Udvarhelyi Híradó, 1997. január-március (8. évfolyam, 1-24. szám)

1997-03-18 / 21. szám

1997. március 18. kedd magazin EHÍVADÓ 9 Gyilkosság Kisgalambfalván Holttest a Küküllőben Az elmúlt hétfőn a kisgalambfalvi Gergely Csaba, délelőtt fél tízkor vízért ment a Nagykükü­llőre. Már húsz méterre volt a folyótól, amikor a régi gát fölötti részen, majdnem szemben a kisgalambfalvi őrház­zal, a víz sodrásában valami sötét tömeget vett észre. Közelebb menve látta, hogy egy emberi testen folyik át a víz. Négy-öt méterre közelítette meg, de mivel a hulla feje a víz alatt volt, nem láthatta az arcát. Gergely Csaba azonnal a faluba sietett. A látottakról értesítette Török Albertet, a falufelelőst, majd kerékpáron az őrházhoz hajtott, ahonnan tele­fonon értesítette a bögözi rendőrséget. Egy órával később megér­keztek Bögözből, később Székelyudvarhelyről és Csíkszeredából is a rendő­rök. A holttestet délután 2 óra körül húzták ki a partra, ahol megállapították, hogy a ha­lott Sándor Ferenc, 76 éves kisgalambfalvi lakos. Eddigi értesüléseink szerint Sándor Ferenc utoljára a 86 éves Török Sámuel falubelijé­vel találkozott. Erről Sámuel bácsi az alábbiakat mondta el: — Ferenccel vasárnap dél­után 4 órakor találkoztam az utcán. Behívott egy italra. Egy órát beszélgettünk, eza­latt 3-3 pohár pálinkát ittunk meg. Már látszott rajta, hogy ivott, viszont még nem volt részeg (nem szokott kocsmá­ba járni). Arról panaszkodott, hogy milyen nehéz egyedül élnie (felesége egy éve halt meg). Ferenc elmondta, hogy mostanában nem érzi jól magát, szédül. El is hatá­rozta, hogy Aradra utazik az orvos barátjához, hogy meg­vizsgáltassa magát, hiszen ingyen utazhat, mert hábo­rús veterán. Csak előbb ha­zavárja a fiát, aki református lelkész a Maros megyei Sö­vényfalván, hogy vele is megbeszélje a dolgot. Sándor Attila lelkész rövid tájékoztatójából megtudtuk, hogy édesapját — a többi társához hasonlóan — nem kényeztette el a sors. Sándor Ferenc 1920-ban született, és Ifiár 20 évesen elsajátította az ács szakmát. Ekkor be­vonult katonának, átélte a vi­lágháború és hadifogság szörnyűségeit. A fogságból 1948-ban szabadult. Két év­vel később egy kétgyerme­kes özvegyasszonyt vett fele­ségül, akinek férje a háború­ban esett el, majd megszüle­tett Attila. Annak ellenére, hogy ezután még elszenved­te a kuláksors összes kelle­metlenségét, feleségével tisztességesen felnevelt há­rom gyermeket. — Milyen konkrét dolgot tud elmondani a halálesettel kapcsolatban? — Édesapám nem termé­szetes halállal halt meg. A tör­vényszéki orvos megállapí­totta, hogy csigolyatörés és fulladás okozta a halált. A fején pedig ütés nyoma lát­szik. Igaz, hogy a halottat már nem lehet feltámasztani, de várjuk a rendőrségi vizsgálat eredményét, annál is inkább, mert mi figyel­meztettük a rendőröket, hogy a nyomozást nem ab­ban a házban kezdték el, ahol édesapám utoljára volt, hanem a szomszédban. Sz. László Miklós Közúti balesetek Vezessünk figyelmesen! — Hargita megyében egy halálos, két súlyos kime­netelű és hatvanöt enyhébb baleset történt. Az okok: sebesség-túllépés, elsőbbség meg nem adása, fi­gyelmetlen vezetés. Az elmúlt két hónapban 354 sze­mélynek tartottuk vissza a jogosítványát, ebből 111 esetben alkoholos állapotban való vezetés miatt...— nyilatkozta lapunknak Cristea Grigore, a Hargita Me­gyei Rendőrség közlekedési osztályának parancsnok­helyettese, akit a februári történésekről faggattam. — A székelyudvarhelyi medencében nem történt halálos vagy nagyon súlyos kimenetelű közlekedési bal­eset. Székelyudvarhely me­dencében mintegy 35 jogo­sítványt függesztettünk fel it­tas állapotban történő veze­tés miatt — mondta a pa­rancsnokhelyettes. — Megkérem, említsen meg néhányat a súlyosabb kime­netelű balesetek közül... — Február 22-én a Gyi­­mesközéplokon áthaladó 12/A útszakaszon, Molnár László kerékpáros 18 éves fiatalember, ittas állapotban elgázolta Ambrus Zoltán 75 éves nyugdíjast, aki az ütkö­zés következtében életét vesztette. A tettes elmene­kült a baleset színhelyéről. Két óra múlva sikerült a rend­őri szerveknek kézre keríte­ni és előállítani a cserben­hagyó, aki beismerte bű­nösségét, tettéért a törvény előtt felel. Február 25-én Csíkszentkirályon Farkas Zsolt 24 éves mezőgazdász, a HR - 66 - TIB rendszámú gépkocsi­val, a DN 12 számú úton, kö­dös, síkos úttesten elgázolta Gábor Imre 40 éves lakost, aki ittas állapotban közlekedett. A gépkocsivezető nem az útviszonyoknak megfelelő­en vezette járművét. Az ál­dozatot súlyos sérülésekkel szállították a kórházba. Ugyancsak február 25-én, szintén Csíkszentkirályon, Nota Eduard Traian 22 éves Ploiesti-i gépkocsivezető, a 2 GR 2285 rendszámú autójá­val összeütközött egy szabá­lyosan közlekedő gépjármű­vel, amelynek egyik utasa súlyosan megsérült és kór­házba szállították. Az áldo­zat szerencsésen megúszta a balesetet, a gépkocsik vi­szont összetörtek, a kár je­lentős. MS Fekete B. Zoltán Folytatódott a húsvéti gyilkosság pere Nem született ítélet Ezúttal is alaposan próbára tette a nagyszámú szé­kelyudvarhelyi érdeklődő türelmét a tárgyalás szer­dai epizódja. Annak ellenére, hogy a legutóbbi ma­ratoni kihallgatás után, a bíróság könnyebbnek tűnő napra programálta a per folytatását, csak pár perccel 12 óra előtt kezdődött meg a beidézett tanúk kihallgatása. Túlnyomó többségben megjelentek ugyan a tanúk, érdemben azonban nem sokat haladt előbbre a tárgyalás. Íme a szerdai tanúvallomások rövid ismertetője: Vladovics Eugenia — Ápri­lis 8-án, 22:45 órakor a fiam hívott ki az erkélyre, mond­va, hogy lent verekedés fo­lyik. Az erkélytől mintegy 50 méter távolságra láttam 3-4 személyt, egyik közülük vilá­gos kabátot viselt. Távolról nem ismertem fel egyiküket sem. Rajtuk kívül más sze­mélyt nem láttam, úgyszin­tén nem vettem észre érdek­lődőket a szomszédos erké­lyekről sem. A gyilkosság után mintegy három héttel, Molnár László Botond édes­anyjának a kérésére, meg­próbáltam beszélni annak a feleségével, aki a benzint adta, azonban az illető kere­ken megtagadta a választ, ki­jelentve, hogy ha látott is va­lamit, nem fog tanúvallomást tenni. Visszatérve a vereke­désre, láttam, hogy miután az öt támadó távozott, valaki villanólámpával közeledett az áldozathoz. A fiamat az iskolában hallgatta ki két rendőr, de csak szóbeli val­lomásról volt szó. Lakatos László — Április 8- án, 21 óra körül, két ba­rátommal, Papp Kálmánnal és Mihály Árpáddal, a bár­ban voltunk. Mikor tá­voztunk, egy közeli háztömbből 3-4 fiatal jött ki, zajongtak, s hallottam, hogy betört egy ablak. Nem ismer­tem a fiatalokat, de felhívtam a figyelmüket, hogy nyugod­janak meg. Kezet fogtunk, s utána távoztak. A rendőrsé­gen hallottam meg a hírt, hogy a barátaimat azon az estén megverték. Sebők Zoltán 1 8-án este együtt voltam az öt vádlottal, de 22 óra körül elváltunk. Abban egyeztünk meg, hogy később találkozunk a diszkó­ban, de ott nem jelentek meg. Miután a diszkóból tá­voztam, éjjel 1 óra lehetett, találkoztam a Béres-Dombi fiúk szüleivel, akik a fiúk hol­létéről érdeklődtek, de én nem láttam őket elválásunk óta. Balázs Réka 1­8-án este, 23 óra körül jött fel hozzám Molnár László Botond, Béres Dombi Mihály, Jakab Árpád, Kovács István, majd mintegy öt perccel később, Dénes Le­vente. Béres Dombi Mihály azt mondta, hogy azért kés­tek, mert verekedtek, de Molnár László Botond nem volt köztük. Ezt az állítást erősítette meg Kovács István is. Mihály azt mondta, hogy akit megvertek románul be­szélt, és valószínűleg rendőr volt. Dénes Levente kijelen­tette, hogy fáj a lába, ezt az­zal igazolta, hogy megütötte. Ezt a kijelentést hallották a szobában tartózkodó barátai is. Később a fiúk távoztak, csak Molnár László maradt nálam, ő már több alkalom­mal töltötte nálunk az éjsza­kát, a vőlegényem volt. Miu­tán kettesben maradtunk, nem beszéltünk többet az éjszaka történtekről. Molnár ruházatán nem volt semmi feltűnő, nem volt gyűrött, mocskos, vagy véres. Molnár Réka — Nem tud­tam a verekedésről. Egy hó­nappal a történtek után be­szélgettem Molnár László Botond édesanyjával, Simó Klárával és Csender Magdá­val. Simó Klára mondta, hogy az emlékezetes estén férje és Kósa Csaba hallották egy ablak csörömpölését, azonban az ablakból nem láthattak semmit. Nem em­lékszem, hogy szó lett volna arról, hogy hány órakor tör­tént ez az epizód. Csender Magda — Munka­­társainkkal beszélgetve, Simó Klára kijelentette, hogy a férje ebben a perben nem lehet tanú, mivel azon az estén, kb. 8 órától otthon tar­tózkodott barátjával, Kósa Csabával. Mondta, hogy hal­lotta egy betört ablak csö­römpölését, de nem láthatta lakásából a tett színhelyét. Simó József — Április 8-án láttam egy öttagú fiatal cso­portot, akik belekötöttek az áldozatba. A fiatalok közül valamelyik leütötte a motor­­háztetőt, erre az ott dolgozó férfi megütött egyet a cso­portból, ezután valamelyik fiatal leütötte az áldozatot, aki a földre esett, majd utána rúgni kezdték a már tehetet­len embert. Láttam, hogy egy személy elszaladt a tett szín­helyéről, de nem tudom, hogy a fiúk, vagy az áldozat csoportjához tartozott-e az illető. Körülbelül 25-30 mé­terre voltam a tett színhelyé­től, aránylag jól lehetett látni. Megjegyzem, hogy azon az estén én is az alkohol hatása alatt voltam (ezután egy na­gyon zavaros vallomás kö­vetkezett — sz. m.). Tőlünk indultunk locsolni, 4-5 csalá­dot kereshettünk fel, mielőtt találkoztunk volna a fiatalok­kal. Úgy emlékszem öten voltak a csoportban (előbbi nyilatkozatában négy sze­mélyt említ, pontosítva, hogy kettőnek hosszú haja volt, egynek normális volt a frizu­rája, egy pedig rövid hajat viselt). Arra emlékszem, hogy röviddel a verekedés kezdete után az ott tartózko­dó személygépkocsi távo­zott, ekkor az áldozat már a földön volt. A rugdalózást a kocsi távozása után láttam, amikor én továbbmentem közelükből, még tartott a rugdosódás. Nem láttam, hogy az áldozatot valaki el­vonszolta volna eredeti he­lyéről. Nem vagyok biztos abban, hogy mind az öt bán­talmazta-e az áldozatot, az azonban biztos, hogy mind­annyian ott voltak, az áldo­zat körül. Kb. öt percen ke­resztül láttam a történteket. Ezalatt Kósa Károly Csaba mellettem állt. Béres-Dombi Laura­­­­nyilatkozata előtt az elnök felhívta figyelmét, hogy mi­vel felesége az egyik vádlott­nak, nem kötelező a tanúval­lomás tétele. Ghere Vasile ügyvéd óvást is emelt ellene, ennek ellenére a tanú ra­gaszkodott a vallomáshoz­. Miután Varga Zsolt értesített bennünket, hogy a férjem és Zsolt részt vettek egy vereke­désben, elindultunk, a város­ba, keresésükre, de sehol sem bukkantunk rájuk. Köz­ben több fiatallal beszélget­tünk, s megtudtuk, hogy Dé­nes Levente elmondta, hogy olyan erősen megütötte az áldozatot, hogy az lehet már nem is él. Ezek a fiatalok ki­jelentették, hogy nem vállal­ják a tanúvallomást, mert fél­nek Dénes barátainak bosz­­szújától. Azon az éjjelen lát­tam Dénes Leventét kocsival közlekedni, több alkalom­mal is. Tudtam, hogy együtt volt a férjemékkel, de nem állítottam meg, hogy érdek­lődjünk felőlük. Tudom azt is, hogy Dénes Levente ököl­vívó volt, és nagyon erős üté­se van. Azon fiatalok neveit, akik Dénesről beszéltek, nem tudom, csak gúnynevü­ket hallottam: Dzsingisz, Oszkár. Úgy tudom, hogy Oszkár a Kossuth utcában dolgozik egy dohányárudá­ban. A kihallgatások után a főü­gyész kérte, hogy a rendőr­ségtől kérjék ki az áldozat utolsó hat hónapi jövedelem igazolását, az áldozat apjától kérték a temetkezési költsé­geket igazoló számlák be­nyújtását.­­Darvas József ügyvéd kérte, hogy Kovács István vádlott nevében igényeli Hajdú Imre és Hajdú Edit tanúk kihallga­tását, akik az erkélyről látták a történteket. Úgyszintén Bé­res Dombi Mihály és Zsolt nevében igényli Simó Klára kihallgatását a Molnár Réka és Csender Magda állításá­nak igazolására. Ghere Vasile ügyvéd Dé­nes Levente vádlott nevében kérte László Ilona és Vlado­vici Cristian tanúk kihallgatá­sát. A bíróság helyt adott a kérésének, így a következő, április 16-i tárgyaláson a fen­tebb említetteket és az eddig meg nem jelent tanúkat is beidézik. Jus Kovács László

Next