UVATERV Híradó, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
közlési tornyok folyamatos korszerűsítésében jelentős szerepe volt a kivitelezők készségének, a tervezők és az építők jó kapcsolatának. Számos esetben viszont gondot okoz, hogy a kivitelezők nincsenek felkészülve az új technológia alkalmazására, illetve nem rendelkeznek az ahhoz szükséges felszereltséggel, máskor az ipari háttér nehezíti a helyzetet. A tervezőnek kezdeményezőnek és következetesen célratörőnek kell lennie a korszerű megoldások megvalósításában. A tervező és a kivitelező szoros együttműködésének, közös fellépésének szükségességét aláhúzta dr. Rózsa László, dr. Knebel Jenő és Murányi Sándor is. Az együttműködés szoros velejárója a tervezői művezetés, a növekvő minőségi követelmények betart(at)ása. Az ezzel kapcsolatos észrevételeket dr. Kozáry István foglalta össze. .A tervező felelőssége - mondotta - a tervek készítésével nem fejeződik be. A megépült létesítmény esetleges hibáiért a tervezőt teszik felelőssé. Súlyosbítja a helyzetet, hogy gyakoriak az építési hibák; ezeket fegyelmezett művezetéssel, szigorú ellenőrzéssel küszöbölhetik ki a tervezők. A műszaki fejlesztés vállalatunknál szoros párhuzamban van a tervezői munka technológiájának folyamatos korszerűsítésével. Sok szó esett erről is a kerekasztal-beszélgetésen. A legnagyobb hangsúlyt a mérnöki számítások gépesítése kapta. Dr. Knebel Jenő a külföldi tervezővállalatoknál szerzett tapasztalatokról számolt be. Az összehasonlítás vállalatunkra nézve lehangoló volt. Dr. Rózsa László és Horváth László az irodák által Commodore 64-es gépre kidolgozott programok rendkívül eredményes alkalmazásáról adott számot. Dr. Kozáry István sajnálkozással vette tudomásul, hogy a mérnöki számítások gépesítésének további terveiről a megjelentek nem tájékozottak, holott a fejlesztési rendszerterv írásos anyagát hozzászólásra megküldték az irodáknak, több értekezlet tárgya is volt. Végül is, mi a vállalat számításgépesítésfejlesztési politikája? Népiesen szólva: ne akarjunk sörétes puskával elefántra és ágyúval verébre lőni! A vállalatvezetőség azt vallja, hogy minden feladatot olyan eszközzel kell megoldani, amelyik az adott esetben a leghatékonyabb. Ennek megfelelően folytatódik az irodák ellátása kisgépekkel; üzembe helyezünk egy olyan központi berendezést, amely rajzológéphez kapcsolható, de kapcsolatot tart az irodákra telepített ún. intelligens terminálokkal (amelyek maguk is önálló asztali számítógépek), és ezeken keresztül a tárolt adatok lehívhatók a központi adattárból. Nagyon örvendetes, hogy a kisgépek használatával az irodák mérnökei gyakorlatra tesznek szert, önálló programokat dolgoznak ki. A vállalatvezetőség is úgy ítéli meg, hogy a szoftverfejlesztés az irodáknak is feladata. Elmaradásunk a számításgépesítésben kétségtelen, és ez nem tűrhető. A fejlesztés talpon maradásunk feltétele! Éveken keresztül beruházási eszközeink korlátozottsága akadályozta a tervezett rendszer megvalósítását, most van lehetőség arra, hogy a beszerzéshez szükséges 22 millió forintnak megfelelő dollárhányadot a tárca a vállalat rendelkezésére bocsássa. A beszélgetésnek több témát érintő kérdése volt a bizalom elnyerése és megtartása. A bizalmat elnyerni évtizedeken át végzett kemény munkával lehet, de elveszíteni igen könnyű egy ellenőrizetlen, hibás adattal, az adott szó be nem tartásával vagy szállításihatáridő-késedelemmel. A bizalom a jó kapcsolat alapja; megrendítheti a modortalan tárgyalási stílus, a személyes kapcsolatok elmérgesedése. A bizalom az alapja a vállalaton belüli jó együttműködésnek, az alkotó közösségi munkának is - hangsúlyozta Horváth László. Murányi Sándor a tervezőpartner megválasztásában is a bizalmat minősítette elsődlegesnek. Dr. Kozáry István megítélése szerint a bizalom jelentőségével több munkatársunk nincs tisztában, holott a személyes kapcsolatok útján, de elsősorban a korszerű műszaki tartalmú, a szerződéses határidőre szállított terveinkkel elnyert bizalom a vállalat hírnevének alapja, fejlődésének legfőbb feltétele. A kerekasztal-beszélgetés tanulságait összefoglalva ügyvezető igazgatónk megállapította, hogy a műszaki fejlesztés fontosságának megértetése, elfogadtatása, a korszerű megoldások kidolgozásának elősegítése érdekében szemléletváltozásra van szükség. A világszínvonalon álló műszaki megoldások jelentik versenyképességünk elengedhetetlen feltételét ma már nemcsak külföldön, hanem az országhatáron belül is. AZ UVATERV A TERVEZŐVÁLLALATOK SORÁBAN Vállalatunk anyagi helyzetével, az első félévi tervünk teljesítésével augusztusi és szeptemberi számunkban több cikkben foglalkoztunk. Ezek között Mustos Kálmánná, számviteli osztályunk vezetője az első félév legfontosabb mérlegadatairól adott számot. Örömmel olvastuk, hogy tevékenységünk legfontosabb gazdasági mutatója kedvezően alakult, az egész évre tervezett vállalati eredmény 63,3 százalékát teljesítettük. A következőkben az első félévben elért gazdasági eredményeinket a bázisnak tekintett 1985. év első félévében teljesített eredményeinkkel vetjük össze, egyben vizsgáljuk, hogy a bázisfélévvel összevetett mutatóink hogyan állják a próbát a magyar állami tervezővállalatok átlagos eredményeivel. Fejlődtünk, vagy visszaestünk, hol állunk a tervezővállalatok sorában? A teljesítményérték nagyságát figyelembe véve vállalatunk a harmadik helyet foglalja el, de az elmúlt félévi értéknek csupán 76 százalékát értük el, míg a többi vállalat átlagosan 98,7 százalékát teljesítette a bázisidőszakban elért értéknek. A műszaki tervezés teljesítményértéke is közel azonosan alakult: a vállalatok átlaga a bázishoz viszonyítva 98,1, az Uvatervé 71,6 százalék. Az egy foglalkoztatottra jutó teljesítményt tekintve csak egy vállalat előzi meg az Uvatervet, de ennek a bázissal összevetett alakulása már más képet mutat: az összes tervezővállalat átlagában 4,8 százalékkal emelkedett, vállalatunknál 14,5 százalékkal csökkent. Ennek egyetlen magyarázata az exportárbevételnek a tervezettől való jelentős elmaradása. Hasonlóan növekedett a tervezővállalatok átlagában a nettó árbevétel (0,8 százalékkal), míg nálunk ez csupán a 70 százalékát teszi ki a bázisfélévinek. Átlagosan 3,5 százalékkal növekedett a vállalatok eredménye, míg az Uvaterv az azonos időszakra vetítve csak 67,4 százalékot teljesített. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a vállalat 1985. első félévi eredménye irreálisan magas volt (az éves eredmény 86 százaléka); az idei 72,8 millió forint félévi eredményünk 63,3 százaléka az éves tervezettnek, és időarányosan 126,6 százaléknak felel meg. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete a bázishoz képest vállalatunknál 8,7 százalékkal növekedett, nagyobb mértékben, mint az összes állami tervezővállalat átlaga (6,6 százalék), ezzel az ötödik helyet foglaljuk el a legjobban keresők sorában. A műszaki munkakörben foglalkoztatottak havi átlagbére még nagyobb (12,4 százalékos) növekedést mutat (a tervezővállalatok átlaga 8,6 százalék), ezzel az előkelő második helyen állunk a 26 állami tervezővállalat között. A gazdálkodó vállalatoknál az első félév vége nem mindig ad lehetőséget a reális összehasonlításra. Különösen így van ez a nagy átfutási idejű exportmunkák árbevételével. Ilyenkor még rendezetlenek a számlák, kevésbé megbízhatók a teljesítményfelmérések. A vállalatok erősen eltérő bérpolitikai megfontolásokból vagy adottságokból különböző bérintézkedéseket tesznek. Az Uvatervnél e téren például jelentős eltérést okozott 1985 első és második féléve között az export-bérpreferencia kifizetése, amely 1986 első félévében is nagymértékben éreztette hatását; a bázisidőszakkal történő összevetés így tulajdonképpen a múlt évi bérintézkedés idei hatását jelzi csupán, és nem az 1985. évi gazdálkodást minősíti. Mindent egybevetve azonban az első félévi gazdálkodási mutatók már jelzik, hogy a vállalati létszám csökkenése új helyzetet kezd kialakítani. A vállalat növekedése megszűnt, termelési volumene csökken. A többi tervezővállalattal történő összehasonlításhoz valós alapot csak a fajlagos mutatók adhatnak, saját helyzetünk megítélése pedig a vállalat gazdasági tervében rögzített célokhoz való közeledésben képzelhető el. Mindkét szempont felvet gondokat és lehetőségeket. A tervezővállalatok között kivívott helyünket és tervcéljaink elérését az erők összefogásával, átgondolt és határozott intézkedésekkel biztosíthatjuk.