 1985-ben egy egész sor kérdés megoldódott, pl. a költségvetéssel, a közös mezőgazdasági politikával és az új fizetési eszközzel összefüggő kérdéseket illetően. Ezen kívül egy megállapodás azzal foglalkozott 1985-ben, hogy Spanyolországot és Portugáliát ajánlotta felvételre. Ezzel bekövetkezett az, hogy 1986. január 1-jétől további 50 milliós népességgel gyarapodott a közösség. Az az eszme, hogy tervbe vegyék az Európai Unió lehetséges formáját, tápot adott egy újabb fellendülésnek. A másik sarkalló erő, amely a változást sürgette, annak a felismerése (Folytatás az 5. oldalon.) Lapunk minden kedves olvasójának, minden nyomdászkollégának boldog új esztendőt kívánunk. Ezt kívánja Nagy Sándor, az MSZOSZ és Bársony András, szakszervezetünk elnöke is