Udvarhelyi Híradó, 1996. október-december (7. évfolyam, 78-103. szám)

1996-10-01 / 78. szám

Hívadó figyelő 1996. október 1., kedd Vida Gyula, az RMDSZ képvise­lőcsoportjának elnöke a képvise­lőház hétfő délután kezdődő ülé­sét két órával megelőző időpontra összehívta az RMDSZ-frakció rendkívüli ülését, hogy azon meg­vitassák az Operatív Tanácsnak az alapszerződéssel kapcsolatos sza­vazati utasításának gyakorlati al­kalmazását. A szövetség legfőbb vezetőit tömörítő Operatív Tanács (OT) a csütörtöki szenátusi ratifi­kálás után (amelynél az RMDSZ- szenátorok vagy tartózkodtak, vagy nemmel voksoltak) marosvá­sárhelyi ülésén úgy határozott, hogy az RMDSZ a képviselő­házban, ahol a jövő héten kerül sor a voksolásra, nem szavaz a szerződés ellen.­­• A romániai magyar keresztény egyházak elöljáróinak állandó ér­tekezlete az MTI irodájába pénte­ken eljuttatott közleményben rea­gált Teodor Melescanu román külügyminiszternek a testület ko­rábbi állásfoglalására küldött vá­laszlevelére. Mint a közlemény megállapítja, a romániai magyar keresztény egyházak most először kaptak az elmúlt közel hét évben választ számtalan, eddig közel 1200 oldalt kitevő, részletesen do­kumentált kérésük előterjesztése után, de felhívják a figyelmet arra, hogy a miniszter által említett tör­vénytervezet jelenleg nem terjed ki az egyházi vagyon kérdésére, és bejelentik, hogy az ügyben talál­kozót kértek Iliescu elnöktől.­­• A bukaresti World Trade Center épületében pénteken Ion Iliescu államfő és Alfred Moses, az Egye­sült Államok bukaresti nagyköve­te jelenlétében felavatták a tőzsdén kívüli részvénypiacot, amely arra nyújt lehetőséget, hogy a több mint 15 millió román ál­lampolgár az úgynevezett nagy­privatizálás keretében számára juttatott részvényeket értékesítse. A Rasdaq rendszerű korszerű szá­mítógépes központot a USAID amerikai kormányügynökség 15 millió dolláros támogatásával hozták létre. Segítségével lehetővé válik a sokmillió részvény ki­nyomtatásának elkerülése. Azok tulajdonosai mindeddig csak elis­mervényt kaptak azoktól a vállala­toktól, amelyektől a számukra ál­lampolgári jogon tavaly térítés nél­­kül juttatott, elvben fejenként csaknem 1 millió lej névértékű (mintegy 300 dollár) tulajdoniga­zolvány fejében részvényt igé­nyeltek. A Mediafax hírügynökség által idézett szakértők szerint azonban várható, hogy a részvé­nyek többségének tényleges árfo­lyama elmarad majd a névérték­től, tekintettel arra, hogy a privati­zálásra kerülő részvények összér­tékét ugyan 22 billió lejre (mintegy 6,7 milliárd dollárra) becsülik, ám a rendelkezésre álló hazai tőkéét csak 5 billió lejre, mintegy másfél milliárd dollárra. «*■ A Román Hírszerző Szolgálat leg­újabb éves jelentése is tartalmaz olyan fejezetet, amely az "etnikai alapú szeparatizmus" által képvi­selt "veszélyekkel" foglalkozik — tűnt ki Virgil Măgureanunak, a Ro­mán Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójának szerdai parlamenti bizottsági meghallgatásakor. A fel­ügyelő bizottság több tagja is úgy vélekedett, hogy a jelentés egyes részeiben a SRI politikai területek­re kalandozik és politikai kérdé­sekben foglal állást — ilyen az "et­nikai szeparatizmus" vádja is, e címke alatt ugyanis a múltban fő­leg a romániai magyarság egyes vezetőinek, csoportjainak, nem egyszer magának az RMDSZ-nek a tevékenységére célzott a román titkosszolgálat. Az RMDSZ ismé­telten visszautasította ezt a beállí­tást. A Demokrata Párt képviselője a bizottsági ülésen arra szólította fel Virgil Magureanut, garantálja, hogy a SRI nem avatkozik a vá­lasztási kampányba. A SRI éves jelentését csak a november 3-i vá­lasztásokkal létrejövő új parla­ment fogja megvitatni —jelenti az MTI. Már ismeretesek az előválasztá­sok eredményei, hogy a környék lakóit — egyik-másik jelölt min­den erőfeszítése ellenére — nem lehetett félrevezetni: többségük inkább a tapasztalt, kipróbált po­litikusokra óhajtja bízni vidékünk parlamenti képviseletét, semmint a mézesmadzagokat lóbáló tö­rekvőkre, akik a parlamenti dzsungelt összetévesztik a Dis­­neyland­del. Ismét bebizonyoso­dott, hogy a negatív kampány, az ellenfelek lejáratását célzó keres­kedés korántsem annyira célrave­zető, mint a valódi politikai célo­kat felmutató, kidolgozott és ala­posan átgondolt programok be­mutatása, hogy a választók képe­sek megkülönböztetni az öncélú csörtetést a közösségünkért fele­lősséget vállaló, érett magatartás­tól. A kampány során lapunkat is megtámadták néhányszor a törte­tők sikerehadai; akkor nem vála­szoltunk a provokálásra, mert nem állt szándékunkban szerepet vál­lalni az elmérgesedő, sokszor etikátlan küzdelemben... Katona Ádám azzal vádolt meg, hogy pénzért sem vagyunk hajlandók megjelentetni a közleményeit; megfeledkezett arról, hogy közel egy esztendeje tartozik lapunk­nak egy közlési díjjal... Testhez álló vizes lepedőt készített szá­munkra az Ati-Beta is. Nem za­varta, hogy igencsak kínos hely­zetbe kerülhet az a hírszerkesztő, akit munkaadója — jelen esetben az egyik szenátorjelölt — azzal bíz meg, hogy tagja legyen a kampánystábnak. A két tisztség tudniillik alapvetően ellentmond egymásnak, hiszen a hírszer­kesztőnek a tárgyilagos, pártatlan tájékoztatásra, a nézők/olvasók igényének kielégítésére kell hangsúlyt fektetnie, a kampány­stáb tagja pedig ellenkezőleg, csupán egyetlen személyt szol­gál. Az Ati-Beta kábeltelevízió főszerkesztője és főszerkesztő­helyettese is ebbe a tudathasadá­sos állapotba került... így történ­hetett meg, hogy a kábeltévé Hír­adójának szerkesztősége eseten­ként már nem az információk va­lóságtartalmára figyelt, hanem arra a hatásra, amelyet ki tud vál­tani a székelyudvarhelyi nézők­ből, akik számára tiszteletet ér­demlő előfizetőkből, hirtelen, manipulálható választópolgárok­ká változtak. Mondhatni semmi­be vették a nézői igényeket, hi­szen a nézők (magam is Ati-Beta előfizető vagyok) nem azért fize­tik a havi előfizetési díjat, hogy hozzájáruljanak Hosszú Attila szenátorrá való választásához, hanem azért, hogy hitelesen tájé­koztassák őket. Mondvacsinált vádakkal az AH-t is többször megvádolták. Például a fejünkre olvasták, hogy a másik jelölt több millió lejt fize­tett lapunknak, íme, egy tényt mi­ként lehet úgy beállítani, hogy az negatív hatást váltson ki. Éppen azért, mert úgy véltük, hogy a kampányszövegek, a jelöltek prog­ramjai, ígérgetései nem közér­dekű információk, hanem kizáró­lagosan az illető jelölt érdekeit szolgáló magánközlemények, akárcsak a kereskedelmi hirdeté­sek (mert eladhatunk egy porté­kát, de eladhatunk egy ígéretet is — ezt teszik a jelöltek), díjszabást állapítottunk meg ezen szövegek közlésére, és a díjszabásunkat nyil­vánosságra is hoztuk (UH — 72. sz.). Egyáltalán nem "titkos lefize­tésről" volt szó, Hosszú Attila kampánystábja magára vessen, hogy ezzel a lehetőséggel nem élt, hogy saját jelöltjének a nép­szerűsítése helyett a másik jelölt lejáratását tűzte ki célul. Lapunk utolsó oldalán, a szerkesztőségi impresszumban az áll: "A lapban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrö­zik", ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem azonosultunk Verestóy Attila szenátor közleményeinek tartalmával, mint ahogy nem vál­lalhatunk felelősséget az apróhir­detések tartalmáért sem, hiszen nem vizsgálhatjuk ki, hogy a hir­dető személy valóban rendelke­zik-e vagy sem azzal a portéká­val, amit éppen eladásra kínál... Megvádoltuk azzal, hogy a Ká­nyádi Sándorral folytatott telefon­­beszélgetés hangfelvételét az ATV rendelkezésére bocsátottuk, amit mellesleg azért tettünk, hogy az udvarhelyiek meggyőződje­nek a Herder-díjas költő állításai­nak valódiságáról. Szót sem ejtet­tek arról, hogy ezek az állítások mennyire valódiak, hogy én sze­mélyesen Szőke László főszer­kesztő-helyettesnek is felajánlot­tam a hangkazettát: győződjön meg maga az állítások hitelessé­géről, és ezt ő visszautasította. A kazettát nem rejtettük hétlakatos fiókba, mert úgy véltük: a neves költő érdeke, hogy álláspontja minél több csatornán eljusson az udvarhelyiekhez... Annak a kampánymocsoknak a felsorolását, amellyel elárasztot­ták a választókat folytathatnám azzal a bizonyos szórólappal, amely tartalmilag ugyancsak la­punk ellen irányult, de álarcos bonvivánok kesztyűjét nem ke­nyerem felvenni... Pedig a kam­pány kezdetén díjmentesen be­mutattuk Hosszú Attilát, a kampány­nyitó gyűlésről is díjmentesen be­számoltunk. Ez a fajta korteske­dés csak arról győzött meg, hogy Hosszú Attila nem rendelkezik olyan politikai programmal, el­képzelésekkel, amelyek népsze­rűsítésével meggyőzhetné a vá­lasztókat, inkább a tisztességtelen lejáratási kampány révén próbál­ja az őt támogató csoport elérni a célját. Arról, hogy ez a módszer meny­nyire célravezető itt és most, Szé­kelyudvarhelyen — anno domini 1996., immár maga a kampány­stáb is meggyőződhetett. Én min­denesetre az újságírói etika súlyos megsértése miatt a Magyar Újság­írók Romániai Egyesületének a fi­gyelmébe ajánlom az Ati-Beta főszerkesztőjének és főszer­kesztő-helyettesének a tárgyila­gos tájékoztatás alapszabályait, a nézői igényeket és a lojális kon­kurencia elveit semmibe vevő kampánytevékenységét. ms Pintér D. István ! Kampány közben a kampány után ló szándékú együttműködés "A polgár ott kezdődik, amikor magáénak tekinti nemcsak ottho­nát, hanem városát, szűkebb pát­riáját is." Kányádi Sándor e mon­dása jutott eszembe, amikor érte­sültem az alábbi székelykeresztú­ri kezdeményezésről: Augusztus végén Simó Margit tanárnő, De­meter Zsigmond Ibolya, Demeter Zsigmond István, Kubanek László, ifj. Barabás Vilmos és László Csaba koreográfus — egy értelmiségi csoport tagjai — be­advánnyal fordultak a város veze­tő testületéhez, amelyben kérték, hogy a szeptemberi tanácsülésen tegyék lehetővé megjelenésüket. Kérésüket azzal indokolták, hogy a jó szándékú együttműködés és tenniakarás jegyében ötletekkel és azok — általuk kigondolt — megoldási lehetőségeinek ismer­tetésével szeretnék segíteni a ta­nács munkáját, a keresztúri em­berek hétköznapi életét közvetle­nül érintő gondok megoldásában. A kérésükhöz mellékelt listán hét olyan ügyet soroltak fel, amely megoldása állandó "fejfájást" okoz a város vezetőségének. Ezek: 1. A város különböző pont­jain lévő szemétlerakatok rende­zése, tisztán tartása. 2. A városi szemeteskukák hiánya és pótlása. 3. A sóskúti márványszobor be­szállítása és a központi parkban való felállítása. 4. A főtéri járdák kockakővel vagy e célra gyártott, igen tetszetős modulokkal való kirakása. 5. A lakónegyedi disz­nóvágások megszüntetése, egy betonozott vágópont kialakítása a sűrűn lakott területtől félreeső he­lyen. 6. A lakónegyedi disznó­farm sürgős felszámolása. 7. Egy román testvérvárosi kapcsolat kialakítása, mely nagyban hozzá­járulna mindkét fél szemléletvál­tásához, európaiságához és talán példaértékű is lenne. A mellékletben, a problémák felsorolása mellett, konkrétan utaltak azok megoldási lehetősé­geire, s ezeket a szeptember 19- én tartott önkormányzati ülésen részletesen ismertették. Benyovszki Lajos polgármester arról tájékoztatott, hogy a taná­csosok érdeklődéssel hallgatták a csoport tagjainak megalapozott elképzeléseit, végül javaslataikat elfogadták. Kihangsúlyozta azt is, hogy a városvezetés továbbra is felkarolja a városlakók jóirányú meglátásait, javaslatait. A fent megnevezett csoport példát mu­tatott a közéleti szereplés azon formájáról, amely egy adott kor­ban és egy adott közegben a kö­zösségben megfogalmazódott el­várásokat, célokat az eredményes cselekvés nyelvére fordíthatja. Reméljük, hogy példaértékű kezdeményezésüket mások is kö­vetik. és László Miklós Nyílt levél Pintér D. Istvánnak Ha Pintér D. István nem lett vol­na jelen a szerdai (1996 szeptem­ber 25) Székelyudvarhely Taná­csának ülésén, azt hietném, hogy valaki pontatlanul, rosszin­dulatúan segítette a citromdíjas cikecske megírásában. A Következettséget! című gúny­­iratában, két személyemre vonat­kozó állítása, mélységesen sértő és nem felel meg a valóságnak! Idézem "Például a tegnap Iszlai József az ülés soros elnöke fejébe vette, hogy újraszavaztatja a Ta­nács régebbi működési szabály­zatát, nagyon kategorikusan bele­­fojtotta a szót azokba, akik esetleg módosító javaslatokkal bátorkod­tak előhozakodni stb. Nagyon téved főszerkesztő Úr! Iszlai József semmit sem vett a fejébe! A szerdai tanácsülés első napi­rendi pontjaként szerepelt, a helyi Tanács működési szabályzatának jóváhagyása. Ez megjelent a Pol­gármesteri hivatal közlönyében is! Tehát mint soro­s elnöknek kö­telességem volt e napirendi pon­tot előterjeszteni! E működési szabályzat módosí­tására — előzetesen — benyújtott javaslatok, nem voltak vélemé­nyezve a Tanács jogügyi bizotsá­­ga által, ellentétben a Helyi Ta­nácsok működését szabályozó 69/1991-es Törvény előírásaival és a Helyi Tanács érvényben lévő működési szabályzatával. Ilyen körülmények között a törvényes­­kötelességem teljesítettem, ami­kor szavazás alá bocsájtottam ezen naprendi pont elnapolását. Ön mint a független sajtó képvi­selője, milyen alapon avatkozik be egy vezetőtestület törvényes keretek közt lebonyolított ügyvi­telébe? Mire alapozza civilizálat­lan, sértő kijelentéseit? A másik nagy mondása — idé­zem: "A szakbizotság határozat­javaslatát elő sem terjesztette, a bizotság tagjainak munkáját telje­sen semmibe vette. Magatartása arra készteti szerkesztőségünket, hogy citromdíjat hozzanak létre, amit ezután rendszeresen felaján­lunk egy-egy ''tanácsölési hős­nek" — idézet bezárva: Pintér úr! Én nagyon jó minősé­gű szemüveggel vezettem a ta­nácsülést és úgy láttam, Ön telje­­sen józan állapotbanban je­­gyezgetett a túlsó sarokban. De lehet, hogy csalódtam... A városi könytár elhelyezésére két szakbizotsági javaslat hang­zott el: az egyik a Városrendészeti a másik a kulturális-szociális bi­zotság részéről. Tehát nem én ha­nem a szakbizotságok elnökei terjesztették elő javaslataikat. Az Ön állítása érthetetlen. A hozzászóló tanácsosok jelen­tős hányada, a könyvtár jelenlévő igazgatója, valamint a polgármes­ter a Szabó Károly épületet he­lyezte előtérbe. Következésképp ezt a javaslatot bocsájtottam első­ként szavazás alá. És a tanács töb­­ségi szavazattal elfogadta. Mind­ezek után a Városrendé­szeti bizotság javaslata (a PREM jelenlegi székhelye) nem ké­pezhette szavazás tárgyát. Vagy úgy gondolja, hogy a tisztel ta­nács töbletszavazattal azt is megszavazta volna? Ha igen, ak­kor Önnek abszolút igaza van! Befejezésül: Én Önnek nem szá­nok semmiféle nagydíjat. Egysze­rűen sajnálom, hogy erre a szintre füjedt. Iszlai József, a székelyudvahelyi tanács tanácsosa. (A fenti nyílt levelet javítatlanul, a levélíró "sajátos" he­lyesírásával közöltük) Tisztelt Iszlai úr! Nyílt levele számomra csak azt bizonyítja, hogy a citromdíjat a megfelelő személynek ajánlottuk fel, hiszen Ön — már a tanácsü­lést követő napon — pontatlanul idézi fel az eseményeket. Az ülés kezdetén illett volna megkér­dezni a jegyzőt: döntőképes-e a testület, kik és miért hiányoznak? Ön erről teljesen megfeledkezett, tanácskozás közben kellett szám­­bavenni a városatyákat... Amikor a működési szabályzat mellett kardoskodott, emlékeztetem, Szász Jenő beavatkozására volt szükség, hogy megértsék a jelen­levők: csupán egy ideiglenes ha­tározatról van szó... Mégsem ér­tem, hogy mi értelme van a sza­vazásnak, ha az ellenvéleménye­ket meg sem hallgatják. Az lett volna a helyes, ha soros elnök­ként felvilágosítja az önkormány­zati testületet, pusztán egy ideig­lenes formai dologról van szó, s nem arról, hogy e szerint a szabály­zat szerint kell a mandátum vé­géig tevékenykedni. Másrészt pe­dig Ön egyáltalán nem az elna­polást, hanem az ukkmukkfukk beleegyezést bocsátotta szavazás alá, már megbocsásson... Valóban, a két szakbizottság elő­terjesztett két határozatjavaslatot, viszont elmaradt az intézkedési terv (Plan de măsuri) bemutatása, amely már csak azért is az Ön dolga lett volna, mert ezen az Ön neve szerepel. Ha méltóztatott volna bemutatni ezt a tervet, a tanácsosok esetleg másképpen döntenek,­­utólag azt mondhat­juk: még jó, hogy nem így történt, hiszen most derült ki, hogy az ingatlan örököse visszaigényli az épületet — de erről egy szó sem hangzott el akkor­. Iszlai úr mé­lyen hallgat arról, hogy a tanács­ülést megelőző napon a szakbi­zottság részletes tervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a könyvtárat a Bethlen utca 43. sz. alá költöztessék, azért, hogy aztán maguk a szakbizottsági tagok is elvessék ezt a lehetőséget. Ön szerint kinek a nyomására alakul­tak így a dolgok, az eredeti és a legésszerűbbnek látszó javaslat kinek köszönhetően változott meg egyetlen nap leforgása alatt? Ön szerint melyik intézmény ren­delkezhet nagyobb pénzalappal: a regionális fejlesztési központ és a Magánvállalkozók Szövetsége vagy a könyvtár? Ésszerű dolog­nak tartja, hogy azt az épületet adják a könyvtárnak, amelyiknek a felújítása 800 millió lejbe kerül és a fejlesztési központnak azt, amelyiket néhány millió lejből fel lehet újítani? Csuda egy követke­zetesség... A regionális fejlesztést miért nem kezdi el az a bizonyos központ éppen a Szabó Károly­­vendéglő épületének a felújításá­val? Emlékeztetem, a könyvtár kérdését mint napirendi pontot szabálytalanul vezette be, tudniil­lik azt mondta: "hallgassuk meg a szakbizottságok jelentését, de van egy másik javaslat, amit meg­beszéltünk a polgármester úrral, és ez lesz a jó megoldás" Ezzel a bevezetővel a polgármester szájí­ze szerint befolyásolta a tanácso­sokat, akik már a szakbizottsági jelentésekre nem is voltak kí­váncsiak, annyira várták az Ön által beharangozott "nagyszerű megoldást". Érdekes, hogy ennek a javaslatnak nem kellett semmi­féle láttamozáson átmennie... Levele végén elismeri, hogy a szakbizottsági javaslatot nem vet­te figyelembe, holott a szokvá­nyos ügyrend szerint először azt szokás szavazás alá bocsátani, az már más kérdés, hogy a többség mellette avagy ellene fog voksol­ni... Nem tudhatom, hogy mit látott azzal a kiváló szemüvegével, én viszont szabad szemmel is észre­vettem: a jelenlevőknek legalább háromszor kellett kiigazítani egy­­egy téves procedúráját és a pozi­tív megoldás kidolgozása közel­ről sem érdekelte annyira, mint az, hogy minél hamarabb vége legyen az ülésnek... Önt az sem zavarja, hogy a süllyedni igét nem tudja leírni helyesen, ettől még a nyakamba akasztja. Az a véleményem, hogy soros elnök­ként is csak annyira dokumentá­­lódott, mint levélíróként, hiszen ilyenkor, ha törvénykönyveket nem is, a helyesírási szótárt min­denképpen érdemes lenne átla­pozni... Tisztelettel ___________Pintér D. István : Levélváltás a citromdíjról

Next