Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)
1997-04-22 / 31. szám
1997. április 22., kedd magazin A húsvéti gyilkosság fejleményei Megvesztegetési kísérlet ? Annak ellenére, hogy már több mint egy év elmúlt a tavalyi húsvéti gyilkosság elkövetése óta, változatlanul nagy érdeklődés követi a tárgyalást. Szerdán is már a reggeli órákban benépesültek a tárgyalóterem padjai, a vádlottak szülei, hozzátartozói, barátok várták a per fejleményeit. Ezúttal is a tanúk kihallgatása volt napirenden. Az eddigi, legnagyobb részt semmitmondó, ködösítő vallomásokkal ellentétben, most végre akadt egy tanú, akiben megvolt az a bátorság, hogy minden ködösítés nélkül, nyíltan elmondja az általa látottakat. Kósa Károly Csaba tavaly április 8-án, 22 óra körül a Kós Károly utca kereszteződésénél állt barátjával, Simó Józseffel és élő szemtanúja volt a tragédia lefolyásának, íme vallomásának főbb mozzanatai: — Öt-hat személyt láttam, akik egy felnyitott motorháztetejű Dacia személygépkocsi felé közeledtek, amely körül három személy szorgoskodott. Hallottam a nagy zajt, melyet a lecsapódó motorháztető okozott, a fiatalok egyike csapott rá. A következő pillanatokban a kocsi körül álló személyek egyike megütötte előbb az egyik, majd a másik Béres fiút. Ekkor avatkozott közbe Dénes Levente, aki jól irányzott ökölcsapással válaszolt a támadásra. Megkezdődött a verekedés. Megakadályoztam barátomat, aki be akart avatkozni a botrányba. Nem tudom, hogy a későbbi áldozat Dénes Levente ütése következtében esett-e le a földre, ugyanis alig pár másodperc alatt több személy vette közre a földre esett férfit. Megjegyzem, a verekedést több személy nézte végig, egyesek az utcáról, mások a környező tömbházak erkélyéről voltak szemtanúi az eseményeknek. Biztos vagyok abban, hogy minden tiltakozása ellenére, Molnár László Botond is részt vett a verekedésben, arra is emlékszem, hogy meggyszínű zakó és fekete nadrág volt rajta, fülében pedig egy fényesen csillogó nagy fülbevaló. Láttam, amikor a verekedés közben két személy elfutott a kocsi mellől, de nem tudtam felismerni őket. Másnap reggel hallottam, hogy az áldozat belehalt sérüléseibe. Engem elég későn hallgatott ki a rendőrség, nem tudom ki javasolta a kihallgatásomat. Később Dénes Levente ismerősei révén jutottam kapcsolatba az ügyvédjével, aki arra kért, hogy változtassam meg a tanúvallomásomat, olyanformán, hogy ne említsem Dénes Levente és Molnár Botond László jelenlétét az áldozat bántalmazói között. Azonban maradtam az eredeti, valóságnak megfelelő vallomásom mellett, s többet nem zaklattak az említettek sem. A többi tanú vallomása nem hozott semmi újat a per lefolyását illetően. Vladovics Cristian, Simó Klára, Tarcsi András, Hajdú Imre pár perces vallomásai általánosságokra szorítkoztak. Kihallgatták Rosa Ioanát is, aki igazolta, hogy a temetkezési költségek összértéke 2.000.000 lejt tett ki, míg a síron emelt kereszt egymillió lejbe került. Ezeket az összegeket az áldozat apja fizette ki. A következő tárgyalás június 4-én lesz, amikor — remélhetőleg — az utolsó tanúk kihallgatása után, megkezdődik az érdembeni, alapfokú tárgyalás is, melyen a védelem, majd a vád képviselője ismertetik álláspontjukat, a nem mindennapi bűnténnyel kapcsolatban. Kovács László Válasz Nemes Zoltánnak Nagy öröm az újságírónak, ha cikke kivált valamilyen visszhangot. Az igazat megvallva, azért kezdtem el a (P)esti mesék sorozatot az AH hasábjain, hogy — szerény képességeim szerint — megpróbáljam kicövekelni a nyilvánvaló zsákutcákat azon a csapáson, amelyen immár hét éve kóvályog Kelet-Európa. Reményeim szerint az olvasók többsége nem a mindent tudók gőgösségét, hanem a — munkakörénél és lehetőségeinél fogva — sokat látott és tapasztalt ember segíteni akarását fedezi fel a sorok mögött. Természetesen tudom, hogy írásaim érdekeket is sértenek. Elsősorban azok érdekeit, akik eme régió kizsigerelt lakosairól próbálják lehúzni az immár ki tudja hányadik bőrt. A "Mari néni gyémánt lesz" című írásomra Nemes Zoltán tollából érkezett válaszlevelet nincs szándékomban kommentálni, csak annyit jegyzek meg, hogy a "merészségem" taglalása helyett talán hitelesebb-eredményesebb lett volna tényekkel megcáfolni érveimet. A "megváltókat keresztre feszítik" mondatának burkolt fenyegetését köszönettel vettem, a szegek beszerzésére megtettem a szükséges lépéseket. Addig is ajánlom figyelmébe az AH következő számait, mert — sajnos — immár Udvarhelyi "mesékről" is beszámolhatok. & Lukács Csaba nuÁ wuutat ókt: Április 17-én délben, a Bucsin-tető közelében, rabló- támadás áldozata lett a gyergyószentmiklósi Kereső László, a Silex Kft tulajdonosa. Kereső a kocsijával egy moldovai rendszámú Lada Samara személygépkocsival ütközött, melyben négy személy tartózkodott. Ezek megtámadták Keresőt, kézzel-lábbal ütötték, rúgták, az autójából elvették 552.000 fejét és cigarettáját, majd továbbálltak. A támadókat a Gyilkos-tó környékén tartóztatták le a rendőrök, és rablótámadás vádjával megindult ellenük a kivizsgálás. «2. Április 14-én a szentegyházi rendőrök letartóztatták a 36 esztendős, helybeli lakost, Szőcs Terézt, aki ellen korábban országos körözést rendelt el Hargita Megye Rendőrparancsnoksága. A letartóztatott, 1997. február 19. és március 19. között mintegy kétmillió lej értékű árut emelt el különböző cégektől. A 1. Öthónapos fogvatartás után kiderült, hogy 1996. november 16-án ártatlanul tartóztatták le a 41 éves brassói Reményik Sándort, akit Flórián Momaroc meggyilkolásával gyanúsítottak. Szabadlábra helyezése után Reményik úgy döntött, hogy bepereli a Brassó Megyei Rendőrséget az őt ért erkölcsi és anyagi kár miatt. A Neamț megyei rendőrök letartóztattak három tanulót, akik ez év első három hónapjában 25 személygépkocsit törtek fel. A nyomozók különleges vegyi anyaggal fedtek be több kocsit abban a zónában, ahol a fiatalok kifejtették tevékenységüket. A léprement bűnözők - a 17 éves A. P. és C. B., valamint a 18 esztendős Ilie Ciocârlan - rövid rendőrségi kivizsgálás után a Tárgu Neamti-i újranevelő intézetbe kerültek, a vádiratuk lezárása után a törvény előtt felelnek a tettükért. Hat baleset huszonnégy óra alatt Atkozott, nehéz nap Amint a Megyei Rendőrség első negyedévi jelentéséből kiderült, a három hónap alatt elkövetett lopások száma megközelítette a négyszázat. Sajnos azonban a második negyedév sem kezdődött úgy, hogy a rendőrségi szerveknek ne kellett volna több esetben is közbelépniük. Az elmúlt három hét alatt egytucatnyi lopás és bűncselekmény történt. Azonban — bizonyára a kedvezőtlen időjárás miatt — inkább a rendőrség forgalmi osztályának gyűlt meg a baja ebben a hónapban. Április 6-án este a Csíkszeredai Gergely Botond személygépkocsijával, a kedvezőtlen látási viszonyok ellenére is Forma—1-es sebességgel száguldott keresztül Csíkmadarason. A "pilóta" ráadásul figyelmetlenül vezetett, ezért nem vette idejében észre az út szélén közlekedő 17 éves fiatal lányt. Botond hirtelen a fékre taposott, a kocsi megcsúszott, megütötte a járókelőt, majd a sáncban kötött ki. F. Aranka szerencsére csak könnyű sérüléseket szenvedett, de az "autóversenyző" gépkocsiján keletkezett kár értéke meghaladta a kétmillió lejt. Egy nappal később egy másik "versenyző" borult gépkocsijával a sáncba. A Kovászna megyei Tóth Csaba, fittyet hányva a kedvezőtlen útviszonyokra, a megengedettnél gyorsabban száguldott végig Csíkszentmárton községen. Az egyik enyhébb kanyarban elvesztette a gépkocsi feletti uralmát, amely megcsúszott és az egyik sáncban landolt. Ezúttal szerencsére senki nem sérült meg, de a gépkocsin tetemes kár keletkezett. Ugyanezen a napon Csíkszentdomokos község területén a Bákó megyei B. Gheorghe szintén figyelmetlenül vezetett, és Dacia személygépkocsija megcsúszott. A kocsi átkerült az úttest másik oldalára, ahol beleütközött egy szabályosan közlekedő Daciába. Súlyosabb sérülés nem történt, de a kár nagy volt. Úgy látszik ez az április 7-i nap igen szerencsétlen volt az autóvezetők számára, mert — szintén gyorshajtás miatt — Marosfőn egy Seat márkájú személygépkocsi, B. Lajossal a "fedélzeten", egy enyhébb kanyar után megcsúszott, és a sáncban kötött ki. Ugyanezen a napon Felsőlokon Simon Ferenc Lada gépkocsijával ütközött neki egy villanyoszlopnak, majd alig néhány méterrel arrébb M. Dănuț vágódott neki Daciájával az útszéli védőállványnak. * K. Cs. L. HírAdó 9 Sztárvendégünk, Mikó István Magyarország egyik legnépszerűbb komikusa Mikó István, aki április 12-án a Korom Music jóvoltából Székelyudvarhelyre érkezett. Este a Művelődési Ház nagytermében lépett színpadra, Szentirmai Ákos zeneszerzővel együtt. A zenés kabarészerű előadásával önfeledt szórakozást és teljes kikapcsolódást biztosított a jelenlévőknek. Sok esetben tapssal jutalmazták az általa előadott opera- és operettparódiát. A kupléi és vidám magánszámai harsogó nevetést váltottak ki a nézőkből. A közönség kedvencével az előadás után beszélgettem. — Mikor érezte a humort és a színpadhoz való vonzalmát? — Gyermekkoromban 7. osztályos voltam, és egy olyan iskolába jártam, ahol inkább éneket, zenét tanítottak. Itt megbolondítottam az osztálytársaimat, mert akkoriban írtam, játszottam és előadásokat is rendeztem. Nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen pályára szeretnék kerülni. Ez nem volt ilyen egyszerű, de végül is sikerült. — Milyen körülmények között került erre a szép pályára? — Mivel az első évben nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára, 1969-ben megalakítottam, a jelenlegi vezetőjével együtt, az Udvarhelyen is ismert Kaláka együttest, amelyben négy évig muzsikáltam. Közben többször jelentkeztem a színire, végül is megunták, és felvettek. — Hogy érzi magát Sopronban, mint a helyi Petőfi Sándor Színház igazgatója? Fárasztó Budapestre ingázni? Megéri ez Önnek? — Nekem, mint színházi vezetőnek megéri, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Itt áldoznak a színjátszásra, és nem is keveset. Mi jobb helyzetben vagyunk, mint az ország hasonló szórakoztató intézményei. Számomra az utazgatás nem fárasztó, kikapcsolódást jelent, hogy vezethetem a kiskocsimat, és közben zenét hallgathatok a rádión. — Mi az igazság abban, hogy a közönséget nehéz megnevettetni és könnyű megsirattatni? — Ez egyáltalán nem igaz. Énszerintem sokkal nehezebb egyszerre megnevettetni vagy megsirattatni a nézőket. Ha ez valakinek sikerül, akkor az erre termett ember. — Volt-e valaha depressziós? — Voltam, és gondolom, még leszek. Édesanyám pedagógusként sokszor került olyan helyzetbe, hogy végül depresszióssá vált. De hát ez lehet örökletes dolog is. A stresszhelyzetek utáni kimerültség is okozhat ilyent. — Került a színpadon kellemetlen helyzetbe? — Az ember mindig kellemetlen helyzetbe kerül, amikor váratlan dolgok történnek vele, és azokat meg kell oldania színielőadás közben vagy önálló est keretében. Nagyon nehéz, mikor az ember érzi, hogy bármennyi energiát is fektet bele, mégsem tudja közölni mondanivalóját; el kell gondolkoznia azon, hogy hol lehet a hiba. Ilyenkor sokan feladják. Én általában nem. — Kit tart Magyarország legjobb nevettetőjének? — Minden idők legnagyobb komikusa Kabos Gyula volt. Többet nem mondhatok. Szerénytelenül még esetleg a saját nevemet is megemlíteném, de ezt nem akarom megtenni. — Véleményem szerint az emberi szervezetben inkább legyen egy jó adag humor, mint egy parányi tumor. Ön is ezt vallja? — A vitának itt nincs helye, mert ez valóban hozzátartozik az egészséghez. Bölcs humorral kell leküzdeni az akadályokat is. Igaz, ezeket még humorral is nehéz elhárítani, de vannak, akik képesek erre. Nagyon örülök annak, hogy humorom van, és ez nálam jó jel. ms Bartha János