UVATERV Híradó, 1986 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
Két Ybl-díjas mellett egy Eötvös Loránd-díjast is köszönthettünk nemrégiben kollégáink körében: dr. Knebel Jenőt, a hídtervező iroda vezetőhelyettesét, a 3104-es osztály vezetőjét. - Mi változott meg az életedben e kitüntető elismerés átvétele óta? - A fiaméknál született egy unokám, és férjhez ment a leányom... Ami a munkámat illeti: osztályom is részt vesz az iroda legnagyobb munkájában, az MO-ás autópálya déli Duna-hídja ajánlati terveinek elkészítésében. Májusban adták ki a tendert, az ajánlatokat augusztus 13-ig kell benyújtani. Sok külföldi vállalkozó érdeklődését keltette fel ez a munka, várhatóan sokan pályáznak majd a kivitelezés megszerzésére. Az ún. előminősítésen mintegy negyven vállalat bizonyult alkalmasnak a feladat elvégzésére. Magyar vállalatok is vannak közöttük, önállóan és külföldiekkel közös konzorciumi formában. Közülük többen bízták meg az Uvatervet az ajánlat műszaki terveinek elkészítésével. Emellett vannak más feladataink is. Nemrég fejeztük be a Leninvárosnál épülő Tisza-híd tanulmánytervét. Ettől sokat várunk; reméljük, hogy a kiviteli tervek elkészítése a jövő év egyik munkája lesz... - Számoltad-e már, vajon hányadik híd ez az életedben? - Nem próbálkoztam még vele, de nyilván nem lenne könnyű feladat mérleget készíteni, hiszen már harminchét éve dolgozom itt, s ez nagy idő. Huszonkét éves voltam, amikor 1949. szeptember 15-én - jól emlékszem a dátumra - az Uvatervhez jöttem dolgozni. Hogy ma is itt vagyok, jelzi, mindig is jól éreztem magam itt, és ma is jó a közérzetem a vállalatnál. Szomorú volt a tény - de szakmai szempontból rendkívül jó iskola volt számomra -, hogy a háborúban megsemmisült vagy megrongálódott hidak újjáépítésében szereztem, alapoztam meg hídtervező gyakorlatomat. Nagyon lelkes, tehetséges emberek közé kerültem, akikkel jó volt együtt dolgozni. Belépésemkor a bajai és a dunaföldvári Duna-híd tervezése folyt, ezekbe már nekem is sikerült bekapcsolódnom. Ezután az Árpád híd következett, majd a tokaji és a szolnoki Tisza-híd. Több éven át vettem részt az Erzsébet híd tervezésében, későbbről a barcsi Dráva-híd és a kisari Tisza-híd emlékezetes számomra. 1971-ben lettem osztályvezető. Az ezt követő időszak igen szerencsés volt: sikerült bekapcsolódnunk a jugoszláv hídprogramba. Tíz év alatt hét nagy Duna- és Száva-híd acélszerkezetének kiviteli terveit készítettük el részükre. 1979-ben szállítottuk le e hídsorozat utolsó „darabját”, a ferde kábeles újvidéki Duna-híd kiviteli terveit. Ez időszak alatt még a szegedi északi közúti Tisza-hidat is megterveztük. A jugoszláv hidaknál szerzett tapasztalatokat kiválóan tudtuk kamatoztatni az Árpád híd átépítésénél, amely már a nyolcvanas évek munkája volt. E híddal kétszer foglalkoztam a pályám során; először az 1950-ben átadott hídszerkezet, másodszor az átépített, kiszélesített Árpád híd tervezésében vettem részt. (A harmadik nagy szerep is ennek a hídnak jutott: az Eötvös-díjban... — A szerk.: Feltétlenül meg kell említeni e hidak tervezése, gyártása és szerelése során a Ganz-Mávaggal kialakult kiváló kapcsolatunkat. A tervezőnek ismernie kell a kivitelező felkészültségét, technológiai adottságait, ez a jó terv készítésének egyik alapja. A kifogástalan terv tehát nemcsak a tervezők, hanem a megvalósításban részt vevő valamennyi közreműködő között csapatmunkát kíván. Talán ez lehet az alapja annak, hogy ma egyre kevesebb létesítményt fémjelez egy-egy tervező neve, és annak is, hogy egy-egy kudarcot is könnyebb elviselni. Gondolok itt olyan, nap mint nap sok érdeklődő szeme láttára végzett munkákra, mint volt a Marx tér átépítése vagy a Szabadság híd néhány évvel ezelőtti és mostani javítása. Azok számára, akik elől bármilyen Dr. Knebel Jenő hídtervezői pályájának két alkalommal is fontos állomása volt részvétele az Árpád híd tervezésében, munkára lezárják ezt a nagyon fontos dunai átkelőhelyet, úgy tűnik, valami tervszerűtlenségről van szó, valahol valami hiba történt, végképp, hogy egy feljavított hidat életveszélyessé kell nyilvánítani még a gyalogosforgalom számára is. Valószínű, ezt nem csak a pesti ember túlérzékenysége mondatja. .. A Marx téri felüljárónál történteknek - ahol a két oldalról épített hídrészek találkozásánál magassági eltérések adódtak - nem tervezői hiba volt az oka. A terveket egyébként nem az Uvaterv készítette. A Szabadság hídnál a múlt év októberében végzett vizsgálatok során derült ki, hogy a korróziós károk a vártnál lényegesen nagyobbak, és a javítások csak forgalomkorlátozás mellett végezhetők el. A tervezők nevében mondhatom, hiszen erre a döntésre az Uvatervnek kellett határozott javaslatot tenni, hogy felelősségteljes, de szükséges dolog volt kimondani a valóságot a közvélemény előtt, hogy a feltárt károsodások miatt a hidat le kell zárni. A javításokat még a múlt évben elvégezték, s mire beszélgetésünk a Híradóban megjelenik, újra korlátozás nélkül lehet majd a Szabadság hídon közlekedni gyalogosoknak és autóknak egyaránt. A Szabadság híd az idén lesz 90 éves: idővel a hídon áthaladó forgalmat — elsősorban a villamosjáratok megszüntetésével — csökkenteni kell. Ehhez és a forgalom zavartalanságának biztosításához nemcsak a 4-es metróvonal, de egy új Duna-híd megépítése is szükséges. - Mindez a közlekedési beruházásokra fordítható pénz függvénye, amiről jól tudjuk, nem csurog bőségesen mostanában. - Sajnos, a gazdasági helyzet kedvezőtlen változása hozta magával, hogy a hazai tervezővállalatok s így az Uvaterv munkája iránt is általánosan csökkent az igény. Kellemetlen valóság számunkra az is, hogy nemcsak a hazai beruházások mérséklődtek, de külföldi megbízóink, elsősorban a fejlődő országok is erősen visszafogták beruházásaikat. Remélhetőleg az 1988-ra jelzett gazdasági felélénkülés meg fogja oldani munkaellátottsági problémáinkat. - Talán nem tapintatlanság, ha a tőled kölcsönzött időhatározóval kérdezek rá: a pályád végén milyen terveket szeretnél még megvalósítani? - Nagyon várom az MO-tender értékelését. Szeretném, ha magyar vállalat nyerné meg a kivitelezés lehetőségét, mert akkor az Uvaterv készíthetné a terveket. Remélem, hogy a lágymányosi hídnak legalább a kezdésénél még ott lehetek. Az MO-ás autópálya-gyűrű első szakaszának felépítése 1991-re várható, ezt nem valószínű, hogy aktív tervezőként élem meg, de a tervezésben jó volna közreműködni. Ha számítanak rám, ott leszek. F. L. Látogatóban egy Eötvös Loránd-díjasnál 11