UVATERV Híradó, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

SZEMÉLYI hírek KINEVEZÉS Király Sándorné (2-303-as osztály), irányító tervező­ ÚJ MUNKATÁRSAINK Páli Éva telefonkezelő (gazdasági osz­tály), Pap Zoltán tervezőmérnök (2-205). NYUGÁLLOMÁNYBA VONULTAK Boda И/más­ik tervezőtechnikus (2-309), Fejes Sándorné adminisztrátor (2-305), Haigl Etelka tervezőmérnök (2-206), Szabó László tervezőtechnikus (2-103), Tóth Albertné tervezőtechnikus (2-107), Tóth Gusztávné szerkesztő (2-304). ÚJ CSALÁDTAGJAINK Szeretettel köszöntjük m­ás nagy csalá­dunk újszülötteit: Farkas Péter (műszaki fejlesztési és propagandaosztály) Gábor; Hegedűs Józsefné (2-304) Emőke; Reichardt Tamás (2-110) Cecília; Reiner Gábor (2-201) Gabriella; Rév András (2-101) Szilvia; Török András (2-206) Nóra; Viola Sztricsevits Józsefné (2-203) Tamás nevű gyermekét. KILÉPTEK A VÁLLALATTÓL Arató Gáborné tervezőtechnikus (2-305), Gelencsér András irányító terve­ző (2-103), Kovács Éva beosztott operátor (2-013), Orosz Rudolf szerkesztő-technikus (2-201), Szentes László tervezőmérnök (2-106), Thúróczy Gábor tervezőmérnök (2-108). A vonal túlsó végén EGY VÖRÖSKERESZT-KITÜNTETETT - Kedves Vilma, a Vöröskereszt meg­alakulásának százhuszonötödik évfordulója az Ön számára kellemes emlékkel-élmén­­­nyel párosult... - Május elején szerte a világon megem­lékeztek Henri Dunant mozgalomalapító munkálkodásáról, amellyel a háborúk áldo­zatainak s a természeti csapások sújtotta lakosságnak a segítségére akciókat szerve­zett. A Magyar Vöröskere­t Országos Köz­pontja május 6-án 11 órakor tartotta em­lékünnepségét, erre én is meghívást kaptam, s ott - nagy örömömre - a Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatával tüntettek ki — mondja a telefonvonal túlsó végén Ga­lambos Györgyné, az Uvaterv Vöröskere az­­alapszervezetének titkára. - Mióta titkára a vállalati alapszerve­zetnek? - Elődöm, Nagyné 1970-ben lemon­dott, akkor kooptáltak a helyére, s egy év múlva meg is választottak titkárrá. Vagyis tizennyolcadik éve. - Ez egyhetednyi idő a patinás világ­­szervezet életében is. Mire képes egy vállalati sejtje, mire v­állalkozhat? - Az egészségmegőrző program kereté­ben szűrővizsgálatokat szervezünk, rákszű­rést, cukorbetegség-szűrést, és emellett im­már „klasszikus” feladatunk a véradások szervezése. - Nem akarom számszerű adatok kere­­sésével terhelni, csak azt tudni, e mások bajai iránt sajnos egyre érzéketlenebb vilá­gunkban milyen eredményeket érhet el egy önkéntes segítő szervezet? - A vállalat létszámának csökkenése folytán csökkent véradóink száma, de közel sem a létszámcsökkenés arányában. Máris sok jelentkezőnk van az V. kerületi ter­vezésű véradóakcióra, s egyéb szervezéseink is eredményesek. Tavaly használtruha-csereberét kezdemé­nyeztünk, ami várakozáson felüli sikerrel járt. Ezen felbuzdulva már túlvagyunk az idein is, ahol ötször cserélődött a készlet, és még így is maradt egy teherautónyi (amit végül az Erdélyből áttelepülteknek ajánlot­tunk fel). Szintén tavaly próbálkoztunk meg azzal, hogy segítsük a családanyák ünnepi vásárlá­sát, s kértük az Úttörő Áruházat, telepítsen a kultúrtermünkbe egy ideiglenes ,Joiláru­­házat”. A tapasztalatok nyomán az idén is hívni fogjuk őket, de most már tudjuk, mit kell hozniuk, sőt azt is, hogy a KST-kifizetés idejére kell időzítenünk az akciót. Aktivistáink - akiknek jó része egyben nőfelelős is — ott vannak a nyugdíjasnapo­­kon, és sok egyéb rendezvény szervezésében is szédkeznek. Annyi jó hagyomány szűnt meg, múlt el az életünkből, szeretnénk, ha a vöröskeresztes klubnap (ami tavaly elma­radt) újra visszatérne — az idén ez is szerepel a programunkban. - Milyen segítségre számíthat mind­ezekben a szervezet titkára? - Segítséget és irányítást kapunk a ke­rületi vezetés­től, maximális támogatásra és együttműködésre számíthatunk saját ve­zetőségünk minden tagjától, akik mind­annyian magukénak érzik az alapszervezet gondjait. A vállalatvezetés­ lehetőséget és esetenként anyagi segítséget nyújt tevékeny­ségünkhöz. Elvi irányítást a pártszervezettől kapunk, de segíti munkánkat a KISZ és a szakszervezet is. Régebben egy-egy iroda munkáját az iro­dai felelős fogta össze, akinek minden osz­tályon volt aktivistája. Szervezetünk olykor foghíjassá válik, hiszen a vállalati szervezet módosulása meg a létszámmozgás minket is érint, de a távozók helyére, szerencsére, mindig találunk újakat, akik szívesen vállal­ják ezt az igazán közösségi feladatot. 1 10 JAKAB SÁNDOR 1908-1988. A magyar útépítő mérnökök nagy csa­ládjának képviselői, köztük a volt és a még ma is uvaterves kollégák és barátok, szomo­rú szívvel állták körül április 21-én a Farkas­réti temetőben Jakab Sándor mérnök virá­gokkal borított ravatalát. Halálának szomo­rú híre mélyen megrendítette azokat, akik vele valaha is kapcsolatban álltak. Lesújtotta azokat a munkatársakat, akik ma már ősz fejjel, de annak idején még fiatal emberként, irodája dolgozóiként tanulták meg tisztelni és becsülni a nagy tudású tervező, szervező és vezető mérnököt, s akik az ő példája nyo­mán váltak a szakág elkötelezett művelőivé, többen közülük a szakma későbbi vezetőivé. Jakab Sándor pályafutását dr. Jáky József professzor talajmechanikai tanszékén tanár­segédként kezdte, majd adjunktusi munka következett 1938-ig. Ezután a Budapesti Államépítészeti Hivatal építésvezető mérnö­ke volt. Magánmérnöki irodát működtetett 1940—1948 között, amely közel 300 kilo­méter közutat tervezett. Az ÁMTI-ba 1948- ban lépett be, ahol az út- és vasútosztály ve­zetője, majd az ÁMTI jogutódjánál, az Uva­­tervnél szakági főmérnök lett, 1963-ig a vál­lalat névadó irodájának vezetőjeként dolgo­zott. Életének ezt a szakaszát, az ereje teljé­ben levő Jakab Sándor legszebb éveit — ahogy a sírnál őt búcsúztató Hegyi Kálmán barátunk mondta — ma is legendába illően emlegetik azok a szerencsések, akik vele dolgozhattak. Az Uvatervben közel 10 ezer kilométer út tervezését irányította, egyben létesítményi főmérnöke is volt a 6-os főút paks—pécsi, a 3-as főút budapest—hatvani, a 22-es út miskolci szakasza építésének, részt vett a magyarországi autópálya-terve­zés beindításában. Hasonló feladatokat lá­tott el ipari fellegváraink (Dunaújváros, Sajóbábony, Kazincbarcika) mélyépítési ter­vezéseinél. 1963-ban vált meg vállalatunktól, ekkor végigjárta az osztályokat és elbúcsúzott tő­lünk — ma is jól emlékszem a mindig nagyon szigorú ember ekkor először elérzékenyült­­nek látszó tekintetére. Pedig még sokszor találkoztunk vele. 1963—1970 között a Va­­terv várostervezői irodájának vezetője volt. 1970-ben az Uvaterv egykori nagyrabecsült igazgatója, Gábor István hívta maga mellé az Utiberhez műszaki igazgatói beosztásba. 1972-ben ment nyugdíjba. Fáradhatatlan munkaszeretetét, gazdag ismerettárát a KPM közúti főosztályán tanácsadóként még hos­­­szú évekig gyümölcsöztette, közreműködve az MO-ás autópálya-gyűrű koncepciójának kialakításában, valamint a Budapesttől délre levő Duna-szakasz hídjainak kijelölésében. Tudományos működését mintegy harminc cikke, két szakkönyve, magyar és idegen nyelvű előadásai, szakfolyóiratok szerkesz­tőségi, akadémiai albizottsági tagsága fém­jelzik. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük az Uvatervben is. Vályi László

Next