Typographia, 1996 (128. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

128. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NYOMDÁSZSZAKSZERVEZET LAPJA JANUÁR DINASZTIA A DINASZTIÁBAN Várják a szakszervezetet Az Erzsébet királyné úti Éva mozi helyén kialakított ultramodern székházba költözött október 15-én egy családi vállalkozás: Farkas József, felesége és fia a Dinasztia Kiadó, a Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó és a Grafika Nyomdaipari Kft. tulajdonosaiként egy helyre telepítették vállalkozásaikat. Főként arra voltam kíváncsi, hogyan működik manapság, milyen eredményekkel és gondokkal egy családi vállalkozású nyomda. Farkas József, az egyik tulajdonos fogadott a szinte laboratóriumi körülmények között működő üzem- és irodaházban. Rögtön kiderült: újságíró kollégaként hosszú évekig maga is a Veszprémi Napló és a Népszabadság munkatársa volt, bár diplomája szerint agrárszakember. A tárgyra tértem: - Hogy jött létre ez a cég? - Pr-ügynökségként kezdtük a Dinasztia Kiadóval 1991-ben, egy év múlva megvettük a Mezőgazdasági Szaktudást, majd privatizáltuk a nyomdát, amely a Mexikói úton és még egy másik helyen, az Interglob érdekeltségeként működött drága, önkormányzati bérleményekben, igen mostoha körülmények között. Az összevonás célja a kulturált munkakörülmények megteremtése, valamint a nyomda és a kiadók összehozása volt. - Mi a fő profiljuk? - Tavaly 123 könyvet készítettünk, ezek 98 százaléka tankönyv volt, a Szaktudás a mezőgazdasági szakközépiskolák és a szakirányú felsőoktatás könyveit adja ki, a Dinasztia pedig az általános iskolák és gimnáziumok tankönyveit gondozza. Rajta vagyunk az általános tankönyvlistán, főképp természettudományos profilban dolgozunk. Nyomdánk ebben az évben is tartja legalább ezt a volument. - Mi történt a nyomdával, amióta megvásárolták? - Teljes árbevétele 1992- ben nyolcmillió forint volt, veszteségesen működött, húsz dolgozójával felszámolásra került. 1993-ban a nyomda árbevétele már huszonötmilliós volt, 1994-ben nyolcvanmilliós, 1995-ben pedig 120-130 millió körüli. Sajnos, ehhez a teljesítményhez a munkaerkölcséről nem éppen nevezetes régi gárdát teljesen le kellett cserélni - 1994 januárja óta stabil, negyventagú nyomdászcsapatunk dolgozik. - Mennyit keresnek? - Az ügyvezető igazgató, a termelési vezető és a titkárnő kivételével mindenki teljesítménybért kap: egy jó gépmesterünk havonta százezer forintnál is többet visz haza, az átlagbér hatvanezer forint körüli a nyomdában. Nálunk mindig van munka, jó a kereset, szívesen dolgoznak érte. Igaz, nem keveset. Hivatalosan egy műszakosok, de ha egy angol cég azt mondja, hogy holnap várja a könyveket Békéscsabára, akkor a kötészet egész éjjel dolgozik, s reggel fél nyolckor indulhat a fuvar. Szóval ha kell, két műszakot is tartunk, ami huszonnégy órára is kinyúlhat, de szívesen vállalják nyomdászaink. Jó a csapatszellem, erre vagyok a legbüszkébb. - Mikor van csúcsforgalom a nyomdában? - Nyáron, hiszen a tankönyvkészítés a két-három nyári hónapra koncentrálódik. Ilyenkor nincs lazításra idő, de ilyen keresetért ezt is vállalják a kollégák. - Milyen felszereléssel dolgoznak? Láthatja, a legkorszerűbb McIntosh szedő-tördelő rendszerrel dolgozunk, a nyomdai előkészítés is modern, a montírozás öt-hat fázisát összevonjuk, Heidelberg gépeink és Promayorok vannak. Az egyetlen „lyuk” még a színes levilágítás. Ez a nyomda a legszebb prospektusoktól az egyetemi tankönyvek előállításáig mindenre képes, megrendelőink elégedettek termékeink minőségével. - Jelentkeznek a megrendelők? - Törzstőkénk harminckétmilliós, tizenötmilliós forgóeszközzel dolgozunk. Partnereink megbízhatóak, tartós kintlévőségünk nincs. Fő megrendelőink a művelődési és mezőgazdasági tárcák. Mi nyomjuk a módszertani lapokat az Országos Közoktatási Szolgáltató Irodának és másoknak is. Itt készülnek az érettségi tételek az összes titkosítási procedúrával, s mi gyártjuk le a Nemzeti Tankönyvlistát is. Igazából tíz nagy cég megrendelése tartja el vállalkozásunkat, de bejönnek hozzánk akár névjegyért is, senkit nem küldünk el, hiszen az ő kiszolgálásuk is üzleti érdekünk. - Beszéltünk már a szép keresetről, de milyenek itt a nyomdászok szociális körülményei? - A régi állami szociális juttatások, mint a saját üdülő, természetesen hiányoznak. De ebből a fizetésből már telik a nyaralásra. (Folytatás a 7. oldalon.) Kit képvisel a szocialista párt? File Pál hajdani nyomdásszal, ma országgyűlési képviselővel a decemberi nyomdászkongresszuson beszélgettünk arról, miként állnak helyt a szakszervezetek által delegált vezetők a parlamentben. File Pál ma is az érdekvédők, a szakszervezetek szempontjából szemléli az ország sorsát, szívében ma is nyomdásznak érzi magát. - Sajnos szakszervezeti vezetőink, akiket a parlamentbe delegáltunk, nem mindig tudtak eleget tenni annak, amit vártunk tőlük. Ennek több oka is van. Az egyik nem elhanyagolandó dolog a parlamenti munkarend, munkatempó. Szakmai szempontok szerint vagyunk szervezve a különféle frakciókban. Én például munkaügyekkel foglalkozom. Miután a napirend előtti felszólalásokra kizárólag a frakcióvezetésnek van módja, a szakszervezeti vezetők háttérbe szorulnak. Úgy érzem, ezen a gyakorlaton változtatni kell. Másfelől azt hiszem, a szocialista pártnak is el kell már döntenie, hogy igazán képviselni akarja-e a munkavállalókat. Én remélem, hogy ilyen döntés születik, ez lesz a gyakorlat. Ez azt jelentené, hogy teljesen egyértelművé kell tenni, kiket képvisel ez a párt. Sokszor mondvacsinált szakmai ürügyekkel lesöprik még párton belül is a szakszervezeti javaslatokat, mondván, nem értenek az adott témához a javaslattevők. Azt mondják: ez most ilyen vagy olyan kérdés, ez most pénzügyi dolog, ehhez nem értünk. Ez a társadalom előtt úgy jelenik meg, hogy a szakszervezet képviselői keveset hallatják a hangjukat. Utólag gyakran kiderül, hogy nekünk volt igazunk, hiszen a gazdasági bíróság is megsemmisítette azokat a döntéseket, amelyeket már mi is elvetendőnek ítéltünk. Nemcsak a szakszervezet, de a baloldal többi politikusának is mérlegelnie kell, mire adja a szavazatát. A társadalomnak, ha el akarjuk fogadtatni a gazdasági programot, nem fél-, hanem teljes információkra van szüksége. És a szocialista párt döntéseiből ki kell tűnnie, hogy ezt baloldali párt hozta, mégpedig a munkavállalók érdekében. A koalíciótól én is többet vártam. Azt például, hogy a szociáldemokraták jobban segítenek minket a nemzetközi kapcsolatokban, hogy jobban elfogadtassuk az országot, hogy segítenek majd az adósságterhek ügyében. Azt is vártuk, hogy ebben a nehéz menetelésben inkább lesznek partnereink a sajtóban elfoglalt helyzetük kamatoztatásával. Ezek a várakozások sajnos illúziónak bizonyultak. Az elkövetkező néhány hónap bizonnyal eldönti majd, hogy a szocialista párt a klasszikus szociáldemokrata értékrend szerint akar-e majd politizálni. Én mindenesetre nem tudnék olyan magyar szocialista pártot elképzelni, amelyik állandó konfrontációban van a szakszervezetekkel. És fordítva. Ki lenne jobb partnere a szakszervezeteknek, mint a szocialista párt, amelyik a munkavállalók érdekeit képviseli? Ha képviseli. (Interjúsorozatunk folytatása a 3. oldalon.) Téli táj Durkó Gábor rajza Végtelen mondat Mert tudjátok, barátaim, nem az idő múlik, hanem mi múlunk az időben, és az idő olyan, mint egy végtelen mondat, amelyben az életünk vesszőtől vesszőig tart, folytatása valaminek, egyben kezdete, értelmét csak az előzőtől nyeri és kapaszkodunk az utánunk jövőkbe, és ahogy a kezdet kezdődik és ahogy a kapaszkodás kezdődik, az maga az idő, kitaláltuk az időt, kezdetünk és hanyatlásunk e mérőeszközét, kitaláltuk a percet, az órát és a napot, az éveket, idővel osztjuk életünket, vesszővel osztjuk mondatainkat, években mérjük azt a rövid szakaszt, amelyben megengedtetik, hogy az időről gondolkodjunk, az időről írjunk, erről az őrületről, amely el sem kezdődik valójában, éppen ezért vége sincsen, mégis van, mert kell egy tükör, hogy belenézzünk, hogy lássuk azt az ívet, amelyre azt mondják, hogy fejlődés és hanyatlás, és amely minden embernél fejlődés és hanyatlás, és ez az ív nem szivárvány, ez az ív pengve feszül háborúktól háborúkig, amelyek ismétlődnek az időben, mint ahogyan mi is ismétlődünk, mint ahogyan a vesszők ismétlődnek ebben a mondatban, öldökléskor jöttünk és öldökléskor megyünk el, eközben magunk is öldöklünk, és sürgetjük az időt és késleltetni szeretnénk az időt, de az idő sem nem késik, se nem szalad, mert az idő nem is létezik, csak mi múlunk, egyre jobban múlunk, és a percről hisszük azt, hogy az életünk, mert az még felfogható, azt hisszük, hogy van és a miénk lehet és a percnek ára van, hetvenhét forint plusz áfa és az életünknek ára van, nem értéke, ki ennyi percet ér, ki annyit a napi árfolyamon, pedig vesszőtől vesszőig tartunk valamennyien, akár ezek a mondatrészek, életünk, halálunk között nem múlik idő, csupán mi múlunk az időben. Pataki Kálmán Durkó Gábor rajza