Udvarhelyi Híradó, 1996. július-szeptember (7. évfolyam, 52-77. szám)
1996-07-02 / 52. szám
4 BHIKAbc Kései őrjárat a katonatemetők körül A múlt héten rangos katonai küldöttség járt megyénkben. Két tartalékos ezredes jött Bukarestből: Florea Ioan és Doncean Traian, mindketten az emlékművek és katonai temetők Restaurációs Nemzeti Tanácsának alelnökei. Megyei körútjukon elkísérte őket Ilincioiu Grigore ezredes, a Hargita megyei Tartalékos Tisztek Szövetségének elnöke és a fent említett tanács megyei fiókszervezetének képviselője. Jövetelük céljáról érdeklődve megtudtam tőlük, hogy felkeresik megyénk olyan helyiségeit, ahol emlékművek, katonai temetők vannak, és azok jelenlegi állapotáról jelentést terjesztenek elő feletteseiknek a Nemzetvédelmi Minisztériumban. Amint a tisztek elmondták, úgy "értesültek", hogy mifelénk nagyon elhanyagolják a román hősök emlékműveinek gondozását, de nemcsak azokat, hanem a katonai temetőket is, attól függetlenül, kiknek porai, melyik nemzet fiainak hamvai pihennek azokban. Ebben van némi igazság, de az túlzás, miszerint a magyar falvakban mindenütt elhanyagolnák a hősök emlékét. Florea úr azt is nehezményezte, hogy a polgármesteri hivatalok, helyi tanácsok nem cselekednek pozitív értelemben ezirányban, holott az ő feladatuk lenne. — Nemhogy megőriznék, ápolnák a katonasírokat, de egyes helyeken még meggyalázzák azokat. — mondták. Pontos kimutatás és terv szerint járják körbe a megyét. Fontosabb állomásaik a következő helységek, illetve az ott látható emlékművek, katonai temetők: — A kisgalambfalvi vasúti megálló mellett, Morar Vasile román katona emlékére állított emlékmű, a székelyudvarhelyi hősök temetője és a román katonák emlékműve, a csíkszépvízi ortodox templom melletti, második világháborús katonasírok, a csíkszentmihályi ortodox templom udvarán lévő román hősök emlékműve, a Csíkszeredai katonai emlékmű, stb. Felkeresik a tisztek az Úz völgyében lévő katonatemetőt, ahol az első és második világháború idején elesettek vannak eltemetve. Az első világháború idején nemcsak román, magyar és német katonák estek el itt, hanem osztrákok és szlovákok is. Beszélgetésünk alkalmával a tisztek hangsúlyozták, hogy nem az a szempont fontos, ki milyen hadseregben harcolt, és milyen nemzetiségű. Az elesett katonák emléke szent, mert ők kötelességet teljesítettek, parancsot, emléküket ápolnia kell az utókornak. Ezekkel az elvekkel minden jószándékú ember egyetérthet, de felhívtam a figyelmüket egy fontos dologra. A megyénkben létező emlékművek legtöbbjén olyan szöveg olvasható, amely semmiképpen nem tükrözi a más népek tiszteletét, mert mindenütt csak román hősöket emlegetnek. Ha azt szeretnék, hogy változzon az itteni lakosság magatartása, akkor feltétlenül meg kell változtatni a — csak román katonának dicsőítő — feliratokat ígéretük szerint e szempotot is figyelembe veszik jelentésük megírásakor. A megyei felmérés szerint a Nemzevédelmi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium pénzalapokat fog igényelni a műemlékek és katonai temetők felújítására, s ebben a katonaság és a helyi önkormányzatok segítségére is számítanak. és F.D.D. Nemzetközi Találkozó Június 15-18. között került sor az Európai Idősek Nemzetközi Első Baráti Találkozójára, a millecentenárium jegyében a magyar fővárosban. A rendezvény fő védnöke Göncz Árpád volt. A megnyitón (ennek a budapesti Sportcsarnok adott otthont) 22 ország képviselői vettek részt. Ezen megnyilvánulásnak fesztivál jellege volt, a népes résztvevők egymás művészeti teljesítményében gyönyörködhettek. A székelyudvarhelyi NYÖP KLUB tagjainak azon csoportja vett részt, mely műkedvelő tevékenységet folytat. Ezen rendezvényen 22-en voltak jelen városunkból: a kis pentatlon, adatcsoport, népi szólisták, tánccsoport, zenészek, valamint két népművész: Simó Anna és Pap Károly. Június 13-án indultak Gyarmati Gizella vezetésével, 14-én érkeztek meg Budapestre. Június 15-én, a találkozó megnyitóján a Budapesti Sportcsarnokban a székelyudvarhelyi műkedvelők is felléptek. Ezt követően két népművészünk kiállítással mutakozott be. Ezen a napon került sor Székelyudvarhely-Nyíregyháza közötti baráti kapcsolat felvételére. Június 16-án megemlékezési ünnepséget rendeztek a Hősök terén, melyen felléptek a székelyudvarhelyi műkedvelő csoportjaink. A napi esemény folytatásaként a Halászbástyánál, valamint a Szent István szobornál folytatódtak a kulturális megnyilvánulások. Délután ellátogattak a szomszédos Bugyi községbe, a görögökkel és észtekkel együtt, akikkel közös kulturális bemutatót tartottak. Június 17-én az egyik budapesti kultúrotthonban léptek színre. Június 18-án a csoport részt vett a Bazilikában rendezett megnyilvánuláson, melynek keretén belül 50 idős pár aranylakodalmát tartották. Délután a résztvevő külföldi csoportokkal közösen egy sétahajózás részesei lehettek a Dunán. Este 10 órakor ért véget az Európai Idősek Baráti Találkozója a magyar parlament előtti felvonulással. A székelyudvarhelyi NYÖP Klub műkedvelői számára felejthetetlen emlék marad ez a négynapos rendezvénysorozat... Fekete B. Zoltán Havi világlap Két fontos feladatkört akar ellátni a Világlap című havilap, amelyet a Magyarok Világszövetsége és a PAX HUNGARIE Kft ad ki. Antal István megbízott felelős szerkesztő tájékoztatott: egyrészt azt szeretnék elérni, hogy az anyaországi közvélemény is tájékozott legyen a határon túli magyarság helyzetéről, gondjairól, és ne úgy készüljön például egy erdélyi kirándulásra, mintha egy afrikai szafarira ruccannának ki. A lap másik célkitűzése, hogy az anyaországba látogató magyarok (akár a szomszédos országokból, akár nyugatról jönnek) pontosan megismerjék a magyarországi lehetőségeket. A lap 68 oldalon, nagyrészt színes nyomással, húszezer példányban jelenik meg. Ebből tízezer példányt a hazai piacon árusítanak, a másik felét pedig a külhoni magyarság rendelkezésére bocsátják. A szerkesztőség úgy határozott, hogy olvasótáborként minden érdeklődő bel- és külhonit megpróbál megnyerni. Fontosnak látják számon tartani a külföldre szakadt magyarság kimagasló szellemi teljesítményeit, de ugyanilyen fontos a kisemberek számára felvillantani az együvé tartozás biztonságos érzetét és lehetőségeit. László Miklós magazin Hová ne menjünk nyaralni Kirabolt turisták (folytatás az első oldalról) A statisztikák szerint azonban a turisták számára sok veszélyt rejteget a fekete földrész. A legveszélyesebb Gambia és Zaire, az elmúlt esztendőben a két országban 40 külföldi turista vesztette életét. A turisták többsége a nem megfelelő higiéniai feltételek miatt megbetegszik, a többiek pedig gyakran rablótámadások áldozataiul esnek. Ami a betegségeket illeti, India a legveszélyesebb, de oda kevesen utaznak. Annál többen utaznak viszont a piramisok országába, Egyiptomba, ahol szintén súlyos betegségeket szerezhet az ember, vagy esetleg kirabolhatják a turistát. A ■biztonság szempontjából a legjobb a helyzet Belgiumban és Hollandiában. — Mi a helyzet a hozzánk közelebb eső országokban? — Egészségügyi szempontból Lengyelország a legbiztonságosabb. A bűnözés szempontjából Kelet- Európa az élen áll, a volt kommunista országokban nyaralóknak ugyancsak vigyázniuk kell a pénztárcájukra, és jobb, ha kerülik az éjszakai sétákat... Magyarországon és Lengyelországban a zsebtolvajok aratnak, Csehországban pedig a szállodai szobákban fosztják ki a leghamarább a turistákat. Görögországban a nemi betegségtől, a zsebtolvajoktól, a kupecektől kell tartani. — Mi a helyzet ilyen szempontból Romániában? — Talán az önök vidékét leszámítva, nem rózsás a helyzet. A híres román vendégszeretet, vendéglátás mellé most a külföldi, belföldi turisták kifosztása is társul. A nyugati turista szívesen fizet, de nem tűri, ha becsapják. Nos, ez is az egyik ok, hogy kevesen jönnek hozzánk... és Kész Cs. L. a/ Protokoll a Városházán Ahol legyőzték a nacionalizmust Az elmúlt négy esztendő folyamán a nemrég leköszönt önkormányzatot, de főleg a volt polgármestert olyan kritikák is érték, hogy túl sok volt a Városházán a magamutogatás, a protokoll. Voltak akik nem rajongtak a sok díszpolgáravatásért,a testvérvárosi kapcsolatteremtési protokollokért, sőt azt is nehezményezték, hogy túl nagy feneket kerítettek a szoboravatásoknak, emléktáblaleleplezéseknek, s mindezekre sok-sok pénzt költöttek el. Azonban az tény, hogy az efféle protokollok nélkül nem lehet kapcsolatokat teremteni. Az már más kérdés, hogy az így létrejött kapcsolatokat sikerült-e kihasználni? Az elmúlt esztendőkben Székelyudvarhely testvérvárosi kapcsolatokat alakított ki Békéscsabával, Barccsal, az újvidéki Szabadkával és legutóbb Budapest I. kerületével. Hogy ezek a kapcsolatok többnyire csak kulturális szinten voltak gyümölcsözőek, az nem a helyi önkormányzaton, nem a Polgármesteri Hivatalon múlott. Ugyanis városunk végrehajtó szervének különböző osztályai gyakorlatilag állandó kapcsolatot tartanak fenn a testvérvárosok hasonló intézményeivel. Viszont az is tény, hogy gazdasági téren nem nagyon hoztak eredményeket ezek a kapcsolatok. Pedig testvérvárosaink rendszeresen felajánlották a lehetőségeket. Legutóbb például Békéscsabán rendeztek nagyméretű termékkiállítást, amelyre az udvarhelyi cégeket is meghívták, de a standunk üres maradt... Pedig a testvérvárosi kapcsolatokban a protokollon túl is van amit keresni. Úgy tűnik, ezt Csíkszeredában, vagy Sepsiszentgyörgyön jobban tudják... De legalább kulturális szinten eredményei vannak a kapcsolatoknak, erről a vasárnapi Szejke Fesztiválon is meggyőződhettek az udvarhelyiek. Szabadka vidékéről ezúttal a "Lifka Sándor" Néptáncegyüttesnek tapsolhatott a közönség. Pedig Újvidéken és Szabadkán, — ahol a 105.000 fős lakosság 40%-a magyar — sem könnyű magyarnak megmaradni. Szabadkával Székelyudvarhely két évvel ezelőtt alakított ki testvérvárosi kapcsolatot. E szerbiai város lakóinak helyzete sokban hasonlít az erdélyi magyarokéhoz, sőt, a háború miatt, talán még nehezebb. A város lakosságának 20%a szerb, 30%-a horvát és bunyevác, a maradék 10%-ot pedig közel 20 nemzetiséget tesz ki. Mindezek ellenére a város a tolerancia légkörében él, a kultúrák összefonódása, a családok sokszínűsége, a nyelvhasználat gazdagsága megvédte a várost a káosztól, a véres "zivataroktól". Az utóbbi 5 esztendőben — akárcsak Székelyföldön — az elvándorlás Szabadkán is nagy méreteket öltött, több mint 10 000-ren hagyták el a várost és környékét, többnyire magyarok és szerbek. Helyükbe a háború menekültjei érkeztek, ami megérződik a város hangulatán is. Ami a város gazdasági életét illeti Szerbia egészéhez viszonyítva Szabadka sokkal jobb helyzetben van. A város környékén találhatók a legjobb mezőgazdasági területek, amelyek kedvező feltételt jelentenek az élelmiszeripar fejlődésének. Továbbá Szabadkán van tanítóképző, műszaki főiskola és közgazdaság-tudományi egyetem. Íme néhány olyan terület, amelyre felépíthető az Udvarhely — Szabadka közötti gyümölcsözőbb tesvérvárosi kapcsolat. — A művelődés életbentartásával, gyakran ismétlődő kulturális rendezvényekkel állítottunk falat a ránk nehezedő szerb nyomásnak, szembeszálltunk a nacionalizmussal és így sikerült megmaradnunk — mondta Kasza József, Szabadka polgármestere legutóbbi udvarhelyi látogatása alkalmával. Kes L. Lajos Elfelejtett évfordulók A kommunista diktatúra éveiben nem szabadott olyan személyek nevét emlegetni, akik valamilyen formában részt vettek a magyar politikai életben, a '30-as, '40-es években. Mindenkire rásütötték, hogy fasiszta, pedig mindig akadtak kivételesen józanul és higgadtan gondolkodó, magyar érdeket szem előtt tartó egyéniségek, akikre illik emlékeznünk. Ilyen jeles szülöttje a Sóvidéknek vitéz Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter. 1884. május 30-án született Parajdon, református családban. A szászvárosi református Kun Kollégiumnak nevezett főgimnáziumban érettségizett, 1902-ben, jeles eredménynyel. Szorgalma jutalmáért állami ösztöndíjjal került a Ludovika tiszti Akadémiára, ahol 1902 és 1905. között mindvégig évfolyamelső volt. 1905-ben hadnaggyá avatták. A bécsi Hadiiskolában képezte tovább magát 1909. és 1912. között, szintén nagyon jó eredménnyel. Szakterülete: a gyalogság. Tökéletesen beszélt németül, jól franciául és románul is. Műveltségének és felkészültségének köszönhetően 1914-ben a vezérkari testületbe kerül. 1919- ben a Vörös hadsereg főparancsnokságán teljesített szolgálatot. Ötvenéves korában, 1934- ben, tábornokká léptették elő, majd 1937-ben altábornaggyá, 1940- ben pedig vezérezredessé. 1941- ben, ötvenhét évesen került nyugállományba, majd 1942 őszétől 1943 júniusáig honvédelmi miniszter nyolc hónapig. Ember próbált maradni az embertelenségben, mert sokat segítette a zsidó munkaszolgálatosokat, megfékezte a tisztek túlkapásait. Magyarország német megszállása után a nyilasok letartóztatják, majd szabadon engedik. Később a kommunisták is üldözik, még a nyugdíjától is megfosztják. A '60- as években megírta emlékátait, amelyet könyvalakban összefoglalva 1976-ban adnak ki Végletes esztendők címmel. Kilencvenkét éves korában halt meg Piliscsabán, 1976. június 21 - én. Édesapjának, Zsigmondnak, a néhai vagyontalan bányamérnöknek a sírja a parajdi katolikus temetőben található. és Fülöp D. Dénes / 1996. július 2., kedd Soknyelvű csatorna Nemrég háromnapos tanácskozást tartott Budapesten az ALFA Nemzetközi Együttműködési Alapítvány kuratóriuma, hogy megvitassa a tervezett tévéállomás megvalósításának lehetőségeit, valamint a nemzetközi tévécsatorna székhelyével kapcsolatosan kiírandó versenytárgyalást. Mint ismeretes, az ALFA TV Közép- és Kelet-Európa számára szeretne létrehozni olyan interregionális, soknyelvű csatornát, mely az alapító huszonöt ország mintegy 400 millió nézője számára sugározna. A tervek szerint az adó magas színvonalú műsorokat kínál, elsősorban gazdasági, az üzleti élet és a piaci információk terén, de nagy hangsúlyt kap majd a kultúra, a minőségi szórakoztatás, a filmek, a színház, a zene, valamint az oktatás. Ez a televízió rendkívül fontos eszköze lehet a régióban az integrációnak, a népek közötti kulturális és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének. Lehetőséget nyújt arra is, hogy a térség alkotó értelmisége aktívan bekapcsolódjék a nagyjából Finnország, Azerbajdzsán, Albánia és Ausztria által határolt egység fejlesztésébe. Mind a huszonöt országban létrejöttek már a támogató nemzeti alapítványok, melyek őrködnek az egyes nemzeti jellegek megőrzésén is. A szervezet technikai működtetéséről és annak központjáról is szó volt a budapesti tanácskozáson. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a központ elhelyezésére pályázatot írnak ki egyes országok fővárosai számára, s a döntést még ez év szeptemberében meghozzák. Az elképzelések szerint az ALFA TV 1997 karácsonyán kezdené sugározni adásait. e. László Miklós