UVATERV Híradó, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

közlési tornyok folyamatos korszerűsítésé­ben jelentős szerepe volt a kivitelezők kész­ségének, a tervezők és az építők jó kapcsola­tának. Számos esetben viszont gondot okoz, hogy a kivitelezők nincsenek felkészülve az új technológia alkalmazására, illetve nem rendelkeznek az ahhoz szükséges felszerelt­séggel, máskor az ipari háttér nehezíti a hely­zetet. A tervezőnek kezdeményezőnek és következetesen célratörőnek kell lennie a korszerű megoldások megvalósításában. A tervező és a kivitelező szoros együtt­működésének, közös fellépésének szükséges­ségét aláhúzta dr. Rózsa László, dr. Knebel Jenő és Murányi Sándor is. Az együttműködés szoros velejárója a tervezői művezetés, a növekvő minőségi követelmények betart(at)ása. Az ezzel kap­csolatos észrevételeket dr. Kozáry István foglalta össze. .A tervező felelőssége - mon­dotta - a tervek készítésével nem fejeződik be. A megépült létesítmény esetleges hibái­ért a tervezőt teszik felelőssé. Súlyosbítja a helyzetet, hogy gyakoriak az építési hibák; ezeket fegyelmezett művezetéssel, szigorú ellenőrzéssel küszöbölhetik ki a tervezők. A műszaki fejlesztés vállalatunknál szo­ros párhuzamban van a tervezői munka technológiájának folyamatos korszerűsítésé­vel. Sok szó esett erről is a kerekasztal-be­­szélgetésen. A legnagyobb hangsúlyt a mér­nöki számítások gépesítése kapta. Dr. Kne­bel Jenő a külföldi tervezővállalatoknál szer­zett tapasztalatokról számolt be. Az össze­hasonlítás vállalatunkra nézve lehangoló volt. Dr. Rózsa László és Horváth László az irodák által Commodore 64-es gépre kidol­gozott programok rendkívül eredményes alkalmazásáról adott számot. Dr. Kozáry István sajnálkozással vette tudomásul, hogy a mérnöki számítások gépesítésének további terveiről a megjelen­tek nem tájékozottak, holott a fejlesztési rendszerterv írásos anyagát hozzászólásra megküldték az irodáknak, több értekezlet tárgya is volt. Végül is, mi a vállalat számításgépesítés­­fejlesztési politikája? Népiesen szólva: ne akarjunk sörétes puskával elefántra és ágyú­val verébre lőni! A vállalatvezetőség azt vallja, hogy minden feladatot olyan eszköz­zel kell megoldani, amelyik az adott esetben a leghatékonyabb. Ennek megfelelően foly­tatódik az irodák ellátása kisgépekkel; üzem­be helyezünk egy olyan központi berende­zést, amely rajzológéphez kapcsolható, de kapcsolatot tart az irodákra telepített ún. intelligens terminálokkal (amelyek maguk is önálló asztali számítógépek), és ezeken keresztül a tárolt adatok lehívhatók a köz­ponti adattárból. Nagyon örvendetes, hogy a kisgépek használatával az irodák mérnökei gyakor­latra tesznek szert, önálló programokat dol­goznak ki. A vállalatvezetőség is úgy ítéli meg, hogy a szoftverfejlesztés az irodáknak is feladata. Elmaradásunk a számításgépesítésben kétségtelen, és ez nem tűrhető. A fejlesztés talpon maradásunk feltétele! Éveken keresz­tül beruházási eszközeink korlátozottsága akadályozta a tervezett rendszer megvalósí­tását, most van lehetőség arra, hogy a be­szerzéshez szükséges 22 millió forintnak megfelelő dollárhányadot a tárca a vállalat rendelkezésére bocsássa. A beszélgetésnek több témát érintő kér­dése volt a bizalom elnyerése és megtartása. A bizalmat elnyerni évtizedeken át végzett kemény munkával lehet, de elveszíteni igen könnyű egy ellenőrizetlen, hibás adattal, az adott szó be nem tartásával vagy szállítási­­határidő-késedelemmel. A bizalom a jó kap­csolat alapja; megrendítheti a modortalan tárgyalási stílus, a személyes kapcsolatok elmérgesedése. A bizalom az alapja a vállalaton belüli jó együttműködésnek, az alkotó közösségi munkának is - hangsúlyozta Horváth László. Murányi Sándor a tervezőpartner megválasz­tásában is a bizalmat minősítette elsődleges­nek. Dr. Kozáry István megítélése szerint a bizalom jelentőségével több munkatársunk nincs tisztában, holott a személyes kapcso­latok útján, de elsősorban a korszerű mű­szaki tartalmú, a szerződéses határidőre szállított terveinkkel elnyert bizalom a válla­lat hírnevének alapja, fejlődésének legfőbb feltétele. A kerekasztal-beszélgetés tanulságait ös­­­szefoglalva ügyvezető igazgatónk megállapí­totta, hogy a műszaki fejlesztés fontosságá­nak megértetése, elfogadtatása, a korszerű megoldások kidolgozásának elősegítése érde­kében szemléletváltozásra van szükség. A világszínvonalon álló műszaki megoldások jelentik versenyképességünk elengedhetetlen feltételét ma már nemcsak külföldön, ha­nem az országhatáron belül is. AZ UVATERV A TERVEZŐVÁLLALATOK SORÁBAN Vállalatunk anyagi helyzetével, az első félévi tervünk teljesítésével augusztusi és szeptemberi számunkban több cikkben fog­lalkoztunk. Ezek között Mustos Kálmánná, számviteli osztályunk vezetője az első félév legfontosabb mérlegadatairól adott számot. Örömmel olvastuk, hogy tevékenységünk legfontosabb gazdasági mutatója kedvezően alakult, az egész évre tervezett vállalati ered­mény 63,3 százalékát teljesítettük. A következőkben az első félévben elért gazdasági eredményeinket a bázisnak tekin­tett 1985. év első félévében teljesített ered­ményeinkkel vetjük össze, egyben vizsgáljuk, hogy a bázisfélévvel összevetett mutatóink hogyan állják a próbát a magyar állami ter­vezővállalatok átlagos eredményeivel. Fej­lődtünk, vagy visszaestünk, hol állunk a ter­vezővállalatok sorában? A teljesítményérték nagyságát figyelem­be véve vállalatunk a harmadik helyet fog­lalja el, de az elmúlt félévi értéknek csupán 76 százalékát értük el, míg a többi vállalat átlagosan 98,7 százalékát teljesítette a bázis­­időszakban elért értéknek. A műszaki tervezés teljesítményértéke is közel azonosan alakult: a vállalatok átlaga a bázishoz viszonyítva 98,1, az Uvatervé 71,6 százalék. Az egy foglalkoztatottra jutó teljesít­ményt tekintve csak egy vállalat előzi meg az Uvatervet, de ennek a bázissal összevetett alakulása már más képet mutat: az összes tervezővállalat átlagában 4,8 százalékkal emelkedett, vállalatunknál 14,5 százalékkal csökkent. Ennek egyetlen magyarázata az exportárbevételnek a tervezettől való jelen­tős elmaradása. Hasonlóan növekedett a tervezővállala­tok átlagában a nettó árbevétel (0,8 száza­lékkal), míg nálunk ez csupán a 70 százalé­kát teszi ki a bázisfélévinek. Átlagosan 3,5 százalékkal növekedett a vállalatok eredménye, míg az Uvaterv az azonos időszakra vetítve csak 67,4 százalé­kot teljesített. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a vállalat 1985. első félévi eredménye irreálisan magas volt (az éves eredmény 86 százaléka); az idei 72,8 millió forint félévi eredményünk 63,3 százaléka az éves tervezettnek, és időarányosan 126,6 százaléknak felel meg. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete a bázishoz képest vállalatunk­nál 8,7 százalékkal növekedett, nagyobb mértékben, mint az összes állami tervező­vállalat átlaga (6,6 százalék), ezzel az ötödik helyet foglaljuk el a legjobban keresők sorá­ban. A műszaki munkakörben foglalkozta­tottak havi átlagbére még nagyobb (12,4 százalékos) növekedést mutat (a tervező­vállalatok átlaga 8,6 százalék), ezzel az elő­kelő második helyen állunk a 26 állami tervezővállalat között. A gazdálkodó vállalatoknál az első félév vége nem mindig ad lehetőséget a reális összehasonlításra. Különösen így van ez a nagy átfutási idejű exportmunkák árbevéte­lével. Ilyenkor még rendezetlenek a szám­lák, kevésbé megbízhatók a teljesítményfel­mérések. A vállalatok erősen eltérő bérpoli­tikai megfontolásokból vagy adottságokból különböző bérintézkedéseket tesznek. Az Uvatervnél e téren például jelentős eltérést okozott 1985 első és második féléve között az export-bérpreferencia kifizetése, amely 1986 első félévében is nagymértékben érez­tette hatását; a bázisidőszakkal történő ös­­­szevetés így tulajdonképpen a múlt évi bér­­intézkedés idei hatását jelzi csupán, és nem az 1985. évi gazdálkodást minősíti. Mindent egybevetve azonban az első félévi gazdálkodási mutatók már jelzik, hogy a vállalati létszám csökkenése új helyzetet kezd kialakítani. A vállalat növekedése meg­szűnt, termelési volumene csökken. A többi tervezővállalattal történő összehasonlításhoz valós alapot csak a fajlagos mutatók adhat­nak, saját helyzetünk megítélése pedig a vál­lalat gazdasági tervében rögzített célokhoz való közeledésben képzelhető el. Mindkét szempont felvet gondokat és lehetőségeket. A tervezővállalatok között kivívott helyün­ket és tervcéljaink elérését az erők össze­fogásával, átgondolt és határozott intézke­désekkel biztosíthatjuk.

Next