Udvarhelyi Híradó, 1995. július-december (6. évfolyam, 52-101. szám)

1995-11-09 / 89. szám

­ HÉTKÖZBEN már minálunk ba­báin nem tárolják a szemetet fedeles kuká­ban, mert köztudott, hogy nem füstöl a hulladék, ha nem fújja a szél, hát ezért rácsos a sárgára meg zöldre festett konté­ner, meg azért is, hogy levegőt vehessen a guberáló, amikor új, bokáig, derékig sőt­­ nyakig benne van az átmeneti időszak min­denféle nehézségében, amitől fájó szívvel ugyan, de igyekszik megválni a lakótelepi túlélő, mert nem leli örömét abban, hogy otthonában nézzen szembe az efféle gon­dokkal és nem gondolja, hogy magukat megnevezni nem óhajtó illetékeseknek köszönhetően, a lim­lom halmazállapota légneművé válva, előbb-utóbb fojtogató füst formájában tér majd vissza otthonába az ablakon keresztül, miként hozzánk is, babám, te meg csak kapkodd a leve­gőt, amíg meg nem osztják fejadagra HÉTKÖZBEN. pintér VALÓS ADATOK, AVAGY RÁG­ALMAK ? Ítélethirdetés a jövő héten A helyi Bíróságon novem­ber 7-én reggel 10 óra körül folytatódott az a bűnvádi eljárás, amelyet sajtóban elkövetett rágalmazás cí­mén a közüzemek két al­kalmazottja, Kenyeres La­­dislau és Bartha Árpád kezdeményezett Fülöp D. Dénes ellen. Ezen az ülésen a felpere­sek kihallgatása volt napi­renden. Mintegy vá­laszképpen Májai László védőügyvéd kérdésére, hogy a felpereseket együtt vagy külön-külön óhajtják­­e kihallgatni, Nagy János törvénybíró felkérte Bartha Árpádot, hogy várakozzon a folyosón, míg felveszik Kenyeres úr vallomását. A Közüzemek igazgatója hangsúlyozta, hogy tovább­ra is fenntartja panaszát Fülöp D. Dénes ellen, aki szerinte valótlan állításokat tartalmazó cikkeket jelen­tetett meg az Udvarhelyi Híradóban, befeketítve ez­zel a vállalatot.­­ Az Urbangos vezetője­ként fenntartom panaszo­mat, nem magánszemély­ként teszem ezt, de úgy vélem, hogy a megjelent cikkek révén rágalom érte a vállalatot és közvetve en­gem is, mint a vállalat ve­zetőjét — nyilatkozta a fel­peres. — Miért és miben érezte rágalmazva a vállalatot?— kérdezte Márai László vé­dőügyvéd. — Kérem, — érvelt Ke­nyeres úr — képtelenség­nek tartom az olyan állítást, mely szerint a vezetékeken több víz folyt el, mint a Kü­kül­lő vízhozama. Az Ur­bangos állami tőkével mű­ködik, tevékenységünket és az általunk gyakorolt árakat kormányrendeletek szabályozzák. Mi folyama­tosan az állami szervek el­lenőrzése alatt állunk, ezért teljességgel lehetet­lenség, hogy törvénytelen­séget kövessünk el... Ugyanakkor azt is kijelen­tette, hogy azok a bizonyos adatlapok, amelyekből Fü­löp D. Dénes az informá­cióit merítette, nem a válla­lat irattárából származnak — tudja ugyan, hogy az újságíró miként juthatott hozzájuk, de azt egyelőre nem hajlandó elárulni. (folytatás a 2. oldalon)­­S Pintér D. István FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • VI. ÉVFOLYAM • 1995. NOVEMBER 9. CSÜTÖRTÖK • 89. SZÁM • 300 LEJ . Privatizálás Keresztúron Október köz­­étől a székelyke­resztúri postahivatalnál hozzá­kezdtek a tulajdonjegyek részvé­nyekké történő átváltásához. E tevékenységgel kapcsolatban Székely Istvántól, a postahivatal ve­zetőjétől kértünk felvilágosítást. — Aki részvényt akar előjegyeztet­ni a Hivatalos Közlönyben felsorolt majdnem 4.000 magánosítandó vál­lalat valamelyikénél, az 1995. de­cember 31-ig jelentkezhet a helyi postahivatalnál (de a Kereskedelmi Bank, székelykeresztúri kirendeltsé­génél is — szerk. megj.). Jelentkezé­sénél az alábbi iratok szükségesek: személyazonossági igazolvány, tu­lajdonjegyek, egy személyesen ki­töltött típuskérés (nyomtatvány talál­ható a postán). A letett tulajdonjegyek 0,2 %-át kezelési díjként, készpénzben kell lefizetni. Ez alól kivételt képeznek a nyugdíja­sok. A letett részvényről elismervényt, a befizetett pénzről pedig nyugtát adnak. Ha valaki az 5 magánalap valamelyikéhez akarja elhelyezni részvényét, azt meg kell tennie 1996. március 31-ig . Udvarhely vidékén a városi posta­­hivatalokon kívül még az etédi, a zetelaki, a kápolnási, a köröndi és a parajdi postahivatalokban foglal­koznak részvényelőjegyzéssel. A székelykeresztúri Szerszámacél­gyárat 42 %-ban magánosítják. Nagy Istvánt, a vállalat igazgatóját arra kértem, hogy ismertesse a gyár tevékenységének fontosabb adatait: — A vállalat alaptőkéje 1995. no­vember elején: 5.97. 000.000 lej. Évi forgalma ab:94­­3.600.000.000 lej, évi bruttó jövedelme: 2,1 millió lej volt. Az alkalmazottak száma a valamikori 1.000-ről 409-re csök­kent. A magánosítandó érték (49 %) 2.927.000.000 lej. A fennmaradó 51 % értéke: 3.048.000.000 lej. A tör­vény értelmében az 51 %-ot bel-, vagy külföldi befektetők is megvásá­rolhatják. Tudnivaló, hogy előre ki kell fizetni a fennmaradt rész 20 %­­át, vagyis 609.000.000 lejt, a többit pedig maximum 10 év alatt kell tör­leszteni. (folytatás a 2. oldalon) László Miklós : ­ Másfél év után sincs Ha nem jön közbe semmi, december 5-én ítéletet mondanak egy közel másfél éve zajló perben. 1994. július 27-én, a székelyudvarhelyi Fla­mingó bárban találkozott Akácos Sándor és Simó­ Mihály. Mint az lenni szokott italozás közben az eredeti,barátság, ellenségeskedés­be csap át, s ebben az esetben is kis híján végzetes tragédiával zárult. Akáczos Sándor 36 éves, nyolc osztályt vég­zett, nős, két kiskorú gyermek apja. Több mint egy éve, a félelem, az idegesség költözött a családba. Miért? Választ kapunk a Hargita Megyei Törvényszék irattárában található ak­tacsomóból. Mint említettem Akáczos és ismerőse, Simó Mihály, a Flamingó bár közelében össze­vesztek, Akáczos sértő szavakkal illette cim­boráját. A vitát F. Tünde váltotta ki, akinek édesapjával Akáczos közvetlen baráti viszony­ban volt, míg a lány Simóval szórakozott. Tünde hiányában, Akáczos olyan kijelentést tett, hogy az Simó szeretője. Simó a hallottak­ra felmérgesedett, rátámadt Akácosra, akit több alkalommal megütött. Verekedés közben nem használt semmiféle ütő-szúró eszközt. Ennek elenére Akáczos két alkalommal is ele­sett, majd, amikor nagy nehezen felállt, jobbnak látta visszahúzódni. Úgy nézett ki, elcsendesedik a botrány. Azonban, amikor a legkevésbé várták, Akáczos a táskájából kést húzott elő, s mielőtt haragosa vagy bárki más a közelében állók közül észbekaphatott vol­na, rátámadt Simóra, s hozzászúrt. A kés pen­géje a nyak jobb oldalát sértette meg. Látva vérző ellenfelét, Akáczos gyorsan tá­vozott a tett színhelyéről. Hazafele azonban lelkiismeretfurdalása volt és végül, útját meg­változtatva, a rendőrségre sietett, ahol feladta magát. Elmondta a történteket és átadta a szol­gálatos rendőrnek a kést is, mellyel megszúrta az áldozatot. Simó Mihály a sürgősségre került, ahol első­segélyben részesítették, majd — amint a hiva­talos törvényszéki orvosi igazolásból is kitűnik — 25-30 napos orvosi kezelésre szorult. A fehérfegyver használata miatt bűnügyi ak­tát állítottak össze, s Akáczos ellen gyilkossági kísérlet vádjával törvényszéki eljárást indítot­tak. Az enyhítő körülmények figyelembevéte­lével Akácost nem tartóztatták le, szabadlá­bon várja a fejleményeket. Eddig már több alkalommal kerültek a törvény elé, azonban minden alkalommal volt valamilyen ok, ami miatt a végső döntést elnapolták. Egyes tanúk hamis vallomása, illetve mások meg nem je­lenése követelt újabb és újabb halasztást. Remélhetőleg végre sikerül pontot tenni en­nek a sokat vitatott ügynek a végére. Kovács László 1995. november 9. ÉRDEKTELENSÉGBE FULLADT TÖRVÉNYISMERTETÉS A közelmúltban zajlott le a Helyi Tanács szervezésében egy törvényismertető előadás a vállalkozók számára, me­lyet az Állategészségügyi­, Egészségügyi és Járványmeg­előzési Felügyelőség, a Fo­gyasztóvédelmi Hivatal, vala­mint a helyi Polgármesteri Hivatal keretében működő városrendezési és kereskedel­mi ellenőrző testület vezetői tartottak. A helyi Kereskedelmi Ellen­őrző Testület felügyelőjét, Ilyés Györgyöt kérdeztem, hogy ez a törvényismertető előadás elérte-e a célját? — Bizonyos szempontból igen, de sajnos nagyon keve­sen vettek részt az előadáson. Ezt nem magunkért, hanem a városunkban működő több mint 1800 bejegyzett (mely­ből 1001 kereskedelmi és szolgáltatási) vállalkozás ér­dekében szerveztük. De az sajnos, érdektelenségbe ful­ladt, mindössze tizennyolc(!) vállalkozó tartotta érdemes­nek, hogy részt vegyen ezen a törvényismertetőn, így nem is csodálkozom, hogy az illeté­kes vállalkozók nem ismerik a törvényeket, s így azon sem lehet csodálkozni, ha nem tartják be, ezért gyakoriak a kihágások. Az illetékes testü­letek továbbra is hatékonyan folytatják ellenőrzési akciói­kat, mert egyet meg kell je­gyezzenek, aki nem ismeri a törvényt, nem mentesül a kö­vetkezményektől. — Milyen elképzeléseik vannak a jövőre nézve? Ren­­deznek-e még ehhez hasonló törvényismertetőt? — Igen. Meggyőződésünk, hogy érdemes folytatni az ilyen, tanácskozás jellegű találko­zókat, törvényismertetőket, még jobb előkészítéssel és a vállalkozók részéről igényelt szakemberek bevonásával. es Fekete B. Zoltán NEM BÍRT 40 NAPIG BÖJTÖLNI (írásunk a 3. oldalon) AZ ÚJ NYUGDÍJTÖRVÉNYRŐL (a 2. oldalon) Megkezdődött a választási kampány (a 3. oldalon) MEGSZŰNŐBEN a bizalmatlanság November 4-én a rendőrök or­szágszerte a Rendőrség Napját ün­nepelték. Hat év telt el azóta, hogy a román állampolgárok által annyi­ra rettegett és utált kék egyenruhát más színűvel váltották fel a rend őrei. Ennyi idő elteltével feltehető tehát a kérdés: vajon a levetett egyenruhával és névvel együtt sike­rült-e levetkőzniük azt a rossz hír­nevet is, amelyet a kommunizmus ragasztott rájuk? Nos, bár a lakosság és az önkormányzatok kapcsolatai a rendőrséggel korántsem felhőtle­nek, elmondhatjuk, hogy ezt az át­kos hírnevet sikerült levetkőznie a rendőrségnek és a szervezet egyre inkább az állampolgárok biztonsá­gának és a törvényességnek a védel­mezőjévé válik. A Rendőrség Napja alkalmával az alakulat központi pa­rancsnoksága, az országvezetés ré­széről méltó szavak hangzottak el Bukarestben. Igaz, a hibákról is szó esett. Számunkra, udvarhelyiek számá­ra azonban az a fontos, hogy ez alatt a 6 esztendő alatt miképpen alakultak a kapcsolatok a városve­zetés, a város lakossága és a muni­­­cípiumi rendőrség között. Merthogy teljesen holtpontról indult el ez a kapcsolat, azt az 1990 januárjában még romos állapotban lévő rendőr­ségi épület bizonyítja a legjobban. Az is igaz, hogy városunkban a ren­dőrségnek talán a legnehezebb volt visszaszereznie a hosszú évek alatt elvesztett bizalmat, s bár akadnak még kívánnivalók a tevékenységé­ben — bátran elmondhatjuk: 1995 végén nem sok nyoma maradt az öt évvel ezelőtti bizalmatlanságnak. És ez valóban fontos eredmény! — Örvendetes dolog, hogy a Polgármesteri Hivatal és a Helyi Tanács kapcsolata a municípiumi rendőrséggel — bár még nem telje­sen felhőtlen — sokat javult és az idén már jobban együtt tudunk mű­ködni velük — mondta Bunta Levente alpolgármester. Jó volna, ha a sajtó és rendőrség közötti bizalmatlanságot is — amely ebben az esztendőben valóban so­kat oldódott — jövőre teljes mérték­ben "eltűntté" nyilváníthatnánk, és Kész Cs. Levente UDVARHELYI HÍRADÓ - 89/1995

Next