Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-05-22 / 40. szám

1997. május 22., csütörtök művelődés Alterego — Irodalmi lap Székelyudvarhelyen Kiszabadulás a sémákból “Az alterego, a másik én, végül is,a másat jelenti, ami vagy jobb vagy rosszabb, de mindenképpen több a megszokottnál, és végső formájában (esetünkben írásművekről lévén szó) ismeretlen, furcsa világokba kalauzol, segít másképpen látni és érteni azt, amiben élünk“ — írja Farkas Wellmann Endre az Alterego című, városunkban megjelenő irodalmi lap első szá­mának beköszöntő írásában. Ez a másként látás, másként értés, az ezzel együtt járó iro­­dalmi kifejezésforma az alapvető értékteremtési cél­kitűzése a most már második alkalommal megjelent nyolc­oldalas lapnak. Az alterego mint alternatíva — rossz és jó, középszerű és igényes, megtorpanó és megújuló kö­zül választja ki a jót, igényest és megújulást óhajtó önkife­jezési formát. Kiszabadulás a megszokott sémákból, cse­lekvés az érdektelenség, igénytelenség és középszerű­ség túlburjánzása ellen —ta­lán ezek lennének a lap ala­pítójának, szerkesztőinek legfontosabb elképzelései. Elmélettől a gyakorlatig, el­képzelésektől a megvalósítá­sig a mai, társadalmi életünk egészére ki­vetődő pillanat­nyi tapasztalatokat is alapul véve, igen göröngyös az út. És ebben elsősorban nem az értékek szellemi, eszmei ki­­bontakozása-kibontakoztatása okoz gondot, hanem az bi­zonyos "háttér", ami a maga "prózai" módján meghatáro­zó módon befolyásolja az ilyen elképzelés eljuttatását az íróasztal fiókjából az ol­vasó asztalára. Farkas Wellmann Endre, az Alterego főszerkesztője: — A lap a Profán irodalmi alkotókör lapja. Az Amazon Alapítvány adja ki, melynek fő támogatója a Microbit Kft, személyesen Csont Endre. Ez havonta állandó anyagi tá­mogatást jelent, ugyanakkor Csont Endre áldozatkész, irodalombarát üzletember, ilyen értelemben talán az egyetlen Udvarhelyen. Az irodalmi lap alakításá­nak ötlete ezelőtt öt évvel született (ezt a szüli­napot ünnepeltük meg a múlt csü­törtökön az Ifjúsági Házban). Sajnos, a lap megjelenését az akkori anyagi és szervezési körülmények nem tették le­hetővé. Legelső törzsgár­dánk a Gimnáziumban mű­ködő Ébredés című iskolai folyóirat néhány akkori szer­kesztője volt. Öt év szünet után indult út­jára az Alterego. Közös el­képzelések, közös gondola­tok hozták össze a mostani szerkesztői gárdát. A szerkesztőség egyúttal az irodalmi kör vezetőtanácsa is. A felelős szerkesztő P. Bu­zogány Árpád, az adminisz­tratív teendőket — terjesztés, kapcsolattartás a támogatók­kal, ügyintézés — Tamás Csaba és Szécsi Mózes látják el. Siklódi Zsolt grafikai szer­kesztő. A lap tartalmi részének összeállítása közös munka. A gyakorlati oldal? Az indu­láskor nagy segítséget kap­tunk Györfi Józseftől, a Váro­si Könyvtár igazgatójától. Használhattuk a könyvtár számítógépét, ugyanakkor 100 000 lejt ajánlott fel a Bib­liofil Alapítvány. Személyes támogatónk, segítőnk Szász Jenő polgármester is. Szász György, a Typoker Exim nyomda igazgatója segítsé­gével kedvezményes áron nyomtathattuk ki a lapot. Se­gítséget kaptunk még a Soo­­ter's, Cadpa, Levi cégektől, a Corsa bártól. Lőrincz György író, művelődési felügyelő közbenjárására 100 000 lejt ajánlott fel az Erdélyi Iroda­lomért Alapítvány a meghir­detett pályázatunk támoga­tására. Másoktól is várunk segítséget. Enélkül nem megy. Anyagi gondjaink így is vannak, hiszen előttünk a sok anyag, nemsokára ki kéne adni a következő,lap­számot is. Szándékunk a havi egyszeri megjelentetés, és természetesen az irodalmi kör további működtetése a minden pénteki találkozások révén. Mostani találkozón­kon, melyet (saját terem hiá­nyában) az Ifjúsági Házban tartottunk meg,­­nagy segítsé­günkre volt ebben György István igazgató), többek kö­zött Máj­ta Sándor, Lőrincz József, Szakács István Péter olvasott fel. A lap ezer példányban­ je­lenik meg.Leginkább az is­kolákhoz juttatunk, de ad­tunk például a könyvesbolt­nak is (sajnos, itt nagyon szerény az érdeklődés). Ela­dásra küldtünk Csíkszere­dába, Gyergyószentmiklós­­ra, Keresztúrra, Szentegy­házára, tiszteletpéldányo­kat pedig erdélyi irodalmi folyóiratok szerkesztőségei­nek juttattunk el. — Hogyan áll össze egy lapszám? — Természetesen több anyag összegyűl, ebből kö­zösen válogatunk. Legtöbb a beérkező vers, egyéb műfaj már nehezebben jön be (kri­tika például egyáltalán nem). Lapunk nemcsak a fiatalok­nak szól, hanem mindenki­nek, aki szereti az irodalmat. Ára pedig végképp elfogad­ható: 700 lej. (Olcsóbb, mint az Elekesben egy kávé.) — Hogyan tovább? — Lelkesedésünk töretlen, tartjuk a kapcsolatot udvar­helyiekkel és nem udvarhe­lyiekkel, s amennyiben az anyagiak is megengednék és ebben az irányban is segítsé­get kapnánk, az irodalmi köri találkozók és a lap további rendszeres megjelentetése mellett egyebet is terveztünk. A pályázatra beküldött legjobb alkotásokat díjazzuk, a díjkiosztást közönség előtt tart­juk. Szavalóestet is szeretnénk, szavalóversenyt, jó lenne ala­kítani egy előadócsoportot előadóesteket tartanánk. — Mi jellemzi a jelenlegi szerkesztőgárdát? — A belső közösségi érzé­sek, egymásra figyelés, a kia­lakuló csapatszellem, a kö­zös munka. A sikerélményt pedig az olvasók visszajelzé­sei jelentik számunkra a to­vábbiakban. ms Sz.M. Biztatás, öröm, életkedv Variációk a Hargitára Pünkösd vasárnapján 12 órakor nyílt a Művelődési Ház koncerttermében Maszelka János festőművész kiállítása, mely június 10-ig lesz látható. — Az udvarhelyi közönség már megszokta, hogy a tavasz érkezését egy Maszelka-kiállítás is jelzi—mondotta megnyitó beszédében Murányi János. — Biztatás, öröm, életkedv sugárzik a 29 pasztellképről, a 29 rámába foglalt álomból. A megnyitót megelőzően, a képek elrendezésekor úgy szemlélte azokat Maszelka, mint ahogy a jó gazda figyeli a bevetett földet, vagy az asztalos az összeillesztett bú­tordarabot — mondotta Mu­rányi János. Lehet-e mutatni két egyfor­ma képet Maszelka festmé­nyei között? Variációk a Har­gitára és a Nagyküküllőre, egy táj megannyi arca, meg­jelenítése.’Mint ahogy az ékszerész csiszolja prizmává a gyémántot. Hiszen a lélek rezdülései soha nem egyfor­mák, mindig másképpen élünk át egy adott helyzetet, pillanatot. Várost, közönséget is nevel Maszelka. Azonkívül, hogy vállalta az újabb nemzedé­kek művészi útjának egyen­­getését, szórja a szépséget, amelytől mindenki gyarap­szik. A szépszámú közönség kellemesen meglepődött, ami­kor a megnyitó beszéd végén Tamás Gábor, az ismert táncdalénekes lépett a szín­padra. Elmondta, hogy ké­szülő lemezére akart borítót, s mivel stockholmi házát nem kevesebb, mint hét Maszelka­­festmény díszíti, amellett hus­zonhat éves barátság fűzi a művészhez — arra kérte, hogy használhassa a lemez borító­jául a Hargitát és Ábel kunyhó­ját megörökítő munkáját. "Megtiszteltetés számomra"— volt a válasz. Tamás Gábor szavai után a Venyige Népze­ne Együttes adott elő regényes nótákat. Igazi ünnepi műsort szolgáltattak a Benedek Elek Tanítóképző növendékei is. A kilencedikes Kiss Tünde: Reményi­k Sándor Örök tűz c. versét szavalta, a Camera­­ta Leánykórus pedig Orosz­ Pál József karnagy vezényle­tével főként erdélyi vonatko­zású kórusműveket énekelt. Szőnyi Erzsébet: Erdélyi vicí­­nium c. művét Tamás Gá­bornak ajánlotta Orosz-Pál József, akivel csoporttárs volt Kolozsváron. Pekka Kostiai­­nen: Jakobin Pojat c. művé­nek előadása, mely rendha­gyó sztereóhatást keltett, szinte ősbemutatónak számí­tott. A már ismertebb Hopp Juliska (Jagamas János) és Tú­rót eszik a cigány (Kodály Zoltán) c. kórusműveket is vastapssal jutalmazta a kö­zönség. ms B.R. ÍHikAbo 7 A centenárium jegyében Tamási Napok Szentegyházán A Tamási Áron születésének évében megyeszerte ünne­pélyes megemlékezésekre kerül sor, de az első ilyen ren­dezvények már le is zajlottak. 1997. május 23-24-én (pénteken és szombaton) a szentegyházi Tamási Áron Általános Iskola a nagy székely író születésének 100. évfordulója tiszteletére megrendezi a Tamási Napokat. Ez alkalomra egy gazdag, azaz az író emlékéhez méltó ünnep­séggel készült az iskola tantestülete, diáksága, Szentegy­háza lakossága. Az ünnepség fénypontja a Tamási emlék­plakett leleplezése és a kopjafaavatás. Az­ ünnepély holnap reggel kilenckor kezdődik, amikor az iskola tanulói ellátogatnak Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára. Itt méltatják az írót, megkoszorúzzák az emlékművet és irodalmi műsort adnak elő. A szentegyhá­zi tanulók meglátogatják az író szülő- és emlékházát. Az ünnepély szombaton délelőtt tíz órától Szentegyházán az általános iskola udvarán ünnepi megemlékezéssel folyta­tódik. Tizenegy órakor leleplezzük az emlékplakettet, amelye Bodó Levente készített. Ezt követően kopjafaavatásra is sor kerül. Az ünnepély koszorúzással iskolazászló-avatás­sal, és egy irodalmi összeállítás előadásával folytatódik. A Tamási Napok tiszteletére az iskola egy kiállítást is rende­zett, amelyet a vendégek 12 órakor tekinthetnek meg. A ünnepség az iskola tanulóinak és a szentegyházi ifjúság tiszteletadó műsorával zárul. mi Kész Cs. Tamási Áron naplójából Részletek Tamási Áron 1956. szeptemberi farkaslaki naplójából Szeptember 1-én jöttünk át a határon, Aliszkával- Dél­előtt érkeztünk Kocsárdra. Vásárhelyi vonatunk ne­gyed órával azelőtt elment. Bukaresti mérnök segítségé­vel tehervonatra ültünk. A vonatkísérő (Hota) nem fo­gadott el pénzt. Leányát (Viorica) az orvosi karon protezsálták, hogy a pót­vizsgát letehesse. Vásárhelyen: Magdi vagy szálloda? Hargita szálló, írók: Hajdú Győző, stb. Szerkesztőség: Ördögölő. Jön Ruffy Péter, Molter Bar­­náné. Taxival Farkaslakára. (Előzőleg a végzett orvosok (105) lakomája a Fényes­ben). Farkaslaka: Ruffy. Szülői ház. IX. 9. Vasárnap. Reggel 1/2 8-kor a hír: Korondon egy idevaló legény (Poczok Albi) megölt egy idevaló embert (Fejes Lajost). Po­czok (Tamás) 18 éves fiú, erdész, apja a faluban... Fe­jes Lajos 45 éves, 3 gyerme­ke van. Háromszéki, 40-ben katona volt itt, úgy házaso­dott ide, ahol most a párt titkára volt. Otthon Három­széken a szüleivel összeve­szett, amiért ide akart háza­sodni. Fejes és Albi elmen­tek a cséplőgéppel Korond­­ra. Valami történt 8-án este (éjjel) egy szúrással megölte Fejest. Prédikáció: Jaj a megbot­­ránkoztatóknak! Kedves hí­veim! Ha jó keresztény világ volna, nem lehetne őrölni, mert az összes malomkövet rákötnék a megbotránkozta­tók nyakára! Mindenki csomón kákát keres. Cigány leányka: Ötv­dik­, tíz éves. Tíz testvé van. Máté, Rupi, Laji, C bor, Zsuzsika, Éva, Gábor A köröndi gyilkosság­­ képpen alakul? Albi Jr, nincs meg. Hova lett? í szerint a gyilkosság itt még hazajött ahhoz a lág­hoz, akinek udvarolt, nem lehet igaz. De az iamvédelmi emberek mi megjelentek a leánynál , szüleinél: faggatni, de Albi hol van? El is vitték őrsre őket. Az Albi apja ment Korondra. Fejes po­hár volt, 2 hete hagyta ab utána az Albi apja lett titl Gyilkosságról folyik a s A szomszéd Juliska férje megszúrta volt. Maga Kálmán. Ferenc sógor széki az ülkei bíró halé egy legény a juhos tűz ütötte le. közreadja: Bán Péti

Next