Udvarhelyi Híradó, 1992 (3. évfolyam, 1-78. szám)
1992-01-09 / 1. szám
ÚJ ÉV! Évek garmadája gyarapszik mögöttünk. Tapasztalataink öregebbekké tesznek — fiatalítanak reményeink. Láttuk már az egymásra uszított emberek frenetikus kitörését, tanúi lehettünk a hergelés mefisztói fortélyainak,anarchista hőbörgésnek, manipulált szenvedélyeknek. Láttunk arlechin-vigyor mögött bujkáló cselszövéseket, frivol politikusok nemzeti pajzánkodását, letűnni gigerli miniszterelnököt. Új év az, amelybe most kénytelen-kelletlen átlépnünk? Számíthatunk arra, hogy a helyhatósági választások újszerű mozgalmasságot hoznak kisvárosunk hétköznapjaiba. A klikk-harcok minden bizonnyal megerősödnek, és előfordulnak majd kisméretű manipulációk, amelyek eredményeképpen egyik helyi filiszter ispánt méltóságba emeltetik. Egyezzünk meg: igazi bizalommal csak az éhkoppon felnőtt fiatal nemzedék irányába fordulhatunk, amelynek sem ideje, sem gusztusa nem volt kommunistákkal bratyizgatni. Az általános választásokra készülődő pártok és elnökjelöltek — biztosak lehetünk — mindent meg fognak próbálni, hogy a bezárt gyárkapuk előtt facér sorsra jutott munkásokat, az illúziókat veszített értelmiségi réteget, az agonizáló parasztságot megnyerjék a hatalomért folytatott garasos küzdelem érdekében. Nem spórolnak majd flancos ígéretekkel, szívmelengető nemzeti szólamokkal — lesz majd abcúg, vivát, hogy elkábul tőle a világ. Reménykedhetünk — persze —, hogy akik a hatalomra kerülnek, majd bölcsebbek lesznek, mint elődeik. Legalább a magyargyalázást jó volna abbahagyni, hiszen beláthatnák: a két év leforgása alatt ezzel az örökös uszítással jelentősen többet veszítettek, mint amennyit nyertek. Birodalmi alkonyok közepette a fiaskó irtózata szállta meg a hazai elöljárók elméjét is. Keleten lenyugvóban van már a sarló és a kalapács, dél-nyugat felől a horogkereszt rémképe villan felénk, és a kettő között: curáj... Mostanában itt nálunk másképpen repül az idő. Az elmúlt két esztendő korábbi húsz év tapasztalatával egyenlő. Én azt kívánom mindannyiunknak: ez az év legyen kevesebb és pintér Mivel városunk jövője szempontjából fontosnak tartjuk a helyhatósági választásokat — hiszen az elkövetkező négy esztendő Udvarhelyénekvisszafejlődését, alakulását befolyásolják —, mindaddig nyolc oldalon jelenünk meg, amíg szükségesnek érezzük. Reméljük, olvasóink nem fogják sajnálni a lapunkért kiadott 15 lejt Ha mégis, döntsék el, érdemes-e hetente lemondani egyetlen kávéról a magunk, az UH érdekében. UH Tortát a kismamának A székelyudvarhelyi kórház szülészeti osztályán január elsején 11 óra 35 perckor megszületett Sófalvi Szilárd. Olasz Anna, gyerekszakos asszisztensnő felvilágosított, hogy jó egészségnek örvend úgy a 18 éves kismama, Sófalvi Rozália, mint a kisbaba (4100 gramm/58 cm). A kismama bevallása szerint a boldog apuka a 26 éves Sófalvi Ferenc, köröndi lakos. Miután jókívánságaim mellett átadtam pályázatunk nyertesének a tortát, próbáltam interjút kicsikarni az elsőszülöttel... Arra a kérdésemre, hogy mit üzen az UH olvasóinak, csak annyit mondott: — Ouá, ouá, ouá, ouá... (vagyis: „alig jöttem a világra, és ahelyett, hogy abból a tortából megkínálnál, ilyen unalmas kérdéseket teszel fel... háát szarok a Híradótokra!"), és azzal már el is fordult, hogy kézbe vegye a cumisüveget. A „párbeszédet" megköszöntem, és azt kívántam, hogy Korond község kiemelkedő újságírója váljék belőle. Végezetül: a szolgálatos szülészorvos, Dr. Máthé Márton és Tamás Piroska szülésznő áldozták fel az ünnepet, hogy világra segítsék 1992 első újszülöttjét. Szabó Aladár Postás-sztrájk? 2. old. Katona Ádám - felfüggesztve 3. old. Uraim és Hölgyeim, ha azzal kezdem, hogy MOST vagy SOHA, talán nem szónoki fogás, és nem is túlzás. Ha a MOST következő helyhatósági választásokon a városon és vidéken, a megyében jól választunk, akkor talán még sok mindent visszaszerezhetünk abból, amit eddig úgymond elveszítettünk. Ha: a helyi önkormányzatok élére olyan embereket állítunk, akik MINKET képviselnek, akik velünk gondolkodnak, velünk lélegeznek. Ha: olyan vezetőket tudunk választani, akik, ha nem is prófétaként vezetnek az ígéret Földje felé, de a mindennapok Európájába vivő utat mutatják. Akik összefogásra ösztönöznek és nem széthúzásra, hogy vérveszteség nélkül szabaduljunk meg a kommunizmus agyrém-világából és a ránk tapadó, ránk kent balkáni mocsár sarától. Hogy ne kényszerüljünk értékeinket, évszázados ereklyéinket eldobálva, szétzüllött nyájként menekülni szerte a világba. Hogy nyugodtan és emelt fővel vallhassuk: ITT vagyunk, és maradunk. És ne feledjük el — ki is mondta és mikor? —, amit a kényszer és az erőszak vett el, azt még visszaszerezhetjük, de amiről önként mondtunk le, azt soha. Bágyi Bencze Jakab megszámláltatunk megszámláltatunk Január 7-én, nulla órakor kezdődött a népszámlálás. Az űrlapon első ránézésre nehéz eligazodni, rengeteg adatot kell beírniuk az összenőknak. Hogy megkönnyítsük dolgukat, készítsük elő: a lakásunkra vonatkozó iratokat (a lakás, a konyha felületét négyzetméterben kell majd meghatározni); a lakók személyi iratait, az iskolai végzettségüket bizonyító iratokat; a munkahellyel/munkaviszonnyal kapcsolatos igazolásokat. Ezek az adatok statisztikai célokat szolgálnak. A nemzetiség- és anyanyelv-négyzetek—szórványban—nagyobb visszaélési lehetőségeket rejtegetnek, mint nálunk. Mégis, gondoljuk meg, hogy a nemzetiség-négyzetbe a SZÉKELY-t vagy pedig a MAGYAR-t íratjuk-e be. A székely mellett dönteni csak látszólag mindegy, mert tulajdonképpen azt érjük el, hogy mint számbelileg jelentéktelen,,nemzetiséget” elhatárolnak a magyar nemzetiségtől, vagy egyszerűen besorolnak a „más nemzetiségűek” címszó alá. Természetesen mindenki saját belátása szerint dönt. szt EGEREK ÉS EMBEREK 4. old.