Udvarhelyi Híradó, 1996. április-június (7. évfolyam, 26-51. szám)
1996-04-09 / 28. szám
FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • VII. ÉVFOLYAM • 1996. április 9. KEDD • 28. SZÁM • 300 LEJ HÍRTŐL HÍRIG HÉTRŐL HÉTRE... Tévelyegve otthonról hazafelé (az 5. oldalon) Ballada a senki fiáról (a 3. oldalon) NevetetT— átnevezás ~ Az akció fedőneve: OKTATÁS A Tanügyi minisztérium részére 1996-ra — a tanügyi törvény erre vonatkozó paragrafusának megfelelően — az ország bruttó termelésének 4 %-ával egyenlő értékű költségvetést hagytak jóvá.Ezzel szemben, a nyugati országok a bruttó jövedelmük 9- 15%-át áldozzák az oktatásra. — Javul ezáltal a helyzet? — kérdeztem Koós Ilonát, a Tanügyi Szabad Szakszervezet területi elnökét. — A tanügyminisztert Liviu Maiort, állítólag még irigylik is a 4 %-ért. Az idén viszont, a tavalytól eltérően — az oktatási akcióhoz (ahogy most a tanügyi költségvetést emlegetik) hozzátartoznak az Igazságügyi, Külügyi, Honvédelmi, Munkaügyi Minisztériumok, a SRI és a Vallásfelekezetek Állami Titkárságának a képzésével és továbbképzésével kapcsolatos kiadások. Kérdem akkor, hogy hol itt a növekedés a tavalyi 3,55 %-hoz viszonyítva? Jóllehet ezen kívül a Világbanktól és az Európai Uniótól még külföldi támogatásra is számítunk, ám arra vigyáznunk kell, hogy azt is ne számolják bele abba a 4 %-ba. Az oktatáshoz most már a helyi önkormányzatok is hozzá kell, hogy járuljanak bizonyos összeggel, de még nem teljesen egyértelmű, hogy milyen természetű kiadások terhelik őket. Sajnos az ő költségvetésük is annyira szűkös, hogy alig hiszem azt, hogy jut majd belőle az omladozó iskolákra. — Mi lesz a kisegítő személyzet és a tanárok fizetéseivel? — A kisegítő személyzet végre megkapja a fizetésemelést, de ez nem lesz "óriási", a pedagógusok fizetéseit fokozatosan indexálják. — Sztrájkőrség és figyelmeztető sztrájk megszervezését javasolták arra az időre, amíg a költségvetési törvényt tárgyalta a parlament. Nem befolyásolta ez "pozitívan" a költségvetést a tanügy számára? — A sztrájkőrséget megszervezte a szakszervezet a szenátus, illetve a parlament bejáratánál, 3 napon keresztül. A figyelmeztető sztrájk viszont a vakáció idejére esett volna — volt gondjuk a honatyáknak, hogy ezt így időzítsék — és egyáltalán nem zavart volna senkit. Sajnos, úgy állunk. De ha jól meggondolom, maholnap az országban a hangsúly nem a nevelésen, hanem az átnevelésen lesz Ehhez pedig az Igazságügyi Minisztérium költségvetését kell növelni. És B.R. Rácsok mögé kerültek A szentegyházi emberrablók 1995. május 31 -én Hornok Ildikó szülei hiába várták haza az iskolából kislányukat. Ellenben az esti órákban, egy ismeretlen férfihang közölte velük, hogy kislányuk jól van, de szabadulása fejében másnap, azaz június 1 -én 12 óráig tízmillió forintot kell fizetniük érte. Az idegen a bejelentés után letette a kagylót. Az idegességtől félőrült szülők másnap értesítették a rendőrséget kérve azok segítségét. Az ügy felderítésével megbízott rendőri egység azonnal munkához látott. Megvizsgálták a család ismeretségi körét, az esetleges haragosokat, vagyoni helyzetük ismerőit. Az öszszegyűjtött információk halmazában volt olyan is, hogy a Hornok család korábbi, solymári családi házának építésekor, a Scriptum Kft alkalmazottai között román állampolgárok is dolgoztak, akik megismerhették a család tagjait, vagyoni helyzetét. Ez a szál eredményesnek bizonyult, s június 2- án este 10 órakor az emberrablók kilátástalanná vált helyzetük miatt a váltságdíj átvétele nélkül elengedték foglyukat. Abban reménykedtek, hogy ilyenformán kilétükre soha nem derül fény. Elképzelésük azonban nem vált valóra, ugyanis június 4-én reggel 7 óra 15 perckor a rendőrök elfogták Mihály Levente (21 éves), Mihály Albert (22) és Mihály Árpád (28) szentegyházi származású román állampolgárokat, majd 13 órakor letartóztatták a 26 éves Csender Elemért is. (folytatás az 5. oldalon) és Kovács László A ’’fősuszter” jobban gondoskodott? Úgy látszik az "átkosban" volt egy "fősuszter", aki ha egyébről nem is, de a cipészekről gondoskodott, mert akkor be lehetett szerezni az e szakmához nélkülözhetetlen nyersanyagokat, szerszámokat. Ez derül ki az alábbi beszámolóból, amelyben Albert Sándor cipészmester panaszait rögzítettem: — Amíg mások munkáját új gépek, modern felszerelések és egyre jobb minőségű nyersanyagok segítik, addig mi, suszterek, hátrányba kerültünk, a múlt rendszerhez képest is, amikor még üggyelbajjal be lehetett szerezni a legszükségesebb cikkeket. Érthetetlen számomra, hogy most, amikor kibővültek a lehetőségek, a kereskedők vagy magánvállalkozók miért nem szereznek be számunkra megfelelő alapanyagokat. Abszurd dolog, hogy faszeget Magyarországról kell hozatnunk, de hiánycikk a bőrtalp, bőrfesték, talpfesték stb is. Nincs az üzletekben különböző méretű apró vasszeg, jó varrócérna. Hiánycikknek számítanak a nélkülözhetetlen kézi szerszámok, árak, suszterkések. A régi, jobb minőségű cipőkrémek előállításának "receptjét" is "elveszítették" a hazai gyártók, hisz a tubusos belföldi kenőcsök zsírosak és szinte használhatatlanok. Sok fiatalt ismerek, aki feladta cipészmesterségét az említett okok miatt. Pedig a mai fizetések mellett jobb újratalpaltatni a cipőnket, még akkor is ha az 10-15 ezer lejbe kerül, mint újat vásárolni 50-60 ezer lejért — mondta a szakmája gondjait szívén viselő mester. as Fülöp D. Dénes Tarthatatlan állapotok a közszolgáltatásban Nincs esély látványos javulásra Ahhoz, hogy teljesen felújítsák a város alatt végighúzódó vezeték- és csatornarendszert és, hogy az elavult technológiával működő víztisztító és ülepítő állomást rendbe tegyék, 10 milliárd lejnél is jóval nagyobb összegre lenne szükség. A közüzemek új menedzsere, Andorka mérnök szerint, csupán ahhoz, hogy városszerte mindenhol mérni lehessen az elhasznált hőenergiát, 11 milliárd lej értékű technikai berendezésre lenne szükség. A város lakossága részéről gyakran elhangzanak ilyen-olyan panaszok a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Egyes esetekben azonban nem a szolgáltató vállalat a felelős, hanem a város alatt végighúzódó vezetékrendszer tevebbe tegye, de az a kérdés, hogy rének hossza 75 km, ennek közel bánt állapota. Igaz, ezt ugyancsak milyen pénzből? 90 %-a olyan állapotban van, a közüzemek kellene, hogy rend- Városunk vízvezeték-rendsze- hogy már most szükséges lenne teljes cseréje. Ugyanez a helyzet a 90 km hosszúságú hőenergiavezetékhálózattal is. Van azonban ennél sürgetőbb gond is a város vízellátása terén. —Az utóbbi években megromlott a Küküllő vizének minősége — mondta Varga Edit — s ezúttal a szennyeződés nemcsak felülről lefelé történik, hanem fordítva is. Ennek a magyarázata a meder algásodása. Ezt a zetelaki gyűjtőgát okozta. A gátnál a vizet nem a felszínről, hanem a mélyről eresztik le, ezért nagyobb az elalgásodás veszélye. A jelenlegi víztisztító technológiával pedig nem tudják kellőképpen tisztítani az ivóvizet. (folytatás a 2. oldalon) és K.Cs.L. A szabadság vándorai? (a 4. oldalon) A sors számkivetettjei Székelyudvarhelyen több tucatra tehető azon személyek száma, akik semmilyen jövedelmi forrással nem rendelkeznek és nem részesülnek szociális segélyben sem. Ezek nagy része idős ember, s csupán annak köszönheti életét, hogy naponta egyszer meleg ételt kap a ferences-rendi apácáktól vagy az "ingyenkantinból". Megyeszerte viszont több százra tehető a szegény, elhagyatottan élő személyek száma — vélik a megyei statisztikai hivatalnál. — Udvarhelyen nem annyira aggasztó a helyzet, hiszen a télen senki sem halt eben és senkinek sem kellett megfagynia — nyilatkozta a minap Bunta Levente alpolgármester. De vajon a szerencsétlen, többnyire magukra maradt emberek csupán egy vékony ebédet, vagy — megfagyás ellen — egy vastagabb takarót érdemelnek? Bizonyára sokan, még a város elöljárói is felteszik a kérdést: kik ezek a szegény emberek, akikkel ilyen szűkmarkúan bánt a sors? Valóban nem könnyű róluk tudomást szerezni, nem könnyű őket szóra bírni, hiszen ők nem afféle koldusok, akik a Kossuth utcában kéregetnek, vagy a Polgármesteri Hivatalnál kilincselgetnek segélyért... Ezek az emberek többnyire szégyellik, takargatják bánatukat, és azt sem szeretik, ha nyilvánosan sajnálják, ha nyomorultul, betegen, öregen látják őket. Ez az oka annak is, csak a teljes nevük említése nélkül voltak hajlandók beszélni helyzetükről. Bizonyára sokan felteszik a kérdést: akkor hogyan lehet segíteni rajtuk? A segítségnyújtás útját viszont nem az újságnak, hanem az illetékeseknek és legfőképpen a törvényhozóknak kell megkeresniük. (folytatás a 4. oldalon) és Kész Cs. Levente Jelöltek az RMDSZ listáján Végre sikeres lett a harmadszorra szervezett gyűlés városunk legnagyobb összevont RMDSZ-körzetében, a 8-as és 9- esben, április másodikán délután 18 órától. Jelen volt Sófalvi László városi elnök, Ferenczy Ferenc polgármester és a körzet Választmányának tagjai. Elég népes csoport íródott fel a tanácstagjelöltek listájára: Zepeczáner Jenő, Bíró András, Bálint Miklós, Marosfői László, Szabó László, Molnár Sándor, Sófalvi László, Balázs Árpád, Nagy Zoltán, Lukácsi Mária, Fancsali Kálmán, Kányádi Sámuel, Fazakas Jenő, Ambrus József, László Gábor, Dénes Dezső, Szabó József, Farkas András, Péter Attila, Koós Ilona, Zakariás László. Egy volt politikai fogoly engem is feldiktált a hosszú listára. A városi elnök, Sófalvi László a jelenlévő jelölteket megkérdezte, vállalják-e az ún. előjelölést. Többen, közöttük Balázs Árpád jelenlegi tanácsos is, megköszönve a bizalmat, elutasították a megmérettetést. A polgármesteri állásra többen jelölték Ferenczy Ferencet, aki köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy mindig szülővárosa javáért munkálkodott, és ezután is szívügyének tekinti az itt élő közösség sorsát. A gyűlésen megjelenteket mind küldöttnek nyilvánították arra a városszinten megrendezendő gyűlésre, ahol az összes körzet jelöltjeiből kiválasztják — rangsorolás után — az első 21 személyt, akik az RMDSZ-listán szerepelnek majd a helyhatósági választásokon, amelyet kb. május végén tartanak a választási törvény megjelenése után. Újraválasztották a 8-as és 9-es körzet RMDSZ-elnökét, Fosztó Zoltánt. Az alkörzetek elnökei a következő személyek lettek: Kányádi Sámuel, Boros János és Simó Károly. Főjegyző továbbra is Kisgyörgy Imre maradt. A gyűlést hozzászólások zárták. Idős Hegyi István nyugdíjas ref. esperes, Németh Lászlót idézve a tisztségvállalók felelősségéről mondott szép beszédet. és Fülöp D. Dénes