Udvarhelyi Híradó, 1996. április-június (7. évfolyam, 26-51. szám)

1996-04-09 / 28. szám

FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • VII. ÉVFOLYAM • 1996. április 9. KEDD • 28. SZÁM • 300 LEJ HÍRTŐL HÍRIG HÉTRŐL HÉTRE... Tévelyegve otthonról hazafelé (az 5. oldalon) Ballada a senki fiáról (a 3. oldalon) NevetetT— átnevezás ~ Az akció fedőneve: OKTATÁS A Tanügyi minisztérium részére 1996-ra — a tanügyi törvény erre vonatkozó paragrafusának megfelelően — az ország bruttó termelésének 4 %-ával egyenlő értékű költségvetést hagytak jóvá.Ezzel szemben, a nyugati országok a bruttó jövedelmük 9- 15%-át áldozzák az oktatásra. — Javul ezáltal a helyzet? — kér­deztem Koós Ilonát, a Tanügyi Sza­bad Szakszervezet területi elnökét. — A tanügyminisztert Liviu Maiort, állítólag még irigylik is a 4 %-ért. Az idén viszont, a tavaly­tól eltérően — az oktatási akció­hoz (ahogy most a tanügyi költ­ségvetést emlegetik) hozzátar­toznak az Igazságügyi, Külügyi, Honvédelmi, Munkaügyi Minisz­tériumok, a SRI és a Vallásfeleke­zetek Állami Titkárságának a képzésével és továbbképzésével kapcsolatos kiadások. Kérdem akkor, hogy hol itt a növekedés a tavalyi 3,55 %-hoz viszonyítva? Jóllehet ezen kívül a Világbanktól és az Európai Uniótól még külföl­di támogatásra is számítunk, ám arra vigyáznunk kell, hogy azt is ne számolják bele abba a 4 %-ba. Az oktatáshoz most már a helyi önkormányzatok is hozzá kell, hogy járuljanak bizonyos összeg­gel, de még nem teljesen egyér­telmű, hogy milyen természetű kiadások terhelik őket. Sajnos az ő költségvetésük is annyira szű­kös, hogy alig hiszem azt, hogy jut majd belőle az omladozó is­kolákra. — Mi lesz a kisegítő személyzet és a tanárok fizetéseivel? — A kisegítő személyzet végre megkapja a fizetésemelést, de ez nem lesz "óriási", a pedagógusok fizetéseit fokozatosan indexálják. — Sztrájkőrség és figyelmeztető sztrájk megszervezését javasol­ták arra az időre, amíg a költség­­vetési törvényt tárgyalta a parla­ment. Nem befolyásolta ez "po­zitívan" a költségvetést a tanügy számára? — A sztrájkőrséget megszer­vezte a szakszervezet a szenátus, illetve a parlament bejáratánál, 3 napon keresztül. A figyelmeztető sztrájk viszont a vakáció idejére esett volna — volt gondjuk a hon­atyáknak, hogy ezt így időzítsék — és egyáltalán nem zavart volna senkit. Sajnos, ú­gy állunk. De ha jól meggondolom, maholnap az országban a hangsúly nem a ne­velésen, hanem az átnevelésen lesz Ehhez pedig az Igazságügyi Minisztérium költségvetését kell növelni. És B.R. Rácsok mögé kerültek A szentegyházi emberrablók 1995. május 31 -én Hornok Ildi­kó szülei hiába várták haza az iskolából kislányukat. Ellenben az esti órákban, egy ismeretlen fér­fihang közölte velük, hogy kislá­nyuk jól van, de szabadulása fejé­ben másnap, azaz június 1 -én 12 óráig tízmillió forintot kell fizet­niük érte. Az idegen a bejelentés után letette a kagylót. Az ideges­ségtől félőrült szülők másnap ér­tesítették a rendőrséget kérve azok segítségét. Az ügy felderíté­sével megbízott rendőri egység azonnal munkához látott. Meg­vizsgálták a család ismeretségi kö­rét, az esetleges haragosokat, va­gyoni helyzetük ismerőit. Az ösz­­szegyűjtött információk halmazá­ban volt olyan is, hogy a Hornok család korábbi, solymári családi házának építésekor, a Scriptum Kft alkalmazottai között román ál­lampolgárok is dolgoztak, akik megismerhették a család tagjait, vagyoni helyzetét. Ez a szál ered­ményesnek bizonyult, s június 2- án este 10 órakor az emberrablók kilátástalanná vált helyzetük miatt a váltságdíj átvétele nélkül elen­gedték foglyukat. Abban remény­kedtek, hogy ilyenformán kilétük­re soha nem derül fény. Elképzelésük azonban nem vált valóra, ugyanis június 4-én reggel 7 óra 15 perckor a rendő­rök elfogták Mihály Levente (21 éves), Mihály Albert (22) és Mi­hály Árpád (28) szentegyházi származású román állampolgáro­kat, majd 13 órakor letartóztat­ták a 26 éves Csender Elemért is. (folytatás az 5. oldalon) és Kovács László A ’’fősuszter” jobban gondoskodott? Úgy látszik az "átkosban" volt egy "fősuszter", aki ha egyébről nem is, de a cipészekről gondos­kodott, mert akkor be lehetett szerezni az e szakmá­hoz nélkülözhetetlen nyersanyagokat, szerszámo­kat. Ez derül ki az alábbi beszámolóból, amelyben Albert Sándor cipészmester panaszait rögzítettem: — Amíg mások munkáját új gépek, modern fel­szerelések és egyre jobb minőségű nyersanyagok segítik, addig mi, suszterek, hátrányba kerültünk, a múlt rendszerhez képest is, amikor még üggyel­­bajjal be lehetett szerezni a legszükségesebb cik­keket. Érthetetlen számomra, hogy most, amikor kibő­vültek a lehetőségek, a kereskedők vagy magánvál­lalkozók miért nem szereznek be számunkra meg­felelő alapanyagokat. Abszurd dolog, hogy fasze­get Magyarországról kell hozatnunk, de hiánycikk a bőrtalp, bőrfesték, talpfesték stb is. Nincs az üzletekben­ különböző méretű apró vasszeg, jó varrócérna. Hiánycikknek számítanak a nélkülöz­hetetlen kézi szerszámok, árak, suszterkések. A régi, jobb minőségű cipőkrémek előállításának "receptjét" is "elveszítették" a hazai gyártók, hisz a tubusos belföldi kenőcsök zsírosak és szinte használhatatlanok. Sok fiatalt ismerek, aki feladta cipészmesterségét az említett okok miatt. Pedig a mai fizetések mel­lett jobb újratalpaltatni a cipőnket, még akkor is ha az 10-15 ezer lejbe kerül, mint újat vásárolni 50-60 ezer lejért — mondta a szakmája gondjait szívén viselő mester. as Fülöp D. Dénes ­ Tarthatatlan állapotok a közszolgáltatásban Nincs esély látványos javulásra Ahhoz, hogy teljesen felújítsák a város alatt végighúzódó veze­ték- és csatornarendszert és, hogy az elavult technológiával működő víztisztító és ülepítő ál­lomást rendbe tegyék, 10 milliárd lejnél is jóval nagyobb összegre lenne szükség. A közüzemek új menedzsere, Andorka mérnök szerint, csupán ahhoz, hogy vá­rosszerte mindenhol mérni lehes­sen az elhasznált hőenergiát, 11 milliárd lej értékű technikai be­rendezésre lenne szükség. A város lakossága részéről gyak­ran elhangzanak ilyen-olyan pa­naszok a szolgáltatásokkal kap­csolatban. Egyes esetekben azon­ban nem a szolgáltató vállalat a felelős, hanem a város alatt végig­húzódó vezetékrendszer teveb­­be tegye, de az a kérdés, hogy rének hossza 75 km, ennek közel bánt állapota. Igaz, ezt ugyancsak milyen pénzből? 90 %-a olyan állapotban van, a közüzemek kellene, hogy rend- Városunk vízvezeték-rendsze- hogy már most szükséges lenne teljes cseréje. Ugyanez a helyzet a 90 km hosszúságú hőenergia­vezetékhálózattal is. Van azonban ennél sürgetőbb gond is a város vízellátása terén. —Az utóbbi években megromlott a Küküllő vizének minősége — mondta Varga Edit — s ezúttal a szennyeződés nemcsak felülről lefelé történik, hanem fordítva is. Ennek a magyarázata a meder al­­gásodása. Ezt a zetelaki gyűjtőgát okozta. A gátnál a vizet nem a felszínről, hanem a mélyről eresztik le, ezért nagyobb az elal­­gásodás veszélye. A jelenlegi víz­tisztító technológiával pedig nem tudják kellőképpen tisztítani az ivóvizet. (folytatás a 2. oldalon) és K.Cs.L. A szabadság vándorai? (a 4. oldalon) A sors számkivetettjei Székelyudvarhelyen több tucatra tehető azon személyek száma, akik semmilyen jövedelmi forrással nem rendelkeznek és nem ré­szesülnek szociális segélyben sem. Ezek nagy része idős ember, s csupán annak köszönheti életét, hogy naponta egyszer meleg ételt kap a ferences-rendi apácáktól vagy az "ingyenkantinból". Megyeszerte viszont több százra tehető a szegény, elhagyatottan élő személyek száma — vélik a megyei statisztikai hivatalnál. — Udvarhelyen nem annyira aggasztó a helyzet, hiszen a télen senki sem halt eben és senkinek sem kellett megfagynia — nyilat­kozta a minap Bunta Levente alpolgármester. De vajon a szerencsétlen, többnyire magukra maradt emberek csupán egy vékony ebédet, vagy — megfagyás ellen — egy vasta­gabb takarót érdemelnek? Bizonyára sokan, még a város elöljárói is felteszik a kérdést: kik ezek a szegény emberek, akikkel ilyen szűk­­markúan bánt a sors? Valóban nem könnyű róluk tudomást szerezni, nem könnyű őket szóra bírni, hiszen ők nem afféle koldusok, akik a Kossuth utcában kéregetnek, vagy a Polgármesteri Hivatalnál kilincselgetnek segé­lyért... Ezek az emberek többnyire szégyellik, takargatják bánatukat, és azt sem szeretik, ha nyilvánosan sajnálják, ha nyomorultul, bete­gen, öregen látják őket. Ez az oka annak is, csak a teljes nevük említése nélkül voltak hajlandók beszélni helyzetükről. Bizonyára sokan felteszik a kérdést: akkor hogyan lehet segíteni rajtuk? A segítségnyújtás útját viszont nem az újságnak, hanem az illetékesek­nek és legfőképpen a törvényhozóknak kell megkeresniük. (folytatás a 4. oldalon) és Kész Cs. Levente Jelöltek az RMDSZ listáján Végre sikeres lett a harmad­szorra szervezett gyűlés váro­sunk legnagyobb összevont RMDSZ-körzetében, a 8-as és 9- esben, április másodikán délután 18 órától. Jelen volt Sófalvi László városi elnök, Ferenczy Fe­renc polgármester és a körzet Választmányának tagjai. Elég népes csoport íródott fel a tanácstagjelöltek listájára: Ze­­peczáner Jenő, Bíró András, Bá­lint Miklós, Marosfői László, Sza­bó László, Molnár Sándor, Sófalvi László, Balázs Árpád, Nagy Zol­tán, Lukácsi Mária, Fancsali Kál­mán, Kányádi Sámuel, Fazakas Jenő, Ambrus József, László Gá­bor, Dénes Dezső, Szabó József, Farkas András, Péter Attila, Koós Ilona, Zakariás László. Egy volt politikai fogoly engem is feldiktált a hosszú listára. A városi elnök, Sófalvi László a je­lenlévő jelölteket megkérdezte, vállalják-e az ún. előjelölést. Többen, közöttük Balázs Árpád jelenlegi tanácsos is, megköszön­ve a bizalmat, elutasították a megmérettetést. A polgármesteri állásra többen jelölték Ferenczy Ferencet, aki köszönő beszédé­ben hangsúlyozta, hogy mindig szülővárosa javáért munkálko­dott, és ezután is szívügyének te­kinti az itt élő közösség sorsát. A gyűlésen megjelenteket mind küldöttnek nyilvánították arra a városszinten megrendezendő gyűlésre, ahol az összes körzet jelöltjeiből kiválasztják — rang­sorolás után — az első 21 személyt, akik az RMDSZ-listán szerepel­nek majd a helyhatósági vá­lasztásokon, amelyet kb. május végén tartanak a választási tör­vény megjelenése után. Újravá­lasztották a 8-as és 9-es körzet RMDSZ-elnökét, Fosztó Zoltánt. Az alkörzetek elnökei a követke­ző személyek lettek: Kányádi Sámuel, Boros János és Simó Ká­roly. Főjegyző továbbra is Kisgyörgy Imre maradt. A gyűlést hozzászó­lások zárták. Idős Hegyi István nyugdíjas ref. esperes, Németh Lászlót idézve a tisztségvállalók felelősségéről mondott szép be­szédet. és Fülöp D. Dénes

Next