Udvarhely, 2014. március (1. évfolyam, 1-12. szám)

2014-03-14 / 1. szám

Társadalom MINDENNAPI Március, avagy gólyákkal visszatérő gondolatok T ünnep küszöbén valami szépet, lélekemelőt kellene írni, olyat, ami büszkeséggel töltsön el, és reményt adjon. S a magyar ’48 bővelkedik az ehhez illő példázatokban: hősi helytállásban, a harc vállalásával akár a reménytelennek tűnő szituációkban, végzetes önfeláldozással... Egy szép, kerek történet, beleértve a tragikus, ám büszkén emelt fővel elviselt végkifejletet. Nem is értjük, másoknak mi baja ezzel az egésszel... Pedig ezek mélyen emberi dolgok. Márihogyne látná az események sodrát másként annak a horvát népfelkelőnek a leszármazottja, aki Pákozdnál vagy Ozoránál hagyta a fogát... Vagy annak a román parasztnak az utóda, aki a kivezényelt székely katonák által leadott mihályfalvi sortűzben pusztult... De hasonlóképpen a vajdaszentiváni ütközetben elesett naszódi román határőrkatona kései maradéka... Egészen másképpen, mint azok ivadékai, akik Nagyenyed dúlásában, Abrudbánya vagy Verespatak égésében lelték ártatlanul halálukat, és hosszan lehetne tovább sorolni. Ám valamennyi felsorakoztatott érvre lesz egy „de bezzeg”, és minden „de bezzegre” lesz újabb érv. Ez a mi közép-kelet-európai történelmünk már csak ilyen... Ilyen, egyféleképpen történt, és ezermód rezonál az emberek lelkében. Hadd éljek itt egy első látásra meglehetősen idegennek tűnő példázattal. A nyolcvanas évek sivár világában, amikor a számunkra egyedül elérhető román televízió napi programja áramszünetektől szabdalt néhány órára redukálódott, hétfőnként sugároztak egy kitűnő, Alekszej Tolsztoj Golgota című regénytrilógiája alapján készült filmsorozatot. Az egyik sorozatrészben volt egy jelenet, amely később, egy másik részben ismét előjött, teljesen más kameraállásból. A cári rendszer bukását követő polgárháború idején, egy romos téren álló emberek (itt most lényegtelen, hogy vörösök vagy fehérek) tüzelnek egy mozdonyra, mely átrobog a téren a rázúduló golyók záporában, miközben a rajta állók visszatüzelnek támadóikra. Az egyik szereplő, a téren állva megpillantja a szerelvényről visszatüzelők között egy ismerősét (jövendő sógorát). Aztán zajlik tovább a véres rendszerváltás, a történet másik szálon is fut, ennek során pedig a jelenet ismét lepereg, de immár a másik szereplő emlékezése alapján: ekkor a kamera a robogó szerelvényről pásztáz, onnan nézve villan meg, az ellenséges oldalon a korábban megismert hős, aki bajtársaival együtt a robogó vonatra tüzel. Objektíven nézve tökéletesen ugyanaz a történés, ugyanazokkal a szereplőkkel, de micsoda különbség a két narráció között! No lám, hová kanyarodott a lélekemelőnek indult gondolatfüzér... Pedig ha képesek volnánk valahonnan nagyon messziről szemlélni a dolgokat, egyszeriből logikussá válna, hogy ugyanaz a történet az ő olvasatukban másképpen ment végbe. Csupán egy kis időre, meg persze bölcsességre volna szükség, empátiával társított racionális gondolkodásra. Csakhogy lelki szemeink nem lehetnek állásaikat változtató filmkamerák! Pontosan azért nem, mert lelki szemek... Olyan lélek szemei, mely évszázadok súlyát hordozza magán. Ezért az egyszerűnek tűnő megoldás egyáltalán nem egyszerű. Sem nekünk, tegyük hozzá, és persze nekik sem. De mennyire, hogy nem az... Hermann Gusztáv Mihály Régi hagyományt élesztünk fel a mai nappal: újra útjára indul az Udvarhely újság, amely 1872-es alapításával Udvarhelyszék legelső lapjának számít. Miután szükségesnek is j.val mutatkozik oly közlöny megindítása, mely a székely központban jelenvén meg, innen a szélső határokig, sőt ha lehet még azon túl is terjessze a hazaszeretet és közművelődés áldásdús eszméit, nyújtson tért a szellemi táplálkozásra s a közszellem helyes iránybani fejlesztésre, ily céloktól vezéreltetve megindítjuk szerény lapunkat, azon reményben, hogy az mindenütt kedvesen fogadott vendége leendő családnak” - írta Szombathy Ignác Mihály főreál iskolai tanár 1872. január 9-én, mint főszerkesztő, az első udvarhelyszéki lap, az „Udvarhely” beköszöntőjében. Egy helyi lap kiadása szorosan kötődött Székelyudvarhely polgárosodásához, a helyi nyomdaipar megerősödéséhez. A székelyföldi olvasó közönséget, az 1870-es évekig, a Pesten, Kolozsváron vagy Bécsben megjelenő magyar és német nyelvű lapok látták el a szükséges információval. A székelyföldi településeken a helyi polgárság igyekezett megteremteni a helyi sajtót, amely az adott település és környékének a problémáival foglalkozik, megnyilvánulási lehetőséget nyújt a helyi értelmiségi és politikai elitnek. Székelyudvarhely első lapja az „Udvarhely” Szombathy Ignác főreáliskolai tanár határozott lépéseinek köszönhetően született meg és került az udvarhelyi olvasóközönség kezébe 1872. január 9-én. Az új lap szerkesztősége kezdetben a Szentimre utca 563. száma alatti házban Szombathy Ignác Mihály lakásán volt. Szombathy, mint főszerkesztő írta a vezércikkeket és az oktatással kapcsolatos híreket. Szilveszter Domokos a vallási cikkeket, Imrei János főreáliskolai tanár besegített a szerkesztésbe és előfizetési díjak begyűjtésébe. A lap további munkatársairól nem rendelkezünk információval. A lap szerkesztői és kiadóhivatala 1872. január 30-án átköltözött a Bethlen Gábor utca 456 szám alatti Török Lajos féle házba. A lap kezdetben minden hét keddjén, majd később hetente kétszer csütörtökön és vasárnap jelent meg négy oldalon. Az Udvarhely lapot közel másfél éves fennállása alatt a mértéktartás jellemezte, ritkán került a lap oldalára pletyka jellegű vagy szenzációt hajhászó hír, inkább a realitás talaján maradva próbált minél részletesebb képet közölni Udvarhely térségének és tágabb értelemben Székelyföld fontosabb politikai, társadalmi, gazdasági vagy oktatási eseményeiről. Az Udvarhely című lap szellemiségével irányt mutatott a később megszülető lapoknak, megjelenésével kezdetét vette a székelyudvarhelyi újságírás közel másfél évszázados története. Dr. Gidó Csaba AZ ÚJSÁGÍRÁS kezdetei székelyudvarhelyen Az irányt mutató „Udvarhely" i. hí.; Kedd, Jhni. ». V? 05 1*7». dS MiMw «I». Előírtét«»: Kp «re 4 Irt ttr. „ »gvedrel ,■ „ Wsádhlvstal: Alsó tér. Hühmu-Iuíx Swrkssrt«»** I SsenusnnUi/*, m ! A k‘v«kk Míwütesh nm~ \UDVARHELY POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI HÍRLAP. Hlrdftell d »I: Slacáfl Kifli í. : minim -J ha«bó» f»rjbmuI sorért *«ry **» Ivéért 8 kr 2.ni.ror Ámíántt H tíiM«*Sr ă kr «arttrtík, Kiitoo 30 kr LHvmnb. Hivatal«* hir.l(Só«k»*t ítél viólg 1 frt, »írott tál tolódén »ráért 1 kr mmH sfo. 1 HSlSfizet«»! felhívd» az „I D V A R H E L ¥“ hírlapra, sek voltak magukatfolytonos küzremfikfirlísns lekötelezni. KiS munkatársakul városunk és vidéke értelmisége szintén megígéri szellemi hozzáárulását; szabad remélnünk, hogy ügyes levelesetet is nyerendünk a távolabbi vidékekről lapunk számára. A közlemények akár névvel vagy jegygyel, akár álnévvel vagy névtelenül tetszés szerint adhatok; tsak a szerkesztőnek kell az iro váltét nevét hiliar.il hulnta Ubajlothuik volna lapuniknik jeles is nyerni, de a jelen átalakulási hifiben az illetők erre nem vállalkozhatván, kényelen volt alulirt kindó a szerkesztést is ideiglenesen magára vállalni, de mindenkel, iparkodni fogunk e tisztnek is kielégitileg megfelelni . Ezek szerint már csak a tökfszítiségtől fgg, hogy lapunkat anyagi tekintetben is kedvezi helyzetig juttassa, s így lehetőséget nyintsen arra. Inttv nagyobb utérvten szerezhetvén meg a szellemi erőket, a lapot élénkebbé és élvezetesebbé tehessük. A nem unkám heteként kétezer megjelenő lappá alakíthassuk át, miért is minél számosabb előfizetés beküldéséért isedeztaíf. Az elfídei díj egém évre 4, negyedévre 1 forint o. é. Ez jelen essetmyamhoz aránylag oly zsefely. Ogy n/y rjfot törmyes fortvkrf» mellett tartható fenn kirlapant. Ezért tisztelettel fontainak « t a. községi eljáró zfoldbirtokos, lelkész, bíró, jegyző, tanító, gazdatiszt stb.) akbwz, hogy lapunkat részint Megrendelni, részint másoknak is ajánlani szíveskedjenek. «igfp'Jtm* mimten fit előfizetett jwlíkingra a hatodikat ingyen küldjük, bárki nevére czimezre; havonként legalább ‘ * * ~ •* ■ LváavAblrttjirm meevîlfwr mái ist anW Wr'vlhatt.ítié tudiWrUtót küldő feidetti tiszteUdjiéldáigrej TOileg másjiita.yim.' is «cáfeAntttk, ■ , *iacrvm Két Miután saSfestigesnk mutatkozik oly körtant megindítása, múly a szákely központban jelenvén mesz, innen a «ttsd határokig. «Az ha lehet miit azokat túl is terjessze a hazaszeretet és közművelődés áldásdús eszméit, nyújtson tért a szellemi találkozásokra s a közszellem helyes irányban fejlesztésére, ily ezdloktúl vezéreltetve Megindítják szerény lapunkat, azon reméliben, Iwgy az mindenütt kedvesen fogadott vendége leend a családnak, i'elmlatuuit az lévén, hogy mostoha MííHfitk- és kürülményeinkitél fogva tudvoa kitartásai a fokozatos kiizma RÖVIDEN Nők, akikre büszkék vagyunk címmel új rendezvénysorozatot indít az Udvarhelyszéki RMDSZ Nőszervezet. Olyan nőket hívnak vendégül, akiket értékteremtő tevékenységük okán nagyra becsülnek. Első vendégük Bogdán Ida magyar szakos tanárnő. Előadásának címe: „Az irodalom szívdobogása, avagy felejthetetlen nőalakok a régi és mai irodalomban”. Az előadás helyszíne a Junior étterem konferenciaterme, időpontja március 14., péntek 17 óra. A főtanfelügyelő válaszol ma délelőtt 10 óra 15 perckor a Marosvásárhelyi Rádióban. A Miben segíthetünk? című műsor meghívottja Bartolf Hedwig, Hargita megye főtanfelügyelője, aki az előkészítő osztályokba való beiratkozással, valamint a próbaérettségi és a képességfelmérő próbavizsga eredményeivel kapcsolatos kérdésekre válaszol. A műsorba a hallgatók is bekapcsolódhatnak a 0265- 222 022-es telefon-, vagy a 0740-274 165-ös smsszámon. Pályázatot hirdet az Aqua Nova Hargita udvarhelyi gyermekek számára, melynek témája a vízzel és különböző megjelenési formáival kapcsolatos szólások, mondások gyűjtése és azok jelentésének magyarázása. A három legjobb pályamunkát Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala különdíjjal jutalmazza. Pályázati határidő: 2014. március 21. A névvel, osztállyal és az iskola, valamint napközi nevével ellátott alkotásokat az Aqua Nova Hargita Kft. titkárságára - Haáz Rezső u. 4. szám - várják.