Udvarhelyi Híradó, 1996. október-december (7. évfolyam, 78-103. szám)
1996-10-01 / 78. szám
Hívadó figyelő 1996. október 1., kedd Vida Gyula, az RMDSZ képviselőcsoportjának elnöke a képviselőház hétfő délután kezdődő ülését két órával megelőző időpontra összehívta az RMDSZ-frakció rendkívüli ülését, hogy azon megvitassák az Operatív Tanácsnak az alapszerződéssel kapcsolatos szavazati utasításának gyakorlati alkalmazását. A szövetség legfőbb vezetőit tömörítő Operatív Tanács (OT) a csütörtöki szenátusi ratifikálás után (amelynél az RMDSZ- szenátorok vagy tartózkodtak, vagy nemmel voksoltak) marosvásárhelyi ülésén úgy határozott, hogy az RMDSZ a képviselőházban, ahol a jövő héten kerül sor a voksolásra, nem szavaz a szerződés ellen.• A romániai magyar keresztény egyházak elöljáróinak állandó értekezlete az MTI irodájába pénteken eljuttatott közleményben reagált Teodor Melescanu román külügyminiszternek a testület korábbi állásfoglalására küldött válaszlevelére. Mint a közlemény megállapítja, a romániai magyar keresztény egyházak most először kaptak az elmúlt közel hét évben választ számtalan, eddig közel 1200 oldalt kitevő, részletesen dokumentált kérésük előterjesztése után, de felhívják a figyelmet arra, hogy a miniszter által említett törvénytervezet jelenleg nem terjed ki az egyházi vagyon kérdésére, és bejelentik, hogy az ügyben találkozót kértek Iliescu elnöktől.• A bukaresti World Trade Center épületében pénteken Ion Iliescu államfő és Alfred Moses, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete jelenlétében felavatták a tőzsdén kívüli részvénypiacot, amely arra nyújt lehetőséget, hogy a több mint 15 millió román állampolgár az úgynevezett nagyprivatizálás keretében számára juttatott részvényeket értékesítse. A Rasdaq rendszerű korszerű számítógépes központot a USAID amerikai kormányügynökség 15 millió dolláros támogatásával hozták létre. Segítségével lehetővé válik a sokmillió részvény kinyomtatásának elkerülése. Azok tulajdonosai mindeddig csak elismervényt kaptak azoktól a vállalatoktól, amelyektől a számukra állampolgári jogon tavaly térítés nélkül juttatott, elvben fejenként csaknem 1 millió lej névértékű (mintegy 300 dollár) tulajdonigazolvány fejében részvényt igényeltek. A Mediafax hírügynökség által idézett szakértők szerint azonban várható, hogy a részvények többségének tényleges árfolyama elmarad majd a névértéktől, tekintettel arra, hogy a privatizálásra kerülő részvények összértékét ugyan 22 billió lejre (mintegy 6,7 milliárd dollárra) becsülik, ám a rendelkezésre álló hazai tőkéét csak 5 billió lejre, mintegy másfél milliárd dollárra. «*■ A Román Hírszerző Szolgálat legújabb éves jelentése is tartalmaz olyan fejezetet, amely az "etnikai alapú szeparatizmus" által képviselt "veszélyekkel" foglalkozik — tűnt ki Virgil Măgureanunak, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójának szerdai parlamenti bizottsági meghallgatásakor. A felügyelő bizottság több tagja is úgy vélekedett, hogy a jelentés egyes részeiben a SRI politikai területekre kalandozik és politikai kérdésekben foglal állást — ilyen az "etnikai szeparatizmus" vádja is, e címke alatt ugyanis a múltban főleg a romániai magyarság egyes vezetőinek, csoportjainak, nem egyszer magának az RMDSZ-nek a tevékenységére célzott a román titkosszolgálat. Az RMDSZ ismételten visszautasította ezt a beállítást. A Demokrata Párt képviselője a bizottsági ülésen arra szólította fel Virgil Magureanut, garantálja, hogy a SRI nem avatkozik a választási kampányba. A SRI éves jelentését csak a november 3-i választásokkal létrejövő új parlament fogja megvitatni —jelenti az MTI. Már ismeretesek az előválasztások eredményei, hogy a környék lakóit — egyik-másik jelölt minden erőfeszítése ellenére — nem lehetett félrevezetni: többségük inkább a tapasztalt, kipróbált politikusokra óhajtja bízni vidékünk parlamenti képviseletét, semmint a mézesmadzagokat lóbáló törekvőkre, akik a parlamenti dzsungelt összetévesztik a Disneylanddel. Ismét bebizonyosodott, hogy a negatív kampány, az ellenfelek lejáratását célzó kereskedés korántsem annyira célravezető, mint a valódi politikai célokat felmutató, kidolgozott és alaposan átgondolt programok bemutatása, hogy a választók képesek megkülönböztetni az öncélú csörtetést a közösségünkért felelősséget vállaló, érett magatartástól. A kampány során lapunkat is megtámadták néhányszor a törtetők sikerehadai; akkor nem válaszoltunk a provokálásra, mert nem állt szándékunkban szerepet vállalni az elmérgesedő, sokszor etikátlan küzdelemben... Katona Ádám azzal vádolt meg, hogy pénzért sem vagyunk hajlandók megjelentetni a közleményeit; megfeledkezett arról, hogy közel egy esztendeje tartozik lapunknak egy közlési díjjal... Testhez álló vizes lepedőt készített számunkra az Ati-Beta is. Nem zavarta, hogy igencsak kínos helyzetbe kerülhet az a hírszerkesztő, akit munkaadója — jelen esetben az egyik szenátorjelölt — azzal bíz meg, hogy tagja legyen a kampánystábnak. A két tisztség tudniillik alapvetően ellentmond egymásnak, hiszen a hírszerkesztőnek a tárgyilagos, pártatlan tájékoztatásra, a nézők/olvasók igényének kielégítésére kell hangsúlyt fektetnie, a kampánystáb tagja pedig ellenkezőleg, csupán egyetlen személyt szolgál. Az Ati-Beta kábeltelevízió főszerkesztője és főszerkesztőhelyettese is ebbe a tudathasadásos állapotba került... így történhetett meg, hogy a kábeltévé Híradójának szerkesztősége esetenként már nem az információk valóságtartalmára figyelt, hanem arra a hatásra, amelyet ki tud váltani a székelyudvarhelyi nézőkből, akik számára tiszteletet érdemlő előfizetőkből, hirtelen, manipulálható választópolgárokká változtak. Mondhatni semmibe vették a nézői igényeket, hiszen a nézők (magam is Ati-Beta előfizető vagyok) nem azért fizetik a havi előfizetési díjat, hogy hozzájáruljanak Hosszú Attila szenátorrá való választásához, hanem azért, hogy hitelesen tájékoztassák őket. Mondvacsinált vádakkal az AH-t is többször megvádolták. Például a fejünkre olvasták, hogy a másik jelölt több millió lejt fizetett lapunknak, íme, egy tényt miként lehet úgy beállítani, hogy az negatív hatást váltson ki. Éppen azért, mert úgy véltük, hogy a kampányszövegek, a jelöltek programjai, ígérgetései nem közérdekű információk, hanem kizárólagosan az illető jelölt érdekeit szolgáló magánközlemények, akárcsak a kereskedelmi hirdetések (mert eladhatunk egy portékát, de eladhatunk egy ígéretet is — ezt teszik a jelöltek), díjszabást állapítottunk meg ezen szövegek közlésére, és a díjszabásunkat nyilvánosságra is hoztuk (UH — 72. sz.). Egyáltalán nem "titkos lefizetésről" volt szó, Hosszú Attila kampánystábja magára vessen, hogy ezzel a lehetőséggel nem élt, hogy saját jelöltjének a népszerűsítése helyett a másik jelölt lejáratását tűzte ki célul. Lapunk utolsó oldalán, a szerkesztőségi impresszumban az áll: "A lapban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik", ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem azonosultunk Verestóy Attila szenátor közleményeinek tartalmával, mint ahogy nem vállalhatunk felelősséget az apróhirdetések tartalmáért sem, hiszen nem vizsgálhatjuk ki, hogy a hirdető személy valóban rendelkezik-e vagy sem azzal a portékával, amit éppen eladásra kínál... Megvádoltuk azzal, hogy a Kányádi Sándorral folytatott telefonbeszélgetés hangfelvételét az ATV rendelkezésére bocsátottuk, amit mellesleg azért tettünk, hogy az udvarhelyiek meggyőződjenek a Herder-díjas költő állításainak valódiságáról. Szót sem ejtettek arról, hogy ezek az állítások mennyire valódiak, hogy én személyesen Szőke László főszerkesztő-helyettesnek is felajánlottam a hangkazettát: győződjön meg maga az állítások hitelességéről, és ezt ő visszautasította. A kazettát nem rejtettük hétlakatos fiókba, mert úgy véltük: a neves költő érdeke, hogy álláspontja minél több csatornán eljusson az udvarhelyiekhez... Annak a kampánymocsoknak a felsorolását, amellyel elárasztották a választókat folytathatnám azzal a bizonyos szórólappal, amely tartalmilag ugyancsak lapunk ellen irányult, de álarcos bonvivánok kesztyűjét nem kenyerem felvenni... Pedig a kampány kezdetén díjmentesen bemutattuk Hosszú Attilát, a kampánynyitó gyűlésről is díjmentesen beszámoltunk. Ez a fajta korteskedés csak arról győzött meg, hogy Hosszú Attila nem rendelkezik olyan politikai programmal, elképzelésekkel, amelyek népszerűsítésével meggyőzhetné a választókat, inkább a tisztességtelen lejáratási kampány révén próbálja az őt támogató csoport elérni a célját. Arról, hogy ez a módszer menynyire célravezető itt és most, Székelyudvarhelyen — anno domini 1996., immár maga a kampánystáb is meggyőződhetett. Én mindenesetre az újságírói etika súlyos megsértése miatt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének a figyelmébe ajánlom az Ati-Beta főszerkesztőjének és főszerkesztő-helyettesének a tárgyilagos tájékoztatás alapszabályait, a nézői igényeket és a lojális konkurencia elveit semmibe vevő kampánytevékenységét. ms Pintér D. István ! Kampány közben a kampány után ló szándékú együttműködés "A polgár ott kezdődik, amikor magáénak tekinti nemcsak otthonát, hanem városát, szűkebb pátriáját is." Kányádi Sándor e mondása jutott eszembe, amikor értesültem az alábbi székelykeresztúri kezdeményezésről: Augusztus végén Simó Margit tanárnő, Demeter Zsigmond Ibolya, Demeter Zsigmond István, Kubanek László, ifj. Barabás Vilmos és László Csaba koreográfus — egy értelmiségi csoport tagjai — beadvánnyal fordultak a város vezető testületéhez, amelyben kérték, hogy a szeptemberi tanácsülésen tegyék lehetővé megjelenésüket. Kérésüket azzal indokolták, hogy a jó szándékú együttműködés és tenniakarás jegyében ötletekkel és azok — általuk kigondolt — megoldási lehetőségeinek ismertetésével szeretnék segíteni a tanács munkáját, a keresztúri emberek hétköznapi életét közvetlenül érintő gondok megoldásában. A kérésükhöz mellékelt listán hét olyan ügyet soroltak fel, amely megoldása állandó "fejfájást" okoz a város vezetőségének. Ezek: 1. A város különböző pontjain lévő szemétlerakatok rendezése, tisztán tartása. 2. A városi szemeteskukák hiánya és pótlása. 3. A sóskúti márványszobor beszállítása és a központi parkban való felállítása. 4. A főtéri járdák kockakővel vagy e célra gyártott, igen tetszetős modulokkal való kirakása. 5. A lakónegyedi disznóvágások megszüntetése, egy betonozott vágópont kialakítása a sűrűn lakott területtől félreeső helyen. 6. A lakónegyedi disznófarm sürgős felszámolása. 7. Egy román testvérvárosi kapcsolat kialakítása, mely nagyban hozzájárulna mindkét fél szemléletváltásához, európaiságához és talán példaértékű is lenne. A mellékletben, a problémák felsorolása mellett, konkrétan utaltak azok megoldási lehetőségeire, s ezeket a szeptember 19- én tartott önkormányzati ülésen részletesen ismertették. Benyovszki Lajos polgármester arról tájékoztatott, hogy a tanácsosok érdeklődéssel hallgatták a csoport tagjainak megalapozott elképzeléseit, végül javaslataikat elfogadták. Kihangsúlyozta azt is, hogy a városvezetés továbbra is felkarolja a városlakók jóirányú meglátásait, javaslatait. A fent megnevezett csoport példát mutatott a közéleti szereplés azon formájáról, amely egy adott korban és egy adott közegben a közösségben megfogalmazódott elvárásokat, célokat az eredményes cselekvés nyelvére fordíthatja. Reméljük, hogy példaértékű kezdeményezésüket mások is követik. és László Miklós Nyílt levél Pintér D. Istvánnak Ha Pintér D. István nem lett volna jelen a szerdai (1996 szeptember 25) Székelyudvarhely Tanácsának ülésén, azt hietném, hogy valaki pontatlanul, rosszindulatúan segítette a citromdíjas cikecske megírásában. A Következettséget! című gúnyiratában, két személyemre vonatkozó állítása, mélységesen sértő és nem felel meg a valóságnak! Idézem "Például a tegnap Iszlai József az ülés soros elnöke fejébe vette, hogy újraszavaztatja a Tanács régebbi működési szabályzatát, nagyon kategorikusan belefojtotta a szót azokba, akik esetleg módosító javaslatokkal bátorkodtak előhozakodni stb. Nagyon téved főszerkesztő Úr! Iszlai József semmit sem vett a fejébe! A szerdai tanácsülés első napirendi pontjaként szerepelt, a helyi Tanács működési szabályzatának jóváhagyása. Ez megjelent a Polgármesteri hivatal közlönyében is! Tehát mint soros elnöknek kötelességem volt e napirendi pontot előterjeszteni! E működési szabályzat módosítására — előzetesen — benyújtott javaslatok, nem voltak véleményezve a Tanács jogügyi bizotsága által, ellentétben a Helyi Tanácsok működését szabályozó 69/1991-es Törvény előírásaival és a Helyi Tanács érvényben lévő működési szabályzatával. Ilyen körülmények között a törvényeskötelességem teljesítettem, amikor szavazás alá bocsájtottam ezen naprendi pont elnapolását. Ön mint a független sajtó képviselője, milyen alapon avatkozik be egy vezetőtestület törvényes keretek közt lebonyolított ügyvitelébe? Mire alapozza civilizálatlan, sértő kijelentéseit? A másik nagy mondása — idézem: "A szakbizotság határozatjavaslatát elő sem terjesztette, a bizotság tagjainak munkáját teljesen semmibe vette. Magatartása arra készteti szerkesztőségünket, hogy citromdíjat hozzanak létre, amit ezután rendszeresen felajánlunk egy-egy ''tanácsölési hősnek" — idézet bezárva: Pintér úr! Én nagyon jó minőségű szemüveggel vezettem a tanácsülést és úgy láttam, Ön teljesen józan állapotbanban jegyezgetett a túlsó sarokban. De lehet, hogy csalódtam... A városi könytár elhelyezésére két szakbizotsági javaslat hangzott el: az egyik a Városrendészeti a másik a kulturális-szociális bizotság részéről. Tehát nem én hanem a szakbizotságok elnökei terjesztették elő javaslataikat. Az Ön állítása érthetetlen. A hozzászóló tanácsosok jelentős hányada, a könyvtár jelenlévő igazgatója, valamint a polgármester a Szabó Károly épületet helyezte előtérbe. Következésképp ezt a javaslatot bocsájtottam elsőként szavazás alá. És a tanács töbségi szavazattal elfogadta. Mindezek után a Városrendészeti bizotság javaslata (a PREM jelenlegi székhelye) nem képezhette szavazás tárgyát. Vagy úgy gondolja, hogy a tisztel tanács töbletszavazattal azt is megszavazta volna? Ha igen, akkor Önnek abszolút igaza van! Befejezésül: Én Önnek nem szánok semmiféle nagydíjat. Egyszerűen sajnálom, hogy erre a szintre füjedt. Iszlai József, a székelyudvahelyi tanács tanácsosa. (A fenti nyílt levelet javítatlanul, a levélíró "sajátos" helyesírásával közöltük) Tisztelt Iszlai úr! Nyílt levele számomra csak azt bizonyítja, hogy a citromdíjat a megfelelő személynek ajánlottuk fel, hiszen Ön — már a tanácsülést követő napon — pontatlanul idézi fel az eseményeket. Az ülés kezdetén illett volna megkérdezni a jegyzőt: döntőképes-e a testület, kik és miért hiányoznak? Ön erről teljesen megfeledkezett, tanácskozás közben kellett számbavenni a városatyákat... Amikor a működési szabályzat mellett kardoskodott, emlékeztetem, Szász Jenő beavatkozására volt szükség, hogy megértsék a jelenlevők: csupán egy ideiglenes határozatról van szó... Mégsem értem, hogy mi értelme van a szavazásnak, ha az ellenvéleményeket meg sem hallgatják. Az lett volna a helyes, ha soros elnökként felvilágosítja az önkormányzati testületet, pusztán egy ideiglenes formai dologról van szó, s nem arról, hogy e szerint a szabályzat szerint kell a mandátum végéig tevékenykedni. Másrészt pedig Ön egyáltalán nem az elnapolást, hanem az ukkmukkfukk beleegyezést bocsátotta szavazás alá, már megbocsásson... Valóban, a két szakbizottság előterjesztett két határozatjavaslatot, viszont elmaradt az intézkedési terv (Plan de măsuri) bemutatása, amely már csak azért is az Ön dolga lett volna, mert ezen az Ön neve szerepel. Ha méltóztatott volna bemutatni ezt a tervet, a tanácsosok esetleg másképpen döntenek,utólag azt mondhatjuk: még jó, hogy nem így történt, hiszen most derült ki, hogy az ingatlan örököse visszaigényli az épületet — de erről egy szó sem hangzott el akkor. Iszlai úr mélyen hallgat arról, hogy a tanácsülést megelőző napon a szakbizottság részletes tervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy a könyvtárat a Bethlen utca 43. sz. alá költöztessék, azért, hogy aztán maguk a szakbizottsági tagok is elvessék ezt a lehetőséget. Ön szerint kinek a nyomására alakultak így a dolgok, az eredeti és a legésszerűbbnek látszó javaslat kinek köszönhetően változott meg egyetlen nap leforgása alatt? Ön szerint melyik intézmény rendelkezhet nagyobb pénzalappal: a regionális fejlesztési központ és a Magánvállalkozók Szövetsége vagy a könyvtár? Ésszerű dolognak tartja, hogy azt az épületet adják a könyvtárnak, amelyiknek a felújítása 800 millió lejbe kerül és a fejlesztési központnak azt, amelyiket néhány millió lejből fel lehet újítani? Csuda egy következetesség... A regionális fejlesztést miért nem kezdi el az a bizonyos központ éppen a Szabó Károlyvendéglő épületének a felújításával? Emlékeztetem, a könyvtár kérdését mint napirendi pontot szabálytalanul vezette be, tudniillik azt mondta: "hallgassuk meg a szakbizottságok jelentését, de van egy másik javaslat, amit megbeszéltünk a polgármester úrral, és ez lesz a jó megoldás" Ezzel a bevezetővel a polgármester szájíze szerint befolyásolta a tanácsosokat, akik már a szakbizottsági jelentésekre nem is voltak kíváncsiak, annyira várták az Ön által beharangozott "nagyszerű megoldást". Érdekes, hogy ennek a javaslatnak nem kellett semmiféle láttamozáson átmennie... Levele végén elismeri, hogy a szakbizottsági javaslatot nem vette figyelembe, holott a szokványos ügyrend szerint először azt szokás szavazás alá bocsátani, az már más kérdés, hogy a többség mellette avagy ellene fog voksolni... Nem tudhatom, hogy mit látott azzal a kiváló szemüvegével, én viszont szabad szemmel is észrevettem: a jelenlevőknek legalább háromszor kellett kiigazítani egyegy téves procedúráját és a pozitív megoldás kidolgozása közelről sem érdekelte annyira, mint az, hogy minél hamarabb vége legyen az ülésnek... Önt az sem zavarja, hogy a süllyedni igét nem tudja leírni helyesen, ettől még a nyakamba akasztja. Az a véleményem, hogy soros elnökként is csak annyira dokumentálódott, mint levélíróként, hiszen ilyenkor, ha törvénykönyveket nem is, a helyesírási szótárt mindenképpen érdemes lenne átlapozni... Tisztelettel ___________Pintér D. István : Levélváltás a citromdíjról