Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)
1997-04-10 / 28. szám
1997. április 10., csütörtök művelődés Születésének 110. évfordulóját ünnepelték Áprily-napok Parajdon A múlt pénteken, szombaton és vasárnap Parajdon Áprily Lajos születésének 110. évfordulóját ünnepelték. Áprily Lajos (családi nevén: Jékely) — akinek költészetét saját bevallása szerint a “melankólia és a muzikalitást jellemzi — 1890-től, hároméves korától élt családjával Parajdon, 1899-ig. Itt járt elemi iskolába, majd két évet tanult Székelyudvarhelyen, melyből egyet az Állami Főreáliskolában. Később, 1942-ben rövid ideig családjával ideiglenesen visszaköltözött Parajdra. Jóllehet a költő születésének évfordulója tulajdonképpen november 14-re esik, a tavaszi vakáció alkalmasabb volt egy ilyen átfogó rendezvényre — mondotta Csíki Zoltán magyar nyelv— és irodalom szakos tanár, az Áprily-napok lelkes szervezője —, amelynek célja, hogy a diákok az élményszerzéssel egyidőben tanuljanak, gazdagítsák a költő életével, életművével kapcsolatos ismereteiket. November 14-én, szintén évente megemlékeznek az iskolában a születéséről, viszont halálának évfordulóján, augusztus 6-án (a költő 1967- ben hunyt el Budapesten) a diákok vakáción vannak. A rendezvényt az 1991-ben bejegyzett Áprily Lajos Közművelődési Társaság szervezte, a Polgármesteri Hivatallal és a Művelődési Ház vezetőségével. Az ünnepséget a költő unokája, Jékely Adrienne tisztelte meg jelenlétével, férjével, a kiskendi származású Péterfy László szobrászművésszel együtt. Az események a Művelődési Házban zajlottak, ahol ez idő alatt Nemes Margit kézimunka-kiállítása díszítette a környezetet. Pénteken délután 4 órától a gyermekek és felnőttek Csíki Zoltán átfogó előadását hallgathatták meg a költő életművéről, pályájáról. Kovács András Ferenc Költő a költőről c. esszéjét olvasta fel, amelyet erre az alkalomra, felkérésre írt, majd a Kriterion igazgatója és két munkatársa a Kovács András Ferenc válogatásában összeállított, frissen megjelent Halálpatak c. kötetet mutatta be. Dr. Sin Edit, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Pest megyei elnöke Áprily költészete és Visegrád kapcsolata címmel tartott előadást, Birck Edit a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum ügyvezető igazgatója pedig a PIM-nek a magyar kultúrában betöltött szerepéről, helyéről beszélt. Csíki Zoltán záró előadása az Áprilyemlékháznál — hasonlóan a többiekhez — kiegészítette a diákok ismereteit, amelyeket másnap a Ki mit tud? versenyen kamatoztathattak. A felhívást a szavaló- és a Ki mit tud? versenyre Csíki Zoltán még decemberben meghirdette a társaság nevében, a megye távolabbi középiskoláit pedig Bürüs János magyar szakos tanfelügyelő értesítette erről, aki szintén megtisztelte a rendezvényt. A versenyen Székelyudvarhely szinte valamennyi középiskolája képviseltette magát, Csíkszeredából két középiskola tanulói voltak jelen, és Balánbánya, Gyimesfelsőlok, Gyergyóalfalu, Korond, Szováta, Szentegyháza, Székelykeresztúr és Kőhalom képviselete is részt vett. Utóbbiakat ugyan nem értesítették, de hírt szereztek az eseményről, és Áprily iránti tiszteletük miatt készültek a versenyre. A dr. Sin Edit, Birck Edit, Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő, Gyéres Júlia, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze, Kelemen Magdolna parajdi óvónő és Kiss Andrea parajdi származású, Marosvásárhelyen tanuló középiskolás alkotta zsűri a szavalok közül a legjobbnak a Csíkszeredai Márton Áron Gimnázium tanulóit tartotta, pontosabban Szabadi Emőkét. A Ki mit tud? versenyen, Áprily családja és életpályája, versei és művészi sajátosságaik, stilisztikai megközelítés, illetve idézetek kiegészítése és felismerése tették próbára a tanulók tudását. Örvendetes módon a kőhalmi és szovátai gyermekekből alkotott csapat vitte el a pálmát, de szinte ugyanolyan erősnek bizonyult a Márton Áron Gimnázium csoportja is. Értékes pénzdíjakat, rengeteg könyvet, népművészeti faragást, emléklapot és egyebet osztottak ki a nyertesek között, de senki — sem résztvevő, szervező avagy vendég — nem távozott emlékeztető ajándék nélkül. A fárasztó versenyzés után bányalátogatás, közös ebéd következett, majd délután — szerencsére az idő is kedvezett — a költő által szívesen felemlegetett helyeket keresték fel, sőt, a Bucsin-tetőre is kirándultak. Mindenhol elhangzottak az illető helyhez kötődő versek. Vasárnap igen jól sikerült író-olvasó találkozónak lehettek részesei a jelenlevők. A Parajdról elszármazott, Sepsiszentgyörgyön élő Bene László, a kibédi Ráduly János és a József Attila-díjas Kovács András Ferenc voltak a meghívott vendégek. Közös ebéd és búcsúzkodás után a vendégek elhagyták az Áprily-napok rendezvénysorozat színhelyét. Csíki Zoltán tanár ezúton is köszöni a társaságbeli tagok segítségét a szervezésben. A rendezvény előkészítésében és lebonyolításában Kádár Margit parajdi könyvtáros, Kiss Odette tanárnő, Szabó Judit tanítónő, Miklós Károly hivatalnok, Horváth István geológus, dr. Vécsei András, Ozsvát Pál, Ilyés Károly kultúrigazgató, Moldován Gyula festő, Dósa Csilla tanár, Kelemen Magdolna óvónő, Szabó Ernő, Fülöp Álmos Mátyás családja vették ki részüket, és nem utolsósorban az a 15-20 család, amely vendégeket fogadott. Ugyanakkor az eseményt támogatta a Határon Túli Magyarok Hivatalának közoktatási és kulturális főosztálya, a Sóbánya, a parajdi református egyház, a parajdi Fogyasztási Szövetkezet, a Donáth patika, az Antal Albert családi vállalkozása, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Reménység Sziget, a helyi Művelődési Ház, a Polgármesteri Hivatal, személyesen Kálmán Balázs polgármester és Fülöp Zoltán alpolgármester. m £ B.R. if A 1 Áfn 11 mi ■ jr » ^ tik 1 ám MV i ä țj|l| mjp U19ß |*l 11 áfm mjf II H ä« H m 1 a fi.p jgjKji KM|iM j8 A I Portik Sándor gyergyószentmiklósi grafikus és festő 1978 óta folyamatosan állít ki Gyergyóditrótól a svédországi Sädertälje-ig. Ennek ellenére Székelyudvarhelyen még nem mutatta be munkáit, sem csoportos, sem egyéni tárlaton. Emiatt jégtörésnek számított a múlt szombat délben — a Művelődési Ház koncerttermében — nyílt kiállítás, amelyen számos érdeklődő, művészetkedvelő udvarhelyi jelent meg. A megnyitó beszédet Balázs József gyergyóalfalusi festőművész mondta, akit Tárkányi János, a Művelődési Ház igazgatója felkért egy hasonló bemutatkozásra, kiállításra. — Amikor Udvarhelyre jövünk Gyergyóból vagy Csíkból, akkor a Székelyföld legjelentősebb városába jövünk — hangzott el Balázs József beszédében. — Izgalmas készülődés előzte meg ezt az eseményt, hisz Udvarhely egy művelt városka, a képzőművészet otthona is; itt komoly hagyományt teremtett Maszelka János mester. Madárlátta kiállítás a mostani, hiszen az anyag egy része a napokban érkezett haza Budapestről, a Vármegye Galériából, ahol több mint egy hónapig időzött, és nem maradt visszhang nélkül: beszámolt róla a Kossuth Rádió, a Duna Televízió, az írott sajtó. Negyvenöt munkát — grafikát és festményt — állít ki a harmincnyolc éves Portik Sándor, aki bebizonyította, hogy az intézményesített művészetre van alternatíva akkor is, ha valaki nem végzett főiskolát. A képzőművészetekben is alap a mesterségbeli tudás. Aki ezt megszerzi — mindegy, hogy milyen úton —, annak már nem kell sok, csak az, amit Goethe mondott: "szorgalom, kitartás és még valami". Portik Sándor esetében a szorgalomhoz nem fér kétség, kitartását pedig bizonyítja, hogy munkakedvét nem szegte meg az sem, hogy a diktatúra idején a kolozsvári festészeti akadémia vizsgáin négy alkalommal elvágták. Mindezek ellenére megmaradt a művészet mellett, nem mondott le a végső és igazi győzelemről. A festő ma már elismert művész Erdélyben. Munkásságáért díjazták is, amint azt az 1991-ben Erdély Művészetéért elnevezésű budapesti tárlaton nyert III. díj is igazolja. Portik Sándor, akinek ihletője a természet, néhány színnel a hideget is meleggé varázsolja a szülőföld, Gyergyó Szibériájában. Mert csak az tud itt maradni ebben a sok megaláztatásban, akiben ilyen forró a szülőföld iránti szeretet. Aki a jelenségek sokféleségében felfedezi azt a lényeget — az őstörvényt, az igazságot—, amely ott van minden mögött, az felfedezi a reményt. Aki pedig ezt meg is tudja mutatni, az már alkot — fejezte be a méltató szavakat Balázs József festőművész. Izs B.R. HílAb © Román nyelvi hatások a hazai magyar tömegtájékoztatásban A sajtó nyelve (folytatás keddi lapszámunkból) A rendszerváltás után hét évvel jogos elvárás, hogy aminek megvan a megfelelője az anyaországban, azt nevezzük egyformán. írhatna például az újság nálunk is önkormányzatról helyi tanács helyett, önkormányzati képviselőkről tanácstag helyett és a polgármesteri hivatal titkárát felválthatná a jegyző még akkor is, ha némelyek szerint a magyarországi jegyzőnek és a romániai titkárnak nem egészen azonos a munkaköre, hatásköre. És most következzenek a példák a források megjelölése nélkül. Kezdjük az intézmény- és vállalatnevekkel. Meglehetősen gyakori a hazai magyar lapokban a Renel, Romtelecom, Banc Post, Urban Gos, CEC, Társadalomvédelmi Minisztérium stb. megnevezés. Ha a Renel helyett olykor magyar megnevezést használnak a lapok, Villamossági Hálózati Vállalatnak írják. Ez az ügyetlen megoldás a rossz fordítás eredménye, jobb így: Áramszolgáltató Vállalat vagy Villamossági Vállalat, és elképzelhető az Elektromos Művek forma is (esete válogatja), és lehet szó országos energiahivatalról is... A Romtelecom vagy Rom Telecom — Román Távközlési Vállalat. Mozaikszóként jó volna így: Ratáv, ugyanis van Matáv is (Magyar Távközlési Vállalat). A Banc Post Postabank, az Urban Gos nem más, mint Városgazdálkodási Vállalat (olykor mondható közüzemeknek is, és beszélhetünk közüzemi díjakról is). A CEC helyett intézménynévnek jobb a Takarékpénztár, lehetne TP-re rövidíteni. A Társadalomvédelmi Minisztérium elnevezést csak azok értik, akik románul is tudnak, helyes magyar megfelelője: Népjóléti Minisztérium. Hasonlóképpen: a Tanügyminisztérium helyett jobb a (Köz)oktatási Minisztérium forma. Gyakori a lapokban a közmagyarban ismeretlen municípium szóval alkotott intézménynév is: municípiumi kórház, municípiumi könyvtár stb. Helyesen: városi kórház, könyvtár és így tovább. Nagy zűrzavart okoz az elnevezésekben a román regia autonomă kifejezés is. Hol egyedáruság, hol önálló ügyvitelű vállalat, hol pedig autonóm igazgatóság formájában bukkan fel magyar szövegben. Tulajdonképpen önálló gazdálkodású vállalatról van szó, és ez a kifejezés az egyik helyes magyar megfelelő. Ha netán az előbbi kissé körülírásos formának tűnik, használható a rövid független szóval alkotott változat. Például önálló gazdálkodású áramszolgáltató vállalat — világos, érthető megoldás, de tűnhet fölösleges körülírásnak is, ugyanis az újságolvasót nem érdekli, milyen a cég felépítése, működése, hová tartozik, mi a felettese stb. Ilyenkor a helyesebb megoldás: áramszolgáltató vállalat vagy független áramszolgáltató vállalat. Nagy állami cégek nevében is benne van Romániában a regia autonomă kifejezés. Ezekben különösen ajánlottabb magyar megfelelőként a független szó használata, ugyanis ezek között számos olyan van, amely csak a parlamentnek vagy ahhoz hasonló fontosságú szervnek köteles számot adni munkájáról. Ilyen cégek Magyarországon is vannak, a Független Energiahivatal, Független Bányavállalat stb. (folytatjuk) (Újságíró évkönyv, 1997) Igs Komoróczy György Erdélyi Napló Megjelent az Erdélyi Napló 15. száma. A változatos, gazdag tartalmú 32 oldalas nagyváradi heti hírmagazin címlapriportja a véradás kérdését feszegeti. A riporterek több véradó központot kerestek fel, megállapították, hogy az itt jelentkezők "nem betegek, hanem inkább ügyfelek, akikkel tisztelettel kell bánni, hiszen a szó szoros értelmében vérüket adják... Van, akit humanitárius szándék vezérel, bajba jutott rokona, ismerőse jár az eszében, ám akad olyan is, aki az élelmiszerjegyért, a megélhetésért adja vérét Vére árán tartja fenn magát vagy családját".