Udvarhely Szék, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
2000. január 5 - 11 201. január elseje, délelőtt A naptárokat kicseréltük, de mi ugyanazok maradtunk! December elejétől elkezdődött a készülődés, hogy a kétezredik évet városunkban is az alkalomhoz méltóan ünnepelhessük meg. A központi parkban felállították a villanyégőkkel kidíszített hatalmas karácsonyfát, majd egyre több olyan világító test jelent meg a forgalmasabb utcákban, amelyek karácsonyra és a kétezredik év nem mindennapi eseményére akarták emlékeztetni az egykori székely anyaváros lakóit, és az ide látogatókat. Több városlakóval együtt magam is kissé túlzásnak tartottam a sok kivilágított, csillogó angyalkát, s a többi ugyancsak kivilágított figurát. Arra gondoltam, hogy a nem kis összegbe került díszítőelemekből egy keveset lehetett volna nélkülözni, s az árából néhány, igazán rászoruló családnak emlékezetes karácsonyt szervezhetett volna az Önkormányzat. De üsse ke, törődtem bele, hisz olyan esemény lesz december 31-e, amikor az év mind a négy számjegyét ki fogjuk cserélni. De azért mégis volt Székelyudvarhelyen olyan vállalkozó, aki az evangélium tanítása szerint: „ne tudja jobb kezed, mit tesz a bal szellemében, nevét titokban tartva, hat rászoruló családnak karácsony estéjén felejthetetlen örömet szerzett három - általa kiválasztott - karitatív intézményen keresztül. Ez úton is köszönetet mondok a családok nevében a magát megnevezni nem akaró üzletembernek, aki bizonyságot tett élő, keresztény magatartásáról. Egy szó mint száz, nagyon készültünk erre a szilveszterre, az 1999-es év végére. Az előkészületi időszakban a médiában elhangzott az a felhívás, hogy a 2000 ne csak a leírt számjegyekben vagy a régi naptárak lecserélésében hozzon újat, de mindennapi életünkben is jó értelemben vett változást kellene előidézzen. Sajnos az év első napjának tapasztalata az ellenkezőjét mutatta. Ugyanazok maradtunk, akik voltunk a tavaly, a tavalyelőtt, akik voltunk a rendszerváltás előtti időszakban. Az év utolsó estéjén megrendezett tűzijátékra nagyszámú székelyudvarhelyi lakos vonult ki a város főterére, hogy ott búcsúztassa a kilencszázas évszázadot. Úgy látszik, egyeseknek (akik talán többen is voltak) nem sokkal jelentett többet ez az esemény egy ivászatnál, a környezetünkre, városunk tisztaságára fittyet hányó alkalomnál. Január első napjának reggelén, vagy akár még a délelőtti órákban is, aki végigment a főtéren a központi parkon, az eldobált pezsgős üvegeket kellett kikerüljön, s nagyon kellett vigyáznia arra, hogy az összetörött üvegdarabok kárt ne tegyenek a cipője talpán. Ezt látva, az a groteszk gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy az éjszakai mulatók talán az önkormányzaton akartak segíteni, hogy többé ne törjék a fejüket, hová tegyék a szeméttelepet, hiszen elég szélesek a főtéri járdák, s a parkot díszítő tujafák környéke alkalmas helynek bizonyul, hogy a már hasznavehetetlen csomagoló anyagoknak helyet biztosítson. A naptárainkat lecseréltük, de viselkedésünkből, régi szokásainkból semmit! Szomorú tapasztalat, szomorú látvány a kétezredik év első reggelén. Boldog, békés új esztendőt óhajtunk, de kitől? Ki fog rendet teremteni a mi saját gondjainkban, bajainkban, ha nem mi magunk? Vagy ez csak az első nap volt? Majd holnap vagy holnapután fogunk neki az igazi megújulásnak? Kedves udvarhelyi honfitársaim, ha az első lépést elhibázzuk, akkor a többi már jön magától. A változást, a gyökeres megújulást nem lehet elnapolni. Most és azonnal kell elkezdenünk egy új, egy szebb jövő, egy boldogabb új esztendő alapjainak a lerakását. Ma eldobok egy pezsgősüveget, holnap már a szemetes vödröt sem viszem a kukáig, hanem a tömbház sarkánál kiöntöm. Az igazi megújulást nem az eget rengető nagy dolgokkal kell kezdeni, hanem a mindennapok legapróbb, legjelentéktelenebbnek látszó hibáink, rossz szokásaink levetkőzésével. Inkább őrizzük meg régi naptárainkat, de dobjuk el messzire magunktól régi nemtörődömségünket, az úgyis minden-mindegy mentalitásunkat, s akkor bizoton reménykedhetünk, hogy a kétezredik év valami újat, szebbet, jobbat hoz a mi kis városunk életébe is. DERZSY András Fogyatkozik Udvarhely lakossága Az elmúlt évben csökkent mind a születések, mind az elhalálozások száma. Székelyudvarhelyen az előző évhez viszonyítva - derült ki az Anyakönyvi Hivatal feljegyzéséből - 1999-ben 1300 születést jegyeztek, kevesebbet mint ‘98- ban, akkor 1344 csecsemőt regisztráltak. A tavaly 650 lány és ugyanennyi fiú látott napvilágot városunkban. Ebből 1155 magyar, 118 roma, 27 pedig román nemzetiségű. Az Anyakönyvi Hivatalnál 14 olyan anyát tartanak számon, aki külföldön szülte meg gyermekét. Székelyudvarhelyen 11 ikerpárt jegyeztek az elmúlt évben. Az elhalálozási arány is csökkent az 1998-as évhez viszonyítva. Akkor 438 halálesetet tartottak nyilván, ‘99-ben ez a szám 420-ra csökkent. A házasságkötések száma azonos volt mindkét évben, 1999- ben 258 házasságkötést jegyeztek a Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalánál. (Szász) aktuális 3. oldal ---- Kifosztottak egy hatodik emeleti lakást a Tona negyedben (folytatás az első oldalról) - Hogyan törték fel a zárat? - A lakásunkon egyszerű, kívülről-belülről kulccsal zárható zár volt - tehát nem Wertheim-zár és ezt egy csavarhúzóval is fel lehet törni. - Amikor észrevetted, hogy mi történt, mi volt az első lépésed? - Azonnal értesítettem a rendőrséget egyik szomszédomon keresztül, aki rendőr. A rendőrök kijöttek, felmérték a kárt, és én nyilatkozatot írtam. A betörők azonban nem hagytak semmilyen nyomot maguk után, és így nehezebben folyik a nyomozás. - Az eltulajdonított tárgyak közül mit sajnálsz a legjobban? - A CD-ket, de ma már egy jobb számítógép is 15 millió lej. - Az elvitt tárgyakon kívül észleltél-e rongálást a lakásban? - A konyhaablakot kivették a sarkából, és az ajtóhoz állították. Egy párna is hevert az előszobában, amire egy pár cipőt tettek. Ezenkívül szétdobálták az irataimat és a fényképeimet, egyszóval, feldúlták a lakást. - Egyéb javak mellett valuta is eltűnt, lehetséges, hogy a betörők ismerősök voltak, akik már jártak nálad és tudták, hogy hol keressék a pénzt... - A pénz olyan helyen volt, hogyha elkezdtek kutatni, egy idő után úgyis megtalálták, akár idegenek voltak, akár ismerősök. - A hangodat naponta hallgatjuk a rádióban. Vannak-e ellenségeid, esetleg fenyegettek-e meg? - Nem, de lehet, hogy már hosszabb ideje figyelnek. Szüleim el voltak utazva, a szomszédok sem voltak otthon, és már csak én voltam útjukban. Egy ilyen zár kinyitása nem nehéz, csak annyi hallatszik, mintha valaki hangosabban nyitaná az ajtót. PÉTER Attila Díjat kapott a Príma Rádió egyik szerkesztője is (folytatás az első oldalról) A Legbecsületesebb újságíró címmel ellátott díszoklevelet P. Buzogány Árpád, az UH munkatársa kapta. Aki az elmúlt évben a legtöbbször vette a szájára az Udvarhelyi Híradót felirattal ellátott oklevelet Szőke László, az Udvarhely Szék főszerkesztője kapta. Simó Péter, az Autopress Simó Kft. tulajdonosa Aki csak a szellemi szemetet nem tudta elhordani - díszoklevelet kapta. A sort Verestóy Attila szenátor folytatta, Ő aki a legjobban tudott hallgatni a koalíciós vitákról című díjat vehette volna át, ha ott lett volna. A Legtiszteletreméltóbb választópolgár a Star Rádió munkatársa, Száva Enikő lett. A Legelegánsabb politikusszakáll viselője-díjat Antal Isván vehette át. Kollégája, Asztalos Ferenc, Aki a legelégedettebb volt magával című díszoklevelet tudhatta magáénak. Az év vesztese díjat Sófalvi László alpolgármester kapta, A legrosszabb forgalmistának pedig Szász Jenő polgármester bizonyult. Végül a Széchenyi Társaságdíjával büszkélkedhető dr. Vofkori László Az év embere kitüntetést kapta. Az összegyűlt közönség szórakoztatásáról Sarkadi Zoltán színművész és Szász Krisztina színinövendék, Fülöp D. Dénes - aki humoreszket adott elő -, valamint a Monyo Project két tagja, Molnár Endre (gitár) és Bálint Barna (billentyű) gondoskodtak. ifj. Haáz Sándor Akadozik a járdák hótalanítása A járókelők (nemcsak az idősebbek) bosszúságára városunk néhány részén gyakran lehetetlen gyalogszerrel közlekedni. Sok helyen nincs eltakarítva a hó, a járdák jegesek, csúszósak, balesetveszélyesek. Míg a hószolgálat munkatársai éjjel-nappal takarítják az utakat, a járdák állapotáért a lakosság a felelős, tájékoztatott Komoróczy György sajtóreferens. A gondot a lakosság nemtörődömsége okozza, az ő feladatuk lenne a járdák takarítása, esetenként ezt elmulasztják megtenni. Amennyiben valamilyen kereskedelmi egység is működik az udvarban (például a város főterén vagy a Kossuth utcában), abban az esetben az ő feladatuk a járda hótalanítása. Szász Emese Kismama Klub indul Aszékelyudvarhelyi Caritas közreműködésével 2000. január 17- től (hétfő) Kismama Klub indul, amelyre szeretettel várjuk a kismamákat és a leendő apukákat. A klubfoglalkozások hetente 1- 1,5 órásak, meghívott előadók: szülész-nőgyógyász, gyermekgyógyász, pszichológus és asszisztens szakemberek. A rövid előadásokat követően alkalom adódik a terhességgel kapcsolatos problémák, kérdések szakemberekkel való megbeszélésére. Találkozás 2000. január 17-én 16.30-kor a Kis Szent Teréz Plébánia (Forrás utca 2 sz.) kis termében, majd ezután hétfőn ugyanitt, ugyanekkor. A részvétel ingyenes, a hetenként azonos időben kezdődő programba bármikor be lehet kapcsolódni.