Udvarhelyi Híradó, 1996. január-március (7. évfolyam, 1-25. szám)

1996-02-27 / 16. szám

1996. február 27., kedd magazin A ’’Mindent vagy semmit!” háziasszonyáról Márta ’’harsány és bátor Ki ne ismerné a mindig bájos Mártát, a kábeltévék jóvoltából nálunk is követhető "Mindent vagy semmit!" műveltségi vetél­kedő "háziasszonyát," aki a nép­szóvl műsorban Vágó István mű­sorvezető segítőtársa. A képer­nyőről ismerjük, viszont nagyon keveset tudunk magánéletéről. Nemrég Jim Jakobs Warren: Crea­se című musicaljében SANDY szerepét énekelte és táncolta, fia­talos lendülettel. Az egyik sikeres előadás után, újságírók kérdéseire válaszolva, Brunner Márta magán­életéről így nyilatkozott: — Egy évig voltam a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgató­ja, de tanulmányaimat éppen a televíziós szereplésem miatt kel­lett megszakítanom, ugyanis a főiskola hallgatói nem vállalhat­nak nyilvános fellépéseket. Ezt követően a Madách Színházhoz kerültem, ahol kisebb szerepek­ben léptem a közönség elé. A nyá­ron felvettek Gór Nagy Mária Szí­nitanodájába, ahol rögtön másod­évre írtak be. Itt kaptam meg a CREASE-ből Sandy szerepét, amelyet Xantus Barbarával ját­szunk, kettős szereposztásban. Régi álmom, szerelmem az ének­lés. Általános iskolás koromban az Állami Operaház gyermekkó­rusában énekeltem, majd érettsé­gi után barátnőmmel létre­hoztunk egy duót. Néhányszor felléptünk, és két dallal szerepel­tünk a Dolly Roll válogatás albu­mában. Remény van rá, hogy ha­marosan megjelenik az önálló "Márta" lemez. — Miként lettél a "Mindent vagy semmit!" vetélkedő állandó sze­replője? — Éppen bent jártam a tévéstú­dióban, amikor hallottam, hogy az egyik teremben valamilyen vá­logatás folyik. Nem tudtam, hogy milyen műsorhoz válogatnak sze­mélyeket, de gondoltam, hátha adódik valami énekes szerep. Ve­lem együtt húsz manöken próbált szerencsét. Én akkor láttam elő­ször Vágó Istvánt, aki elmondta a feladatot, amely szerint egy tele­víziót kellett eladnunk, de, hogy milyen módon, azt nekünk kellett kitalálnunk. Még csak nem is sejtettem, hogy minden, ami itt történik, megváltoztatja az éle­tem. Lámpaláz és gátlás nélkül kezdtem a szituációs játék megol­dásához. Nagyon laza és felsza­badult voltam. Rácsaptam a tévé­­készülék tetejére és nagyjából a következőket mondottam: Hölgye­im és uraim, íme, itt van egy cso­dálatos készülék! A kövér embe­rek fellélegezhetnek, távirányítás az ágyból! Nagymamák figyelem! Horgolt térítőt tehetnek a tetejé­re... stb. Szóval ömlött belőlem a szó. Harsány voltam és bátor. Aztán a produkciómat néma csend fogadta. Te jó Isten nem sikerült — gondoltam. Aztán mégis... — Milyen együtt dolgozni Vágó Istvánnal? — Nagyon jó és könnyű. Sokat segít nekem, közösen beszéljük meg a kínálandó termék hangsú­lyozandó tulajdonságait. Nem mindig sikerül a játékost vásárlás­ra bírni, de ez nem kellemetlen számomra. Végülis nem engem utasítanak vissza, még csak nem is az árucikket, hanem a verseny ál­lása dönti el, hogy tud-e, mer-e vásárolni a játékos vagy sem. Igyek­szem minél több információt megszerezni a lehetséges vevő­ről, s ha sikerül egy kellemes be­szélgetést folytatnom vele, vagy ha a közönséget sikerül megne­vettetnem, én már boldog vagyok. — Kedvenc színed, zenéd, évszakod? — A zöldségféléket, a narancsle­vet és a rockzenét szeretem. A kék színt kedvelem és az évszakok kö­zül a napsugaras nyarat. (A ’MOSON MEGYE” nyomán összeállította: F.D.D.) 99 Interjú egy bátor nővel Aki kétszer látta a halált Teleki Valéria nem ijed meg a saját árnyékától, pedig valamikor még sötét szobába sem mert egye­dül belépni. — Honnan van annyi bátorsága egy 25 éves nőnek, hogy egy re­pülőről, 1 -2 ezer méter magasság­ból — mégha ejtőernyővel is — kiugorjon? — Különös történet az enyém, hiszen egy évtizeddel ezelőtt csak félénk kamaszlány voltam. Azóta ejtőernyős katona lettem és már közel 300 "kiugrás" áll a hátam mögött. — Hogyan lett katona(nő) és ráadásul ejtőernyős? — Nyolc évvel ezelőtt súlyos betegségen estem át, vérrög kelet­kezett a tüdőmön. Miközben az orvosok menteni próbáltak, én úgy éreztem, hogy ki­lebegek az előszobába és hallgatom szüleim aggódó beszélgetését. Miután meggyógyultam, elmeséltem ezt, és szüleim szinte megrettenve vet­ték tudomásul, hogy miközben a testem szinte élettelenül feküdt a műtőben, közben a "lelkem" "ki­hallgatta" őket... Nos, úgy is mondhatnám, hogy a felépülé­semtől kezdve megszűnt minden­féle félelmem, még a halálfélel­mem is. Elhatároztam, hogy vala­mi szokatlan és merész "mestersé­get" választok. Szülővárosom­ban, Kézdivásárhelyen erre nem volt lehetőségem, de Buzánban, majd Kolozsváron elértem célo­mat. — Milyen érzés, mondjuk 1000 métert zuhanni? — A zuhanás drámai pillanatai­ban —— a feltételezések ellenére — semmilyen félelemérzés sem vesz erőt rajtam, egyáltalán nem rossz érzés az — esetleg — halálba tartó, gyors esés. Egyszer — amikor az ejtőernyőm néhány másod­perc töredékkel később nyílt ki, ma­gam előtt láttam saját összezúzott testemet, amint egy fekete nylon­zsákba burkolják. Ettől a "látomás­tól" mégsem rémültem meg... Azt hiszem nyugodtan elmond­hatom, hogy aki egyszer "látta" a halált, azt már nemigen lehet megijeszteni, és én már kétszer is láttam... Persze, igyekszem megta­lálni a magyarázatát ennek a "bá­torságnak", vagy ahogy egyesek nevezik, vakmerőségnek. Pszi­chológusoktól tudom, hogy a hir­telen esés a belső fülben erős in­gereknek teszi ki az egyensúlyi szervet, ezért az ember úgy érzi, hogy lebeg vagy siklik a légben. Az agy ilyenkor, az akarattól füg­getlenül "riadóhelyzetbe" kerül, önnarkózist idéz elő, és egyes sejtek olyan, a morfiumhoz ha­sonló anyagot termelnek, amely gátolja a félelem és a fájdalomér­zés kialakulását. — Akkor ön soha, semmitől sem fél? — így igaz, nem félek, de en­nek ellenére azt hiszem nem va­gyok sem vakmerő, sem öngyil­kosjelölt... K. L. Lajos Nyugdíj helyett csíkos ruha Évek óta várta a sepsiszent­­györgyi, jelenleg 63 esztendős Bardócz József nyugdíjba vo­nulásának napját, de a nyugal­mat mindössze öt évig élvezte, ugyanis 1995. július 19-én gyil­kossági kísérlet vádjával letar­tóztatták, majd három év bör­tönbüntetésre ítélték. Nem min­dennapi tragédiájának történe­tét így meséli el: — Feleségemmel és gyere­keimmel hosszú ideig Sepsi­­szentgyörgyön éltünk. Eszünk ágában sem volt távozni a vá­rosból. 1987-ben azonban a fe­leségem egy házat és egy telket örökölt Zágonban. Nyugdíjazá­som után úgy döntöttünk, hogy a városi lakásunkat a fiúnkra hagyjuk, mi pedig leköltözünk Zágonba. Örök életemben sze­rettem a munkát, és úgy gondol­tam, hogy kertészkedéssel, ház körüli munkával érdekesebbé, hasznosabbá teszem a nyugdí­jas éveket. A kezdet kitűnő volt, míg 1994-ben, egyik nap szomszédom, Márk József kitá­madott. Azt állította, hogy bán­talmaztam a fiát. Az állítás nem fedte a valóságot, sőt, aznap, amikor a fia tökrészeg volt, ha­zatámogattam a járni sem bíró fiatalembert, azonban otthon a fiú azt állította, hogy hozzáütöt­tem, s az apja neki adott igazat, anélkül, hogy velem szóba állt volna. Pillanatok alatt elmérge­sedett a helyzet, az öreg más­nap reggel átjött hozzánk és az­­zal fenyegetett meg, hogy vagy azonnal elhagyom feleségem­mel a falut, vagy pedig holtan fognak innen elszállítani. E nap­­tól kezdve 1995. július 19-ig minden kapcsolat megszakadt közöttünk. Ekkor valami sem­miségen összevesztem az as­­­szonnyal. A zajra bejött hozzánk az éppen arra járó rendőr és lecsendesített bennünket. Na­gyon bántott a veszekedés... Át­jött a szomszéd is, megfenyege­tett, kövekkel dobált meg a saját udvaromon. Megpróbáltam csi­­títani, azonban ezzel csak ola­jat öntöttem a tűzre. Én is egyre idegesebb lettem, a támadó elől a szín felé húzódtam, s amikor a fal közelébe értem, előkaptam az ott tartott kést, s mielőtt bárki is közbeléphetett volna, egymás után kétszer megszúrtam Már­kot. Az első szúrás a gyomrát, a második a karját sebesítette meg. A támadóm megijedt, majd véres karral távozott a házból. Alig fél óra múlva ki­szállt a rendőrség, és letartóztat­tak. Sepsiszentgyörgyre vittek, ahol 35 napig tartottak vizsgála­ti fogságban, majd augusztus 25-én átszállítottak a Csíkszere­dai börtönbe. Szeptember 25- én került sor a sepsiszentgyör­gyi törvényszéken a tárgyalásra, gyilkossági kísérlet vádjával ál­lítottak a bíróság elé. Három évi börtönbüntetésre ítéltek. Nem fellebbeztem, annak ellenére, hogy eszem ágában sem volt megölni azt az embert. Tette­met önvédelemből követtem el. A börtönben nehezen telnek a napok. Annak ellenére, hogy jó szakmám van (autószerelő vol­tam), a korom miatt nem visznek munkára.A börtönben meglátogatott feleségem is, utó­lag nagyon bánja, hogy a nehéz pillanatokban nem állt mellém. Valahogy csak eltelik ez a há­rom év. De, hogy azután mi lesz... hí Kovács László MíHAbc T­i u­kos: Szívesen megszök­ne a hétköznapi gondok elől, az is átcikázik az agyán, hogy kivegye a pihenősza­badságát, de végül mégiscsak marad az örvényben. Gyors elha­tározását egy fontos ügyben hatá­rozott lépés követi. Bika: Ünnepségre, vala­milyen hivatalos ren­dezvényre hívják, ahol összefut egy nagyon vonzó sze­méllyel. Nem bír ellenállni a kí­sértésnek, hogy belekóstoljon a kalandba, és most ezt meg is teheti anélkül, hogy megégetné magát... ! Ikrek: Nem szívesen hall­­­­­gatja mások tanácsait, pe­dig a legtöbbször saját döntéseinek káros következmé­nyei terelik a nemkívánt irányba életét. Ezen a héten legyen meg­fontoltabb — a családjában valaki megpróbálja lebeszélni arról, hogy elkövessen egy újabb buta­ságot. Rák: Ön türelmesen viseli­­ élettársának dühkitöré­seit, amit sokszor éppen ezzel a halkszavúsággal szabadít magára. Lehet, valami nyomja a lelkiismeretét. Szabaduljon a ne­héz tehertől — beszélje ki magá­ból a szomorúságot. Oroszlán: Újabban nem szívesen tölti szabadidejét az "édes otthon" falai kö­zött. Nagy kedve volna mulatsá­gokra járni, barátokkal tere­ferél­­ni, ehhez azonban meg kell győz­nie élettársát, hogy kövesse Önt tűzön-vízen. Szűz: Érdekes vitára provo­kálják, és igencsak fel kell kötnie a gatyáját, hogy ész­szerű érvekkel legyőzze vitapart­nereit. Ebben az időszakban igencsak kimerült és kedvetlen — jót tenne Önnek egy néhány napos, igazi kikapcsolódás. I­n Mérleg: Jóllehet tengernyi !"— a munkája, mégis szakít időt arra, hogy partnerével és barátaival kiruccanjon valaho­vá. A családban fontos döntések várnak Önre a hét végén, ezért — ha teheti — egy percet se hiá­nyozzon otthonról. Skorpió: Ezen a héten sze­rencse érheti, nagyobb nyeremény vagy valaki olyannal találkozik, aki ráébreszti Önt, hogy új vállalkozásba kell kezdenie. A siker nem fog váratni magára. Gondtalan időszak kö­vetkezik. Nyilas: Ön újabb tárgyak­­kal szeretné gyarapítani otthoni készletét, és ezen a héten minden lehetőség adott ah­hoz, hogy amit keres, azt meg is találja. Munkahelyén szívesen űz gúnyt a kollégáitól, de rosszul teszi, mert konfliktust robbanthat ki. Bak: Találékonyságának 10 és gyakorlati érzékének köszönhetően, ezen a hé­ten akár csodákra is képes. A jövő hét elején egy Kos áll az útjába és képtelen lesz megszabadulni tőle. A legszívesebben megfuta­modna, de ezt nem teheti, mert a presztízse... Azt Vízöntő: Mulatságra hív­­aW­­ják és Ön lesz a lelke en­nek a vigadásnak. Jó hu­morérzékkel valósággal bera­gyogja a környezetét. Ezen a hé­ten kellemetlenségektől nem kell tarania, persze Önön is múlik, hogy mibe "tenyerel" bele.­­­­ Halak: Minden azon múlik, f­­ hogy igyekezzen derűs ol­daláról figyelni az esemé­nyeket. Ha ki akar maradni egy konfliktustól, a legjobb amit te­het: hallgatni. "Ne szólj szám, nem fáj fejem!"— ez legyen az Ön jelszava. UUI d bi Sl HOROSZKÓP Február 27. és március 4. között 11 A Nyilatkozik a bajnok — Kérlek, mondj egy pár szót magadról — kértem Fekete Bar­nát. — 1968. október 16-án szület­tem Székelyudvarhelyen. Mindig szerettem a küzdősportokat és az volt az álmom, hogy ilyen sportot űzhessek. Az álmom valóra vált. Karatéval kezdtem, aztán áttértem a thai-boxra és a kung-fu-ra. Az edzőm, a magyarországi Szitu Ró­bert háromszoros kung-fu világ­bajnok és egyszeres thai-box vi­lágbajnok. — Hol kezdted a keleti harcmű­vészet elsajátítását? — Székelyudvarhelyen. Első mesterem Kovács Zsiga shotokán edző volt. Nála egy évet tanultam. Ezt követően Mika Dezső lett a mesterem. Székelyudvarhelyen hat évig tanultam ezt a harcmó­dot. '92-ben kerültem ki Magyar­­országra, azóta ott folytatom a thai-boxot. Ott nagyobbak a lehe­tőségeim. Ez egy átmeneti idő­szak életemben. Hogy mit hoz a jövő, még nem tudom. — Milyen mérkőzéseid lesznek az elkövetkezőkben? — Március 9-én lesz egy meccsem egy olasz thai-box bajnokkal, ezt követően április 5- én lesz még egy komolyabb mér­kőzésem, majd Kínába megyünk egy versenyre. — Igaz, hogy szerepelsz a ma­gyar válogatottban? — Hivatalosan nem szerepelek, de közöttük vagyok. — Láthat-e az udvarhelyi kö­zönség hamarosan Full Contact versenyen? — Remélem, hogy igen, de ez attól függ, hogyan alakul a ma­gyarországi versenynaptáram. Nagyon szeretnék fellépni újra az udvarhelyi közönség előtt, remé­lem sikerülni fog... hí Fekete B. Zoltán

Next