Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)
1997-06-05 / 44. szám
1997. június 5., csütörtök művelődés “Ez volt az életem, így voltam szabad” Nyitott lélekkel játszom Kedd este a Digital 3 Televízió Stúdiótermében a Hobo Blues Band alapító tagja, Földes László tartott előadóestet. A Ballada a senki fiáról című összeállításában Hobo saját számokat, Faludy György, József Attila, Allen Gingsberg, Jim Morrison feldolgozásokat énekelt, Tóth János Rudolf és Marossy Zoltán zenei kíséretében. A fémzene tucatnyi előadónak nyújt lehetőséget a jó megjelenés és az erős hatás elérésében anélkül, hogy produkciójukban valami csekély tartalom is jelen lenne. A sikert a fény és hang effektusokkal, technikai dolgokkal érik el, így színfoltnak számít a közigényt kiszolgáló zene tengerében a blues, hisz van benne valami ősi, szokatlan szókimondás és keménység— erről néhány HBB kazetta végighallgatása után meggyőződhet a kétkedő. A keddi est varázsát mégsem nosztalgiaszámokkal biztosították, inkább Gingsberg, József Attila és a többi mester zenébe ágyazott költészete hozta hevületbe Hobót. Az alapgondolat, a különállás és kitaszítottság mindig aktuális — tapsolt is az udvarhelyi közönség. Volt vers, blues, film, opera, cirkusz, színház persze hangszerelve és énekelve, mert rengeteg minden közvetíthető a rockzene nyelvén, ami sok mindent magába foglal, megőriz és elmond. Lapunknak Földes László nyilatkozott, aki a négynapos erdélyi turnéja alatt, városunkon kívül Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön lépett színpadra. — Nem volt gond az összeállítással, hiszen ezeket a számokat mind játszódjuk. Otthon a művelődési háztól kezdve a kocsmákig mindenütt fellépünk, gyakran szervezünk hasonló esteket, tehát ez az erdélyi út nem jelentett nagy kihívást. Kicsit a költészeti részt gyakoroltuk. A zenénél eleinte voltak gondjaink, mert a dalok többségét nagyobb zenekaroknak írták, ezért nehéz volt áthangszerelni trióra. Kevesebb volt a szóló, jelentőséget kapott a számok sorrendje is, de izgalmasabb volt hárman betölteni a teret, mint egy héttagú zenekarral. Sajnos, itt Udvarhelyen végig hideg volt a teremben, a mozgás kedvéért többször kijártam a közönséghez, és Rudolf éneke alatt át is kellett öltöznöm.A pop-rock zenében alig próbálkoztak az ősi magyar zenei motívumok feldolgozásával. A többség a slágerlistás dallamokra építkezik, mégis az egykori Keksz együttes a Hej páva... népdalra megírt Zöld sárga, zöld sárga számát a HBB sikerre vitte. A könnyűzenében a más népekhez való alkalmazkodás vagy a tradíciókkal való kísérletezés vezet sikerre? — Ez a zene átvett zene. A szimfonikus zene sem Magyarországon született, a görög dráma sem magyar találmány, bár attól még szólhat ide, mondhat valamit ami egyetemes, vagy számunkra speciálisan érthető. Hogy zavaros-e az identitása? A magyar nép Európában teljesen idegen testként él mint etnikum. Példa: a négerek a bluest Amerikában hozták létre, és nem Afrikában. Elszakították őket a hazájuktól. Népüktől. Elszakították a kultúrájuktól. Nyelvüktől. Mindentől... csak a színüktől nem tudták elválasztani őket. Ekkor erősödött fel a blues. Mi Európában legalább annyira idegenek vagyunk, mint ők a tengerentúlon. Nálunk nem a rock az ami a magyarok bluesa lehetne. A magyarságnak van saját kultúrája, amelybe befogadja az értékes rockzenét. Ez az esély még mindig megvan. A Jövőben lesz 20 éves az együttes. Milyen lehetőségei vannak most egy blues zenekarnak? — Nem olyanok vagyunk mint 20 évvel ezelőtt. Megváltoztak az igények, az embereknek nem kell az eddig őrzött kultúra, valami másra vágynak, újat keresnek. A művészetben is valamit létre fognak hozni, ami nem lesz értéktelen, csak más, a modern világnak megfelelő. Nem kell a régi dolgokat felidézni. Én azért játszom, mert szeretem a zenét, szeretem önmagam kifejezni benne, ezért nyitott lélekkel játszom. — Legközelebb? — Anyagiak miatt nem sikerült elhozni a Vadaskert című albumot, de jövőre, az egész együttessel szeretnénk eljönni koncertezni, és Szász Cs. Magyarán szólva A hivatalos levelezésről Több olvasónk kérésére a magyar nyelvű hivatalos levelek szerkesztéséről, fogalmazásáról szólunk. Kezdjük a legfontosabb formai tudnivalókkal! A levélpapír felső részéről, leginkább a bal felső sarkából ne hiányozzék a cégjelzés vagyis a levelet küldő hivatalnak, intézménynek, kft-nek, vállalatnak stb. pontos címe, telefon- és faxszáma. Ha a cégjelzés nincs rányomtatva a levélpapírra, elfogadható az utólagos rábélyegzés vagy rágépelés is. A cégjelzés alatt a címzés szokott állni. A teljes név és foglalkozás vagy beosztás megjelölése alá új sorban a címzett lakhelyét is ajánlatos aláhúzva feltüntetni. A címzésben a foglalkozásnevek kis kezdőbetűsek, de a megszólításban nagy kezdőbetűsek. Például Kovács Péter képviselő úr, Kolozsvár. De szabályos ez a változat is: Kovács Péter képviselő úrnak (vagy részére) Kolozsvárra. Megszólításban így kell írni:... Képviselő Úr! A kialakult gyakorlat szerint a levél jobb felső sarkába szokás a dátumot és az iktatószámot írni. A dátum jelölésekor vigyáznunk kell a magyaros formára. Ennek sorrendje: év, hónap, nap. Az évszámot arab számmal írjuk, utána pontot teszünk, a hónapot írhatjuk betűvel is, római számmal is. A betűvel írt rövidített forma, valamint a római szám után pont szükséges; a napot arab számmal írjuk, utána is pont kell. Ajánlott formák: 1997. június 5.; 1997. jún. 5.; 1997. VI. 5. Nálunk Erdélyben terjedőben van a magyartalan sorrend: nap, hónap, év (román nyelvi hatás), valamint a hónap arab számmal való jelölése, sőt a 10-en aluli számok elé zérés is kerül és így például ilyenszerű keltezések kerülnek forgalomba: 05.06.1997., vagy még jobban rövidítve: 05.06.97. Ezek a formák mindenképpen kerülendők magyar nyelvű levelezésben vagy bármilyen más alkalommal. A hivatalos levelezéssel kapcsolatos egyéb tudnivalókra visszatérünk rovatunkban. Komoróczy György Fagyöngy és Erdélyi Dekameron Találkozó Kolozsváron “Nekünk találkozni kellett“— hirdették a plakátok és az ismert slágerszöveg a Kolozsvári Rádióban. Május 25-én a kincses városban létre is jött a romániai magyar írók, költők újabb találkozója egymással és közönségükkel. Az egynapos rendezvénysorozatot, mely az 1996-os Erdélyi Dekameron és Fagyöngy című antológiák kolozsvári bemutatóját is jelentette, a helyi rádió munkatársai, Gergely Edit, Gergely Zsuzsa és Rostás István szervezték. Délelőtt kerekasztal-beszélgetésre került sor a Heltai Klubban az antológiák múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Majla Sándor, a kötetek szerkesztője és kiadója a szerkesztési elvek alapján a romániai magyar irodalom évkönyveinek nevezte a Fagyöngyöt és az Erdélyi Dekameront, elsődleges céljukként pedig a hazai irodalmi lapokban megjelenő versek és prózák legjavának kötetbe gyűjtését jelölte meg. A kialakult vita során a szerzők és a szerkesztő azt a kérdést próbálták körüljárni, hogy képesek-e ezek az antológiák annyira átfogó képet nyújtani a friss irodalomról, mint azt az alcímek jelzik: meg tud-e felelni a Fagyöngy annak az elvárásnak, amelyet a Kortárs romániai magyar költők alcím kelt az olvasókban? Több ellentétes vélemény is elhangzott a beszélgetés során, de egy dologban mindenki egyetértett: szükség van az ilyen jellegű kiadványokra. Az időnkénti indulatosabb hozzászólásokban is ott munkált a jobbító szándék, és a szerkesztő jegyzetfüzetében folyamatosan gyarapodtak a bejegyzések. Délután a rádió Függőkért című irodalmi műsora egyenes adásban jelentkezett a Dónát úti épület koncertterméből. A jelen lévő szerzők műveikből olvastak fel, s az eseményt lantmuzsika tette hangulatosabbá. A rendezvénysorozat a Heltai Klubban zárult, ahol ismételten bebizonyosodott, hogy az írók, költők igazából a kötetlen, svédasztal melletti beszélgetésekben érzik otthon magukat, és hogy az irodalom a találkozókban él, bár nem feltétlenül a találkozókért. Végezetül álljon itt a kolozsvári bemutatón részt vevő szerzők névsora: Balási András, Bálint Tibor, Demény Péter, Fodor Sándor, Gergely Edit, György Attila, László Noémi, Lászlóffy Csaba, Lövétei Lázár László, Molnos Lajos, Mózes Attila, Nagy Attila, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila, Sróth Ödön, Tóth István és Visky András, és Balázs Imre József HÍRADÓ A 25. Sóskút fesztivál A nyári évszak első napja nem az évszakra jellemző szép idővel jelentkezett, így a keresztúri Tanulók Klubja által vasárnapra szervezett Sóskúti fesztivál műsorát a városi kultúrházban tartották meg. A gyermekek számára 1972-ben indított fesztivál fő célja a hagyományőrzés. A 25. Sóskút Fesztivállal kapcsolatos konkrétabb adatokat Hegyi Gergelytől, a székelykeresztúri Tanulók Klubja igazgatójától kértem. A mostani fesztivált nemzetközinek is nevezhetjük, mivel a magyarországi Dunakesziről (Keresztúr testvérvárosa) a Körösi Csoma Sándor és Széchenyi István általános iskolák műkedvelő csoportjai is felléptek. Az idei fesztiválon népi műsort mutattak be: a Csíkszeredai és balánbányai tanulók klubjának csoportjai, a siménfalvi, rugonfalvi, gagyi, újszékelyi, fiatfalvi iskolák, s a városból az Orbán Balázs Gimnázium, a Zeyk Domokos nevelőotthon és a Petőfi Sándor Általános Iskola fiatal műkedvelői. A résztvevő csoportok 10 óra után a helyi fúvószenekar indulójára vonultak fel a város főterétől a kultúrházig, ahol a csoportok bemutatták műsorukat. Ez alkalommal 1550 gyerek lépett színpadra. A fesztivált sajnos az idén sem tisztelték meg jelenlétükkel a nagygalambfalvi, kobátfalvi, szenterzsébeti, kőrispataki, etédi, szentábrahámi iskolák műkedvelő csoportjai. Kár, mert ezek a falvak is gazdag folklórral rendelkeznek. Új lap a standokon lent a SzékelyföldYIRQIH nufija A Csíkszeredai Luxed kiadó gondozásában megjelent a Székelyföld első száma. A Margu Pál főszerkesztő eddigi inkább szórakoztató, mint színvonalas lapjaival szemben, az új havilap igazi csemege Székelyföld embere számára. Egyformán nyújt olvasnivalót felnőtteknek és iskolásoknak. Amint a bevezető sorokban olvashatjuk, a Székelyföld e tájegység társadalmi-közművelődési életének szemléje, térben és időben áttekintve a meghatározó történéseket. Az induló lapszám leginkább Udvarhely-központú. Timár Máté méltatja a 31 esztendeje elhunyt Tamási munkásságát. A lap közli Tamási 1956-os szeptemberi kiadatlan naplójának egy részét, és az író levelét melyet öccsének, Gáspárnak címzett Budapestre 1953. januárjában. Tamási Áronról szól Nagy Benedek írása is. Wohlfart Zoltán a Somlyói búcsújárás egyik hagyományos jelképéről a zöldágjárásról közöl érdekes adatokat. Érdekesnek ígérkezik Orbán Balázs lábnyomában rovat, melynek keretében Gerendás Lajos bemutatja a csehétfalvi unitárius és a botfalvi református templomot. Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek ismertetik az oroszhegyi bronzkori erődített településeket. Színvonalas István Lajos köröndi kerámiáról, fazekasságról szóló tanulmánya, melyben az öregeket szólaltja meg a régi technikák titkairól. A lap állandó rovata a havi belpolitikai kommentár lesz Nagy Benedek szerkesztésében, ezenkívül olvashatunk a százéves Sepsiszentgyörgy — Csíkszereda vasútvonalról, dr. Vofkori László Homoródfürdőt mutatja be, míg Forró Miklós a hajdani szép időket megért Csíki Színpadi Egyletről tudósít. Versek, könyvismertetők, székelyföldi lapszemle, gyermekoldal teszik tartalomban még gazdagabbá a lapot. es Kovács László