UVATERV Híradó, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

új számítógép — új alapokon Az UVATERV éves átlagban 0М1а1т [UNK] [UNK] forintot, olykor többet fizet ki a tervezéshez bérbe vett számítógépekért. Egészen friss adat: az országos közúthálózat-fejlesztés ter­vezési díjának egyharmadát a bérelt számító­gép díja tette ki. Sorolhatnánk több adatot is, de e példaként kiemelt kettő önmagában is kényszerít két következtetésre. Saját szá­mítógépünk, illetve központunk teljesítmé­nye sok feladathoz már kevés, ugyanakkor mai szűkös munkaellátottságunk közepette is adódnak olyan feladatok, amelyek nagy teljesítményű számítógépért ,tcláltanak”. Egy új, a vállalat következő tíz esztendejé­nek számításgépesítési, tervezésautomatizá­lási munkáját megalapozó gépbeszerzés elő­készítése már korábban megkezdődött. A folyamat ma is tart. A vállalat félmilliárd forintnyi árbevételéből mintegy öt és fél millió dollárt tesz ki a tőkés deviza. A célok­nak és a lehetőségeknek alárendelve kiválasz­tott géptípus, pontosabban a számítógépes rendszer alapjának beszerzéséhez 600 ezer dollárra volna szükség. A jogszabályok lehe­tővé teszik, hogy a „dollárkitermelő” válla­latok a munkavégzés helyén szükséges esz­közöket, berendezéseket a szerződés terhére devizáért is beszerezzék. Csak hát egy nagy teljesítményű számítógépet nem lehet a helyszínre vinni. . . Marad a hagyományos út: devizatámogatást szerezni a tárcától és forinttámogatást kérni az OMFB-től, illetve különböző fórumoktól felmentést kérni a „a kötés terhére” történő beszerzés kizáró körülményei alól.­­ Az elmúlt években gyakran kellett külső gépeket igénybe vennünk. Kinőttük az R-20-ast. Magyarországon hét, Nyugaton négy év alatt „írnak le”, vagyis cserélnek ki egy ilyen berendezést. De nem ez a meg­határozó, hanem hogy egyre többször ütkö­zünk a gép teljesítménykorlátaiba - mondja Jancsó Ferencné, a számítóközpont veze­tője. - A két évtized alatt a különböző gé­pekre kidolgozott programkészlet minden akadály nélkül futtatható lesz a kiválasztott új gépen? - Nem lehet akadály! Programjaink ugyan csoportos feldolgozáshoz készültek, vagyis használatukkor a tervező nincs kap­csolatban a számítógéppel. Azokat a prog­ramrészeket kell megírnunk és a folyamatba illesztenünk, amelyek a tervező számára közvetlenül hozzáférhetővé teszik a számító­gépet. A programokat (már az adatlaprend­szer kialakításakor) felkészítettük erre a mó­dosításra. Persze így sem lesz egyszerű fel­adat, hogy az interaktív tervezésre átálljunk.­­ Az R-20-as folyamatos használata mellett s aközben is, hogy a vállalat készül egy új, nagy teljesítményű számítógép be­szerzésére - különösen egy-egy irodán - folyamatosan szaporodtak a felhasználói célra orientált kisgépek és programok. Ter­vezik-e ezek összekapcsolását a központi számítógéppel? - A kisgépek és a központi gép össze­kapcsolása alapfeltétel. Vannak helyleg el­végezhető feladatok, és vannak olyanok, amelyekhez a nagy gép adatbázisának hasz­nálatára van szükség. Többféle adatbázissal dolgozunk majd. Egyrészt azzal, amit az éppen végzett tervezés műszaki tartalma igényel, másrészt kialakulóban vannak Ma­gyarországon azok a központi adattárak, amelyek hozzáférhetőségét a hálózaton keresztül­­ meg kell majd teremtenünk. Példát is hadd mondjak: a jogszabály- vagy a földnyilvántartást nem kell magunknak megoldanunk. Postai kábelekkel csatlako­zunk majd ilyen tartalmú adatközpontok­hoz.­­ A hálózatba szerveződésnek vannak vállalaton belül megoldandó feladatai is. A központi számítógépet mindenki számára elérhetővé kell tenni... Ebből a szempont­ból tehát még közelebb kerül egymáshoz két egyébként is közel levő munkahelyünk. A Lajos utcai metrótervező osztályok hátránya megmarad? - Nem az én feladatom, hogy nyilvá­­nosságra hozzam a vállalatvezetőségnek azt a törekvését, hogy Lajos utcai részlegünk is a József Attila utcai épületben kapjon helyet, de biztatónak érzem, hogy ők sem lesznek kirekesztettek és hátrányos helyze­tűek. - A vállalati eszközfejlesztési tevékeny­ségnek mennyiben volt része a kisgépek be­szerzése? - Semmiképpen sem spontán akciókról van szó. Más kérdés, hogy azokkal a gépek­kel, amiket a költségkeretre be lehet szerez­ni, sok részfeladat oldható meg ugyan, de nem referenciái egy UVATERV-szintű válla­latnak. A tényszerűség kedvéért mondom: ráadásul olyan feladatokat oldottak meg velük, amikhez még a hatvanas években ki­dolgoztuk a programokat, s az R-20-ason futtattuk is ezeket. Amióta tervkötelezett a számítóközpont, lényeges szemponttá vált az irodák számára a nekünk járó altervezői díj. Megkockázta­tom: ha nem kellene fizetni nekünk, utasí­tással sem sikerült volna a kisgépeket elter­jeszteni. Nem vitathatók e folyamat előnyei. Igaz, vannak korlátai is. Eléggé szűk határok közé szorítja a feladatmegoldást és mérnök­­órákat is igényel azért. Ma az irodák számára az egyik legfontosabb szempont, hogy az árbevételből ne kelljen senkinek továbbadni. - Hogyan birkózik meg a számítóköz­pont a tervkötelezettséggel? - Nem birkózunk, hanem együtt élünk vele. Nem tartom rossz döntésnek annak ellenére, hogy nehéz helyzetbe kerültünk, mert annak alapján, amit a keserves helyzet­ben nekünk leadott munkákkal termelünk, legalább megbecsülnek bennünket. Nem va­gyunk eltartottak. - Bevételi kötelezettségből vagy más okból adódóan vállal-e a számítóközpont külső megbízást? - Vállalunk és vannak is lehetőségeink ebben. De nem R-20-as gépünkkel. Jelen­legi számítógépes szolgáltatásaink óriási erő­feszítések árán tarthatók csak fenn, és egyre több feladat vállalása elől kell elzárkóznunk. A nagyobb nyugati tervezővállalatok te­vékenységüket új szakággal, az automatizált műszaki tervezéssel bővítik. A vezető ter­vezővállalatok számítógépes programjaikat vagy szogláltatásként vagy önállóan eladják. Nekünk is vannak ilyen törekvéseink. - Az a döntés, amely alapján egy nyu­gati gyártmányú, körülbelül negyvenmillió forint értékű beruházással a következő tíz esztendőre a tervezés számítástechnikai hát­terét meghatározza a vállalatvezetőség, jár-e kompromisszummal? - Olyan kiépítettséget választottunk, amellyel el lehet indulni, s amely bővíthető. Az alapelképzelés egy legalább 2 MByte-os, kb. 500 KIPS sebességű központi egység 600-800 MByte mágneslemez-háttérrel, há­rom mágneslemezegységgel, két grafikus munkahellyel, tizenkét egyszerű terminál­lal, valamint nyolc személyi gép terminállal. Ez óriási előrelépés, de kompromisszum mégis van benne, mert a világpiacon ennél jóval nagyobb, gazdagabb felszereltségű vál­lalatokkal kell felvennünk a versenyt. Sze­rencsére a tervdokumentáció rajzos részét készítő berendezéseink már megvannak. - Ez azt jelenti, hogy egy magára vala­mit is adó tervezőintézetben részfeladatot személyi számítógépen megoldani barkács­­munkát jelent? - Legalábbis korszerűtlent. Nálunk ezt az igényt a kényszer szülte. Nem akarom le­becsülni, hiszen a hagyományos tervezést könnyíti. De nem jelenti a tervezéstechno­lógia olyan korszerűsítését, amivel új számí­tási módokat, gazdaságosabb tervezést, mé­retezést lehetne bevezetni.­­ Nem kell titkolni: sokak véleménye szerint az UVATERV most éppen nincs abban a helyzetben, hogy ilyen nagy be­ruházásba fogjon. Mások szerint modellt másolunk erőnkön felül, mondván, egy ilyen jellegű vállalat tekintélye megköve­teli ezt az áldozatot. Könnyelmű áldozat ez? - Remélem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, s igazol is az élet, hogy az UVATERV-nek elsősorban a nagyobb feladatok vállalására kell berendezkednie. Hazai munkáinkat illetően is. Kisebb felada­tainkban is csak úgy tudunk versenyképesek maradni, ha feldolgozási módszereink kor­szerűek. Aki a piac törvényeit ismeri, tudja, hogy éppen akkor kell több áldozatra elszánni magunkat, amikor gyérül a kereslet. Ez össz­­vállalati szempont. Ha bárki ellentmondást érez „nagygépes” törekvéseink és a kisgépek nyújtotta lehetőségek között, rosszul gon­dolkodik. A kisgépek adottságaik, lehetősé­geik közötti felhasználása mindenképpen jó, sokakat állított a számításgépesítés mellé, olyanokat is, akik nagyon idegenkedtek 10

Next