Udvarhely, 2015. június (2. évfolyam, 301-321. szám)
2015-06-02 / 301. szám
Napirenden. MINDENNAPI A gyomor, a hit és a vélemény Nem éppen gusztusos hasonlatként szokták mondani a véleményről, hogy olyan mint a végbélnyílás: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ha ezt tézisként elfogadjuk, akkor rögtön adódik a kérdés, hogy mi legyen a véleményvezérekkel, akik a magukra valamit is adó lapokban kiemelt helyen mondják meg a magukét - ha tetszik ez valakinek, ha nem? Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg egy újságban leközölt cikkek többsége - jó esetben - információfeldolgozásra, objektivitásra törekedik, addig a vezércikk a véleményközlő műfajt erősíti, elemez, értékel, véleményt nyilvánít - fölöttébb szubjektív módon. Nos, eme írásnak a kezdőmondata talán azért nem érvényes a magyar nyelvű újságírásban Kossuth által meghonosított vezércikkre, mert míg a mai világban bárki névtelenül, arctalanul mocskolódhat, másokat pocskondiázhat az internetes fórumokon, addig a sajtókiadványokban megjelent írásokhoz a szerző a nevét és olykor arcát is adja, s nem mellékesen felelősséget is vállal soraiért. Arról nem is beszélve, hogy ha az adott írás kikerül a virtuális térbe, akkor jöhetnek a névtelen, al■ talan internethuszárok, hogy lehúzzák a cikkíróról a keresztvizet. Na de akinek nincs gyomra ehhez, keressen magának más hivatást. Persze minden azon múlik, hogy ki milyen témát választ magának. Két héttel ezelőtt az egyszerű polgárt iszonyatosan földbedöngölő adóterhekről véleményeztem. Mit ne mondjak, hálás téma ez, minden bizonnyal nincs olyan polgár ebben az országban, aki extázisba esik, ha teljesítheti állampolgári kötelességét, és kifizetheti összes adóját. Ellenvéleménytől, támadásoktól ilyen témaválasztásnál nem is kell tartani, a cikkíró könnyedén gyarapíthatja vállveregetősgyűjteményét. Viszont a majom akkor ugrik a vízbe, amikor a szerző egy kényes, netalán tabu témához mer nyúlni, és kimondja azt, aminek kimondásától szinte mindenki ódzkodik. Ezt tettem a múlt héten, amikor kerek-perec kijelentettem: nem tartom elegáns gesztusnak, hogy a Somlyói búcsún elhangzott beszédében Jakubinyi György érsek a katolicizmus egyedülállóságát hirdette, sőt, a „Tolvajos-tetői csata” említésével kicsit piszkálgatta is az unitáriusokat. Nem korrekt dolog „hazabeszélni”, amikor a búcsún többezer más felekezethez tartozó hívő is jelen van, hogy a százezres vagy akár milliós nagyságrendű tévénézőkről ne is beszéljek. Tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház 2000 éve hirdeti fennhangon, hogy ő Krisztus egyetlen, egyedülálló és egyetemes Egyháza, amely nélkül senki nem üdvözül, lehet az illető buddhista, hindu, iszlám, zsidó, vagy tartozhat bármelyik protestáns közösséghez is. Annak ellenére, hogy szerintem Istennek ennél sokkal szélesebb látóköre van, katolikus dogmaként elfogadom ezt a hozzáállást és kész, továbbá eszem ágában sincs a Somlyói ünnepség ökumenikus mivolta mellett kardoskodni. Nem! A búcsú maradjon annak, ami eddig is volt. De ha az ember vendégeket fogad saját házába, akkor illendő rájuk is tekintettel lenni. Valóban kényes a téma, s a véleménynyilvánításom minden bizonnyal eredményezett jónéhány összevont szemöldököt. Azt sem tartom kizártnak, hogy sokakban ellenérzést váltott ki. Ilyen ez a hivatás: gyomor kell hozzá. Akárcsak az idei Somlyói búcsúbeszédhez. Mert a hit és a gyomor olykor összekötődik. Ha például valaha majd zsidó családot látok vendégül asztalomnál, holtbiztos, hogy nem disznóhúst fogok nekik felszolgálni, dicsőítve annak ízvilágát: ezt fogyasszák uraim, ezek az igazi falatok! Saját igazamat hangoztatva még nem leszek rossz református, csak pocsék házigazda. ■ Szász Csaba AHOL PORBÓL LETTEK ÉS FÁBÓL ÉLNEK Emlék a „deszkametsző Zetelakának" Zetelaka múltjának egy darabkája sejlik fel a községhez tartozó Ivóban, ahol vasárnap a falunap alkalmával avatták fel egy régi vízi fűrész helyére felépített, annak működő rekonstrukcióját. A közel 53 ezer euró értékű beruházás egyedülálló létesítménynek minősül, nem csak székelyföldi, de európai viszonylatban is. Porból lettünk és fából élünk - mondja a zetelaki székely, aki tiszteli a természetet, kihasználja és megbecsüli annak minden ajándékát - így fogalmazott köszöntőbeszédében az ivói vízi fűrész vasárnapi avatásán Nagy Attila polgármester. Megjegyezte, hogy Zetelaka község termőfölddel kevésbé, de erdőkkel és sebes hegyi patakokkal annál inkább meg van áldva. A településvezető elmondta, hogy a községben lakó emberek nagy többségének élete minden mozzanatában nagy szerepet játszik és játszott a megélhetést biztosító munkalehetőség, a fafeldolgozás. A község két falvában, Ivóban és Sikaszóban egykor 33 vízi fűrész hasította a deszkát, többek közt azon a helyen is, ahol a mostani rekonstrukció épült. Az újraépített vízi fűrésszel azt a bizonyos korszakot, Zetelaka múltjának egy darabkáját kívánják megmutatni. Nagy Attila köszönetet mondott a korábbi községvezetésnek a telek megvásárlásáért, a Sóvidék-Hegyalja LEADER- munkacsoportnak, amiért lehetővé tették, hogy az álom pályázat által valósággá váljon, Kolló Miklós tervezőnek, a kivitelezőnek, illetve mindazoknak, akik hozzájárultak a megvalósítás sikeréért. Az ivói falunap alkalmával felavatott közel 53 ezer euró értékű beruházás egyedülálló létesítménynek minősül, nem csak székelyföldi, de európai viszonylatban is. így vélekedett Balázs György, szentendrei néprajzkutató és malomszakértő, aki székelyföldi körútja során csak lepusztult állapotú fűrészmalmokat talált. Működőt pedig egyet sem. Meglehetősen szokatlan, furcsa dolog a harmadik évezredben vízi fűrészt építeni és avatni. E mementó állításának jelentőségét akkor érthetjük meg, ha Székelyföldön 20-100 kilométeres körzetben megnézzük, hogy mi maradt az egykori vízi fűrészekből - érvelt a magyarországi szakember. Balázs György egy saját történettel is megtoldotta mondanivalóját. Húsz évvel ezelőtt szervezett egy autóbuszos kirándulást nemzetközi malmos szakembereknek, kutatóknak, gyakorló molnároknak, megmutatni az erdélyi vízimalmokat. Nyugat-Európa minden országából, de az Egyesült Államokból, Japánból és Ausztráliából is érkeztek szakemberek, akikről kiderült, hogy eddig csak múzeumban láttak ilyen létesítményeket. Amikor az Ika patakán, Csernátonban tett látogatásunkkor beérkezett egy parasztszekér, a gazda hozta őrölni a gabonáját, azt hitték, hogy ez előre meg volt szervezve és gratuláltak. Nehezen hitték el, hogy ez nem szervezői munka, ez maga az élet - mesélte Balázs György. A szalagvágás után az érdeklődők munka közben is megtekinthették a víz energiáját hasznosító fűrészt. Közben zajlottak a falunap programjai, az Ivói Vadaspark már reggel 8 órától nyitt kapukkal várta az érdeklődőket, akik idegenvezető kíséretében tekinthették meg a gím- és dámszarvasok, őzek és muflonok világát. Délben megnyitotta kapuit az Ivói Izlandi Lovak Lovarda, ahol a különleges és egyedi izlandi lovak világával lehetett ismerkedni. Az ivói műgyepes focipályán nemzetközi focibajnokságot rendeztek itt Budapest, Tihany, Zetelaka, Zeteváralja és Ivó csapatainak részvételével. A kupát a budapesti csapat hódította el száz százalékos teljesítménnyel, második lett Zetelaka együttese, míg a címvédő, de tartalékosan felálló Ivó FC a dobogó harmadik helyén végzett. ________________• Szász Csaba szasz.csaba@udvarhely.ma Európai viszonylatban is kuriózum FOTÓ: SZÁSZ CSABA RÖVIDEN Kipi-Kopis gyermeknapcsaládnap. Hogy ne csak az apróságoknak szóljon a gyermeknap, míg a nagyobb gyerekek autóbuszra ültek meglátogatni a sepsiszentgyörgyi állatkiállítást, majd bebarangolni a Mohos tőzegláp természetvédelmi övezetét, addig a Termés utcai játékteret a kisebb napközisek családjai töltötték meg. A kedvező időjárást kihasználva több - helyi önkormányzat által támogatott - program ötvözeteként egy tartalmas, játékos családnap részesei lehettünk, kicsik-nagyok egyaránt. Végre birtokba vehettük a mozgásprogram keretében beszerzett óriás ugrálót, a kibővült ügyességi eszköztárat és a Mindennapi hagyományaink együtt mindenkiért projekt keretében közmunkával folyamatosan gazdagított mezítlábas parkot, az egész szépen zöldellő, virágos udvart is. A gyerekek mogyorófabotból és fűzfaágból gúzsszúrót készítettek a szülőkkel és további ajándékoknak örvendhettek. A gyerekek délutáni pihenője alatt a tettrekész szülőknek köszönhetően elkészült a bográcsokban a nap lezárásához illő, jól kiérdemelt lakoma. (Molnár Emőke)