Udvarhely, 2015. június (2. évfolyam, 301-321. szám)

2015-06-02 / 301. szám

Napirenden. MINDENNAPI A gyomor, a hit és a vélemény Nem éppen gusztusos hasonlatként szokták mon­dani a véleményről, hogy olyan mint a végbélnyílás: mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Ha ezt tézisként elfogadjuk, akkor rögtön adódik a kérdés, hogy mi legyen a véleményvezérekkel, akik a magukra valamit is adó lapokban kiemelt helyen mondják meg a magukét - ha tetszik ez valakinek, ha nem? Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy míg egy újságban leközölt cikkek többsége - jó esetben - információfeldolgozásra, objektivitásra törekedik, addig a vezércikk a véleményközlő műfajt erősíti, ele­mez, értékel, véleményt nyilvánít - fölöttébb szubjek­tív módon. Nos, eme írásnak a kezdőmondata talán azért nem érvényes a magyar nyelvű újságírásban Kossuth által meghonosított vezércikkre, mert míg a mai világban bárki névtelenül, arctalanul mocskolódhat, másokat pocskondiázhat az internetes fórumokon, addig a sajtókiadványokban megjelent írásokhoz a szerző a nevét és olykor arcát is adja, s nem mellékesen felelős­séget is vállal soraiért. Arról nem is beszélve, hogy ha az adott írás kikerül a virtuális térbe, akkor jöhetnek a névtelen, al­■ talan internethuszárok, hogy lehúzzák a cikkíróról a keresztvizet. Na de akinek nincs gyomra ehhez, keressen magának más hivatást. Persze minden azon múlik, hogy ki milyen témát választ magának. Két héttel ezelőtt az egyszerű pol­gárt iszonyatosan földbedöngölő adóterhekről véle­ményeztem. Mit ne mondjak, hálás téma ez, minden bizonnyal nincs olyan polgár ebben az országban, aki extázisba esik, ha teljesítheti állampolgári köteles­ségét, és kifizetheti összes adóját. Ellenvéleménytől, támadásoktól ilyen témaválasztásnál nem is kell tar­tani, a cikkíró könnyedén gyarapíthatja vállveregetős­­gyűjteményét. Viszont a majom akkor ugrik a vízbe, amikor a szerző egy kényes, netalán tabu témához mer nyúlni, és kimondja azt, aminek kimondásától szinte mindenki ódzkodik. Ezt tettem a múlt héten, amikor kerek-perec kijelentettem: nem tartom elegáns gesztusnak, hogy a Somlyói búcsún elhangzott beszédében Jakubinyi György érsek a katolicizmus egyedülállóságát hirdette, sőt, a „Tolvajos-tetői csata” említésével kicsit piszkál­gatta is az unitáriusokat. Nem korrekt dolog „haza­beszélni”, amikor a búcsún többezer más felekezethez tartozó hívő is jelen van, hogy a százezres vagy akár milliós nagyságrendű tévénézőkről ne is beszéljek. Tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház 2000 éve hirdeti fennhangon, hogy ő Krisztus egyetlen, egyedülálló és egyetemes Egyháza, amely nélkül senki nem üdvözül, lehet az illető buddhista, hindu, iszlám, zsidó, vagy tartozhat bármelyik protestáns közösség­hez is. Annak ellenére, hogy szerintem Istennek ennél sokkal szélesebb látóköre van, katolikus dogmaként elfogadom ezt a hozzáállást és kész, továbbá eszem ágában sincs a Somlyói ünnepség ökumenikus mivolta mellett kardoskodni. Nem! A búcsú maradjon annak, ami eddig is volt. De ha az ember vendégeket fogad sa­ját házába, akkor illendő rájuk is tekintettel lenni. Valóban kényes a téma, s a véleménynyilvánításom minden bizonnyal eredményezett jónéhány összevont szemöldököt. Azt sem tartom kizártnak, hogy sokak­ban ellenérzést váltott ki. Ilyen ez a hivatás: gyomor kell hozzá. Akárcsak az idei Somlyói búcsúbeszédhez. Mert a hit és a gyomor olykor összekötődik. Ha például valaha majd zsidó családot látok ven­dégül asztalomnál, holtbiztos, hogy nem disznóhúst fogok nekik felszolgálni, dicsőítve annak ízvilágát: ezt fogyasszák uraim, ezek az igazi falatok! Saját igaza­mat hangoztatva még nem leszek rossz református, csak pocsék házigazda. ■ Szász Csaba AHOL PORBÓL LETTEK ÉS FÁBÓL ÉLNEK Emlék a „deszkametsző Zetelakának" Zetelaka múltjának egy darabkája sejlik fel a községhez tartozó Ivóban, ahol vasárnap a falunap alkalmával avatták fel egy régi vízi fűrész helyére felépített, annak működő rekonst­rukcióját. A közel 53 ezer euró értékű beru­házás egyedülálló léte­sítménynek minősül, nem csak székelyföldi, de európai viszonylat­ban is. P­orból lettünk és fából élünk - mondja a zetelaki székely, aki tiszteli a természetet, ki­használja és megbecsüli annak minden ajándékát - így fogal­mazott köszöntőbeszédében az ivói vízi fűrész vasárnapi avatásán Nagy Attila polgár­­mester. Megjegyezte, hogy Zetelaka község termőfölddel kevésbé, de erdőkkel és sebes hegyi patakokkal annál inkább meg van áldva. A településvezető elmond­ta, hogy a községben lakó em­berek nagy többségének élete minden mozzanatában nagy szerepet játszik és játszott a megélhetést biztosító mun­kalehetőség, a fafeldolgozás. A község két falvában, Ivóban és Sikaszóban egykor 33 vízi fűrész hasította a deszkát, töb­bek közt azon a helyen is, ahol a mostani rekonstrukció épült. Az újraépített vízi fűrésszel azt a bizonyos korszakot, Zetelaka múltjának egy darabkáját kí­vánják megmutatni. Nagy Attila köszönetet mondott a korábbi községveze­tésnek a telek megvásárlásáért, a Sóvidék-Hegyalja LEADER- munkacsoportnak, amiért le­hetővé tették, hogy az álom pályázat által valósággá váljon, Kolló Miklós tervezőnek, a ki­vitelezőnek, illetve mindazok­nak, akik hozzájárultak a meg­valósítás sikeréért. Az ivói falunap alkalmával felavatott közel 53 ezer euró értékű beruházás egyedülálló létesítménynek minősül, nem csak székelyföldi, de európai viszonylatban is. így vélekedett Balázs György, szentendrei néprajzkutató és malomszak­értő, aki székelyföldi körútja során csak lepusztult állapotú fűrészmalmokat talált. Műkö­dőt pedig egyet sem.­­ Meglehetősen szokatlan, furcsa dolog a harmadik évez­redben vízi fűrészt építeni és avatni. E mementó állításának jelentőségét akkor érthetjük meg, ha Székelyföldön 20-100 kilométeres körzetben meg­nézzük, hogy mi maradt az egy­kori vízi fűrészekből - érvelt a magyarországi szakember. Balázs György egy saját történettel is megtoldotta mondanivalóját. Húsz évvel ezelőtt szervezett egy autó­buszos kirándulást nemzet­közi malmos szakemberek­nek, kutatóknak, gyakorló molná­roknak, megmutat­ni az erdélyi vízimalmokat. Nyugat-Európa minden országából, de az Egye­sült Államokból, Japánból és Ausztráliából is érkeztek szak­emberek, akikről kiderült, hogy eddig csak múzeumban láttak ilyen létesítményeket.­­ Amikor az Ika patakán, Csernátonban tett látogatá­sunkkor beérkezett egy pa­rasztszekér, a gazda hozta őröl­ni a gabonáját, azt hitték, hogy ez előre meg volt szervezve és gratuláltak. Nehezen hitték el, hogy ez nem szervezői munka, ez maga az élet - mesélte Ba­lázs György. A szalagvágás után az érdeklődők munka közben is megtekinthették a víz energiá­ját hasznosító fűrészt. Közben zajlottak a falunap programjai, az Ivói Vadaspark már reggel 8 órától nyitt ka­pukkal várta az érdeklődőket, akik idegenvezető kíséretében tekinthették meg a gím- és dámszarvasok, őzek és muf­lonok világát. Délben megnyi­totta kapuit az Ivói Izlandi Lo­vak Lovarda, ahol a különleges és egyedi izlandi lovak világá­val lehetett ismerkedni. Az ivói műgyepes foci­pályán nemzetközi focibaj­nokságot rendeztek itt Bu­dapest, Tihany, Zetelaka, Zeteváralja és Ivó csapatai­nak részvételével. A kupát a budapesti csapat hódította el száz százalékos teljesít­ménnyel, második lett Ze­telaka együttese, míg a cím­védő, de tartalékosan felálló Ivó FC a dobogó harmadik helyén végzett. ________________• Szász Csaba szasz.csaba@udvarhely.ma Európai viszonylatban is kuriózum FOTÓ: SZÁSZ CSABA RÖVIDEN Kipi-Kopis gyermeknap­­családnap. Hogy ne csak az apróságoknak szóljon a gyermeknap,­­ míg a nagyobb gyerekek autó­buszra ültek meglátogatni a sepsiszentgyörgyi állatkiál­lítást, majd bebarangolni a Mohos tőzegláp természet­­védelmi övezetét­­, addig a Termés utcai játékteret a kisebb napközisek családjai töltötték meg. A kedve­ző időjárást kihasználva több - helyi önkormányzat által támogatott - program ötvözeteként egy tartalmas, játékos családnap részesei lehettünk, kicsik-nagyok egyaránt. Végre birtokba vehettük a mozgásprogram keretében beszerzett óriás ugrálót, a kibővült ügyes­ségi eszköztárat és a Min­dennapi hagyományaink­­ együtt mindenkiért projekt keretében közmunkával folyamatosan gazdagított mezítlábas parkot, az egész szépen zöldellő, virágos ud­vart is. A gyerekek mogyo­­rófa­botból és fűzfaágból gúzs­szúrót készítettek a szülőkkel és további aján­dékoknak örvendhettek. A gyerekek délutáni pihenője alatt a tettrekész szülőknek köszönhetően elkészült a bográcsokban a nap lezá­rásához illő, jól kiérdemelt lakoma. (Molnár Emőke)

Next