Udvarhelyi Híradó, 1990 (1. évfolyam, 1-17. szám)

1990-08-16 / 1. szám

1990 várhelyi hí­rek-hirdetések­nek járnak Független hetilap-foksal,ára Miért kerülnek ideggyógyászatra a jegyiroda alkalmazottai? Ha Udvarhelyen valaki vonattal akar külföldre utazni, már délután 5-kor oda kell állnia a másnap reggel 9-kor nyitó jegyiroda elé. A több mint félnapos sorbanállás azonban távol­ról sem elég a boldogsághoz, szerencse is kell. Volt, aki már háromszor is próbára tette az idegeit, de hiába. Nem csoda, hogy miközben egymás lábát taposva próbál magának helyet préselni 20-30 elcsigázott jegy­igénylő, a néhány négyzetméteres helységben durva szitkok hangza­nak el a piszmogó jegyárus felé. Az sem csoda, hogy a „forradalom” óta már két alkalmazott kidőlt. Ha így megy tovább, a harmadik is előbb­­utóbb ideggyógyászatra kerül. De nézzük, mi az oka ennek a tipikusan romániai helyzetnek. Az állomás egyik alkalmazottja a következőket mondta: „­Először is több alkalmazottra van szükség. Az állomáson jelenleg hat pénztáros helyett csak három dolgozik. Beszéltünk a polgármes­terrel, adtunk be kérést egy poszt engedélyezésére, amit már jóvá is hagytak, de akárkit nem vehetünk fel. Képzelt emberre van szükség. Minden jegy eladásánál le kell írni a vásárló nevét, pontos címét, az útlevél számát. Ha még nem volt az idén vonattal külföldön, az útle­velet le kell pecsételni. Ha már volt, akkor el kell küldeni az OJT-hez pénzbeváltásért. Mindez legkeve­sebb három percet igénybe vesz. Ha visszajött, ellenőrizni kell az érték­papírt. Ezután ki kell keresni a he­lyet, ha egyáltalán van. A helyjegyet (folytatás a 2. oldalon) Ki cenzúrázta leveleinket? A Kossuth utcai múzeumi képtár helyiségében volt az egy­kori securitate levélcenzúrázó osztálya (ma útlevélosztály) a 2-es számú postai hivatal közvetlen közelében. Két szakavatott profi bontogatta, olvasgatta leveleinket, hogy aztán miután kijegyezték a fontosabb államellenes, nacionalista, sovén ada­tokat, újra leragasztva áldásukat adták az indulásra. Mert bi­zony kellett az áldás hiszen a decemberben árván maradt helyiség padlózatán százával hever­tek a leveleinkről letépett bélye­gek. December 22-én éjszaka még lázas munka folyt a lesötétített ab­lakok mögött. A csempekályha alig bírta nyelni a „Helga” (Hungária) és „S”-el jelzett anyagokat, hiszen a napi tervük 200 „material” volt. Hogy mindent elégettek volna? Alig hiszem. Hogy mi lett a sorsa a Titkos íratcsomóknak, hogy hova menekítették egyelőre nem lehet tudni. Pál Gyula és társa három hó­napig még kapta a hálapénzt az ál­lam bácsitól, hogy évek hosszú során oly hűségesen olvasták leve­leinket. A minap egy felbontott le­velem érkezett. Vajon ki volt kiváncsi, hogy mit írnak benne? Tönkre megy a szeme,... szól­jon és a szemüvege árába bepótolok. HALLÓ, ITT VAGYUNK! Látjátok feleim szemetekkel: mik vagyunk? Bizony , por és hír va­gyunk. Az vagyunk, ami történik ve­lünk, és amit erről tudunk. Tetteink, embertársaink tettei, szavaink, álmaink összege a világ, amely tőlünk független tör­ténésként forog — velünk. Valami történt, történik, történni fog velünk, bennünk, kö­rülöttünk. Mindenki másképp tudja, látja, hallja. Mi az igazság? Ha meg akarod tudni, olvasd lapunkat! Ha meg akarod mondani, írj lapunkba! Ez a város történelmi, anyanyelvi, művelődési sziget a zűrzavarban. Valaki hatalmas ke­zét összefonta fölötte, imára vagy ütésre, kiderül. Lapunk Székelyudvarhely lelkiis­mereti jegyzőkönyve kíván lenni. A nagy lehetőség: nem csak ott voltunk, láttuk, hal­lottuk, részt vettünk benne, csináltuk — de tudjuk is, hogy mit, mikor, miért! Várjuk olvasóink közreműködését ... Halló, itt vagyunk! U.H. FENYŐKÉT! BALÁZS Nyári egyetem 1990 augusztus 8-tól a Matrica Nyári egyetem keretében előadóso­­rozat indult Dr.Balogh Zoltán, Dr.Hanák Péter, Dr. Bedő Árpád részvételével. Témakör: progra­­mozáselmélet, relációs adatbázi­sok, robotika, számítógépes grafika. :41 n­íiSímSKIíS Egy volt tanácsos nyilatkozik §| — Tanácsos vol-­­tam tanácstalanul ... (2. oldal) Lesz-e SICULUS fesztivál? (2. oldal) Reklámok apróhirdetések, piaci árak (3-4. oldal)

Next